Pest Megyi Hírlap, 1979. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-25 / 20. szám

Szakszervezeti együttműködés Sztanko Todorov fogadta Gáspár Sándort Sztanko Todorov, a BKP KB Politikád Bizottságának tagja, miniszterelnök szerdán Szófiá­ban fogadta Gáspár Sándort, a Szakszervezetek Országos Ta­nácsának ( főtitkárát, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagját, a Szakszervezeti Világszövetség elnökét, A szívélyes, elvtársi légkör­ben lezajlott találkozón a fe­lek hangsúlyozták a magyar és a bolgár szakszervezetek közötti gyümölcsöző kapcsola­tok fejlődését, és kiemelték a Szakszervezeti Világszövet­ség szerepét a nemzetközi szakszervezeti mozgalom egy­ségének szilárdításában. Ne to Kubában Baráti magánlátogatásra kedden a kubai fővárosba ér­kezett Agostinho Neto, az Angolai Népi Köztársaság el­nöke, az MPLA Munkapárt vezetője. A vendéget a ha­vannai repülőtéren meghívója, Fidel Castro kubai állam- és kormányfő, a Kubai Kommu­nista Párt első titkára fogadta. Korszerűbb úthálózat Gödöllőtől tovább épül az M 3-as - Törökbálinttól üzembe helyezik az M 1-es új szakaszát Látványos átadások nélkül, de tervszerűen folytatódik az autópálya-építés programja: továbbra is a városi átkelési szakaszok korszerűsítésére, a hidak, az utak kiszélesítésére, megerősítésére, a közúti-vas­úti kereszteződések veszélyei­nek megszüntetésére fordítják a rendelkezésre álló — a ta­valyinál nagyjából azonos — 7,4 milliárd forintot. Ezekben sűríthető az országos közút­hálózat idei fejlesztési terve, amelynek részleteiről a Köz­lekedés- és Postaügyi Minisz­térium közúti főosztályán ad­tak tájékoztatót. Bicske és Tatabánya között dolgoznak az M—1-es autó­pályán, ahol Törökbálinttól kifelé egy négykilométeres szakaszt üzembe is helyeznek, hogy segítsék az M—1—M—7 autópálya közös csomópontjá­nak átépítését. Készül az M— 3-as autópálya Gödöllő—Hat­van—Hort. közötti szakasza, míg a leendő M—5-ösön Bu­dapest—Kecskemét között fő­leg hidakat, felüljárókat épí­tenek, megteremtve ezzel a későbbi gyorsabb munka fel­tételeit. Az útkorszerűsítéseket a M a anekdota már a né­hány évtizeddel ez­előtt megtörtént eset. Büszke hangú jelentés tu­datta, hogy valahol egy kis országban öt év alatt megháromszorozódott a vasútvonalak hossza. A bá­zishoz — a kiindulópontul választott esztendőhöz — képest valóban ez történt, ám a bázis az volt, hogy az illető ország uralkodójának téli és nyári lakhelyét kö­tötte össze tizenhat kilo­méternyi sínpár. S mert a tengeri kikötő, valamint a nagy feldolgozóüzem között tényleg lefektettek har­minchárom kilométernyi vasútvonalszakaszt, a bá­zishoz, tehát a korábbi helyzethez mérten lélegzet­állító növekedési ütemet mutathattak ki. Mennyiségeket, különbö­ző időszakokban valóban szükséges mérni, nemcsak a haladást, hanem a tanul­ságokat is összegezve. Ami­hez bázist — a korábbi időpontban elért teljesít­ményt, mennyiséget stb. — választunk. A metódus ak­kor válik hibássá, ha kizá­rólagossá lép elő; csak azt mutatja, ítélteti fontosnak, mi történt a bázishoz ké­pest. A beruházások rend­kívül gyors növekedése — idén szeptemberben pél­dául a vállalati beruházá­sok összege 21,8 százalék­kal haladta meg a tavaly szeptemberit — kedvező képet mutatna, ha nem tudnók, hogy jóval túllép a tervezett kereteken, nehe­zíti az import ésszerű kor­látok között tartását, növeli a befejezetlen beruházások állományát, s vele a nép­gazdaság egyensúlyi gond­jait. Egyszerűen a mennyiségi többletre teszi a hangsúlyt a bázisszemlélet. Ha a ter­melés nagyobb, mint tavaly volt, akkor a vállalat fej­lődött, előbbre jutott. Holott meglehet, a bázis­hoz — ebben az esetben az előző esztendőhöz — ké­pest gyarapodott az előállí­tott árumennyiség, de vele együtt az állami támogatás összege is! Szándékosan mechanikus esetet választva: 1971-ben 16,6 százalékkal, 1977-ben 17,6 százalékkal részesed­tek a vegyipari beruházá­sok az ipar ilyen célú ösz- szes kiadásaiból. Azaz a fejlődés — a bázishoz vi­szonyítva — szerény, mindössze egy százalék. Csakhogy amíg az 1971. évi 16,6 százalék 6,4 milliárd forintot „ért”, addig az 1977. évi 17,6 százalék nem kevesebbet, mint 13,3 mil- liárdot. a korábbi összeg­nek több mint a kétszere­sét! Azaz lényeges, mit választunk bázisnak. S nem kevésbé fontos, miért azt választjuk; számon tar­tásával, figyelésével, érté­kelésével, elemzésével mit akarunk ielérni? A bázisszemlélet ugyanis bizonyos sematizmust tesz mércévé; gyakran nem ad feleletet arra, hogy ami történt, az jó-e ne­künk, s mennyiben, miért jó? A szerény, araszolgató, középszerű haladásból csi­nál eszményt, hiszen a bá­zishoz, az előző félévhez, évhez, öt esztendőhöz, a korábbi termelési értékhez képest nőtt a termelékeny­ség, az árbevétel, a nyere­ség, s nem kényszeríti ki a minőségi változást, a koc­káztatást, a vállalkozási készség alakítását. S for­dítva; valamely termelő­hely a bázishoz képest „visszaeshet” vagy helyben maradhat, ám valójában így jól teljesítette kötele­zettségeit az össztársadalmi érdekek érvényesítésében. Mert ugyan nem termelt többet, de új árui sokkal kedvezőbb fajlagos ener­gia- és anyagfelhasználás­sal készülnek, mint a ko­rábbiak. Erre a kétarcú­ságra hívta fel a figyelmet az MSZMP Központi Bi­zottsága 1977. október 20-i ülésének határozata — a hosszú távú külgazdasági politikának és a termelési szerkezet fejlesztésének irányelveiről —, amikor kívánatosnak tartotta, az átlagosnál jobb, a kiugró teljesítményeket az ösztön­ző rendszer ismerje el, érzékelhetően jutalmazza. Sokszor a félelem ösztö­kél a bázis mindenhatósá­gának fenntartására. A ter­melő úgy gondolkozik, hogy idei gyors eredménynöve­kedése jövőre bázissá lesz, s ha csak ugyanazt érik el, vagy még el sem érik, mit szól a*főnökség? Mert való igaz, a társadalom nevében elszámoltatok — irányító hatóságok és társadalmi szervek — gyakran a be­idegződések alapján, rutin­szerűen azt firtatják, ami könnyen megfogható; a ta­valyi évhez képest teljesí­tetteket, vagy elmaradta- kat. S mert egyre inkább arra kényszerít ben­nünket termelésünk nemzetközi megítéltetése, szigorúan elemezzük a termelési és a termékszer­kezetet, nyilvánvaló: a bá­zis mindenhatósága sem maradhat fenn. Kevésbé mechanikus, nem a múlt­hoz, hanem a követelmé­nyekhez viszonyított telje­sítményértékelés szükséges. Veress Tamás legnagyobb forgalmú főútvo­nalakra és az útvonalon levő hidakra, ezdh belül elsődlege­sen a legkimerültebb kapaci­tású nagyvárosi átkelési sza­kaszokra összpontosítják, be­fejezve számos tavaly elkez­dett munkát, ötvenegy he­lyen, összesen 82 kilométer hosszúságú utat, hidat építe­nek áf. Egyebek között elké­szül a pécsi 6/a főút másfél kilométeres nagykapacitású négysávos szakasza, amely te­hermentesíti a 6-os út forgal­mát és lehetővé teszi, hogy a városon átvezető főút alatti pincerendszert rendbe hozhas­sák. Átadják a 14-es főút új vonalon haladó győri átkelési szakaszát a mosoni Duna-ág új hiújával, amely nemcsak a városi és' a távolsági, hanem a nemzetközi forgalom lebo­nyolítására is jobb felté­teleket teremt. Az M—1-es autópályához csatlakoztatva megkezdődik a tatabányai át­kelési szakasz építése, a 87-es főút szombathelyi átvezeté­sének és az 52-es főút kecs­keméti átkelőszakaszának korszerűsítése. Épül a 32-es főút Zagyvarékás előtti sza­kaszán az új Zagyva-híd is. Az útkorszerűsítésekkel, szé­lesítésekkel összhangban 300 millió felhasználásával összesen 50 kishidat újíta­nak fel, erősítenek meg. Az útfenntartás elsősorban a megelőző jellegű burkolat­megerősítéseket szolgálja a nagy forgalmú utakon, hogy zavartalanul közlekedhesse­nek az engedélyezett súlyú nehézjárművek is. Ebből a célból mintegy 850 kilométer hosszúságú utat vonnak be aszfaltszőnyeggel. A közúti igazgatóságok tevékenysége a rendszeres fenntartáson túl­menően a biztonságosabb két­irányú közlekedés érdekében az utak szélesítésére irányul; mintegy 800 kilométer utat építe­nek át 5-ről 6 méter szé­lességűre. A közúti forgalom nagyobb biztonsága érdekében- tovább­ra is gondot fordítanak a szintbeli közúti-vasúti ke­reszteződések veszélyeinek el­hárítására. A Minisztertanács határozatában megszabott terv szerint a MÁV-val egyez­tetett program alapján 50 olyan kereszteződésnél szerel­nek fel fénysorompót, ahol menetrendszerű autóbuszjárat közlekedik. PEST lHEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! ^ÄZ MSZMP'PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA .ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XXIII. ÉVFOLYAM, 20. SZÄM Áll A 80 FILLÉR 1979. JANUÁR 25., CSÜTÖRTÖK Mesterséges hiba­láríatpróba az alhertirsai távvezetéken Az Országos Villamostáv­vezeték Vállalat hálózati bri­gádjai zárlatpróbát tartottak a Vinnyica—Albertirsa kö­zötti 750 kilovoltos távvezeté­ken, hogy meggyőződjenek a biztonsági berendezések álla­potáról. Nyírkárász térségében mesterségesen zárlatot idéz­tek elő a vezetékben s ezalatt az ukrajnai Zapad városában és az albertirsai állomásokon a műszerek regisztrálták a zárlatot, illetve azt, hogy a be­rendezések automatikusan el­hárították azt. A próba sike­resnek bizonyult, a biztonsági berendezések állták a próbát, kitűnően hárították el a mes­terséges hibát. A képen a próba előkészí­tésének pillanatait láthatjuk a 67-es oszlopon. Import helyett, exportra is jut Diósdi csapágy — bicémért iSG-piHangószelep Hárommillió 736 ezer darab kúpgörgős csapágy — ennyit kell az idén gyártania a Ma­gyar Gördülőcsapágy Művek diósdi gyárának, a befejezés előtt álló rekonstrukció min­den öröme és gondja mellett. Ebből a mennyiségből — durván számolva — minden harmadik csapágy szocialista országba kerül, minden hato­dik pedig dollárért kel el. A vállalat 564 millió forintos termelési tervéből ugyanis 69 milliót tesz ki a Metallimpex közreműködé­sével lebonyolított tőkés ex­port. Mint arról Kisnémet András termelési főosztályvezető tá­jékoztatott, a legnagyobb mé­retű, úgynevezett D-gyártóso- ron készülő csapágyak terme­lési előirányzatát a korábbi el­képzelésekkel szemben mint­egy ötvenezer darabba] meg­emelték. Bár ez a termékük az ex­portlistán nem szerepel előke­lő helyen, a növelés indoklá­sa mégis jelentős: minden idehaza legyártott darab, tő­kés import kiváltását teszi le­hetővé. Ezt a típust ugyanis a felhasználó — a győri Rába — eddig dollárért vásárolta. A megemelt terv teljesítésé­vel kapcsolatos egyik legna­gyobb gondot most abban lát­ják Diósdon, hogy a rekonst­rukció során birtokba vett korszerű termelőberendezéseik egy részét nem tudják igazán kihasználni, mert hiányoznak a megfelelő szerszámok. Hat és fél millió forintról negyvenmillió forintra emel­ni a tőkés exportot, egyik év­ről a másikra, mindenképpen elismerésre méltó vállalkozás. Az ugrásszerű fejlődést — mint ezt Szőke Nándortól, az Ipari Szerelvény- és Gépgyár kereskedelmi főosztályvezető­jétől megtudtuk — a nyugatné­met UNIVAM cégtől vásárolt licenc tette lehetővé. A licencdíj fejében vissza­szállítandó termékeket jelen­leg még a részben elavult, hagyományos gépparkkal kell legyártani. VV. B. Hasznosítható tartalékok Aktíva a KGM-ben A kohászat és a gépipar idei feladatait vitatták meg szerdán, a Kohó- és Gépipari Minisztérium aktívaértekez­letén. A tanácskozáson részt vett és felszólalt Győri Imre, az MSZMP Központi Bizott­ságának titkára. Soltész István miniszter be­számolójában elmondta: mindkét ágazat elmúlt évi termelése meghaladja a nép- gazdasági terv előirányzatait. Az előzetes adatok szerint a kohászat 3, a gépipar 7 szá­zalékkal több terméket gyár­tott, mint egy évvel koráb­ban. örvendetes, hogy a termelés a gazdaságo­sabb termékekből növeke­dett a legdinamikusabban. A miniszter megállapította: a termelési szerkezet átalakí­tásában az eddig elért ered­mények ellenére, még csak a kezdeti lépéseket tették meg, ezért ezt a folyamatot gyorsítani kell. Sok még a tartalék az anyag- és energia­takarékosságban, az üzem- és munkaszervezésben annak el­lenére, hogy például az ener­giafelhasználás mutatója az utóbbi négy évben 30 száza­lékkal csökkent. A miniszter külön kitért a készletgazdál­kodásra, amelyre a vállalati vezetők nem fordítsanak kellő figyelmet. Gyakran pénz­hiányra hivatkoznak a válla­latok, elsősorban a fejleszté­seknél pedig az Indokolatla­nul nagy készletek jelentős fejlesztési eszkö­zöket kötnek le. A nemzetközi együttműkö­désről szólva a miniszter el­mondta, hogy a szocialista or­szágokkal már több mint 200 szakosítási és kooperációs megállapodás van érvényben, s több mint 30 műszaki-tudo­mányos együttműködési egyezményt is kötöttek part­nereikkel. Az idei feladatokról szólva hangsúlyozta: az export növe­lése mellett fokozott figyel­met kell fordítani az export- struktúra gazdaságosságára. Meg kell vizsgálni a gazda­ságtalanul termelő vállalatok munkáját, s intézkedéseket kell kidolgozni a gazdaságta­lan gyártás megszüntetésére. Végül hangsúlyozta, hogy mindezek érdekében hatéko­nyabbá kell tenni az irányító munkát, javítani a munka­szervezést. Többet - szakszerűbben így hektáron 375 kilogramm kemikália lanságból hagytak foltokat, csíkokat a vegyszeres gyomir­tás során is. A megyei aiiomas szakemberei kívánatosnak tartják valamennyi közös gaz­daságban a hozzáértő, jól kép­zett szakemberekből álló üzemi meó-hálóza-t meg­szervezését. Sok helyütt még előfordul, hogy a vezetők más posztokon alkalmazzák a speciális képzé­sű szakembereket. Az üzemi avagy házi meó egyrészt a ta- lajelökészítés és vetés minősé­gét, másrészt a műtrágyázás és szántóföldi permetezés gon­dosságát ellenőrizhetné. Idén tavasszal különösen indokolt, hogy preciz talajmunkát vé­gezzenek. Ősszel elhúzódott a betakarítás, később került a földbe a gabonafélék magja, 5 miután gyengén teleltek, száraz, mínusz 15—20 Celsius tok hideg érte a földeket, márciusban nagyobb a liszt- harmat- és peronoszpórave- izély. KÖZELET Dr. James William Crawford Cumes, Ausztrália nagykövete hazája nemzeti ünnepe alkal­mából szerdán fogadást adott a Duna Intercontinental Szállóban. A fogadáson részt vett Áb­rahám Kálmán, építésügyi- és városfejlesztési miniszter, Házi Vencel, külügyminisz­ter-helyettes, Török István, külkereskedelmi miniszterhe­lyettes, valamint politikai, gazdasági, kulturális és társa­dalmi életünk sok más szemé­lyisége. Mezőgazdasági üzemekben járva gyakran hallani: gyönge lett a termés, mert nem ked­vezett az időjárás. Ez a men­tegetőzés olykor elfedi a tech­nológiai hiányosságokat, hibá­kat is. Minden ugyanis nem írható az időjárás számlájára, gondos növényvédelemmel, ésszerű talajerő-gazdálkodás­sal csökkenthetők avagy tel­jesen kivédhetek a károk. Magyar Balázstól, a Pest megyei Növényvédelmi és Ag­rokémiai Állomás igazgatójá­tól aktuális növényvédelmi feladatokról kértünk tájékoz­tatást. Tavaly több probléma adó­dott a talajerő-gazdálkodás­ban. Az év elején ugyanis nem mérték fel reálisan az igényeket, s emiatt akadozott az ellátás. A felhasználás módja sem volt mindig éssze­rű: némelyik táblán egyenet­lenül porciózták szét a műtrá­gyát, s emiatt tápanyag nél­kül maradt, silány termést ho­zott a föld. Szintén gondat­* Bázisszem/éle t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents