Pest Megyi Hírlap, 1978. december (22. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-28 / 304. szám

1978. DECEMBER 28., CSÜTÖRTÖK pr*r tnr.m Elhunyt dr. Bélák Sándor Dr. Bélák Sándor, a Magyar Tudományos Akadémia le­velező tagja, országgyűlési képviselő, nyugalmazott tanár december 24-én, 59 éves korában tragikus hirtelenséggel el­hunyt. Temetése december 29-én, 14 órakor lesz a keszthelyi temetőben. Dr. Bélák Sándor 1919. áp­rilis 20-án született Enyingen, Egyetemi tanulmányait 1941- ben fejezte be, s egyetemi dok­tori címet szerzett. Tudomá­nyos tevékenységét 1951-ben, a keszthelyi Mezőgazdasági Kí­sérleti Intézetben, kutatóként kezdte meg, később az intézet igazgatója lett. Ezt követően a Keszthelyi Mezőgazdasági Aka­démia, illetve az Agrártudo­mányi Főiskola, majd az ag­rártudományi egyetem igazga­tója, illetve rektora volt több ciklusban. Kiemelkedő a lápta­lajok hasznosítása, a nyugat- magyarországi erodált erdőta­lajok javítása terén végzett kutatómunkája, s a Balaton környézetvédelmének is hiva­tott fejlesztője volt. Munkás­ságával kiérdemelte a mező- gazdasági tudományok kandi­dátusa, a mezőgazdasági tu­dományok doktora tudomá­nyos fokozatokat és a Magyar Tudományos Akadémia leve­lezői tagságát. A Nemzetközi Lápkutató Tudományos Társa­ság elnökévé választotta. A tudományos és az oktatói munka mellett dr. Bélák Sándor jelentős közéleti te­vékenységet is vállalt. Tizen­öt éven át — 1963-tól halálá­ig — Keszthely város és a keszthelyi járás országgyűlési képviselője volt. 1971 és 1977 között az országgyűlés mező- gazdasági állandó bizottságá­nak elnöki tisztét is ellátta, fáradhatatlanul dolgozva a szocialista mezőgazdaság fel­virágoztatásáért, A Magyar Tudományos Akadémia, a Magyar Népköztársaság Országgyűlése, a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, a Keszthelyi Agrártudományi Egyetem. Erősödtek az országgyűlés nemzetközi kapcsolatai Mélykúti Attila, az MTI par­lamenti tudósítója írja: A napokban véget ért az országgyűlés téli ülésszaka, s a teremben kihunyó fények áz idei törvényhozói munka zárását is jelezték. Az 1978-as esztendő eredményeit mérleg­re téve megállapítható: a ma­gyar külpolitika szerves ré­szeként tovább szélesedtek és erősödtek az országgyűlés nemzetközi kapcsolatai. A ma­gas szintű delegációk utazá­sai és fogadásai, a világpoliti­ka legfontosabb kérdéseit is napirendi-e tűző tárgyalások, valamint az Interparlamentá­ris Unió magyar csoportjának munkája hasznosan szolgálta Magyarország kétoldalú kap­csolatainak feljesztését, a bé­kés egymás mellett élés poli­tikáját. Az idei fejlődést érzékelte­tik a magas szintű tárgyalá­sok: három küldöttségünk tárgyalt külföldön és kilenc ország törvényhozási delegá­cióját fogadták a budapesti Parlamentben. Mindössze két küldöttséggel járt kevesebb Magyarországon, 1978-ban, mint a megelőző két és fél évben együttesen. Apró Antallal az élen, hiva­talos baráti látogatáson a Szovjetunióban tárgyalt ma­gyar parlamenti delegáció. A találkozó, újabb fontos állo­mását jelentette a két testvéri ország legmagasabb szintű népképviseleti szervei, az or­szággyűlés és a Legfelsőbb Ta­nács közötti rendszeres tapasz­talatcserének. Az idén először folytattak megbeszéléseket a magyar törvényhozás képvise­lői Hollandiában: az ország- gyűlés elnökével az élen ta­nulmányozták a szenátus és a képviselőház munkáját. Péter János alelnök vezette azt a delegációt, amely Görögor­szágban nemcsak a parlament, hanem a kormány több veze­tőjével is hasznos megbeszélé­seket folytatott. A szocialista törvényhozás tapasztalatainak kicserélését, az együttműködés legfonto­sabb kérdéseinek megvitatását szolgálta Jugoszlávia és Romá­nia parlamenti képviselőinek budapesti tárgyalási. Ország- gyűlésünk vendégei voltak a belga, az angol, a norvég és az olasz törvényhozás küldöt­tei is. A külföldi küldöttségek magyarországi látogatásaikra kiemelkedő személyiségek ve­zetésével érkeztek, akik or­száguk legfontosabb politikai pártjaiban is többnyire meg­határozó posztot töltenek be. Figyelmet érdemel, hogy a földrajzilag távoli Ausztráliá­ból, valamint az NSZK-ból, és Portugáliából először fogad­tunk parlamenti küldöttsége­ket. Ezek a tények, valamint négy más országból a hazánk­ba érkezett bizottsági küldött­ségek látogatásai -is bizonyít­ják Magyarország és szocia­lista törvényhozásunk növek­vő nemzetközi tekintélyét. A magas szintű delegációk mellett országgyűlésünk 12 or­szágból 68 képviselőt fogadott tanulmányútra, tapasztalat- cserére. A nemzetközi kapcsolatok bővítéséhez jelentős támoga­tást nyújtott az Interparla­mentáris Unió magyar cso­portjának határainkon túli te­vékenysége. Az Interparlamentáris Unió szeptemberi, Bonnban meg­tartott 65. konferenciáján a magyar küldöttség egyik ajánlója volt — egyebek között — a fegyverkezési ver­senyt elítélő dokumentum el­fogadásának. Teljesíf ette tervét a szénbányászat Kimagasló sikereket értek el a hazai szénbányászok: szerdán reggelre teljesítették éves tervüket, 25,2 millió tonna szenet küldtek felszínre. Az év végéig még mintegy 400 ezer tonna kerül ki a bá­nyákból, s ezzel a bányászok túlteljesítik felajánlásukat. Ez év májusában, a hazai ener­giamérleg felülvizsgálatánál ugyanis többletet kértek a bá­nyászoktól, s ők terven felül 340 ezer tonna szén termelé­sére vállalkoztak. Tervükhöz viszonyítva az oroszlányiak adják a legtöb­bet, hiszen a nyolc mélyműve­lésű bányavállalat közül első­ként, december ötödikére tel­jesítették tervüket. A többlet kétharmadát hétköznapi mű­szakokon termelték ki. Őket a borsodiak követik. Kiválóak a visontai külfejtés eredményei Is, hiszen a várható túlteljesí­tés fele onnan kerül ki. A többlettermeléshez egyébként — két vállalatot kivéve — va­lamennyi hozzájárul. A nóg­rádiakat váratlan geológiai akadályok, a tatabányaiakat pedig elemi csapások gátolták az eredményesebb munkában. A túlteljesítés értékét nö­veli, hogy a bányászok elérték a tervezett minőséget, s előre­haladtak a feltáró munkával is. Ez pedig azt jelenti, hogy jól felkészültek a következő évre, amely még nagyobb helytállást kíván a hazai szén- bányászattól. Az ideivel azo­nos a terv, miközben számí­tani kell arra, hogy újabb széntelepek merülnek ki. Szlovákok, németek, szerbek Együtt tervezünk, cselekszünk Ahol minden negyedik állampolgár nemzetiségi Magyar napok Münchenben A jövő évben mintegy 60 hivatalos magyar kiállítást szervez külföldön a Hungexpo, annyit, mint amennyit az idén bonyolított le. Az új év első magyar kiállítását január 13-án nyitják meg München vásárközpontjában. Több mint 3 ezer négyzetméternyi terü­leten helyezik el a kiállításon részt vevő 35 magyar kül­kereskedelmi vállalat korszerű termékeit, amelyek a magyar műszer-, gép-, híradástechni­kai, jármű-, gyógyszer-, konfek­ció- és élelmiszeripar export­kínálatát mutatják be széles választékban. A kiállítással egyidőben szakmai és kulturális prog­ramra kerül sor. A szentendrei járás lakos­ságának egynegyede szlovák, német és szerb nemzetiségű. A csaknem 4 ezer 800 szlovák főleg a három pilisi községben él. a több mint 3 ezer 800 né­met és a 800 szerb anyanyel­vű Dunabogdányban, illetve Pomázon, Budakalászon és Csobánkán telepedett le, s ezen községek lakosságának több­ségét alkotják. Arányos képviselet Pártszerveink és -szerveze­teink megkülönböztetett fi­gyelmet fordítanak pártunk nemzetiségi politikájának meg­valósítására. Ennek eredmé­nyeként állapíthatta meg a já­rási pártbizottság az 1978. no­vemberi ülésén, hogy az el­múlt húsz évben a lenini el­veknek megfelelő, a változó körülményekhez igazodó poli­tikai gyakorlat honosodott meg járásunkban. Együtt terve­zünk, döntünk és cselekszünk a nemzetiségi párttagokkal, az egész nemzetiségi lakossággal. Szervezeti biztosítéka ennek, hogy képviseletük is számará­nyuknak megfelelő a párt-, állami és tömegszervezetekben. A nemzetiségi községekben a párttagság 40—45, a tanács­tagok 35, a tanácsok végrehaj­tó bizottságának 32 és a taná­csi dolgozók 44 százaléka nem­zetiségi. Választott tagként, részt vesznek a Hazafias Nép­front és más tömegszerveze­tek munkájában, valamint a nemzetiségi szövetségek tevé­kenységében. Például Réget Antal, a járás országgyűlési képviselője, a Magyarországi Németek Demokratikus Szövet­ségének főtitkára. A gazdasági, kommunális, kulturális, egészségügyi, szo­ciális fejlesztéssel, a közle­kedés javításával, új munka- lehetőségek biztosításával, a nemzetiségi településeink tár­sadalmi arculata jelentősen megváltozott. Felszámoltuk az öröklött elmaradottságot, az elszigeteltséget Legjobban a pilisi községekben figyelhető meg ez a változás. Az évszá­zadokig hagyományos, helyben Karácsony a Parlamentben Vidám hangulat az ériásfenyő alatt Kiskarácsony? Nagykará. csony! . A Sopronhorpácsról különleges teherautón érke­zett, 25 méter magas óriásfe­nyőt egy éjszakán át díszítet­ték, tizennégy szorgos úttörő és tűzoltó ingázott le-fel a Zsiráfnak becézett emelőda­run, 'hogy az ágakra kerüljön a 70 kilónyi szaloncukor, a 250 színes égő és a 300 fenyő­fadísz. A 400 kisgyermeket ez­úttal is lenyűgözte a lát­vány: a parlamenti karácsonyi ünnepség ebben az esztendő­ben is maradandó élményt szerzett a tizenéves vendégek­nek — és, természetesen, az idősebbeknek is ... ★ A Télapó piros palástját, immár tizennyolcadik alka­lommal, Hadics László ölt- hette magára. — Eddig valamennyi ország- házbeli gyermekünnepélyre meghívást kaptam — kezdte beszélgetésünket az Operett­színház művésze. — S hogy melyik volt a legemlékezete­sebb? Az 1963-as. Akkor ta­lálkoztam ugyanis a KISZ Központi Művészegyüttesének egy táncosával, aki immár másfél évtizede a felesé­gem ... És hogy’ múlik az idő: tavaly odalépett hozzám egy jól megtermett fiatalem­ber. s megmondom őszintén, az első pillanatban nem tud­tam, kihez van szerencsém. Azután kiderült, hogy egy évekkel korábbi karácsonyon találkoztunk, Háry Jánosként 6 volt az úttörő jelmezver­seny győztese. Ezért is ha­tároztam el, hogy a jubileumi. 20. fenyőfaünnepségre min­den régi barátot meghívok a kupolaterembe. Te jó ég, mennyien lesz­nek itt akkor! Az ünnepi műsor harsonák hangjára kezdődik, a földre terített színes párnákon he­lyet foglaló úttörők láthatóan izgatottak. Az első sikert az Állami Artistaképző Intézet legfiatalabb növendékeinek be­mutatója aratja. A bravúros kézállások láttán Télapó jog­gal jegyzi meg: inkább kesz­tyű, mint cipő kell nekik... Nagy újjongást vált ki a szentendrei Templom téri já­tékokról is ismert Garabonciás együttes kedves, vidám mű­sora, különösen a kvartett ka­balamackójához írt számot köszönti nagy taps. Ám a legönfeledtebben az Állami Bábszínház két művészének. Havas Gertrúdnak és B. Kiss Istvánnak a produkcióján mu­latnak a gyerekek. Hatalmas nevetés fogadja a táncos tek­nőst, a labdázó fókát és a trombitás elefántot. Az utóbbi láttán Zsoldos Im­re, a kísérő zenekar veze­tője szólal meg: — Nicsak, kolléga!... ★ A délelőtt legizgalmasabb programja a táncverseny. A talpalávalót igazán illusztris együttesek szolgáltatják: a csárdást a rajkózenekar mu­zsikájára rophatják az úttö­rők, a rock and roll ritmusok­ról pedig a Zsoldos-együttes gondoskodik. Az eredményhir­detéskor — ritka pillanat — néma csönd a kupolaterem­ben. Az lelső díjat végül a 25- ös sorszámú pár kapja. Nagy a derültség, amikor a győz­tes kettős az emelvényre lép. Kiderül: a duót két kislány alkotja. Kiss Anikó, a Mér­nök utcai, Végh Andrea, a Kerepesi úti általános isko­lából érkezett. Persze, akadnak, akik ke­vésbé örülnek az apró höl­gyek sikerének. Hiába, fiúi büszkeség is van a világon! ★ . Dél felé már mindenki együtt ünnepel. A gyerekse­reg egyetlen hatalmas kört alkot, s egymás után csendül­nek fel a jól ismert dalok, amelyek listáját reggel a lép­csőfeljárón mintegy belépőként osztogatták. Az éneklő, tán­coló lányok és fiúk örömét látva végre a fáradt rendezők is felsóhajtanak. Tizennyol­cadszor is boldog karácsonyt varázsoltak a Parlamentbe. Udvardi Gyöngyi— Hegyi Iván adódó nehéz fizikai munkát — mint a fakitermelés, mészége- tés, kőfejtés — egyre inkább felváltják a mezőgazdasági, valamint ipari segéd-, beta­nított és szakmunkák. A budapesti munkahelyek mellett mind többen dolgoznak a járás ipari és mezőgazdasá­gi üzemeiben. Mindezek hatá­sára a nemzetiségiek mintegy 65—70 százaléka ipari mun­kás, 15—25 százaléka pedig a mezőgazdaságban dolgozik. Az értelmiségiek aránya eléri az 5 százalékot. Haladó hagyományok Számtalan tényező igazolja, hogy a munkássá , válás folyamata és a mezőgazda­ság szocialista átszervezése jelentős tudati változásokat eredményezett. Ez a nemzeti­ségeink körében a nemzeti ön­tudat fokozódásában és ezzel együtt a közös szülőföldhöz, a szocialista hazához való ra­gaszkodásban nyilvánul meg. Egyre erősödik az osztályöntu­dat is. Méltó folytatód a haladó, osz­tályharcos hagyományoknak, hiszen nemzetiségi lakossá­gunk legjobbjai mindig tevé­keny részt vállaltak a munkás- osztály és a parasztság harcá­ból. A Tanácsköztársaság ide­jén direktóriumi elnök volt a szerb Mali Péter, a német Spáth János és Greff András. Direktóriumi tagok voltak a szlovák Hupek János, Petkó István, Hulják Pál, a német Rudolf Márton. Bonifert An­tal, Schuszter Gyula, a szerb Jankovics György. A Horthy- rendszer üldözte, börtönbe zárta őket. Mali Péter és Jan­kovics György mártírhalált halt. Emléküket kegyelettel ápoljuk, életútjukat a járási­városi munkásmozgalmi bi­zottság kutatja. Felszabadulás előtti 14 párttagunkból Bosko- vies György, Vészits Péter, Jankovics Miklós, Trbovics Gojkó és Pfeiler József voltak nemzetiségiek. Oktatás anyanyelven Párt- és tanácsi szerveink felismerték a nemzetiségi ok­tatás fontosságát, mint a nem­zetiségi tudat megőrzésének legfőbb előfeltételét, s ezért gondoskodnak az oktatás sze­mélyi és tárgyi feltételeiről. Nagy eredményünk, hogy nem­zetiségi nyelvszakos nevelő­inkkel teljes mértékben ki­elégítjük az anyanyelvi okta­tás igényeit. Az óvodai nyelv- csoportokban 330, az általános iskoláinkban csaknem ezer ta­nuló részesül anyanyelvi kép­zésben. A huszonhét nemze­tiségi nyelvet oktató pedagó­gus közül kilenc a szülőfalu­jában tanít. Többek között Molnár Andrásné, Jánszki László, Gräff Teréz, Flórián Gyuláné szakmai igényességét is dicsérik az utóbbi évek or­szágos tanulmányi versenyein elért jó helyezések. Az anya­nyelvi kultúra fejlődésében ki­emelkedő jelentőségű, hogy 1974-től — az országban első­ként — megszervezzük a nem­zetiségi olvasótáborokat. Ed­dig csaknem 300 tanuló tíz­napos ellátásának 250 ezer fo­rintos költségét a Hazafias Népfront támogatása mellett döntően üzemeink szocialista brigádjai teremtették elő, kom­munista műszakok szervezé­sével. Terveink között szere­pel nemzetiségi iskola-előké­szítő tanfolyam rendezése, va­lamint a nyelvoktatás további javítása. Az általános iskolát végzett fiatalok többsége szakmát ta­nul. Növekszik — bár nem kielégítően — a középiskolai és felsőfokú végzettséggel ren­delkezők aránya is. Az utóbbi tíz évben 340 fiatal végzett középiskolát, egyetemet és fő­iskolát pedig 76, közülük 48- an választották a pedagógus­pályát. Szeretnénk, ha a kö­zépiskolások a megye ösztön­díj-támogatásával többen ta­nulnának tovább nemzetiségi, középfokú iskolában. S onnan kerülnének az egyetemre, majd végzett szakemberként vissza­térnének a községükbe. Ehhez tervszerűbb pályairányításra és a helyi szervek nagyobb tá­mogatására volna szükség. Együttesek, klubok Számos eredménye van a nemzetiségi kultúra ápolásá­nak a közművelődésben is. A pártszervezetek kezdeménye­zésére egyre inkább terjed* hogy a nagyobb ünnepsége­ken a műsort anyanyelven adják elő. A tizennégy amatőr művészeti csoport 300 taggal működik. Járásunkból indult a Vujicsics együttes és büszkéik vagyunk a dunabogdányi fú­vószenekarra, valamint a pilis-, szentkereszti pávakörre is. ör­vendetes a gyermekcsoportok és az ifjúsági együttesek szá­mának dinamikus növeltedé-; se. Négy klub működik a já­rásban, 260 állandó taggal. A pomázi szerb klub Csabán Ig­nác, Nyári Károly, Belos Pé­ter és a Szimity-házaspár ve­zetésével egy évtizede fejt ki sokrétű, eredményes tevékeny­séget a nemzeti kultúra ápo­lásában. Igényes programi­jaikkal rangos eseményei kul­turális életünknek a pomázi szerb és a dunabogdányi né­met nemzetiségi napok. Országos hírűek a tíz év ótai járásunkban megrendezett nemzetiségi találkozók, ame­lyek segítik nemzetiségeink és a magyar anyanyelvű lakos­ság kapcsolatainak erősítését,'- a kulturális igények fejleszté­sét. Ehhez hozzájárulnak a nemzetiségi együttesek külföl­di vendégszereplései, a pedagó-' guscserék, valamint azok a tar-' talmas kapcsolatok, amelyek az anyanemzetek budapesti- kulturális központjaival, vala­mint a nemzetiségi szövetsé­gekkel kialakultak. Közkedveltek a nemzetiségi nyelvtanfolyamok, ezeken éven-' te 100—120 felnőtt és gyermek’ tanul. Növekedett a nemzeti- , ségi könyvtárak állománya,'; bővült a választék is, de kevés ' az igényes ifjúsági és gyér-', mekirodalom. Ugyancsak gon-" dot okoz, hogy nem kielégítő' a nemzetiségi szövetségek új-’ ságainak olvasottsága. Az egy-" re szélesebb körű kiscsoportos ' közművelődés sürgeti a szak- emberellátás javítását, a mű- ' vészegyüttesek fellépési lehető- ' ségeinek biztosítását. Ennek ér- * dekében a nemzetiségi közmű­velődés bázisintézményeivé ki- [ vánjuk fejleszteni a dunabog-" dányi, a pilisszentkereszti és ' a pomázi művelődési házat. , Táj hál, támogatással Ma már múzeális értékű á dunabogdányi német, a pomázi szerb és a pilisszentkereszti szlovák néprajzi gyűjtemény, amelyek Antos Károlyné, Nyá­ri Károly, Jánszki László, Sza­bó Sándor lelkes és tetemes anyagi áldozatot is váHaló gyűjtését dicsérik. Nagy örö­münkre szolgál, hogy állami támogatással ezeknek a gyűj­teményeknek a bemutatására tájházakat létesíthetünk. Mindezeken kívül is tények sokasága igazolja, hogy párt- szervezeteinknek sikerült le­küzdeniük az érdektelenséget; hogy eredményesen bátorítot­ták a nemzetiségi lakosságot: éljenek törvény adta jogaik­kal. A jövőért érzett felelős­ség megköveteli pártszerve­zeteinktől, hogy a múlt haladó hagyományaira alapozva tö­rekedjenek az eredmények megőrzésére, az új és nagyobb igények felkeltésére, kielégí­tésére. CSONKA CSABA, az MSZMP szentendrei járási bizottságának első titkára 4 1

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents