Pest Megyi Hírlap, 1978. december (22. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-22 / 301. szám
Befejeződött wmmmmmmmmmm—mmmmmmmmmmmmmmm—mammammmmmmmmmt a téli ülésszak PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A,MEGYÉI TANÁCS LAPJA XXII. ÉVFOLYAM, 301. SZÄM Alt A »0 FILLÉR 1978. DECEMBER 22., PÉNTEK Két törvényt alkotott az országgyűlés Trethon Ferenc felszólalása a költségvetési vitában — Az igazságügy-miniszter expozéja Csütörtökön délelőtt az 1979. évi állami, költségvetésről szóló törvényjavaslat vitájával folytatta munkáját a Parlamentben az országgyűlés téli ülésszaka. A tanácskozáson részt vett Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke, Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Lázár György, a Minisztertanács elnöke, Aczél György, Apró Antal, Biszku Béla, Fock Jenő, Gáspár Sándor, Huszár István, Németh Károly és Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai. Az emeleti páholyokban helyet foglalt a budapesti diplomáciai képviseletek számos vezetője és tagja. Az első felszólaló Trethon Ferenc munkaügyi miniszter volt. A vitában felszólalt még Lombos Ferenc (Győr-Sopron megye, 5. vk.), a megyei tanács elnöke, Sándor Dezső (Borsod megye, 15. vk.), az edelényi nagyközségi közös tanács elnöke, dr. Radnai Éva (Fejér megye, 8. vk.), a dunaújvárosi rendelőintézet körzeti és üzemorvosa, Fülöp László (Tolna megye, 3. vk.), a bátai November 7. Tsz elnöke. A költségvetési törvényjavaslatról szóló vitát Faluvégi Lajos pénzügyminiszter foglalta össze. Majd határozathozatal következett. Az országgyűlés a Magyar Nép- köztársaság 1979. évi költségvetéséről szóló törvényjavaslatot általában és részleteiben, az eredetileg beterjesztett összegekkel egyhangúlag elfogadta. Ezt követően dr. Márkája Imre igazságügyi miniszter tartotta meg expozéját. A vitában elsőként szólalt fel dr. Földvári József (Baranya megye, 4. vk.), a törvényjavaslati bizottság előadója. Egyebek között elmondotta, hogy az országgyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi bizottsága a törvényjavaslat vitája során egyöntetű véleményként állapította meg: a bűnözés — mint társadalmi jelenség — csak közös erőfeszítéssel, a társadalmi és a jogi eszközök összehangolt alkalmazásával csökkenthető, s a Büntető Törvénykönyv ennek csak az egyik, jelentőségét tekintve azonban igen fontos eszköze. A képviselő beszámolt arról, hogy a bizottság szervezettnek, széles körűnek és demokratikusnak ítélte a javaslat előkészítését. Ennek köszönhető — mutatott rá —, hogy a törvényjavaslatban a mai társadalmi igények és a fejlett szocializmus további építésének kívánalmai mellett érvényesültek a tudomány előremutató eszméi és a széles körű gyakorlati tapasztalatok is. Ezután Antalffy György (Csongrád megye, 8. vk.), a szegedi József Attila Tudományegyetem rektora szólalt fel. Dr. Szíjártó Károly legfőbb ügyész hozzászólásában megállapította: a törvényjavaslat több éves tervszerű, széles körű előkészítéssel, a szocialista demokratizmus érvényesülésével formálódott és vált teljessé. Elmondta, meggyőződése, ha a képviselők elfogadják a törvény- javaslatot, az nemcsak ma,, hanem holnap is kiállja a próbát. Ugyanakkor világosan kell látni, hogy a legjobb törvény sem lehet alkalmas a bűnözés visszaszorítására, megelőzésére, ha ez a feladat egyedül és kizárólag a bűnüldöző és igazságügyi szervekre hárul. Hangsúlyozta: a konok, a gátlástalan, a megrögzött bűnözőkkel, továbbá a súlyos bűncselekmények elkövetőivel szemben változatlanul a kellő szigor érvényesítése az alapelv, minden büntetésnél és intézkedésnél a társadalom védelmét kell előtérbe helyezni. Hozzászólt a továbbiakban Fiala Tivadarné (Heves megye, 1. vk.), az Egri Dohánygyár csoportvezetője, dr. Nezvál Ferenc (Budapest, 14. vk.) nyugalmazott miniszter, Bodogán János (Veszprém megye, 10. vk.), a Ba- konytáji Termelőszövetkezetek Területi Szövetségének titkára, Mátay Pál (Fejér megye, 3. vk.) megyei főügyész, Ruisz József (Vas megye, 6. vk.), a Répcelaki Szénsavtermelő Vállalat gépészmérnöke, dr. Juhász Tibor (Bács megye, 20 vk.), a kecskeméti Ügyvédi Kamara elnöke. A képviselők hozzászólására dr. Markója Imre igazságügy-miniszter válaszolt. Az országgyűlés határozathozatallal folytatódott. Előbb a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottsági módosítási indítványait, majd — már ezekkel együtt — a Büntető Törvénykönyvről szóló törvényjavaslatot általánosságban és részleteiben a parlament egyhangúlag elfogadta. A továbbiakban interpellációk következtek. Jazbin- sek Vilmos (Baranya megye, 14. vk.), a Mecseki Szénbányák Vállalat főmérnöke, Gergely István államtitkárhoz, Novák Pálné (Heves megye, 12. vk.), Hatvan város Tanácsa egészségügyi osztályának vezetője Pullai Árpád közlekedés- és postaügyi miniszterhez, Kovács Istvánná (Pest megye, 1. vk.), a Hazai Fésűsfonó- és Szövőgyár kistarcsai gyáregységének munkásellátási felelőse, Simon Pál nehézipari miniszterhez interpellált. A képviselők és az országgyűlés a miniszteri válaszokat tudomásul vette. Ezzel az országgyűlés második napja — amelyen Apró Antal, Péter János és Raffai Sarolta felváltva töltötte be áz elnöki posztot — véget ért; a téli ülésszak befejezte munkáját. (A továbbiakban Trethon Ferenc felszólalását, Faluvégi Lajos válaszát, dr. Markója Imre expozéját és vitaösszefoglalóját, valamint az interpellációkat és a miniszterek válaszait ismertetjük.) Trethon Ferenc: A munkaerőt hatékonyan hasznosítsuk Nemcsak a jövő évi, hanem dsszú távú gazdasági felada- iink teljesítéséhez is elenged- jtetlen a foglalkoztatásban és munkaerő-gazdálkodásban .pasztaiható ellentmondások egszüntetése, a rugalmas al- ilmazkodás a népgazdaság nyleges szükségleteihez, a egváltozott feltételekhez. Ezt célt kell szolgálnia a bérpo- úkának is — hangsúlyozta rethon Ferenc munkaügyi iniszter, majd rámutatott: Társadalmunknak továbbra alapelve a teljes foglalkozta- ttság. Népköztársaságunk al- )tmánya minden állainpol- irnak biztosítja a munkához iló jogot, amelynek gyakorsánál azonban a jelenleginél bban figyelembe kell venni népgazdasági szempontokat, munkaerőhelyzetből adódó ivetelményeket. Gondjainkat nem elsősorban létszámhiány okozza, hanem :, hogy a meglevő munkaerő- rrásokat nem hatékonyan isználjuk fel. Mai helyzetünkben elkerül- ítetlen a teljes foglalkozta- ttság biztosításával össze- iggő feladatok világos elha- rolása a központi irányítás á vállalatok között. A gaz- ilkodó szervek kötelessége a indelkezésükre álló munka- ő ésszerű, hatékony foglal- jztatása, belső átcsoportosí- ,sa, a felesleges munkaerő Iszabadítása. A központi fel- iat viszont a teljes foglalkoz- tottság biztosítása, szükség ietén a munkaerő vállalatok izötti átirányítása. Ennek legértése a feltétele annak, ményének megfelelő kihasználása, az indokolatlan munkaerő-kereslet csökkentése. Sem a szükségletek jobb kielégítését, sem a munka szerinti elosztás elvének érvényesülését nem szolgálja az a gyakorlat, amely állítólagos népgazdasági érdekekre való hivatkozással feleslegesen nagy számú dolgozót köt le. A felszabadítható létszám nagyságának tárgyilagos megállapítása sokkal lényegesebb, mint a panaszkodás az állandó munkaerőhiányra, nem is szólva azokról a törekvésekről, amelyek ennek — de csak ennek — pontos és számszerű bizonyítására irányulnak. Sokszor elmondottuk már, hogy a munkaerőhelyzet feszültségeinek egyik nem lebecsülendő forrásaként, hogy országunkban az alacsony termelékenység miatt több a munkahely, mint a rendelkezésre álló munkáskéz. Ezért lényeges — többek között a műszaki fejlesztés, szervezés, szerkezetjavítás eszközeivel — a létszám felszabadítása és a gazdaságtalan munkahelyek számának csökkentése. Korsserűbb jogi előírásokkal hogy foglalkoztatáspolitikánk kielégítése az indokolt munkaerő-keresletet, elősegítse a dolgozó társadalmilag szükséges szerkezeti átrendeződését és hozzájáruljon a termelékenység és hatékonyság növeléséhez. Akár erőteljes, akár mérsékelt a gazdasági növekedés üteme, ehhez eszközökre, anyagra, energiára és nem utolsósorban munkaerőre van szükség. — Munkaerő-kínálat bővítésére rendelkezésre álló lehetőségeink köztudottan nem számottevőek. A megoldás ezért a társadalmi munkaidő- alap jelenleginél jobb, ésszerűbb, a gazdaságosság követelTermészetesen nem mondhatunk le új üzemek, gyárak létesítéséről sem. Ezzel kapcsolatban eddig általános követelményként fogalmazódott meg, hogy egy új munkahely létesítésének együtt kell járnia egy régi megszüntetésével. Ügy vélem, ez nem elég. A munkaerőforrások és a munkaerőigény összhangját meg kell és meg akarjuk terem-! teni. Ennek érdekében az a törekvésünk, hogy egy új, gazdaságilag jobb üzem létrehozásával egyidejűleg egynél több régi, gazdaságtalan munkahely szűnjék meg. Megemlítem, hogy a jelenlegi jogi előírások korszerűsítésével biztosítani kívánjuk, hogy az eddiginél rugalmasabban váljék lehetségessé a felesleges, vagy hatékonyan nem foglalkoztatható munkaerő felszabadítása, vállalatokon belüli áthelyezése, illetve a gazdálkodó szervezetek közötti tervszerű át-sonortosítása. Gazdaságunkban jelentős tartalékok vannak. Ezek hasznosításának egyik lényeges eszköze a vállalati, ezen belül az üzem- és munkaszervezés. A rendelkezésre álló munkaerő termelékenységében, a termelési kapacitások teljesítményében, a termékek versenyképességében tapasztalható — saját lehetőségeinkhez és a nemzetközi színvonalhoz viszonyított — elmaradásunknak egyik nem elhanyagolható oka a vállalati szervező munka gyengesége. Tárgyilagosan meg kell állapítani azonban, hogy ezen a téren is vannak már figyelemre méltó eredményeink, de ezek nem állnak arányban a technikai felszereltség változásával. A vállalati szervezésben rejlő lehetőségek fokozott kihasználása nemcsak mai körülményeik miatt, hanem azért is kívánatos, mert míg egyes anyagi eszközök időszakonként csak korlátozottan állnak rendelkezésre, e vonatkozásban szinte teljesen szabad a pálya, és a gyorsabb haladás elsősorban szándékunkon múlik. A hatékonyság szervezéssel elérhető javulása a dolgozók érdeke is. Ök soha nem a több és jobb munka velük szemben támasztott követelményét teszik szóvá, hanem azt, hogy ehhez nem mindig biztosítják részükre a feltételeket, mert a gyártási folyamatok nem elég szervezettek. Hangsúlyozni kell azt is, hogy a vállalati szervező munka helyes irányú fejlesztése elősegíti és egyben feltételezi a fejlett üzemi demokráciát, a jó munkahelyi, vállalati légkört. Ebben a felfogásban nyer valós tartalmat a munkafegyelem javítása iránti társadalmi igény is. A munkafegyelem többek között egyrészt a munkaidő teljes kihasználását, továbbá a munkaviszonyból eredő kötelezettségek teljesítését jelenti. Minden vezetőnek tudnia kell azonban, hogy a munkafegyelem csak akkor követelhető meg, ha egyidejűleg biztosítják a betartásához szükséges, feltételeket is. Külön is hangsúlyozandó-' nak tartom a vezető mégha-, tározást. Sokan ugyanis e beosztás alatt csak a vállalat igazgatóját, vagy a szövetkezet elnökét értik. Ügy vélem, hogy a munkafegyelem betartásához szükséges feltételek megteremtése — ide értve a munka megszervezését is — nem lehet egyetlen ember feladata. Kötelessége ez az irányítás minden szintjén dolgozónak, természetes része a vezetői tevékenységnek. Ezért is szükségszerű a Munka Törvény- könyve és végrehajtási rendelkezéseinek korszerűsítése abból a célból, hogy jogrendünk ne egyformán kezelje a hanyag, fegyelmezetlen embereket, a kötelességüket becsülettel, tisztességgel teljesítőket. Magasabb bér, nagyobb követelmény A bér- és keresetszabályozás 1979. évi módosításai mind a korábibnál, mind az 1978. évinél szerényebb mértékű átlagos bérfejlesztést tesznek lehetővé. Annak érdekében, hogy a vállalati jövedelmek és keresetek az eddigieknél jobban összhangba kerüljenek az eredményekkel, valamint a teljesítményeikkel, a kiskereskedelem és a külkereskedelem kivételével megszűnik az 1,5 százalékos követelmény nélküli bérfejlesztés lehetősége. Mérsékeljük a központi bérszabályozási formába tartozó szervezetek részére engedélyezett béremelés mértékét. Feltételhez kötjük a vállalatok bérfejlesztési tartalékainak felhasználását is. A bérpolitikában semmiféle engedményt nem tehetünk. Ezért nem lehet követelmény, teljesítmény- nélküli bérnövelést végrehajtani. A gazdaság- irányítás változatlanul napirenden levő feladata annak biztosítása, hogy a szocialista bérezési elvek az eddigieknél következetesebben érvényesüljenek a gyakorlatban. A teljesítmények növelésének feltétele a végzett munka szerinti bér- és keresetdifferenciálás erősítése. A jövedelmek növelésében jelenleg tapasztalható egyenlősdi hem segíti elő a magasabb teljesítményekre való törekvést. A tervben és költségvetésben előirányzott bérpreferencia keretet kivételes és rendkívül indokolt esetektől eltekintve, nem az elmaradó támogatására, hanem a gazdaságosság és hatékonyság szempontjából kiemelkedő szervezetek — természetesen feltételekhez kötött — ösztönzésére kívánjuk felhasználni. A gazdasági feladatok megoldása közben — s annak feltételeként mindenütt egyre nagyobb figyelmet kell fordítani az emberi tényezőre. Ez fokozott felelősséget jelent minden vezető számára. A munkakörülmények, a munka- feltételek, a munkahelyi szociális ellátás javítása növeli a dolgozók elégedettségét, kezdeményezőkészségét, s ezzel jelentősen hozzájárulhat a termelékenység növekedéséhez. A tervben előirányzott célok meghatározzák a követelményeket. Most az a feladat, hogy a végrehajtás során ezeket teljesítsük és teljesítésüket következetesen számon kérjük. Ebből következik az is, hogy ha a helyes határozatok végrehajtása során feszültségek jelentkeznek, akkor nem a követelményeket kell lazítanunk, hanem céljaink elérése érdekében erőfeszítéseinket kell fokoznunk. (Folytatás a 2. oldalon) Fest megyei képviselők egy csoportja az ülésteremben
