Pest Megyi Hírlap, 1979. január (23. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-25 / 20. szám
1979. JANUÁR 25., CSÜTÖRTÖK K/unap Nagyobb eternitválaszték A minőség javításával és a választék bővítésével igazodnak a változó kereslethez a nyergesújfalui eternitgyár dolgozói. Idei tervükben 11,2 millió négyzetméter hullámpala előállítása szerepel, de ennél jóval többet tudnának értékesíteni. Ezért a teljesítmények fokozására átalakítják a gyártógépek meghajtását. Jelenleg ugyanis csak a berendezések leállításával tudnak változtatni a gépek sebességén. Az új meghaj tóművek beépítése után viszont gyártás közben módosíthatnak a sebességen. Így kevesebb lesz a kiesett munkaidő, nagyobb teljesítményt érhetnek el. Az üzem műszaki dolgozóinak kezdeményezésére valameny- nyi gyártósoron automatikus anyagszabályozót is felszerelnek és gépesítik a vezérlést is. így megbízhatóbbá, pontosabbá válik a nyersanyagok adagolása, s ennek hatására javul az eternittermékek minősége. Átmenetileg gondot okoz, hogy csökkent a kereslet a tetőfedő pala iránt; 5,8 millió négyzetméterre van igény, holott 7,2 millió négyzetmétert tudnának készíteni. Az így felszabaduló gépi kapacitást a tertnékválaszték szélesítésére kívánják felhasználni. Bővítik például a színes termékek és a falburkoló lemezek választékát. Az épületek külső falainak burkolására alkalmas eternitlapok felhasználását azért is szorgalmazzák, mert ezzel energiát lehet megtakarítani. A lakosság is hozzájárult Tantermek és sporttelep Tápiós zent mártó nban Már benne járunk az évben annyira, hogy lassan el is hagyhatjuk az új jelzőt. Az idei tervek végrehajtásában azonban még mindenképpen az elején tartunk. Így van ez Tápiószentmártonban is azzal a különbséggel, hogy az 1979- es év nagy feladata, mely egyébként az V. ötéves terv legnagyobb beruházása, már tavaly elkezdődött. Nyomáspróba után — A Vízmű Társulat 1978- ban alakult meg — mondja Farkas Vilmos, a tápiószent- máirtomi tanács einöíke. Hogy mennyire várták létrejöttét az itteniek, mi sem bizonyítja jobban, a lakosság 86 százaléka egy hét alatt belépett a társulatba. A vízmű 50,7 millió forintba került, melyből jelentős a lakossági hozzájárulás is, családonként 13 ezer forint. Méreteire jellemző, hogy elkészülte után az egész községet ellátja majd ivóvízzel. Eddig mér hét kilométer hosszú vezeték készült el a 37 kilométerből. Sajnos áthúzódik majd az átadás a VI. ötéves tervre, mivel a java még hátra van. A víztorony építéséhez csak 1980-ban látnak hozzá. A már említett készen- levő szakaszon a közelmúltban került sor a nyomáspróbára, s amint az idő engedi, folytatódik a hálózat bővítése. Közös erdők Szövetkeznek a gazdaságok Társulás a nagykátai járásban A nagykátai járás — sajnos — bővelkedik alacsony humusztartalmú, kis termőképességű, homokos, futóhomokos talajú földekben. Ezek egy része ma még megkötetlen, gyom, cserje veri fel, másutt már szőlővel, erdőtelepítéssel kísérleteznek. Mindent egybevetve a járás termelőszövetkezeti földjeinek alig 7—8 százaléka erdőterület, 3400 hektár. Bizony kevés, s az imént említett gyér és parlag földek bevonásával meg lehetne itt kétszerezni az erdők területét. A megoldás tehát az erdősítés. Ezt felismerve a korábbi erdőfenntartó telepítéseken kívül (ezek tervszerűak. s évi 240 hektáron történnek) 1977- ben 154, tavaly pedig 140 hektáron ültettek nyárfát, tölgyet, fenyőt a szövetkezetek. Hogyan tovább? A megoldást nem keresgélték soká, s tavaly október 25-én erdőgazdálkodási együttműködési szerződést kötött nyolc termelőszövetkezet, valamint a Termelőszövetkezetek Kereskedelmi Irodája, hogy az erdőművelésben és erdőhasználatban egyaránt megvalósulhasson a bővített újratermelés, s hogy a fatermékeket kedvezőbb áron értékesíthessék. összehangolt, közös tevékenységre szövetkeztek tehát. A koordináló, tervező, szolgáltató feladatokat a tápióbicskei Április 4. Tsz vállalta, szaktanácsokkal is szolgál a többi erdőgazdálkodónak. A telepítési előkészületeket, az erőgépek és munkagépek fel- használását. a tervszerű faültetést, s a kitermelt fa feldolgozását együttesen intézi ezután az erdőtársulás. Fafeldolgozásra vállalkozott például a tápiószentmártoni Arany- szarvas Termelőszövetkezet: telepén fűrészgépeket, gyalugépeket, szerszámokat, szakértő embereket irányított a feladatra: a járás erdeiből kitermelt fa minél nagyobb hányadát dolgozzák fel.. A járásban megtermő akácból parketta, bánvafa, a nyárból cellulóz, a fenvőből fűrészáru, a tölgyből hordó. s még sok minden készülhet. Amit nem dolgoznak fel helyben, azt a legrövidebb' úton a Termelőszövetkezetek Kereskedelmi Irodája vásárolja fel, s adja tovább — közvetlenül a feldolgozóknak; például a nyárfát a papírgyáraknak. A munka feltételeit ez évtől teremtik meg. A társulás minden szövetkezete hektáronként 200 forintot ad a közös használatú gépek beszerzésére. Így idén két S— 100-as traktort, tuskózó, csemeteültető gépet, s a földet 70 centiméter mélyen megforgató Rigol-ekét vásárolnak. A közös géppark felhasználásával a szövetkezetek saját erővel termelhetik ki a fát, ma évente 1200 köbméternyit. E munkafázis szakmai irányítása a tervszerű telepítések után is a szövetkezetek feladata marad. V. G. P. — Ez a munka tehát hosz- szabb távú, nemcsak az év feladata. Az idén milyen feladatok megoldása vár a tá- piószentmártoni tanácsra? Lakás fiataloknak — Augusztus 20-ra szeretnénk átadni a 180 négyzetméter alapterületű sportöltözőt és fürdőket. Ehhez a munkához is még tavaly kezdtünk hozzá, az épület már tető alatt van, csak a belső munkák vannak hátra. A járdaépítésekhez hasonlóan az építőanyagot itt is a tanács adta. minden egyéb társadalmi munkában készült. A helybeliek igazán mindent megtesznek a községért, a legjobb példa erre, hogy tavaly 2 millió 700 Kzer forint értékű társadalmi munkát vállaltak. — Hol lesz ez az öltöző? — A Kossuth ligeti sporttelepen, ahol már egyebek között KRESZ-park is van a pályák mellett. Tervünk az, hogy óz elkövetkezendőkben további sportpályákat és szabadtéri színpadot építenek itt. Hogy mi a célunk .ezzel? Amellett, hogy a sportolni vágyó fiataloknak és időseknek egyaránt legyen módjuk a testedzésre, az is, hogy a kedvező lehetőségek biztosításával a fiatalok ne vágyjanak el a községből. — A munkaerő itt-tartásá- nak egyik lehetősége az is, hogy lakást adjunk a fiataloknak. Ebben az évben négy célcsoportos lakást kezdtünk el építeni, ami kevés, jelenleg körülbelül húsz kellene még. Különösen fontos lenne pedagógusoknak és egészségügyi dolgozóknak otthont adni. Egyműszakos oktatás? — Az idén két tantermet is építünk, erre 400 ezer forintunk van. A hiányzó összeget társadalmi munkával kívánjuk pótolni. Amikorra a két tanterem elkészül, mind az öt általános iskolában be tudjuk vezetni az egyműszakos oktatást. — És ha már a gyerekekről esett szó, megemlíteném az óvodai helyzetet is. Két évvel ezelőtt még azt hittük, nem lesz gondunk vele. Most, bár a kihasználtsága már 120 százalékos, mégis negyven szülőnek kellett nemet mondani az elmúlt évben. Az óvoda bővítése és esetleg egy új építése azonban már a következő tervciklus feladatai közé tartozik. K. E. Ürömi lépcsők A főváros épületeit és parkjait díszítik azok a kőlépcsők, melyek az ürömi Kőfaragó- és Épületszobrászipari Vállalatnál készülnek. A mészkövet a budakalászi bányából kapják, s évente 1500 folyóméter lépcsőt készítenek belőle. Csiszoltak és faragtak már feljárókat a pesti Duna-partra, a Hilton szálló elé és a kőbányai lakótelepre. Bozsán Péter felvétele Äz idén tervfinálé Mennyit ér a taksonyi háziipar? Néhány év alatt nagyot lépett előre a taksonyi háziipari szövetkezet. A hetvenes évek elején a hagyományos termékeikből évi 5—6 millió forint volt az árbevételük, tavaly pedig már 26 millió forintot ért el a termelési érték. Szalai Ervin elnök arról is tájékoztatott, hogy elképzeléseik szerint még az idén befejezik az V. ötéves tervüket, elérik a 100 milliós termelést. A módszer: a termékszerkezet gazdaságos átalakítása, a megfelelő szakemberek képzése, s a szervezettebb, ösz- szehangoltabb munka. A gyakorlatban azonban nem volt könnyű a jól ismert fogalmakat tartalommal megtölteni. A korábban csak hálóingeket gyártó részlegük gépeit felújították, hosszú lejáratú szerződésekkel biztosítottak piacot új termékeiknek, a női felsőruházati cikkeknek, s a farmereknek. Tavaly ismét új vállalkozásba fogtak, megkezdték a hagyományos kék munkaruhák gyártását. A központi műhelyben jól szervezett szalagmunka folyik, de bevonták a munkaruhák készítésébe a dunaharasz- ti, alsónémedi és szigetújfalui bedolgozóikat is. Idén már 30—35 ezer munkaruha kerül ki a taksonyi szövetkezetből. A hímzőrészlegben sok gondot okozott az elmúlt esztendő. A külföldi piacokon nehezen találtak vevőkre, de idén már jobbak a kilátásaik. A hímzett ruházati cikkeket elsősorban a szocialista országokba, zömében az NDK-ba szállítjáK. A taksonyiak hagyományos terméke a kosár. A kosarasok legszebb munkáit az ARTEX külkereskedelmi vállalat közreműködésével a tőkésországokba szállítják. A gazdaságosság itt is fő szempont, ezért jelentős mennyiségű kosarat készítenek ipari fel- használásra. , * A legtöbb a sütőipari vállalatokhoz kerül. Vasvázzal kombinálva lakberendezési tárgyakat is formába álmodnak a taksonyi mesterek. Vegyesipari részlegük olyan alkatrészek gyártására rendezkedett be, amelyek nélkülözhetetlenek, de előállításuk nagyüzemi méretekben gazdaságtalan lenne. így rendszeresen készítenek alkatrészeket a Csepel Autógyárnak, a Pest vidéki Gépgyárnak, az Irodatechnikai Vállalatnak és az Egyesült Villamos Gépgyárnak. A 370 tagot számláló szövetkezet egy 5,5 milliós beruházásba is belefogott. Üj, korszerű berendezésekkel felszerelt kosárfonóműhely, szociális létesítmények készülnek el az év közepére. A második félévben pedig a konfekció- részlegben indítanak új technológiai sort. Az új vasalórészleg, a csomagoló és a régen várt étkezde is a fejlesztési tervek része. G. M. Zalagyöngye az új szőlő Állami elismerést kapott a zalai direktteirmő szőlőfajták lecserélésére nemesített Zalagyöngye szőlőfajta. Az elismerés azt jelenti, hogy az ország meghatározott körzeteiben nagyüzemileg telepíthető. Az eddigi tapasztalatok szerint a Zalagyöngye megfelel a várakozásnak: ellenáll a betegségeknek, a hidegnek, permetezést szinte alig igényel, termése közvetlen fogyasztásra és borkészítésre egyaránt alkalmas. Magában hordja a keresztezésbe bevont Csabagyöngye illatát, korai érésű, rrfagas cukortartalmú. Zala megyében a kisgazdságokon kívül több helyen üzemszerűen is termesztik, újabban az alföldi mezőgazdasági üzemek szándékoznak 20—50 hektáros Zalagyöngye-telepeket létrehozni. \ metróhoz siettem, amikor egy őszes hajú, telt arcú férfi toppant elém. ^ — Hajdú szaki, ezer éve nem láttalak. Hogy vagy? Emlékszel, hogy milyen jókat bolondoztatok az építkezéseken. Bejáró vagy még, vagy felköltöztél? Én abbahagytam az ingázást. Itt lakom a szomszéd utcában, az egész családdal. Már nyugdíjas vagyok. Néha azért még dolgozom. Na, de hagyjuk ezt. Felmegyünk hozzánk. Magával sodort, én meg a nevén töprengtem, és azon, hol, mikor dolgoztunk együtt. Régen lehetett, mert tizenöt éve már én is pesti lakos vagyok. és nem kőműves, hanem a házgyárban művezető. Tágas udvarú, körfolyosós ház első emeletére baktattunk fel. Zaj, lárma fogadott a lakásban: gyerekek, asszonyok. Az öreg a leghátsó szobácskába terelt be. — Ez az én váram — mutatott körbe. — Ülj le, rögtön jövök. A falakon, a polcokon óra óra mellett, az asztalon pedig halomban hevertek az alkatrészek, a javításra váró órák. Döbbenten álltam: hiszen ő az órás öreg! ... Senki sem ismerte a nevét, az „órás öreg” név azért ragadt rajta, mert, ha az építkezésről bementünk a munkásszállóba, leült az asztalhoz és sokszor éifélig órákat javított. Hol. mikor, kitől kanta a rossz, rozsdás, múlt századbeli zseb- és faliórákat? Senki sem tudta. Ha valakinek elromlott az órája a szállóban, az is hozzá vitte, mert pontosan és olcsón dolgozott. Ügy évig a 17-esban együtt lak■*-J tam vele. Nyolcán voltunk a szobában. Nemigen törődtünk semmivel, elfásított bennünket a kétla- kiság, a sok vonatozás, a „se itt, se otthon” élet. Esténként csavarogni mentünk. — Öreg szivar, nem jössz? — kérdeztük az órástól. • — Nem, dolgom van — mondta egykedvűen és rakosgatta maga elé a piciny fogaskerekeket. — Bolond vagy. Fogtunk egy jó bőrt, csak az a baj, hogy jön a mamája is. Lekapcsolhatnád. Nőies bája 107 kiló — röhögtünk, mert az órás kis öreg még hatvan kiló sem volt. — Simogassátok meg a nevemben — mosolygott és többé már nem törődött velünk. Otthagytuk. Csatangoltunk az utcán. Hiányzott az asszony, nem bírtuk sokáig, hogy egy hónapban csak kétszer lehettünk a feleségünkkel. Cinikusak lettünk. Baktattunk a talponállóba, aztán a szesztől űzötten az utcán ténferegtünk, míg el nem kaptunk egy nőt. Akármilyen későn mentünk haza, az órás öreg még az asztala fölött görnyedt. — Mi van, öreg szivar? — Csenget már? — Csenget, ha eljön az ideje. — Kár, hogy nem jöttél, találtunk egy nekedvalét. Röhögött a szoba, a kis öreg meg csak mosolygott. Egyszer egy cigányfiút hozott magával. — Hát ezzel meg mit akarsz? — estünk neki. — A vendégem. Különben az emeleten lakik. — Ha elvész valami? — Megfizetem — mondta pislogva. Ivetten üldögéltek ezután az asz- tál mellett. A kis öreg megtanította órát javítani. Az órák is szaporodtak, mert most már a cigányfiú is hordta neki. Sokszor a zsebéből borította ki az asztalra az óraszemetet. A kis öregnek csillogott a szeme, fel-felkapott egy rugót, egy fogaskereket és sokáig nézegette, mintha isten tudja, milyen • kincs lenne. — öreg. mit hoz ez neked a konyhára? — kérdeztük. — Száz, százötvenet, hetenként. — Nafene, az szép. Megtaníthatnál engem is. — Szívesen. Lali már úgyis érti, jöhetsz a helyébe. — Nem bánom, holnap elkezdjük. De nem kezdtem el az órajavítás mesterségének tanulását, mert másnao megint csak elmentünk csavarogni. Harmadnap is. Készülődtünk haza. Az öreg azonban megint kirakta az órákat. — Mi az, nem mégy haza, szaki? — Nem, most nem. sok a munkám ■— mutatott az órákra. — Nem hiányzik az asszony? — röhögtünk. — Dehogynem, de kell a kereset. — Nekünk is, ám asszony is kell az embernek. ♦ ' — Igaz — bólintott. Aztán halkan elmondta, vagy inkább csak elmotyogta, hogy hat gyermeke van, a felesége beteges és akármennyi pénzt visz haza, az mind kevés. Hideg borzongás futott végig a hátamon. Számolgatni kezdtem. Egy esztendőben huszonhat napot tölt otthon. Tíz esztendő alatt alig kilenc hónapot. Hogy ismeri akkor a feleségét, a gyermekeit? Nevükre sem emlékezhet nagyon . 1V| ég mindig ott álltam a szoba közepén, amikor visszajött Homlokom verítékben fürdött az emlékektől. — Mi az, miért nem ülsz le? Itt a sör, már bontom is. A feleségem rögtön behozza a kávét. Na, ülj le már. Szerényen élünk, de megvagyunk. Együtt a család. És nekem ez a legfontosabb. Te, szaki, tudod, hogy neveztetek ti akkor engem? — Az órás öreg — kiáltottam nevetve. ö is nevetett, önfeledten, harsányan. — Mert nem tudtátok a nevemet Kellemes arcú, idősebb néni jött be, a felesége. Hozta a kávét. — De jól mulattok — nézett ránk Csodálkozva. — Eszünkbe jutott valami — mondta az öreg. — Valami betvárkodás, mi, az Ingázó korszakodból. — Igen. Tudod, hogy hívtak engem akkor? Az órás öregnek. Mert nem tudták a nevemet Igaz, Hajdú szaki? — nézett rám. Bólintottam. Aztán csak ittam a sört töprengve. Még mindig nem tudtam a nevét. Nekem már csak az órás öreg marad, aki ma fiatalabbnak látszik, mint tizenöt évvel ezelőtt i t Bába Mihály: ordó öreep
