Pest Megyi Hírlap, 1978. december (22. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-23 / 302. szám
Költözés előtt A Dózsa György úti lakótelep 80 lakásos toronyházának műszaki átadása december 29- én lesz. Az épületbe a következő év első negyedében költözhetnek be a lakók. w A Pest megyei Állami Építőipari Vállalat 150 lakást ad át az év végéig Gödöllőn, a Szabadság téri lakótelep Kossuth Lajos utca felőli oldalán. A lakásokba március közepén költözhetnek be a lakók. Barcza Zsolt (elvételei Szociális otthon Karácsonyi műsor Karácsonyi ünnepséget «rendeztek tegnap délután a városi szociális otthon és az öregek napközi otthona lakóinak. Műsorral köszöntötték az idős embereket a Munkácsy utcai Petőfi általános iskola tanulói és a szociális otthon dolgozóinak gyermekei, majd a patronáló üzemek, szocialista brigádok, a Vöröskereszt városi szervezete, a népfront nőbizottsága kedveskedett ajándékokkal. Nem feledkeztek meg a házi gondozottakról sem, ők élelmiszercsomagot kaptak. SZILASLIGET Záróprogram Befejeződött az egészségügyi hónap Az idősebbeknek szervezett programmal zárul Szilaslige- ten a decemberi egészségügyi hónap. A Hazai Fésűsfonó és Szövőgyár kistarcsai gyárában ma, 22-én délelőtt tízkor köszöntővel kezdődik a műsor, majd egy Latabár Kálmán- filmet vetítenek a Petőfi filmszínházban. Az ünnepi ebéd után, két órakor kezdődik a fenyőünnepély, amit a Vöröskereszt szilasligeti vezetősége rendez. Nagyobb tájékozottság Irányszállitmány Jobban mérhető a teljesítmény Áttértek az úgynevezett irányszállítmányokra a Gödöllői Építőipari Szövetkezetben. Eltérően a korábbiaktól egy-egy gépkocsi nem egy bizonyos munkahelyre fuvaroz, hanem mindazokra, amelyek nincsenek túl messze egymástól, és hasonló anyagot használnak fel. Jó megszervezéséhez nélkülözhetetlen a főágazat- és középvezetők alapos tájékozottsága, amelyet ez idén megjavítottak. Más előnye is van ennek, nevezetesen pontosabban mérhetők a teljesítmények. A • tapasztalatok szerint ösztönző ereje nagy. Kolipka Erzsébet kiállítása Kolipka Erzsébet képzőművészeti munkáiból és faképeiből rendeztek kiállítást Csömörön, a Szabadság úti iskolában, amit ma, december 23- án nyitnak meg, délután 5 órakor. Megtekinthető január 1-ig. — December 20-án teljesítette idei tervét a Gödöllői Vegyesipari Szövetkezet kollektívája. A PEST MEGYEI HÍRLAP KÜLÖNKIADÁSA V. ÉVFOLYAM, 302. SZÁM 1978. DECEMBER 23., SZOMBAT Teljesítették az idei tervüket Az utolsó hetek az Árammérőgyárban Hamarosan vége az évnek. A gödöllői Ganz Árammérőgyárban arról tájékozódtunk, hogyan készülnek az esztendő zárására. Elsőként a sajtolóműhelybe mentünk, ahol Márton István üzemvezetővel, Klement József és Pruték József művezetővel beszélgettünk. Elmondták, ebben az esztendőben sok volt a gondjuk. Elsősorban az anyaghiányra, a nyersanyag minőségére, a gépekre és a szerszámokra panaszkodtak. Az anyaghiányról az üzemvezető ezt mondta: Három műszak — Sajnos, nem szállítanak szalaganyagokat, pedig az lenne igazán jó automata gépeinkhez. Mivel csak táblaanyagot kapunk, nekünk ezzel kell dolgozni, hiszen a termelés nem állhat le. Ez viszont nagyobb létszámot igényel, mert kell valaki, aki a táblaanyagot adogassa a géphez. A gépek kihasználása is rosszabb, több nyersanyagot használunk fel. — Mivel mi alkatrészgyártó üzem vagyunk, csak úgy tudjuk ellátni feladatainkat, ha időbéres dolgozóink is darabbéres munkát végeznek, vagyis a segédmunkástól a gépbe- állítóig mindenki gépen dolgozik. Ez azonban még mindig kevés lenne, ezért három műszakban termelünk, és túlórázunk. Nálunk év végi hajrá nincs, de csak azért, mert egész esztendőben hajrázunk. A második termelőterület, ahová ellátogattunk, a műanyag üzem, ahol Dávid Lajos üzemvezető volt beszélgető partnerünk. Mi is nagy hajrában vagyunk, sokat túlórázunk. Csak így oldhatjuk meg a reánk háruló feladatokat. Az új mérőcsalád szerszámainak elkészítése egy kicsit kihatott a mi üzemünkre is. Reméljük, jövőre javulás lesz. A terv azonban így is meglesz. Feszített tempóban, úgynevezett melegváltással, három műszakban, hétvégi túlórákkal elvégezzük feladatainkat. Földi László üzemvezető a galvanizáló, a cinkográfia és a mágnesfelszerelés gondjairól beszélt. — Hajrá van! Majdnem egy hétig nem volt festék. Nagy teljesítményű, termelékeny festősorunk egy hétig állt. Kényszermegoldáshoz folyamodtunk: hagyományos módszerrel festettük azokat az alkatrészeket, amelyek gyártása elengedhetetlen volt, máskülönben a szerelésben leállt volna a termelés. Amit utólag is fel lehetett szerelni, azt később, már a festősoron festettük. Ez a2 áldatlan állapot november végéig tartott. Ennek a kényszerpihenőnek meglett az ára, mert most feszített tempóban, három műszakban termelünk. Köztudomású, hogy mi is létszámgondokkal küszködünk, ezért segítségünkre sietett hat erdőkertesi asszony, és az alkalmazotti állományú dolgozók közül is többen besegítettek. ök a napi munkájuk után négy-négy órát vállaltak egy hétig. Nagyon elégedettek voltunk a közgazdasági főosztály és a műszaki főosztály dolgozóival. Ez a rendkívüli hajtás december 15-ig tartott. A tervet teljesíteni tudtuk. A szerelésen László János üzemvezető nyilatkozott. — Nagy hajrá nincs. Nálünk az már lefutott októberben és novemberben. Ez azonban nem jelenti azt, hogy nincs feszültség. Van. Főleg az exporttermelésben. Akadozott a szerelés, de nem vagyunk lemaradva. Megértő kollektíva A próbaterem és hitelesítő utolsó heteiről Tímár László főművezető adott tájékoztatást. — Nagy hajrában voltunk. Az exporthatáridő december 13-a volt, arra törekedtünk, hogy minél előbb kiszállítható legyen a termék. Ez feszültségeket okozott, ami abból adódott, hogy a háromfázisú hitelesítősor egy rejtett hiba miatt két hétig állt. Éreztette hatását a festékhiány is. Háromfázisú fogyasztásmérőből naponta ezer darabot, egyfázisúból kétezernél többet kellett átadnunk hitelesítve, beszabályozva. Ehhez jó csapatmunkára volt szükség. A hónap 15-ig tartott ez a tempó, de az év utolsó napjáig dolgozni fogunk, hogy a belföldi igényeket is kielégítsük. Gyors tempó Gecse Ferencné, a készresze- relés művezetője: — Az exporttermékek határideje december 13. volt. Nagyon nagy hajrában dolgoztunk végig. Egyedül a mi műhelyünk nem is bírta volna, ezért jöttek segíteni máshonnan. Kellett is, mert a határidőt csak így tudtuk tartani. Sokat túlóráztunk, reggel hattól este hatig tartott a munkaidőnk. Erre azért volt szükség, hogy az exporttermékeket minél előbb kiszállíthassuk, és a megrendelt vagonokat, kamionokat és hajótereket elfoglalhassák áruink. Az export mellett a belföldi is fontos. Nagy szerencse, hogy az itteni kollektíva megérti, áldozatos munkájuktól milyen sok függ. Fördős Gábor ★ Amiről írásunk szereplői még jövő időben beszéltek, azóta valóság: 'az Árammérő- gyár kollektívája december 16- án teljesítette vállalati tervét, azóta a túlteljesítésen fáradozik. Kedvencek felléptével begyei fenyőünnep Ajándékot oszt a Télapó Több mint ezer kisdobost és úttörőt várnak ma, szombaton délelőtt 10 órára az Agrártudományi Egyetem aulájába a fenyőünnepre. A vidám karácsonyi műsorban a gyerekek kedvencei lépnek fel, Rodolfo, Vitai Ildikó és a Sebő-együt- tes szórakoztatja őket. Három bohóc, Mikolai László, Gyurár Tibor és Széki József gondoskodik a jókedvről, s bemutatják tudásukat Fajt Agnes és Sziráczky Brigitta tornásznők. Eljön az ünnepségre az ajándékot osztó Télapó is. Tízéves a Csata együttes Örömet szereznek a lakóknak Műsor az isaszegi táncokból . Rendezvénysorozattal ünnepelték Isaszegen a Csata tánc- együttes megalakulásának tizedik évfordulóját. Fotódokumentációs kiállításon, színes diakép- és filmbemutatóval ismertették az együttes évtizedes munkáját, hétköznapjait, ünnepeit. Baráti találkozót is szerveztek, amelyre meghívták a régi táncosokat és családtagjaikat. Az ünnepségeket a táncosok gálaestje zárta. Utánpótlás Az együttesek körében szokatlan Csata elnevezést Isa- szeg község történetének legjelentősebb, büszkén számon tartott eseménye indokolta. HJszen ki ne tudná, hogy 1849. április 6-án a község határában zajlott a szabadságharc egyik dicsőséges ütközete. A néphagyományok is őrzik e nagy nap emlékét, megkülönböztető jelentéssel ruházva fel a csata szót. Az együttes tíz évvel ezelőtt Valkony Antal pedagógus és néhány lelkes fiatal összefogásával alakult. Munkájukra felfigyelt az isa- szegi tanács és a Pécel—Isaszegi Áfész is, s még az alakulás évében készségesen gondoskodtak otthonáról, támogatásáról. Ez a közös bábáskodás a mai napig tart. A csoport vezetését 1973-ban Fejes Sándor koreográfus, táncpedagógus vette át, az ő irányításával egyesült a népi együttes és az asszonycsoport, s ekkor vették fel a Csata nevet. Fejes Sándor felkutatta, feldolgozta és betanította az Isaszeg környéki táncokat, amelyek új színt vittek a repertoárba, gazdagították a műsort. Az isaszegi táncok című kompozíció sok sikert hozott az együttesnek. Fejes Sándor megbetegedése után tavaly augusztusban a Zséli házaspár vette át az együttes vezetését, ök is új vonásokkal gazdagították a műsort, virtuóz, dinamikus táncokat tanítottak be, Zséli Mihályné táncpedagógusi tehetségének is köszönhető, hogy az együttes utánpótlása biztosítva van: ma már majdnem ötven fiatal várja felvételét a nagyok közé. Jelentős az együttes hagyományőrző munkája is. A tavaszt köszöntő májusfaj árás, az ünnepi szüreti felvonulás, a paraszti életet, a jelesebb napok hangulatát idéző népszokások bemutatása gazdagítja a község kulturális életét. Sokáig emlékezetes marad például a Lakodalmas színre állítása, amikor a játék hitelét két táncos igazi házasságával is alátámasztotta. A hagyományokat felelevenítő előadások, nem túlzás, ezreket vonzanak, valóságos népünnepély egy-egy jól sikerült bemutató. Nagy díj Megtisztelő feladat az együttesnek a társadalmi ünnepeken való fellépés. Ez sem korlátozódik csak a községre, a járásban, a fővárosban, az ország távoli vidékein is ismerik őket. Tíz év alatt az ország több városában, községében arattak megérdemelt sikert. Első díjat nyertek a Galga menti népművészeti találkozón, övék lett az észak-magyarországi táncfesztivál menettánc nagydíja, a helyi és országos szövetkezeti rendezvényeken is megállták helyüket. Háromszor vettek részt országos minősítő versenyen, s két évvel ezelőtt miniszteri dicséretben részesültek. Az első lépés Sokat beszélhetnénk az együttes közösségi életéről is, hiszen a tánctanuláson, a fellépéseken kívül is az összetartás, a barátság jellemzi a tagokat. A község társadalmi munkáiban rendre ott találjuk a táncosokat. Szeretettel fogadják a fiatalokat, segítik az első lépéseket próbálgató újoncokat. Jó a kapcsolatuk a község lakóival is, tíz év alatt sok örömet szereztek nekik. Irta és fényképezte: Fejéregyházi László Szombati jegyzet Leltár Megint eltelt egy év. Ismerősökkel, barátokkal beszélgetve az esztendő utolsó napjaiban, ha csak kutyafuttában is, de elhangzik ez a mondat. Ki-ki másként hadarja, mondja, sóhajtja. Abban valameny- nyien egyetértünk, hogy sajnáljuk az idő múlását, de akad, aki mégis örül, nehéz hónapokat hagyott a háta mögött: sok dolga volt, nehézségekkel küzdött, s most, az új évtől több jót, örömet vár. Van, aki sajnálja hetvennyolcat, sikereket aratott, jól összejöttek a dolgai, semmi oka, hogy új napot kezdjen. De hát lehet-e egyáltalán újat kezdeni? A tiszta lappal indulás közhelye nemegyszer megtéveszt bennünket. Ügy véljük, egy közös megállapodás szülte naptári forduló rendet teremt dolgainkban, új lehetőségeket nyit, elfedi a sikertelenségeket, a gondokat. Ne tagadjuk, van ebben némi önámítás, hiszen február tizediké vagy október harmadika, s leírhatnánk az év bármely napját, vajon nem éppen ilyen alkalom a számvetésre, a folytatásra vagy az újrakezdésre? Mert a számvetések ideje is az év vége. Ebben persze van ráció, gazdasági s egyéb terveink nagyjából a naptári évhez igazodnak. S bár az összesítések, a kimutatások jobbára csak januárban, sőt februárban készülnek el, hiszen a soksok ünnepi rohangászás- ban, az utolsó lehetőségek maradéktalan kihasználásában nem is jut idő végleges mérlegkészítésre, mégis ilyentájt már tudjuk: hogyan dolgoztunk egész évben, mit sikerült megvalósítani terveinkből, mire nem jutott elég energiánk, mit kell jövőre jobban csinálnunk. Mérleget készít a város és a_ járás. Ipari üzemek, mezőgazdasági szövetkezetek éppen úgy, mint a tanácsok vagy a társadalmi szervezetek. Mindenütt leltároznak, összesítenek, egyenleget készítenek. S a számvetéssel ezek a szervezetek nagyjából ugyanúgy vannak, mint a magánemberek, csak ott tervszerűbb, pontosabb a munka. A tervezésé és az ellenőrzésé is. Mezőgazdasági üzemeink egyértelműen jó évet zártak, s a gyakran kellemetlen időjárás ellenére, ha nem is mindenből, de teljesítették vagy túlteljesítették terveiket. Véglegeset még itt sem lehet mondani, hiszen csak a zárszámadásokon derül ki, mennyire egyeznek vagy különböznek a terv- és a tényszá- mok. Az ipari üzemek sem voltak gond nélkül a városban és a járásban az idén. Attól persze 1979-ben sem megy majd jobban, akár intézményekről, akár magánéletünkről van szó, hogy összegezünk. A jól és rosszul sikerült dolgokat egyaránt figyelmesen kell elemeznünk: mit csináltunk jól, mit csináltunk rosszul. Miért van, hogy aki két vagy több évvel ezelőtt jó volt, az ma már kevésnek bizonyul. Milyen okok rejlenek a következmények mögött1 A terveinkkel volt baj vagy a végrehajtással? Számtalan választ váró kérdés, amit nem kerülhetünk ki. Legalábbis akkor, ha tovább akarunk lépni. S vajon akad-e, aki nem akar? Ez is kérdés, s a válaszban nem is lehetünk látatlanban biztosak. A fenyőfák alá most mindenki leteszi a maga ajándékát, hogy örömet szerezzen vele, hogy kellemes meglepetést okozzon. Az ajándékozás és az aján- dékvárás izgalmában élünk az év utolsó heteiben. Milyen nagyszerű ajándék volna, amit adni és kapni is remek, ha az idei számvetések eredményeképpen jövőre könnyebb lenne a dolgunk. Gáti Zoltán
