Pest Megyi Hírlap, 1978. december (22. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-30 / 306. szám

Az óesztendő végén Két esemény — két kép A gödöllői Szabadság téren három, egyenként nyolcvan­lakásos tízemeletes ház épül. Az elsőbe már beköltöztek a lakók, a második műszaki átadása pénteken, december 29-én volt, de mint képünkön látható, emelkedőben a harmadik is. Jövő márciusban kezdik építeni a városban az Afit-szervizt. Felvételünkön: fúrják az önellátó vízszolgáltatáshoz a kutat. Csiba József felvételei PIACI KÖRKÉP Elegendő virsli és füstölt hús HIÍRiűo V. ÉVFOLYAM, 306. SZÁM 1978. DECEMBER 30., SZOMBAT Ahol merészen terveznek Növelik a tejhozamot Karialon A Petőfi Tsz átveszi a mogyoródi tehenészetet Túl vagyunk az évenként is­métlődő egyik nagy evés-ivás próbatételén. Talán nem ér­dektelen ezzel kapcsolatban az a kis statisztika, amit készí­tettünk. Ki hinné, hogy a gyomrát szerető, ínyencségek­re áhítozó gödöllőiek ekkora mennyiséget pusztítottak el az ünnep napjain. A Dózsa György úti szaküzletben a ka­rácsonyt megelőző napokban 50 mázsa sertés-, valamint 10 mázsa marhahús talált gazdá­ra. Jó néhány szárnyas, csirke, pulyka, hízott liba is a faze­kakban puhult meg. Vittek volna halat is, ha lett volna. Sajnos a Pest me­gyei Halért Vállalat nem tel­jesítette kötelezettségét. Nem szolgálhatunk kedvező hírek­kel szilveszter előtt sem. Re­méljük azonban, hiszen idő még van, ezeket a valóság megcáfolja, mégiscsak hoznak halat a városba. Füstölt áru, debreceni, bő­ven kapható, s ígérik, az utolsó pillanatig lesz mű­anyag- és juhbélbe töltött virsli. Kocsonyának való hús és a malacpecsenye alapanya­ga is kellő mennyiségben vár­ható. Az italokról röviden csak annyit: mind választék­ban, mind mennyiségben ki­elégítő a kínálat. A Pest megyei Zöldért üz­leteiben van gomba: kilója 30 forint, igaz, elég apró. A fejes salátát 3,50-ért adják, 7 forint a savanyú káposzta, 16 a sa­vanyú uborka. Négy forintot kérnek a sárgarépáért, nyol­cat a zöldségért. A zeller 9, a karalábé 4 forint. Káposztából háromfélét kínálnak: a vörös 5, a fehér 3,60, a kel 5,60. Lát­tunk karfiolt is, 7 forint ki­lója. A fokhagymáért 24-et kémek, 7-et a vöröshagy­máért. Változatlanul 4,40 a rózsa­burgonya. A feketeretek 6, a fűzött, száraz cseresznyepap­rika 26 forint. A körte kilója 14 forint, a jonatánalmát 5 és 9 forintért árulják. A tojás darabja 1,90. Szemes takarmányból csak árpát láttunk, kilója 3,40. A piacon sült tök és sütőtök is kapható. Az előbbi kilója 8 forint, az utóbbi darabja 5 fo­rint. A vegyes zöldség csomó­ját 8—10 forintért, a vegyes savanyúságot 20 forintért kí­nálják. Csemege a naspolya, ára 14 és 18 forint. A túrái úttörőcsapat újságja, az Úttörő Űrszonda szerkesztő­sége nevében szeretettel kö­szöntelek benneteket, kedves pajtások, első fesztiválunk al­kalmából. — Több mint egy hete lezajlott a nagy esemény, de Kiss Kati, az Úttörő Űr­szonda főszerkesztője még most is kapásból fújja a bevezetőt, amellyel a lap első fesztiválját megnyitotta a túrái Bartók Bé­la Művelődési Központban. ★ Az eseményről vele és leg­jobb barátnőjével, Németh Er­zsikével beszélgettünk. — Mi volt a fesztivál fő cél­ja? Talán az úttörőcsapat lap­jának népszerűsítése a pajtások között? — Nem. Lapunk máris any- nyira népszerű, hogy nem tu­dunk eleget nyomtatni belőle. Minden alkalommal elkel min­den szám, de sokan még ezután is keresik az Űrszondát. A mi első fesztiválunk célja elsősor­ban az volt, hogy ötleteket ad­junk az őrsvezetőknek és őrsi játékmestereknek a téli úttörő­foglalkozások megtartásához, sok játékkal és dallal való han­gulatosabbá tételéhez. Ezért is hívtuk meg őket. Sajnos, a te­rem nagyon kicsi, sokkal töb­Amikor Leaner Lajossal, a karlaii Petőfi Termelőszövet­kezet központi állattenyész­tőjével beszélgetni kezdtem, akaratlanul is arra gondol­tam, hogy ez a harmincadik életévén innen levő fiatalem­ber nem vállalkozott-e erejét meghaladó feladatra. Az ered­mények felsorolása, a hibák és hiányosságok megszüntetésé­vel kapcsolatos tervek, elkép­zelések és a fejlesztések lehető­ségeinek józan felvázolása el­oszlatta aggályaimat, s örül­tem, hogy gondolataimnak nem adtam hangot Hárommilliós többlet — Termelőszövetkezetünk legfontosabb feladata a szarvas­marha-állomány fejlesztése, amelynek alapkövetelménye a jelenlegi osztottság felszámo­lása — magyarázta Lenner La­jos. — Most, ez az egyesülés előtti helyzetet tükrözi. Bagón és Versegen helyeztük el az ál­latokat. Az egyesülés előtt, a napjainkban már közösen gaz­dálkodó szövetkezetek termé­szetszerűleg külön-külön épít­keztek, így jöttek létre az egy­mástól távoli telepek. Ötszáz darabos állomá­nyunkból Versegen. a nagyob­bik telepünkön, háromszáz te­hén és a szaporulat van. — Még így, a szétszórtság közepette is bizonyítható azon­ban az egyesüléssel együtt­járó fejlődés. Több lett a szak­emberünk, kialakíthattuk a ta­karmányozási technológiát, ja­víthattuk az állategészségügyi feltételeket, s ezeknek hatásá­ra növekedett a tejhozam. Ta­valy 2560 liter volt, az idén 3100. Ez természetesen, a szö­vetkezet bevételében is meg­mutatkozik, nemcsak, mert többet adtunk el, hanem szá­mításba kell venni a tejpré­ben úgysem fértek volna be. De azt is el kell mondanom, hogy a fesztivál egy kicsit jutalom is volt a szerkesztő bizottság tagjainak az egész évi munká­jukért. ★ Arra a kérdésemre, hogy kik voltak a fesztivál vendégei, Németh Erzsiké válaszol. — A játékvezető Horváth Mihály, az Őrsvezető olvasó- szerkesztője volt. Öt régóta jól ismerjük, sokat segít munkánk­miumból származó forintokat is. Egy év alatt majdnem hár rommillió a többlet. Jövőre hasonló ütemben kí­vánják növelni a tejhozamot, el akarják érni az ötmillió fo­rintos értékesítési prémiumot. Lenner Lajos úgy látja, a fel­tételek megvannak hozzá. Na­gyon bízik kollégáiban, mun­katársaiban. — Olyan emberek dolgoznak gazdaságunk állattenyésztésé­ben, akik szeretik ezt a mun­kát. s szívből végzik felada­taikat. A bagi telepen például csak nők dolgoznak, ám ezek az asszonyok igazi állattenyész­tők, szeretik a jószágot, a ve­le való törődést, s büszkék min­den liter többletre. Elmond­ható ez a férfiakról is. Igaz, kísért az egész mezőgazda­ságra jellemző gond, a mun­kaerő csökkenése, a dolgozók átlagéletkorának emelkedése. Nagyszerű lehetőség Lenner Lajos látja a kiutat. Tájékoztatásában nem tart szünetet, hogy a megoldás le­hetőségein töprengjen. Szava­in érződik, sokszor átgondolta és sokakkal megbeszélte eze­ket. — Nem lehet más távlatunk, mint a szakosított telep kiala­kítása, s itt az egy telepen van a hangsúly. A fejlesztés alap­ja az üzemi méret elérése, mert csak így alakíthatjuk ki a kevés kézi munkát igénylő technológiát, létesíthetünk köz­ponti fejőházat, használhatjuk ki mindazokat az előnyöket, amelyeket egy korszerű me­zőgazdasági nagyüzem nyújt­hat az állattenyésztésben, a tej­termelésben. A szakosodásra, az üzemi méretek kialakítására minden alkalmat meg kell ra­gadnunk, annál is inkább, mert a takarmányozás feltételei a ban, s korábban is több ren­dezvényünkön részt vett. Eljött Lovas György zeneszerző is, akitől nagyon sok új dalt ta­nultunk. Voltak polbeat-éneke- sek is, majd diszkóval ért véget az izgalmas délután. — Melyik játék tetszett a leg­jobban az újonnan megtanul­tak közül? — Nekem a küldöm a levelem nevű — válaszol Kiss Kati. — Ezt úgy játsszuk, hogy körbe- állunk, megfogjuk egymás ke­zét, de valakinek a kör köze­négy község határában meg­vannak. — Nagyszerű lehetőség nyí­lott most számunkra, hogy előbbre lépjünk, közelebb jus­sunk elképzeléseink valóra- váltásához: A volt mogyoródi termelőszövetkezet egyesült a Rákosvölgyével, amely a mo­gyoródiak kétszáz darabos szarvasmarha-állományát fel­ajánlotta a járás termelőszö­vetkezeteinek. A vállalkozó gazdaság állatenyésztési ága­zatának fejlesztéséhez kétmil­lió forinttal járulnak hozzá a rákosvölgyiek. — Mi átvesszük az állo­mányt, élvezzük a járási szer­vek támogatását. A meglevő telephely minimális költséggel I történő felújítása biztosítja a jószág jó elhelyezését, termő­földjeinken bőségesen terem takarmány a megnövekedett állomány számára. A Rákos­völgye Termelőszövetkezet ál­tal felajánlott pénzzel nagy lé­pést teszünk a többször emlí­tett üzemi méretek kialakítá­sa felé. Együttműködés Már készülnek a kartali te­lep rekonstrukciójának tervei, hogy áprilisban fogadhassák a kétszáz szarvasmarhát. Lenner Lajos a szövetkezet vezetőivel úgyszólván naponta beszéli meg az ezzel járó feladatokat Asztalán csöng a telefon. Kovács László einök hívatja. A Rákosvölgye Termelőszövet­kezettől jöttek, hogy megbe­széljék az átadással kapcso­latos feladatok időarányos tel­jesítését. — Együttműködés, együtt- munkálkodás ez a javából, mondja befejezésül. Megálla­pítását megtoldhatjuk: meré­szen tervező, sokat akaró, s nagyot vállaló fiatal mező­gazdászhoz méltó feladat. Fercsik Mihály pén is kell állnia. Ezután kez­dődik a játék. Valaki megszo­rítja a szomszédja kezét. Ha a kör közepén álló pajtás észre­veszi, hogy ki volt a tettes, he­lyet cserélnek. Nagy figyelmet igényel ez a játék és becsüle­tességre nevel, hiszen nem sza­bad letagadni, hogy ki volt a kézszorító, ha felismeri a kör­ben álló. Azóta már őrsünkben, a Pinokkióban többször is el- játszottuk a kézszorítósdit, da mindig nagy a sikere. — Persze tanultunk egy cso­mó más játékot is — mondja Erzsiké, s már sorolja is a tré­fás székcserét, a pingponglabda üvegről való lepöckölését, a labda bedobását egy mozgó szemétkosárba, bekötött szem­mel a többiek irányításával le­rajzolni valakit. — Szeretnénk majd a lapban is beszámolni a fesztiválunkról — mondja még Kiss Kati —, a legjobb játékokról és a dalokat Is szeretnénk közkinccsé tenni. Egyébként is nagyon sok ötlet­re van szükségünk, mert a jövő évben a mi úttörőcsapatunk rendezi a népijáték-olimpiát. amit háromévenként a kas­télykertben tartunk. ★ Kati egyre lelkesebben be­szél a lapról, terveikről és fel­adataikról. Munkájuk nem hiá­bavaló, hiszen az Űrszondát szívesen olvassák, mind többen kapcsolódnak be munkájába, ötletekkel, riporttémákkal se­gítenek a szerkesztőségnek. Irta és fényképezte: Takács Pál Szombati jegyzet Szilveszter Végre itt az alkalom, el­érkezett Szilveszter napja. Lehet gondtalanul, teli száj­jal nevetni. Mert az eszten­dő utolsó napja hagyomá­nyosan erre való. A kará­csony érzelmes ünnepe után, az egész évi bús-bo­rongás feloldásaként az óévbúcsúztató harsány, fé­kevesztett vidámságéi. Oly­annyira, hogy még a rend szigorú őrei is elnézőbbek ilyenkor, persze, csak egy ‘ bizonyos határig, mert ga­rázdálkodni még az év utolsó napján sem szabad. Már csak azért sem, úgyis eleget garázdálkod­tunk egész évben, s ha jobban meggondoljuk, nem is volt olyan szomorú ez a tizenkét hónap. Kuncoghat­tunk, mosolyoghattunk, ne­vethettünk, kedvünkre ép­pen eleget, ki-ki vérmér­séklete szerint. Jómagam például, a hasamat csap­kodtam széles jókedvem­ben, amikor egyszer fél órán át tartottam a telefon- Icagylót, abban a hiszem- ben, hogy sikerül felhív­nom egy számot. Aztán, amikor az ismételt tárcsá­zások után előbb tévesen kapcsoltak, majd később idegenek társalgását volt alkalmam kihallgatni, szin­te alig kaptam levegőt a hahotázástól. S amikor vég­re összejött a dolog, de a bemutatkozás és a kölcsö­nös udvarias üdvözlés után azonnal szétkapcsolták a fonalat, már annyi erőm sem maradt a vidámságtól, hogy újra próbálkozzam. A Szabadság tériek egész évben mosolygós arccal járkáltak, ők nem nevettek feltűnően, hiszen saját ma­gán csak visszafogottan he. herészik az ember. Szegé­nyek azon kuncogtak, hogy lám, évek óta sárban, por­ban járnak, s azt hitték, hogy végre rend lesz a környéken, hiszen annyit panaszolták. De azt, hogy mégsem változott a helyzet, már nem lehet komoly képpel megállni. Hát még akkor mekkora lesz az örömük, ha rájönnek, amíg itt építkezés lesz, addig minden marad a régiben. Egy a szerencse, ha kész lesz, jó lesz, szép lesz. Csak addigra bele ne fá­radjanak a jókedvbe. Vidámak voltak azok is, akik lakást kaptak, s akik nem, azok is. Akik kaptak azért, mert rosszakaróik azt terjesztették, évekbe is be­letelik, amíg a ki tudja hányadik határidőre való­ban beköltözhetnek. Akik meg nem kaptak, azért örültek, mert nem az övék lett az a lakás, ahol befúj a szél az ablakkeretek mel­lett, ahol görbék az ajtók. Az össznépi vidámságból kivették részüket városunk vandáljai is. Minden kitört buszváróablak, minden el­lopott virág, kicsavart fa­csemete megelégedésükre szolgált, s az volt csak az igazi hecc, ha kioktathatták azokat, akik figyelmeztet­ték őket: nem mindenki osztja örömüket. Sokat kuncogtak a sze- metelők is, akiknek sokszor sikerült észrevétlenül a jár­dára hullatni az üres ciga­rettásdobozt vagy cukros­zacskót. Ennek csak a köz- tisztaságiak nem örülnek, de, hát ugye nehéz minden­kinek a kedvére tenni. Kü­lönben is vannak átkozottul morcos természetű embe­rek, akik állandóan és ért­hetetlenül morognak, kriti­zálnak. Az általános jó­kedvben dühös ellenveté­seikkel, vagy szomorú hall­gatással rontják a hangu­latot. Mit tegyünk velük szil­veszterkor? Hiszen képe­sek arra, hogy még ezt a felhőtlen nagy vígasságot is megkeserítsék, s ilyenkor is eszünkbe juttassák a hi­bákat, a hiányosságokat, a visszásságokat. Sőt, ha nem vigyázunk rájuk, még ki­járják, hogy jövőre eltűn­jenek ezek az örömforrá­sok. Akkor aztán majd érdektelen képpel mász­kálhatunk egész évben és sóvárogva gondolhatunk a jövő szilveszterre: jöjjön már, hogy végre igazán felhőtlenül, felszabadultan érezzük magunkat. Gáti Zoltán Kiss Kati megtanítja az új játékot M. M. Űrszonda-fesztivál Játék a téli foglalkozásokhoz

Next

/
Thumbnails
Contents