Pest Megyi Hírlap, 1978. december (22. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-31 / 307. szám

Kerepes és Kistarcsa Hasznos fudnivaSéSc a postáról Január elsejétől Kistarcsa és kerepes egy község lesz: Ke- epestarcsa. Az egyesüléssel áró feladatok egyike a postc- ijyek intézése. Erről kaptunk ájékoztatót a Budapest-vidéki Postaigazgatóságon, ahol Szathmári Géza igazgató és Ueer József postaforgalmi igazgatóhelyettes-az egyesülés általános problémáiról beszélt. Dr. Asztalos Ferenc posta- forgalmi , osztályvezető részle­tesen ismertette azokat az ügyeket, amelyek gondot okoz­hatnak az új község lakóinak. Amint megtudtuk, postai szempontból egyelőre minden marad a régiben. Ennek több oka van. Az első, hogy időbe telik, amíg mindenki meg­szokja az új elnevezést, s az sem megy máról holnapra, hogy a helyi tanács rendezze az utcaneveket, a nyilvántar­tásokat. Ezért a magánlevele­zés, akárcsak az egyesülés előtt, a régi címeken s irányí­tószámokkal történik. A kéz­besítés is változatlan marad, a hivatalos küldeményeket pe­dig helyben osztják szét. A közintézmények, vállalatok, szövetkezetek címzése az új név szerint zajlik, az irányító­számuk a kistarcsai lesz: 2143. Megnyugtathatjuk a nyug­díjasokat is. Sehová nem kell levelet írniuk, sehol nem kell közölniük a változást. A posta tudja a dolgát, továbbra is mindenki idejében megkapja a nyugdíját. A postai kiren­deltségek is megmaradnak, tehát ezután sem kell mesz- szebb menni a lakóknak, mint eddig. A postai hivatalok névvál­tozására is csak 1970-ben ke­rülhet sor, az új bélyegzők ugyanis lassan készülnek az Óra- és Ékszerkereskedelmi Vállalatnál. Hornok Károlyné, a távköz­lési forgalmi osztály főelőadó­ja a telefonokról tájékoztatott. Elmondta, hogy a telefonköz­pont Kistarcsára kerül, ahol már szerelik a 100 állomásos berendezést. Mindaddig, amíg a két község között a vezeté­keket le nem fektetik — s ez hosszabb ideig tart, — a Kis­tarcsa és Kerepes közötti hí­vások, ugyanúgy, mint eddig, távolságaiknak számítanak. Erre a jogszabályok is lehető­séget adnak a postának, egé­szen addig, amíg a műszaki feltételek indokolják. A kórház kilenc saját buda­pesti vonalán kívül, az új központon keresztül is több vonalon lesz hívható. A táv­iratkézbesítés rendszere is marad a régiben, s a posta dolgozói remélik, hogy mun­kájukkal elégedettek lesznek Kerepsstarcsa lakói, s nem lesz semmi fennakadás a szol­gáltatásokban. G. Veresegyház Fortuna kegyeltle Kívánságaink nem mindig úgy teljesülnek, amint azt el­gondoljuk. Egy kivétel talán van: az a szerencsés nyertes, aki miközben Wartburg Tou­rist megrendelésének vissza­igazolását várta a Merkúrtól, a gépkocsinyersmény-betét- könyvek novemberi sorsolá­sán ugyanilyen típusú sze­mélygépkocsit nyert, a Veres­egyház és Vidéke Takarékszö­vetkezetben váltott betét­könyvével. Ez az a kellemes eset, amikor Fortuna a vára­kozási időt is ajándékba adta. V. ÉVFOLYAM, 307. SZÁM 1373. •Jfll M fii DECEMBER 31., VASÁRNAP Gyorsmérleg Fejlődtek Inari szövetkezeteink Eredményekben gazdag új esztendőt! Ismét új év küszöbéhez érkeztünk, amikor számve­tést készítünk az elmúlt esztendő munkájáról, s meg­határozzuk következő céljainkat. A járás és a város üzemei, szövetkezetei, intézményei összességében telje­sítették 1978-as terveiket. Az 1979. év, V. ötéves ter­vünk negyedik esztendeje az eddigieknél is nehezebb feladatok elé állít mindannyiunkat, mind a gazdasági, mind a társadalmi és politikai életben. E feladatok maradéktalan megoldásához kívánunk községeink és a város lakosságának eredményes, békés, boldog új esztendőt. A JÁRÁSI ÉS A VÁROSI .A JÁRÁSI HIVATAL, PÁRTBIZOTTSÁG A VÁROSI TANÁCS é Magunk mögött hagytuk 1978-at. Az esztendő végén ki-ki visszatekint, hogy szem­ügyre vegye sikereit, kudar­cait. A szövetkezetek dolgo­zóinak ez nemcsak lehetőség, kötelesség is, hiszen itt az ideje, hogy összevessék ter­veiket s azt, ami megvalósult belőlük. Szokásos év végi, év eleji körkérdésünkkel gödöllői szövetkezetek vezetőit keres­tük meg, nem pontos mérleg­re voltunk kíváncsiak, csak arra kértük őket, hogy foglal­ják össze az elmúlt év gazda­sági eredményeit. Az irányítá­sukkal működő gazdaságok dolgozóinak örömeit, gondjait firtattuk, s érdeklődtünk ter­mészetesen az új tervekről is. íme a válaszok. Termékváltás Köteles Imréné, a Háziipari Szövetkezet elnöke: 1973 a termékváltás éve volt szövetkezetünkben. Az al­sóruházatról áttértünk a felső- ruházatra, amit a tőkéspiacra gyártunk bérmunkában. Az átállás nehéz feladat volt,^ hi­szen dolgozóinknak új gépek kezelését kellett megtanulni, a gépek beszerzése és a szakmai útin megszerzése kötötte le erőinket. Kezdeti sikereinkkel elégedettek vagyunk, mert bár nem kaptunk elegendő meg­rendelést, de munkánkkal kapcsolatban minőségi rekla­máció nem érkezett. Az igé­nyes tőkés megrendelőket te­kintve ez örvendetes. — 1979-ben tovább hala­dunk o megkezdett úton, a gazdaságtalan termékek gyár­tását megszüntetjük, s ez újabb tanulást jelent dolgo­zóinknak. A szövetkezet veze­tőségének pedig több gondot kell fordítania a piackutatás­ra, s nemcsak külföldön. A hazai kereskedelem, vagyis a vásárlók is jó minőségű \ és széles választékú cikkeket várnak, s a belföldi piacon meg kell harcolni a he­lyért. Éppen ezért azt tervez­zük, hogy a gazdaságtalan termékek helyett a többi kö­zött népi iparművészeti ter­mékekkel lépünk elő: a Gal- ga vidéke népművészeti ha- ;yományaira támaszkodva, — Ez a terv nemcsak szö­vetkezetünk gazdasági érde­keit szolgálja, szeretnénk a népi hagyományok megmen­tésében is közreműködni, s ennek legjobb útja, ha beépít­jük mai öltözködésünkbe, életünkbe. A városi tanács és a járási hivatal művelődés- ügyi osztályaitól is kapunk támogatást, velük szerződése­ket kötünk. Segítenek felku­Jegyzet Szabályzat a hátoldalon N ézem egvik szakmai szervezetünk külcsínre egysze­rű, szolid kivitelű belépési nyilatkozatát. Meg­nyugvással veszem tudomásul, hogy mindössze hét ada­tot kérnek tőlem, nem kell felsorolnom, miért és hánya, dikán születtem, ki nevelt süvölvénykoromig, s azóta, és így tovább. A lapot szépen kitöltőm, hátát fordítom felém, ahol megdöbbenésemre tájékoztatót találok arról, hogy ki lehet ezen országos szervezet tagja, a felvétel után mik a jogai és kötelezettségei. Miért döbbentett meg, hogy a belépési nyilatkozat hátoldalán találtam a nekem szánt feltételek felsorolását? Roppant egyszerű: vala­hogy szokásjoggá vált nálunk, hogy két percre a ke­zünkbe adnak olyan előírásokat, amiket ennyi idő alatt kellene megtanulnunk ahhoz, hogy évekig alkalmaz­kodhassunk hozzá. Dehát ezeket aa előírásokat, a fon­tos okmány részeként, át kell adnunk a hivatalnak, akkor meg hogyan tudjuk, mi szerint viselkedjünk? F. I. tatni azokat a tehetséges al­katokat, akikkel együtt dol­gozhatunk. Műszaki színvonal Szávai Tibor, a Vegyesipari Szövetkezet elnöke: — 1978-as terveinket 3 és fél százalékkal túlteljesítet­tük. A számszerű eredmény nem tükrözi azonban azt az előbbrelépést, amit a munka jobb minőségében értünk el. Javult szövetkezetünk műsza­ki színvonala, nívósabbak let­tek szolgáltatásaink. Munkás- létszálnunk gyarapodott, ke­vesebb dolgozót foglalkozta­tunk viszont az adminisztrá­cióban. — Jövőre feltétlenül tarta­ni kívánjuk az elért szintet, s nem is elégedünk meg ennyi­vel, a fejlődés ütemét is sze­retnénk állandósítani. Éppen ezért térünk rá például a lakatosüzemben egy új ter­mék gyártására, ami nagy szakmai hozzáértést kíván. A húsipari kombinátok eszköz­fertőtlenítő berendezéseire kaptunk megrendelést, mint­egy ötszáz darabot kell gyár­tanunk. Berencsi János, az Építő­ipari Szövetkezet elnöke: — Terveinket túlnyomó- részt teljesítettük, vagy túl­teljesítettük. Kollektívánk legnagyobb- öröme az volt, hogy tanévkezdésre sikerült átadnunk az Imre utcai álta­lános iskola bővítményét. A Kossuth utcában 66 lakást műszakilag átadtunk, huszon­kettőbe már karácsony előtt beköltöztek a lakók, az új év elején a többit is birtokukba vehetik az újdonsült tulajdo­nosok. Rohammunka — Nagy gondunk, hogy a János utcában- megépítendő 134 lakás alapozásához még nem kezdhettünk hozzá, ho­lott ezzel a munkával még az 5. ötéves tervben végeznünk kell. A próbacölöpözés elhú­zódása, a tervek késedelme azt eredményezte, hogy csak 1979-ben foghatunk hozzá az építéshez azon a területen, ami már régebben a rendel­kezésünkre áll. Két év elég kevés, rohammunka követke­zik tehát, reméljük azonban, hogy sikerül kellő időre el­készülnünk, minden eszközt felhasználunk erre. — Terveink között szerepel az aszódi fiúnevelő intézet felújítási munkálatainak foly­tatása. 1978-ban elkészültünk az első ütemmel, most a má­sodik következik. G. Z. A városiasodás útján Az ember életében nagy je­lentősége van az évfordulók­nak, jubileumoknak. Ilyenkor szokás szerint számadást ké­szítünk arról, ami az elmúlt időszakban történt. így va­gyunk ezzel a társadalomban, es a kisebb közösségben is. Immár 13 éve annak, hogy az Elnöki Tanács várossá nyil­vánította Gödöllőt. A telepü­lés fejlődésének új szakasza kezdődött ezzel. Néhány év múlva a poros falu helyén kezdtek kibontakozni a város körvonalai. Hosszú volna fel­sorolni mindazt, ami az elmúlt majdnem másfél évtizedben épült. Tizenkét éve megjelent újságoldalakban lapozgatok. ötvennégy lakás épül Gödöl­lőn. Felavatták az Autóközle­kedési Vállalat új televét, Vác testvérvárosa Gödöllő, Fel­épül a művelődési centrum, Megkezdődik a Szabadság téri városközpont kialakítása ... ilyen címeket olvasok. S miről irtunk az idén? Di­namikusan fejlődik a város, Vizeink védelme halaszthatat­lan, Egyenesítik a Rákos-patak medrét. Agráregyetemisták a közművelődésért, Háromezer könyvtári olvasó, Brigádok a városról a városért. Megfelelő az egészségügyi ellátás, Tíz­éves köztisztasági terv, Ősztől hat tanteremmel több, Nyolc­van új otthon ... A címszavak is sejtetik, ma is vannak gondjaink, évről év­re újabb és újabb feladataink, de azt is, hogy ezek minőségi­leg mások, mint a régebbiek. Magyarán: a fejlődés, a gyara­podás gondjai. A fejlesztéshez megvannak a tervek, az • elképzelések, s természetesen a központi anyagi eszközök, ha nem is olyan mennyiségben, ahogy azt szeretnénk. De természete­sen nem nélkülözhetjük a la­kosság, az itt működő üzemek, intézmények, vállalatok önzet­len segítségét sem. Néhány éve példás összefogásról te­szünk tanúságot, ami sok-sok társadalmi munkaórában jut kifejezésre többek között. Városunk címerében a su­gárzó arany nap jelképezi az egyetemi negyedet, az iskolák­ban, á közművelődési intéz­ményekben a termelő üzemek­ben folyó munkát. A fiókáit tápláló pelikán a mezőváros jellegre utal, s arra is, hogy a város a járásnak is központja. E jelképek is sugallják fel­adatainkat és céljainkat: meg­felelni mindazon követelmé­nyeknek, amiket a városi rang és a járásközpont státusa ve- lünk.szemben támaszt. , l Csiba József Fslbecsülhefztlen emlékek Népművészeti szakkör Túrán Gyűjtik a leendő falumúzeum anyagát Bár itt-ott hó ^edi a falu szélére vezető utat, mégis könnyű odatalálni Ilon néne házához, hiszen a hóban szé­les utat tapostak az idesiető nagymamák, fiatalasszonyok és lányok. Pedig nem is oly rég még mindenki azt hitte, hogy a nagy népművész, a messzeföldön ismert túrái drukkolóasszony eltávozásával árva lesz a kis faluvégi ház is. De Tériké, azaz Bozó Lászióné, aki nemcsak gondozója volt az idős, beteg asszonynak, hanem tanítványa és állandó munkatársa is, tovább foly­tatja nénje mesterségét s nem hagyja egy pillanatra sem hervadni Ilon néne csodálatos virágait. Kevert motívumok — Én is úgy várom a ta­vaszt, ahogy ő várta minden évben — mondja Tériké — innen az ablakból olyankor elénk tárul az egész ébredő határ s csak el kell lesni a szebbnél-szebb réti virágok titkait, hiszen ezek kelnek életre a drukkolófa nyomán is. Azért télen sem henyé­lünk. A művelődési ház ja­vaslatára népművészeti szak­kört szervezetünk ebben á kis házban, amelyet Kovács Lászlónéval, az elhunyt Kos- suth-díjas népművelő özvegyé­vel együtt vezetünk. A szakkör tagjai hetente találkoznak, s ilyenkor húsz asszony is körülüli az asz­talt, hogy a már előrenyomott minták vonalán színes virá­gok nyíljanak a hófehér anya­gon. Kovács Lászlóné elmond­ta, hogy Túrán majdnem min­denki tud varrni, de az utób­bi időben sokan hűtlenek let­tek az eredeti mintákhoz, s inkább a stilizált, kevert mo­tívumok felé vonzódtak. Ta­lán éppen ezért, mert nem volt alkalmuk megismerked­ni az igazi értékekkel. Ezért alakult a szakkör. Méltó helyre Szervezése könnyű volt, a fiatal lányok a téli estéken ugyanolyan szívesen jönnek, mint az idősebb asszonyok. A szakkör legfiatalabbja, Kiss Józsefné még csak 23 éves, a korelnök, Sára Jánosné be­töltötte a hatvannegyediket. Ök s a többiek a drukkolás és a hímzés mállett szorgos gyűjtőmunkát is vállaltak. Szeretnék Ilon néne házát fa­lumúzeumnak berendezni, s ide összegyűjteni a még fel­lelhető népi emlékeket, a különböző korok ruhadarab­jait a legrégebbi kékfestő szoknyától a posztószoknyáig. De helyet kapnának itt a régi búto'rok, a paraszti mun­ka eszközei, az ünnepi vi­dámságok kellékei. Sajnos lelkiismeretlen ku- fárok az utóbbi években nagy mennyiségben és olcsó pénzen felvásárolták ezeket a felbe­csülhetetlen emlékeket. Az eladókat is csak az menti, hogy nem volt hová adniuk. A művelődési ház és a nagyköz­ségi tanács most támogatja a kezdeményezést, hogy a túrái népi emlékek is méltó helyük­re kerülhessenek. Az általános iskola népmű­vészeti gyermekszakköre vál­lalta, hogy segít a felnőttek­nek a gyűjtőmunkában. Nem­régiben Zsámbokon is jártak, ahol Lapu Istvánná, a múzeum gondnoka nagy szeretettel fo­gadta a szomszédoló turaia- kat-és szívesen adott jó ta­nácsokat a falumúzeum lét­rehozásához. A lelkes gyűjtők megnézték Gödöllőn a palóc- kiállítást is, s ebből is sok hasznos ötletet merítettek. A szakkör tagjai azt ter­vezik, hogy tavasszal mun­káikból egy kis kiállítást ren­deznek, a nyáron pedig Balas­sagyarmatra kirándulnak, a Palócmúzeumba. Mindkét program közös lesz a gyer­mekszakkörrel. Alkalom beszélgetésre — Majd elfelejtettem mon­dani — egészíti ki Kovács Lászlóné a szakkör életéről szóló híreket — nemrégen ven­dégeket is fogadtunk. A bé­késcsabai megyei művelődési központ szervezte díszítőmű­vészeti szakkör 50 tagja volt nálunk. A nagyközségi párt- bizottság dísztermében fo­gadtuk a vendégeket, s mi­után bemutattuk köz-ségünk életét, sokat beszélgettünk a népművészetről. Szó esett arról is, hogy a mai lakások­ban és az öltözködésben ho­gyan lehet ízlésesen felhasz­nálni a népi motívumokat. — Persze nemcsak dolgoz­ni jövünk össze — veti köz­be Tóth Erzsiké, a szakkör egyik fiatal, lelkes tagja —, hanem közben jól kibeszélget­jük magunkat, s gyakran da­1 olgatunk is. , — Főleg ha Pászti Teri is itt van — veszi át a szót Ke­rek Istvánná. — Akkor na­gyokat nevetünk, ő ért hoz­zá. hogy felvidítsa a társasá­got. Még marasztalnak, de men­nem kell. Kint a ház előtt hi­deg szál csap meg, nincs ami felfogja a faluszéli ösvényen. De kiszűrődik a túrái hímző asszonyok nyarat idéző éne­ke: Kék szivárvány átkarolja az eget. Irta és fényképezte: Takács Pál Kerek Isfvánné, lelkes tagja a szakkör Bozó Lászlóné és Farkas előtt hímeznek. Józsefné Ilon néne vetett ágya « *>

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents