Pest Megyi Hírlap, 1979. január (23. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-04 / 2. szám
1979. JANUÁR 4., CSÜTÖRTÖK 7 „ vajon a népgazdaságnak Már nem mennyi kárt okoz csupán . , egyetlen napon az, hogy több meglepetés száz vagy esetleg több tízezer utas elkésik munkahelyéről. G Majláth Jánostié, a Budapesti Fónyszöv személyzeti vezetője Feilsőgöd Ismét a szeméttelepről December 20-án reggel a felsőgödi vasútállomáson vártam a vonatra, és éppen a Pest megyei Hírlapban olvastam a MÁV-ot dicsérő sorokat. Ekkor a fejem fölött megszólalt a hangszóró és bemondta, hogy vonatom 15—20 percet késik. Harminc perc múlva meg is érkezett. Bizonyára az éjjeli órákban lehullott néhány centis hó miatt volt a késés. Lapjukban többek között ezt olvastam: Reméljük, hogy a MÁV karácsonyi meglepetése most már hosszú időre szóló ajándék marad stb. Hát ez az öröm nem sokáig tartott. Ügy látom, ritkán teszik szóvá például, hogy hideg időben több vonatban nem volt fűtés. Csak az az érdekes, hogy ha felmelegszik az idő, a vonatoknak megjavul a fűtőberendezésük. Annak a vonatnak, amellyel én járok Felsőgödről Budapestre, 7 óra 16 perckor kellene a Nyugati pályaudvarra érkeznie. És évek óta rendszeresen 10—15 percet késik. Tulajdonképpen a menetrendbe azt kellene beírni, hogy érkezés: 7.30, esetleg 7.40, így az utasok többsége valószínűleg egy korábbi vonattal indulna. Most ugyanis azt a helyzet, hogy mindennap reménykedünk, hátha csoda történik és egyszer időben érkezünk munkahelyünkre. Évek óta foglalkoztat, hogy Lapunk december 28-i számában albertirsai olvasomc, Sipőcz Józsefné észrevételeit, javaslatait közölte a Postabontásban. A levélben név- elírás történt, helyesen tehát így hangzik: A Postabontás rovatban többször panaszoltuk már azt is, hogy a Költői Anna utca Pesti út felőli része is járhatatlan. Ezen a gidres-gödrös szakaszon valószínűleg csak egy földgyalu tudna rendet teremteni. Az utca másik végén embermagasságú a gaz, mellette pedig hatalmas szeméttelep éktelenkedik. Van itt vályog, háztartási hulladék, állattetem stb. Most a hó ugyan befedi ezeket, de mi lesz, ha jön a jobb idő? Pedig itt is lehetne szép kis virágos parkot telepíteni, mint a Dánosi utcában, ahol a lakók elhordták a szemétdombot, és helyébe virágokat ültettek. Mindent belep a dot omit por Örömmel láttuk a tévében, és olvastuk a lapokban is, hogy Pilisvörösváron új dolomitkitermelő telep épült. Ez a bánya a népgazdaság részére olcsó és jó minőségű alapanyagot biztosít az építkezésekhez. Az örömbe azonban üröm is vegyül. Kiváltképpen azok Válaszol az illetékes Sötétben a Csikós utca A Pest megyei Hírlap november 16-i számában ifj. Fehér Ferenc azt kifogásolta, hogy Vácott a deákvári lakótelep felé vezető Csikós József út a gyér világítás miatt életveszélyes. A válasz az Észak-dunántúli Áramszolgáltató Vállalat üzemigazgatójótól érkezett. Többek között ezt írja: A Csikós József utcai közvilágítást felülvizsgáltuk és megállapítottuk, hogy két kandelábert ismeretlen gépjárművek kitörtek, négy lámpafejet pedig összetörtek — ugyancsak ismeretlen tettesek. AzN*-en az útszakaszon elhelyezed—fénycsöves lámpafejeket már ktem gyártják, így ezeket mfndV-J’l higanygőz- lámpára kell cserélni. Tavaly Vácott már sok helyen cseréltük a megrongált lámpafejeket a rendelkezésünkre álló készletből. A négy lámpafejet januárban tudjuk kicserélni. A két kitört kandelábert megrendeltük és ahogy megérkezik, ezeket is helyrehozzuk. Nagyon kevés szakember áll jelenleg rendelkezésünkre, így a közvilágítási hibák azonnali javítását nem tudjuk vállalni. Feladataink pedig megnövekedtek: hálózatépítés, fogyasztói szolgálat. Ugyancsak sok munkaerőt köt le a kivert égők, összetört lámpatestek cseréje is. Az említett deákvári lakótelepen különösen sok megrongált lámpatest van, de azt is láttuk, hogy hiába cseréljük ki: rövid idő múlva vandál módon újra összetörik. Számítunk a lakók segítségére és összefogására is az esztelen pusztításnak a megfékezésében. Kevés a szakember Az elmúlt hetekben a Postabontás hasábjain nagyon sok olvasónk foglalkozott köz- világítási panaszokkal. November 2-i számunkban például Szigetmonostor község villamoshálózatát kifogásolta Monoki Endre olvasónk, melyre az alábbi választ kaptuk a Budapesti Elektromos Művek észak-budai üzemigazgatójától. Ezt írja: A község területén levő villanyhálózat több mint 40 éve épült és azóta lényegesen nem korszerűsítettük. A vil- lamosenergia-igény pedig általában nyolcévenként duplázódik meg. A hálózat ma már sem villamos, sem műszaki állapotát tekintve nem felel meg a mostani igényeknek. Megoldást azonban csak a község teljes hálózatának rekonstrukciója jelentene. Erre azonban — ezt őszintén meg kell mondanom —, a jelenlegi szerelési kapacitás ismeretében nincs lehetőség. Marad tehát a gyors tüneti hibaelhárítás, amellyel a jelenlegi állapot semmiképpen sem javul. A levélből úgy tűnt, mintha dolgozóink nem kellő szakismerettel és lelkiismeretlenül dolgoznának, pedig ez nem így van. Szentendre, Pomáz, Tahi, Szigetmonostor, Leányfalu, Pilisszentlászló, Pilis- szentkereszt, Pilisszántó, Cso- bánka, Budakalász energia- ellátását olyan képtelenül kevés emberrel kell ellátnunk, hogy az hatalmas munkát ró a kirendeltség megcsappant szakembereire. A szigetmonostori hálózat állapota sajnos nem egyedi, területünkön számos hasonló rossz állapotban levő hálózat van, amelyeknek javításához a szükséges szakemberlétszám megteremtéséért sokat fáradozunk. Megemlítjük, hogy a községből egyetlen dolgozónk sincs, pedig ha többen vállalkoznának szentendrei egységeinknél munkára, a helyzet valószínűleg javulna. bosszankodnak, akik a közelében laknak, vagy a környéken van hétvégi telkük. Hasonlóan ugyanis a váci helyzethez, a hegymagasságúra felhalmozott dolomitpor állandóan száll a környékre, tönkreteszi a nagy fáradsággal és gonddal megművelt kerteket, növényeket, több milliméter vastagon telepszik rá a környékre. Ügy érzem, hogy nemcsak az új létesítmények telepítése, hanem a környezet megóvása is célja a népgazdaságnak. Ezért kérjük az illetékesek sürgős intézkedését. Kormos Ferenc Budapest Cementesautók és életveszély A címben szereplő két szót nem véletlenül kapcsoltam össze. Váciak és környékbeli lakosok ugyanis elég sűrűn értesülnek cementesautókkal kapcsolatos közlekedési balesetekről. Nemrégiben az Esze Tamás laktanya előtt egy asszonyt gázolt halálra cementszállító gépkocsi, a napokban pedig nem messze a Dunai Cement- és M észművektől ütközött össze egy ilyen gépkocsi dolgozókat szállító autóbusszal. Azonkívül szinte hetenként látunk árokba csúszva egyet- egyet közülük. (A közelmúltban például Gödön.) Vajon mi ennek az oka? Ez a balesetsorozat már évek óta tart. És az előbb feltett kérdésre válaszolni is tudok. Egyrészt kevés gyakorlattal rendelkező gépkocsivezetőket alkalmaznak a DCM-ben, másrészt teljesítménybérben dolgoznak. Ennek pedig az a következménye, hogy száguldanak, nem tartják be a sebességkorlátozást, vagyis nem az út- és látási viszonyoknak megfelelően vezetnek. Ezt többször személyesen tapasz- taltam. Valószínűleg ezért sok a baleset, és ha az utcán meglátunk egy ilyen, cementet szállító autót, úgy érezzük, életveszélyben vagyunk. Jó lenne, ha a rendőrség felfigyelne erre a jelenségre. Gyakorlott gépkocsivezetőket kellene foglalkoztatni olyan bérezési formában, mely nem okoz balesetveszélyt. Ezután talán fellélegezhetnénk az utakon... Török László Vác A dal összeköt „Szebben szól a dal, ha többen összeénekelnek" — Kodály Zoltán szavait akár mottónak is választhatnák a Da- basi Vegyeskórus tagjai. Az együttes immár három éve működik Török György zeneiskola-igazgató vezetésével és a dabasi Fehérakác Termelő- szövetkezet patronálásával. A népszerű kórus feladatának tekinti, hogy összegyűjtse szűkebb hazája dalait, s ápolja a szlovák népi hagyományokat. Szeretnék megismertetni a járás közönségével a baráti népek dalait és a kórusmuzsika gyöngyszemeit. _ A népzene korszakalkotó gyűjtőjével együtt vallják: a dal összeköt. N. P. Apró bosszúság? A ceglédi Bajcsy-Zsilinszky utca elején egy táblán olvasható az autóbuszok közlekedési ideje és iránya. A minap a Szabadság tér felé akartunk meryii, hogy onnan egy másik busszal a kórházhoz érjünk. A 12 óra 43-kor induló buszt négyen vártuk — de hiába. Tíz perces várakozás után gyalog indultunk el a központ felé, méghozzá egy súlyos beteg asszony is kénytelen volt ezt a hosszú utat megtenni. Bosszantott a dolog és bementem az irodába. Ott aztán elmagyarázták, hogy a B jellel megjelölt időpontok azt jelentik, hogy az autóbuszok csak páros héten közlekednek. Sajnos a táblán ezt elfelejtették jelezni. A Szabadság téren pedig ott állt a kórházba induló busz zárt ajtókkal, mögötte pedig a latyakban gyülekező utasokkal. Szerettünk volna tülekedés nélkül felszállni, de az ajtók csak néhány perccel indulás előtt nyíltak ki. Ezek után talán mondani sem kell, hogy közelharc keletkezett. Nem ismerem a Volán közlekedési szabályait, de ez a módszer csak kellemetlenséget, okoz minden utasnak. Szerintem az lenne az ésszerű, ha az ajtókat nyitva tartva, az emberek érkezési sorrendben, nyugodtan, kényelmesen fel- szál Ihatnak az autóbuszra. Nem tudom, mi értelme van annak, hogy az autóbusz áll a megállóban zárt ajtókkal, a türelmetlen utasok pedig egymást tapossák a havas latyakban? Nem lehetne ezen változtatni? Koncz Tibor Cegléd Csak néhány percig tartana Budaörsön — mint ez köztudott — a postahivatal igen szűk és mindig zsúfolt helyiségben működik. Ezért Palotás József, a helybeli posta főnöke egy hírlapterjesztő pavilon üzembe helyezését kérte a Budapest-Vidéki Postaigazgatóságtól. Ezzel a postahivatal helyiséggondjai enyhülnének. A formájában is impozáns és modern pavilon még a nyár folyamán megérkezett. De a mai napig nem nyílt meg, nincs aki a villanyvezetéket a néhány lépésnyire levő utcai hálózatba bekösse. Nem értjük, hogy miért kell várni hónapokig egy néhány percig tartó munkára? Lénárd József Budaörs Szerkesztői üzenetek Minden kedves olvasónknak, levélírónknak köszönjük az újévi * jókívánságokat és továbbra is vár- ► juk közérdekű témákat tartalmazó leveleiket. K. M. Monor: Kérjük, hogy ezentúl pontos címet írjon a be-1 küldött keresztrejtvény megfej- ’ tésekre, mert csak így tudjuk postázni a nyereményt. T. K. Zsámbék: Hirdetést a Hírlapkiadó Vállalat székházában lehet feladni. Bosszús mozaik Borotválást és hajszeszes bedörzsölést kértem a fodrásznál. — Megszárítsuk a hajat? — hangzott a kérdés, majd az igenlő válaszra, hangzott az újabb is: — Tetszik lakkot kérni? — Nem kérek, köszönöm — válaszoltam. A felírt összeget tenyerével eltakarva adta át a számlát, amikor elkészült. Csak akkor lepődtem meg, amikor a pénztárnál fizettem. Annyit, amennyiért máskor megnyírtak és hajat is mostak: — Ezért szólni kellene — gondoltam, de rögtön működni kezdett a gátlás. — De hiszen legközelebb megint ide kell jönnöm, s nem nézhetem magamat kicsinyes embernek. Fejfájósan léptem ki az utcára. ★ Elfogyott a fűtőolajunk. Máskor a szállítók hozták, literenként negyven fillér szállítási költségért. Ha fél napot feláldozok a szabadságomból, akkor 200 liter után már 80 forintot takaríthatok meg, számolgattam. Aztán, amikor a hazaszállított marmonkannák tartalmát átöntöttem, volt min csodálkoznom. A szállítók mindig 200 litert számítottak, nekem meg csak 160 liter fért bele. A marmonkannákat húsz literre hitelesítették. Akárhogy számolom, nyolcszor kettő az tizenhat, vagyis nyolcszor húszliteres kanna teletöltve, nem lehet több, mint 160 liter — tűnődtem, amikor a kútkezelő 164 literért számolt. Szó nélkül kifizettem a pénzt, nem vitatkoztam. Legközelebb kínos lett volna a találkozásunk, amire a hosz- szú tél folyamán még néhányszor sor kerül. ★ Jő erős legyen a kávé?— kérdezték az eszpresszóban. Hát persze — hagytam helyben. Tíz forintot számoltak érte, mert különleges volt, mivel erősre kértem. Az italboltban nem adtak a húspogácsa mellé kenyeret, zsemlét is csak szalámistól együtt, szendvicsként. Ragályos ez a magatartás. Az egyik látja, a másik utánozza. S a kárt szenvedettek többsége nem akar szólni, tanúskodni, kényes helyzetbe keveredni. Viszolyognak tőle, s inkább nem teszik szóvá a dolgot. A bosszúság viszont bennük marad ... K. I. ) > ) > t Együtt jé ró ellentétek Nyugdíjastalálkozó Pilisszentlászlón A napokban kedves levelet hozott a postás szerkesztőségünkbe. Pilisszentlászlóról — ebből a szentendrei járásbeli kis faluból — írták olvasóink, mert úgy érzik, a megyében keveset tudnak róluk. Pedig eredményeikről, gondjaikról ők is szívesen beszélnének. Elindultunk tehát Pilisszent- lászlóra ... Kontraszt. Az idegen szavak és kifejezések szótára szerint: éles ellentét, szembetűnő különbség. A Flórián tértől Aquincumig háromnegyed óra az út. Ara- szolgatnak a kocsik. A sofőrök arca lila a dühtől. Idegeik pattanásig feszültek. Nyomják a kürtöt. Letekert ablakokból szitokzápor. Az úton tenyérnyi sár. Az ablaktörlő csak maszatolja a felcsapódó hóiét. Szentendrén félórás dugó. Idegek, kürtök, lásd mint fent. Megindulunk. A járdán a torlódás oka. Roncsolt orrú Zsiguli, összecsavarodott bicikli. Űjságpapírtaka- ró. Csend, nyugalom És azután jön az a bizonyos szembetűnő ellentét. Pilisszentlászló felé üres a pálya, az utat felszárította a szél, mely lassan a ködöt, a felhőt is eltakarítja, valami sárgás fény kezd derengeni, csak nem a Nap? De igen, a fáknak árnyéka nő a havon, most minek sietni, lassan, nyugodtan, különben is éles a szerpentin. Az ablakot megint letekerem, dehogy üvölteni; csak a levegőt harapni. A fák között váratlanul toppan elém a parányi falu. Két néni szlovákul pergeti a szót a buszmegállónál, kérdésemre lassan, részletesen, magyarul válaszolnak, az egyik még el is kísér egy darabon a klubkönyvtár felé, ahol a tanácselnököt megtalálhatom. Kontraszt ez is, hol találnék én Pesten ilyen türelmet? Az ellentétek sora folytatódik a szép, modern vonalú klubban. A folyosón apróságok öltözködnek, az óvodások sétálni indulnak, a nagyteremben meg nyugdíjastalálkozó kellős közepébe csöppenek. Szíves szóval invitálnak, az asztalon szendvicsek, könnyű bor. Csuport Sándor, az alig ezer lakosú kis hegyközépi település tanácselnöke jól megtermett, kis bajuszú ember: — Az óvodások ma vannak itt utoljára, végre elkészült konyhájuk bővítése, új berendezése, most már visszaköltöznek. Barna zakós, deres hajú férfi emeli poharát az asztal túloldalán: — Mi meg, a Pilisi Parkerdőgazdaság nyugdíjasai, mint mindig, együtt köszöntjük az új évet. Változások — Mit várnak 1979-től? Az elnök kérdéssel válaszol: — Tetszik itt magának? — Szép hely. — Elhiheti, mi is kedveljük. De van, amit maga, vagy a turisták nem vesznek észre. Nem kis gondok. Íme, újabb kontraszt, mondom magamban, míg Csuport Sándor folytatja: — Az országút egyelőre csak idáig vezet. Folytatódni fog Visegrádig. Ez öröm is, bánat is. Jobban kinyílunk a világnak, de félünk, elvész megszokott csendünk. Asztalszomszédaink ' elcsendesedve bólogatnak, egyikük átveszi a szót: — Eddig is eljártak az emberek dolgozni. Legtöbbjének a Parkerdőgazdaság a gazdája, de várják őket a szentendrei gyárak is. Az elnök visszatér a község terveire: — A kívülálló azt sem látja, nem tudja, mennyi bajunk van a vízzel. Ásott kútjainkból a KÖJÁL néhányat-már le is záratott, nem alkalmas a vizük ivásra. — Iszunk bort! — nevetnek, a többiek, az elnök is derűsebben mondja: Út, víz — Kaptunk négymillió forintot, kiépítjük a vízvezetékhálózatot. Az első szakaszban, csak közkutakat csinálunk, ké-, sőbbre tervezzük a bekötést a. házakhoz. . s Üjabb közbeszóló segítségét ajánlja föl, és a többiek mind csatlakoznak hozzá, jönnek majd ásni, lapátolni. — Még két utcában készül aszfalt, így majdnem minden, utunk szilárd burkolatú lesz. — Ezt kevés falu mondhatja el magáról — nyugtázzák elégedetten a vendégek. — Reméljük, az ellátás is javulni fog, ígéri az Áfész erősen; rendbe teszi a boltot. Ügyhogy, van gondunk, van örömünk. Ellentétes dolgok, de együttjárnak. A. Gy. I » j 4 *
