Pest Megyi Hírlap, 1978. december (22. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-14 / 294. szám

1978. DECEMBER 14., CSÜTÖRTÖK 11 a BZZ3 Modor a pult mögött Szentendrei értekezlet — eredménnyel Jobb és több étel a gyerekeknek ilyen szépen megoldódik. És bárcsak minden kívánságunk ilyen gyorsan teljesülne. — És az áruszállítással ne lenne annyi baj — teszi hoz­zá a konyha vezetőnője. — Bár a vállalatunk és az áru­szállítók közötti szerződések­ben kiemelten szerepel ennek a báziskonyhának az ellátása, a húsipar, a tejipar, a Zöldért, a sütőipar bizony igen rapszo­dikusan lát el bennünket. Elő­fordult például, hogy egyik nap száz kilóval több vajat kaptunk, de olyan is, hogy egyáltalán nem érkezett meg a rendelt áru. Ilyenkor azután szatyrokkal szaladunk ki a helyi boltba. A gyerekek nem várhatnak éhesen. Néhány kérdőjel Búcsúzóul megnéztem a szép, tágas konyhát is. Hatal­mas edényekben főzték az az­napi menüt: tarhonyalevest és rakott káposztát. A konyhán egyébként heten dolgoznak, és Kelemen Zoltán, a fiatal szakács — aki egyébként or­szágos versenyen második he­lyezést ért el — elmondta: háromszor ennyi gyereknek is tudnának főzni. Ezzel tehát pontot is tehet­nénk a Kagyló-féle gyermek- élelmezési ügy végére. De kér­dőjelek azért maradtak. Mint például az akadozó áruellátás, és a vendéglátóipari vállalat szűkös szállítási lehetőségei. Igaz, hogy nem vagyunk az agyonülésező értekezletek hí­vei, mégis úgy gondoljuk, hogy a szentendreihez hasonló konkrét és szigorú megbeszé­lést érdemes lenne összehívni az említettekkel kapcsolatban. Ahol nem arról esne szó, ho­gyan nem lehet megoldani a gondokat, hanem abban egyeznének meg a vállalatok, hogy mit kell tenni. Ügy, mint Szentendrén .. I Bóday Márta Meddig javítják még? Szuper Nova típusú tévé készülékem még a nyáron el romlott. Augusztusban a vác Gelka szerviznek jelentetten a hibát; erre elszállították i televíziómat. Azóta négy hó nap eltelt és még mindig név kaptam vissza. Több ízben ér deklődtem a szervizben, ahol alkatrészhiányra hivatkoz­tak. Most már fogytán van a türelmem, hiszen családom és idős beteg szüleim egyetlen szórakozási lehetőségétől fosz­tottak meg minket. Vajon remélhetem-e, hogy az ünnepekre visszakapom ki­javítva a készüléket? Farkas József Kemence Olvasónk panaszával felkeres­tük a váci Gelka szervizt. Rá- duly Lajos művezető dátum­szerűen felsorolta, hogy hat al­kalommal rendeltek ehhez az igen régi típusú készülékhez alkatrészt, eredmény nélkül. Bár olvasónk cserekészülékre is jogosult, ilyen hosszú javí­tási idő alatt, ezt sem tudtak adni, mert a szerviznek ösz- szesen két üzemképes csereké­szüléke van. December 8-án megkapták a szükséges alkat­részt: érdeklődésünkkor a ké­szüléket már megjavították, s mire lapunk megjelenik, re­méljük, hogy már el is szállí­tották Farkas Józsefnek. Tétova turisták Pomázon Vasárnap délelőtt van. Az érkező utasokat nézem a po- mázi HÉV-állomáson. Tízper- cenkét fut be egy-egy szerel­vény, amely 3—400 utast. hoz a községbe. A leszállók egy része helyi lakos, aki ügyes- baj«s dolgai végeztével haza­érkezett. Az utasok többsége azonban a havas Pilis szépsé­gében felüdülést kereső kirán­duló. Sok közöttük a gyakorlott turista; ők határozott léptek­kel igyekeznek egy-egy ki­rándulóhelyre. Sokan azonban tétován állnak az állomáson, mert nem ismerik a környé­ket. Ezek először megnézik a helytörténeti klub tájékoztató szekrényét, amely némi út­mutatást nyújt a látnivalók­ról. Ez azonban kevés ahhoz, hogy a műemlékekben, nemze­tiségi hagyományokban - gaz­dag községről bőséges eligazí­tást nyerjenek. Valamikor hatalmas térkép jelezte azt, hogy hova érde­mes kirándulni. Kis pavilon­ban tájékoztató füzeteket, úti­kalauzokat, képes levelezőla- pokat és térképeket árusítót- : tak. Az itt dolgozók ezenkívül készségesen adtak informá­ciót is. Ma már azonban sem térkép, sem pavilon nincs. Bár a HÉV-állomás környéke szép és rendezett, mégsem alkalmas arra, hogy megfelelő körülmé­nyek között fogadja az ide ér­kező turistákat. Problémát okoz egy-egy üdítő vásárlása, az étkezési lehetőségről nem is beszélve. Képeslapokból a trafikban nincs nagy válasz­ték. Az állomás egyetlen il­lemhelye kritikán aluli. Az autóbusz-pályaudvarról tíz­percenként indulnak távolsági járatok a legszebb kiránduló- helyekre. Fedett váróhelyiség azonban nincs. Eszembe sem jut, hogy az el­mondottakkal kedvét szegjem azoknak, akik Pomázra akar­nak jönni. Jó lenne azonban, ha a Pest megyei Idegenfor­galmi Hivatal, a Műemléki Felügyelőség, a Dunakanyar Intéző Bizottság, de valameny- nyi illetékes több figyelmet fordítana erre. A község pénz­ügyi adottságai ugyanis korlá­tozottak. Saját erejükből nem tudják megoldani a turisták megfelelő fogadását, tájékoz­tatását még akkor sem, ha a helyi lakók jelentős társadal­mi munkát vállalnak. A községek látogatottsága a békásmegyeri lakótelep felépí­tésével ugrásszerűen növeked­ni fog. Közös erővel most még időben lehetne tenni valamit. Balogh Gyula Pomáz Gondolatok a könyvtárról A mogyoródi községi könyv­tárban több mint 4 ezer 200 kötet könyv van. A beiratko­zott olvasók száma 289. A köz­ségben iskolai könyvtár is van kétezer kötettel. Mindkét könyvtár vezetője Géczy Erzsébet tanárnő. Mun­káját évek óta nagy odaadás­sal és hozzáértéssel látja el. Ennek köszönhető, hogy ha nem is látványosan, de emel­kedik az olvasók száma. A mogyoródi könyvtárnak azon­ban „vetélytársai” is vannak, hiszen a bejáró dolgozók nagy része munkahelyén és a kerü­leti Szabó Ervin könyvtárakba iratkozik be. De a főváros kö­zelsége ilyen szempontból nemcsak hátrány, hanem előny is; mert Budapest nem­csak vetélytárs, hanem segítő­kész partner is. Budapestiek segítenek például író—olvasó találkozók és egyéb kulturális összejövetelek rendezésében. Járt nálunk Csák Gyula, az Írószövetség titkára, akinek érdekes előadását nagyon so­kan hallgatták. A magyar nyelv hetének keretében nyel­vi vetélkedőt rendeztek. Leg­közelebb januárban székely népballada estet hirdet a könyvtár. A könyvállomány növekedé­sével szűknek bizonyult a mintegy 30 négyzetméter alap­területű helyiség. A községi tanács jóvoltából azonban ez a gond megoldódik: a könyvtár céljára egy jóval nagyobb he­lyiség tatarozását kezdték meg. Géczy Erzsébet most azon fáradozik, hogy a műve­lődési házzal együtt szervez­zenek programokat, majd egy olvasókört, vagy klubot ter­veznek. Kővári Ferenc Mogyoród Veszélyben a gyalogosok Szeretném felhívni az illeté­kesek figyelmét arra, hogy a monori-erdei vasútállomás, il­letve megállóhely közelében levő gyalogátkelőhely nincs kivilágítva. Még nappal is ne­héz a zebrán átjutni, este pe­dig egyszerűen életveszélyes erre a közlekedés. A gépkocsi- vezetők a nagy forgalmú 4. számú úton a sötétben nem láthatják a gyalogosokat. Az idén sok kisebb-nagyobb baleset történt már ezen a he­lyen. Jó lenne, ha az illetéke­sek nem várnák meg, amíg komoly baj történik. Mózsa Zoltán Monori-erdő Mitől jó a helyi közérzet Napjainkban gyakran olva­sunk a fluktuációról és annak hátrányairól. Mert az egy munkahelyen begyakorolt dol­gozó hasznos teljesítménye előnyös mind maga, mind pe­dig a vállalat számára. A legtöbb munkahelyen azon Fáradoznak, hogy minél több jól begyakorolt dolgozó­juk legyen. A fiatal szakmun­kásnevelés érdekében az isko­láztatáson kívül, a legjobb, legképzettebb mesterek mellé osztják be a tanulókat. Min­den évben számos szakember­rel gyarapszik így a munka­hely; ezek zökkenőmentesen oldják meg a napi feladatot. A ceglédi PENOMAH Válla­latnál jó a munkahelyi közér­zet. Itt szinte ismeretlen a fluktuáció: a dolgozók 50 szá­zaléka 20—25 éve dolgozik a gyárban. Többen a felszaba­dulás óta dolgoznak a válla­latnál. A Húsipari Vállalat példát mutat a rend és tisztaság te­rén. Az udvar, a raktárhelyi­ségek és a mellékhelyiségek példás rendről, tisztaságról ta­núskodnak. A szociális létesít­mények minden igényt kielé­gítenek. Modern mosodájukból hófehéren kerülnek ki a mun­ka- és védőruhák. A dolgozók még a segédmunkások is — naponta váltanak munkaru­hát és az első pilantásra szin­te össze lehet őket téveszteni az egészségügyi dolgozókkal. A műszak végeztével vesz­nek igénybe meleg-hideg vizű zuhanyzókat. A munka után kilépő dolgozók szépen öltö­zötten hagyják el az üzemet. A konyhán négy szakképzett és négy beosztott szakács ké­szíti a változatos menüt. Az idősebb munkások között né­hánynak saját kérésére még diétás ételeket is készítenek. Nagy, tágas éttermekben fo­gyasztják a finom kosztot. A betegállományban levő, fenn­járó dolgozók is igénybe vehe­tik az üzemi étkeztetést. De térítés ellenében a betegek ha­za is vihetik az ebédet. A szakszervezet sem feled­kezik meg a fekvő betegekről, akiket mindig meglátogatnak és beszámolnak nekik az üzemben folyó munkákról. A KISZ-szervezet faliújsá­gokon hirdette meg az elke­rülhető pazarlások elleni kampányt; a felhívást a dol­gozók magukévá teszik. Ennek egyébként számszerű eredmé­nyei is vannak. Ilyen nagy üzemben ugyanis előfordul, hogy egy-két dolgozó nem óv­ja a gazda gondosságával a berendezéseket, a gépeket; ilyen esetben az öntudatos dolgozók figyelmeztetik ezeket a társadalmi tulajdon védel­mének szükségességére. Koncz Tibor Cegléd December 5-én, reggel nyolc órakor történt az eset, amiről szólni szeretnék. Vásárolni mentem a nagy ABC-áruház melletti érdi ruházati boltba. Éppen nyitás után értem oda, még senki nem volt az üzlet­ben. Az eladónők egymással beszélgettek. Türelmesen vár­tam, mert azt már megszok­tam, hogy ilyenkor jobb, ha hallgat az ember. Egy idő után aztán az egyik fiatal eladónő hozzám lépett és igen nyers modorban érdeklődött, hogy mit óhajtok. A meglepetéstől alig tudtam eldadogni, hogy mit is szeretnék vásárolni. A válasz határozott volt: nincs, nem foglalkozunk ilyesmivel. Végül zsebkendőt kértem, de az volt az érzésem, hogy leg­szívesebben a fejemhez vágta volna. Idős nyugdíjas asszony va­gyok és közel negyven évig dolgoztam a postán. Azt hi­szem, ha annak idején én így viselkedtem volna az ügyfe­lekkel, a főnököm bizonyo­san elzavart volna. Nagyon szomorú vagyok, mert nem ér­tem, hogy a fiatal eladók miért bánnak így a vevőkkel. Lassan már félek vásárolni. Hiszen megérti azt az ember, ha valami nincs, de legalább udvariasan válaszoljanak. Szabó Istvánná Érd Megbecsülik az öregeket nyugdíjasai számára találko­zót. Mi ezeket az összejövete­leket mindig nagyon várjuk. Hiszen olyan jól sikerülnek, hogy még hónapok múlva is emlékezetesek maradnak szá­munkra. Az idei találkozót az elmúlt héten rendezték. Most sem csalódtunk. Ismert fővá­rosi művészek régi kedves da­lainkat énekelték; ezek néhá­nyunk szemébe még könnye­ket is csaltak. És nemcsak a műsort élveztük, hanem a sze- retetet is, amivel fogadtak bennünket. A találkozó végén pazarul megvendégeltek ben­nünket. Százharminc ember nevé­ben köszönjük a gondosko­dást. Oravecz György Vác Szerkesztő] üzenetek M. I., Gödöllő: örülünk, hogy gondjaik megoldódtak, az új kéz­besítő udvarias és szorgalmas. V. I., Szentendre: Panaszát to­vábbítottuk a Járási hivatal Ille­tékes osztályának. Válaszukig tü­relmét kérjük. D. J.-né, Gödöllő: Együttérzünk önnel. Alapos tájékozódás után rövidesen levélben válaszolunk. IDŐSEK. KUSZUIMlbSlS Budaörsön is évek óta ha­gyomány már az öregek nap­jának megünneplése. Az el­múlt napokban a művelődési házban a Szakmaközi Bizott­ság és a Vöröskereszt helyi szervezete ismét baráti talál­kozóra hívta az idősek napkö­zi otthonának, valamint a nyugdíjasklubnak a tagjait De a terített asztalok mellett he­lyet foglalt még nagyon sok, községünkben élő idős ember is. A meghívottakat Weisz Jó­zsef, a Szakmaközi Bizottság titkára szeretettel köszöntötte. A KISZ-bizottság és a budaör­si fiatalok nevében pedig Ja­kab Lászlóné mondott ünnepi köszöntőt. Arra kérte az idős embereket, hogy tapasztalata- taikkal, jó tanácsaikkal segít­sék a fiatalok munkáját. Az ünnepség végén az óvodások versekkel és gyerekdalokkal kedveskedtek az ünnepeitek­nek. Lénárt József Budaörs TALÁLKOZÓ — ÖRÖMKÖNNYEKKEL A Dunakanyar Vegyesipari Ktsz évről évre megrendezi Lapunk november 9-i szá­mában Postabontás oldalun­kon Präger Ferenc aláírásával húsz ceglédi olvasónk észre­vételét közöltük Gyógyme­dence — sportolásra címmel. Olvasóink azt panaszolták, hogy a ceglédi gyógyfürdőben minden szerdán és pénteken három órától gyerekeknek tartanak edzést a közel 40 fo­kos vízben. Ettől az időtől kezdve tehát ott nem tartóz­kodhatnak a gyógyulni vágyó fürdőzők. Az elmúlt napokban megérkezett a válasz a ceglédi Városgazdálkodási Vállalat igazgatójától Rátóti Istvántól. Ezt írja: 1975 július 31-én az OTSH közlönyben felhívás jelent meg Irányelvek az úszó spor­tolás fejlesztésére címmel. A SZOT, a KISZ és Magyar Út­törőszövetség eme felhívása az ifjúság úszás oktatását kí­vánta elősegíteni. Cegléden is szerettük- volna a fiatalok igényét kielégíteni, a téli hónapokban azonban erre nincs más mód, mint a gyógymedence olvasóik által kifogásolt igénybevétele. Ez azonban egyszerű termálvíz, amely valóban alkalmas reu­matikus betegségek gyógyítá­sára is. A everekek edzését Válasz cikkünkre szakemberek irányítják és természetesen a majd 40 fo­kos vizet ilyenkor lehűtik a megfelelő hőfokra. Annak idején közöltük, hogy átme­neti megoldásról van szó és most örömmel számolhatunk be arról, hogy vállalatunkhoz megérkezett a még nyitott medence befedésére alkalmas sátor. Tehát a levélírók elkép­zelése megegyezik a miénkkel. Ennek a sátornak a felállítá­sához azonban idő kell. Azt a javaslatot, hogy az edzéseket az esti órákban tartsuk, nehéz megvalósítani éppen azért, mivel a vizet hűteni kell. Egyébként a gyerekeket való­színűleg szüleik sem engednék el a késő esti órákban. Tájékoztatásul közöljük még, hogy a mostani nyitva­tartási rendet a ceglédi sport­egyesület kérte az illetékes szervek jóváhagyásával. Október 5-én Postabontás rovatunkban olvasóink pana­sza nyomán — gyermekélel­mezési gondokról írtunk A gyerekek és a Kagyló címmel. A riportban arról számol­tunk be, hogy a leányfalui Kagyló étterem 1500 adagos konyháját a Pest megyei Ven­déglátóipari Vállalat megkö­zelítőleg kétmillió forintért téliesítetté — majd vállalták, hogy Dunabogdány és Tahitót- falu négyszáz óvodásának, is­kolásának étkeztetéséről gon­doskodnak, tanítási időben. Nemcsak főznek majd a gye­rekeknek, hanem a kész ebé­det ki is szállítják az említett községekbe. Nem hiába fáradoztak Az ötletnek, a tervnek min­denki örült. Ám alig telt el néhány hét, sűrűn csengett szerkesztőségünk telefonja: a tahitótfalui iskolában kis ada- jokat kapnak ebédre a gye­rekek, olyan keveset, hogy a !anárok — sajnálván őket — lemondanak saját ebédjükről, \ogy több jusson a diákoknak. 4z étel minőségét, ízét is so- can kifogásolták. A gyerekek étkeztetésével lapcsolatos panaszok egyre íűrűsödtek; annyira, hogy a izentendrei járási hivatal ve­setője az; ügyben összehívta íz érdekelteket. Es az érte- :ezlet — az említett cikkünk íyomán — valóban a széle- ebb körű nyilvánosság előtt ajlott le. A szentendrei tanácskozáson íz óvodák, iskolák és a taná­sok képviselői elmondták pa- laszukat, a Pest megyei Ven­déglátóipari Vállalat vezetői pedig nemcsak védekeztek, hanem a lehetőségeken belüli legjobb megoldást keresték. Akkori írásunkat így zártuk: „Tervek, intézkedések és ígé­retek születtek tehát. A jó ét­vágyú gyerekekkel, az aggódó szülőkkel és a pedagógusokkal együtt most már mi . is azt várjuk, hogy a szentendrei já­rás gyermekeinek ellátása megoldódjon. Erről, reméljük, rövidesen beszámolhatunk.” Az akkor felháborodott és aggódó szülők nevében G. M.- né Tahitótfaluból nemrégiben ismét jelentkezett szerkesztő­ségünkben. Megköszönte köz­benjárásunkat, és arra kért bennünket, nézzük meg is­mét az iskolákat, mert úgy látszik, a vállalat vezetői nem hiába fogadkoztak... A kérésnek örömmel tet­tünk eleget, annál is inkább, mert az ígéretet sok olvasónk­kal együtt mi is számon tar­tottuk. Pillantás a füzetbe A Kagyló étterem szűk iro- lájábam az étkeztetési bi­zottság tagjai éppen a követ­kező heti étlapot tanulmá- lyozták. Ezt a háromtagú bi- sottságot egyébként még az ímlékezetes szentendrei érte­kezleten választották meg az- :al a céllal, hogy folyamato- :an ellenőrizze az ételek nennyiságét és minőségét. Az étterem konyhájának izóta új vezetője van. Dómján Cárolyné — húszéves vendég- átóipari gyakorlattal a háta nögött —, mint mondta, még nindig tanul, hiszen most neg kell tanulni a gyerekek zájaíze szerint főzni. A heti étrendet a dunabogdányi isko­laorvos rendszeresen ellenőrzi, de például tanácsokat, segít­séget ad időnként Bajza Sán­dor, a Gyermekélelmezési Vállalat nyugdíjas igazgatója is. A kéréseket, kívánságokat, módosításokat pedig az üzenő­füzetben azonnal jelezni lehet. Amit a szállítók minden alka­lommal magukkal visznek; ebbe mindenki beírhatja ész­revételeit. Néhány bejegyzés a füzet­ből: X. 27-én a dunabogdányi óvodában írták: „Minőség és mennyiség megfelelt.” Decem­ber 4-én a tahitótfalui iskolá­ban ezt jegyezték be: „Nincs semmi kifogás, a minőség is jó volt, a mennyiség is meg­felelt. A mikulásokat köszön­jük.” A sietve leírt mondatokat Schneider Ferencné, a duna­bogdányi óvoda vezetője egé­szíti ki, aki maga is tagja az étkeztetési bizottságnak: — Kedves meglepetés volt a gyerekeknek, hogy ebéd után mindegyikük még egy mikulást is kapott ajándékba. És valóban meg vagyunk elégedve, de nézze csak meg az üzenőfüzetet. Nincs többé szőrös csülökpörkölt, és raga­csos nokedli. ízletesen, jól főznek, de talán a legfonto­sabb, hogy elegendő mennyi­séget kapunk. Nem hittük vol­na azon a szeptemberi parázs értekezleten, hogy minden

Next

/
Thumbnails
Contents