Pest Megyi Hírlap, 1979. január (23. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-28 / 23. szám
xMdtm 1979. JANUÁR 28., VASÁRNAP Emlékezés Bajza Józsefre Bajza József költő, kritikus, szerkesztő és publicista születésének 175. évfordulója alkalmából január 30-án, kedden, 11 órakor megkoszorúzzák sirját a Mező Imre úti temető művészparcellájában. A megemlékezések január 31-én Hatvanban folytatódnak: a Bajza gimnáziumban az író életét, munkásságát bemutató kiállítás nyílik. Ugyanezen a napon Szűcsi községben, szülőházán is elhelyezik a megemlékezés virágait Ezt követően Szücsin tudományos ülésszakot rendeznek, amelyen Bajza szerkesztői, kritikusi pályafutását elemzik, majd Irodalmi műsorral is megemlékeznek a 175 éve született íróról, kora irodalmi életének vezéralakjáról. TV-FIGYELÓ Idejében, statisztikák ugyan e témában nem készültek, de aligha kétséges, hogy a legtöbb riadalommal kiejtett, a legfélelmetesebb hangzatú szó, manapság a rák. A rosszindulatú daganatoknak a hámszövetből kiinduló fajtája, amely a második legfőbb ha- iálokozó a szívinfarktus után. Mint az efféle sírba vivő veszedelmekről általában, a rákról is megannyi legenda kering, s ezek legtöbbje azt sugallja, miszerint ez a kór — gyógyíthatatlan. Most, hogy végignéztük a tv „... dé aki meggyógyult, arról nem készül örömjelentés .. című, három estén át sugárzott dokumentumfilmjét, immár a legilletékesebb orvostudósok magyarázataiból is megtudhattuk, hogy koránt- sincs így. Igenis megállítható, visszafejleszthető az a rettenetes burjánzás, csak — s ez MONDJAK: divatos szakma az autószerelés, mert sokat lehet keresni vele. Kérdem: miért nem divatos a szarvasmarha-tenyésztő — magyarán tehenész — szakma? Azzal is jól lehet keresni. Hogy az istállókban nehéz a munka? Valóban. De próbálják meg kiemelni egy Zsiguli motorját, vagy barátkozzanak a gondolattal : egész nap ácsorogni egy olajos szerelőakna mélyén. Egyik sem könnyű. A mezőgazdaság valójában nem túl vonzó a pályaválasztó fiatalok számára. A köztudatban még mindig a régi istállók, ólak emléke él, a nagyüzemi kertészetet is gyalogmunkának képzelik. Másrészt az alapfokú mezőgazda- sági szakképzés mindössze húsz esztendős hagyományokra tekint vissza, nincs akkora tekintélye, mint az ipari mesterségek elsajátításának. Sajnos, mezőgazdasági- szakmákra még mindig nem tolongásnak a jelentkezők, pedig lassan közismertté válhatott az a technológiai váltás, ami a növénytermesztésben, kertészetben, állattenyésztésben végbement. A gazdaságokban egyre nagyobb értékű — és mind okosabb — gépek, berendezések dolgoznak, kezelésülthöz megfelelő műszakitechnológiai ismeretek szükségesek. A különböző vegyi anyagok térhódításai, a műtrágyák, növényvédő szerek alkalmazása széleskörű elméleti — biológiai, kémiai, — képzettséget kíván. A szakosított állattartó telepek alapvető minőségi követelményeket támasztanak az állatgondozókkal szemben, de a hagyományos állattenyésztésben is olyannyira gépesített a nehéz fizikai munka, hogy abban dolgozni csak bizonyos szakismeretek birtokában lehet. Summázva: azon felül, hogy szorgalmazzuk a beiskolázást, a mezőgazdasági szakmunkásképző intézetek nappali tagozataira, feltétlenül be kell vonnunk a termelőszövetkezetek, állami gazdaságok felnőtt — szakképesítéssel nem rendelkező — dolgozóit a tanulásba. A FELNŐTTEK- mezőgazda- sági szakképzésével a MÉM Kutatási és Oktatásellátási Központja foglalkozik igen intenzíven, együttműködve a megyei tanácsok illetékes osztályaival. Erről az együttműködésről — a Pest megyei viszonyokat illetően — nagyon pozitív véleményt hallottunk a minisztériumban. A Pest megyei tanács mezőgazdasági osztályának irányításával megyei továbbképzési bizottság alakult és információink birtokában a szerénytelenség látszata nélkül mondhatjuk: az egyik legjobban működő ilyen bizottság az országban. Jó volt hallani. Elemzi a megye mezőgazdasági üzemeinek továbbképzési terveit, ajánlásokat ad, beszámoltat az ered. ményekről. Munkájában részi vesz többek közt a növényvédő állomás, az állattenyész- tési felügyelőség, az állategészségügyi állomás vezetője, közreműködnek a szakmunkásképző intézetek, melyek szervezik a különböző tanfolyamokat — s oktatókat is adnak hozzájuk —, képesek a megfelelő kooperációra, az oktatás és a gazdasági szükségletek összehangolására. PEST MEGYE mezőgazdaságának ötödik ötéves terve előírja, hogy 1980-ig összesen 2600 szakmunkást kell képezni, Ezzel azonban még mindig nem jutunk el odáig, hogy azt mondhassuk, rendben van a szénánk. Még akkor sem, h a a mezőgazdasági üzemek vezetői belátják, szükséges iskolába küldeni dolgozóikat. S miért nincs ez még mindig így? Országos átlagban elég magas Pest megyében a továbbképzési átlag — ám alacsonyabb annál, amit az állandó fejlődés megkövetel. A MÉM Kutatási és Oktatásellátási Központjában elismerőén szóltak arról, is, ahogyan, á- mezőgazdasági szakmunkásképző iskolák és a megyei továbbképzési bizottság kapcsolata alakul Pest megyében. Az együttműködés lehetővé tette, hogy a gazdaságok pontosan tudják, milyen szakmában, melyik intézethez fordulhatnak. Állattenyésztési képzéssel Pécel, kertészettel Halásztelek, növénytermesztő gépész oktatással Biatorbágy és Örkény foglalkozik. Természetesen ezeknek az iskoláknak elsősorban a nappali, hároméves ifjúsági szakmunkásképzés a feladatuk. Nem állnak olyan jól a tantestületek, hogy mindig, mindenütt zökkenőmentesen megoldják a felnőttoktatás munkaerő-igényét, a szervezési feladatokkal együtt. AZ ISKOEÄK falai — képletesen — kitágultak. Ma már egyre több nagyüzem alakít ki oktatási központot, melynek feladata saját szakembereit felkészíteni azokra a technológiai folyamatokra, amelyek a termelőerők fokozatos, ám állandó változásával alakulnak ki. A gazdaság megszervezi a tanfolyamot, illetve előadás-sorozatot, annak elvégzéséről, meghallgatásáról igazolást is adhat ki. Ez az igazolás azonban nem érvényes bárhol az országban hasonló munkakörre, csak az adott gazdaságon belül. Például : gyümölcstermesztő gazdaságok targoncakezelői — házi — tanfolyamainak bizonyítványai. A tanterv ugyan állami, de a vizsga nem. Aki azonban egy életre szegődött az illető gazdasághoz, mindenképpen nyert: megfelelő ismeretek birtokában biztonságosan dolgozhat, anélkül, hogy időtrabló utazás árán valahol másutt kellett volna ismeretéit megszereznie. AZT MONDTUK, a mező- gazdaság nem túl vonzó a pályaválasztó fiatalok számára. A termelőszövetkezetek, állami gazdaságok dolgozói azon- ! ban — ismerve a kor követelményeit — szívesen tanulnak. Igazolja ezt egy adat: hazánkban évente mintegy százezren vesznek részt tovább- ■ képzésben. • / Bálint Ibolya volt ennek a nagyon fontos és nagyon' időszerű képsornak a legfőbb figyelmeztetése — idejében kell odakerülni a doktorok elé. Igen, ez a korai felismerés a legfőbb gyógyszer, s — hallhattuk igencsak megdöbbenve — éppen ezzel nem élnek a rászorultak. Fájlalván, tapogatván a testüket, érzik ugyan a mind nagyobbodó daganatot, ám, rendszerint csak akkor merészkednek el az illetékes rendelőbe, amikor már-már végzetes a baj. Lévén a tv a .legtöbbek által figyelt hírközlő fórum, immár talán remélhetjük, hogy a késlekedők száma megke- vesbedik. Ezt a reményünket éppen a most emlegetett do- kumentumfilm táplálja, amely higgadt szókimondásaival, világos és bárki számára fölfogható érveivel igazi ködoszlató- nak tetszett. A levelező. Aki nemcsak az újságcikkek záró mondatait követő neveket figyeli, de aki a közzétett olvasói levelek szignóira is rá-rápillant, az bizonyára igen jól ismeri ezt az olaszos dallamú személymegjelölést: dr. Del Medico Imre. Tollat fog ő akkor is, ha — mondjuk — rosszul dá- tumoznak meg valamely históriai történést, de ugyanígy akkor sem marad rest, ha jártában-keltében előbukkan egy-egy temetetlejn gödör... Szól szólítatlan — hogy köz- szereplését e kissé megmásított költői sorokkal tegyük érthetővé. S hogy miért szól? Akik vették a fáradságot, és megnézték, meghallgatták őt csütörtökön késő este házigazdaként, azok tudhatják, hogy dehogyis a — különben oly könnyen megjegyezhető — nevének a viszontlátását kedveli, hanem a legjobb értelemben vett nyüzsgésével változtatni akar. Egyszer helyesbít- tet, másszor , meg takartak Amikor utolsó mondata is elhangzott abban a bő fél órás okfejtésében, ugyan mi másra is gondolhatott a néző, mint arra: kellenek az ilyen rá- és visszakérdező emberek, akik — mint mondani szokás — mások helyett is veszik a fáradságot... Tiszta igyekezet ez; támogatni, biztatni való! Akácz László NEMZETISEGEK IRODALMA (2.) Spidkanyó körtéi BESZÉLGETÉS KORMOS SÁNDOR HAZAI SZLOVÁK KÖLTŐVEL Alexander Kormos — vagyis Kormos Sándor — néhány nappal ezelőtt a rádió egyik adásában nyilatkozott a hazai szlovák nyelvű irodalomról. A riporter abból az alkalomból szólaltatta meg, hogy a nemzetiségi műfordítás-pályázaton két kategóriában is sikert ért el. A hallgató így, bár tudatosíthatta magában: a szlovák nemzetiség irodalma sem támaszkodhat komoly hagyományokra, reménykedhet abban, hogy az elmúlt években feltűnt alkotók hamarosan egyre jelentősebb eredményeket érhetnek el. Egy gazdag válogatás — A felszabadulás előtti publikációs lehetőségeket elsősorban a Cabiansky kalen- dár jelentette — mondja Kormos Sándor — a népi írók és költők itt megjelent műveit azonban alig ismeri valaki. A lakosságcsere idején azután éppen a legjobb alkotók — így Ondrej Korbei, Jan Gerd — települtek át Csehszlovákiába. A Magyarországi Szlovákok Demokratikus Szövetségének megalakulásától, 1948-tól jelent meg a Nasa sloboda, 1957-től utódja, a Ludove no- viny. Az ötvenes években született meg a hazai szlovákok első irodalmi gyűjteménye. Az 1955-ben kiadott Hrusky ma- movky. Spiakovej (Spiák anyó körtéi) című kötet a felszabadulás tizedik évfordulója tiszteletére rendezett pályázat anyagát — a legjobb verseket, elbeszéléseket, egyfelvonásos jeleneteket, nyelvészeti munkákat — gyűjtötte össze. A válogatás gazdag volt, egyenetlen színvonalú. A tavaly megjelent második gyűjtemény, a Vyhonky (Hajtások), amelynek előszavát Sziklay László nyugalmazott egyetemi tanár írta, nemcsak egyenletesebb színvonalú az előzőnél, hanem generációváltásról is tanúskodik. Három költő és két novellista közül ugyanis csak Pavel Kondac publikált már az ötvenes-hatvanas években is. Juraj Marik például, aki öt költeménnyel szerepel a kötetben, 1976 óta közli alkotásait. Gregor Papu- cek verseit elsősorban a pilisi táj, az anyanyelv iránti szeretet ihleti, míg Alexander Kormosét a közéleti kérdések, a szocialista demokratizmus problémái. Machal Hrivnák közvetlen környezete alakjairól mintázza novellahőseit; foglalkoztatják napjaink visz- szás jelenségei, de ugyanakkor a második világháború eseményei is. Pavel Kondac elbeszélései falusi környezetben játszódnak, a mezőgazdaság szocialista átalakulásának kérdéseit, ellentmondásait boncolgatják. Műfordítástól a verselésig — Az irodalmi élet megélénkülésében — mondja Kormos Sándor — nagy szerepük volt a rendszeresen meghirdetett évfordulós pályázatoknak, így állt össze e kötet anyaga is. A szerzők műfordítással is foglalkoznak — ez visszahat a saját művekre. Egy évig szakosztályunk is működött, ha a fővárosi szlovák klub létrejönne, a közös munka ott újra megindulhatna. Kormos Sándor is a műfordítástól jutott el a versírásig: szlovák és magyar nyelven megjelent költeményeiig. Pilisszántó, ahol 1941-ben született, s ma is él, gyermekkorában szinte százszázalékosan szlovákok lakta község volt. — Magyarul tulajdonképpen a fővárosi szlovák tannyelvű iskolában tanultam meg. A középfokú szlovák tanítóképzőt végeztem el azután, sokat köszönhetek tanáraimnak, Franyó Lajosnak, Matulai Sándornak, Takács Nándornak, Golda Ilonának, dr. Dra- hos Gusztávnak. Magyar nyelvi kifejezési problémáim azon_ rMEGISMERTEM VÁCOT Kalauzol: a úr AZ IDEGENVEZETŐ VÁROSÁNAK DIPLOMATÁJA Galambos Ferenc vizsgáról jön. A hatvanhét esztendős nyugdíjas váci tanár, aki 19 éve már vizsgázott idegenvezetésből a TIT-nél, most a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Főiskolán adott számot szóban és írásban ismereteiről, Ahogy tanárhoz illik — mindkétszer jelest kapott. Bandukolások Pedagógusnak vallja magát, bár az iskolához, ahonnan idestova öt esztendeje, negyvenkét évi tanári munka után nyugdíjba ment, nincs sok köze már. De nyomdász édesapja, jó pedagógiai érzékkel nevelte — pedagógusnak. Nevelte a természet szeretetére, a kirándulásokra, nyaranta sokszor várták a János-hegyen együtt a napkeltét. Ma is, ha kis sétára indul feleségével, legalább a Naszály-hegyig elbandukolnak, ez pedig testvérek között is majd’ négy 1 kilométer. Vácra 1934-ben került tanítani. Barátja adta kezébe Tragor Ignác munkáját a városról. Szellemet szabadított a palackból. Galambos Ferenc maga is kedvet kapott a helytörténeti munkákra. A tanítást és a kutatást a háború szakította meg. A hadifogságban Dálnoki Miklós Béla felhívására jelentkezett az új magyar hadseregbe. Hajmás- kéren már a vonaton ült, várva a frantraindulást, amikor jött a parancs: kiszállás, vége. Május 8-át írtak akkor, 1945-ben. Hazatért Vácra. Többen kísérteiét kiáltottak: valaki látta a fronton légnyomástól elesni, úgy vélte, ottveszett. Hivatalosan is holttá nyilvánították, a váci újság szép nekrológot írt, felesége kapta az özvegyi nyugdíjat. v Várt rá A feleség. Egyedül ő nem lepődött meg, amikor férje hazaért. Hiába a papír, szemtanú: nem hitte a hírt. Várt, és nemhiába. — Mindig ilyen —, mondja Galambos Ferenc —, mindig velem van, társam jóban, rosszban. Pedagógus ő is, akárcsak két gyermekünk. Társra pedig nagy szüksége volt és van a (matematika— fizika szakos) tanárnak. Nélküle nehezen tudta volna megcsinálni mindazt, amit más, a kívülálló apróságnak tekinthet, de neki öröme, jogos büszkesége. Annak vallja az élelmiszergyűjtés megszervezését még 1945-ben, három évvel később a magyar szabadságharc centenáriumi ünnepségeinek előkészítését. A számtalan tereptani előadást az MHSZ szervezésében éveken át, minden vasárnap Vácott, Dunakeszin, Foton, Veresegyházon. Kétszer elnyerte a Mezőgazdaság kiváló dolgozója címet — melyet nem fölülmúl hatatlan kapálási ismeretének köszönhet, ahogy azt egy rosszmájú kolléga vélte, hanem annak, hogy a váci Mezőgazdasági Technikumban, illetve később szakközépiskolában tanította a diákok százait. J Büszke az úttörőénekkarra, mely az ő vezetésével lépett fel a rádióban. Üttörőénekkar, egy püspöki városból, szokatlan volt még akkoriban, az ötvenes évek elején ... A Pedagógiai Továbbképző Intézet felkérésére fizikatanároknak három éven át mutatta be kísérleteit, módszereit, melyekkel óráit színessé, vonzóvá tette. írt oktatófilmet, tanácsaival segítette az iskolatelevíziót. A tévések megkeresték a város 900. születésnapja előtt, Vác- ról készült filmjükhöz kérték véleményét, mint még néhány helytörténeti munka szerzőitől. írt, rajzolt ő maga is, a városért, a városról, sokszor, sokat. Abszolválta Már öt- éve, hogy megszervezte az első idegenvezetői tanfolyamot a városban. Azóta évente egyre újabbak, fiatalok, idősebbek hallgatják előadásait és válnak képzett propagátoraivá Vácnak. Sokan közülük előbb tették le azt a vizsgát, amit tanáruk csak most abszolvált. Korábban nem volt ideje: bejárta az egész országot, csoportok tucatjaival. De az igazi: Vác. Ha városáról beszél, hangja átmelegszik, még indulatba is jön; jó lenne megállítani az idelátogatókat, kellene egy szálloda. — Az idegenvezető országa, városa diplomatája — mondja, ahogy búcsúzunk. Magas, elegáns, ősz hajú férfi. Mint egy igazi diplomata. A. Gy. ban igazán csak az egyetemi évek alatt szűntek meg. — Ma viszont mind a két nyelven ír, magyarról szlovák* ra és szlovákról magyarra fordít. — Érdekel ez a probléma: lehet-e egy embernek mindkét nyelvre azonos értékkel ültetni át a verset? A fordításhoz sok segítséget kaptam Vojtech Kondróttól, végigtanulmányoztam egy sor szlovák poétikai munkát.,Kondróttól tanultam meg, hogy a műfordítás és a költészet összekapcsolása Igen fontos: maximális fegyelemre késztet az előbbi is, és az a versforma is, amelyben mostanában igyekszem kifejezni magam: a szonett. — Azt mondta, a szocialista demokrácia kérdései foglalkoztatják. — Igen, s az olyan régi eszmények, mint igazság, szabadság. Fontos kérdés ma az egyén beilleszkedése a közösségbe, a kollektívák közötti kapcsolatok alakulása. Az embereket nem nemzetiségük, hanem munkájuk szerint kell megítélnünk. — Nemcsak költőként, műfordítóként, hanem szerkesztőként is foglalkozott, foglalkozik az irodalommal. 1971— 77 között a Ludove noviny- nél mire törekedett? — Arra, hogy rendszeresen bemutassuk a szlovákiai irodalmat is. Közöltünk riportokat, ismertetéseket olyan alkotók munkájáról, akik rendszeresen fordítják a magyar irodalmi műveket szlovákra: Karol Wlachovskyról, Kond- rótról, Emil Boleslaw Lukac- r’ól. A Duna vallomása című Lukac-fordításgyűjteményt nagy válogatással mutattuk be. Természetesen igyekeztünk közölni minél több tehetséges hazaj szlovák nyelvű író alkotását is. Sokoldalú kiadói tervek — Jelenleg a Tankönyvkiadó nemzetiségi szerkesztőségében dolgozik. Milyen művek megjelentetésére készül a kiadó, illetve a nemzetiségi szövetség? — Az 1980—85 közötti kiadói terv igen gazdag. A néprajzi, zenei, történelmi munkák mellett jó néhány szép- irodalmi művet is várhatunk: önálló köteteket, műfordítói antológiákat, novellagyűjteményt, kétnyelvű versesköteteket. A Vyhonky folytatásaként kiadott vers- és prózagyűjteménnyel érezzük majd lezártnak az antológiakorsza- kot. Gyermekverskötetünk valószínűleg még ebben az évben megjelenik. — A személyes tervek? — önálló kötetben, együtt szeretném megjelentetni szlovák és magyar verseimet. Azért együtt, mert talán így adnának teljes képet rólam, s azért is, mert szeretném, ha — a maga szintjén — e kötet is hidat jelentene a nemzetek, nemzetiségek között. (Következik: Szivárvány a szülőföld felett.) P. Szabó Ernő Magyar elnök Szabó Imre akadémikust, az MTA Állam- és Jogtudományi Intézetének igazgatóját a Párizsban székelő Nemzetközi összehasonlító Jogi Akadémia vezetősége a következő ötéves időtartamra elnökévé válasz* tóttá. A magyar tudóst a tavaly Budapesten megrendezett nemzetközi összehasonlító jogi konferencián jelölték a 'különböző országokban^ folyó jogelméleti kutatásokat ösz- szefogó akadémia élére. A javaslat elfogadásáról szóló dokumentumot most küldték meg Párizsból a Magyar Tudományos Akadémiának. v Hogy all a szénánk ?
