Pest Megyi Hírlap, 1978. december (22. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-13 / 293. szám
1978. DECEMBER 13., SZERDA xJŰútnt 3 Segíteni a munkára nevelést Tanácskozott a Hazafias Népfront Pest megyei elnöksége Nemcsak a papírral igazolva Tegnap délután dr. Barna Lajos elnökletével ülést tartott a Hazafias Népfront Pest megyei elnöksége. Első napirendi pontként a nagykőrösi és a nagykátai cigányság helyzetéről, valamint arról tárgyaltak, hogy a népfrontbizottságok milyen módon segíthetik a cigánylakosság beilleszkedésének meggyorsítását. Részt vett az ülésen S. Hegedűs László, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának titkára, s meghívták az előterjesztések megtárgyalására Pásztor Istvánt, a nagykőrösi városi pártbizottság első titkárát, Kocsis János- nét, a nagykőrösi városi tanács elnökét, valamint Kiss Tibort, a nagykátai járási hivatal elnökhelyettesét. Harminc óvodás A nagykőrösi cigányság életkörülményeinek alakulásáról Csípő Balázs, a városi népfrontbizottság titkára számolt be. Másfél évtizede a felnőttek 90, a fiatalok 60 százaléka volt írástudatlan a cigányok között; az idősebbektől mindegyre csak azt lehetett hallani: ha ők maguk sem tudnak ími-olvasni, miért kell ezt a gyerekekre ráerőltetni. Mint ismeretes, a város vezetői sokat tettek azért, hogy az 520 nagykőrösi cigány élete megváltozzék. A 104 családból 63-at beilleszkedettnek tekintenek, vagyis olyanoknak, akik elfogadták a társadalmi normákat, és alkalmazkodnak is ezekhez. Tizenhárom családdal még nem sikerült elfogadtatni ezeket a normákat, a többiek többé-ke- vésbé beilleszkedtek. A cigánytelep megszűnt, a családok többnyire elszórtan élnek a városban, nem cigány szomszédokkal körülvéve. Együttélésük még nem mindenütt harmonikus, bár egyre több a vegyes házasság is. A város .11 üzeme foglalkoztatja azokat, akik .ásandó munka- viszonnyal rendelkeznek, a városi cigányság egynegyede alkalmi munkából él. Az elmúlt három évben 19 család költözött tanácsi bér- vagy szövetkezeti lakásba. A 131 tanköteles korú gyerek iskolába jár, s — nem kevés meggyőző munka árán — mind a 30, óvodás korú gyereket felvették az óvodába. Már ötvenhat iskolás jár napközibe, s a bölcsődében is megjelentek — végre — az első fecskék. Az 520 cigánylakosból 22 kap rendszeres segélyt betegség vagy öregség miatt, s egyre inkább meghonosodik az a gyakorlat, hogy a nevelési segélyt nem pénzben, hanem természetben kapják a családok. A nagykőrösi népfrontbizottság feladatának tekinti, hogy segítse a cigányság helyzetével foglalkozó helyi koordinációs bizottság munkáját, a ban törvények védik az üzemi munkásokat az ólommérgezéssel szemben, és törvények biztosítják a kártalanítást, ha például a mázolok ólommérgezésben betegszenek meg. Ennek következtében azután az ólommérgezések az ipari munkások között ma — 100 évvel ezelőtti időkkel szemben — viszonylag ritkák. Ugyanakkor az Egyesült Államokban ez idő szerint az ólommérgezés az egyik legelterjedtebb gyermekbetegség. Becslések szerint ma évente kereken 400 ezer gyermek betegszik meg ólommérgezésben, akik közül több mint 3000 szenved agyi károsodást, közülük 800 olyan súlyosat, hogy az már nem is gyógyítható. Gyakorlatilag mindezek a gyermekek az amerikai városok nyomornegyedeiben élnek, és egytől hat évesek. Az általuk lakott helyiségekben leválik a vakolat, a festék- és gipszdarabok a padlóra hullanak, a gyermekek pedig szájukba veszik ezeket, s a felszívódó méreg letargiát, cigány munkavállalóknak 'az üzemi kollektívába történő beilleszkedését, szorgalmazza a felvilágosítást szolgáló fórumok megrendezését, a szülői munkaközösségek közreműködésével igyekszenek bevonni a szülőket a szülők akadémiájába, s egyebek között arra törekszenek, hogy a cigányok helyzetével foglalkozó bizottságokba bevonják a cigányság legjobbjait is. Egy eset tanulsága Nagykátán az összlakossághoz mérten nagyobb a cigányság részaránya, mint Nagykőrösön, ezért a munka is nehezebb. A helyzetfelmérés nyomán készítette el munkatervét a népfrontbizottság. A 345 cigánylakosból 149 a munkaképes, 96-an állandó munkaviszonyban állnak, 19 az időszakos munkavállalók száma. Sok a beteg, így azt lehet mondani, o férfiak esetében teljes a foglalkoztatottság, a nőknek 45 százaléka dolgozik. A munkahelyi kollektívák egyre inkább befogadják a rendszeresen dolgozó cigányokat, ennek nagy szerepe van magatartásuk formálódásában. Egyre több a törzsgár- datag, s mind többen vesznek részt a szocialista brigádmozgalomban. A kormányintézkedést megelőzően 90 százalékuk élt telepen, ma már csak 12 százalékuk. A telep felszámolását nehezíti, hogy az ott lakók vagy nem hajlandók, vagy nem képesek vállalni a lakásépítési kölcsöníeltételeket. A tanulók 95 százalékát beiskolázták az elmúlt tanévben, de csak 84 százalékuk jár rendszeresen. Bölcsődébe, óvodába, napközibe szívesen felvennék a gyerekeket, de a szülők ezt nem akarják. A tanulók nem érik el, s így a jövőben sem tudják majd elérni az átlagos tanulmányi eredményeket. A népfrontbizottság feladatául tűzte ki, hogy segítsék a munkára nevelést, hatékoA mezőgazdaság várhatóan teljesíti idei tervét; az idén tovább javult az ágazat kapr csolata az élelmiszeriparral, valamint a gépeket, a vegyszereket, tehát az ipari hátteret biztosító tárcákhoz tartozó vállalatokkal — mondotta Kovács Imre mezőgazdagörcsöket okoz. Sokan közülük megvakulnak. Mindezek régen ismert tünetei a felnőtt munkásoknál jelentkező ólommérgezéseknek, amelyek azonban fokozott erővel lépnek fel — hiszen kisgyermekekről van szó — évente majdnem félmilliót kitevő számban, New York és Chicago, Washington és Seattle és más városok nyomortanyáin. A Német Szövetségi Köztársaság egészségügyi statisztikája szerint is az utóbbi években állandóan csökken a 30 évesnél idősebb férfilakosság várható átlagos életkora. Tíz évvel ezelőtt minden 40 éves férfinak átlagosan még az volt az esélye, hogy 72 évet és 3- hónapot él meg, ma viszont csak 72. születésnapjának megélésére számíthat Az 55—60 éves férfiak várható átlagéletkora mindössze 10 év alatt kereken kilenc hónappal csökkent. FODOR LÄSZLÖ, az MSZMP Központi Bizottságának osztályvezető-helyettese nyabbá tegyék a pályaválasztási munkát a nyolc osztályt elvégzettek körében. A szülőket pedig meg akarják győzni az óvodai nevelés szükségességéről. A beszámolót előterjesztő Berényi György, a nagykátai népfrontbizottság titkára tanulságos esetre hívta fel a figyelmet. A tanácsülésen a két cigányszármazású tanácstagra rátámadtak más cigányok elmarasztalható magatartása miatt. A két tanácstag megsértve és megszégyenítve elhagyta a tanácstermet... Káros elkülönítés A vitában felszólalt S. Hegedűs László is. Arról beszélt, hogy bár a cigányságot, ezt a nemzetiségi jegyeket is hordozó réteget nem tekintjük nemzetiségnek, ez nem zárja ki a hagyományos cigánykultúra társadalmi támogatását. Hozzáfűzte: a cigányok közötti bűnözés nagyobb arányát nem holmi faji sajátosságnak, hanem viszonylagos elmaradottságuk következményének kell tekinteni. Kovács Antalné, a népfront Pest megyei bizottságának elnöke hozzászólásában elemezte, hogy bár köny- nyebb CS-lakássort építeni, mint szétszórtan letelepíteni a még rossz körülmények között élő cigányságot, de ez utóbbi a célravezető. Nagyon fontos gondolatkört érintett felszólalásában Pol- dauf Medárd: helyes-e a cigányságot elkülöníteni oly módon, hogy cigányklubokat alakítunk, külön olvasótáborba visszük a gyerekeket. Az ellenérvek súlyosak: integrálásukra, saját életformánk elfogadtatására törekszünk, tehát nem helyeselhetők ezek a törekvések. A vitában a hozzászólók is így foglaltak állást. A továbbiakban az elnökség megtárgyalta és elfogadta az 1979. évi munkatervet, s elfogadta a tanyai lakosság körében végzett népfrontmunkáról szóló beszámolót sági és élelmezésügyi miniszterhelyettes az országgyűlés mezőgazdasági bizottságának keddi ülésén. Jobb volt a munkaszervezés, az anyag- gazdálkodás, s az eredmények jó alapot adnak a jövő évi tervhez. A jövő évi költségvetési terv teljesítéséhez, a népgazdasági egyensúly javításához a növénytermesztés öt-, az állat- tenyésztés kétszázalékos növelésével kell hozzájárulni. Ugyanakkor — ahogy arra felszólalásában Villányi Miklós pénzügyminiszter-helyettes rámutatott — javítani kell a gazdálkodáson is. Ezért az állami gazdaságokat és a szövetkezeteket is a túlzottan ráfizetéses termelés visszaszorítására ösztönzik. Nemet mondanak a leggazdaságtala- nabb exportárukra, mérséklik például a tojástermelést, mert ez az áru több országban csak növekvő ráfizetéssel adható el. A vitákon Varga János (Pest m. 11. monori választó- körzet) — több más hozzászólóval egyetértve — hangsúlyozta: az 1979-es év egyik legfontosabb feladata az észszerűbb, hatékonyabb takarmánygazdálkodás. Javasolta: a földekről gyűjtsék be az állatok etetésével hasznosítható melléktermékeket. A képviselő az állategészségügy néhány gondját is szóvá tette. A Phy- laxia vállalat például oltóanyag helyett gyakran csak levelet küld: megrendelést nem vesznek fel. A miniszter- helyettes gyors vizsgálatot és intézkedést ígért az ügyben. Kedves történet, s ami igazán vonzóvá teszi, az az, hogy igaz. A Magyar Gördülőcsapágy Művek diósdi gyárának nagy tekintélyű, gyakran más cégekhez is szakértőként hívott, nemrég nyugdíjba ment szakmunkása, amikor kérdik, mit tart legfontosabbnak több mint négy évtizedes pályáján, munkába 1 állásának első néhány percét eleveníti fel. Az ifjú, a szakmájában akkor fölszabadult idomszerészt atyai jóbarátok ajánlották a patinás üzembe. A híres, rangos készülékgyár igencsak megválogatta, kik dolgozhatnak a falai között, ezért büszkeség és riadalom keveredett az akkori legénykében, a mai mesterben. Aki a sorsáról döntött, az egy partifőnök, mai szóhasználattal főművezető volt, nyújtotta tehát neki a papírt, ám a mester úr leintette, hagyjad csak fiam, majd később, most állj oda a simítóköszörűhöz ... S így kóstolta végig munkája jövendő eszközeit a mester úr árgus szeme előtt, s hallotta befejezésül, az izgalomtól remegve, na úgy látom, ügyes gyerek vagy, mutasd tehát a segédleveledet. A rövid másfél óra elég volt ahhoz, hogy a pályakezdő egy életre megjegyezze: kell a papír, de a tudást, a rátermettséget, a hozzáértést elsőként nem a papír tanúsítja. Furcsa torna Ma sem ritkaság a diósdi gyárban, hogy az új embert, a frissen munkára jelentkezőt a papírjaitól függetlenül levizsr gáztatja a jövendő főnöke. Csakhogy ez a próbatétel nem megy életre-halálra, mint az, amit az előbb felidéztünk, hiszen a jelentkező tucatnyi más hely között válogathat. S az sem a véletlen műve, hogy a gyárban gyakorlati képzésben részesülő ipari tanulók — tükreként sok ezer társuknak — mindennél fontosabbnak vélik a papírt, a bizonyítványt, s csak a papír után áll a tényleges tudás, szakismeret. Akadt olyan gyerek, aki gzzal hárította el az idősebt) munkás fölkínálta segítségét, hogy úgyis jórendű vagyok már, több nem kell nekem ... A hatvanas évek végén tízezer fölött volt a megye szakmunkásképző iskoláiban tanuló gyermekek száma, most pedig ott szerénykedik a hétezernél ... A megyében egy végzett szakmunkásra négy Az Országos Vízügyi Hivatal jövő évi költségvetését és terveit Gergely István államtitkár, az OVH elnöke ismertette. 1979-ben 115—120 ezer lakást kapcsolnak be a közműves vízellátásba, s 50 ezer lakást kötnek a csatorna- hálózatra. Folytatják az öntözés fejlesztését, valamint a belvízkárok elhárítását szolgáló beruházások építését. Az államtitkár elmondotta azt is, hogy a bányászat az ország több térségében okoz gondot a vízellátásban, de .összehangolt munka, állami támogatás révén regionális vízművekkel oldják meg a lakosság ellátását. A bamaszénprogram nagyberuházása során például 3—4 milliárd forintot költenek a vízgazdálkodásra. A tanácskozás Cselötei Lászlónak (Pest megye, 2. aszódi választókörzet), a bizottság elnökének zárszavával fejeződött be. * ★ Kedden a Parlamentben ülést tartott az országgyűlés mentelmi és összeférhetetlenségi bizottsága. Sándor József, a bizottság elnöke tájékoztatta a képviselőket az ország- gyűlés soron következő téli ülésszakának előkészületeiről, majd Madarasi Attila pénzügyi államtitkár ismertette a Magyar Népköztársaság 1979- es állami költségvetéséről szóló törvényjavaslatot. A tanácskozáson felszólalt Bodonyi Pálné, Gáspár Istvánná, Laukó Mátyás, Kollár József, Mátay Pál, Varga Zsigmond és Várhelyi József országgyűlési képviselő. munkahely kínálata jut; ez érthetően magasra tornássza a papírok értékét. S mert a termelésben általában munkaerőhiányról beszélnek — ami meggyőződésünk szerint sokkal inkább teljesítmányhiúny, létszámhiány, mintsem munkaerőhiány —, általában és törvényszerűen megnőtt a papír szerepe. Aki birtokolja, legyen frissen végzett szakmunkás vagy diplomás, úgy véli, egyenesben van, nem érhetik meglepetések, hiszen ő tud; papír bizonyítja. Inkább az íróasztal Több mint két és fél ezren tanulnak a megye felsőfokú oktatási intézményeiben, ez eléggé ismert adat. Az már ritkábban említett, hogy a megyében lakó ifjak közül a különböző felsőfokú intézetekben 3400-nál többen birkóznak az elsajátítandó ismeretekkel s akkor még nem vettük figyelembe a közép- és szakközépiskolások, a dolgozók középiskolájába járók, a felnőtt szakmunkásképzésben részt vevők külön-külön is több ezer fős csoportjait. Igaz tehát az a gyakorlati tapasztalatokra épült föltételezés, hogy soha nem tanultak any- nyian a megyében élők közül, mint napjainkban és a hetvenes években általában. Kifejezi a fölerősödött tanulási kedv nagyságát az a tény, hogy országosan a nemzeti jövedelem négy százalékát emésztik már fel az oktatási kiadások, s hogy a megyében a tanácsok költségvetésében az ilyen célú ráfordítások a legjelentősebb tételek közé léptek elő. Pontosan azért, mert a társadalmi költségek egyenletesen és gyorsan növekednek, nem lehet közömbös, nem magánügy, mi áll, vagy mi hiányzik a papír mögött. A termelőüzemek egy részénél ma már céltudatos, tervszerű tevékenység öleli fel a szakképzést és továbbképzést. A Nagykőrösi Konzervgyárban például a káderfejlesztési terveknek szoros kiegészítője az újonnan végzett középirányítók munkába állításának hogyanja; a Pest megyei Állami Építőipari Vállalatnál a fia-- talok képzése mellett kialakult formái, módszerei vannak a felnőtt szakmunkásképzésnek; a Lenfonó- és Szövőipari Vállalat nemcsak jelentősen növelte a felsőfokú végzettségű szakemberek számát, hanem megtette a kezdeti lépéseket a rendszeres és tervszerű továbbképzés érdekében is. Mindezek ellenére, vagy mindezekkel szemben tapasztalható, hogy változatlanul nagy azok tábora, akik a papírt vélik egyedül fontosnak, s alkalmazók, alkalmazottak egyaránt lelhetők ebben a táborban, s nemcsak az iparban, hanem az úgynevezett nem termelő területeken is. Igaz, hallatszanak — egyre erőteljesebben — kritikus hangok, így az a vélemény, hogy a képzés mennyiségi adatai eltakarják a tudásszintek meghökkentő különbségeit, illetve — és továbbá —, hogy a papír bizonyította ismeretek meglehetősen távol állnak a gyakorlatban szükségesektől. Az sem másodrangú kérdés, amit a Lenfonó- és Szövőipari Vállalat vezérigazgatója említett: a felsőfokú végzettségű fiatal szakemberek közül egyre kevesebben hajlandók vállalni a termelés közvetlen irányítását, irodát, íróasztalt keresnek ... nem az elvégzendő feladatokat, hanem a beosztást tudakolják munkába álláskor. Havi háromezret Joggal gyanítjuk: a papír túlzott jelentősége elválaszthatatlan az élőmunka — mind a szellemi, mind a fizikai munka — széles körben föllelhető pazarló hasznosításától, a munkaerő-gazdálkodás alacsony színvonalától, de még korábbra tekintve, a pályaválasztás és a pályaalkalmasság buktatóitól. Ne tűnjék csúf anyagiasságnak, pusztán a példa kedvéért érvelünk forintokkal: tisztességes havi jövedelem kerekedhet azokból a bankókból, melyeket esztendőnként egy-egy hallgatóra kiad az állami költségvetés. Ez az összeg ugyanis meghaladja a 36 ezer, tehát a havi háromezer forintot! Mégis, a végzettele 16—33 százaléka — amint azt különböző szakpályák vizsgálata föltárta — már eleve nem a szakmájának megfelelő területen helyezkedik el, s később tovább növekszik a pályát elhagyók aránya. A gyakorlat és a papír viszonyánál?: kritikájaként is fölfoghatjuk az előbbi adatokat, ahogy a szakmunkásképzés intő tapasztalatait úgyszintén, így azt, az öntő szakmunkások képzésének fölszámolását már további szakmák oktatásának megszüntetése követte a megyei intézményekben, jelentkezők híján... Meghökkentő eseteket sorolnak Vácott arról — a városi tanács végzett munkaerő- igény fölmérő, elemző vizsgálatot —, mi mindent nem ismert, tudott szakmájában az, akinek a papírjai tökéletesen rendben voltak. Amiből némi logikával következtethetünk a képzés mai állapotára. Következtetnünk kell ugyanakkor ezekből a történetekből arra is, hogy a vállalatoknál — tisztelet a kivételnek — minden tekintetben kész embereket várnak, igényelnek, olyanokat, akiknek a kisujjában van a szakma csínja-bín- ja. Ez a kettős hiba — a képzés ellentmondásossága és alacsony színvonala, a munkahelyek túlzott várakozása — vezet azután az előítéletekhez, a bizalmatlansághoz, a kielégí- tetlenséghez. Türelmetlen az, aki a papírt fölmutatta, s az szintén, akinek fölmutatták. A munkaadó státusokban gondolkodik, a munkavállaló feladatokban, s ez ismét ütközési pont. S fonható tovább a gondolati szál, hiszen gyakran rálelni — mindkét oldalon! — közömbösségre, szakmai féltékenykedésre, tunyaságra a továbbképzésben, bürokratizmusra a szaktudást gyarapító tanfolyamoknál — van olyan tanfolyam, melyet kilenc helyen kell egyeztetni, engedélyeztetni! —, s tapasztalhatni elhirtelenkedett pályaválasztást éppúgy, mint mániákus bizonyítvány-gyűjtögetést. Lassú a menet Az MSZMP Központi Bizottsága 1972. június 14—15-i ülésén hozott határozatot az állami oktatás helyzetéről és további feladatairól. Az ülésen elfogadott terjedelmes dokumentum az oktatás valamennyi területére vonatkozóan részletesen megszabta . a követendő irányt, ám a változás a kívánatosnál sokkal lassúbb. A Központi Bizottság határozata után majdnem három és fél évvel, 1975. novemberében például az Oktatási Minisztérium azt volt kénytelen megállapítani, hogy „nincs összhang a képzési lehetőségek és a munkaerő-szükséglet között, a képzés színvonala pedig ' egyenetlenLényeges változásról most, újabb három év elteltével sem lehet beszámolni. Valamit javultak a képzés körülményei, ám az összhang hiányát mutatja, hogy a megyében a vállalatok bejelentette szakmunkásigények idén például a három és félszeresét tették ki annak a létszámnak, melyet a szakmunkásképzőben és szakközépiskolában végzettek képviseltek. Ugyanakkor bizonyos szakmákban nehézségeket okozott a végzősök elhelyezése... Bonyolult teendők sokasága kínálja a megoldást, a javulást, a meglehetősen lehangoló kép kedvezőbbé tételét. Egy valami, az alapelv azonban kikezdhetetlen, megmásíthatatlan. A társadalomnak nem puszta bizonyítványokra, hanem tudás termelte teljesítményekre van szüksége, egyre égetőbb szüksége. A" papír nem mellékes, de formai igazolása annak, amit ténylegesen a gyakorlat minősít. S mert a gyakorlat figyelmeztető jelek seregét tolja elénk, indokolt az irányváltás sürgetése. Papír és tudás, formai és valóságos képesítés, ígért és ténylegesen nyújtott teljesítmény együttes mérlegelésének, s ami legalább ilyen fontos, erkölcsi, anyagi elismerésének mindennapos gyakorlata hozhatja csak meg ezt az irányváltást. Mészáros Ottó II. E. Napirenden a költségvetés Pest megyei felszólalás az országgyűlés mezőgazdas ági bizottságának ülésén
