Pest Megyi Hírlap, 1979. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1979-01-17 / 13. szám

1979. JANUAR 17., SZERDA ZZn fff, w Keresett cikk a tőkés piacon GaSambok a padláson Mintegy 90 tonna élő- és 500 tonna vágott galambot expor­táltunk tavaly a tőkésorszá­gokba. A TERIMPEX Külke­reskedelmi Vállalat illetékesei szerint a kereslet jóval meg­haladja a kínálatot, a szár­nyasnak éppen ezért jó ára van a nyugat-európai orszá­gokban. A kérdés: hogyan hasz­náljuk ki a kedvező lehe­tőséget. Foglalkozunk-e a te­nyésztésével az igényeknek megfelelően, s ha igen, milyen eredménnyel ? Erre kerestünk választ az ócsai Vörös Október Tsz-ben, melynek nagy ta­pasztalatai vannak a kisálla­tok tartásában. Bevallom, nem ismerem eléggé, mire is használják ma­napság falvainkban a padláso­kat. — Én már csak úgy vagyok, hogy minden ház padlásában egy-egy galambtartásra alkal­mas. de kihasználatlan helyi­séget látok. S ha arra gondo­lok, mekkora elszalasztott le­hetőséget jelent ez az ország­nak, elfut a méreg — mondja Balogh Géza, az ócsai tsz szakcsoportjának galambfel­vásárlója. Jövedelmező — Miről is van szó? A falu­si ember megszokta, hogy a munkaidő nem nyolc órából áll, szeret otthon tenni-venni. De sokszor nem tudja, mi is le­gyen ez a plusz munka. A ker­tészkedés idényjellegű. Sertést, marhát tartani nincs minden­kinek kedve, különben is ah­hoz pénz, sok hely kell. Hogy üzlet-e a galamb és miként válhat azzá, azt kevesen • is­merik. Elismerem, egy év alatt nem lehet belőle sarok­házat építeni, autót venni, de aki komolyan csinálja, tisztes­séges jövedelemhez jut. — A baj az, hogy legtöbben nem értik pontosan az egész dolgot. Sokan a régi galambá­szok közül az állatot önmagá­ért tartják. Bár ők ismerik a tenyésztés csínját-bínját, de nem akarnak árut termelni. A másik csoport a nagy pénzt szimatolóké, akiknek tőkéjük van, s hirtelen szeretnének meggazdagodni, ezeket rövid idő elteltével csalódás éri. Sor­ra jönnek panaszkodni, hogy kár volt belefogni, sok a mun­ka, márpedig a tsz nem dol­gozhat helyettük. Fészekben a csipasz — A harmadik tábor, akik­nek se pénze, se szakértelme. Elveszik az állományt, s aztán várják a csodát, ami nem jön olyan hamar, mint szeretnék. Szerencsére egyre szaporodik a reálisan gondolkodó, szor­galmas vállalkozók száma. A kistermelő száz pár galamb megvásárlását követően mint­egy 25 ezer forintot költ el egy félév alatt, de az év végére ki- gazdálkodja adósságát. A má­sodik évben már 30—35 ezer forint a tiszta jövedelme, s ha ügyes, akár 50 ezer is. Mint Csendes Imre, aki hetente 800 —1000 forintot kap a felvásár­lótól, s ezért naponta másfél­két órát kell a galambházban eltöltenie. — Gyakran előfordul, hogy az ól közepén találok egy kis galambot, vagy ahogy mi hív­juk: egy csipaszt. Ilyenkor ke­resek egy olyan anyát, illetve fészket, ahol a kettő helyett csak egy fióka van, lehetőleg fiatalabb az elárvultnál. Ha a tojó befogadja, megmenekült — mondja Csendes Imre, aki nemcsak a padlást, de a ser­tésólat is a madártartás céljai­ra alakította át. Mint kiderül, az ócsai Vö­rös Október Tsz például rész­letre adja a tenyészanya- got, egyedenként csak 100 fo­rintot számol fel. Az első rész­let a vétel után egy év múl­va válik esedékessé, a további 60 százalékot két esztendő le­forgása után kell kifizetni. A négy évre kötött szerződés előírja, 'hogy galambpáron­ként és évenként hat kilo­gramm galambhúst kell lead­ni, ami 300—600 forintos bévé telt jelent a termelőnek. A tartáshoz a takarmányt folya­matosan adják, a kezdőket szaktanáccsal látják el. Jövőre hét vagonnal — Szövetkezetünk 1976-ban tette meg az első lépéseket a galambtenyésztés érdekében, és tavaly már két vagon pe­csenyegalambot vásároltunk fel a szakcsoportunkkal kap­csolatban álló kistermelőktől, jövőre 7 vagonnal termelünk — tájékoztat Nagy István, a tsz üzemágvezetője. A további terveik szerint 1982-re már 75 vagon húst ad­nak át a külkereskedelemnek. Ez csak úgy lehetséges. ha megépítik a tízezer férőhelyes tenyésztelepet. A beruházás megkezdődött. A jelek szerint tehát van fantázia a galambtenyésztés­ben: jól jár a termelő, hasz­na van belőle a népgazda­ságnak is. S ami szintén nem jelentéktelen, a munka és a jövedelem arányban áll egy­mással. Valkó Béla Sikeres volt a centrifugában készült üvegek bemutatkozása a külföldi piacon, s ebben az évben már negyedmilliót ex­portál belőlük az Ajkai Üveg­gyár. Az új terméket nagy vá­lasztékban gyártják: 70 mintát készítettek az ajkai iparművé­szek. A ritka, hazánkban egyedül­álló üvegformálási technológia új lehetőséget adott a terve­zőknek. A forgó formázóban Az összevonás előnyei Újjászületik az üzlethálózat A Nagykáta és Vidéke Áfész terveiből A Nagykáta és Vidéke Áfész 1977-ben egyesült a kókai, a tápiószecsői és a tápiószent- mártoni szövetkezetekkel, így ma már három helyett tíz községre terjed ki tevékeny­sége. Jobb választék Kezdetben inkább döcce- nőkkel járt az egyesülés, sem­mint szembeötlő előnyökkel: a munkaszervezés, az üzleti dolgozók hiánya okozott gon­dokat. Azóta nyilvánvalóvá vált: az árubeszerzés, szállí­tás jobban szervezhető így, a bolthálózat szakosodásával pedig megszűnik a korábban jellemző párhuzamos készle­tezés, s bővül a választék az üzletekben. A nagyobb ABC- áruházak hűtőkapacitása nö­velhető, így például az élel­miszerek közül többféle fel­vágottat, gyorsfagyasztott zöldséget, gyümölcsöt, hús­árut, tejterméket tarthatnak, s kínálhatnak. Ebben az esz­tendőben csaknem egymillió forintot fordítanak hűtőgépek, hűtőpultok és áruállványok vásárlására. Az egyesülés másik előnye, hogy összevonhatták a fej­lesztésre, fenntartásra szánt pénzeket, s lehetővé vált, hogy egyetlen esztendő alatt egy egész település üzletháló­zatát felújítsák, bővítsék. Eh­hez az első feltételt máris megteremtették: két eszten­deje alakult meg a szövetke­zet építőbrigádja, amely idén új munkaeszközöket, szállító­szalagokat, teherkocsit, beton­keverőt, s esztergapadot kap. ABC-áruház Olcsóbbá vált az építőipari kivitelezés, s nem késlekednek a munkával: idén a tápiósze­csői üzlethálózat újhódik meg. Háromszáz négyzetméteres alapterületű ABC-áruházat építenek 1,6 millió forintért, új helyre költözik a TÜZÉP- telep, s régi telkét — a köz­ség középső részén — lakás­építésre adják el. Az ABC-be összeköltöző három kis ve­gyesbolt egyikéből zöldségüz­letet, a másikból vegytisztító felvevőhelyet, a harmadikból pedig háztartási kölcsönző­boltot alakítanak ki. A kisvendéglő konyháját újjáépítik, raktárát, mellék­helyiségeket kap a Napsugár cukrászda, a Vadkacsa ital­boltból pedig a felújítás után falatozó-bisztró lesz, ahol egytál ételeket is kap a ven­dég. E sokféle munkát, a 3,4 milliós beruházás-sorozatot egyidejűleg kezdik, amint az időjárás engedi, a tavasz ele­jén. Most úgy tervezik: Tá- piószecső 6 ezer lakóját az év végén már a minden ízében megújhodott üzlethálózat fo­gadja. Nagykátán 3 millió forin­tért cukrász- és hidegkonyhai üzem épül; ez az Áfész ösz- szes vendéglátó üzletét ellátja majd ínyenc falatokkal, édes­séggel, süteménnyel. S amit tavaly kezdtek, idén bevég- zik: Szenti őrin ckátán még az esztendő első felében átadják az új bisztrót. V. G. P. különleges formájú, mintá­zott, csipkézett szélű termé­keket állíthatnak elő az izzó üvegből. Az új technológiával egyebek mellett virágkehely formájú kompótos, gyümöl­csös készleteket, sajtkínáló tá­lakat készítenek. Tizenegyezer tonnával nö­velik az idén a termelést a Sa- jószentpéteri Üveggyárban, ahol az elmúlt évben fejező­dött be a százharmincmillió forintos költséggel megvaló­sult gyártásfejlesztés. Ennek során száztonnás kemencét, nagy teljesítményű automata fúvógépet, hűtőszalagot, osz­tályozósort, zsugorító kemen­cét és kiszolgáló létesítménye­ket helyeztek üzembe. A fej­lesztés az eddiginél húszmil­lióval több különféle csomago­lóüveg termelését teszi lehető­vé. A termék iránti keresletre jellemző, hogy ez a mennyiség még mindig nem elegendő a hazai élelmiszeripar és a kon­zervgyárak szükségleteinek fe­dezésére. Sajószentpéteren a szocia­lista brigádok a hatékonyság javítását tűzték ki célul. 1979- ben a selejt visszaszorításával mintegy négy-hat százalék­kal, a szállítás és a tárolás közbeni törési veszteség csök­kentésével pedig további egy százalékkal növelik a kiszállí­tott konzervüveg mennyisé­gét. Megjelenik: februárban A közületi telefonkönyv leg­utóbbi megjelenése óta számos hivatal száma megváltozott. Sok bosszúságot okozott a te­lefonálóknak, hogy többszöri hívás után csak a tudakezó révén jutottak hozzá az új hívószámhoz. Nagy várakozás előzi meg tehát az új kiadást. Az Athenaeum Nyomdában már készítik az új telefon- könyvet, ami februárban jele­nik meg. Változik a példány­szám és az oldalszám, az előbbi százhetvenezerről két­száznegyven-ezerre, az utóbbi pedig háromszázhetvenhétről öíszáznegyvenre emelkedik. A diósát példa Üzemi étkeztetés — okosan „Nekem, nem olyan nagy gond a család ellátása. A fér­jem és én is bent ebédelünk a gyárban, a gyerekek meg az iskolában. Így aztán a vacso­rát elütjük valahogy, ... Bez­zeg az én párom meg nem eszi az üzemi kosztot. S hogy micsoda nagy munka napon­ta törni a fejemet: mit főz­zek!? És beszerezni a lábas­ba valót! Fene nehéz dolog ez!...” Hányszor, de hányszor hal­lunk ilyen beszélgetéseket a HÉV-en, a metrón, vagy az élelmiszerüzletekben. Sok volt a panasz Szidják is gyakorta a gyá­ri kosztot. Minőségét és meny. nyiségét egyaránt. Ám meg­oszlanak a vélemények. Az a törekvés azonban, hogy vala­mennyi vállalatnál biztosítsák a meleg ebédet, olyan szo­ciálpolitikai kedvezmény ez napjainkban, mint a munka- ruha, a védőital, az üdülési lehetőség. Hogyan lehetséges elérni, hogy egyetlen év alatt szinte megduplázódik az üzemi étke­zők száma? Mi lehet ennek a titka? Erre kerestünk választ Dió, 'on, ahonnan az MGM csapugygyárából kaptuk a jó hírt. Nézzük mit mondanak az érdekeltek! Szeibert László, volt üzemi bizottsági titkár, jelenleg a szociálpolitikai osztály veze. tője: Éveken keresztül renge­teget panaszkodtak az embe­rek. A Délbudai Vendéglátó­ipari Vállalat főzött; ízetlen, kevés ételt tettek a munká­saink elé. Nem is étkeztek többen, mint 200—250-en. Ma­gunk is tarthatatlannak tar­tottuk a helyzetet. Régi, jó kapcsolatban volt gyárunk az érdi Áfész-szel, őket kerestük fel. nem tudnának-e segíteni nekünk. Nem hiába. Az Áfész veze­tői — azóta Budai Járási Áfész-szé alakultak. — 1977, ^J^orreht munka A fogtechnikus, aki a napi labora­tóriumi munkája után este, a laká­sán pácienseket is fogadott, mindösz- sze nyolcszáz fo­rintot kért a teljes műfogsorért, úgy­hogy ezt az össze­get még az olcsó munkát kereső Vasadi Győző is feltűnően ala­csonynak találta. — Aztán jó lesz az a fogsor? — aggályoskodott. — Úgy fog rág­ni vele, uram, mint a saját fogá­val — nyugtatta meg a mester so­kat ígérőén. A protézis gyor­san elkészült, s Vasadi legalább tíz évvel fiatalo­sabb külsővel, bol­dogan távozott a kétes tisztaságú magánrendelőből. Egy hét se telt bele, újból megje­lent a fogásznál. Elpanaszolta, hogy egyáltalán nem tud enni az új fogsorral. — De kérem — mondta a fusizó —, ön talán túl­zott reményeket fűzött ehhez a protézishez. El­végre ez csak mű­fogsor, ez nem pótolhatja tökéle­tesen a valódit. Vasadi nagyot nézett. — Már bocsá­natot kérek — tört ki belőle a méltatlankodás —, de hiszen maga azzal kecsegtetett, hogy úgy fogok rágni vele, mint a saját fogammal! — Na és? Ki is tetszett fizetni? — Mi az, hogy kifizettem?! — pattant fel Vasa­di dühösen. — Nyolcszáz forintot fizettem érte! — Na látja! — zárta le a vitát a fusizó. — Ha ki­fizette, akkor már a magáé. Én pedig pont azt mond­tam, hogy úgy fog vele rágni, mint a saját fogával!... Heves Ferenc január elsejétől vállalták, hogy az üzem konyhájába személy­zetet adnak az ebédkészítés- hez. Szabó Lajosné, a köszörű­üzem műhelybizottsági titká­ra: Mostanában nagyon elé­gedettek az asszonyok. Azt hiszem, már több, mint 450-en ebédelnek itt a dolgozóink kö­zül. Ügy tudom sokan a kör­nyékről is bejárnak kosztért. A nyugdíjasok és a gyes-en levő kismamák 7,50 forintért vihetik haza, vagyis csak any- nyit fizetnek, mint mi. A la­kosságnak is megéri azonban, ők 11 forintért juthatnak íz­letes ebédhez. Tavaly, amikor építkeztünk, ugyancsak nagy segítséget jelentett nekem is. És tudja mi az érdekes? Azok is figyelik az étrendet, akik nem ebédelnek bent. Tippeket lesnek, hogy mit főzzenek otthon. A szakács dicsérete Mihalovics Béláné, a köszö­rűüzem adminisztrátora: Több mint két évtizede dolgozom a csapágygyárban. Ilyen jó kosztot, mint az utóbbi év­ben. soha nem kaptunk. Ne­kem itt van a férjem és a lá­nyom is, ő még általános is­kolásként is bejárt ebédelni. El sem tudom mondani, mi­lyen segítséget jelent, hogy csak szombat-vasárnap kell főznöm. Így nincs hétközben bevásárlási gondom, nem kell naponta cipekednem a teli szatyrot. Nem hiszem, hogy találna a gyárban olyan em­bert, aki nem dicséri a kony­hánkat. Bicskei Ilona adminisztrá­tor: Én csak három éve kerül­tem a diósdi gyárba, autóbusz hoz Ráckereszttúrról. Anyu­kám is dolgozik, így hát nagy tehertől szabadul meg, hogy nem kell ebédet készítenie. Sokszor főznek itt főzeléket és szerintem otthon ilyen válto­zatosan nem is lehet ellátni a családot. És ami nem lényeg­telen: nagyon olcsó. Jó, tu­dom, hogy a vállalat fizet hozzájárulást az ebédünkhöz, de így is őszintén csodálom a szakácsunkat. Skolnik Gyuláné, főbizalmi a köszörűüzemben: És, amit az embereink nagyon fontos­nak tartanak: nálunk két óra után is ugyanazt kapja a mun­kás. mint fél egykor. Nem kell izgulnia annak, aki későn jut el az ebédlőbe, hogy csak ma­radék jut neki. Horváth Józsefné, finis-kö- szörűgépes: Állandó délelőttös vagyok, egy éve jöttem vissza gyes-ről, a második kisgyer­mekünkkel voltam otthan. Én régen is bent ebédeltem, kel­lemes meglepetés ért, amikor az első hétre befizettem. Ezért döntöttem úgy, hogy új ala­pokra helyezem a háztartá­sunkat. Férjem a százhalom­battai DKV-ban dolgozik, 5 is bent ebédel. Így a hazavitt há­rom adag ebédet, rendszerint vacsorára esszük meg. Elég négyünknek, olyan sokat ad­nak. Még gondolkodtunk is azon, vajon, hogyan csinálja a konyhánk, hogy ízletes, válto­zatos ételt főznek, és eleget is kapunk belőle. Mindennap hús Balogh Mihály, konyhave• zető: Egy üzemi konyhán min­denesnek kell lennünk. Itt nem lehetek csupán szakács. Ha hiszi, ha nem, én Győrtől, Szegedig, szerte az ország­ból szerzem be az ebédhez va­lót. Friss húst például he­tente háromszor kapunk a Benta völgye Tsz-től. Bár Hó­naponként tarthatnánk egy- egy hústalan napot, mi igyek­szünk ilyenkor, is legalább kör­möt, vagy valami egyéb hús­féleséget juttatni a levesbe, a főzelékbe. Ezek az ételek egyébként a helyettesem spe­cialitásai. Nekem az igazi ma­gyaros ételek a kedvenceim. De sütök buktát, pogácsát, tú­rósbatyut, s egyszer-egyszer még piskótával is kedveske­dünk az ebédelőknek. Most csak 900 ebédet főzünk, volt időszak, amikor több mint ezeregyszáz adag ételt készí­tettünk, A téli időszakban — disznóvágások, sok ünnep miatt — általában keveseb­ben étkeznek, vagy vásárol­nak ebédet. Az a gyakorlat, hogy kony­hai alkalmazottakat nemigen lehet találni. Nehéz és rosz- szul fizető munkának tart­ják. Diósdon is összesen heten dolgoznak azért, hogy napon­ta, időben asztalra kerüljön a meleg étel. Valamennyien szívvel, becsülettel, s nem egyszer a szabadságukat meg­szakítva, ha a szükség úgy kí­vánja. Munkájukat igyekszik a gyár is könnyíteni. Április­ban egy új, univerzális ro­botgéppel egészítik ki a konyha felszerelését. S talán, talán, ha nem is a közeljö­vőben, de majd régi vágyuk is megvalósulhat: mosogató­gép könnyíti a dolgukat. Dodó Györgyi Automata gépek Nagy teljesítményű automa­ta gépek segítik a több tonna súlyú vas- és acélszerkezetek gyártását a Kohászati Gyár­építő Vállalat tápiószelei gyá­rában. A két hegesztőfejes, svéd gyártmányú hegesztő­automata egy műszakban mintegy 20 szakmunkás mun­káját végzi el. Az NSZK-ból érkezett Wagner típusú, prog­ramvezérlésű gép pedig a kellő méretre vágja a vázszer­kezeteket, s az összeszerelés­hez szükséges lyukakat is elké­szíti. / Üvegművészet — centrifugában Szállítás az élelmiszer- és konzerviparnak

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents