Pest Megyi Hírlap, 1978. december (22. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-03 / 285. szám

1978. DECEMBER 3., VASÁRNAP 'xJáíJífm Modern automaták az új üzemházban Érdi eredményjelzők, bőrdíszműk exportra Az új üzemépület földszintjén fotocellás automata segíti a szabók munkáját Nemcsak hazánkban, hanem külföldön is egyre ismerteb­bek a budaörsi Texelektro ipari szövetkezet termékei. Mint arról Varró Károly, a szövetkezet elnöke tájékozta­tott, amióta tavaly januárban egyesültek az Érdi Vasipari Szövetkezettel, sok gondot oko­zott, hogy üzemeiket csak sok helyen, kis műhelyekben tud­ták elhelyezni. Ezen úgy se­gítettek, hogy befejezték az érdiek korábban elkezdett há­romszintes üzemének építését, s így egy négyezer négyzetméteres központi műhelyhez ju­tottak. Igaz, sokba került az elhibá­zott tervek kijavíttatása, de remélik, hogy megtérül a költ­ség. Néhány hete költözött be az épületbe a szabászat, a kö­tődé, és a műanyag bébinad- rág-gyártó részleg, a második emeleten pedig a bőrdíszmű­vesek és bőröndkészítők dol­goznak. Ugyancsak ebben az épületben kaptak helyet az óraszíj készítő berendezések. Az új épület hasznát igazán csak jövőre látja a szövetkezet, de idei eredményeik miatt sem kell szégyenkezniük. Ter­vük 271 millió forint termelé­si értékről szól, s ezt maradéktalanul teljesítik. Híradástechnikai cikkeik, bőr­díszműveik külföldön is ke­resettek. Lengyelországba, Bulgáriába, Romániába lab­darúgó-pályákhoz, sportcsar­nokokhoz szállítottak ered­ményjelzőket, mintegy 600 ezer rubel értékben. A közelmúltban a holland Löwenstein céggel kötöttek szerződést arról, hogy 1982-ig negyvenezer diplomata- táskát készítenek. Ugyanebből a ter­mékből idén több ezer készült angol megrendelésre. Kép és szöveg: Koppány György A lakosság ellátása a közületek előtt Fejlesztik az Áfési-bohckat Pest megyében Pest megye általános érté­kesítési és fogyasztási szövet­kezeteinek forgalma — a most összesített adatok szerint — az országos szövetkezeti át­lagnál idén gyorsabban fejlő­dött. Legjobb eredményt a Gödöllő és Vidéke —, a Mo- norvidéki és a Ráckeve és vidéke Áfész ért el. Több szö­vetkezetnél az egyesülés el­kerülhetetlen átmeneti nehéz­ségekkel járt, de ezen most már valamennyien túljutot­tak — mondta Tuza Sándor- né dr., a MÉSZÖV elnöke. A forgalom alakulásának részleteit vizsgálva viszont ki­derült, hogy az áruházak forgalma las­san nő. Országosan 17, Pest megyé­ben csak 9 százalékos volt a forgalomemelkedés az év el­ső háromnegyedében. Külö­nösen Cegléden és Vácott kell a választék bővítésével, jobb kereskedelempolitikával ezen változtatni. Az agglomerációs települé­seken az élelmiszerellátást kell javítani. Ez elsősorban az ócsaiakat és a pécelieket érinti. Máshol viszont — pél­dául Abonyban, Nagykörösön, Monoron —> raktározási gon­dok nehezítik a színvonalas kereskedelmi munkát. Több ruhaanyagot, ruhát, fehérneműt, cipőt adtak el a szövetkezeti boltokban, mint tavaly, de még mindig nem Sikerült elérni az állami ke­reskedelem üzleteinek forgal­mát. A táp' '-telei, albertirsai és a dabasi szakboltok pél­dául nem használják ki kel­lőképpen lehetőségeiket. A Pest megyei áfészek boltjai az iparcikkek egynegyedét közületeknek adják el. Sok helyen azonban a közületi el­adások ennél is magasabb aránya a lakosság ellátását hát­ráltatja, pedig az áfőszeknek ez utób- oi a fő feladata — hangsú­lyozta tájékoztatójában a MÉ­SZÖV elnöke. Tuza Sándorné dr. a szö­vetkezeti vendéglátásról el­mondta: az utóbbi hónapok­ban ugyan javult a vendég­látóipari forgalom, de még mindig alacsonyabb az orszá­gos átlagnál. Csupán a Gö­döllő és Vidéke Áfész bizo­nyult ebben kivételnek. Az ipari és építőipari javí­tó, valamint a kereskedelmi szolgáltatásokról elmondta, hogy ezen a területen gyakor­latilag már teljesítettek az V. ötéves tervet. Kevesebb viszont a kereske­delmi szolgáltatás, például a házhozszállítás és a kölcsön­zés. Pest megye szövetkezeti bolthálózatában az állami üz­letekhez hasonlóan sok a ki­csi, elavult, s ezért megszün­tetendő, de mindenképpen ta­tarozásra szoruló épület. A MÉSZÖV elnöke úgy véli, hogy azokat az üzleteket, amelyeket még érdemes, va­lóban fel kell újítani, de ez a korszerűsítés nem mehet az ésszerű gazdálkodás rovására. Sz. P. Befejezte munkáját a békekongresszus (Folytatás az 1. oldalról) E nagyszabású békemunka két döntő tényezője a Szovjet­unió és a szocialista országok tekintélye, ereje, valamint a szocialista eszme vonzásának növekedése. Mellette a harma­dik tényezőt azok a nyugati, reálisan gondolkodó polgári erők jelentik, amelyek ugyan nyilvánvalóan nem a szocia­lizmus, hanem a tőkés rend hívei, mégis készek voltak a Szovjetunióval és velünk együttműködni az enyhülésért. Az enyhülés három erőfor­rására tekintve optimistán fe­lelhetünk arra a kérdésre: van-e realitása ma a fegyver­kezés megállításának, majd olyan megállapodások kikény­szerítésének, amelyek o jelen­legi erőegyensúlyt megtartják ugyan, de alacsonyabb szintre csökkentik a fegyverzetet. In­nen vezethet az út a lefegy­verzés, majd a nagy emberi cél, a fegyverek és háborúk nélküli világ felé. Az emberiség egyetemes érdeke Fegyverek és háborúk nél­kül is komoly gondjai vannak az emberiségnek. A világ la­kosságának nagyobbik fele mindennap éhezik. Kisebbik felén, különösen a tőkés or­szágokban és ezen belül is Észak-Amerikában ijesztő nyersanyagpazarlás folyik. En­nek és a környezetszennyező­désnek a veszélyei mellett nem kisebb világprobléma a gazdasági fejlődésben elma­radt és mindmáig akadályo­zott népek sorsa. Nekik csak a szocialista közösség orszá­gai segítenek önzetlenül, de mi is sokkal többet tudnánk nyújtani, ha nem nehezedné­nek ránk a fegyverkezési ver­seny terhei. A világ tudósai­nak több mint a fele olyan feladatokon dolgozik, amelyek közvetlenül vagy közvetve ha­dicélokat szolgának. Ezért az emberiség egyetemes érdeke, hogy a józan ész felülkereked­jék. Mint Kádár János elvtárs mondta, alig néhány napja a Központi Bizottság ülésén: pártunk és a magyar nép bí­zik abban, hogy ...az enyhü­lésért küzdők erőfeszítését si­ker koronázza, hogy végképp el lehet torlaszolni egy új vi­lágháború útját és a viharos századok után békésebb kor­szaknak nézhetünk elébe. Nemzeti ügyünk és interna­cionalista elveink együttes szolgálatát jelenti az, hogy hűséges szövetségesei vagyunk a Szovjetuniónak, a szocialista országok közösségének, szilárd tagjai a biztonságunkat és függetlenségünket garantáló Varsói Szerződésnek. Külön kiemelem szolidaritá­sunkat a hős vietnami néppel, amely oly hosszú és oly sok áldozatot követelő háborús időszak után, most a békés épí­tés rövid éveit megtörő újabb támadásoknak van kitéve — ezúttal a kínai vezetés részé­ről. Mi magyar kommunisták — együtt a többi hazafival, más társadalmi szervezetek tag­jaival és eltérő világnézetű honfitársainkkal — kezdettől tevékeny résztvevői voltunk, s leszünk ezután is a békemoz­galomnak. Miként a hazai mozgalmak, úgy kormányunk is minden alkalmat és lehető­séget megragad, ha hasznos lépéseket tehet a bizalmat és együttműködést előmozdító nemzetközi atmoszféra javítá­sára. A továbbiakban Benke Va­léria hangsúlyozta: Munkás- osztályunk egyetértő támoga­tása, egész népünk bizalma, nagy erőforrásunk a hazai problémák megoldásában. Nemzetközi fellépéseink sike­rét pedig itthoni munkánk eredményei adják. Egész népünk támogatásával Szocialista építőmunkánk eddigi eredményeként népgaz­daságunk szilárd és jelentős termelőalapokat hozott létre — folytatta Benke Valéria. — Ezek adták a lehetőségeket, hogy a dolgozó lakosság élet- színvonala az elmúlt időszak­ban számottevően emelkedett; ezekre a meglevő alapokra támaszkodva dolgozhattak ki gazdasági és kormányszer­veink, fogadhatott el a párt Központi Bizottsága olyan gazdaságpolitikai programot, amely a világgazdaság nega­tív hatásainak ellensúlyozásá­ra és a további rugalmas al­kalmazkodásra képessé teszi vállalatainkat és szövetkeze­teinket. A mai korszak kevesebb egyéni áldozatot kíván, mint a 30 év előtti indulás. De azt változatlanul megkívánja a társadalmi fejlődés, hogy kel­lő számban legyenek olyan emberek, akik abban a szel­lemben élnek, dolgoznak, amely a közösség javát szol­gálva keresi az egyéni boldo­gulást. Ezek közé tartoznak önök, a békekongresszus kül­döttei is. Ezért tekinthetünk bizakodóan a közeli és a tá­volabbi jövő elébe. Állam­polgáraink reménykedve te­kintenek a Varsói Szerződés politikai tanácskozó testületé­nek minapi nyilatkozatából kicsendülő új békekezdemé­nyezésre. E nyilatkozatból op­timizmus sugárzik, azt realitás jellemzi. A Magyar Népköztársaság készséggel csatlakozott ehhez a közös nyilatkozathoz, né­pünk teljes támogatását maga mögött tudva, kormányunk te­vőlegesen fogja szolgálni a benne foglaltak valóra váltá­sát. A békemozgalom minden hívének erőt, sikert kívánok ehhez a szép, emberi, nemes harchoz, hazánkért, az embe­riségért, gyermekeink jövő­jéért — zárta nagy tapssal fogadott beszédét Benke Valé­ria. Népünk nemzeti ügye A IX. magyar békekongresszus állásfoglalása A IX. magyar békekongresszus öt fejezetben meg­fogalmazott állásfoglalást fogadott el. A küldöttek két­napos tanácskozásukon megvonták a magyar békémoz- galom legutóbbi öt esztendejének mérlegét, s vissza- , tekintettek a békeerők küzdelmének három évtizedére. Termékeny vitában, ötvenegy felszólalással alátámasztva megállapították, hogy a VIII. kongresszus óta eltelt idő­szakban a mozgalom pártunk és kormányunk követke­zetes békepolitikája alapján kedvező hazai és egyre ja­vuló nemzetközi feltételekkel eredményesen munkálko­dott a béke építésén és védelmén. A Szovjetuniónak az egész emberiségért érez felelős­séggel, a szocialista közösség többi országával egyetér­tésben folytatott békepolitikája, a nemzetközi békeerők egyakaratú fellépése nyomán szélesebbé vált és elmé­lyült az enyhülési folyamat. Történelmi változások kö­vetkeztek be Európában és más földrészeken is — rögzí­tették az állásfoglalás első fejezetében. A második fejezet megfogalmazta, hogy a magyar békemozgalom cselekvőén szolgálja az egész emberiség legnemesebb ügyét, a békét — s a háborús veszély el­hárításáért folytatott világméretű küzdelmet. Békemoz­galmunk olyan országban részese, alakítója a politikai életnek, a közvéleménynek, amely határain belül a nép jólétének növelésén, a fejlett szocialista társadalom to­vábbi építésén fáradozik, külkapcsolatait pedig az eny­hülési folyamat, a népek békés egymás mellett élése és együttműködése, a társadalmi haladás, a nemzeti függet­lenség és a népek közötti barátság elmélyítésének szol­gálatába állítja. Békemozgalmunk célja: mindenkinek értésére adni, a béke nem elvont fogalom. Együttes ér­deke a ma élő és utánunk következő nemzedéknek. így válik békemozgalmunk a szocialista hazafiság letétemé­nyesévé, egyszersmind részesévé az internacionalista törekvéseknek, melyek a politikai és katonai enyhülés szolgálatában a világ haladó erőinek akaratát fejezik ki. Feladatunk nem lesz kevesebb az elkövetkező években sem — tartalmazza a megállapítást a harmadik fejezet. Míg nem sikerül megálljt parancsolni a fegyverkezési versenynek, az európai biztonságot veszélyeztető neut­ronfegyverek előkészítésének, a helsinki záróokmány meghamisítására irányuló mesterkedéseknek, az agresz- szív tömbök kiterjesztésének — van mit cselekednünk. Békemozgalmunk vonja be akcióiba a magyar nép minden osztályát és rétegét, együttműködve valameny- nyi társadalmi és tömegszervezettel. Támaszkodjék még hatékonyabban a munkásság és a szövetkezeti parasztság példamutatására, forduljon növekvő figyelemmel az ér­telmiség, különösen annak kiemelkedő képviselői felé. Vonjuk be a fiatalokat a békemozgalomba, tegyük őket még cselekvőbb részeseivé a béke védelmének. Ugyanak­kor a jövőben is kérjük, igényeljük és segítsük az egy­házi személyek, a hívők hazai és nemzetközi béketevé­kenységét. A negyedik fejezet leszögezi, hogy ha a szocialista kö­zösség országai tovább erősítik egységüket, ha a haladás hívei, a békéért küzdő százmillió összefognak, sikerül elhárítani az enyhülési folyamat útjában álló akadályo­kat. Változatlanul valljuk, hogy a Közel-Keleten élő né­pek békéjét és biztonságát csak olyan rendezés teremt­heti meg, amely minden érdekelt fél részvételét és jo­gait figyelembe veszi, változatlanul szolidárisak vagyunk a chilei hazafiakkal, a latin-amerikai népekkel, támo­gatjuk a ciprusi nép küzdelmét a szigetország egysé­géért, szuverenitásáért, semlegességéért, a dél-afrikai néoek harcát. Az állásfoglalás ötödik fejezete határozottan megfo­galmazza, hogy küzdenünk kell mindazok ellen, akik felelőtlenül fenyegetőznek az atomháború veszélyével. Hazánkban a béke ügye nemzeti ügy. Ezt szolgálta a IX. magyar békekongresszus is. Éljünk a feltáruló lehe­tőségekkel, hogy a békemozgalom eliusson mindenkihez, aki szívén viseli népünk boldogulását, az emberiség békéjét. Az Országos Béketanács tisztségviselői A kongresszus küldöttei — Hantos János­nak, a jelölőbizottság vezetőjének indoklása után — választották meg az új, 287 tagú Or­szágos Béketanácsot. A béketanács első ülé­sén megválasztotta tisztségviselőit. ELNÖK: Sebestyén Nándorné, a Béke-vi- lágtanács elnökségének tagja. ELNÖKHELYETTESEK: Boldizsár Iván Állami-díjas író, a BVT tagja, Eckhardt Sán­dor professzor, az Országos Onkológiai In­tézet igazgató-főorvosa, Sztanyik B. László, az Országos Frederic Joliot Curie Sugárbio­lógiai és Sugáregészségügyi Kutatóintézet igazgatója. FŐTITKÁR: Kovács Béla, az MSZMP Köz­ponti Bizottsága agitációs és propaganda osz­tályának alosztályvezetője. TITKÁR: Sütő Gyula. ­ALELNÖKÖK: Darvasi István, a Magyar Hírlap főszerkesztője, Fábián Ferenc, a Ma­gyar Újságírók Országos Szövetségének fő­titkár-helyettese, Harmati Sándor, a Magyar Szolidaritási Bizottság elnöke, Háziinger György, a Danuvia Központi Szerszám- és Készülékek Gyárának munkása, Kiss Károly, a Szakszervezetek Országos Tanácsának al- elnöke, Kovács Dezsőné Kossuth-díjas nyug­díjas pedagógus, Láng István, a Magyar Tu­dományos Akadémia főtitkár-helyettese, Le- hoczky Károly, a Termelőszövetkezetek Or­szágos Tanácsának főtitkár-helyettese, Ma- koldi Mihályné, Kossuth-díjas, nyugdíjas pe­dagógus, a BVT tagja, Mondok Pál, a Pest megyei Tanács elnöke, Nyilas József tan­székvezető egyetemi tanár, Pethő Tibor, a Magyar Nemzet főszerkesztője, Réczei László nyugalmazott nagykövet, egyetemi tanár, a BVT tagja, Simái Mihály akadémikus, egye­temi tanár, a Magyar ENSZ-társaság főtit­kára, Szentistványi Gyuláné, a HNF Orszá­gos Tanácsának titkára, Szilágyi Béla nyu­galmazott nagykövet, Terényi István, a Cse­pel. Vas. és Fémművek osztályvezetője, Vass Istvánná, az országgyűlés nyugalmazott el­nöke, Vályi Gábor, az Országgyűlési Könyv­tár igazgatója, a BVT tagja és Zsebők Zol­tán Kossuth-díjas egyetemi tanár. AZ ELNÖKSÉG TOVÁBBI TAGJAI: Angyal Barnabás, a Salgótarjáni Kohászati Mü­vek munkása, Berecz János, az MSZMP Központi Bizottsága külügyi osztályának vezetője, Bajer Já- nosné, a Kondorosi Egyetértés Tsz kertészeti szo­cialista brigádjának tagja, Beck István nyugal­mazott nagykövet, Bíró Imre kanonok-plébános, az OBT katolikus bizottságának titkára, Cser­vény Vilmos, a KISZ Központi Bizottságának osz­tályvezető-helyettese, Deák Lívia, a Magyar Szoli­daritási Bizottság alelnöke, Erdei Lászlóné, a Magyar Nők Országos Tanácsának elnöke, Erdős András, a Magyar Televízió politikai adásának fő- szerkesztője, Farkas József, a Hazafias Népfront Bács-Kiskun megyei bizottságának titkára. Göbö­lyös Gábor, a Hazafias Népfront Országos Taná­csának osztályvezetője, Hantos János, a Magyar Vöröskereszt főtitkára, Ijjas József kalocsai érsek, az OBT katolikus papi bizottságának elnöke, Jeney Jenő, a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat fő­titkár-helyettese, Karáth Ferenc, a Közlekedés- és Postaügyi Minisztérium főosztályvezetője, Katona Imre, az Elnöki Tanács titkára, Kaponyi Erzsébet, a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem adjunktusa, D. Kárdy Zoltán, a Magyarországi Evangélikus Egyház püspöke, a BVT tagja. Kállai Gyula, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöke, Kende István nyugalmazott egyetemi tanár. Kovács Jenő, a KISZ KB titkára, Kürti László re­formátus püspök, Makai György újságíró, Nagy Imre, az Április 4. Gépipari Müvek munkása, Nagy Mária, a Magyar—Szovjet Baráti Társaság főtitkára. Németh Ferenc, az OKISZ elnökhelyet­tese, Patay János, a SZÖVOSZ elnökhelyettese, Péter Ferenc, a Dél-Budai Területi Gyermekkór­ház főigazgató-főorvosa. Réti Ervin újságíró, Sán­dor István, az OBT osztályvezető-helyettese. Tol­nai László, a Magyar Külügyi Intézet főmunka­társa, Sáli Ferenc, a SZOT o«rt*Ivvezetője, Vajda Józsefné, a győri Gardénia Függőónévá- techni­kusa és Tóthné Fodor Judit megyei úttörőtitkár.

Next

/
Thumbnails
Contents