Pest Megyi Hírlap, 1978. december (22. évfolyam, 283-307. szám)

1978-12-14 / 294. szám

1978. DECEMBER 14., CSÜTÖRTÖK Magyar segítséggel Két metróvonal Magyar és szovjet szakerrv berek segítségével épült a prá­gai metró, amely 1990-ig a csehszlovák főváros közleke­dési rendszerének gerincévé válik és az összközlekedés 40 százalékát veszi át — tájékoz­tatta a sajtó képviselőit La- dislav Slevicka, a prágai met­ró igazgatója szerdán a Cseh szlovák Kulturális és Tájékoz­tatási Központban. Jelenleg — Budapesthez hasonlóan — két metróvonalon közlekednek Prágában. 1974-ben adták át az 1. c. szakaszt, amelynek 9 állomása összeköti a leglakot- tabb városi kerületeket egy nagy ipari kerülettel. Az első évben naponta átlagosan mint­egy 164 ezer utast szállított a prágai metró, tavaly pedig már több mint 281 ezret. Ez év augusztusában vehette bir­tokba az utazóközönség az I. a vonalat, amely 7 megálló­jával átszeli Prágát, összeköti az óvárost és az újvárost. A metró üzembe állítása lehető­vé tette a felszíni közlekedés korlátozását a városközpont­ban, több helyen — például a Manesova hídon — megszűnt a villamosközlekedés. A met­róhoz a villamoshálózat több mint 90 százaléka, az autóbusz­hálózatnak pedig majd 51 szá­zaléka kapcsolódik. Az állo­mások falburkolatát és a ká­beleket eloxált alumíniumpa­nelek borítják: ez világvi­szonylatban egyedülálló. EXPORTRA ÉS A BELKERESKEDELEMNEK Korszerűbb gépekkel Érdről December 8-ára teljesítette idei exporttervét az Érdi Ru­haipari Szövetkezet. Hetven­ezer hálóinget és pongyolát ké­AZ ÉLETFORMAVÁLTÁS TANÚJA... A Platánsor Apajpusztán Hivatalosan még nem ka­pott nevet a Kiskunsági Ál­lami Gazdaság apajpusztai központja közelében húzódó, új utcasor. Házain számtáblá­kat sem lehet még látni. Új­donsült lakói keresztelték el sebtiben Platánsornak a kis telepet, ahol ötvennél is több családi ház áll. Az erre járó idegent bizto­san nem nyűgözi le a látvány. Akadnak módososabb, elegán­sabb házak, vannak ennél rendezettebb utcák is. Platán­sor az itt élőknek szép igazán. Az épülő telep jelkép, az élet­formaváltás tanúja... Kormányrendelet nyomán 1976-ban adott utasítást az Állami Gazdaságok Országos Központja arra, hogy központi segítséggel 1980-ig fel kell számolni az istenháta mögötti tanyákon levő, komfort nélküli szolgálati lakásokat. Nemcsak szociális kérdésről volt szó, jóval többről: a volt cselédek­nek és utódaiknak megszen­vedett joguk, hogy végre a sajátjukéban éljenek, önálló otthonban, civilizált körülmé­nyek között. Meghatározták az akció megvalósításának mód­ját. Az otthonteremtéshez hatvanezer forint, vissza nem térítendő vállalati kölcsönt, és 200—240 ezer forint közötti, alacsony kamattal törleszten­dő OTP-hitelt nyújtanak. Akkor is ha építkezni akar­nak, s akkor is, ha kész há­zat szándékoznak vásárolni. A Kiskunsági Állami Gaz­daságban a központi felhívás sokszorosított példányait na­pok alatt eljuttatták az érin­tett családokhoz. Rövidesen fiatalok, középkorúak és idő­sebbek jelezték: élni kívánnak a lehetőséggel. Mindenkinek s azonnal persze nem tudtak hitelt adni. Az AGOK köz­ponti alapjából 1 millió 600 ezer forint jutott az apajpusz- taiaknak, ennyit kellett hát méltányosan szétosztani a je­lentkezők között. Elsősorban a fizikai állományban dolgozók — traktorosok, gépszerelők — kaptak az összegből. Az épít­kezés 1977 elején kezdődött, s több ütemben zajlik. Tavaly 27 ház épült fel, idén 29. Lázasan építkeznek most a Platánsoron. Kedvező gondol­kodásbeli változást jelez, hogy a megszokottból nehezen ki­mozduló, öreg, elavult hol­mikhoz görcsösen ragaszkodó pusztai emberek elkívánkoz­tak a tanyáról, hogy lépéseket tettek előre. De arról is kell szólni, hogy a költözködés ünnepi fényé­ben elhalványul , egy másik, kevésbé tetszetős tény. Még­pedig az, hogy még maradtak egészségtelen tanyákon csalá­dok. Mert ilyenek is akadnak Apajpusztán és másutt is. Azokról van szó, akik nehezen mozdulnak: hiányzik hozzá az akarat és olykor a pénz is, hiszen az induláshoz és a tör­lesztéshez szükséges a megta­karított, összegyűjtött összeg. A Platánsor mindenesetre áll, s egyre gyarapodik, bővül. M°® ebben az ötéves tervben felépül a telepen a törpevíz­mű, lesz betonozott útjuk, egyszóval megteremtik a ké­nyelmes élet feltételeit. De ezzel még nem végeznek el mindent. A tanyákon mara­dottakon segíteni kell és gon­dolni kell arra is, hogy Pla­tánsoron ugyan megadatott az igényesebb, tartalmasabb élet lehetősége, de az itt élőkön is múlik, megvalósítják-e... K. M. szítettek szovjet megrendelés­re. Az év hátralevő részében a belkereskedelemnek varr­nak alkalmi szoknyákat, két­részes pamut jersey ruhákat, kis szériákban. Ezeket az OKXSZ-labor butikjaiban áru­sítják. Üj megrendelő is jelentke­zett, egyelőre 1300 darab pa­mut anyagú, rövidujjú női blúzt varrnak az NSZK cégek­nek. A negyedik negyedévben négy NSZK gyártmányú gőz- elszívós vasalót állítottak mun­kába, mely az angol bélés- ragasztó préssel együtt, mely szintén új szerzemény, 1 mil­lió forintba került. Az új va­salók gyorsítják a munkát, egészségesebbé teszik a mun­kakörülményeket. Automata adagolja és szívja el a gőzt, a vasalási teljesítmény más- félszeresére emelkedett, s mi­nősége is javult. A jövő évet ugyancsak szov­jet és NSZK exportmunkák­kal kezdik az érdiek. Kép és szöveg: Bozsán Péter. Segít a közvetlen kapcsolat A lakóterületi KfSZ-alapszervezetek munkájáról — Gyakorta hallunk olyan véleményeket, miszerint az agglomerációban élő, s a fővá­rosban dolgozó fiatalok lakó­helyükön passzívak. Indoklás­ként pedig a napi fárasztó utazásra hivatkoznak. S aki általánosságban ezt állítja, már eleve kifejezte vélemé­nyét a lakóterületi KlSZ-szer- vezetek tevékenységét ille­tően. Meggyőződésem egyéb­ként, hogy egy-egy településen a fiatalok tenniakarása nem elsősorban a földrajzi fekvés­től függ... Határozottan érvel Maczkó József, a KISZ Pest megyei bizottságának titkára. S az elhangzottakhoz Gáspár And­rás, a KISZ budai járási bi­zottságának titkára fűzött ki­egészítést: — Nemrégiben felavattuk a korszerűen felszerelt tárnoki ifjúsági házat. A település fia­taljainak döntő többsége szin­tén bejáró, a létesítményt kö­zös erővel, széles körű össze­fogással mégis sikerült tető alá hozni. S ráadásul úgy, hogy az ingázó fiatalok be­csülettel kivették a részüket a társadalmi munkából. Nem szabad megfeledkeznünk ar­ról, hogy a bejáró ifjúság sza­bad idejének jelentős részét a lakóhelyen tölti el... Nehéz egyeztetni Két véleményt idéztünk. Közös vonásuk, hogy egyaránt fontos feladatnak tartják a jö­vőben a lakóterületi KISZ- alapszervezetek munkájának nagyobb támogatását. Vita nincs: szükség van ezekre a közösségekre. A számadatok szerint Pest megyében jelenleg 131 lakóte­rületi KISZ-alapszervezetben csaknem háromezer ifjúkom­munista tevékenykedik. Hét esztendővel ezelőtt százhatvan ilyen jellegű szervezetben hatezren dolgoztak. A munka szervezettségét kétségkívül je­lentősen befolyásolta az is, hogy dinamikusan fejlődnek a falvak, a szocialista mezőgaz­daság. A termelőszövetkeze­tekben, állami gazdaságokban és más munkahelyeken önálló KISZ-szervezetek alakultak. Az ingázó fiatalok pedig a gazdasági építőmunkában, ' a szocialista munkaversenyben elsősorban munkahelyükön tudnak eredményesen részt venni. Ez a helyzet kétségkí­vül megnehezíti a szervezeti életet. A budapesti nagyüze­mek, a megyei középiskolák nemcsak szorgalmazzák, de próbálják kötelezővé is tenni, hogy a fiatal náluk legyen KISZ-tag. A lakóterületi KlSZ-alap- szervezeteknek rendkívül he­terogén az összetételük, a 14 évestől a 30 évesig, a nyolc általánost el nem végzett fia­taltól a diplomásokig min­denki megtalálható. így nem kis nehézséget jelent az ér­deklődési körök egyeztetése, a programok szervezése, e kö­zösségek irányítása. Ráadásul az önálló pedagógus-alapszer- vezetek megalakulása a fiatal, jól képzett nevelőket, a me­zőgazdasági KISZ-szervezetek megalakulása pedig a pálya­kezdő agrárértelmiséget vonta el a lakóterületi KISZ-mun- kából. Megannyi nehézség, de azért mégis van lehetőség a kibontakozásra. Követendő példák Mindenekelőtt az a fontos, hogy a lakóterületi alapszer­vezetek készítsenek káder­utánpótlási tervet, s az arra érdemes, valóban rátermett, tenniakaró fiatalokat válasz­szák vezetőjüknek. Követendő példa lehet az, hogy egy-egy fiatal pedagógus,1 népművelő kapja megbízatásul a lakóte­rületi ifjúsági mozgalmi mun­ka irányítását, még akkor is, ha a nevelőknek van önálló alapszervezetük. A gondok egy része megoldható lenne, ha az eddiginél lényegesebben eredményesebb kapcsolat ala­kulna ki egy-egy üzem párt­ós KISZ-szervezete, valamint a lakóterület fiataljai között: ahonnan például több ifjú jár el egy-egy gyárba dolgozni, kezdeményezzék az üzemek, hogy esetleg fiatal párttagnak, aktivistának adják politikai megbízatásként a lakóterületi KISZ-munka segítését. Olyan esettel is találkozhatunk, amikor termelőszövetkezeti KISZ-bizottság irányítja a la­kóterületi szervezet életét: például a dunavarsányi Petőfi Termelőszövetkezet esetében. S a nehézségek ellenére is vannak kiemelkedően jól dol­gozó községi KlSZ-szerveze- tek: ezek közé tartozik pél­dául Tatárszentgyörgy, Pánd és Tápiószentmárton is. S ha bármelyik jól dolgozó lakóterületi ifjúsági szerveze­tet megkérdeznénk, miben rejlik eredményes munkájuk titka, alighanem a testresz^- bott feladat meghatározásában jelölnék meg sikerük okát. A tagság összetételét, műveltségi színvonalát figyelembe véve kell meghatározni az aktuális tennivalókat. Néhány járási, nagyközségi KlSZ-bizottság- nál tapasztalható olyan törek­vés, hogy az akcióprogram elkészítésekor konkrét felada­tokat fogalmaznak meg — így például a nagykátai és a budai járásban — a lakóterületiek számára. így remek lehetőség kínálkozik arra, hogy adott esetben a bejáró fiatalokat is bevonják a községfejlesztési célkitűzések megvalósításába. Akad olyan település, ahol a környezetvédelmi védnökség­hez kapcsolódva faültetési ak­ciókat, parkosítást szerveznek számukra. Néhány helyen he­lyi védnökséget vállalnak egy-egy sportpálya, művelődé­si intézmény határidőre törté­nő átadása felett. Sajátos érdekvédelem A községi KI SZ-alapszerve- zetek érdekvédelmi szerepe sajátos formában valósul meg.*. Sajnos kétségtelen tény, hogy a lakóterületi KlSZ-szerveze- tek olyan jelentős kérdések­ben nem tudnak élni jogaik­kal, mint például a továbbta­nulás, a bérezés, a jutalmazás vagy a lakások elosztása. Az sem követendő példa, hogy a községi koordinációs értekez­letek — ez az üzemi négyszög­nek megfelelő testület — ke­vés helyen működnek, s ha megtartják összejövetelüket, a legritkább esetben hívják meg rendszeresen a lakóterületi KISZ-titkárt. Nos, e gondok megoldásában feltétlenül se­gíthet a területi pártszerveze­tekkel, valamint a különböző társadalmi szervekkel kiépí­tett rendszeres, eredményes kapcsolat. Vitathatatlan: a lakóterületi KlSZ-aiapszervezetek mosto­hább körülmények között dolgoznak, mint egy-egy üze­mi, termelőszövetkezeti közös­ség. A magasabb, jogos köve­telményeknek csak úgy tud­nak eleget tenni, ha az érde­keltek rokozottabban odafi­gyelnek mindennapi gondjaik­ra, örömeikre. S ha a helyzet úgy kívánja, a jószándékú segítség, támo­gatás sem maradhat el. F. G. BABA MIHÁLY: legjobb barátom A téren botlottam M.-be. Egy fekete Mercedes után intege­tett olyan hévvel, hogy majd­nem fellökött. — Ó bocsánat — mondta. Ami­kor rámvetette világoskék szeme vizenyős tekintetét vörösre lobbant lóarca s szederjes nagy orra. Fel­kiáltott. — Te vagy? Szervusz. Ne haragudj. Gergely volt. A legjobb barátom — kacsintott. — Gergely? — csodálkoztam. — Igen. összefutottunk. Nagyon rendes ember. — Harminc éve tudom. — Megígérte, hogy segít, hogy ki­lendít ... összedörzsölte lapátnyi tenyerét — ezekkel emelt át valakit az eme­leti korláton, amikor az leleplezte kisebb üzelmeit —, és meghívott egy konyakra. Elfogadtam. Olyan sokszor itta az enyémet, hogy talán most, boldogságában, hogy Gergely szóbaállt vele, visszafizet valamit. Ismertem múltjukat még az „ős­korból”. Félesztendeig főnökük is voltam, pedig az a munka távol esett érdeklődési körömtől. Gergely és M. hallgatólagosan egyenrangú helyetteseim voltak a csoportban. Szabadkezet adtam ne­kik, csak a beszámolók elkészítése előtt ellenőriztem munkájukat. Ger­gely gyorsan, jól dolgozott, de nyers és őszinte volt. M. mint a pat­kányzsírral leöntött tárgy, mindun­talan kicsúszott kezem közül. Arra volt büszke, hogy őt nem lehetett és nem lehet elkapni, mert jól is­meri a jogszabályokat. Még akkor is arra hivatkozott, amikor több száz­ezer forintos plakát elkészítésének szükségességét megkérdőjelezték. Meg akkor is, amikor a balatoni villáját, félig készen, majdnem egy millióért akarta a vállalat nyakába sózni. Még a diri is beugrott neki. El­ment megnézni. De hiába! A mi­nisztérium nem adta rá áldását. Maradt, ami volt, balatoni éjjeli menedékhely. — El sem hiszed mennyire örü­lök — mondta, amikor leültünk a Nemzeti presszóba. — Gergely na­gyon rendes, s ha most kilendít álló helyzetemből, nagyon hálás leszek. — Hogyan? — meredtem rá, mert nem értettem. — Én tudom mi a hobbyja és... — csettintett ujjaival, min: egy kamasz a strandon egy „jó bőr” láttán. M osolyogtam. Javíthatatlan. Em­lékszem, a jó „ügyeket” el­happolta Gergely elől s jött jelenteni, hogy Gergely nem dolgo­zik, destruktív szellemű, különben- is elvégzi ő egyedül a kettőjük munkáját. Átnyújtotta javaslata másodpéldányát is. Hol az eredeti? Már elküldte az igazgatónak. Meg­döbbentem. A hátam mögött kom­binál? Az ügynek az lett a vége, hogy Gergelyt szabadságra küldték. M. boldog volt. Biztosított, hogy még jobban elvégzik a munkát Gergely nélkül. Így is történt. Csak akkor keletkezett pánik, amikor Gergely visszajött és a központban osztályvezető lett. M. berohant hoz­zám: Tiltakozz! Tiltakozz! — ha­darta rekedten. Dőlt belőle a pálin­kaszag. Miért tiltakozzak? — kér­deztem. — Mert, mert destruktív, mert, mert elvált és most egy nő­vel él. — De jól dolgozik. — Akkor is. — Téged is összeboronáltak:.. — De az nem igaz. — Nem adtam hitelt annak a pletykának, nem adok ennek sem. Különben már nem a beosztottam. — De én pro­testálok. Írásban. Tessék! — dobta elém a feljelentését. Olvasatlanul söpörtem a fiókomba. Ma már saj­nálom, hogy sohasem olvastam el. A kocka akkor fordult ismét, amikor hivatalosan külföldre utaz­tam. Előző napon behívatott az igaz­gató s közölte velem, ha visszajö­vök, egy új osztályt, a kísérleti osz­tályt kell átvennem. Néhány mon- , datban vázolta tervét, rögtön elfo­gadtam. Amikor visszajöttem M. azonnal hívott otthon, hogy beszél­ni akar velem. Dühös voltam, mi a fenét akar? Gyakorlatilag én már három napja az új, a kísérleti osz­tály vezetője vagyok. Nem közölték volna vele? Mindegy, elmentem a találkozóra. Azzal kezdte, hogy a csoport megbízott vezetője, ezek szerint engem leváltottak. Adjam át a kulcsokat, majd elküldi a sze­mélyes holmimat. Nevettem. Ebben a helyzetben nem tehettem mást. A kollektívára hivatkozott, a tükör­ből leskelődő kis besúgó lotyóra. Tudtam, hogy törtető, buta, szeren­csétlen flótás, akit mindig pórázon kell tartani. De ennyire? Az orvos tanácsára a szívtrombózisom miatt soha nem izgattam fel magamat. Azt mondtam neki, rendben van, küldje el a holmimat. Nem a te kedvedért — tettem hozzá —■, a kollektíva nyugalma érdekében te­szem, amit teszek. Küldj el mindent az új, kísérleti osztályra. A titkár­nőnek, Editnek, ismered. E lsápadt. Aztán vörös lett, mint a rák. — Hogyhogy? Nem ér­tem! Űj osztály alakul ? — Ala­kult. Engem már az utazás előtt kine­veztek osztályvezetőnek. — Téged? És nem mondtad meg? — Miért mond­tam volna meg? — vontam fel a szemöldökömet. — Arra gondoltam, ha majd elbúcsúzom a csoporttól. De ezek után? Egy álomvilág, egy felépített kár­tyavár omlott össze benne. Többet nem találkoztunk, nem beszélgettünk. Néha köszöntünk egymásnak. És most itt ül velem szemben, csettintő ujjai még a le­vegőben. Gergely, akit fúrt, akinek helyére törekedett, a rosszat hamar felejtő ember a tröszt egyik oszlo­pos tagja lett. ' — Na, mit szólsz ehhez? — Mihez? — A Gergellyel kapcsolatos ter­vemhez. — Tervedhez? Beszélj világosan, nem értem. — Holnap írásban beadom neki, hogy Jeneit váltsa le a beruházási osztály éléről és nevezzen ki en­gem. Nagy gyakorlatom van. Tőle függ a kinevezésem. Megteszi biz­tosan. A legjobb barátom ... P ercekig nem tudtam szólni. Semmit sem változott M. Semmit, de semmit. És ez szörnyű. — Mi van a balatoni villáddal? — tereltem másra a beszélgetést. Szeme megcsillant. — Megvan. A feleségem minden évben három hónap fizetésnélküli szabadságra megy a szezon idején. Érted? Tizenkét ágy, napi hatvan, vagy több, ágyanként. Egy hét alatt a dupláját keresi a havi fizetésének. Érted? Röhécselt. Lapátnyi tenyerét szá­ja elé tartotta. Felálltam. — Ki kell mennem — mondtam. — Addig fizess. Itt egy ötvenes. Az éttermen át bandukoltam ki az utcára. Megtántorodtam. Ez hi­hetetlen, megérthetetlen, motyog­tam az aluljáró felé csoszogva.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents