Pest Megyi Hírlap, 1978. december (22. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-21 / 300. szám
Házstészfa készül Kokén A dányi Magvető Termelőszövetkezet kókai tésztaüzeme november 15-re teljesítette a 23,5 vagonos éves tervét. Nyolcfele tésztát készít két műszakban az itt dolgozó nyolcvanhat asszony. A tarhonyatészta kivételével — amely 5 tojásos — r.yolc tojást használnak fel a cérnametélt, a csiga-, az eperlevél-, a nagy és a kis kocka-, a szélesmetélt- és a csusza- tisztához. A képen látható asszonyok csigatésztát sodornak. Csomagolják a cérnametéltet Barcza Zsolt felvételei TERMELŐSZÖVETKEZETEK - EGYÜTT A fejlesztés útja a szakosodás A járás mezőgazdaságának további fejlesztésében fontos szerepe van a szakosodásnak. Valamennyi mezőgazdasági termelőszövetkezet és az Agrártudományi Egyetem Tangazdasága is tagja legalább egy termelési rendszernek, öt szövetkezet pedig két-három termelési rendszernek, illetve gazdasági együttműködésnek is tagja. A közeljövőben a szőlőtermesztésben kívánnak előbbre lépni a Rákosvölgye, a dányi Magvető és a túrái Gal- gamenti Rákóczi termelőszövetkezetekben, a burgonyatermesztésre szakosodik a Szilas- menti, a galgamácsai összefogás és a Rákosvölgye szövetkezet. Erősíteni kívánják az együttműködést a veresegyházi Vörös Csillag Szakszövetkezet és a fóti Béke Termelőszövetkezet között. V. ÉVFOLYAM, 300. SZÄM 1978. DECEMBER 21., CSÜTÖRTÖK Gazdagodtak a dányiak Járda, közmű — összefogással Az év vége közeledtével szaporodnak leltáraink. A hozzáértők számszerűen is mérlegeidé, hol történt előrehaladás, mit lehetett és kellett volna még elvégezni. Az biztos, hogy sok mindenért felelősek vagyunk, egyének, kollektívák, mert ha voltak is nehézségek, tagadhatatlan, hogy javarészt a munkával szerzett örömöktől maradhat emlékezetes ez az esztendő is. Amivel gyarapodtunk, abban valamilyen munka testesül meg, s azé az igazi öröm, aki többet tett értük. A maguk erejéből Gondolom, így vannak ezzel a dányiak is, amikor a napokban zajló tanácstagi beszámolókon összefoglalva hallják, hogy mi mindennel gyarapodott egy év alatt a község. Ám, éppen az előbbi fejtegetés alapján hozzátehetjük: mindez csak a helyben lakók közös akaratával valósulhatott meg. Tanúm rá tanácselnökük, dr. Fabó István, aki annál is illetékesebb ezt bizonyítani, hiszen 1948, a tanácsok megalakulása óta részt vesz a község irányításában, huszonegy évig titkára, 1971 óta pedig elnöke a helyi tanácsnak. Vele beszélgettünk a 4200 lakosú község életéről, hétköznapjairól. — Az egy évvel korábban megtartott tanácstagi beszámolókon sok javaslat hangzott el arról, hogy hol van különösen szükség a közművek, utak, járdák felújítására, vagy éppen újak építésére — kezdte tájékoztatóját dr. Fabó István. — Az észrevételeket, javaslatokat, ahol csak lehetett, figyelembe vettük idei községfejlesztési tervünk kialakításakor, ezért sok mindenben jelentős támogatást nyújtott a lakosság. Fő utunk, a Szabadság út járdája nem volt végig lekövezve, itt az idén 340 méter új járdát építettünk meg. A Templom utcában 125 méteren újítottuk fel az évek során megsüllyedt járdát. Tanácsunk ebben az évben 38 ezer forintot költött járdaépítésre. S külön is megemlítem, hogy a Szondi György utcai lakók az út páros oldalán saját erejükből építettek maguknak gyalogjárdát. — Az egyik legnagyobb ösz- szefogást jelentette a Kossuth utca úttestjének építése. Ez 700 méter hosszú, a közlekedés szempontjából már régen igen fontos lett volna helyre- állítása, hiszen rendkívül mély, sáros volt az esős évszakokban. Az itt lakók házanként 1500 forintot adtak az úttest építésére, ezen felül hatórai társadalmi munkát vállaltak személyenként, amint azonban kiderült, hogy a kőterítéshez ez sem elég, átlagoson további két órával megtoldották. Hozzájárulás A Magvető Termelőszövetkezet társadalmi munkában szállította a köveket. A lakosság által végzett társadalmi munka értéke 177 ezer, a gazdaságé mintegy 60 ezer forint, a lakók pénzbeli hozzájárulása majdnem 80 ezer forint Az átalakulás fokozatai Kiapadhatatlan forrás a munka zése közben. A szövetkezet sincs még egyéves. Ismerik egymást, közösen élték át az indulás nehézségeit, gondjait, együtt küzdöttek a feladatok, elképzelések megvalósításáért. Fegyelem Nem voltam egészen apró gyerek, amikor a magyar falvakban még a hagyományos növénytermesztés folyt. A kukorica betakarítása után aludni tért a határ, s pihenni, a nyári munkákban, elsősorban az uradalmi földeken megfáradt summások, mezőgazdasági nincstelenek és törpebirtokosok népes serege. Erre gondoltam, amikor a kartali Petőfi Termelőszövetkezet bagi irodájában láttam a sürgőforgó embereket, miközben beszélgetőpartneremet, Kupi Károly növénytermesztési fő- ágazatvezetőt vártam, hogy az esztendő eredményeiről, a jövő esztendő terveiről faggassam. Amikor megérkezett, elmondtam neki is a bevezetőben írtakat: Kötődés — Hol van az már? — kérdezett vissza. — Néhai nagyapáink még egy álló napig is elbabrálíak, farigcsáltak, mesterkedtek, hogy egy kézhez álló ganéjhordó saroglyát ösz- s behozzanak. Piszmogni órákig egy lapát nyelével, míg engedelmesen a tenyérbe simul — nem éri meg. Hiszen olcsón kapni a boltban. Tudjuk, persze, nagyon jól tudjuk, hogy az a világ, tartós kapcsolataival együtt, kötődéseivel a falubeli rokonsághoz, a kisháza tájaihoz, az udvarhoz, a kerthez, a fákhoz — ez a kereknek érzett egykori, gyermekkori világkép végképp szétködlik napjainkban. Hogy találkozunk ezzel a jelenséggel a termelőszövetkezetben, abban a termelőszö— Nem volt könnyű esztendő, ha az eredmények dicséretesek is. Búzából 42,5 mázsás, őszi árpából 51 mázsás hektáronkénti átlagtermésről számolhatok be, és van jó néhány terményféle, amely hasonlóan eredményes volt. Csakhogy nekem az a véleményem, nemcsak azt kell számolni a termelőszövetkezet földjénél, amit kihoztunk belőle, hanem azt is, amit benne hagytunk. Az őszi alapműtrágyát például a szükséges 2200 hektár helyett csak 500 hektáron szórták ki. A búzánál az optimális tőállományból mintegy 10—15 százalék hiányzott. A 250 hektáron termelendő cukorrépa vetéséhez nem rendelkeztünk vetőgéppel. Sorolhatnám tovább, de ez a néhány adat is elég bizonyíték ahhoz, hogy a termelés elsősorban az embertől függ. A fegyelmezett emberek által végzett fegyelmezett munkától. Alszik-e a határ? Alszik-e a falu? — kérdezném beszélgetőpartneremtől, de a leltározók elhívják, így önmagam válaszolok a kérdésre. Még nincs ugyan vastag hótakaró, de a jövő évi gazdag és bő termés érdekében gondosan megművelt földeken sarjad a mag. Az emberek tanfolyamokon, előadásokon, csoportos beszélgetéseken keresik az olcsóbb, jobb termelés lehetőségeit. Készül a szakvezetés, készülnek a fizikai dolgozók a tavaszi, nyári helytállásra. Ki így, ki úgy gyűjti az erejét. Fercsik Mihály volt, amihez a tanács még mintegy 110 ezer forintot adott. — Útjavításokat, ugyancsak társadalmi munkával, a Petőfi és a Bethlen utcában végeztünk, a Rákóczi utca bitume- nezését megyei segítséggel sikerült megoldani. Igen rossz állapotban van a Dány és Káka közötti út, amelyet ez évben terveztek felújítani, ez azonban jövőre maradt. Ez a község belterületén, az Árpád és a Vásártér utcában lakó negyven családot érinti, ezért a község 200 ezer forinttal járul hozzá a több millió forintos beruházáshoz. — Iskolánk jelenleg három helyen működik. Az idén megkezdtük és jövőre folytatjuk az Imre téri iskolaépület bővítését négy tanteremmel és szertárral. Ez több millió forintos beruházást jelent, amelynek befejezését 1980-ra ígérhetjük. A régi tanácsháza épületében alsós napközi otthont rendeztünk be, ugyancsak mostantól indítottuk meg a felnőttoktatást o cigány lakosság számára, amelyen húszán vesznek részt. — Az évek során kicsinek bizonyult az óvoda konyhája, amelynek pedig 127 óvadást, 47 napközist és nevelőiket kellett volna ellátnia. 1978- ban bővítettük, s napjainkban már kétszáz személy étkezhet itt. A munkát a tsz szakemberei végezték, a szülők társadalmi segítsége itt sem maradt el. Részletes terv Dr. Fabó István tanácselnök még azt is elmondotta, hogy ez az esztendő némi előbbre- lépést jelentett a leendő községi vízmű munkálatainak megindításában. A Dózsa utca végén már elkészült egy mélyfúrásos kút, ennek hozama azonban kevés, jövőre még egyet kell fúratniuk. Ez utóbbinak tervezése és fúrása sem csekély összegbe kerül, mintegy 700 ezer forintot emészt fel. A vízmű részletes tervét jövőre készítik el. Fehér István T ájékoztatás az idei eredményekről Megalakult a MAE járási-városi szervezete Megtartotta alakuló ülését a Magyar Agrártudományi Egyesület gödöllői járási-városi szervezete, tegnap, december 20-án a MÉM Műszaki Intézetben. A járás és a város gazdaságaiból és intézményeiből érkezett szakembereket, valamint vendégeket — köztük Tunyogi Andrást, a Pest megyei Tanács növénytermelési szakfelügyelőjét, a MAE megyei szervezetének titkárát és Lehel Lászlónál, a Pest megyei Tsz-Szövetség titkárhe- helyettesét — Balázs Ferenc, az intézet ügyvezető igazgató- helyettese köszöntötte. Ezután Lehel Lászlóné adott előzetes tájékoztatást megyénk mezőgazdaságának idei eredményeiről, majd megválasztották a járási-városi szervezet vezetőségét. A MAE gödöllői szervezetének elnöke Kolozs László, a vácszentlászlói Zöldmező Termelőszövetkezet elnökhelyettese lett. Elnökhelyettesnek Dolmány Ferencet, a járási párt- bizottság munkatársát, titkárnak Fekete Máriát, a járási hivatal műszaki és munkavédelmi felügyelőjét választották meg. Tagjai a vezetőségnek: Dr. Édes Istvánná állatorvos (Kisállattenyésztési Kutatóintézet), Dr. Kalász László műszaki titkár (MÉM Műszaki Intézet), Molnár László kerületi igazgató (ATE Tangazdaság), Mózer István elnökhelyettes (galgamácsai összefogás Termelőszövetkezet), Dr. Tóth Pál egyetemi docens (ATE) és Vattay Antal főmérnök (Dányi Magvető Termelő- szövetkezet). F. L Fontos exporttermék Fontos exportterméket állítottak elő a dányi Magvető Termelőszövetkezet takar- máHykészítő üzemében. A TSZKER megrendelésére 65 vagon kukoricagranulátumot gyártottak, amely szállításra kész a szövetkezet raktárában. Lakásszerviz Kevés az üveges Minden várakozást felülmúl a gödöllői Építőipari Szövetkezet által az idén augusztusban megnyitott lakásszerviz iránti kereslet. Erre az évre 300 ezer forintos bevételt terveztek, de már biztos, hogy elérik az egymilliót, a festők, tapétázók, asztalosok sem győzik a megrendelést, ámde a legnagyobb igény az üvegesek iránt nyilvánul meg. Kielégíteni csak abban az esetben képesek, ha sikerül további üvegezőket felvenni. TERMÉSZETJÁRÁS Közkedvelt klubdélutánok Ma: diavetítés a Tátráról Közkedveltek a GSC természetjáró szakosztályának a téli esték hasznos eltöltését szolgáló klubdélutánjai. Szeptembertől áprilisig minden hónap harmadik csütörtökén a Juhász Gyula járási-városi könyvtárban tartják az összejövetelt. A legközelebbi ma, december 21-én délután 5 órai kezdettel lesz. Diaképekkel kalauzolják el az érdeklődőket az Alacsony-Tátrába. Ezen az estén hirdetik ki a Mátra— Bükk jelvényszerző túra eredményeit és adják át a jelvényeket. A Bükk—Mátra jelvényszerző túrán Verebélytől Putnokig a szakosztály tizennyolc tagja vett részt, a zempléni Rákóczi túrán tizennégy. Az Alacsony- Tátrában, ahol a ma bemutatandó diaképek készültek, nyolcán voltak. Itt említjük meg, hogy a sikeres szakosztályt négy lelkes természetbarát irányítja. Idei évükről a GSC legutóbbi elnökségi ülésén Bihari József szakosztály elnök számolt be. Létszámuk 1978-ban 204 volt, 91 férfi, 105 nő, négy fiú és 4 lány. Nyplcvannyolc túrát rendeztek, elsősorban hazai tájakon, ezekből huszonhárom úgynevezett munkatúra volt, amelyek során felújították a turistautak jelzéseit. Cs. Galgamácsa Jó mérkőzések a teremtornán A Kiskút SC, a Váckisújfalu község, a SE Oregfiúk, az ösz- szefogás SE és a Tsz Gépész csapatának részvételével rendeztek labdarúgó teremtornát Galgamácsán. A nagy érdeklődéssel kísért eseményre az általános iskola tornatermében került sor. A nézők nem csalódtak, jó mérkőzéseket láthattak. A tornát a Váckisúj- falu'ak nyerték meg, második az összefogás SE, harmadik a SE öregfiúk, negyedik a Tsz Gépész, ötödik a Kiskút SC. A győztes csapat díja egy díszes váza, e mellé a motorsporttal kapcsolatos könyveket kaptak jutalmul. A többi együttes is könyvjutalomban részesült. vetkezetben, amely egy évvel ezelőtt két gazdaság egyesítésével keletkezett? — Egy-két rövid évtized alatt a szemünk előtt vesztette el értékét o kézi munkának az a fajtája, amelyet a gépek százszor pontosabban, gyorsabban, eredményesebben és okosabban elvégeznek. A kézi munkából fakadó öröm megszűnt. Az az öröm ma már nincs, ami kijárt az aratónak, amikor hátratekintett és végignézett a kaszája nyomán kialakult renden. A kombáj- nos meUét ma másfajta öröm dagasztja. Légkör A munka öröme a nagy kérdés, vagyis az: vajon lehet-e a mindennapos munkát az örömök olyan kiapadhatatlan forrásává bővítenünk — méghozzá társadalmi méretekben, mindenki által hozzáférhető forrássá — mint az egyén virtusságát követelő munkáknál volt szükségszerűen jelen ez az öröm. — Itt van a növénytermesztési munkák gépesítése, amely a közismert okok miatt szükségszerű. Mit tehetünk? Gépeket vásárolunk. Legutóbb is két Kába—180 típusú masinával gazdagodott a szövetkezetünk. Ám a gépekhez ember kell, olyan ember, aki a milliós értékű gépet személyes munkaeszközeként kezeli és szereti. Négy dolgozót elküld- tünk traktorostanfolyamra. De hol a biztosíték arra, hogy a tanfolyamot végzetteknek a munkájukban örömük lesz? Pedig a pihenés, a kikapcsolódás örömeit is jócskán meg lehet többszörözni, ha valaki élvezettel végzi a munkáját. A vezetés dolga a munkaeszköz, jelen esetben a gép megszerettetése, de a vezetés dolga a jó munkahelyi légkör kialakítása és biztosítása is. A hatalmas munkaeszköz így válhat és válik személyes használati tárggyá, kedves ismerőssé, miközben a közösségnek termel milliós értékeket. Különben is az a meggyőződésem, hogy a szakmai színvonal emelése növeli a munkakedvet is. — Nézzünk egy másik területet. A mezőgazdaságban egyre nagyobb jelentősége van a kémiai eszközökkel, szerekkel történő növénytermesztésnek, a műtrágyázástól egészen a kártevők elleni védekezésig, a gyomtalanításig stb. Ha nem ma, hanem csak holnap gondolunk az ezzel kapcsolatos feladatokra, biztosan elkésünk, ezért iskoláztunk be hét embert betanított munkási növényvédelmi tanfolyamra. — Az emberekkel való törődés. a vezetés és a termelésben dolgozók közötti őszinte kapcsolat kialakítása teremthet igazi munkakedvet. Hogy miért beszélek ilyen sokat a munkakedvről? Hosszú távlatban sem remélhetjük az utánpótlás számbeli javulását, így a munkaerőhiány legbiztosabb ellenszere nálunk csak egy lehet: bőség a munkakedvben. Még nincs egy éve, hogy Kupi Károly a kartali Petőfi Termelőszövetkezet dolgozója, de tapasztalata, jártassága, szakismerete megvan, hiszen egész fiatal korától a mező- gazdaságban dolgozott, erre a munkára készült iskolái vég-
