Pest Megyi Hírlap, 1978. december (22. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-08 / 289. szám

1978. DECEMBER 8., PÉNTEK Toronyemelés helikopterrel FelálSítoifák a tv-erösítöt Vámosmikolán A Vámosmikola melletti He­gyes-hegyen csütörtökön heli­kopterrel emelték a helyére az Ipoly-völgye községeinek tele­víziós vételi lehetőségeit javító új átjátszóállomás tornyát. Azért tértek el az eddig meg­szokott módszertől — amikor a három elemre szedett tor­nyot daruskocsival egyenként állítják a helyére — mert a nehéz jármű számára jól ki­épített útra van szükség. A hegyes-hegyi torony felállítását egy lengyel cég vállalta el. A légi­jármű az összesze­relt, mintegy öt tonna súlyú, har­minc méter hosz- szú vasszerkezetet i a csúcsnál meg- I emelte, majd az Ilalmágyi Péter felvételei I előkészített vasbe- tonkehely fölé he­lyezte. A földi munkacsoport tag­jai kötelekkel irá­nyították végső helyére a tornyot. A (lengyel cég pi­lótájának és a hegytetőn közre­működő munka­társainak mind­össze néhány perc­re volt szükségük az újszerű és egy­általán nem köny- nyű feladat elvég­zéséhez. Az új átjátszó­adó széles körű társadalmi össze­fogással készült el. A környék községeinek termelőszövetke­zetei, üzemei és lakói mintegy hárommillió forint értékű tár- sádalmi munkát végeztek, egyebek között az erdőirtásnál, az alapozásnál, a betonozásnál segítettek. Az újállomás a Kab- hegy jeleit sugározza a kör­nyékre, a 6-os csatornán. A he­likopteres beemelési technoló­gia lehetővé tette, hogy a ter­vezettnél hat hónappal előbb készüljön el az adóállomás, várhatóan az év végén meg­kezdje műkölését. Jövőre a kö­zeli Kemence község mellett épül hasonló átjátszóállomás, s azzal együtt e térség műsorvé. teli panaszai végleg megoldód­nak. A pályaválasztás kérdései A Magyar Nők Országos Tanácsának napirendjén A munkaképes korú nők 74—75 százaléka vesz részt a társadalmilag szervezett mun­kában, hazánkban tehát a nők foglalkoztatottságának aránya nemzetközi viszonylatban is kedvező — mondottá Szigeti István munkaügyi miniszter- helyettes, a Magyar Nők Or­szágos Tanácsának a Parla­mentben tartott csütörtöki ülésén, ahol az általános isko­lát végzett fiatalok iskola- és pályaválasztásával foglalkoz­tak. A miniszterhelyettes a fia­talok pályaválasztásáról, pá­lyairányításáról szólva hang­súlyozta: ennek összhangban kell lennie a foglalkoztatási célokkal, a gazdaságpolitikai koncepcióval. Jelenleg a tradí­ciók még mindig nagymérték­ben befolyásolják a pályavá­lasztást A helyzet illusztrá­lására elmondta: ez év nyarán mintegy 116 ezer gyermek, köztük 57 ezer lány végzett az általános iskolákban. Ezeknek 90 százaléka jelentkezett to­vábbtanulásra: gimnáziumba 25, szakközépiskolába 36, szakmunkásképző iskolába 32, egészségügyi szakközépiskolá­ba 4, gép- és gyorsíró iskolába 2 százalékuk. A lányok ará­nya a gimnáziumokban ma­gas, a szakmunkásképző inté­zetekben, szakközépiskolákban viszont alacsony. Gond az is, hogy míg a divatos szakmák­ban: — női szabó, fodrász, kozmetikus, fényképész, kötö- hurkoló — többszörös a túlje­lentkezés, a szövő-fonó, cipő­gyártó, kelmefestő és vegytisz­tító szakmákat évről évre ke­vesebben választják a szüksé­gesnél. A Magyar Nők Országos Tanácsa — mondotta befeje­zésül — úgy segítheti a legha­tékonyabban a pályaválasz­tást, ha tevékenységével, sajá­tos eszközeivel hozzájárul a lányok pályaválasztását aka­dályozó előítéletek megszünte­téséhez. Az ülés résztvevői Erdei Lászlóné elnökletével megvi­tatták a pályaválasztás, a szakember-utánpótlás gondjait. A felszólalók véleménye meg­egyezett azokkal az informá­ciókkal, tapasztalatokkal, ame­lyeket a Magyar Nők Országos Tanácsának elnöksége mellett működő munka- és közéleti bizottság szerzett. Megállapí­tották: a fiatalok még mindig túlbecsülik az irodai munka értékét. A szülők gyakran nem teljesen reális — vágyaikat akarják gyermekeikkel meg- | valósíttatni. Az előző évekhez képest növekedett ugyan az érdeklődés a szakképzettséget adó iskolák iránt, elgondol­koztató azonban, hogy a lá­nyok, fiúk orientációja alig változik. Néhol nemcsak a szülők, hanem a pályaválasz­tási tanácsadók is megkülön­böztetnek női és férfi pályá­kat. Szóvá tették, hogy a kor­szerű mezőgazdasági szak­munkásképző iskolák benépe­sítésére várnak, több felszó­laló megítélése szerint a szü­lők körében végzett felvilágo­sító munkával elérhetnék, hogy a társadalmi igényekhez és a gyermekek személyiségé­nek jobban megfelelő döntést hozzanak. Befejeződött a Varsói Szerződés honvédelmi bizottságának ülése Befejeződött a Varsói Szer­ződés tagállamai honvédelmi miniszteri bizottságának de­cember 4—7 között Berlinben tartott ülése. Az ülés munkájában részt vettek a Varsói Szerződés tag­államainak honvédelmi mi­niszterei, az egyesített fegyve­res erők főparancsnoka és törzsfőnöke. A honvédelmi miniszteri bizottság ülésén Heinz Hoffmann hadseregtá- bomok, az NDK nemzetvédel­mi minisztere elnökölt. A bizottság megtárgyalta az egyesített fegyveres erők je­lenlegi helyzetével, tevékeny­ségével kapcsolatos időszerű kérdéseket és megfelelő hatá­rozatokat hozott. Az ülést a kölcsönös egyetértés baráti légköre jellemezte. ★ Czinege Lajos hadseregtá­bornok, honvédelmi miniszter csütörtök délután hazaérke­zett. Gyenes András fogadta David Khenint Gyenes András, az MSZMP Központi Bizottságának titká­ra csütörtökön fogadta David Khenint, az Izraeli Kommu­nista Párt Politikai Bizottsá­gának tagját, a Központi Bi­zottság titkárát. A szívélyes, elvtársi légkörű találkozón áttekintették a két párt kap­csolatainak kérdéseit, véle­ményt cseréltek a nemzetközi kommunista és munkásmoz­galom, valamint a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseiről, elsősorban a helyzetről. közel-keleti A Csepel Autógyárban Pest megyei sajtóünnep A magyar sajtó napja alkal­mából — a hagyományokhoz híven — ünnepélyes megemlé­kezést rendezett a Pest me­gyei pártbizottság. A Vörös Üjság megjelenésének 60 éves jubileumán az ünnepség há­zigazdája a Csepel Autógyár, a ráckevei járási pártbizottság ás a dunavarsányi Petőfi Tsz volt. A Csepel Autógyár művelő­dési házában részt vettek az ünnepségen a Pest megyei Hír­láp, valamint a megye csak­nem hetven üzemi lapjának és híradójának munkatársai. Meg­jelent Fodor László, az MSZMP Központi Bizottságá­nak osztályvezető-helyettese, Barinkat Oszkárné, az MSZMP Pest megyei bizottságának tit­kára, Kovács Mihály, a Mi­nisztertanács Tájékoztatási Hi­vatalának főosztályvezetője, Pásztor János, a MUOSZ fő­titkárhelyettese, dr. Árpási Zoltán, a KISZ Pest megyei bizottságának első titkára, Ko­vács Antalné, a Hazafias Nép­front Pest megyei bizottságá­nak titkára, Gölöncsér Dániel, né, az SZMT titkára, Roder Imre, a Szikra Lapnyomda, Szatmári Géza, a Budapest-vi- déki Postaigazgatóság igazga­tója. Barinkai Oszkárné megnyitó­jában a forradalmi sajtó hat- évtizedes múltját méltatta, majd dr. Novak Béla, a Cse­pel Autógyár vezérigazgatója ünnepi beszédében szólt, a tör­ténelmi évfordulóról, a Vörös Üjság megjelenésének történel­mi jelentőségéről, s a mai tömegkommunikációs eszkö­zök feladatairól. Hangsúlyoz­ta a megyei sajtó szerepét a politikai-gazdasági és társa­dalmi problémák megoldásá­nak segítésében. Antalicz József, a Csepel- szigeti Duna Mg Tsz pártbi­zottságának titkára felszólalá­sában az üzemi híradók hasz­nosságáról, Sebestyén Béla, a Csepel Autógyár Komócsin Zoltán szocialista brigádjának vezetője az üzemi lap és a dolgozók kapcsolatának fon­tosságáról beszélt. Ezt követően adták át a ki­emelkedő újságíró munkát el­ismerő kitüntetéseket és ju­talmakat. A Pest megyei Hír­lap munkatársai közül nívó­díjat és emlékplakettet kapott Furucz Zoltán, a lap váci kü­lönkiadásának vezetője. Több munkatárs jutalomban része­sült. A lap állandó, tudósítói közül könyvjutalmat kapott Balogh Gyula (Pomáz), Bűn- dics Péter (Tököl), Csiba Jó­zsef és Fehér István (Gödöllő), Géczi Sándor (Szentendre), Kő. halmi Dezső (Cegléd), Kővári Ferenc (Mogyoród), Dénárt Jó­zsef (Budaörs), Padányi Lajos (Budakeszi), Papp Rezső (Vác), és ifj. Váczi Károly (Sziget- széntmiklós). Csollány Ferenc, a Hírlap­kiadó Vállalat igazgatója ní­vódíjat és emlékplakettet adott át Hatos Erzsébetnek, a Pest megyei Hírlap munkatársának. Az üzemi lapok pályázatának nívódíjait Pest megyéből Meggyesi Gusztáv és Rejtő Gábor, a Csepel Autógyár üzemi lapjának, a Fényszóró­nak munkatársai kapták. A központi és a megyei párt- sajtó terjesztéséért emlékpla­kettet és jutalmat adott át Csollány Ferenc Prezenszky Józsefnének, a százhalombat­tai, Födémesi Arpádnénak, a vecsési postahivatal vezetőjé­nek, Farkas Józsefnek, a ceg­lédi postahivatal hírlaposztály­vezetőjének, Kökényest And- rásnénak, a gödöllői hírlap­csoport vezetőjének, Gyarma­ti Györgynek és Bakos József­nek, a Pestvidéki Postaigaz­gatóság munkatársainak. Kővágó Gyuláné, a Lapki­adó Vállalat osztályvezetője, a magyar nyelvű szovjet lapok legjobb Pest megyei terjesz­tőinek adott át jutalmakat. A Pest megyei sajtóünne- pet a Csepel Autógyár mű­velődési háza férfikórusának magas színvonalú műsora zár­ta, Tóth Béla karnagy vezény­lésével. A jövő év terveiről Ülést tartott a Pest megyei képviselőcsoport Tegnap délelőtt a Pest me­gyei Tanács épületében S. He­gedűs Lászlónak, a megyei képviselőcsoport elnökének, a Hazafias Népfront Országos Tanácsa titkárának vezetésé­vel ülést tartott az ország- gyűlési képviselők Pest me­gyei csoportja. Dr. Mondok Pál, a Pest megyei Tanács elnöke tájé­koztatta a képviselőket o me­gyei tanács 1979. évi tervei­nek előkészítéséről. Ismertet­te a képviselőkkel a várha­tó tervszámokat, a költség­vetés megyei egészére vo­natkozóan, kitérve a lakás- építési, az oktatási, egészség- ügyi, kereskedelmi és egyéb fontos kommunális fejlesztési elképzelésekre. A képviselők qzámos kér­dést tettek föl egyebek között az út-, villany-, víz-, csator­nahálózat továbbépítésére vo­natkozóan. Ezekre részletes választ adott dr. Mondok Pál. Ezután S. Hegedűs László az országgyűlés téli üléssza­kának tervezett napirendjéről adott tájékoztatást. Repülőtisztből kommunista partizán HATVAN ÉVE SZÜLETETT SZŐNYI MÁRTON A második világháború utolsó hó- napjaiban nagyon sok magyar partizán és katona harcolt a felsza­badító szovjet seregek oldalán. 1944 második felében több partizánegység bevetésére került sor, mindenek­előtt az ország északi részén. Az egyik kis létszámú, de annál elszán- tabb és jól kiképzett partizáncsoport parancsnoka Szőnyi Márton volt. Győrben született 1918. december 8-án. Az első világháború viszontag­ságai sodorták a családot a főváros­ból Győrbe. A háború végén visz- szatértek Budapestre és az akkor már öttagú csalód a Csillaghegyen egy víkendház szobájában húzta meg magát. A családfő munka nél­kül maradt. Később sikerült állan­dó munkát kapnia, fűtő lett. Mind­két szülő dolgozott, a gyerekek isko­lába járhattak. A jó eszű, tehetséges fiú, Szőnyi Márton a Honvéd u‘cai polgári iskola elvégzése után beiratkozott a Keres­kedelmi Akadémiára, amelyet 1938- ban sikerrel végzett el. Kiváló sport­ember is volt. A közel két méter ma­gas fiú nagyszerűen vívott, torná­szott, aitletizált. A kosárlabdázásban tűnt ki leginkább, az olimpiai keret­nek is tagja lett. Repülősnek jelentkezett. Olaszor- szágban képezték ki vadászre­pülőnek. Közben megtanult németül, angolul és olaszul. Zászlósi rendfo­kozatot kapott és az első vadászre­pülő ezreddel vitték ki a frontra. Beosztották a magyar gyorshadtest repülő századába, 1941 július ele­jén. A Dálnoki Miklós Béla vezér­ezredes által vezétett magyar gyors­hadtestet, az oda beosztott repülő századdal a német páncélos csoport parancsnoksága alá rendelték, és vetették be a harcokba. Dnyetropetrovszk térségében, augusztus 27-én egy légiharcban ta­lálat érte Szőnyi Márton gépét. A zuhanó repülőgépből az utolsó pil­lanatban sikerült • kiugrania. Szovjet fogságba került, a szovjet orvosok gyógyították sebeit. Volt felettesei pedig értesítették szüleit, hogy fiúk, Szőnyi Márton hősi halált halt a keleti fronton. Még a nevét is felvés­ték a mátyásföldi repülősök már­ványtáblájára. Szőnyi Márton azonban nem halt meg. Felgyógyulása után a fogoly­táborban sokat olvasott, tanult, ta­pasztalt. Rá kellett jönnie, hogy ha­zug célokért, hamis érdekekért har­colt. önként jelentkezett a kraszno- gorszki felsőfokú antifasiszta isko­lára, ahol magyar kommunista ta­nárok — köztük Rudas László, An­dies Erzsébet és mások — tanították, oktatták a történelmet, irodalmat, marxizmust. Az iskola elvégzése után tudatos antifasiszta és kommu­nista lett Szőnyi Márton. A magyar hadifoglyok számára szerkesztett Igaz Szó című újság egyik számában ezt írta: Antifasiszta lettem. Odaha­za nem törődtem politikával, csak a repülésnek éltem. A fronton lelke­sedtem, amikor légiharcról volt szó, de azon sose gondolkodtam, hogy hogyan és miért folyik a harc, me­lyek a háborús célok. A hadifogság­ban gondolkodni kezdtem. Itt ismer­tem fel, hogy ez a háború igazságta­lan háború, hogy Hitler és társasága gazul bánik az európai népekkel. Felismertem, hogy mint kötelesség- tudó tiszt nem támogathatom Hitlert és társaságát, ha magyar hazámat meg akarom menteni. Az antifasisz­ta tisztek között alkalmam nyílik a harcra azok ellen, akik a háborút előidézték. Aútifasiszta lettem és tu­dom, hogy ezzel hazám szabadságá­nak ügyét szolgálom. 1943 decemberében Ukrajnában indultak el az első magyar partizán- csoportok. Naumov és Fjodorov par­tizántábornokok egységeibe kerültek a magyar partizánok. Szőnyi Márton nyolcadmagával a lengyel Robert Szatanovszki híressé lett partizán­osztagában került bevetésire a Prip- jaty mocsarak vidékén, Belorusszia és Ukrajna bázisterületein. A ma­gyar csoport parancsnoka az erdélyi kommunista mozgalom kiemelkedő alakja, Rácz Gyula volt. (1974-ben halt meg Budapesten.) Itt estek át a tűzkeresztségen a x magyar partizánok. Hónapokig együtt harcoltak a szovjet partizánok­kal. Szőnyi Márton hősiességéért meg­kapta az első osztályú szovjet parti- zánkitüntetést, a Honvédő Háború Partizánja érdemérmet. A már a par­tizánharcokban edzett, mintegy há­romszáz harcost az obarovi, majd a kijev—szvjatorinói központi kiképző iskolában készítették fel a magyar- országi bevetésre. E kiképző iskola magyar csoportjának vezetője Nóg­rádi Sándor volt. 1944. augusztus 8-án szállt fel az a repülőgép a kijevi repülőtérről, amely Úszta Gyula és Szőnyi Márton partizáncsoportjait szállította. Az Úszta Gyula vezette csoportnak Munkács környékén, a Szőnyi Már­ton vezette osztagnak pedig Ózd mellett kellett észrevétlenül földet érnie. Mindmáig kiderítetlen, hogyan szerzett tudomást a csendőrség köz­ponti nyomozó osztálya és a vezér­kar főnöksége Szőnyi Márton cso­portjának érkezéséről. Ózdtól dél­nyugatra, mintegy 15—20 kilométer­re a Domaháza és Járdánháza kö­zött elterülő erdős-hegyes terepre szállt le ejtőernyővel a 13 főnyi cso­port. A levegőben még ejtőernyő­zsinórjaikba kapaszkodva ereszked­tek alá, amikor a katonai, csendőr­éi leventealakulatok tüzet nyitottak rájuk. Körülkerítették a nagyjából három részre szakadt csoportot. A leszállás éjjel 11 és 12 óra között tör­tént. A sötétség ellenére az egyen­lőtlen küzdelem rövid ideig tartott. ősz Szabó János politikai tiszt és a csoport szlovák törzsfőnöke a hely­színen hősi halált halt. Négy parti­zánt sikerült elfogniuk, akiket Sop­ronba vittek és kivégeztek. Néhá- nyuknak sikerült kicsúszni a gyűrű­ből és eljutottak Besztercebányára a szlovák nemzeti felkelés központ­jába, ahol aztán csatlakoztak Jego- rov tábornok partizánalakulatához. Czőnyi Márton egyedül maradt, miután sikerült átvergődnie az ellenséges gyűrűn. Elfogásához nyo­mozókutyákat hoztak, vérdíjat tűz­tek ki_ fejére. Egy hónapig sikerült elrejtőznie a tanyákon. Az egyszerű parasztemberek élelemmel látták el, bújtatták a hős partizánt. Az ózdi munkásokkal kereste a kapcsolatot, de sajnos nem sikerült érintkezésbe lépnie velük. Árulás folytán a Kissi­kátor faluhoz tartozó Macskás-tanyán törtek rá 1944. szeptember 7-én haj­nalban a Hangony községi csendőrök és tűzharcban megölték. A hősi halált halt Szőnyi Márton hamvait 1956 nyarán hozták Buda­pestre. A Kerepesi úti temetőben a munkásmozgalom nagy halottainak panteonjában helyezték örök nyuga­lomra katonai tiszteletadás mellett. Vida Sándor Emlékülés a Sarlóról Fél évszázada indult útjára a Sarló, a csehszlovákiai ma­gyar értelmiség egykori hala­dó mozgalma — az évforduló alkalmából a Petőfi Irodalmi Múzeum, äz MTA Irodalom­tudományi intézete*és a Párt­történeti Intézet csütörtökön tudományos emlékülést tartott az irodalmi múzeumban. Szükségünk van nemzeti múltunk, mozgalmi életünk állandó újragondolására, felül­vizsgálatára — mondotta egyebek között elnöki meg­nyitójában Szabolcsi Miklós akadémikus. A megnyitót követően Ba­logh Edgár, a Sarló egykori vezetője a mozgalom gondo­latainak, tapasztalatainak mai aktualitásáról tartott előadást.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents