Pest Megyi Hírlap, 1979. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-04 / 2. szám

1979. JANUÁR 4., CSÜTÖRTÖK

K^ÜlffW

Nem szikráz, nem ráz

Új típusú fonal

Nem szikráznak és nem ráznak az idén forgalomba kerülő Hablorc-termékek. A Magyar Viseosagyárnak az őszi BNV-n díjat nyert antisztáti kus fonalából az idén a tavalyinál 50 százalékkal több fehérneműt készít a habselyem- kötöttárugyár. Az új fonalat a viscosagyár termékeinek korszerűsítését célzó kísérletek alapján dolgozták ki. Elektrosztatikus feltöltődése egy- tizede a korábbinak, s ennek köszönhető az is, hogy sokkal kevésbé piszkolódik.

A sasok maradtak

A hirtelen zordra fordult Időjárás következtében megritkult a Hortobágyi Nemzeti Park madárvilága, gyorsan felkerekedtek és délre vonultak tovább az északról érkezett madarak. Ezen a télen a szokatlanul enyhe decemberi időjárásnak köszönhetően sokkal tovább tartózkodtak a csapatok a tranzit szállóban, mint más években. Bőségesen találtak élelmet is a hótakaró nélküli földeken.

Az északi sarkvidékről érkezett óriás sasok viszont a Hortobágyon töltik a telet, számukra viszonylag kellemes a mostani időjárás is. Szokatlanul nagy számban ütöttek itt tanyát: a hortobágyi halastavak mellett különleges sasetetőket állítottak fel részükre.

Ellátóközpontok, kombinátok

Fejlesztési tervek a ráckevei járásban

A növekvő fogyasztási igények mind nagyobb feladatok elé állítják a fogyasztási szövetkezeteket a ráckevei járásban is. A kereslet növekedését három tényező magyarázza: növekszik — a

nagyarányú bevándorlás miatt is — a települések lélekszá- ma; a több szabadidő egyre több családot csábít arra, hogy felkeresse a járás üdülő- területeit, s a harmadik: a városias lakótelepeken élők elvárják a kereskedelemtől a választékosabb kínálatot.

Lépni kell

A ráckevei járási hivatal azt vizsgálta, hogy a járás kereskedelme meg tud-e felelni azoknak a növekvő követelményeknek, amelyeket vele szemben támaszt a lakosság. Igaz, a járás ellátásának gondja nem az áfészekre hárul elsősorban, de minthogy a bolti forgalomnak 37, a vendéglátóipari forgalommaik pedig több mint 44 százalékát a fogyasztási szövetkezetek bonyolítják le, tevékenységük alapos vizsgálata elengedhetetlen. Annál is inkább, mert a lakosság ellátásában évről évre nagyobb a szerepük, s egyik évről a másikra 10—12 százalékkal is nő a bevételük.

A ráckevei járásban az

Szi nt ént ártó fejlesztés

A feladat: piacképes konzervek

Csendes most a Dunakeszi Konzervgyár. Hiányzik az udvarról — a szezonban olyannyira megszokott — sürgésforgás, a dolgozók többsége szabadságát tölti, csupán a raktárakban mozgalmasabb az élet. A múlt év nem volt különösebben kedvező a konzervgyárakban, a mezőgazdaságot sújtó kedvezőtlen időjárás érthetően

a feldolgozó iparban is

éreztette hatását.

— Valóban így van — mondja dr. Czukor Bálint, a konzervgyár igazgatóhelyettese. — A szezonban egyes termékeinknél nyersanyaghiány- nyal küszködtünk. Málnából 50, paradicsomból 400, uborkából 30 vagonnal kevesebbet dolgoztunk fel a tervezettnél. Ez pedig tetemes mennyiség, több mint 30 millió forint. A 600 milliós termelési értékünkhöz képest is jelentékeny ez.

— A helyzetet bonyolította, hogy felszámoltuk budapesti gyáregységünket. Elképzelésünk szerint a 90 millió forintos beruházással épített —

1977. november 7-re átadott — tésztaüzemünknek kell a budapesti gyár termelését pótolnia. Tervünk jórészt teljesült, bár hozzá kell tennem: hátráltatta munkánkat a garanciális javítások elhúzódása, amit egyértelműen — a technológiát és a licenszet gyárunknak szállító — Páván olasz cég okozott.

A konzervipari munkát

köztudottan érzékenyen

érintik a termelés, a piaci

helyzet változásai.

A bel- és külhoni konkurren- cia ésszerű gyártmányfejlesztést, újabb és jobb minőségű konzervek előállítását követeli meg. Így van ez a Dunakeszi Konzervgyár esetében is, amelynek termékeit exportálják a Szovjetunióba, az NDK-ba, az NSZK-ba, de még a Közel-Kelet országaiba is.

— Esetünkben a kulcsszavak elég hivatalosan hangzanak, valahogyan így: szinten- tartó fejlesztés — folytatja dr. Czukor Bálint. — Azt értem ezalatt, hogy vállalatunk generális felújítása — bizonyos sorrendiség alapján — nem kezdődhetett meg. Termelésünk viszont nem éppen a legmodernebb. Ugyanakkor versenyképes termékeket kell gyártanunk. Ügy kell alakítanunk ezért — előreláthatólag túlzott lehetőségekkel nem kecsegtető — beruházási tevékenységünket, hogy a mostani szinten maradjon a termelésünk.

Nem kis feladat ez, ismerve a kül- és belföldi gazdasági tényezőket, a nyersanyag és a termelői árváltozásokat. Bonyolult abból a szempontból is, hogy kevés üzem állít elő annyiféle terméket, mint egy konzervgyár.

Dunakeszin több mint 200 fajta

— de ezen belül is többféle méretű és csomagolású — konzervet gyártanak. Diabetikus készítményeket úgyszólván egyedül itt állítanak elő Magyarországon, s a bébiételek egyik legjelentősebb hazai gyártója is ez az üzem.

Az összkép, bár problémák tarkítják, mégis jónak mondható. Az említett gondok közepette is teljesítette a konzervgyár mintegy 1600 dolgozója az éves terv 97—98 százalékát. Az üzem vezetői ez évben és a tavalyihoz hasonló nagyságrendű termelést terveznek.

— Januárban természetesen újból

teljes lendülettel megkezdődött a munka.

Az első félévben nagy meny- nyiségű vegyes befőttet, ételízesítőt, bébiételt, finomfőzeléket készítünk. Évi 800 va- gonos kapacitású tésztaüzemünk, 20—25 vagonnyi termék előállítására alkalmas to- jásporító részlegünk biztosítja a téli munkát. Kísérletezünk új termékek bevezetésével is. Tőkés exportra gyártunk új savanyú káposztás konzerve- ket, körtebefőttet.

V. F.

idén — az összevonások következtében — már csak két áfész, a kislkunlacházi székhelyű Ráckeve és Vidéke, valamint a Taksony és Vidéke Áfész működik. A két szövetkezet nem egyforma sikerrel gazdálkodott az utóbbi időben, mert amíg a kiskunlachá-’ zi tavaly az első félév végére 38 százalékkal szárnyalta túl 1977 első hat havi eredményét, a taksonyi áfész a felét sem érte el a tavaly előtti nyereségnek. Az okokat a szövetkezet vezetősége vizsgálja, hogy a szükséges lépéséket megtehessék. Átszervezések máris történtek.

Nem elég mondani

Az alapvető élelmiszerekből kiegyensúlyozott volt az ellátás a járásban. Ez a megállapítás nem vonatkozik a húsárúra. Májustól megindult az idegenforgalom, ettől kezdve a boltok és a vendéglők a legnagyobb zavarba kerültek. Bebizonyosodott, hogy nem elég kimondani: a ráckevei üdülőjárás, a vendégek ellátásáról gondoskodni is kell.

Az a húsmennyiség ugyanis, amelyet a megyei operativ bizottság megítélt a járásnak, csak az állandó lakosok szükségleteit fedezhette volna. De minthogy sem a boltokban, sem a vendéglőkben nem kérhetnek személyi igazolványt, a turisták is vásároltak és rendeltek, s ezt a helybeli lakosság sínylette meg. Persze maguk a turisták is. Különösen a hétvégeken és a hét első napján zúgolódott bennszülött és turista egyaránt.

De nemcsak a hús hiányzott gyakran, hanem a tej is. A hűtőkapacitást megintcsak az őslakók igényéhez méretezték. Igaz, aki nem sajnálta rá a pénzt, vehetett tartós tejet. A kenyér- és péksütemény ellátást a sütőipari rekonstrukció korlátozta.

További gondot okozott, hogy a Pest megyei Vendéglátóipari Vállalat két ráckevei étterme szinte az egész nyári szezonban részint zárva tartott, részint pedig az átalakítás miatt kevesebb vendéget tudott fogadni. így a vendégek a szövetkezeti éttermekben szorultak össze. Erre az áfé- szek nem voltak felkészülve, s ezért egy nyáron át keservesen birkóztak meg a feladatokkal.

Tökölön, Szigethalmon és Szigetszentmiklóson kevés a bolti eladó, ez meghatározta a nyitvatartási időt is — a vásárlóközönség rovására.

Egységben az erő

Május vége felé, amikor már kiütköztek az ellentmondások, megbeszélésre ült ösz- sze valamennyi olyan szerv vezetője, amely felelős az ellátásért. Az ennek kapcsán kialakult szorosabb együttműködés hatása hamarosan érezMarkecoló lányok Ráckevén

Pokolhegyről, Ráckeve külvárosából indult hónapokon át éjszakai pénzszerző portyára Jakab Mária és Sztojka Ágnes. A két huszonéves lány rendszeresen látogatta a ráckevei ivókat és ott szerelmi ajánlatokkal környékezték meg a vendégeket, majd kifosztották az ittas embereket.

Jakab Mária első áldozata egy a Szakállas borozóban alaposan lerészegedett ma- kádi fiatalember volt. A férfit, aki inge alatt 6 ezer forintot rejtett el, a nő kicsalta az utcára s ölelgetés közben kilopta az inge alól a pénzt. A következő sértett egy kiskunlacházi ember volt, aki azért utazott Ráckevére, hogy fiának motorkerékpárt vásároljon. A vételárra szánt 9 ezer forintot a csizma szárába rejtette el. s amikor ezt a lány a meglehetősen jó hangulatú férfitől megtudta, elszaladt Sztojka Ágnesért s kis idő múltán együtt húzták le a csizmát, s vették el a pénzt egy elhagyott mellékutcában a férfitől.

Augusztusban két ráckevei ember fizetésével a zsebében az egyik kocsmában szórakozott. Á lányok cigarettakérés ürügyén kötöttek ismeretséget velük, s miközben a hangulat egyre magasabbra emelkedett, Jakab az egyik férfitől 8 ezer forintot és egy karórát, míg Sztojka a másiktól 4 és fél ezer forintot zsákmányolt. Pár nappal később Sztojka Ágnes cigarettakérés közben újabb 2 ezer 500 forintot emelt el kocsmai ismerőse zsebéből, ám a károsult hamarosan észrevette a lopást, s néhány órával később a rendőrség a lány lakásán meg is találta a pénzt. Sztojka és Jakab ezeken az eseteken kívül még háromszor loptak meg ittas embereket, de az áldozatok mindeddig ismeretlenek.

A Ráckevei Járásbíróságon dr. Szántó Szilvia büntetőtanácsa lopás és zsebtolvajlás vádjával kezdte tárgyalni a pokolhegyi markecoló lányok ügyét, de mert a tárgyalásra még az ismert károsultak közül sem jött el mindenki, a bíróság januárra újabb tárgyalási napot tűzött ki.

Asztalos Imre

hető volt. Ezen a megbeszélésen vetődött fel az is — a járási hivatal javaslatára —, hogy miután az ellátásban érdekelteknek külön-külön kevés a fejlesztési alapjuk, azt a keveset, ahol csak lehet, adják össze, s a vállalatok és szövetkezetek közösen hozzanak létre a nagyobb és leginkább látogatott településeken ellátó központokat, kereskedelmi, vendéglátó kom- binátolcat. A helyi tanácsok nagy támogatói ennek a gondolatnak, különösen Tökölön, Dunaharasztiban, Dömsödön és Szigetszentmiklóson.

A Pest megyei Vendéglátó- ipari Vállalatot azért marasztalta el a hivatal, mert a vendéglői korszerűtlenek, jórészt elavultak, ami nem is csoda, ha figyelembe vesszük, hogy a vállalat ma is ugyanazokban a helyiségekben szolgál ki, amelyeket még a fel- szabadulás előtt építettek. Az áfészek többet fordítottak a hálózat fejlesztésére.

A helyzetet javítandó, a szakigazgatási szervek arra törekszenek, hogy a csehók Lassan kivesszenek a járásból, azért ma már nem adnak ki működési engedélyt olyan vendéglátó egységeknek, amelyekben a vendég csak állva és csak szeszes italt fogyaszthat. A cél az, hogy a meleg ételt is forgalmazó színvonalas vendéglátóhelyeik száma növekedjék.

Hatos Erzsébet

Hűtőszekrények, autoszifonok

A Jászberényi Hűtőgépgyárban tavaly mintegy kétszázötvenezer — Bosch-licenc alapján gyártott — hűtőgépet állítottak elő. Autoszifonból hatszázezer darabot, habszifonból négy- százezret adtak át a kereskedelemnek. Termékeik jelentős része exportra kerül. A képen: a Sortimat fejszerelő automata.

Ruzsonyi Gábor íelvétele

GOMBÓ PÁL:

I

C^áiitörtöLi Lobtél

Az olvasó már tavalyról — vagyis két héttel ezelöttről — ismeri Bölcs Szókratészt, a sokat tapasztalt és bölcsességét bőkezűen osztogató segédszerkesztőt. Üjabb csokrot adok szólásaiból.

VIZSGÁLAT

Az ifjú riporter a következő ügyet adta elő:

— A pokolfai tsz házépítő részleget hozott létre, amely csakhamar az egész környékre kiterjesztette működését. Sorra nőttek ki a típus- és a hivatalosan nem, de a valóságban annál inkább típus tornyos-tetőteraszos házikók a szomszédos, fekete szeszfőzéséről híres Ördögtölgyön is. Ezek közül a házikók közül a legkisebb hatszobás, a fejlettebb változat nyolc és fél szobás volt. Az utóbbi sorozatban lift, etázsfűtés és háziuszoda is működött.

Aztán jött egy felhőszakadás és a tornyos házak elkezdtek csúszni, volt amelyik repedni. Kiderült, hogy az alapozás csak száraz időben állja meg a helyét, mint a modem cipők. Nosza lett felzúdulás, perrel fenyegették a pokolfai tsz-t. A gyorsan kihívott tanácsi szakértők sorra nyilvánították a házakat lakhatatlannak, holott a repedések egyelőre hajszálnyiak voltak, de a lift tényleg mindenütt bedöglött és ki tudhatta, mit hoz a jövő, a következő esős időszak.

Ekkor a házépítő részleg diplomatái végigjárták a károsultakat és sokirányú beszélgetés közepette céloztak esetleges névtelen feljelentőkre, akik bizonyos vagyonok gyanús eredetét, milyen kotnyeleskedés, a rendőrségnek jelentik. Majd kifejezték készségüket, hogy a csúszást támfalakkal megállítják, ha nem is ingyen, de bámulatos olcsón.

Közben azonban a tanácson az eljárás megindult. Kiszálltak az építkezési, talajügyi és vízügyi szakemberek, de bámulatos módon jelentéseik egyedül a szárazság felelőtlen elvonulását találják hibásnak.

Mit szólsz:, micsoda galádság? — kérdezte a fiatal kolléga.

— Szerintem írd azt a riportod végére — mondotta B. Sz. —, hogy a vizsgálat a szakértők bevonásával folyik.

ENYHÍTŐ KÖRÜLMÉNY

Ha már bűnügyekről esett szó:

— Gyakori — mesélte kisebb csoportnak a törvényszéki rovatvezető —, hogy a vádlott a rendőrségen mindent bevall, aztán a bíróságon vallomását visszavonja. Ilyen esetekben a jó bíró kiszedi az igazságot és aztán a büntetést nem méri szűkmarkúan. Olykor azonban előfordul a fordítottja is. A vádlott tagadásban van a tárgyalásig, de ott hirtelen mindent elmond. Nem tudom miért, de az őszinte beismerést így is mentő körülménynek értékelik, holott a nyomozást a tettes mindvégig akadályozta.

— Nem tudod miért? — kérdezte vissza B. Sz. — Nos, megmondom. Azon a címen, hogy a vádlott nem pazarolta a bíróság drága munkaidejét.

RANG

A kezdő munkatársat a szerkesztőség tanácsi vonalra állítja. Taoasztalatai rosszak. A következőt adja például elő:

— Kerestem X. Y. főfunkcionáriust. Előszobájában egy kéttagú titkárság működik, egyik

tagja formás, reprezentatív, feketét főz és szótlan. Másik tagja nem túlzottan nőies és szófukar. Mikor beléptem és előadtam, hogy

X. Y. elvtársat keresem a laptól, azt kérdezte:

— Be van jelentve?

Mondtam, hogy nem, de nekem le kell adnom az anyagot.

— Sajnálom, bejelentés nélkül nem fogad.

Na, gondoltam, cseles leszek. Elintéztem egy ,

másik ügyet, aztán onnan felhívtam X. Y. szá-1 mát.' A szigorú titkárnő vette fel a kagylót,; megismertem a hangját. Mondtam, hogy X. Y. j elvtársat kérem, gondoltam, bejelentem ma- j gam telefonon. A nő azonban megint kérde- S zett:

— Meg volt beszélve, hogy felhívja?

— Azt hittem, felfordulok a dühtől. Hát hogy jelentsem be magam, ha azt is meg kell' beszélni, mikor hívom fel, de azt sem tudom megbeszélni, mert hogyan, amikor nem kapcsolnak be.

Az egyik öreg munkatársnak van véleménye:

— Ha valaki ennyire őrzi a tekintélyét, a titkárnőnek kell előadni a dolgot és kérni, hogy ő beszélje meg X. Y.-nal, mikor fogad.

R Sz.-nek"más volt a véleménye és tanácsa.

— Nem egyszerűen tekintélyről van szó, hanem rangról. Menj be a főszerkesztőhöz, keresse ő telefonon, őt be fogják kapcsolni és kérdezze meg ő, hogy mikor tud téged fogadni.

— Még egyszerűbbet tudok — szólt bele a nyugdíjas munkatárs, aki azelőtt a tanácscsal foglalkozott. — Keresd meg az elnököt, az régi közvetlen ember, majd ő behívatja X.

Y. -t és ott helyben mindent elmond.

B. Sz. ránézett és így szólt:

— Nincs az a bölcsesség, amely felérne o személyes tapasztalattal.

MODERNSÉG

Ezt meg a szinikritikus adta elő:

— Nagy zavarban vagyok. A jónevű színház Don Carlos bemutatójáról kell írnom. Teljesen modern felfogásban adták elő. Például Eboli grófné bikiniben járkál, a császár trónszéke pedig egy motoros tolókocsi, amit teleragasztottak hirdetésekkel. Legfölül az áll.' hogy CASCO. Letolni azonban a rendezést nem merem, mert már úgyis rám sütötték, hogy ókonzervatív vagyok. Mit tegyek?

— Egyszerű — mondotta B. Sz. —, írd azt: „Kétségkívül újat megkísértő kezdeményezés.”

HELYREIGAZÍTÁS

Csengett a főszerkesztő telefonja. A nagyüzem igazgatója jelentkezett és helyreigazítást követelt. Neki — mondotta — rettenetesen kellemetlen, hogy a riport szerint ez. évi tervük 50 százalékos termelésnövekedést tartalmaz, he’ott a valóságban csak 5 százalékról van szó. Ö így is mondta a rinorternek.

A főszerkesztő nersze tüstént behívatta a riportert is és B. Sz. segédszerkesztőt is, noha az írás leadásakor nem ő volt az ügyeletes. A munkatárs felháborodottan tiltakozott: 6 nem is írt csak 5 százalékot, nyilván sajtóhibáról van szó.

Az más. Ogy az eset kevésbé kellemetlen — mondta a főszerkesztő. Mindenesetre felkérette a nyomdából a kéziratot.

Kiderült, hogy ott valóban 50 százalék állt. A munkatárs nem nézte át leadás előtt a bediktált szöveget. Tehát elkerülhetetlen volt a helvreigozítás Ezt B. Sz. meglóbálva kezében a kéziratot, így fejezte ki:

— A szó elrepül, az írás megmarad. Sajnos.

I

I

I