Pest Megyi Hírlap, 1978. december (22. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-20 / 299. szám

"kMHop 1978. DECEMBER 20., SZERDA TELI KÖNYVVÁSÁR 1978 Ajándékozzon könyvet!? A címbeli reklámmondat eredetileg kérdőjel nélküli. Felszólítás: karácsonyra sze­retteinek, rokonaiak, barátai­nak ne mást, hanem könyvet ajándékozzon. Nemcsak azért, mert ez aránylag olcsó, de könnyű is hozzájutni. Félre a tréfát. Hovatovább sajnos — vagy szerencsére? — ott tartunk, hogy bizonyos könyveket csaknem olyan ne­héz megszerezni, mint egy La­dát, vagy egy családi otthont. Túlzás? Hetekkel késve Cegléd, könyvesbolt a főté­ren, vezetője Szidlovszky Pe­temé: — Az igény, az érdeklődés óriási. Naponta 15—20 ezer fo­rintot viszünk a postára. Még­sem vagyunk elégedettek. Nem a pénzről van szó. Sokan vá­sárlás nélkül kénytelenek el­menni, mert például nem kap­nak egész kis gyerekeknek le­porellókat, színes, kevés szö­vegű képeskönyveket. Nincs kézimunkakönyvünk, a Nyu­gat hasonmás kiadásából csak egyet kaptunk. Az utánrende- lésekre 30—40 napot kell vár­nunk, de általában nem kap­juk meg azt, amit kérünk. Pe­dig most valóban mindent ke­resnek, a több száz forintos albumokat is viszik, mint a cukrot. A monori szövetkezeti köny­vesboltban Kátai Józsefné a vezető, ő a szállításra panasz­kodik: — Negyven percre vagyunk a fővárostól, de Hetekkel ké­sőbb kapjuk meg az újdonsá­gokat, mint a pesti boltok. So­kan járnak oda dolgozni, ők persze ott veszik meg a köny­vet. Van 44 munkahelyi bi­zományosunk, állandóan szól a telefon, küldjünk árut. A he­lyi Áfész kocsijával mentünk be a pesti raktárba könyvért, de így is alig kaptuk meg. Iszonyú ott a felfordulás, a murikáshiány miatt egy csomó embert hívtak be vidékről se­gíteni. Minden könyv kelendő *— ha van. Nem jelent meg A Csepel Autógyár kicsi, kétszemélyes boltjának veze­tője, Kárpáti Erzsébet, na­gyon elkeseredett: — Kollégáimhoz képest még inkább okom van rá, hiszen mi még az éves tervet sem tudjuk teljesíteni. Tízezres gyárunkba, 14 terjesztőhöz kaptam 4, azaz négy Értelme­ző szótárt. Tudom, nem ezen múlik. De ráadásul új vagyok ezen a poszton, talán túl fiatal is, sokan engem okolnak, ha nem jutnak hozzá a keresett könyvhöz. A váci Széchenyi utcában a Művelt Nép Könyvterjesztő boltjának főnöke, Szőke Pálné, nagy tapasztalatú, régi szak­ember: — Minden eddiginél na­gyobb a könyv iránti érdeklő­dés. Míg korábban december tizediké táján kezdődött a sze­zon, idén már november köze­pe óta napi 20—30 ezer forint a bevételünk, az átlagosnak lcét-háromszorosa. Nálunk há­rom hét az elmaradás Buda­pesthez képest. A szállítás si­ralmas, volt eset, amikor egy­szerre nyolc újdonságlista könyveit, 150 csomagot zúdí­tottak a nyakunkba, be kel­lett fél napra zárnunk, hogy átvehessük a tonnányi könyv­rengeteget. A tévében olyan olvasnivalót reklámoznak, ami­ket még nem láttunk. A többiek közül teljesen efogyott a Török miniatűrök, a Tevan- sorozat, Széchenyi Zsigmond könyve, az Egészségügyi ABC, a képzőművészeti albumok többsége. Hiánycikkek Hasonló panaszokat Pest megye több könyvesboltjában hallottunk. Tisztában vagyunk azzal, hogy a fentiekben vá­zolt kép egyoldalú. Nem szól­tunk arról, mennyire örvende­tes a könyv iránti igény ek­kora növekedése. Nem szól­tunk róla, mert ennek tükré­ben a nehézségek még na­gyobbnak tűnnének. Az utób­bi időben számos fórumon foglalkoztak a könyvkereske­delem problémáival, az el­avult nyilvántartási, raktáro­zásig szállítási rendszerrel, a boltok korszerűtlenségével, a munkaerőhiánnyal. Tudunk a nyomdák, a kiadók gondjairól is. Ám mindezt részletesen el­magyarázni lehet ugyan, de ha valaki könyvet akar vá­sárolni, nem éri be magyará­zatokkal. A hibás igényfelmé­rés, piackutatás, forgalmazás miatt eleve hiánycikkek ke­letkeznek: például a Nyugat 1908-as évfolyamának hason­más kiadását mindössze 4 ezer példányban adták ki, nem cso­da, hogy ha már most ráígér­nek az amúgy is magas, 600 forintos árra. Ajándékozzon könyvet — így szól a felszólítás. Szót is fogadnánk — ha lehetne. A. Gy. Magyar művészek az UNESCO-ban Kettős magyar kiállítás nyílt az UNESCO párizsi székházában: Dargay Lajos szobrászművész alkotásait, va­lamint más Franciaországban és Magyarországon élő ma­gyar művészek Ady emlékére készített grafikai lapjait mu­tatják be at ENSZ oktatási, kulturális és tudományos szer­vezetében. A kiállítást Dunbar Mar- chall-Malagola, a Képzőművé­szetek Nemzetközi Társaságá­nak főtitkára és Klein Már­ton, a Párizsi Magyar Intézet igazgatója, Mód Péter, hazánk UNESCO-nagykövete és Ni­colas Schöffer, a magyar származású, Franciaországban élő szobrász nyitotta meg. Je­len volt Veress Péter, hazánk párizsi nagykövete is. SZÜNIDEI GYERMEKPROGRAMOK Paradicsom és Kefe bohóc Közeledtének első jelei közé tartozik a táblára vésett so­ványka Ö-betű, amit másnap az IÓ követ és mire a felirat VAKÁCIÓ-vá hízik: megkez­dődik a várva-várt szünidő. Ilyenkor aztán mindenféle csuda jó dolgot lehet csinálni, például szánkózni és korcso­lyázni, no feltéve, ha az idő­járás kedvez és igazi téli na­pokkal ajándékozza meg a va- kációzókat. Ám ha mégsem, aggodalomra azért nincs ok. A megye művelődési központ­jaiban és könyvtáraiban vál­tozatos és gazdag programok között válogathatnak a fiata­lok. Bábelőadások, filmvetíté­sek és vetélkedők várják őket. Felsorolni valamennyit lehe­tetlen lenne, ízelítőül azonban néhányat kiragadtunk közü­lük. A Csepel Autógyár művelő­dési központjában 23-án dél­előtt rendezik meg a gyere­kek fenyőfa ünnepét. Ugyan­ezen a napon Cegléden a gyer­mekkönyvtárban lesz irodalmi délután, mellyel a karácsonyt köszöntik. Kiskunlacházán és Tökölön a művelődési házban szintén 23-án tartják a fenyő­fa ünnepét. Szentendrén pedig a megyei művelődési központ­ban 24-én vasárnap délelőtt 10 órakor Fagyöngy címmel kezdődik előadás, melyen Móka Miki, Mazsola, Manócs- ka, Paradicsom és Kefe bohóc, valamint a Mikulás gondosko­dik a vidámságról és jókedv­ről. A váci művelődési központ és a Hajós Alfréd úttörőház közös rendezésében töb mint félszáz program várja a va- kációzókat. December 22-én délután fél hatkor a művelő­dési központ előcsarnokában megtartandó úttörőbállal kez­dődik a gazdag programsoro­zat. A többi napon egyebek között vidám vetélkedők ping­pong és sakk-versenyek, film­vetítések várják a pajtásokat. Az előadások kezdetéről a plakátokról, valamint a két­ezer példányban kinyomtatott műsorfüzetből értesülhetnek a váci és természetesen a Vác környéki fiatalok. A hóra egyébként a váci programso­rozat szervezői is számítanak: közös, óriás hóember építésére invitálják a pajtásokat K. É. Napközisek patrónusai HAT ÉV MÉRLEGE BUDAKESZIN Éppen az idén ünnepeltük a napközi otthonok fennállásának ' 25. évfordulóját. A jubileu­mon — okkal — szó kell, | hogy essék a szocialista bri- ! gádokról, segítségükről, mely a szó-szoros értelmében mér­hetetlen. De érzékelhető, szin­te minden napközi otthon éle­tében ... Közös az öröm, a bánat A budakeszi általános is­kola és gimnázium kisegítő iskolájában 1972. óta fogadnak gyerekeket a napköziben. Hu­szonöt fiatal számára pótolja a családi otthont, segíti őket a tanulásban, a szabadidő kul­turált kihasználására, egy­más kölcsönös megbecsülésére, egyszóval közösségi magatar­tásra neveli őket. Közös a munka, a játék, a tanulás, a pihenés, s az öröm, a bánat is. Mert olyan gyerekekről van szó, akik a családból menekül­nek a közösségbe. Tizennégy éve dolgoztam már napközivezetőként, ami­kor a kisegítő iskola napközi otthonába kerültem. Hosszú évek munkájával értem el korábban, hogy az ideális ne­velési feltételek meglegyenek a napköziben: egészséges, esz­tétikus, jól felszerelt termek, sok-sok játék, könyv, munka­anyag és eszköz. Gyermeknek, nevelőnek egyaránt könnyebb volt így a dolga. Nagy tervekkel, lelkesedés­sel vállaltam új munkámat, de szinte áthághatatlan falakba ütköztem. A budakeszi iskola vezetői minden erőfeszítésük ellenére sem tudták megte­remteni az alapvető tárgyi fel­tételeket. Alig pár száz forint maradt a felszerelésre, miután a legszükségesebb edényeket megvásároltuk az étkeztetés­hez. Még szükségmegoldásnak sem volt nevezhető ez. Olajos padlójú, rosszul vilá­gított és hideg, barátságtalan tanterem, hiányos berendezé­sű helyiség volt a napközisek második otthona. A szűk fo­lyosón gyülekeztek, a táskákat a földre tették, a lépcsőkön ücsörögtek a gyerekek. Az udvaron pedig csak ácsorog- hattak, pad egy sem volt. A kerítés mellett csicsókabozót éktelenkedett... , Változtatni mindenáron Hogyan lehetne megváltoz­tatni az érzelem-, inger- és él­ményszegény környezetet? Ezt a kérdést tettem fel magam­nak nap-nap után. A megol­dás — mint annyi helyütt, s annyiszor — ezúttal is a kül­ső segítség volt. Virágládákat készítettünk a teraszra, a Só­sad Tsz ajándékba adott mus­kátlit, ezzel ültettük be. Pihe­nőpadokhoz is jutottunk rö­videsen: a közeli erdőgazda­ság adta az anyagot, mi állítot­tuk össze. Az Állami Nyomda selejtpapírt, egy textilüzem hulladékanyagot küldött a munka-fogialkozásainkhoz. Az alkalmankénti segítség — nem tagadjuk — jól jött, de kevésnek bizonyult. A rádió Nyitnikék műsorá­nak egyi adására 1974-ben fi­gyeltünk fel. Üzemek, szocialis­ta brigádok kerestek olyan kis iskolákat, amelyek rádiókészü­léket kérnek. Jelentkeztünk. Minden gyerek odabiggyesz­tette a hevét, aki már tudott írni. Válaszlevél, és rádió nélkül telt el a tanév, s kezdődött a következő. Közben alakult, gazdagodott a gyermekek kö­zössége. Egy ízoen éppen a veszprémi állatkert vadjai­nak gyűjtöttünk közösen mak­kot, amikor hazaérkezve a napközibe, telefonüzenet várt minket: a MÁV szocialista brigádjainak képviselője ér­deklődött, hogy szükségünk van-e egy tévékészülékre. ' Két nap múlva ismét meg­jelentek nálunk, s szeptember 7-én kilenc vasúti szocialista brigád ajándékát — egy vado­natúj televíziót vehettünk át. Gazdag négy esztendő Pirosbetűs ünnep volt ez a napköziben, és a gyerekek pi­ros nyakkendőt kötöttek a vendégek nyakába, akik együtt beszélgettek, énekeltek ve­lük aznap a padokban. Ez volt a kezdet. A kilenc brigáddal azóta is jó a kapcso­latunk, kedves ismerősként lá­togatnak hozzánk, beszélnek munkájukról, életükről, s ér­KERAMIKUSMUVESZ AZ ISKOLÁBAN Pilisszentiváni tanár szobrai között A pilisszentiváni általános iskolában tanít Vetró Szilárd. Huszonegy éve ugyanabban az iskolában. A magyar nyelv és irodalom szépségeit oktatja a kisdiákoknak, s megtanítja őket a zene, a művészet szere- tetére is. E mellett évek óta az úttörőcsapat vezetője. Nevel, tanít, társadalmi munkát végez — ám mindez mégiscsak egy része az életé­nek. Amint ugyanis hazamegy, nyomban valami más világba kerül. Vagy talán mégsem, mert amint az iskolában is a művészet szeretete veszi kö­rül — amit átad a gyermekek­nek — ugyanúgy otthonában is o művészet világa fogadja. A saját művészetéé. Vetró Szilárd lakása egyút­tal az agyag birodalma. Kerá­mia figurákat teremt már hosszabb ideje a saját gyönyö­rűségére. Ám most kilépett ebből mások gyönyörködteté­sére is, mert december 4-én megnyílt az első kiállítása Bu­dapesten, a KFKI KISZ klub­jában. Kerámiái tele vannak élet­tel, emberszeretettel. Egyik­másik kompozíciójában iro­dalmi élmények sűrűsödnek, így például Aase anyó a Peer Gyntből vagy Ophélia mélysé­ges bánata a shakespeare-i tragédiából. Kovács Margitot tartja igazi mesterének Vetró Szilárd. Sze­reti, tiszteli nagy művészegyé­niségét, amelyet valami mó­don továbbfolytatni, tovább­vinni is szeretne. Természete­sen nem másolásaként, hanem ihletésével önálló egyéniség­ként. Erre utal egyebek között az örökbefogadás című kis­plasztikájának kedvessége, a Fáradtság kifejező mozdulata. Időnként iskolai tanítványai is meglátogatják tanárukat. Ilyenkor körbeülnek kis laká­sa padlóján és zenét hallgat­Reménytelen reménykedők Vetró Szilárd kerámiája Vetró Szilárd Halmágyi Péter felvételei nak. Chopint, Csajkovszkijt, Lisztet... S egybekapcsolódik ezeken a találkozásokon zene és képzőművészet. Érdekes egyéniség Vetró Szi­lárd, aki közel negyven éve­sen vette kezébe az- agyagot, hogy alkosson. — Mi késztette erre? — Mindig bennem élt a mintázás utáni vágy, de éle­tem úgy alakult, hogy csak nemrégiben nyílt rá lehetősé­gem — mondotta, s közben ki­derült az is, mennyi nehéz­séggel kell megküzdenie. Ál­landó gondot jelent ugyanis egyebek között az, hogy hol égetheti ki az elkészült alko­tásokat, s miként egyeztetheti össze ezt a munkásságát a másikkal. A kiállítás egyelőre arról ta­núskodik, hogy Vetró Szilárd alkotóereje legyőzi a nehézsé­geket. Katona Kata deklődnek a gyermekek fejlő­déséről, tanulmányi eredmé­nyükről, közösségi életükről. Mindez 1974-ben esett. Hogy azóta mi minden történt? Csak a jelentősebbek álljanak itt: egy évvel később az udvart parkosították a szocialista bri­gádok asszonyai. A KPM vas­úti főosztályán pedig üzem- látogatáson fogadták a gyere­keket, akik megismerkedtek a vasutasok eddig csak elbe­szélésekből ismert munkájá­val. A férfiak közben felmérték, mi minden hiányzik a nap­köziből, s rövidesen megkap­tuk a felszerelést. Reggeliző- pultokat a folyosóra, tizenkét függönykarnist a tantermek­be, két vadonatúj falitáblát, vasablakot a balesetveszé­lyes szenespincére, és vas fe­dőlapot a vízaknára. De ami a legnagyobb örömet okozta: külön a mi számunkra készí­tették a függönyöket. Egyre otthonosabbá vált a napközi. Megjavították az aj­tókat, az ablakokat, a fenyő­ünnepre édességet, könyveket hoztak a gyerekeknek. Ezt a hagyományt máig is közösen ápoljuk, együtt ünnepeljük a karácsonyt. Tavaly a gyermeknapra tol­laslabda készlettel lepték meg a gyerekeket, karácsonyra So­kol rádióval és társasjátékok­kal. Az elmúlt évben végre felújították iskolánkat. Meg­épült a napközi étkezőterme, a mosdó, s eltűnt az olajos padló is ... Az iskola, s vele a napközink lassan hasonló lesz a többi iskolához, nap­közihez. Akik itt élünk, tud­juk, hogy nem kis része van ebben segítőinknek, a vasutas szocialista brigádoknak. Bizo­nyára gyermekeink között is akad majd több, aki a MÁV- nál keresi hivatását, jövőjét. Szalai Béláné napköziotthon-vezető, Budakeszi ^ RÁDIÓFIGYELŐ A MIT ÜZEN A RÄDIÖ tényfeltáró' oknyomozó ri­portjai gyakran kínálnak el­gondolkoztató tanulságokat. Vajon a társadalmi szigor mindig oda sújt-e, ahol ez valójában indokolt, pedig a gyakran megbüntethetetlen fe­lelőtlenség, a körültekintés hiánya sokszor nagyobb kárt okoz, mint egy kétségbeesett állapotban elkövetett bűn- cselekmény — töprenghettünk a vasárnapi riport különös fordulatait nyomon követve. Egy alkoholista férj mellett két gyerekkel kínlódó asszony köl- csönökbe bonyolódott, végül nem tudta visszaadni a pénzt, ezért két év börtönbüntetésre ítélték. Közben a férje meg­halt, s a gyerekek állami gon­dozásba kerültek. A lakásba ideiglenesen beköltöztetett ne­velőszülők a kisebb gyereket elhanyagolták, a berendezést tönkretették. Szabadulása után az asszony rendbe tette az otthonát, de a nagyobbik gye­rekét, a lányát hiába kérte vissza, továbbra is állami gon­dozásban tartották, mégpedig a lakásukkal szemben lévő kollégiumban. Végül az illegá­lisan édesanyjához hazalátoga­tó kislányt megalapozatlan fegyelmivel sújtották. A kollé­giumban és az iskolában a félremagyarázás, az előítéletek légkörében kezelték a kislány problémáját. Másodfokon vé­gül rendeződött az ügy, Ági is hazaköltözhetett az édes­anyjához. Akik pedig ebbe a kálváriába belehajszolták, semmiféle büntetést nem kap­tak. A MAGYAR SZÉPPRÓZA SZÁZADAI. Vargha • Balázs sorozata a művekkel, a múltat idézi. A legutóbbi adásban rö­vid bevezető után Kazinczy Ferenc Fogságom naplója cí­mű művéből hallhattunk sze­melvényeket. Sajnos a rend­kívül szűkreszabott műsoridő nem alkalmas arra, hogy ízelí­tőnél többet nyújtson az egyes írásokból. Kazinczynak az utókornak szánt naplójából is, elfogatásának története mel­lett, a legközismertebb részle­tet hallhattuk: a magyar jako­binus vezérek vérmezői kivég­zésének leírását. A VISSZAPILLANTÓ Le­vendel Júlia gyerekeknek író­dott, de a történelem, a múlt iránt érdeklődő felnőttek szá­mára is hasznos műsora II. Rákóczi Ferenchez kalauzolta látogatóba hallgatóit. A szel­lemes és jellemző dialógusok megjelenítették Rákóczi életé­nek sorsdöntő fordulatait, ahogy a felkelők gondolatát elutasító főúr a bécsi udvar szándékait és a magyar nép nyomorát megismerve a sza­badságharc vezére lett, majd a bukás után egyre inkább el­szigetelődve töltette el a ro- dostói száműzetés napjait. A regényes eseményeket köve­tő dialógus és az összekötő szöveg didaktika nélkül adott politikai tájékoztatást, törté­nelmi értékelést a korról. rAADÄS. Szilágyi János félórás műsorában a közked­velt Kettesben visszhangját kutatta, felkeresve két volt vendéglátóját, Mérei Ferencet és Sulyok Máriát, akiknél j kérdezőként annak idején jól [ érezte magát. A Mérei Ferenc­cel készített beszélgetés igazi I ráadás volt. Mérei újra össze­foglalta a már elmondott vé­leményét, s Szilágyival közö- I sen értékelték a kibicek, a I véleményt nyilvánítani nem i merők rokonszenvének és el- i lenszenvének lélektani okait; | a siker, a sikertelenség, a szó­kimondás visszhangját. Egy­mással is évődő rosszmájúsá­guk a Kettesben adások leg­jobb perceit idézték. Sulyok Máriához talán nem a legjobb pillanatban ment vissza Szilágyi. A közelmúlt­ban színházat cserélni kény­szerült, hetvenéves művésznő most nem tudott igazán fel­oldódni. De, Szilágyira jellem­ző, hogy ezt a kevésbé kel­lemes, de a színészsorsról ál­talában is sokatmondó beszél­getést betette Ráadásába. Mező Ferenc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents