Pest Megyi Hírlap, 1978. december (22. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-14 / 294. szám

V. ÉVFOLYAM, 294. SZÁM 1978. DECEMBER 14., CSÜTÖRTÖK r ^ Építőipari szövetkezet Megszilárdult a munkafegyelem Gondtalannak, munkátlan- nak éppen nem mondhatók a gödöllői Építőipari Szövetkezet vezetői, ám, a mai gondok mások, mint a korábbiak. Ta­valy például rossz évet zár­tak, az idei jó lesz. Elsősor­ban nem a tekintetben, hogy akkor nem teljesítették a ter­vet, az idén igen. Elérték előirányzatukat 1977-ben is, ebben az esztendőben is. Óriá­si különbség azonban a ho­gyan. Hosszú ideig kísértett a munkaerőhiány, a bérszínvo­nal-gazdálkodás miatt a szak- képzettség szerinti összetétel sem volt kedvező, a munka- fegyelem gyenge, sok az iga­zolatlan mulasztás. Akárme­lyik tényezőt vesszük, 1978- ban fordulat következett be. Kevesebb hiányzó Az első hat hónap mérlege még kedvezőtlenül alakult, ötszázezer forinttal több bért használtak fel a megengedett­nél, a tervteljesítés sem volt százszázalékos. A már elhatá­rozott intézkedéseket ezek után gyorsan és következete­sen életbe léptették. Átszervez­ték a szövetkezetét. Két fő ágazatot hoztak létre, az épí­tőmesterit és a szakszerelőit. Ezzel a rokon szakmájú em­bereket egy vezetés alá von­ták, de ami ennél is lényege­sebb, érdekeltségük és köl­csönös függésük is erősebbé vált. Könnyebb lett a szakem­berek, a csoportok mozgatása. Szakszerűen szólva: javult az élőmunka hatékonysága, job­ban szinkronba került a kifi­zetett bér és a teljesítmény. Mivel az egész üzem átte­kinthetőbb, s ugyanakkor a kö­zépvezetők is a korábbinál határozottabban a sarkukra álltak, megszilárdult a mun­kafegyelem. Szó se róla, nem mindenki tapsolt. Néhányan szedték a sátorfájukat. Nyugodtan te­hették, hiszen akad a város­ban munkahely, ahol nem tel­jesítménybérben kell dolgoz­ni, s különben is, meghittebb a légkör. Értsd: lazább a munkafegyelem. A frontvona­lak tisztázódásának egyéb következményei is voltak. Alapjában véve pozitívak, de a szabályok bizonyos érzéket­lensége miatt negatív vonáso­kat is hordoztak. Elmentek a szövetkezettől a linkóciak, vagyis azok. akik bérszínvo­nal-gazdálkodás esetén nél- "külözhetetlen hígítók, hiszen az ő kisebb bérük teszi lehe­tővé a képzett és szorgalmas munkások nagyobb, keresetét. Ámde, most, a bértömeggaz­dálkodás közepette eltűnésük feszültséget okozott. Itt ma­radtak a nagyobb alapbérűek, sőt jöttek is, mert kellett a szakember, a kifizethető bér azonban természetesen nem növekedett. Nehézséget okozott egy má­sik, önmagában üdvözlendő dolog. Nevezetesen az igazo­latlan hiányzások csökkenése. Tizenötezer óráról ötezerre mérséklődött, ami megfelel öt ember munkabérének, amit pluszban kellett kifizetni. Rugalmas átállás Hogy ne vesszünk el a szö­vetkezet belső gazdaságszer­vezői útvesztőiben, gyorsan térjünk át a megoldások ér­zékeltetésére. Berencsi János elnök és Orth Mihály főmér­nök egyszerre mondta ki: kon­centráltuk a munkahelyeket, a korábbinál jóval kevesebb a munkaszám. Ami számukra egyszeregy, nekünk nem ok­vetlenül az. Lefordítva persze sokkal egyszerűbb a dolog. Ta­valy 82 munkahelyen dolgoz­tak egyszerre, ebben az esz­tendőben 50-en. A mai gazda­sági helyzetben, az építőipari kapacitás iránti óriási igény közepette különösebb hátrá­ny á nincs annak, hogy vala­mely cég termelőképességével megközelítőleg azonos tömegű munkát vállal, főleg, ha olyan kicsi, mint az építőipari szö­vetkezet. Ha valamilyen oknál fogva az egyik munkahelyen nem tudnának dolgozni, gyor­san felvállalnak valami mást. és késedelem nélkül odairá­nyíthatják munkásaikat. Az előnyök viszont kézzel­foghatóak. A munkahelyek említett koncentráltsága vé­gül is a munkaerő és az anyagi eszközök összevonha- tóságát jelenti. Azonos létszámmal A gödöllői Építőipari Szö­vetkezet tehát jól összerázó­dott 1978-ban, 48 millió forin­tos tervüket várhatóan 52 millióra teljesítik. Minden em­ber, minden közösség' elemi vágya, hogy a mainál többet érjen el, idei eredményeit jö­vőre túlszárnyalja. Ugyanígy gondolkodnak az építőipari szövetkezetben is, ráadásul őket külső erők is erre sar­PIACI KORKÉP Megkezdődött a fenyőfavásár A megszokott téli képről számolhatunk be a város zöld­ség- és gyümölcsüzleteiből. Ritkán, de akad még friss zöldség, a fejes salátát 1,50- ért, a hónapos retket 3 forin­tért adják. A karfiolnak kilón­ként 14 forint az ára. öt fo­rint a karalábé, nyolc forint a zeller és a zöldség kilója. Emelkedett a vöröshagyma és a fokhagyma ára, az előbbiből 7,30, az utóbbiból 24 forint egy kiló. A rózsaburgonyát 4,40-ért mérik. A féhé:káposzta 3,60, a kel­és a vöröskáposzta 4,40. Hét forintot kérnek a savanyú ká­posztáért, 30-at a savanyú paprikáért, az uborka 16 fo­rint. A sütnivaló tök kilója 3,60, 4,80 a fekete retek, 5 fo­rint a cékla, 8 forint a lila hagyma. Gyümölcsből A.^xander- körtét kínálnak 14 forintért. A mák továbbra is 38 forint, a dióbél 120 forintot ér. Bő­ven van morzsolt kukorica, kilója 3,40. A 20-as üzlet piaci pavilonjában aszalt szilvát is láttunk, fél kilót 20,60 forin­tért kínáltak. A piacon csak néhány árust és vevőt látni, itt kínálnak naspolyát is, 16 forintért kiló­ját. Csemegének számít a sülttök, 4—5 forintért árulnak tenyérnyi darabot. Említést érdemel még a zöldség, mást nem is igen látunk a stando­kon. A piacokon két forint, a Pest megyei Zöldért üzletei­ben 1,90 a tojás. Itt á fenyő­favásár, 22—23 forint a fa mé­tere. Narancs, mandarin, ha nem is mindenütt és állan­dóan, de azért kapható. A banán, a datolya, a füge egyelőre hiánycikk. M. kallják. Idei árakon számítva 60 millió forintra emelik ter­vüket, ami az esetleges ár­változásokat beleszámítva is legalább 5—6 százalékos több­letet jelent. S mivel a létszá­mot nem akarják növelni, ugyanennyivel kell nőnie a termelékenységnek is. Röviden megfogalmazva: to­vább kell finomítaniuk az üzem- és munkaszervezést, csökkenteni az önköltséget. Ezen törik most a fejüket gaz­dasági és politikai vezetők, hogy minél teljesebben meg­oldhassák az MSZMP KB leg­utóbbi, építőipari határozatá­ból rájuk háruló feladatokat. K. P. Több mint kétezer cikket kínálnak Hiába a Jé kereskedő? A Pest megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat gö­döllői, 94-es számú vasboltjá­ban sűrűn adják egymás ke­zébe a kilincset a vásárlók. Az üzletbe belépve jól elkülönít­ve, polcokon találjuk a cso­magolt, önkiszolgálóan is vá­sárolható árukat, a kilóra mérteket vagy a nagyobb da­rabokat külön részlegben kap­hatjuk meg az eladóktól. Vas-, műszaki cikkek, háztartási zo­mánc- és edényáru, szerelvé­nyek és kisgépek, ez a válasz­ték, de lehet itt vásárolni mo­torkerékpárt is. A legapróbb csavartól a legnagyobb árukig több mint kétezer cikket kí­nálnak — ha kínálnak. Évente mintegy hárommillió forintnyi a forgalom, de lehetne ennél több is. Szezoncikk A helyszűke miatt a rúdvas- árut nem tudják elhelyezni, az áruellátás vissza-visszatérő nehézségei is sok bosszúságot okoznak vevőknek, eladóknak egyaránt. Amikor felkerestük Gáli Gyulát, az. üzlet vezetőjét, éppen többen távoztak elége­detlenül: hiába jöttek ugyanis, hónapok óta hiába keresnek különböző cikkeket. A bolt ve­zetőjével együtt hevenyészett hiánycikklistát állítottunk ösz- sze, s ez ugyanolyan bosszú­ság az üzlet dolgozóinak, mint a közönségnek. Kezdjük o szezonjellegű árukkal. Tavasszal a drótfo­nat, az ásó, a kapa a keresett cikk, de az idén ,a vásárlók hiába kerestek ezeket, mint ahogy később a tűzhelyek iránt érdeklődőknek is csak nemet inthettek az eladók. Kályhákból, olajkályhákból még mutatóban sincs egy da­rab sem. De ha a hosszú vá­rakozási idő után, a megren­delt kályha meg is érkezik, csöveket nem adhatnak hoz­zá. Külön csövet pedig ne is keressen senki, az még a ka­IPARBAN, MEZŐGAZDASÁGBAN Bejáró értelmiségiek járásunkban Bejárókról hallván hajlamo­sak vagyunk csupán kétke­ziekre gondolni, a fekete vo­natok munkásaira, a közsé­HIVEKET SZEREZNEK A galgamácsai együttes Zalában Vankóné Dudás Juli kiállítása Nagykanizsán Nagy sikerrel szerepelt a hónap elején Zala megyében Vankóné Dudás Juli és a gal- gamácsai népi együttes. A helybeliek meghívásába elő­ször Nagykanizsán nyitották meg járásunk híres népművé­szének kiállítását, amelyet később Lentiben is bemutat­tak. A Dudás Juli vezette né­pi együttest is nagy szeretettel fogadták, a nagykanizsai Ko­dály Zoltán Vasutas Művelő­dési Házban és a lenti Sólyom László Művelődési Házban is sokan tapsoltak műsoruknak. A zalai közönségnek az volt a véleménye, hogy a számukra távoli népszokásokat ennél természetesebben, hívebben aligha lehet bemutatni. Di­csérték az együttes tagjainak képzettségét; a legfiatalabb tói a legidősebb szereplőkig min­denki megnyerte a tetszésü­ket. Nemcsak a galgamácsaiak- nak, de járásunknak is meg­tiszteltetés, hogy országunk távoli tájain is szerétik, meg­becsülik hagyományait, nép­művészetét. Vankónéék érde­me, hogy a megismertetést és megszerettetést fáradságot nem ismerve elősegítik, s hí­veket toboroznak környékünk értékeinek. gekben élő kétlakiakra, akik otthon mezőgazdasági terme­léssel foglalkoznak, s a város üzemeiben töltik második avagy a harmadik műszakju­kat. Járásunkban, ha arányuk jóval kisebb is a munkásoké­nál, szép számmal találhatunk bejárókat a szellemi foglalko­zásúak között. Valamivel több mint 41 ezer a bejárók száma, ebből több mint 2200 értelmi­ségi. Tanulságos egy másik sta­tisztikai adat is, amely a já­rásban foglalkoztatott felső­fokú képzettségűekről készült. Ez összehasonlítható adatok nélkül is mutatja a mezőgaz­daság és az ipar fejlődését. Termelőszövetkezeteinkben például 231 egyetemet és főis­kolát végzett szakember dol­gozik. Az természetes, hogy a na­gyobb üzemekben mindenütt megtalálhatók a kvalifikált szellemi munkások, az utóbbi években azonban mind többet alkalmaznak a szövetkezeti iparban is. Jelenleg ipari szö- vetkezeteinikben 24, a tanácsi iparban 6 diplomás dolgozik. SPORT — SPORT — SPORT — SPORT — SPORT — SPORT — SPORT JÁRÁSI LABDARÚGÓ-BAJNOKSÁG Értékelték az őszi idényt Hiába várta fűtött helyiség az esztendő utolsó szövetségi összejövetelén a sportvezető­ket, csak kevesen jöttek el. Most tartotta meg elnökségi ülését a járási labdarúgó-szö­vetség is, amely Huszár János elhalálozásával hat főre csök­kent. Ketten igazoltan hiá­nyoztak, a jelenlevők, Miklós János, László László, Gólya László, Molnár András és Ko­vács Tibor viszont annál tü­zetesebben vitatta meg az őszi idény eseményeit, tanulságait. Sok mindenről szó esett, mert sok minden történt az elmúlt hónapban. Voltak szín­vonalas és unalmas találko­zók, akadt sportszerű, de bot­rányba fulladt mérkőzés is. A játékvezetők sem álltak min­dig hivatásuk magaslatán, de előfordult olyan eset is, hogy a jól bíráskodó játékvezetőnek félnie kellett az elfogult szur­kolók haragjától. Abban az el­nökség minden tagja egyetér­tett, hogy a tavaszi rajtig ren­geteg a teendő. Újra visszatértek például a Valkó—Bag mérkőzésre, amely, mint ismeretes, öt perccel a befejezés előtt véget ért. Palotai játékvezető a pá­lya szélén történt sportszerűt­lenség miatt félbeszakította a találkozót. A játékvezetőt kül­dő testület azért jobban is meggondolhatta volna a dol­got, hiszen Palotai korábban Valkón játszott, s minden jó szándéka ellenére elfogultság­gal vádolták. Talán ez is oka volt a botránynak. A félbe­szakított mérkőzés ügye még ma sincs megnyugtatóan tisz­tázva. Miklós János, a szövetség elnöke védelmére kelt vala­mennyi sportbarátnak, hiszen akik ebben a járásban a spor­tért dolgoznak, önzetlen, lelkes emberek. Kovács Tibor, a já­rási-városi sportfelügyelőség vezetője sem volt más véle­ményen, de hozzáfűzte; éppen ezért kell úgy dolgozniuk, hogy semmi kétség se férjen a jó szándékhoz. Az elnökségi ülésen sokat hallottunk a játékszabályokról s így arról is, mikor szakít­ható félbe egy mérkőzés. A játékvezető ilyen esetekben nehéz döntést hoz, hiszen a rendező egyesületeknek jelen­tős kára származott az ese­ményből. Sajnos, mindenütt akadt egy-két ittas néző, aki­ket nehéz visszatartani attól, hogy botrányt okozzanak. Fe­gyelmezetlenségeikkel több- nvire a kis egyesületeket sújt­ják, amelyek tehetetlenek a rendbontókkal szemben. Gólya László a fegyelmi bi­zottság munkájáról beszélt. Elmondta, hogy a határozatok meghozatalánál nemcsak a já­tékvezetői jelentést és a kiál­lított játékos véleményét ve­szik figyelembe, hanem sok­szor tanúkat is meghallgatnak. Jellemző, hogy a tanúk gyak­ran egymással ellentétes val­lomást tesznek, ez is mutatja, hogy milyen nehéz igazságo­san ítélkezni. Az elnökségi ülésen szó esett a szövetség és a felügye­lőség kapcsolatáról is, amit a jövőben szeretnének elmélyí­teni. A játékvezetők képzésé­ről többen is szóltak, s min­denki azt reméli, hogy a téli tanfolyamon újabb, a sportért rajongó és elsősorban nem a fizetésért bíráskodó játékve­zetőket sikerül kiképezni. Az egységes szemlélet kialakítását segíti az új szabálykönyv, amit az ősszel még nem hasz­náltak ki kellően a bírák. A járás sportbarátai remélik, hogy tavaszig sikerül még in­kább összefogni a labdarúgó­kat, a sportvezetőket, a szur­kolókat és ennek az lesz az eredménye, hogy emelkedik a színvonal, népszerűbb lesz a játék. TABELLÁK I. osztály 1. Aszódi 12 9 2 1 35-15 20 2. Dány 12 8 4 — 32-14 20 3. HMSE 12 9 1 2 37-19 19 4. Zsámbok 12 7 2 3 30-17 16 5. Túra 12 5 5 2 23-14 15 6. GEAC 12 7 — 5 31-22 14 7. Pécel 12 6 2 4 22-22 14 8. Valkó 12 6 1 5 33-19 13 9. Bag 12 6 1 5 23-25 13 10. Mogyoród 12 3 3 6 21-33 19 11. Veresegyház 12 2 1 9 13-22 5 12. Hévízgyörk 11 2 1 8 22-34 5 13. Isaszeg 12 1 1 10 13-55 3 14. Galgahévfz 11 — — 11 11-60 Ifjúságiak 1. Pécel 11 11 __ __ 58- 8 22 2. Zsámbok 11 9 1 1 25- 8 19 3. Veresegyház 11 8 1 2 28-13 17 4. Isaszeg 11 7 1 3 31-13 15 5. Túra 11 6 3 2 27-12 15 6. Dány 11 6 1 4 34-19 13 7. Hévízgyörk 10 3 3 4 21-23 9 8. Mogyoród 10 3 2 5 11-15 8 9. Bag 11 2 3 6 19-32 7 10. Gglgahévíz 10 2 1 7 25-?4 5 11. Valkó 9 2 — 7 12-26 4 12. Aszód 11 1 2 8 14-42 4 13. Domony 11 — — 11 5-65 — Serdülők 1. Pécel 8 7 _ 1 34- 6 14 2. Göd-'llö 8 6 2 — ?7- 2 14 3. Ikiad 7 4 2 1 31-14 10 4. Karta! 8 3 1 4 23-17 7 5. Vácszéntlászló 8 3 1 4 19-16 7 6. Dány 8 3 1 4 18-28 7 7. Veresegyház 7 2 1 4 11-13 5 8. Ve-e»>estarcsa 8 2 — 6 9-?2 4 9. Valkó 8 1 7 5-64 Cs. J. 2 zánokhoz sincs. Mert az utób- I bit megvásárolhatják ugyan ‘ 10 ezer 300 forintért, de tarto­zékok nincsenek hozzá. Bosszantó A horganyzott csöveket ke­reső se térjen be a vasboltba, mert ugyanúgy csak az idejét pazarolja, mint az, aki eresz- csatornát keres, esetleg üst- házba való kúpos, zománcozott üstöt, amit ilyenkor disznóölé­sek idején elkapkodnának. S még korántsem teljes a kép, hiszen nem lehet kapni ma­gyar gyártmányú férfi-, női és gyermekkerékpárt, illetve az ezekhez szükséges alkatré­szeket, nincs fém csigafúró 1- től 6-os méretig. Aki szerszá­mokat szeretne, az sem jár jobban: kalapács, harapófogó, mérőléc éppen úgy hiánycikk Gödöllőn, mint a nagyobb lá­basok, fazekak, merőkanalak, bögrék. Nagy keletje lenne az egy­fázisú villanymotoroknak, de hiányoznak, akárcsak a 2 vagy 3 fázisú ikladi termékek. Pe­dig a gyár itt van a szomszéd­ban. De hát a kereskedelem! Nincs talicska, etetővályú, be­tonkeverő. Fújhatja a gőzt a kukta, nem kapható hozzá be­tét. Bosszantó hiány az apró cikkek körében is van bőven: ajtózárak, kulcsok szerepelnek a hiánylistán, amit kiegészít­hetünk az asztali árukkal. Állólámpákból, rádiókból, te­levíziókból ár és minőség szempontjából is szegényes a választék. Egyáltalán nincs elektromos vízforraló. Ezüstkoszorú De ne soroljuk tovább. Ér­demes lenne körülnézni a já­rás többi üzletében is. S még inkább hasznos lenne össze­vetni ellátásunkat mondjuk a fővároséval. Valóban országos hiánycikkekről van szó? S ha igen, a ma már rendszeresen összehívott hiánycikkbörzéken ideje lenne felfigyelni a fel­soroltakra is. Az üzlet dolgozói minden­esetre szorgalmasan küldözge­tik a megrendeléseket. Azt mondják, rajtuk nem múlik a dolog. Szavuknak hitelt ad, hogy valamennyien a keres- kedeleijn régi s elismert dolgo­zói. Az üzletvezető már 42 éve van ezen a pályán, a belke­reskedelem kiváló dolgozója, akárcsak Bükkös Vilmosné és Albert Lajosné. Brigádjuk há­romszor nyerte el a munka­versenyben az ezüstkoszorús fokozatot, összeszoktak, s sze­retnék minél jobban kiszol­gálni a vásárlókat. De ha nem csak rajtuk múlik! M. M. Petőfi gimnázium Dicsőségtábla Lehetőség a versenyzésre A aszódi Petőfi Sándor Gimnázium és Gépészeti Szak- középiskola testnevelő taná­rainak hozzáértését, s a ta­nulók tehetségét dicsérik azok a sportsikerek, amiket az idén jegyezhettek be* az iskola di­csőségnaplójába. Az aszódiak megnyerték a diákok megyei kézilabda-bajnokságát, s helyt­álltak az országos döntőben is. Ugyanilyen jól szerepelt a lányok tornászcsapata, s a sakkcsapat is. Az emlékver­senyen kitettek magukért a futók, a házi bajnokságokon, s a járási küzdelmeken pedig minden sportolni vágyó diák lehetőséget kap a Versenyzés­re. — Névelírás. Lapunk teg­napi, december 13-i számának Eredmények a továbblépéshez című írásában sajnálatosan el­írtunk egy nevet, az utolsó előtti bekezdés első sorában szereplő Szegedi Attiláné he­lyesen Verkedi Attiláné. Az érdekelt és olvasóink szíves elnézését kérjük.

Next

/
Thumbnails
Contents