Pest Megyi Hírlap, 1979. január (23. évfolyam, 1-25. szám)
1979-01-14 / 11. szám
ISn -é/y V Kfimtm 1979. JANÜÄR 14., VASÄRNAP Tervek, sorozatok Az Európa Kiadónál lát napvilágot Minden korábbinál magasabb az Európa Könyvkiadó idei terve: míg tavaly 228 mű szerepelt a listán, az idén 251 kötet közreadását tervezik. A szovjet irodalom könyvtára sorozatban a soknemzetiségű jelleget ukrán, észt, litván, kirgiz művek és ve-, gyes antológiák tükrözik. Az NDK-beli Jurek Becker, új regénye, A bokszoló címmel jelenik meg, s a könyvüzletekbe kerül Augustin Buzura kortársi román szerző Gőg című könyve is. A Tanácsköztársaság 60. évfordulójáról dokumentumkötettel emlékezik meg a kiadó. A világirodalom remekei sorozat 8. évfolyamát a terjesztők javaslata alapján megújult tipográfiával jelentetik meg. A kiadó útjára bocsátja a marxizmus klasszikusainak képes dokumentumokat tartalmazó könyvtárát. Ebben az első mű Engelstől A munkásosztály helyzete Angliában. Üj sorozat a klasszikus történeti esszéket tartalmazó Clio is, amelyben eljut az olvasóhoz Josephus Flavius A zsidók története és Macaulay 'Anglia története című műve. Az örökségünlc című könyvfüzér művelődéstörténeti és történelmi könyvtár: ebben egyebek között megjelenik az a mű, amely Orbán Balázs válogatott néprajzi írásait tartalmazza. Nehéz terepen Alapfeltétel az általános iskola Szakszervezetek a művelődésért — a megye építőiparában Építkezések, cementgyár, kavicsosztályozó, kőbánya. Pest megyében is sokféle arca van az építő- és építőanyagiparnak. Ahány ágazat, any- nyiféle sajátos jegyeket viselő embercsoport. Ezt kell szem előtt tartanunk. Ezekről beszélünk Ambrus Lászlóval, az Építő-, Fa- és Építőanyagipari Dolgozók Szak- szervezete Pest megyei bizottságának agitációs és propaganda vezetőjével, mielőtt az iparági művelődés fő vonalait áttekintenénk. A bizottság 22 szakszervezet munkáját irányítja, ennyi üzem, vállalat tartozik az iparághoz Pest megyében, 12 ezer 500 dolgozóval. Komplex tervek Ahhoz, hogy a közművelődés céljairól és alkalmazott formáiról beszéljünk, látszólag kerülőt kell tennünk. Azokat a tényeket kell szemügyre vennünk, amelyek az újabb és újabb tennivalókat; meghatározzák. Az iparág kézműves jellegének folyamatos megváltozása a szakmai műveltség átalakítását, az új ismeretek gyarapítását is szükségessé teszi. Az iparágban 4400 bejárót és 2040 munkás- szálláson lakót tartanak. számon. Az itt vázolt körülmények között törekednek a munkahelyi szakszervezeti bizottságok a tagság szakmai, általános és politikai művelődése feltételeinek megteremtésére. — Eredménynek tekintjük — mondja Ambrus László —, hogy tavaly minden vállalatnál végrehajtották a SZOT és az Országos Közművelődési Tanács közös határozatát, létrejöttek a vállalati művelődési bizottságok. Ezzel a vállalatok megteremtették a munkahelyi művelődés szervezeti, személyi és koordinációs feltételeit. Bár itt kell megjegyezni, hogy a bizottságok úgynevezett komplex tervei még nem minden esetben konkrétak, nem tükrözik eléggé a közösség valódi szükségleteit és igényeit. Kiscsoportos munka A szakszervezeti agitációs és kulturális munka sajátos formája a szakszervezeti politikai oktatás. A tanfolyamokat csaknem négyezren, többnyire szocialista brigádtagok látogat ják. Szinte minden vállalatnál rendeznek ismeretterjesztő előadásokat. Közéleti személyiségek, pedagógusok, értelmiségi szakemberek a munkásszállások esti vendégei. Néhány helyen a kiscsoportos művelődés egyéb formái is kezdenek kialakulni. A Pest megyei Tanács Építőipari Vállalatának színjátszói nemrég országos harmadik helyezést értek el az Építők Szakszervezete fesztiválján. A DCM-ben irodalmi színpad létrehozását tervezik. Megélénkült az érdeklődés a fotóművészet iránt is. A szakszervezeti mozgalom legjelentősebb hagyományai közé tartozik ■ a könyvtárak létrehozása, az olvasás megszerettetése. Dossziék, statisztikai ívek kerülnek elő az iratszekrényből, ezekből tudhatjuk meg, hogy a 22 szak- szervezeti bizottság birtokában jelenleg 34 ezer 364 kötet szépirodalmi és társadalomtudományi, alapfokú műszaki és természettudományi könyvet tartanak nyilván. Az állandó olvasók száma 2 ezer fölött van és körülbelül 10 ezer kötet kölcsönzéséről érkeztek be a jelentések. Arról, hogy valójában mégis mennyien forgatják a könyvet a Pest megyei építőmunkások közül, ezekből az adatokból még nem kaphatunk reális képet, mert a lehetőség adott, hogy a települések tanácsi könyvtárait is rendszeresen látogassák. A műveltség folyamatos gyarapításának alapfeltétele a nyolc általános iskolai osztály elvégzése. Ezért a munkásművelődésben ez az egyik TV-FIGYELÓ Soroksár. Alkonyégö? Ha jól füleltünk, valami ilyesmit emlegettek a Tv-híradS csütörtök esti adásának egyik riportjában, amely híradás az energiatakarékosságról szólt. És ez a szokatlan, de amúgy igen tetszetős nevű szerzemény nem másutt vált az árammal való gazdálkodás jelképévé, mint éppen itt, Soroksáron, ahol a helybeli termelőszövetkezet megannyi épületén alkalmazzák. Ügyes kis dolog lehet ez a masina, ha már így országnak, világnak bemutatták, s ugyanígy ügyeseknek mondták azokat is, akik e szerkezetet minden arra alkalmas helyre odaillesztettéik. S persze, nemcsak ezzel az alkonyt körtével mentik a megmenthető elektromosságot Soroksáron, hanem megannyi más hasonló berendezéssel, jól kigondolt szabályozással, szigorúan vett elrendeléssel. S mindezt oly sikeresen, hogy — a tv jóvoltából — a takarékoskodás péí- dájává váltak. Így kell ezt csinálni —mondta róluk az energiadolgosban járatos szakember, aki egyébiránt nem sok jót szólt más gazdaságok, termelői egységek spórolási szokásairól. Sajnos, igen sokfelé fölöslegesen szaladgál a drága áram, s ugyanígy minden ok nélkül pusztítódik a motorokba való üzemanyag. Hiába a kérés, sőt, a szigorú figyelmeztetés — a Soroksáron már olyannyira megszokott és bevált takarékoskodás, csak nem akar általánosan elterjedni. Márpedig annak országos divattá kell válnia, hisz’ — s magyarázzuk-e ezt hosszabban is? —, másként csak igen nehezen vészelhető át az energiaellátásnak ez a mostani zordabb időszaka. Két riport. Hivatalosan meghirdetett verseny ugyan nem serkenti jó s még jobb képsorok termelésére két vidéki tv-stúdiónk — a pécsi meg a szegedi — munkatársait, ám akik a képernyő megszállottjaként figyelik a Baranyából és Csongrádból érkező műsorokat, tapasztalhatták, hogy bizony van valami ilyen műsor- gyártói ki mit tud. Hosszú időn át —■ s ezt több illetékes fórumon is hangoztatták —, a pécsiek tüsténkedtek jobban: nemcsak jelentkezéseik számát tekintve, de úgy is, hogy amivel kirukkoltak, az ügyes valami volt, elevenen pergett — a néző igazán kedvét lelhette benne. Ám mostanában a i szegedi tv-s műhely is éledezni látszik! S így éledezvén, egyre- másra olyan témákba vágja — már elnézést e képzavarért! — a kamerát s a mikrofont, amelynek feszegetése messze nemcsak országrésznyi érdek. Legutóbb két nagyon jó anyaguk pergett le. Az egyik a világhíres makói hagymáról szólt, amely — sajnos —, ma már korántsem olyan híres, mint volt hajdanán. Egyrészt e föld alatti tápanyagraktározó hajtások minősége hagy kívánnivalót maga után; másrészt meg az a furcsa gazdaságszabályozói rendszer, amely szerint jobb, ha — kevesebb gumó terem. Ennek megértése nem az egyszerű dobozgazdákra tartozik, ám az értékesítőknek az a kijelentése, miszerint: ha nem terem elég hagyma Makón, majd megterem másutt —, már a kevéssé tájékozott előfizetők kedélyét is fölborzolhatta. Mert, hát, az a makói íz. s zamat, csak makói, s ily könnyedén lemondani erről a márkás mező- gazdasági termékről —. kissé megalapozatlan döntésnek tetszik. A maiik. — ugyancsak dicsérni való — szegedi híradás a házgyári építkezésekről szólt, és elsősorban azt bizonygatta: nemcsak a magasba kapaszkodó toronyházak összerakására jók azok a házgyári elemek, hanem sok más egyéb célt szolgáló épületekhez is. így a sokkalta alacsonyabb óvodák, iskolák, stb., stb. felépítéséhez is alkalmasak, csak megfelelő sablonokba kell be- lecsorgatni azt a kavicsos keveréket. Ehhez persze, némi vállalkozói kedvre is szükség van, no. meg ugyanígy arra. hogy kiváltsák és élesztgessék ezt a vállalkozói kedvet. A Tisza partján ez már megtörtént — bár így alakulna ez másutt is... Akácz László legnagyobb feladat. Mit mutat erről a statisztika? Segítő aktivisták — A vállalatoknál folyamatosan szervezik a hiányzó iskolai bizonyítványok megszerzésére hivatott oktatást — tájékoztat Ambrus László. — Tavaly a DCM és a Pest megyei Közúti Építő Vállalat kihelyezett általános iskoláiban érték el a legjobb eredményeket. Aztán kimond egy számot: a negyven éven aluli korosztályból összesen 1400 dolgozónak nincsen meg a nyolc általános iskolai végzettsége. Gondjaik vannak tehát az építőiparban is a kulturális élet irányítóinak. Nehéz terepen kell dolgozniuk, de segítenek a társadalmi aktivisták. Főfoglalkozású népművelőt csak négy helyen alkalmaznak: a megye állami, illetve tanácsi építőipari vállalatánál, a DCM-ben és az építők szakszervezete megyei bizottságán. Ezért várnáik sokat a vállalatok közművelődési bizottságaitól. I Kovács T. István Rádiós órák diákoknak Az ifjúsági rovat a 3. műsorban osztályosoknak szóló 15 részből álló sorozatot készítettek a rádió munkatársai. Céljuk, hogy a kevésbé divatos szakmák bemutatása mellett néhány népszerűbb pálya — mint például az óvónői —kulisszatitkaival is megismertessék a tizenéveseket. A különféle mesterségeket bemutató adások mellett rendszeresen jelentkezik a pályaválasztási posta. A második félév első adásában, január 22-én szó esik a pályaválasztással összefüggő rendeletekről. Ismertetik az új kiadványokat, a pályaválasztással kapcsolatos irodalmat és tájékoztatást adnak már a nyári munkalehetőségekről is. A tanév végéig hétfő reggelenként a 3. programon elhangzó műsorokban szó esik olyan kevésbé népszerű szakmákról, mint az épületbádogos, az asztalos, a szűcs. Ezenkívül néhány, ma már ritka mesterség, például a hangszerkészítés szépségeit is ismertetik. Ugyancsak keddi napokon a 3. adón az esti órákban megismételnek néhány az elmúlt tanévben sugárzott pályaválasztási műsort, s az első fél— Az egyetemre jelentkezők felkészülését az idén is segíti a rádió: a biológiából felvételizők számára készítettek sorozatot az ifjúsági rovat munkatársai. Az előző évekhez hasonlóan, stúdióbeszélgetéseken találkoznak a tanárok a felvételire készülő diákokkal. A harminc perces rádiós órák lehetőséget adnak a felmerülő problémák megvitatására, egy- egy bonyolultabb feladat részletesebb elemzésére. Alkalmanként egy-egy. az emberi testtel kapcsolatos kérdéskör lesz az óra tárgya. A május végéig havonta jelentkező műsor első, január 30-i adása 'az anyagcsere szervrendszerének összehangolt működését és szabályozási folyamatait tárgyalja. A továbbiakban az ember mozgásszerveinek, a ' központi idegrendszer működésének, az életfolyamatok sejten belüli megjelenésének tanulmányozása, valamint a fajok átalakulása, keletkezése és pusztulása okainak, törvényszerűségeinek elemzése kerül napirendre. A programokat keddi napokon, a 3. műsorban követ-, hetik nyomon az érdeklődők. I évben elhangzott pályaváTudom én már, mit csinál- lasztási postákat is újból halljak címmel pedig a 7—8.1 hatják az érdekeltek. Ketten a közös Látogatás egy művészliázaspárnál Meredek úton lépdelek • fölfelé — óvatosan, mert egyszerre kell figyelnem a pilisbo- rosjenői járda egyenetlenségedre és az újra és újra szembetámadó szélre. Fiatal művészházaspárhoz igyekszem: Ta- káts Zoltán kovácshoz és feleségéhez, Bartha Ágnes ötvöshöz. Néhány héttel ezelőtt a Magyar Optikai Művek művelődési központjában rendezett oriszágos népművészeti vásáron találkoztunk. Most megkerestem őket. Utak a művészethez Odajfönt a gyönyörű hegyoldalon már nem is fúj, inkább sír‘a szél. Zörgetésemre Bartha Ágnes jön ki a kapuhoz, eltanácsolja a zajongó kutyákat, s bevezet a hosz- szú parasztházba. Hellyel kínál — s rá kell jönnöm, hogy a műhely legalább három tagú: a székeket, mint sok más tárgyat is, Takáts Zoltán öcs- cse, szintén fiatal népművész faragta. — Honnan is kezdjem? — Szerb-horvát nyelven A Pest megyei Lórév község lakóinak hatvankét százaléka szerb-horvát anyanyelvű. A községben ezért szerb-horvát nyelvű általános iskola és óvoda is működik. Nemrég elkészült az új könyvtár is, a kötetek eev része is szerb-horvát nyelven íródott. kérdez vissza Bartiha Ágnes. — Én szinte beleszülettem a művészetbe: nagyapám, Karácsonyi Gyula szobrász volt, az első világháborúig Marosvásárhelyt, Nagyváradon dolgozott. Édesapám, édesanyám festő. Én viszont diákként az iparművészet iránt érdeklődtem, mert a mai festészet, szobrászat társadalmi feladatait, s azt, hogy igény van rájuk, nem éreztem eléggé. Érettségi után fél évig segédmunkásként dolgoztam egy ötvösüzemben, majd négy hónapig Engelsz Józsefnél tanultam. Ennyi volt a hivatalos tanulóidőm. Tizenkilenc éves koromban felvettek a Képző- művészeti Alap tagjai közé. Persze, további tíz év kellett ahhoz, hogy az ötvösséget igazán megismerjem. Kezdetben Takáts Zoltán is ötvösséget tanult a képzőművészeti gimnáziumban. Itt szerette meg a vasat is, azután Kelemen Sándor pécsi patkoló- és kocsikovácsmester műhelyében ismerkedett a mesterség fogásaival. 1970-ben felszabadult, rövid ideig lánckovácsként dolgozott. — Akkor már ismerték egymást ? — Igen, 1970 óta. Párizs és Borosjenő A megismerkedés története is a közös munkához kapcsolódik. Bartha Ágnes 1969-ben hosszabb tanulmányútra indult Franciaországba, Olaszországba, Ausztriába, Svájcba, s hazatérése után több kiállítási ajánlatot kapott. A következő évben együtt készítették elő a párizsi bemutatót — ez hozta össze őket. Azóta számukra szinte csak két sarka van a világnak. Az egyik Párizs. Franciaországban közös kiállításuk is volt. A legutóbbi néhány évben persze más is történt. Üjabb és újabb bemutatkozások itthon és külföldön; a feleség nagyméretű faliképeket készített, a férj megkapta a Népművészet Ifjú Mestere címet. A sikeres munkák megszületésének helye, a világ másik sarka, Pilisboros- jenő, a régi parasztházhoz tapasztott ötvösműhely és a hosszú, meredek sziklafalig húzódó kertben felépített kovácsműhely. Off tanulni, itt megcsinálni — mondják. Végigmegyünk a szőttesekkel, bokályokkal és természetesen kovácsoltvas lámpákkal hangulatossá tett szobákon a műhelyek 1 felé. Bartha Á'gnes zománcozott ékszereket mutat, melyeken a zománccal — igen nehéz feladat — a fém. a megmunkált rézlemez mindkét oldalát díszítette. Azután reprodukciókat, fényképeket nézegetünk: a pécsi Pannónia Szálló falára került nagyméretű kép vidám vásári jeleneteit; egy másik munkát, amelyet a bécsi kereskedelmi vállalat rendelt meg; bibliai jelenetekkel díszített ereklyetartót — A kovácsműhely — bár a vasat 8—900 fokon munkálják meg, s a Takáts Zoltánnal tanuló Bartos Dániel most is dolgozik — ilyenkor télen barátságtalanul hideg. A forró levegőt ugyanis éppen a kellő hőfok elérése érdekében csak a megmunkálandó vasra irányítják. ősi technikával készül itt minden, a különböző darabokat tűzihegesztéssel — a felhevített vas összekala- pálásával — kapcsolják egybe. A tárgyak így anyagsze- rűak maradnak, szépségük tömörségükben, szilárdságukban, sötét Színükben rejlik. Hagyományos és modern — A szamarat nem akarja megnézni? — kérdezik, s én nem tudom, tréfálnak-e? Azután kiderül: nem. Valóban van egy csacsijuk is, sőt, miután visszatérünk a szobába, egy negyedik kiskutyát is látok. Alvás közben néha felnyöszörög, s lábaival úgy tesz, mintha megiramodna. — Igen, álmában futni szeretne — mondják —, hiszen ébren nem tud: bénák a hátsó lábai. Időközben még egy alkotó kerül elő: a kisiskolás Marci. Eltűnődik, mutassa-e most a rajzait, azután inkább a beszélgetésre figyel. A népművészetről folyik a szó, nem közvetlen hatásáról, hiszen az ötvösmunkákon ilyet nem fedezhetünk fel,, a kovácsoltvas tárgyak is inkább rusztikus- ságukkai, meg a készítés módjával kapcsolódnak hozzá. Bartha Ágnes a művek egyediségéről, személyes jellegéről beszél, Takáts . Zoltán arról, hogy a hagyományos formavilág nemcsak illik a modern környezethez, hanem kiegészíti, értékesebbé, szebbé teszi, tehetné azt. Szó esik még készülő munkákról, a hamarosan megnyíló frankfurti kiállitásról. Én azonban búcsúzás közben ezen — a hagyomány és a mai értékek összekapcsolódásán — gondolkodom. És még valami. Ott tanulni, itt megcsinálni — mondták vendégiá. tóim. Azt hiszem, e faluszéli parasztház, a természettel, népművészettel való közvetlen kapcsolat, az itteni mindennapos együttgondolkodás számukra nemcsak munkahelyet, hanem megtermékenyítő hatást is jelent. P. Szabó Ernő
