Pest Megyi Hírlap, 1978. december (22. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-31 / 307. szám
p^*ttv:y$'ixÄ:¥:XvXv:v¥:X:X:>Äv^^ EM a G a z IN i!l!i!lli!lii!ll^lllllll 1978. DECEMBER 31., VASÁRNAP Takács Tibort Amikor én király voltam Annyi csoda mesesett a gyerekkor havas, ködös, zúzos decembereiben, hogy ezek közül én most csak egyetlen egyet mutatok föl: királyságom történetét. Amikor jött a télidő, apám, ha' mesélő kedvében volt, elmondta a hajdani betlehemi történetét, amikor társaival egyetemben felkerekedtek, körbejárták az ismerősöket, rokonokat, s eljátszották a betlehemes játékot. S az apai meséket továbbadtam barátaimnak. Mint mikor csóvát vetnek a szalmával körbehányt, leölt disznó tetemére, s fellobban a láng, úgy lobogott bennünk is a kíváncsiság: mi lenne, ha mi is megpróbálkoznánk a betlehemes játékkal? Egy álló héten át csak arról pusmogtunk, kikhez kell majd bekopogtatni, hol lehet megértő, s nyitott szívekre találni, mert mi valamennyien a jutalomra ácsingóztunk már akkor, mikor még azt sem tudtuk, hogyan is tanuljuk be a játék valamennyi strófáját. Szilveszter barátom vállalkozott a betlehem elkészítésére, amely fénypontja volt a mindenkori játéknak, hiszen ha szép a betlehem, máris nyert ügyünk van. Én arra vállalkoztam, hogy villamosítom a betlehemet, ha már az édesapám villanyszerelő, elemlámpával szórtuk a fényt a jászolra, s a barmokra, s mikor már ez is megvolt, akkor történt a szerepek kiosztása. No, ez nem tehetség szerint ment ám, hanem kellékek szerint. Édesanyám azt mondta, mikor beavattam a titokba: legyek angyal. Hanem angyal nem kívántam lenni, és végülis csak azért vállaltam az an- gyalságot, mert anyám egy fehér hálóingből készített nékem angyalruhát, rá csillagokat varrt, a fejemre papírkorona került, amilyen bizonyára nem volt az igazi angyaloknak sem. Így indultam én az első kántálás- ra, az első betlehemezésre, angyaljelmezbe bújva, viszont megadatott az a nagy öröm, hogy én gyújtogattam a jászol fölötti villanyégőt, amikor megengedtük a betekintést a vendégfogadó háziaknak. Mindez még tetszett is az első két-három helyen, de csak addig, amíg lányos házhoz nem kopogtattunk be, ahol nekem azonnal égett a fülem, vörösbe borult az arcom, mert egyszeriben kényelmetlennek éreztem az angyali öltözéket. Hiszen én a férfiasságommal akartam kitűnni, tetszeni kívántam volna, de ehelyett csak bele-belepi- rulva énekeltem angyali társammal a Mennyből az angyal-t. Abba is Hagytam eTr}f szerepjátszásomat a következő évben, de tudtam, addig nem léphetek feljebb a betlehemi ranglétrán, amíg valami alkalmasabb kelléket nem találok ki magamnak. A következő esztendőben szerencsére elkunyeráltam édesanyám báránybéléses kabátját, ezt kifordítottuk, s rámadva egészen tűrhető pásztor lettem. A házaknál legtöbbször módfelett értékelték betlehemezési tudományunkat, volt, hogy borral kínáltak, volt, hogy süteménnyel, de mi magunk között csak a pénzt szerettük. De én király akartam lenni, semmi más! Ezt a nagyravágyást hiába magyaráztam anyuskámnak, nem értette szegény, miért nem jó nekem a pásztorjelmez, amelyhez még fur- kósbot is járult, s hiába lehetett vele nagyokat koppantani, sőt, a kóbor kutyák ellen is fel lehetett alkalomadtán használni, nekem mégsem tetszett. Királyságra vágyódtam. Olyan király szerettem volna lenni, mint amilyet egyszer láttunk a városban, édesanyámmal. Volt akkor városunknak egy nagyszerű betlehemes csapata, kölcsönzött jelmezekkel, amelyeket talán a színháztól béreltek, Betlehemük is gyönyörű volt, s ők nem a városszéli házakba kopogtattak be, hanem a városi vendéglőket járták, s mindenütt szívesen látott vendégek voltak. A háromkirályok arany koronát viseltek fejükön, gyöngyös palástban lejtettek a decemberi hóesésben, ragyogott a koronájuk, s éreztem én, akkor, a perc, a látvány szédületében, mi soha nem versenyezhetünk ezekkel a betlehemesekkel, mi csak kontárok vagyunk, semmi mások. Annál inkább vágyódtam a királyságra. Abban az esztendőben, mikor utoljára öltöttem fel magamra a betle- hemesek alakját, elhatároztam, hogy most pedig király leszek. Magam toboroztam a csapatomat, úgy válogatva, hogy legyen négy angyal, két ifjú és egy öreg pásztor, s három király. De előre kijelentve, hogy az egyik királyságot fönntartom magamnak. így is lett. Üjfent édesanyám vett kezelésbe, amikor végigtekintettünk szegényes ruhatárunkon: milyen királyságra is termettem hát. Édesanyám magához vont, s azt mondta! — Légy kisfiam, Boldizsár. — Az melyik is, anyuskám? — Hát a szerecsen király! Olyan jelmezt sikerítek én neked, hogy mindenki ámulattal néz majd. De én nem akartam fekete király lenni! Ha már király lehetek, legyek a Gáspár, vagy a Menyhért, hiszen a rigmus szerint is ez a sorrend: Gáspár, Menyhért, Boldizsár. De nekem mégis csak a boldizsár- ság jutott. A jelmezem tökéletesre sikerült. Édesanyám koronát készített, Mikulásra kapott sztaniolpapír- ral vontuk be a koronámat, amely kemény papírból magasodott a homlokomon, arcom nem látszott ki a fekete suvicktól, a cipőkenőcs eltüntette sápadtságomat, édesanyám lila pongyolája helyettesítette a fekete király gyöngyökkel kivarrt palástját, kezembe gyönyörű botot kaptam, nagyapám hagyatékából, csi- bukot is illesztettem a számba, bár ebben nem voltam biztos, hogy vajon a fekete királyok pipáztak-e. A többiek is kinéztek valahogy. Csapatunk kicsín7 ideig tétová.zott csak, hogy kihez kopogtassunk be először. Hanem az én szívem csak egyetlen házhoz vonzódott, ott kívántam megmutatni jelmezemet, ott szerettem volna hencegni ingyen vett királyságommal, s ott reméltem az első megérdemelt bért zsebretenni. A leányka, aki mindig elpirult, ha reánéztem, si- kongva nyitott ajtót, s elkiabálta magát: anyu, itt vannak a betlehe- mesek. Hát mi ott voltunk! Betolakodtunk a hideggel együtt, csak az öreg pásztor maradt kint, őt később szólítjuk, szokás szerint. Ment minden, mint a parancsolat. Meggyújtottuk a betlehemi jászol fölött az. esthajnalcsillagot jelképező égőt, a megszületett gyermek pucéran feküdt a jászol szalmáján, s mi háromkirályok egymás után mutattuk be hódolatunkat, gyönyörű estének ígérkezett ez a mulatság. S a végén, amikor elkántáltuk a Mennyből az angyal strófáit, a család is velünk énekelt. Az asztalra már jó előre ki volt készítve egynéhány alma és narancs, de ekkor következett az igazi ajándék: a ház kisasszonya, az alig tízesztendős, de már szíveket dobogtató szőkeség, puszikat osztott. De mire hozzám ért, én a sor végére álltam ugyanis, éreztem, hogy nedves a nyakam, csurog az arcomon a máz, a melegben megolvadt feketeségem, de nem is gondoltam, hogy ez oka lehet bármiféle visszautasításnak. Mivel szorgosan törölgettem olvadó arcomat, kezem is ragadt már, s amikor a leányka felém hajolt, hogy átnyújtsa a narancs mellé járó ügyetlen csókocskát, ijedten hőkölt vissza. De én úgy éreztem, istentelen igazság esik most, ha én kimaradok a jóból, amire jobban vágytam a többieknél, s így a visszahőkölő leányt két kézzel megragadtam, s magamhoz vontam. Történetesen akkor éppen fehér blúz volt rajta, én szorítottam, ő csak sikkantott egyet, s már menekült is a szorításból. De arcom elérte arcát, bőre egyszeriben megfeketedett, átvett valamit sze- recsenségemből, blúzán ott ékeskedett két tenyerem lenyomata, s én már süllyedtem volna el szégyenemben, de ekkor felnevetett az apa, aki eddig néma szemlélője volt a történésnek. — Nini, olvad a csokoládé katona! — nevetett teli szájjal, s nevetett már a ház kisasszonya is, s ez jobban fájt, mintha megfosztottak volna királyságomtól. De mór dobtam is el a narancsot, hagytam is ott kisded csapatomat, Gáspár király kezeügyébe hagyva a jászolt és a barlangot, s azt kerestem, hol a ház kijárata. Belehemperegtem a hóba’ lemos tamPolgár Istvánt Csípős paprika Komolytalan beszélgetés Egy megbíráltra, aki bosszút liheg Engedd, szálljon el fejedből a gőz, ne forrj, ne tombolj, ne fenyegetőzz, hibáidat, ne pedig azt, aki bírálni mert, akard kiirtani. Egy nőre, aki rossz verseket ír Mondják, a költő, mint a sas, repül. Te is repülsz, de — híven önmagadhoz — nem mint a sas: csak úgy. akár a tyúk. Egy hajdani barátomra Már ő sem a régi: kikezdte a hírnév. Az elfekvőben —- Köszönöm, jól érzem magam — felelt a mindig szótalan, és megnyugodva vettek búcsút tőle újabb hét esztendőre. Hála Este Jó, öreg vekker, majd holnap reggel pontosan kelts fel. Reggel Ó, ez az ócska, átkozott óra úgy csörög, menten falhoz teremtem! Stefanivics Péter papírmetszete Föld S. Péter Státusszimbólum Börcsök Mária'Groteszkek RELATIVITÁS PROBLÉMA — Siketfajdnak szép fia van — — Anyjuk — dühöng rigópapa, tátogat két tőkehal. botfülű a kis Habakukk, — Szépnek szép, de fogyatékos: akármit fütyülök neki, mind a két fülére hall! csak azt hajtja: kakukk, kakukk! ÉRDEKLŐDÉS SZŰ-TAN Amikor két mamasakál — Az ön szúja találkozik, s egy percre megáll, mennyit perceg? ezt a kérdést teszi fel: — Ha nincs búja, mondd, a tied hány decibel? néhány percet, de ha nagyon szomorú, VONATON egész nap szól — Néni, ez itt Apostag? szegény szú! — Bizony, jól rám tapostak. LÓ-BÁNAT — Jaj, most látom, Baláta! — No, legalább belátta! Egyest hozott a kis öszvér. GYERMEKDAL Jaj, istenem, Tádé — sír a ló — hát nemcsak füled, Legyeskedik a kis légy, eszed is apádé? férjhez akar menni. — Csiga-biga gyere ki DIVATHÍR engemet elvenni! — Mi ég, mi ég idekinn? — Idén pöttyös ruhára ' Te vagy talán lázas, csíkos ujjat csinálnak hogy nem látod messziről, udvarolgat szelíden ha valaki házas? a zebra a zsiráfnak. kapartam magamról a királyság minden látható jelét, ott fénylett-arany- lott a koronám a villogó hóban, s én futottam haza, könnyeimmel küszködve. — Soha többé nem akarok király lenni, anyuskám — fúrtam fejemet anyám ölébe, s zokogtam egész este. Veszni hagytam a királyságomat, amely csak szégyent hozott rám. Nem vágyódom azóta királyi pálcára, fényes koronára! A múgy jól vagyok. A koszt ehető, a falak színe jól megy a papucsomhoz, az ápolók is kedvesek. Agyszomszédaimmal jól kijövünk egymással. Tőlem jobbra egy ismert színész fekszik, balra egy ismeretlen feltaláló. A kocsival kezdődött az egész. Mivel ötven kilométerre lakom a munkahelyemtől, vettem egy kocsit. Akkor még azt gondoltam, hogy az autó a helyzetváltoztatás eszköze, ám az emberek felvilágosítottak, hogy státusszimbólum. Ez nagyon bántott, már csak azért is, mert a hosszú szavakat mindig nehezen tudtam kimondani. Eladtam hát a kocsit, inkább gyalog jártam dolgozni. Kisebb kellemetlenségek persze akadtak. Ezek közül csak néhányat említenék. Volt egy diplomatatáskám. Ám, amikor egyszer a moziban a pereces néni is olyanban hozta ropogós portékáját, rájöttem, hogy túl kell adnom a táskán, mégpedig minél hamarabb. Ezek után már természetes, hogy háromszobás, völgyre néző lakásomat Edzett ifjúságért sátorra cseréltem, melyet a pincében állítottam fel. Egészen jól elfértünk benne Panni lányommal. Mert volt egy Panni nevű lányom, róla is beszélek. Azt hiszem, a város legokosabb gyereke volt, nyolcéves korában hét nyelven beszélt. Egy nap azonban behívatott a tanító néni, és azt mondta, hogy nem lesz jó vége ennek, mert a túl gyors fejlődés károsan hat a gyermek fejlődésben lévő pszichikumára, arról nem is beszélve, hogy így nincs neki gyermekkora. Ezt nem egészen értettem, mindenesetre kivettem Pannikát az iskolából. Legnagyobb örömömre, kilencéves korára mára nevét is elfelejtette leírni. Boldogan éltünk Pannikával a kényelmes sátorban, nem volt sok holmink, eladtam a zsebszámológépemet, a karórámat, a könyveimet, a nagymamám fényképén pedig vettem két deci szilvapálinkát. Megittuk Pannikával. Gyakran mosolyogtam, egy alkalommal pedig különféle dolgokról cseréltünk véleményt egy hűtőszekrénnyel. A legrosszabb cigarettákat szívtam, nem használtam zsebkendőt, s szándékosan mezítláb jártam, nehogy valaki kimondja a rettegett szót: státusszimbólum. Egyik reggel éppen csikket és üres üvegeket kerestem egy szemetes kukában, amikor egy kiskutyára lettem figyelmes. Odajött hozzám, csóválta a farkát, egyből jóbarátok lettünk. Mint kiderült, ő is Vasas-drukker, úgyhogy ezzel sem volt baj. Hazavittem és kikötöttem az Edzett ifjúságért sátor elé. Bodrinak^ tne- veztem el, mert mjindig jó fantáziám volt. Boldogan éltünk háninas- ban. \ Egy nap felfedezték a kutyát, és kimondták rá a halálos ítéletet: státusszimbólum. Szomorú szívvel búcsút mondtunk Bodrinak, vettünk helyette egy csótányt. Ám régi szokásainkat megtartottuk: amikor Pannika hazajött a segédmunkából, elébe szaladtam és ugattam. Közben a kötelet rángattam, az illúzió kedvéért ugyanis magamat kötőt, tem a sátor elé. ondom, jól vagyok, a koszt ehe. tő, az ápolók udvariasak. Csak megint félek, nehogy valaki észrevegye, hogy az ismert színésszel fekszem egy kórteremben. Még elgondolni is rossz, mit mondanának rám az emberek. M SüIl András t Újévi szánkózás (A MAGYAR NAIV FESTŐK MÚZEUMÁNAK ANYAGÁBÓL)
