Pest Megyi Hírlap, 1978. december (22. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-22 / 301. szám
1978. DECEMBER 22., PÉNTEK ap A solymári példa Helyiörténef és történelmi tudat örvendetes, hogy egyre töb- Ben ismerik fel: a múlt értékeinek megmentése, összegyűjtése, gondozása, bemutatása a gondolkodás formálásának, a szocialista történelmi tudat kialakításának egyik leghatásosabb eszköze. Ezért jelent jó példát, ami Solymáron törént, történik. Négyezer éves múlt A solymárok a középkorban királyi szolgáló népek voltak, róluk, a villámgyors vadászmadarak betanítóiról kapta nevét a mai település őse, So- lomdr, ahogyan erről IV. Béla királyi oklevele tanúskodik. A történelem viharai, a török hódoltság pusztításai nem kímélték ezt a települést sem, így a XVII. század végén idekerült délszlávofcból, az 1710- es évektől letelepült bajorokból, tiroli, felső-ausztriai, Württemberg! németekből és magyarokból a XVIII. században új, szilárd faluközösség alakult ki. Az utóbbi évtizedekben ideköltözött üzemek, a PEVDI, a PEMtí, az ország minden részéből igen sok embert vonzanak a községbe. Számukra — és az egyre több állandó lakossá váló üdülőtelek-tulajdonos számára — a helyi múlt talán alig jelent valamit. Pedig ahogyan dr. Jablon- kay István, a solymári hely- történeti gyűjtemény megszervezője és vezetője a történelemről és az azt kutató ásatásokról beszél, a nyomok, visz- szafelé az időben, nem csupán a középkorig, hanem az őskorig követhetők. Mahler Ede régész 1903-ban a Györgyhegyen nyolc római sírt talált. Valká Arisztid 1928 és 1943 között a Várhegyen folytatott ásatásokat, közleményekben ismertette a vár ős-, bronz- és középkori szakaszából származó leleteket. Dr. Kocztur Éva nyolc évvel ezelőtt hét őskori és mintegy száztöven római, dr. Török Gyula százhatvan avar sírt tá^t fel. Az ásatásokat azóta sem hagyták abba, a hetvenes évek elején azonban a helyzet már megérett arra, hogy néhány lelkes ember megalakítsa a helytörténeti társaságot (amely ma a népfront bizottságaként működik), s hangsúlyozza a leletmentés, a közösségi ösz- szefogás szükségességét. Ez fontos volt, mert ebben az időszakban a jó- és kevésbé jóhiszemű amatőr gyűjtők már tömegesen hordták el a községből a néprajzi tárgyakat. Fejlődő gyűjtemény A község és a Pilisvölgye Tsz vezetőinek jó helyzetfelismerő képességét is dicséri, hogy a fenti előzmények után helytörténeti gyűjteményt hoztak létre. A tsz a múlt századi, Templom téri épület adományozásával segítette a gyűjtemény elhelyezését, a tanács hatvanezer forintot adott a tatarozásra. A lakosság összefogásának köszönhető, hogy a munkálatok néhány hét alatt befejeződhettek, s 1972 augusztus 19-én megnyílhatott az első kiállítás. Egy évig láthattak az érdeklődők az udvaron például hat barokk sírkövet, a termekben hetven fotótablót — Seres István tanácstitkár munkáját. — A két szobában s az udvaron rendezett második kiállítás idején — 1974 augusztusáig — többek között cséplőgép, itató, kút, sírkő, szekér, vetőgép került a gyűjteménybe. Az idén februárban elbontott harmadik bemutató ismertette Solymár természeti viszonyait, geológiai lépcsőjét, az Ördögbarlang csennköveit. Az egyik helyiséget XIX. századi parasztszobának rendezték be, a harmadikban néprajzi, háziipari tárgyakat helyeztek el. Iskolás lányok kézimunkái emlékeztettek a régi tanítók igényességére; az udvaron ekkor épült a szin, s került ide a borsajtó, egy kocsi és a szántalp. Májusban nyílt meg a negyedik — a községről a legátfogóbb képet adó — kiállítás, felvonultatva az őskori kerámiatöredékeket, a római, avar emlékeket, a vár területéről előkerült középkori kerámiákát, fémtárgyakat. A második szobában a régi solymári ünnep- és hétköznapokról kapunk képet; frízszerűen elhelyezett fotók szemléltetik az emberi élet stációit, más felvételekről a köznapi munkával ismerkedhetünk. Viseleti darabok, használati tárgyak idézik a 50—80 évnél régebbi népi'kultúrát. Süvegcukor áll a pulton, mellette ma is érzékeny szerkezetű mérleg: a harmadik helyiség a régi vegyeskereskedések hangulatát idézi. Vermes Lőrinc egykori solymári szatócsboltjának berendezése a Magyar Vendéglátó- ipari Múzeum szívességéből került a kiállításra. Múzeumi órák, hónapok A tárgyaikat, fotódokumentumokat szemlélve végigkísérhetjük azt a fejlődést, amelynek a közösség mindenkori lakói csak részleteit érzékelhették. Ma, amikor a gondozott, szépen elrendezett anyag megszólal a kiállítás látogatója előtt, minden magától értetődő, a történelem furcsa kanyarulatai alig érzékelhetőek. Éppen ezért fontos, hogy a bemutatáson túl a magyarázat, az ismereteket elmélyítő emberi szó is beszéljen a múltról. Solymáron nemcsak dr. Jab- lonkay István, a gyűjtemény vezetője, hanem az általános iskola tanárai is tudják ezt. A kisdiákokat — akik közül jó néhányon egyénileg is megnézik a gyűjtemény egy-egy részletét — ezért hozzák rendszeresen, csoportosan a kiállítási helyiségekbe, s tartanak számukra a t^ntervben is rögzített múzeumi órát. A vezető — egyébként nyugdíjas gimnáziumi tanár — Vörösmartyt idézi, azután még egyszer megfogalmazza: a szűkebb környezet megismerése a haza megismerését, szeretetét segíti elő. A felnőttek érdeklődéséről a vendégkönyv bejegyzései tanúskodnak, arról pedig, hogy a művelődés helyi gazdái nemcsak kielégíteni, hanem fokozni is szeretnék azt az érdeklődést, a hagyományosan megrendezett múzeumi hónap eseményei. A programok általában négy részből — a helytörténet, a múzeum, a műemlékek, a művészetek vasárnapjából — tevődik össze. Az idén például László Gyula a kettős honfoglalásról tartott előadást, utalva a solymári avar múltra is; ezt a témát Török Gyula a sírfeltárás bemutatásával közelítette meg. Kozák Gábor a magyarországi kora-románkori templomfeltárásokat ismertette, míg a művészetek vasárnapján hegedűestet tartottak. A gondolkodás változásáért Igen, egy kis községben, ahol a hagyományok és az élet rohamos változásának jegyei összekapcsolódását a szó szoros értelmében az utcán, lépten-nyomon1 felfedezhetjük. Így kell vigyázni értékeinkre, ahogyan Solymáron teszik. Vannak gondok — hiszen a gyűjtemény vezetője saját kezűleg festi be az utolsó tárlót is — és feladatok — például a népi hagyományok kutatásában —, de ami már megvalósult, ami eddig eljuthatott az emberekhez, az sem kevés. P. Szabó Ernő Kevesebb hatóanyag Műtrágyák — olcsóbban-A mezőgazdaság évente — hatóanyagban számolva — 1,5 —1,6 millió tonna műtrágyát használ fel. Nagy szükség van arra, hogy az értékes készítményeket valóban rendeltetésszerűen alkalmazzák, de ez csak abban az esetben lehetséges, ha összetételük, illetve fizikai jellemzőik valóban megfelelnek az előírásoknak. Ellenkező esetben a gazdaságok ráfizetnek és a mezőgazdászok el is számíthatják magukat. Ha ugyanis gyengébb a minőség, több műtrágyára van szükség, s ha ezt nem veszik figyelembe — márpedig az ehhez szükséges vizsgálatokra a gazdaságok többnyire nincsenek berendezkedve — akkor a kívántnál kevesebb talajerőpótló anyaghoz jut a föld. A MÉM agrokémiai központjának mérései szerint az ellenőrzött minták 20 százaléka nem felelt meg a minőségi követelményeknek. A MÉM illetékes intézete azt javasolta, hogy a szabványtól eltérő műtrágyákat csökkentett árral hozzák forgalomba. Ezzel kártalanítsák már előre a mezőgazdasági termelőket, egyúttal arra is figyelmeztette őket, hogy a leértékelt műtrágyát fokozottabb gonddal, ismételt agronómiái számítás után használják fel. Zárszámadás előtt Rákoskeresztúron, a Rákosmezeje Termelőszövetkezetben Is, már a zárszámadásra készülnek. A leltározó bizottság felméri a tsz közös vagyonát és elkészíti a fogyóeszköz-leltárt is. Három község kórusai A centrum a budaörsi általános iskola és gimnázium Amikor a budaörsi általános iskola és gimnázium tanári szobájában Szakáig Mátyás ének-zene szakos tanárról érdeklődtünk, csak úgy röpködtek a jelzők. — Az egyik legnépszerűbb zenepedagógus. — Kollégái, diákjai egyaránt szeretik, fáradhatatlan tanár és társadalmi munkás is. Az éneklés öröméért — Soha nincs rossz kedve — mondja a tanárról Asztalos Zoltánná igazgatóhelyettes. A legrégibb s egyben a legelfog- laltabb pedagógusok közé tartozik, de mindig lehet rá számítani. Ha kell, a napköziben is helyettesít. — Annak idején, főiskolás koromban már egy évig helyettesítettem apámat Budaörsön, aki az iskola igazgatója volt — emlékezik Szakály Mátyás. — 1942-től megszakítás nélkül itt tanítok, az általános iskolában és a gimnáziumban. Kórusvezetői múltam még régibb, 1935 óta voltam különböző helyeken karvezető. Az általános iskolásokból, gimnazistákból, felnőttekből, idősebb emberekből egyaránt alakítottam több énekkart. A budaörsi általános iskola kórusa önálló, heti két próbát tartanak. A gimnazisták — mivel nincs zenei tagozat — kevesebben jelentkeznek, így a honvédséggel, a község lakóival közösén alkotnak egy kart, vállalva a fluktuációt, a változást, a közös éneklés öröméért. A közönség soraiból — A budaörsi énekkart 52- ben alakítottuk meg férfikórusként — folytatja Szakály Mátyás. — Később a művelődési ház támogatásával vegyeskarrá fejlődött, a hetvenes években a gimnazisták is bekapcsolódtak. Egyszer férfi-, máskor női, most vegyeskart, de lényegében 21 éve folyamatosan vezetem a községi amatőr énekeseket. Járási, megyei versenyeken mindig részt veszünk, az általános iskola tanulóiból alakult gyerekkór.us 1970 óta képviseli Budaörsöt a Rádió Éneklő Ifjúságért adásaiban. A járási gyermekhangversenyekről általában arany oklevéllel térünk haza. A budaörsi gyerek és felnőtt énekkarral községi ünnepségeken, iskolai megemlékezéseken, a helyi vállalatok rendezvényein állandóan fellépünk. Szakály Mátyás nemcsak a Saját falujában dolgozik fáradhatatlanul azért, hogy minél többen szeressék meg a muzsikát, az éneket. Biatorbá- gyon és Törökbálinton is ő irányítja a községi kórust. Ha összeszámoljuk, szinte minden délutánja, sőt a vasárnap dél- előttje is foglalt. Nála a szó szoros értelmében igaz, hogy a munkája a hobbija. — A biatorbágyi énekkar ezüst, a törökbálinti arany fokozatot nyer el rendszerint az országos minősítőkön. Mindhárom felnőtt énekkar részt vett a Vándor Sándor fesztiválon, a törökbálinti a közelmúltban lezajlott megyei dísz- bemutatón aratott nagy sikert. Ez a legrégibb kórus, 55 éves múltra tekint vissza. Több kórustagom már negyven éve énekel. A toborzás most már a tagság feladata, sokszor előfordul, hogy egy-egy hangversenyünk után a közönség soraiból új tagok jelentkeznek. Népdalgyűjtő A törökbálinti kórus nyáron kilenc napot töltött az NDK-beli Haldenslebenben. A Magyar Aszfalt- és Beton- útépítő Vállalat fölépített ott egy porcelángyárat, s a búcsúünnepségen Szakály Mátyás kórusa adott koncertet. Az igazgató köszönőlevelet írt, a kapcsolat nem szűnik meg a kórustagok és a gyár dolgozói között. A közeljövőben a vállalat nyugdíjasainak adnak hangversenyt. A másik két énekkar is rendszeresen jár Pátyra, Herceghalomra, a Sasad Tsz rendezvényeire. Szakály Mátyás három fia közül kettő aktív zenész, a Kék Csillag együttesben játszanak. Arra is volt ideje, hogy gyerekeit is a muzsika szeretetére nevelje. — Mégiscsak van egy hobbim — mondja búcsúzóul Szakály Mátyás. Budaörsi német népdalokat gyűjtök. Ha nyugdíjba megyek, Budakeszi, Bia- torbágy német népdalkincsét is feltérképezem. Pósa Zoltán A munka tölti meg tartalommal Versenyben a Március 15. Tsz brigádjai Hemád főutcáján végighaladva megüti az embert a változás képe. Takarosak, egyre szebbek a porták, elkészült az új sportpálya, terjeszkedik az emeletes házakból álló lakótelep, amelynek segítségével szakembereit igyekszik letelepíteni a termelőszövetkezet. A közös gazdaság 1049-ben alakult, ám országos hírnévre csak az utóbbi évtizedben tett szert. Még 1971-ben is csak 400 ember dolgozott itt, s a gazdaság árbevétele 135 millió 619 ezer forint volt. Ma már a nyugdíjasokkal együtt mintegy 3000 ember keresi e gazdaságban a kenyérrevalót, s a termelőszövetkezet évi árbevétele eléri az 1 milliárd 300 millió forintot. Termékeiket exportálják a Szovjetunióba, Csehszlovákiába, Olaszországba és Kuwaitba. Szemlélet és versenyszellem A termelőszövetkezetiek — vezetők és kétkezi dolgozók — állítják: sikereiket a vezetői szemlélet, a bátor kezdeményezés, s nem kevésbé az egészséges versenyszellem kialakulása nélkül nem érhették volna el. — Valóban így van — mondja Kispál Mihály, a hernádi Március 15, Termelőszövetkezet pártvezetőségének titkára. — Különösen két dolgot hangsúlyoznék: a szemlélet és a versenyszellem fejlődését. Aki ismeri a paraszt sorban élt magyar ember gondolkodását, az tudja: hosszú időre van szükség ahhoz, hogy olyan felfogás alakuljon ki, amellyel az egyén esetenként túllát saját érdekén, önzetlenül tesz a közösségért. Gazdaságunkban döntő változást jelentett, amikor 1968-ban csatlakoztunk a hunniahibrid baromfitermelési rendszerhez. Ekkor alakultak meg az első brigádok a termelőszövetkezetben. Számuk 1972-ben 10 volt, idén már 43. Kezdetben, de ma is úgy tartjuk: nemcsak a termelési feladatok megoldása fontos, hanem a szocialista szemlélet kialakítása. Munkájáért mindenki megkapja a fizetését, a jobb teljesítményekért a prémiumot. Pontrendszerrel, sikeresen — Mi számít a legtöbbet a brigádok értékelésénél? — Pontrendszert dolgoztunk ki. A legnagyobb figyelmet a dolgozók politikai és szakmai képzésére, a mozgalmi munkára, a kollektív szellem alakulására, a társadalmi munkára, munkafegyelmi kérdésekre fordítottuk. — Sok üzemben hajlamosak a vezetők csak a termelési feladatok hangsúlyozására, vagyis aki ennyit vállalt, eny- nyit teljesített, ezért ennyi pontot kap. A pontok összesítése után odaítélik a megfelelő brigádcímeket... — Tudom, sokan vitatják a pontrendszer helyességét. Egyesek szerint az értékelésnek ez a módja keveset mond az egyes dolgozókról. Nekem azonban az a véleményem, hogy mindenütt a helyi sajátosságoknak megfelelően kell kialakítania az értékelés rendszerét. Ha a pontrendszer arra szolgál, hogy a brigádok tagjai egy-egy rubrikát kipipáljanak, az merő formalizmus, s elsikkad a versenymozgalom tartalma. Helytelen, ha a kollektívákat egyoldalúan csak a termelési feladatok teljesítése szerint ítélik meg. Mint mondtam: a munkáért mindenki fizetést kap. — Megemlíteném azonban, hogy a mezőgazdaságban a dolgozók szervezeti életének vagy mozgalmi munkájának megszervezése hosszabb folyamat, mint az ipari üzemekben, a gyárakban. Közös gazdaságunkban 1976-ban alakult meg a szakszervezet. Korábban a pártszervezet és a gazdasági vezetők irányították a versenymozgalmat. Jelenleg 178 párttagunk, 120 KISZ-fia- talunk és 388 szakszervezeti tagunk tevékenykedik a gazdaságban. Olyan kollektívákat, olyan felfogású brigádokat kellett életre keltenünk, amelyek tagjai megértik: csak akkor érhetünk el sikereket, ha a különösebben kedvező adottságok nélküli gazdaságunkat ésszerű beruházások, fejlesztések segítségével emeljük az átlag fölé. A korszerűbb gazdálkodáshoz azonban képzettebb dolgozókra, szakemberekre van szükségünk. A brigádmozgalom értékelésénél ezért is esik nagyobb súllyal a latba a politikai és a szakmai képzés. Üdülőért, sportpályáért — Eddig inkább az elvekről beszéltünk. Mi a helyzet a gyakorlatban? Mennyiben értik meg a feladatokat az emberek ? — Ügy érzem, sok éves szervező munkánk nem volt hiábavaló. Kialakítottuk — a gazdálkodás mai követelményeinek megfelelő — szakembergárdánkat. Nyolcvan dolgozónknak felsőfokú, 130-nak középiskolai, 319-nek pedig szakmunkásképesítése van. Munkásaink az elmúlt évben több minit 11 ezer óra társadalmi munkát teljesítettek. Segítették a betakarítást, a sportpálya létrehozását, tisza- kécskei üdülőnk építését, ahol úgyszólván csali az anyag, a faházak kerültek pénzbe. Brigádjaink patronálják a helybeli általános iskolásokat. Rendszeresen meghívjuk a gyerkeket üzemlátogatásra, igyekszünk kedvet csinálni nekik a későbbi itteni munkához. — Gondok? — Természetesen vannak. Egyik problémánk például az, hogy a tavalyihoz képest javult ugyan a munkafegyelem, de az idén még mindig pontokat vontunk le brigádoktól igazolatlan hiányzás, munkahelyi baleset miatt. Van még feladatunk az önképzésben, a tanulásban is, hiszen többen nem végezték még el a nyolc általánost. Az elmúlt év értékelésénél elégedetten nyugtázhattuk azonban, hogy a versenyben részt vevő 20 brigádból 12 érdemelte ki a szocialista címet. Ez az eredmény jó alap a későbbi munkához. Nemcsak beragasztják A baromfifeldolgozó üzemben a megszokott kép fogad. Fehér köpenyes lányok és asz- szonyok sorakoznak az asztalok mentén. Hosszú szalagon ianyarognak a megtisztított :sirkék. Az asszonyok ügyes iázzel darabolják és csomagolják a baromfit, a munka izakaszának megfelelően. A eldolgozó üzem egyik nemrég negalakult közössége az Ady Indre brigád. t — Valamennyien hernádiak vagyunk — szólal meg Gombár Istvánná csoportvezető. — Legtöbbünk fiatalasszony, kisgyerekeket nevelünk, hasonlóak a problémáink. Itt az üzemben mindig akad segíte- nivaló. Amint látja, női üzem ez, sokan gyermekgondozási segélyen vannak, kell a dolgos kéz. Munkaidő után gyakran bentmaradunk, ha a hűtőben, vagy másutt van szükség a munkánkra. — Mi a véleménye a pont- rendszerről? Megtörténik-e olykor, hogy megveszik a színházjegyeket, beragasztják a naplóba, mert pontok járnak érte, de az előadásra nem mennek el ? — Az utóbbiról annyit, hogy vidékiek lévén, örülünk, ha eljuthatunk egy-egy színházi előadásra. A pontrendszer csak az értékelés formája, a mi munkánk az, < ami tartalommal tölti meg. A munkaidő letelte után is sok közös programunk van, jártunk a nyáron Gyulán, megismerked- tiik e város nevezetességeivel, látnivalóival. Terveink között szerepel egy zalaegerszegi kirándulás, ahol megtekintjük a baromfifeldolgozót. Itt a községben az általános iskola egyik negyedik osztályát patronáljuk. Mikulás-ünnepséget szerveztünk a gyerekeknek, megmutattuk az üzemünket. ★ A munkaverseny a dolgozók munka- és alkotókészségén, önkéntes kezdeményezésén alapuló mozgalom, amely átlagon felüli eredmények elérésére irányul. Fontos jel- emzője az alkotó cselekvés lömegméretű kibontakoztatá- ;a, a tudományos és műszaki iejlődés új eredményeinek feltarolása és hasznosítása. (Kivonat a Minisztertanács, a Szakszervezetek Országos Tanácsa és a KISZ KB intéző együttes határozatából.) Virág Ferenc
