Pest Megyi Hírlap, 1978. december (22. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-09 / 290. szám

1978. DECEMBER 9., SZOMBAT Egy járás példája Kedvező talajon a művészeti élet továbbfejlődése Barinkai Oszkárné nyitotta meg Monoron N. Radóczy Mária tárlatát A monori művelődési ház kiállítótermében nyílt meg tegnap délután N. Radóczy Mária önálló tárlata. Barinkai Oszkárné, az MSZMP Pest' me­gyei Bizottságának titkára megnyitójában hangsúlyozta, hogy ízig-vérig Pest megyei művész alkotásait láthatja a nagyszámú ér­deklődő. Radóczy Mária élete, művészi mun­kásságának minden perce és pedagógiai tevé­kenysége egyaránt megyénkhez kötődik. A szülőfalu, Újlengyel éppúgy magáénak vallja, mint egykori diákvárosa és fölfedezője, Nagy­körös, a pedagóguspályán az első munkahelye, Gyál, vagy a jelenlegi otthona, új szocialista városunk. Százhalombatta. A művésznő élet­útja, munkássága — mint mondotta Barinkai Oszkárné — kicsit jelképe is a fiatal művész- generáció fejlődési lehetőségeinek társadal­munkban, hiszen a szocializmus olyan társa­dalom, amelynek alapvető érdeke az ember sokoldalú fejlődése. Ennek kapcsán a továbbiakban arra mu­tatott rá, hogy egyre erősödik az alkotók és a befogadók közötti kapcsolat Pest megyében, s ennek igen szép tanújelei tapasztalhatók a monori járásban, mely most e kiállítást is vál­lalta. — Egészséges politikai törekvésnek va­gyunk tanúi ebben a járásban, ahol az utóbbi időben jellemző lett a művészeti élet. művé­szeti nevelés föllendülése. A szemléletválto­zást tükrözi, hogy a járásban egymás után, gyors ütemben épülnek a kor színvonalán álló olyan művelődési intézmények, mint a 16 tan­termes üllői iskola, a 175 helyes vecsési óvoda, vagy a néhány napja fölavatott gyönyörű könyvesház Üllőn. A szemléletváltozás bizo­nyítéka az is, hogy a monori járás lakossága csupán egy év alatt több mint 35 millió forint társadalmi munkát végez, nagyrészt művelő­déspolitikai céljainkért. A kezdeményezőkész­ség, a tenniakarás tehát kétségtelenül meg­növekedett. És úgy érezzük, hogy ez a kultú­rát szerető, a járás erőivel okosan gazdálko­dó, ötletekben gazdag irányító munka jó talajt, kedvező lehetőségeket biztosít a művészeti élet fejlődéséhez is. A megyei pártbizottság titkára az elmondot­tak egyik bizonyítékaként említette meg az ezúttal megrendezett kiállítást, s értékelte a fiatal művész munkásságát, kinek tárlata de­cember 19-ig naponta 10-től este 6-ig tekint­hető meg. Az egyszerűség pompája — népi forrásokból Radóczy Mária művészete zárt rendszer, kerek világ; hiánytalan és egészséges. Még akkor is problémátlan, amikor szomorúságot érint, de ez a problémátlansága erénye is. Radóczy Mária művésszé vá­lása is természetes közvetlen­séggel történt, az élet nyu­godt ritmusában. Gyerekkorát a Dabas környé­ki puszták csöndjében élte, s miközben meséket hallott, is­merkedett a környezettel, maga is meséket költött. Magában mondogatva, ír­va és rajzolva is. A szük­ségszerűség véletlenje volt, hogy Nagykőrösön leste el, hogy készül a batik. Végér­vényesen megtanulta ezt a Jáva szigetén felfedezett mű­fajt, amely nálunk is meg­honosodott. A szövetre fes­tett kép egyik eredeti művelő­je Radóczy Mária, aki az utóbbi években a tűzzománc­ban is szép előrehaladást ért el. Tűzzománcainak karaktere abban áll, hogy , őrizve világát tulajdonképpen a batik tago­lási rendjét és tematikáját költi át e kisebb, intimebb, ragyogóbb felületekre. Oly­kor a benne rajzó kép töre­dékét jegyzi csak fel, vagy sűrített jelet halról, virágról. Lényeges vonása eddigi életművének, mely éppen fia­talsága miatt csak most kez­dődik igazán, hogy nem ön­magában fénylik, hanem hasz­nál, szolgál. Egyrészt úgy, hogy sok tanítványa van, akik •közül többen országos díja­kat nyertek el, másrészt olyan helységekbe is elviszi a színek örömét, az átélt for­mák üzenetét, amelyek éppen fehér foltok a közművelődés, ben. Ö művekkel avatkozik az emberek életébe. Nemcsak Budapesten, Szentendrén, Cell- dömölkön, Százhalombattán mutatja, be harmóniát kel­tő műveit, hanem Örkényben és a martfűi cipőgyárban is. Vérbeli, igazi vándorkiállító, hatni akar azonnal a létreho­zott szépséggel, nem magának őrzi a tallért, közkinccsé er­jeszti. Élményei hétköznapiak és Barinkat Oszkárné megnyitja a tárlatot. Mellette N. Radőczky Má­ria és Cselényi Dezső, a monori járási pártbizottság első titkára. TANITAS UTÁN Az iskolán kívüli nevelésről ÓCSAI GYEREKEK, PEDAGÓGUSOK, SZÜLŐK „Az általános iskola csak akkor képes megfelelni céljá­nak, ha él a tanítási órán és az iskolán kívüli nevelés lehe­tőségeivel: igyekszik felhasz­nálni ezek kötetlenebb for­máit és módszereit. Az általá­nos iskola célját a tanítási órán és az azon kívül végbe­menő pedagógiai tevékenység szerves egységében valósítja meg. A kettőt együttesen ter­vezik, hiszen az utóbbi foly­tatja, elmélyíti, kiegészíti az előbbi nevelő hatását” — írja elő az új tanterv. Idegenvezető leszek Kozma Ilona, az. ócsai álta­lános iskola ötödikese: — A honismereti szakkörbe járok, a művelődési házban jövünk össze. Eddig még csak egy foglalkozás volt, ott el­mondta a szakkörvezető tanár, hogy Ócsárol beszélgetünk majd, régi tárgyakat gyűj­tünk és népszokásokat. Meg­tudjuk, hogyan dolgoztak, él­tek az emberek. — Hogy mi szeretnék lenni? Idegenvezető... Aki idejön, annak beszélek majd a refor­mátus templomról, a régi pin­cékről, a kopjafás temetőről és a tájvédelmi területekről. — Igen, tudom, mi a kopja­fa. A sírokra tették, s belefa­ragták, kit temettek el oda és mikor. A vésésekből azt is meg lehet tudni, hány éves volt az elhunyt, még azt is, ki készítette a kopjafát... Bíró László hatodikos, ö barkácsolni szeret és kirán­dulni. Nyáron hajómodelleket készített otthon, a tanév eleje óta pedig az ásványgyűjtő szakkör tagja: — Még csak öt-hat féle kristályos kőzetem van, de azokat a nevükről ismerem: opál, obszidián, bartit kris­tály ... Horváth Lajos bácsi, az egyik iskolatársam édesap­ja vezeti a szakkört, legutóbb Erdöbényén voltunk kirán­dulni, gyűjteni, azután meg­ünnepeltük a szakkör alakulá­sának hetedik évfordulóját. Bográcsban főztünk ... Fentor Ibolya negyedik osz­tályba jár, napközis: — Képeket festünk az ősz­ről, varrunk, térítőt hímzünk és mindennap kimegyünk az udvarra játszani. És zenét is hallgatunk a napköziben, nép­dalokat meg olyan lemezt, amin a Halász Jutka van. Idén már háromszor meghallgattuk a Négy évszakot, a Vivaldi-le- mezt. A kul túrfoglalkozásokon beszélgetünk. Arról, hogy ho­gyan viselkedjünk az ebédlő­ben, az utcán. Otthon magnó van, és csak tánczene. A nap­köziben olyasmit is csinálunk, amit odahaza soha. Például képeket gyűjtünk arról, amit olvastunk. Legutóbb dzsámi­kat, mecseteket, abból a kor­ból, amikor a törökök Magyar- országon voltak... Számos lehetőség Ladoniczki Józsefné, az ócsai általános iskola igazga­tóhelyettese: — Iskolánkban 49 nevelő irányításával 986-an tanulnak. S nem kizárólag a tanítási órákon. A napközi kilenc cso­portjában tanulóink egyhar- madát — 326 gyermeket — foglalkoztatjuk. Az iskola hat szakköre, a matematikai, fizi­kai, biológiai, kémiai, rajz- és énekszakkör 120 gyermekün­ket foglalkoztatja. A három másik szakkör, a fotó-, az ás­ványgyűjtő és a honismereti, a községi művelődési házban tartja összejöveteleit, de tag­jai szinte kizárólag iskolánk tanulói. — A tanórán kívüli oktatás színhelyei a középiskolai elő­készítő tanfolyamok is, ezek­ben 36 felsőtagozatos tanulónk — fizikai dolgozók gyermekei — készülnek a továbbtanulás­ra. Természetesen a nevelők itt arra törekszenek, hogy az ismeretnyújtáson túl elmélyít­sék továbbtanulási indítékai­kat, felkeltsék becsvágyukat is. természetesek, úgyis mondhat­nánk; általánosak. Kinek nincs élménye temetőről, la­kodalomról, virágról, össze. búvó szerelmespárról, ma­dárról? Bennünk emlék az, ami Radóczy Máriánál mű, ezért tudunk gyorsan és köz­vetlenül kapcsolatot teremte­ni művészetével, mely szá­munkra belülről ismerős. Radóczy Mária rajzi nyelve felnőtt és ifjú számára egy­aránt örömnyitó, szívderítő. A batik Gárdonyija lehet, ha megszervezi erőit, ha növeli repertoárját. Ügy érezzük, hogy fejlődési szakaszának el­ső része lezárult és fokoznia szükséges a tudatosságot. Fo­kozni úgy, hogy az ázsiai és immár európai batik újabb változatainak figyelembe vél telével bővítse képi eszkö­zeit és tematikáját is. Arra gondolok, hogy dolgozza fel a batik és a tűzzománc lehe­tőségeivel a Dabas környéki néphagyományok, népdalok, néprajzi emlékek teljességét. Mindez művelődéstörténeti és festői tett lenne a Nagy Ist­ván csoport szellemi termésé­nek új bővítménye, a gyerek­szobákat színekkel behintő la­káskultúra lehetősége és táv­lata. L. M. Az anyanyelvi kultúra ápolása A NŐBIZOTTSÁGOK SZEREPE A NEMZETISÉGPOLITIKAI MUNKÁBAN A kiállítás egy részlete. Halmágyi Péter felvételei Anyanyelv. A szó ízlelge­tése közben egyaránt gondo­lunk arra a hatalmas nyelvi kultúrára, amelyet egy-egy nép története során létreho­zott, s amelyből az új, fel­növekvő nemzedékek újabb és újabb kincseket ismernek meg — s gondolunk magára az anyára, a nőre, akitől a gyermek legkisebb korától kezdve tanulja a szavakat. Klubokban és azon kívül A nőknek természetesen az anyanyelv formálásában, gon­dozásában ennél nagyobb sze­repük van: nem ér véget a gyermek felcseperedésével. A magyarországi nemzetiségi asszonyok közül azok, akik részt vesznek a nyelvművelő klubok, asszonykórusok mun­kájában, családjukon kívül is egyre több réteggel ismertetik, ismertethetik meg a dél- szláv, a német, a román, a szlovák nyelv szépségeit. S azok a nemzetiségi vagy nem nemzetiségi pedagógusok, nép­művelők, társadalmi munká­sok — elsősorban szintén nők —, akik a különböző kor­osztályok, rétegek anyanyelvi műveltségének fejlesztésében, a hagyományok gondozásában részt vesznek, szintén igen fontos munkát vállalnak. Ezt ismerte fel a Hazafias Népfront Pest megyei Bizott­ságának nő- és rétegpolitikai bizottsága is, ezért vitatta meg legutóbb azt, hogy a nő­bizottságok milyen szerepet töltenek, tölthetnek be a nem­zetiségi munkában. E kérdés azért is fontos, mert a nép­frontnak a megye minden köz­ségében van nőpolitikái fele­lőse, nyolcvan településen pe­dig nőbizottság is működik. A napokban tartott tanácskozá­son a megyei nő- és rétegpo­litikai bizottság állandó tag­jai mellett ott voltak a nem­zetiségek lakta községek nő­politikái munkatársai is. Az élő néprajz szerepe A vitát Csobán Szvetozárné, I a dunabogdányi nőbizottság vezetőjének, a helyi művelő­dési ház igazgatójának elő­adása vezette be. Az előadó a községben folyó munkát ele­mezve ismertette az ősszel rendezett nemzetiségi hét ese­ményeit, beszélt a helyi nép­rajzi gyűjteményről, a jól működő, általános iskolások, ból álló nemzetiségi csoport­ról (hogy ez valóban jól mű­ködő, arról a résztvevők élő­ben is meggyőződhettek; a kis­iskolások műsort adtak a ta­nácskozáson is.) A munkába nehezebb bevonni az általá­nos iskolát már elvégzett fia­talokat — mondta az előadó. — A hagyományok gondozásá­ban sokat tehetnek a helyi asszonyklub tagjai, a pedagó­gusok. Azokat a feladatokat, amelyeket Csobán Szvetozár­né a helyi munkával kapcso­latban említett, általánosíthat­juk is: tovább kell fejleszteni a nemzetiségi gyűjtőmunkát, a pártszervezetek és a tanács támogatását igénybe véve gon­doskodni kell a gyűjtemény megfelelő elhelyezéséről, még jobban kell segíteni a gyer­mekcsoportok munkáját és — legfőképpen — emelni kell az anyanyelvi oktatás színvona­lát. ' p Építeni az érzelmi kapcsolatokra A hozzászólók — természe­tesen — elsősorban az anya­nyelvi nevelés kérdéseivel foglalkoztak. Lukács Mária, a megyei tanács óvodai felügye­lője például arról beszélt, — Az úttörőcsapat, az őrs! és rajioglalkozások sora a testi, világnézeti, erkölcsi és közösségi nevelés ragyogó le­hetősége. Csak egy példát! Az úttörőcsapaton belül tevékeny­kednem a közlekedési őrs tag­jai. ókét a járási rendőrkapi­tányság szakemberei készítet­ték föl tavaly, s idén már ön­állóan irányítják a forgalmat — tányérsapkában és nyak­kendőben —, ha gyerekek kel­nek át az úton. — A tömegsport-foglalkozá­sokat hetente négy alkalom­mal szintén az úttörőcsapat szervezi az Edzett ifjúságért mozgalom jegyében, s alkal­manként vagy harminc gye­rek jön sportolni, focizni, ké­zilabdázni. — A napközi otthoni beszél­getéseken pedig olyan témák­ról esik szó, mint az egészsé­ges életmód, a helyes közleke­dés vagy egymás és az idősek segítése. Gyermekeink rend­szeres látogatók az öregek napközi otthonában. Világné­zeti kérdésekről, a hiedelmek­ről, babonákról vagy a más országokban élő gyermekek életéről is beszélnek. Sok ta­nulónk levelez szovjet pajtá­sokkal. Akikre számíthatnak Hrubos József, az iskola igazgatója: — Több üzemmel, szövetke­zettél tart kapcsolatot isko­lánk. Az Épület- és Faipari Vállalat ócsai telepe, a .Vörös Október Tsz, a 'Felsöbabádi Állami Gazdaság, a Fegyver- és Gázkészülékgyár ócsai üze­mének dolgozói nemcsak az iskola karbantartásához, okta­tási eszközeink gyarapításá­hoz, egyszóval anyagi gond­jaink megoldáséihoz nyújtanak segítséget, hanem a nevelés­hez is. — Az üzemilátogatások, a mezőgazdasági munkák — idén például a gyümölcsszü­ret, amikor 200 tanulónk dol­gozott a Felsöbabádi Állami Gazdaságban — jól könnyítik a nyolcadikosok pályaválasz­tását. Szocialista brigádok tag­jai jönnek a pályaválasztási témájú szülői értekezletekre, s még a szülők nevelésében is segítségünkre vannak. Sok rajunk tart kapcsolatot ezek­kel a brigádokkal. — Szocialista együttműkö­dési szerződést kötöttünk a helyi művelődési házzal. En­nek szemmel látható eredmé­nye — ahogy tanulóink is el­mondták —, hogy a művelő­dési ház ad otthont szakkö­reink némelyikének. Ugyanitt, a könyvtárban az önálló is­meretszerzésre is módot te­remtenek a közművelődési dolgozók: a könyvtár tagjai­nak négyötöde iskolánk ta­nulója. — Végül, de nem utolsósor­ban, szólnunk kell a szülők segítségéről is. Egyikük — mint hallotta — az ásvány- gyűjtő szakkört vezeti. A szü­lői munkaközösség a veszé­lyeztetett és hátrányos hoívzp­hogy fokozottabban kell nép­szerűsíteni a fiatalok körében a nemzetiségi nyelvet oktató óvónőképző intézeteket. Fü­zér Ferencné budaörsi veze­tő óvónő az óvodai anyanyel­vi nevelés szerepét, Pencz Jó- zsefné (Szigetszentmárton) a munka érzelmi motívumait hangsúlyozta. Többen beszél­tek arról, hogy a gyermek­együttesek műsorai is erősítik a szülőkben az anyanyelvhez, a hagyományokhoz fűződő ér­zelmi kapcsolatokat. Salamon Jánosné, a Szak- szervezetek Pest megyei Ta­nácsa nőfelelőse arról szólt, hogy a községek, városok eredményes kapcsolatokat lé­tesíthetnek a területen mű­ködő szakmaközi bizottságok­kal. Kovács Antalné, a nép­front Pest megyei bizottságá­nak titkára a közelmúltban rendezett nemzetiségi kong­resszusok tapasztalataira is támaszkodva elemezte azt a szerepet, amelyet a Hazafias Népfront, illetve annak nőbi­zottságai a párt nemzetiség­politikájának megvalósításá­ban betöltenek. Összegezve és előre tekintve S visszatérve az anyanyelv­hez: a nő- és rétegpolitikai bizottság munkaterv szerinti — s a munkatervben szerep­lő kérdéseken túl is tekin­tő — ülése éppen azért volt eredményes: az eddig betöl­tött szerepről, s a további fel­adatokról is tárgyalt. A ta­nácskozáson megmutatkozott, hogy a nők — és bizottsá­gaik — számára valóban fon­tos az eredményes nemzeti­ségpolitika, a német, a dél­szláv, a szlovák anyanyelv. P. Szabó Ernő tű gyermekek életének figye­lemmel követéséből vállalt részt. De a szülők kísérik gyermekeinket a kisebb kirán­dulásokra, s az országjáró tú­rákra, nem ritkán a nevelők­kel együtt viszik a tanulókat színházba, múzeumba, plane­táriumba. Az iskolai nyílt napra a szülők színe-java is­kolánkba látogat, s itt tölt egy fél napot. — Azért van még felada-» tunk a tanórán kívüli nevelés­ben. A helyszűke miatt egye­lőre nem szervezhettünk mo­dellező-, barkács- vagy sza­kácsszakkört, pedig sok gye­rek igényelné ezeket a gya­korlati készségeket fejlesztő elfoglaltságokat. A mostani szükség-tornateremben csak a testnevelési órák felét tart­hatjuk, nehéz módot találni arra, hogy ne csak az udva­ron, és ne csak focival, kézi­labdával foglalkozhassank sza­bad időben a tanulók. Ezek a gondjaink talán rövidesen megoldódnak: épül már a tá­gasabb új iskola, ahol még tornatermünk is lesz. Az át­adását 1980-ra tervezik ... V. G. P.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents