Pest Megyi Hírlap, 1978. december (22. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-07 / 288. szám

■Mt. «JO*-' -» • V 197«. DECEMBER 7„ CSÜTÖRTÖK E3 Nem tudtak róla 1 A gépkocsim gyújtását és porlasztását szerettem volna beállíttatni, de nem volt időm, hogy elmenjek a szervizbe. November 17-én megörültem, mert a Pest megyei Hírlapban megjelent a 111. számú Autó­javító Vállalat hirdetése, mely szerint este 7 óra után a gépkocsik téli felkészülését soron kívül, 10 százalékos ár­engedménnyel vállalják. Nem az engedménynek örültem el­sősorban, hanem annak, hogy mukaidö után, gyorsan meg­javítják a kocsimat. Még az- rap elmentem Vácra, ahol 7 órakor közölték velem, hogy ilyen későn nem vállalnak ja­vítást, mert brigádértekezlet van. Felháborodva mutattam a hirdetést. A felvevőt — fel­háborodásom láttán valószínű­leg — a főnöke utasította, hogy azért valahogy vegye át a kocsit. Este fél tízre el is ké­szült, és a munkával egyéb­ként elégedett vagyok. Az eset csattanója végül pe­dig az volt, hogy a tízszázalé­kos engedményről a váciak nem is tudtak. Dr. Kőszeghy Géza Gödöllő ★ Vajon tudtak-e & váciak a ni. r*áaa.ú Autójavító Vállalat központ­jában feladott hirdetésről? Ezt kérdeztük Pollák László igazgató­tól. Elképzelhető, hogy meg nem értesültek róla —■ válaszolta. Min­denesetre olvasónkat utólag kárta­lanítják. Reméljük, hogy x váci Autója­vító Vállalat dolgozói és vezetői olvassák lapunkat, és ezután ér­deklődnek a központban. Így meg­tudja a balkéz is, hogy mit csinál a jobb. Tököli kertbarátok A kertbarátmozgalom Tököl nagyközségben is kedvező fo­sf.niH'fa+á'CT'a +oilol(t A lítást. Nemrégiben új szemét­telepet adtak át és csaknem másfél millió forintért meg­építették az ehhez vezető utat. A tapasztalatok szerint lel­kiismeretlen emberek és te­hergépkocsi-vezetők szórják le, dobják ki kocsijukból a feles­legessé vált hulladékot, lim­lomot. A lakók azt is észrevet­ték már, hogy a szeméttelepre teljes rakománnyal igyekvő gépkocsikról is közterületre, sőt a termelőszövetkezet növé­nyekkel bevetett földjére ke­rül a szállítmány. Tanácstagi beszámolókon, falugyűléseken a lakók szomorúan és felhábo­rodottan kifogásolják a gép ko­csivezetők természeti ombolá- sát. Pomáz lakói fáradságot és anyagi áldozatot sem kímélve dolgoznak azért, hogy közsé­gük szép, tiszta legyen. Gyak­ran szabad szombatjaikat, va­sárnapjaikat áldozzák fel ezért. Kérem a gépkocsivezetőket, gondolkodjanak egy kicsit a Környeze tünk védelmében levelemben leírtakon! Csupán néhányszáz méternyi a távol­ság a szeméttelepig. Segítsék e kedvelt kiránduló- és üdü­lőhely tisztaságát Ne tegyék Pomáz lakóinak áldozatos munkáját eredménytelenné. Ellenkező esetben a község vezetői élnek majd a jogsza­bályban biztosított szigorú bír­ságolás lehetőségével. Szeretnénk azonban, ha er­re nem kerülne sor. Balogh Gyula Pomáz Ők ráérnek Ecseri István gödöllői olva­sónk az elmúlt napokban rö­vid levelet küldött szerkesztő­ségünkbe. Arra kért bennün­ket, hogy az Imre utcai lako­sok több mint egy hónapja nem tudják nézni a televízió műsorát, mert az elektromos hálózat miaui, éwezheueíuen az adás. Akkor felhívtuk telefonon az Elektromos Müvek gódóiioi Li­ren aeitséget, s megtudtuk, hogy a hibát időközben kija­vítottak, kicserét ték az utcá­ban levő hálózati oszlopon az izzókat. Most a következő le­velet kaptuk Ecseri István'ol­vasónktól. Úgy érzem, nem lesz érdek­telen, h a elmesélem a néhány izzó kicseréLésének hosszadal­mas történetét. Október 9-től nam lenetek nézni a tévé adá­sát. Ezt követően többször be­jelentettük a hibát, sjőt azt is elmondtuk, hogy szerintünk öt lámpaoszlopon kell az égőket kicserélni. Egy hét múlva a kirendeltségvezetőt hívtuk te­lefonon. Egy hét múlva vála­szolt és tudomásunkra hozta, hogy a hiba behatárolása a Posta zavarelhárítóira tarto­zék. Nem volt mit tenni, ismét telefonáltunk, de most már a postának. Ök készséggel meg­ígérték, hogy két héten belül megállapítják a hiba okát, és ezt továbbítják majd a villa­mos műveknek. A posta szak­embereire azonban nem kel­lett két hétiig várni, mert né­hány nap m-úlva kijöttek, és néhány percen belül megjelöl­ték a helyet, ahol ki kell cse­rélni az égőket. Ekkor már ok­tóber 24. volt. Az észrevételt ugyan rögtön továbbították a villamos műveknek, de ők csak '36 nap múlva jöttek ki. Ügy éreztem, hogy az igaz­sághoz ez a történet is hozzá tartózik, és ezért adták a szer­kesztőségnek azt a választ, hogy ők a hibát kijavították. Ecseri István ' j Gödöllő Szerkesztői üzenetek G. G.-né, Maglód: Levelét meg-. kaptuk, de időközben az illetéke­sek arról tájékoztattak, hogy ki­javították a hibát. L. L.., Cegléd: örülünk, hogy cikkünk nyomán panaszát kivizs­gálták, és teljes megelégedésére rendezték az ügyet. N. I., Vác: Panaszát továbbítot­tuk az illetékesekhez. Válaszukig szíves türelmét kérjük. Együtt gondolkodni, cselekedni Járási szomszédolás — tapasztalatcserével Nézelődés és a kérdések köz­ben bizony elszaladt az idő: a nagyon szép és tágas könyv­tárról még annyit, az ember szívesen beülne bármikor és ott felejtené magát. Múzeumi séta Fél tizenkettő táján érkez­tünk Jászberénybe, a Déryné Művelődési Ház elé. Tágas, szép, kétféléi fákkal szegett úton. Szép lehet nyáron ez a tér, gondoltam, és sietve léptünk be a csípős szél elől a bejárati ajtón. A Déryné Művelődési Köz­pont régi épület. Oszlopos fo­lyosói, történelmi hangulatot árasztanak. A színházterembe vezettek, s itt házigazdáink a járás vezetői voltak. A művelődési ház igazgató- helyettese ismertette meg ve­lünk — persze csak körvona­lakban — a járási központ mindennapi életét. Halkan beszélt, nem emelte a hang­ját, kezével sem gesztikulált, mégis súlya volt a szavaknak és mi közbeszólás nélkül hall­gattuk. A befejezéskor a mi kultúrvezetőnk tett fel né­hány kérdést, és kapott rá vá­laszt. Majd a járási hivatal el­nökasszonya fűzött még né­hány gondolatot az igazgató- helyettes mondanivalójához. A Lehel hűtőgépgyár vezetősé­ge és a járási vezetők között kialakult őszinte légkörű kap­csolatról beszélt. Hogyan szü­letnek az eredmények, a közös cél érdekében. Észre sem vettük, mennyire rohan az idő és egy óra lett, ebédidő. A közeli étteremben megebédeltünk, onnan pedig a múzeumba látogattunk. Itt megnéztük a híres Lehel-kür­töt, majd a múzeumigazgató kalauzolása mellett végigjár­tuk a termeket Városnézéssel összekötött sétánk a modem kultúrkombi- nátba vezetett. Gondolatban is alig győztem követni, annyira megfogott az elémtáruló kép. A KISZ-fiatalság központja ez a szépen berendezett kultúr- kombinát. Gyönyörű színház­terem, olvasóterem, könyvtár és munkatermek. Nemcsak én sóhajtottam így, de szép volna, de jó volna Gödöllőn is ilyen. Futtában Jákóhalmán A keresztapaságot itt a Le­hel hűtőgépgyár vállalta. Nem részletezem az itt lefolyt be­szélgetéseket, csak annyit, tanulságos volt részünkre. Amikor az utcára kerültünk, este lett és kigyulladtak a vá­ros színes fényei. Innen Jász­apátiba indultunk, a múzeum és a művelődési ház megte­kintésére. Az útiprogramban szerepelt még Jászjákóhalma is, ám az időből jól kicsúsztunk és gondoltuk legjobb lenne, ha­zafelé venni az utat. Várnak Jákóhalmán, mondta a veze­tőnk, de csak fél órát időzünk ott. Jákóhalmán, hogy kiszáll­tunk a buszból, a kultúrházból hangos tánczene fogadott. Be­sorakoztunk a színházterem melletti helyiségbe. Kovács Kati énekelt a színpadon. Előbb még nem láttam Katit, de szeretem az énekét hall­gatni. Kár, hogy túl hangos volt a zene, a fütty, a lábdobo­gás, és egy szót sem értettem Kati énekéből. Hát így végződött a tapasz­talatcsere látogatás a Jászság­ban. A gödöllői járás résztve­vői számára nagyon tartal­mas, főleg tanulságos volt. Marton Pálné Verseg közösen vállalt társadalmi munka több százezer -forintot hozott, a még hiányzó össze­get pedig sikerült a különböző rendezvények jövedelméből pótolni. — Nálunk nagy értékű a társadalmi munka — folytat­ta az igazgatónő —, megbe­csüljük a legkisebb felaján­lást is. Igaz, nekünk kultúr- vezetőknek is nagyon sokat kellett tennünk, hogy ez a légkör kialakulhasson a köz­ség vezetősége, a lakosság és a fiatalság körében is. Valahogy így fejezte be fejtegetését az előadó. A gödöllői járásiak megkö­szönték az elmondott jó ta­nácsokat. Azután frissen sü­tött pogácsát, raktak az aszta­lokra. Még meleg is volt és etette magát. Evés közben tűnődtem: ezek szerint a köz­ségi tanácsok pénztára itt sem feneketlen papzsák, na­gyon is megszabott a költség- vetés, akárcsak a gödöllői já­rás községeiben, mégis meny­nyire gazdagok. Ismerik a kulcsot, ami az emberi szíve­ket kitárja a másik ember felé. A nagyon, szép berendezésű termeket, irodákat járva még érződött a friss meszelés sza­ga, s láttam a csoportunk tagjainak arcán, hogy nemcsak engem, hanem őket is megfog­ta a termek gazdag berende­zése, az igazgatónő magyaráza­ta. Az egész épület központi fűtéssel hálózott, a hatalmas méretű színházterem is. Még csillagvizsgáló termük és hoz­závaló felszerelésük is van. — És ez maguknak sikerül? — kérdezte a csendre figyelő vendégek közül az egyik. — Természetesen nem mindig és mindenben — hangzott a gyors válasz. — Űjabb lehető­ségek után kutatunk, amit társadalmi összefogásnak ne­vezünk. Sokkalta nagyobb és drágább érték ez a forintnál is. Mi nagyon megbecsüljük, mert az ember adja az ém- bemek. — És mi ez a társa­dalmi munka? — kérdezett az előbbi kérdező. — Sok min­den és ha okosan gazdálko­dunk vele, kimeríthetetlen. Pél­dául a művelődési kombinát költségvetése 1978-ban 6—7 ezer forint körül mozgott. Be kellett szerezni még a hiány­zó berendezéseket, szerelé­seket, de fontos volt az épü­let belső átfestése is. A köz­ségi tanács 12 ezer forinttal járult hozzá és sikerült az évi tervünket csúszás nélkül befejezni, és ami még nagyon fontos: adósság nélkül. Ajánlásból keret Ugyanis amikor mi a költség- vetést terveztük, a községből bevontunk mindenkit a mun­kába, akiket érdekelt a kul­túráiét fejlődése. Megkérdez­tük ki mennyit ajánl és mi­ben tud segíteni, s a felaján­lások alapján szabtuk meg a keretet. A kalapgyár, a szö­vetkezet és más közületek tár­sadalmi munkában vállalták a belső termek és a színházte­rem falfestését. A villany és műszaki átalakításokat, a hiá­nyos felszerelés pótlását A November végén 24 tagú csoporttal autóbusz indult a gödöllői járásból a szomszédos jászberényi járás központjába. Tapasztalatcserére. A csoport tagjai a járás különböző terü­letén dolgozó kultúrházveze- tők, könyvtárvezetők, helytör­ténet gyűjtemény és falumú­zeum vezetők voltak. Így ke­rültem én is az induló cso­portba. Első állomásunk Jászfény- szaru volt. A művelődési ház megtekintése és ismerkedés a helyi kultúrvezetőkkel. A jászfényszarui művelődési ház igazgatónője (egy nagyon ele­ven mozgású fiatalasszonyka) vezetett a kultúrház emeletén levő fogadóterembe. Kellemes meleg volt itt és kényelmes székek az asztalok két olda­lán. A pohárköszöntő után, az igazgatónő ismertette a papí­ron is rögzített tényeket. Amíg a takaró ér Jászfényszaru lakosainak száma 6900 felett mozog. Mun­kalehetőséget a termelőszövet­kezet ad és a jól működő ka­lapgyár, ahol exportra is dol­goznak. A termelőszövetkezet az elmúlt évben három köz­séggel egyesült és jónak mond­ható ez a házasság. A vezetők közös akarattal keresték a le­hetőségeket. Együtt gondolkod­ni, tervezni és cselekedni. A tanács, a szövetkezet, a kalap­gyár és a kultúrvezetőség. Na­gyon fontos, hogy ismerjük a lehetőségeket Annyit költeni, ameddig a takaró ér, főleg, hogy a forintok a megfelelő helyre kerüljenek. Válasz cikkeinkre lóban zsúfoltak. Intézkedtünk, hogy szigethalmi főnökségünk a valóban zsúfolt járatok mel­lett indítson mentesítő autóbu­szokat is. Jelenleg azonban oly kevés az autóbusz, hogy tíz perces időközökön belül nem tudunk újabb járatokat inrlífü-ni VÍZELLÁTÁS RÁCKEVÉN Lapunk november 16-án megjelent Postabontás rovatá­ban Kovács Gusztáv olvasónk ráckevei gondokról írt A vá­laszt levelére Pfendert M i- hályné tanácselnöktől kaptuk. Ráckeve nagyközség vízháló­zata 1958 és 1961 között épült Az akkori tervezés során saj­nos, nem vették figyelembe a várható fogyasztói igényeket Ezért a csövek keresztmetsze­te, valamint a vízbázisok kapa­citása igen szűkös. A vízháló­zati rendszer gyakran teljes kapacitással üzemel, ami sok­szor üzemzavarokhoz vezet Némi javulást jelentett hogy a közelmúltban a községi víz­hálózatra két mélyfúrású ku­tat kapcsoltak. Az egyik a je­lenlegi melegvízű strand terü­letéről, a másik pedig az Arany Kalász Tsz páskom­tanyájáról kapja a vizet A végleges megoldást azonban csak a teljes felújítás jelente­né; ennek pénzügyi fedezeté­vel még nem rendelkezünk. Az előkészítő munkák megkez­dődtek, és elkészült a tanul­mányterv is. Most a szakaszos kiviteli tervek készítésére ad­tunk utasítást ★ Kovács Gusztáv a ráckevei HÉV-végállomáson levő utaa>- ellátó pavilon megszünetését is kifogásolta. A régi helyett most újat épít az Utasellátó Válla­lat ahonnét azt az értesítést kaptuk, hogy a jövő év első negyedében állítják fet MÉRT ZSÚFOLTAK A BUSZOK? Postabontás rovatunk októ­ber 26-i számában ifj. Váczi Károly néhány észrevételt tett a Volán munkájával kapcsolat­ban. Ezekre dr. Pártay Tiva­dar, a Volán 20. számú Válla­lat forgalmi főosztályvezetője válaszolt Ezt írja: Az olvasói levél közérdekű megállapításokat tartalmaz és buszvezetőink munkájának di­cséretéről szól. Az egyik észrevétel a S'ziget- szentmiklós—Csepel között közlekedő járatok zsúfoltságát teszi szóvá. Ellenőrzéseink so­rán megállapítottuk, hogy van­nak olyan járatok, amelyek va­Pomáz a Pilis lábánál fek­szik, műemlékekben, nemzeti­ségi hagyományokban gazdag község. Télen, nyáron nagyon sok turista keresi fel; évente mintegy 700 ezren. Közülük 5—6 ezer külföldi. Az utóbbi időben azonban szomorú jelenség tanúi va­gyunk. A községből kivezető utak mentén a vízelvezető ár­kokban szeméthalmok ékte­lenkednek. És ha a környé­ken lakók egy-egy ilyen ku­pacot eltakarítanak, helyükbe néhány napon belül újabbak kerülnek. Alig egy hónappal ezelőtt általános lomtalanítást terveztek a község lakói. Tár­sadalmi ínunkéban több mint negyven teherautónyi szemetet takarítottak el. Az utak azon­ban most már ismét szemete- 1 sek. ! Nem a helyi lakók teszik j ezt, mert Pomázon megoldót- j ták a rendszeres hulladékszál- : pedig — az elmúlt évhez ha­sonlóan — újból elmennek a Kertészeti Egyetem tangazda­ságába, a zöldségtermesztési bemutatóra. A legközelebbi foglalkozás december 14-án 5 órakor lesz a művelődési házban, ahová valamennyi érdeklődőt szere­tettel várnák. Nemoda István Tököl Kellemes délután A ceglédi Vízkutató és Fúró Vállalat szakszervezeti és KISZ-bizottsága az elmúlt na­pokban író—olvasó találkozót szervezett. Vendégünk Asper- ján György volt. Az üzem kul­túrterme zsúfolásig megtelt. A kellemes délutánon sok min­denről szó esett. A fiataloknak különösen tetszett Asperján Györgynek a Köztársaság tér 1956 című, a rádióban elhang­zott dokumentum játéka. Az író előadásában hitelesen idézte fel az ellenforradalom véres napjait. A fiatalokat és az időseket egyaránt érdekelték a bonyo­lult történelmi, politikai ese­mények, amelyekre az írótól pontosan fogalmazott, érdekes válaszokat kaptak. Hadas Éva Lenke Cegléd Vonatra várva Szombaton délután Vácról a 16 óra 47 perckor induló vo­nattal a Nyugati pályaudvarra szerettünk volna utazni. Há­romnegyed ötkor még nem nyugtalankodtunk, hiszen az utóbbi időben gyakran késik a vonat. Öt óra körül azonban gyanússá vált, hogy senki nem jelezte a várt személyvonatot. Az állomásfőnökhöz fordul­tam, aki türelmetlenül le- gyintve, az órájára pillantott és közölte, hogy az a vonat már régen elment. És mint oki jól végezte xlolgát^.sarkon fordult. Bár a pénztári ablak­ban a felirat azt jelzi, hogy in­formációt nem adnak, £^z ott ülő hölgy mégis felvilágosított, hogy a kérdéses vonat már bizony valahol Szödligeten íár. Ekkor megkérdeztem az nformációban ülő ügyeletes tisztet, aki azzal vigasztalt, itt az elmúlt évben indították. A kertészkedés kezdetben csu­pán a csepeli Duna Tsz tököli üzemágában dolgozó, a mező- gazdasághoz amúgy is közel álló embereket vonzotta Ma már az előadásokon szerzett hasznos elméleti és gyakorlati ismereteket igen sokan hasz­nosítják. Községünkben a házakat nagy telkek, kertek veszik kö­rül. Ezek kihasználása fólia alatti zöldség- és gyümölcs- termesztéssel nemcsak az egyesek számára érdemes, ha­nem a népgazdaságnak is hasznos. És ez a tevékenység az anyagi haszon mellett a szabad idő hasznos, értelmes és kellemes eltöltésére is mó­dot nyújt. hogy a legközelebbi vonat hat órakor indul. Meggyőződtem róla, hogy feliratokban bővelkedik a váci állomás, csak azt nem sikerült kideríteni, hogy egyáltalán lé­tezik-e a menetrendben jelzett ^ x''ta'X vonat Volt még időm érdek­lődni, így vasutasokat kérdez­gettem. Az egyik úgy gondol­ta, hogy külső vágányról in­dul, a másik azt mondta, hogy ez a vonat már régen meg­szűnt. Feleségemmel és karon ülő kisgyermekemmel meglehető­sen rossz hangulatban, fagyos- kodva vártunk tehát hat óráig. Még szerencse, hogy a 18 órá­ra jelzett vonat nem bizonyult legendának. Horváth András Vác A kertbarátkör tagjai min­dent megtesznek, hogy egymás munkáját segítsék. Vetőmag­vakat cserélnek, palántákat nevelnek és juttatnak el egy­máshoz, de a műtrágyát és a növényvédő szereket is közö­sen szerzik be. Most, a tél kezdetén esetenként elméleti ismereteiket gyarapítják. A ta­valy népszerűvé vált TIT-elő- adások az idén megújult for­mában és témákkal vonzzák a 30 főnyi tagságot A napokban kezdődött például a kisállatte­nyésztés alapismereteivel fog­lalkozó előadássorozat A kör tagjai ellátogatnak a dunavar- sányi téesz Európa-hírű nyúl- telepére is. A tavasz folyamán

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents