Pest Megyi Hírlap, 1978. december (22. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-05 / 286. szám
V. ÉVFOLYAM, 286. SZÁM DÁSA 1978. DECEMBER 5., KEDD Mértékei adó réteg Többen vállalnak közszerepet Értelmiségiek a járásban Társadalmunk élete jó két évtizede nyugodt, kiegyensúlyozott. A nyugalom azonban korántsem egyenlő a tespedt- séggel, mozdulatlansággal, változatlansággal. Tüzetesebben végiggondolva az eltelt hu- szonvalahány évet, a látványos eseményeket, kiemelkedő tetteket, eredményeket, sikereket sem hiányolhatjuk. Emlékeztetőül csupán két dologra utalunk, a mezőgazdaság átszervezésére, illetve az új gazdasági mechanizmus bevezetésére. Életünknek ebben a szakaszában is jellemző a nagy nekigyűrkőzés, a megfeszített munka. A nyugalom és biztonság olyan értelemben helytálló, hogy a korábbi éveknél kevesebb a megtorpanás, nincsenek közösséget és egyént megrázkódtató kanyargók, mai tetteink nem függesztik fel tegnapi terveink hatályát. Szellemi munka Mélyére nézve az eseményeknek, a társadalmi lét mozgásának ereit kitapogatva, jelentős változásokat észlelhetünk. Ragadjunk ki egy mondatot az MSZMP XI. kongresszusának határozataiból: A tudomány és kultúra társadalmi szerepének növekedésével, a technika fejlődésével nő az értelmiség aránya és jelentősége. Mennyi tényt, jelenséget, tapasztalatot, megfigyelést sűrít ez a mondat! Felfejtve őket, mennyi következtetésre juthatunk! Nehogy túl sokat markoljunk, elégedjünk meg egy-két adalékkal, amely itt, járásunkban bizonyítja és megerősíti az idézett megállapítást. Százezernél több lelket számláló vidékünkön szintén nagy társadalmi átrétegződés ment végbe a legutóbbi években. Jelentősen csökkent a mező- gazdaságban dolgozók aránya, jóval többen vannak, akiket a munkásosztályhoz sorolunk, és azok, akik szellemi munkát végeznek. Az értelmiségiek, illetve az értelmiségivé válás útján levők fejlődésére kedvezően hat a képzett szakember iránti nagyobb igény, valamint a főváros közelsége. Az előbbi serkenti a tanulási kedvet, hiszen napról napra igazolódik, hogy érdemes tanulni, a másik nagyszerű lehetőségeket teremt ehhez; művelődési, továbbképzési intézményeinek hálózatával. Az értelmiségi munkahelyek szaporodásával egyidejűleg egy fiatalodási irányzattal Is szembe találjuk magunkat, amely különösen a pedagógusoknál igen gyors ütemű. Elsősorban a tanári és gyógyszerészi pályán mind több a nő, olyannyira, hogy ebből olykor-olykor nehézségek is támadnak. Például a gyesen levők helyettesítésekor. (Csak közbevetőleg: az elnőiesedés folyamatának vizsgálatával is hány és hány érdekes, a társadalom fejlődését, szerkezetének módosulását befolyásoló tényezőre bukkanhatnánk.) Mióta értelmiségi létezik, magatartása, viselkedése, véleménye, állásfoglalása a közfigyelem tárgya, szavára adnak. örvendetes, hogy járásunkban aktivitásuk növekszik, egyre többen vesznek részt szocialista brigádokban, azok munkájának irányításában, szervezésében. Sokan vállalnak szakmai, politikai, ismeretterjesztő tanfolyamokat, előadásokat és más hasonló megbízatásokat. A községek társadalmi és kulturális életében ma még jórészt pedagógusok serénykednek, de mind sűrűbben találkozunk az agrárértelmiség képviselőivel is. Sokszor éri szó az egészség- ügyiek közéleti aktivitását, aminek az is oka, hogy ők inkább szakmai jellegű társadalmi tevékenységet fejtenek ki. A Vöröskeresztben, az egészségnevelésben és egészségügyi felvilágosításban. Kedvezőtlen jelenségek Amikor a járási párt-végre- hajtó’oizottság elemezte a községekben dolgozó és sokszor mértéket adó értelmiségiek közéleti tevékenységét, a kedvezőtlen jelenségekre is rámutatott, egyben megszabva a feladatokat is. Nem maradt említetlenül a némely politikai vagy ideológiai jelenségekre való túlzottan szubjektív reagálás, miként a helyi gondok, nehézségek eltúlzása sem. Találkozhatni körükben is az anyagiak hajszolásával, amely szélsőséges esetben harácsolás- sá fajul, a karrierizmussal, ami politikai közömbösséggel párosul, és a politikamentes szakma tévképzeiével. Az egyes rétegek meglehetősen zártak, ezért megesik, hogy nem ismerik el egymás munkáját. Alkotó erő Aránytalanságok mutatkoznak a. feladatok vállalásában egy-egy csoporton belül is. Akik túl sokat vállalnak, azokat a szakmai beszűkülés veszélye fenyegeti, hiszen kevesebbet törődhetnek ismereteik frissítésével, gyarapításával és felújításával. A felfokozott munkatempó az igényesség rovására megy. A végrehajtó bizottság megállapította, a pártszervek javuló irányításának is köszönhető az értelmiségiek jobb ideológiai felkészültsége, nagyobb közéleti aktivtiása, de az ő munkájukat is javítani lehet és kell. Első helyen említik a politikai munka differenciálását. Nagyobb gondot kell fordítani tájékoztatásukra, megnyerésükre a különböző feladatok elvégzésére. Ha az eddiginél jobban bevonják őket a döntések előkészítésébe, még inkább azonosulnak azokkal. Nem szabad belenyugodni az egyoldalú teherviselésbe sem. A közéletbe, a falvakban dolgozó bizottságokba olyanokat is vegyenek be, akik eddig távol maradtak. A cél: minden alkotó erőt bevonni a község, a lakóközösség gyarapításába, fejlesztésébe. K. P. Elavult a telefonközpont Nagyobb türelmet kár a posta Évek óta él és virágzik városunkban egy kiapadhatatlan, mindig tollhegyre kívánkozó téma: a telefoné. Ritka az a nap, amikor nem szidjuk korunk elmaradhatatlan eszközét Gödöllőn, de a járásban is. Ha annyi forintot kapna a posta, amennyi átkot szórunk rá, talán már minden házban video-telefon lehetne. De a méreg sajnos nem változik pénzzé. Miért ez az áldatlan állapot, mit tehet a posta, mit tehet a telefonálni akaró közönség, hogy javuljon a helyzet? Erre a kérdésre kerestük a választ a gödöllői postán, ahol Szűcs Istvánnal, a hivatal vezetőjével beszélgettünk. — Amikor másfél évvel ezelőtt idekerültem s jelentést kellett tennem az igazgatóságnak a gödöllői állapotokról, kénytelen voltam megállapítani, hogy a hivatal feladatai ellátására nem alkalmas. S nemcsak a telefonról volt szó. A postaügyek télj es egésze a csőd szélén állt. A normális üzemeltetéshez szükséges minimális létszámból húszán hiányoztak, a munkafegyelemmel is baj volt. Azóta sokat javult a helyzet, de még mindig rengeteg a problémánk. Gondok és lehetőségek A postások is tudják, hogy a közönséget nem érdeklik a hivatal nehézségei, ök kifizetik a szolgáltatások díját s cserébe azt várják, hogy idejében érkezzen meg a levél, a csomag, a távirat, hogy a pénzküldemények és az újságok se késsenek, s hogy a telefon kommunikációs eszköz legyen, ne pedig bosszúságok forrása. Hogy most mégis a munkát hátráltató gondokról lesz szó, annak két oka van. Az egyik, hogy a posta, ha nem is hiánytalanul, de tükrözi társadalmunk anyagi lehetőségeit, amiket újabban hajlamosak vagyunk többre értékelni, mint amennyi. A másik, hogy mi, az ügyfelek is tudunk segíteni, a posta s így a saját dolgunkat is megköny- nyítve. Nézzük először, 'milyen kérdések foglalkoztatják a hivatal vezetőjét: — Az elmúlt időszakban hatvanötén léptek be a gödöllői postára, s harminckilencen mentek el. Most éppen Amerikai szemmel Előítéletek nélkül, tárgyilagosan Amerikai fiatalok, hét leány és hat fiú, öt hónapot töltenek Magyarországon. Két Budapest környéki gazdaságban végeznek fizikai munkát, s gazdaságon belül is kéthetenként munkahelyet váltanak. Néhány napot Gödöllőn, az Agrártudományi Egyetemen töltöttek. Készséggel vállalták, hogy elmondják benyomásaikat, amelyek két és fél hónap elteltével bennük kialakultak. — Milyen várakozással, ha úgy tetszik, milyen előítéletekkel érkeztek Magyarországra? A válaszokból: — Egy hónappal az indulás előtt még nem tudtuk, hova fogunk utazni. — Nyitott szemmel és elmével akarok járni. Csak a szűklátókörűek alakíthatnak ki előítéleteket, s ezek persze még tovább szűkítik a látókört. — Volt bennünk egy kis elfogultság. Azt hallottuk ott, hogy a szocialista országokban nincs szabadság. — Mi az, amit valójában láttak? — Meglepett bennünket a gazdaságok nagy mérete, a nagyüzemi gazdálkodás. Jó benyomást tett ránk a műszaki színvonal. Nem gondoltuk volna, hogy ilyen fejlett a gazdálkodás. Láttuk, hogy nincs hiány élelmezési cikkekből._ s az emberek meg is tudjak őket vásárolni. Igazán tetszik a tömegközlekedés. Tetszett, hogy az emberek barátságosak, nyíltak. Ez sok segítséget jelent a nyelvi problémáink megoldásában. — Akadnak dolgaink, amelyekről kedvezőtlen a véleményük? — Igen. A kommunikációs eszközökről például már nem mondható el ugyanaz, ami a tömegközlekedésről. A telexgép például néha működik, néha nem. Előfordult, hogy szerettem volna valakitől megkérdezni valamit, de azt tanácsolták, egyszerűbb, ha személyesen találkozunk. — Viszonylag magas gépe- sítettségi fok mellett nagy a kézi munka aránya. — Nincs, ami az embereket munkára ösztönözze. Aki jól dolgozik, ugyanannyit kap, mint aki rosszul. — Ez nem a többség véleménye — jegyzi meg valaki. — Túlságosan bonyolultak az összefüggések, nem látjuk át mindet. — Az egész világon előfordul, hogy egyesek kevesebb munkával keresik a pénzüket, mint mások. Itt is. — Hogyan vélekednek a magyar agrárszakemberek felkészültségéről? — Általában nagyon jó benyomást tett ránk a magyar szakemberek tudása. Az amerikai és a magyar mezőgazdaság technológiai, technikai színvonala egyaránt magas felkészültséget igényel, s ez itt is megvan, talán még jobban, mint nálunk. — Azt hiszem, nem magasabb és nem alacsonyabb, mint az USA-ban, csak másmilyen. Itt is, ott is elsajátítják, ami a szakmájukhoz kell, de a magyar mérnök valamivel többet tud, szélesebb a látóköre. Persze, mást követel a magángazdálkodás, és mást a vállalati. — Hogyan fogadták önöket a munkahelyen? Milyen kapcsolatot sikerült kialakítani az emberekkel? — A munkában nagyon jó kapcsolat alakult ki közöttünk, de munka után már kevesebbet törődtek velünk. — Engem nagyon sok helyre meghívtak. — Megismerkedtem egy családdal. Végigutaztuk az országot, sok rokonhoz is elvittek. Mint egy újszülött csecsemőnek, mindent megmutattak. — Mi ketten voltunk egy helyen. Nagyon jól éreztük magunkat. Igen jó kapcsolat alakult ki a munkásokkal. Megmutatták a házukat, és elvittek bennünket különböző helyekre, törődtek velünk. Mindent megtettünk, hogy korlátozott nyelvtudásunkkal megértsük egymást. — Órákat kaptunk főzésből és hímzésből. A gazdaság történelmi nevezetességű városokba vitt bennünket. Nem nagyon éreztük, hogy külföldiek lennénk. — Milyennek tartják a magyar fiatalokat? — Kedvesek, olyanok, mint az amerikaiak. — Egyéb benyomások? — Meglepett bennüket, hogy amikor fel akartunk söpörni a munkahelyünkön, leintettek bennünket. Azt mondták, erre külön személyzet van. Nálunk ilyen fel se vetődhet. Ezért aztán legközelebb mégiscsak kitakarítottunk. — Ami a magyarok mellett szól, az a szélesebb látókör, az, hogy világosabban látnak olyan összefüggéseket, amiket mi nem. Ebben nagy szerepe lehet az oktatásnak. Mi például nem tanultuk a világ fővárosait, történelemből pedig csak a dátumok ismeretét követelték meg tőlünk. D. S. elegen vagyunk a normális munkamenethez. Csak akkor van baj, ha valaki megbetegszik, szabadságra megy, hiányzik. Mert tartalékaink nincsenek. Hogy mégse legyenek nagyobb ’ zökkénők, munkatársaink közül többen vállalnak néha erejüket is meghaladó munkát. Nekik sokat köszönhetünk, s megbecsülésükről sem. feledkezünk meg. — Miért a nagy fluktuáció, miért nem csábító ma a postai munka? — Itt Gödöllőn csak körül kell nézni az épületben s máris sokat megértünk: a munkakörülmények nagyon rosszak. Helyiségeink szűkösek, bővíteni nem lehet. Két épületünket egy mély árok választja el egymástól, s kerülő úton, térdig érő sárban kell naponta többször egyik épületből a másikba cipelni a küldeményeket. Hiába vártunk a Szabadság téri építőkre, nem csináltak rendet a környékünkön. Most mi magunk próbálunk elfogadhatóbb körülményeket teremteni: járdalapokat veszünk, s társadalmi munkában rakjuk le. — Kényelmetlen munka a postásoké. Nálunk hajnali háromnegyed ötkor kezdődik sokaknak a műszak, a kézbesítők télen—nyáron róják az utcákat s a fizetést sem emelhetjük kényünk-kedvünk szerint. Igyekszünk megtalálni a módját a jutalmazásnak, de a kereset semmiképp sem csábítja a fiatalokat. Nehézségek A közönséget leginkább bosszantó dolog azonban Gödöllőn a telefon. Mert az, hogy a távirat vagy a nyugdíj késsen, csak ritkán fordul elő, s ha erről valamelyik dolgozó tehet, többnyire felelősségre is vonják. De a telefon szinte mindig beszédtéma. Heti a központ nem jelentkezik, hol összekapcsolnak idegen vonalakat, máskor megszakad a beszélgetés. A vidéki hívásokra sokat kell várni, a készülék recseg, halk és sorolhatnánk. Milyenek a kilátások? — Központunk elavult s már nem bővíthető. A telefonközpontban dolgozni nem leányálom. Naponta hét órán keresztül szinte egyfolytában figyelni kell, kapcsolni, távolsági beszélgetéseket jegyezni. Nem véletlen, hogy dolgozóink átlagban hat hónapot töltenek csak itt, s kevesen vannak, akik törzstagok. Most tizenhármán dolgoznak, de csak öten szakképzettek. A hibák oka tehát egyrészt a berendezés, másrészt a nehéz munkából és a tapasztalatlanságból adódó tévedések. De az utóbbi igazán nem sok. Szűcs István megmutatta a telefonközpontot. A három helyi hívásra szolgáló munkahely 150—150 hívást tesz egyszerre lehetővé. A kezelőlámpák felvillanásából szerez tudomást arról, hogy hívják a központot, s ha egyszerre sok jelez, lehetetlen betartani a sorrendet. A távolsági beszélgetések sem kényeztetik el a hívókat. Az azonnali és a sürgős beszélgetések felét kell visszaminősíteni, a beszélgetések 17 százaléka elmarad naponta. •— A hivatalvezető elmondta — s ez csak sovány vigasz, — hogy még olyan nagyvárosokban, mint Székes- fehérvár, sem jobb a helyzet. De mikor lesz jobb Gödöllőn? — Az új postahivatal a mostanival majdnem szemben, a Kossuth Lajos utcában épül majd fel, hogy pontosan mikor, arról korai lenne beszélni. A tervek szerint mindenesetre . 1981—82-re várható az átadás. Ezután még legalább másfél év, amíg a korszerű telefonközpontot felszerelik. Óvjuk a készülékeket Ez tehát még jócskán odébb van, s ha valami csoda nem történik, addig alkalmazkodnunk kell a mostoha körülményekhez. Mit tehetünk mi, hívók és hívottak. Hogyan enyhíthetünk a gondokon? Például úgy, hogy mégbecsüljük a szabadtéri állomásokat, hogy előbb" elolvassuk a készülékek kezelési utasítását s nem kezdjük ütni-verni a telefont akkor is, amikor rosz- szul tárcsáztunk. Úgy, hogy megfékezzük a vandálokat, akik tönkreteszik a telefonokat. S úgy, hogy türelmesek leszünk, beszélgetéseinket rö- videbbre fogjuk — akkor is, ha nem a saját pénztárcánkról van szó —, hogy kevésbé terheljük a méregdrága vonalakat Gáti Zoltán Gépgyár Segítség iskolának, óvodának A Gödöllői Gépgyár kollektívája ebben az esztendőben is _ szép sikereket ért el a társadalmi munkában. Tízezer óra önzetlen munka értékét vállalatuk szociális, illetve a város gyermekintézményeinek fejlesztésére fordították. Dolgoztak ezenkívül az Alsóparkban, az itteni óvodában, az Illés István utcai iskolában, rendbehozták a gyárukat övező területet. A balatoni éltéi járási-városi úttörőtáborban 1200 órányi társadalmi munkát végeztek. Szocialista brigádjaik nyolcvan liter vért adtak a rászorulóiknak. Mogyoród Kedvezőbb nyitva tartási rend Új nyitvatartási rendet vezettek be december elsejétől a Veresegyház és Vidéke Takarékszövetkezet mogyoródi kirendeltségében. A lakosság, különösen a bejárók számára kedvező, hogy a kirendeltség ezentúl hétfőn, kedden és szerdán 11-től 18 óiráig, csütörtökön és pénteken 8-tól 16-ig, továbbá minden második szombaton délelőtt 8-tól 12-ig tart nyitva. Megérkezett a Télapó Megéhezett a Télapó a gyermekek nagy örömére a Stromfeld lakótelepen levő új ÁBC-áruházba. Az előcsarnokban várja az apróságokat és szaloncukorral, csokoládéval ajándékozza meg őket. Winkler Csaba felvétele
