Pest Megyi Hírlap, 1978. december (22. évfolyam, 283-307. szám)
1978-12-10 / 291. szám
1978. DECEMBER 10., VASÁRNAP Elvárható segítség nyújtás Megfagyott egy ember Keve János hajnalban már habzó szájjal feküdt alig pár lépésre a kocsmától, a kerítés mellett. Dermedt ujjai kialudt csikket szorítottak. Fél ötkor, amikor a kutyaugatás odavitte a kerítéshez a kocs- márost még morgott valamit. De egy óra múltán, amikor megérkezett a mentőskocsi, az orvos már nem tudott rajta segíteni. Az aszódi éjszakában, a szabad ég alatt megfagyott egy ember tavaly februárban. Pálinka, vizespohárral Azon a hétfői napon Keve János korán felkelt s József nevű bátyjával nyitás után szinte nyomban egy-egy liter almabort ittak meg a népbolt előtt. Az alkalmi munkából élő fivérek a délelőttöt törzshelyükön, a Kémiáié kocsmában töltötték el a Pesti úton. Nyolc-tíz korsó lehetett mindkettőjükben, amikor dél körül felkászálódtak az asztal mellől. Keve József hazament aludni, az öccse pedig tüdőszűrésre indult. Nem beszéltek meg semmit, de délután hat óra tájban már mindketten ismét az italboltban voltak. János volt a részegebb s egy ismerős úgy emlékszik vissza, hogy még hetvenkedett is azzal, hogy tudna ő inni akár töményét is. Az emlékeket elnyelte az alkohol, a vallomások ellentmondásosak mégis az kiderült, hogy az ifjabb Kévét egy-egy vizespohárnyi pálinkára vendégül látta két cimborája, s a férfi egy korsóval megivott bátyja söréből is. Aztán alig telt el negyed óra a második nagypohár pálinka után és a rogyadozó lábú, magatehetetlen Keve Jánost kivezették a kocsmából. Egyedül kísérte-e ki a báty a testvérét vagy egy másik vendég segítségével, egyedül ültette-e le és hagyta magára a kerítés tövében, ahol másnap kihűlve találták meg, vagy más is ott volt? — ezekről a tanúk különbözően vallanak. A halál kísértése Keve János nem volt bűn- telen tulajdon halálában. Fékezetten szenvedélye végzett vele. A 35 éves férfit iszákos- ságáról sokan ismerték a községben, munkahelyén gyakran elcserélte fél deci pálinkáért a reggelijét, amit otthonról hozott. Az ismerősök lelkiismeretük védendő az eset után újra és újra ismételték: Keve nem egyszer aludt részegen a mezőn, a parkban, sőt télen még a hóban is — mégsem lett soha baja. A korábbi közöny azonban aligha érv az utóbbi, végzetes közömbösségre. Mert magate- hetetlenül bárkit is a hóban hagyni, a halál kisértése, még ha esetleg valóban többször is túlélt a férfi hasonló Veszélyt. így hát Keve János halálát nemcsak saját bűne okozta, jónéhány kocsmabelinek is köze volt hozzá. A cimboráknak, akik először szinte öntudatlanra itatták s aztán záróra után otthagyták magára a kerítés mellett, a kocsmárosnak, akinek törvény tiltja a lerészegítést s mindenkinek, aki nem próbált segíteni a fagyban hagyott férfin. A községben sokan felháborodtak az eseten s levél is érkezett néhány hét múlva a helyi rendőrőrsre. A keményen megfogalmazott sorok szerint, a köztudatban alighanem túlzottan is kiélezett képe maradt meg a történteknek, a felháborodás jogosságát azonban nemigen lehet vitatni: „Kérjük a rendőri szerveket arra, állapítsák meg, ki mennyi szeszesitalt itatott meg az elhunyt Kévével, akit a leitatás után kilöktek az italboltból. Azzal már senki sem törődött, hogy mi lesz a szerencsétlen emberrel, a kocsmáros sem, akinek tudnia kellett volna, hogy kinek fizetik deciszámra a pálinkát... A rendőrség egyáltalán ne menjen el szó Milliós nemzetközi üzletek Aranycsempészek a rács mögött Ártatlan turistautakkal álcázott aranycsempész-banda tagjait ítélte el a Legfelsőbb Bíróság. A másodfokon tárgyalt ügyben a 25 éves budapesti Fábián Miklós „számláján” sorakozott a legtöbb bűn- cselekmény. összesen 5 millió forint „forgalmat” bonyolított le úgy, hogy több éven ét külföldiektől feketén aranytárgyakat vásárolt, s adott tovább. A fuvarokat szülei személygépkocsijával — a kisebb átalakításokkal kiképzett rejtekhelyek segítségével — bonyolította le. 1976-ban például 357 ezer forint értékű bankaranyat, 210 aranyérmét. 480 aranydukát érmét és több száz aranyláncot csempészett Lengyelországba, hogy dollárhoz jusson. Segítségére volt a 30 éves budapesti Balkó Károly is. A rákövetkező esztendőben ugyancsak kilószámra szállított lengyel „felvásárlóinak” aranyláncokat különféle külföldi fizetőeszközök ellenében Fábián Miklós mintegy 28 ezer forint értékű svájci frankot ér NSZK márkát, s különböző aranyékszereket vásárolt, ezenkívül a vám megkerülésével 90 ezer 600 forint értékű árut, főleg farmernadrágot hozott be az országba. A 26 éves krakkói Jan Apostol, 1976. őszétől több kiló csempészett medálos aranyláncot vett át a bűnszövetség tagjaitól. Huszonnégy esztendős honfitársa, Jan Marek Dusik is foglalkozott a csempészáruk értékesítésével: ő viszont a mintegy 576 ezer forint értékű medálos aranyláncokat jórészt a Keleti pályaudvar környékén adta tovább. Társa, a 26 éves krakkói Miroslaw Weglowski ösz- szesen 2 kiló 60 dekányi aranylánc átvétele miatt állt az Ítélő tanács elé. A legfőbb bírói fórum Fát- bián Miklóst négy évi szabadságvesztésre ítélte, s öt évre eltiltotta a közügyek intézésétől. Ezen kívül százezer forint vagyonelkozásra ítélte, egyben kötelezte 500 ezer forint elkobzás alá eső érték megfizetésére. A bíróság súlyosbító körülménynek tartotta, hogy Fábián huzamos időn át rendszeresen megszegte a devizatörvény rendelkezéseit. A szervezett elkövetés pedig arra utal, hogy valósággal berendezkedett ilyen bűncselekmények elkövetésére. Jan Apostolt üzletszerűen, bűnszövetségben, társtettes- ként elkövetett üzérkedés bűntette miatt egy évi és tízhónapi szabadságvesztésre ítélte. A büntetés letöltése után kiutasítják az országból. A vádlott köteles százezer forint elkobzás alá eső érték megfizetésére is. Jan Marek Dusikot egy évi és hat hónapi szabadság- vesztésre, s az ország területéről való kiutasításra ítélte. Köteles 50 ezer forint elkobzás alá eső érték megfizetésére. Miroslaw Weglowskit egy évi és nyolc hónapi szabdságvesz- tésre, s az ország területéről való kiutasításra ítélte. Ugyancsak köteles 50 ezer forint elkobzás alá eső érték megfizetésére. A bűnsegéd, Balkó Károly büntetése egy évi és két hónapi szabadságvesztés, továbbá nyolcezer forint pénz- büntetés: büntetlen előéletére, töredelmes beismerő vallomására tekintettel, a bíróság három évi próbaidőre felfüggesztette a szabadságvesztés végrehajtását. A bűncselekmény- I sorozat elkövetésébe „besegí- I tő” 25 éves, budapesti Czuczi ! Lajost nyolc hónapi — végre- I hajtásában két évi próbaidőre I felfüggesztett — szabadság1 vesztésre, és 5000 forint pénz- büntetésre ítélte. nélkül a tragikus eset mellett, kutassa fel a tetteseket és szolgáltasson büntetést, hogy az ehhez hasonló esettől elmenjen a kedve mindenkinek ...” 259. paragrafus A Büntetőkódexben a segítségnyújtás elmulasztásáról külön paragrafus szól: Aki nem nyújt tőle elvárható segítséget sérültnek, balesetet szenvedett vagy olyan személynek, aki az életét vagy a testi épségét közvetlenül veszélyeztető helyzetbe jutott, egy évig terjedő szabadság- vesztéssel büntetendő. A büntetés három évig terjedő szabadságvesztés, ha a sértett meghalt és életét a segítség- nyújtás megmenthette volna. A nyomozás hamarosan megkezdődött a Keve-ügyben s a vizsgálat végén az ügyészség vádat emelt a testvér- báty ellen. Az ügyészség a vádiratban elismeri, hogy az idősebb Keve is részeg volt, de véleménye szerint nem olyan mértékben, hogy ne tudott volna segíteni öccsének — s ezt egyebek között az is bizonyítja, hogy még ma is meglehetősen tisztán emlékszik az esetre. Az eljárás tehát egy vádlott ellen megindult s egyszer már a bíróság is tárgyalta már az ügyet. A büntetőtanácsra mindenekelőtt annak eldöntése vár, hogy a szintén erősen részeg testvértől elvárható volt-e, hogy haza támogassa öccsét vagy legalábbis megkérjen valakit a segítségnyújtásra. A jog a maga garanciális szabályaival körültekintésre, óvatosságra int. A büntetőtörvények szerint csak kétségtelen bizonyítékok alapján lehet bűnösséget kimondani. Ilyen összemosódó, ellentmondásos hátterű ügyben azonban nehéz feltárni a résztvevők valódi szándékát. Ám az erkölcsi ítélet, amely a helységben már régen megszületett aligha téved akkor, amikor nem egyetlen személyt okol azért, hogy egy férfi szinte mások szeme láttára megfagyott tulajdon falujában mindössze 200 méterre a saját házától. A tárgyalás december 18-án a Pest vidéki Járásbíróságon tovább folytatódik. Babus Endre A gondoskodás — házhoz jön A Pest megyei NEB vizsgálata Pest megyében 630 idős ember vár szociális otthoni elhelyezésre, de a magukat ellátni nem tudó Vagy csak részben képes öregek száma ennél jóval nagyobb. Szerencsésnek mondhatják magukat, akik olyan családban élnek, amely szeretettel, vagy legalábbis megértéssel gondoskodik róluk. Akiknek nincs ilyen családjuk, nincsenek közeli hozzátartozóik, azoknak a gondját az állam veszi — nemcsak a szivére, hanem a vállára is. A 82 éves ceglédi M-né egyike azoknak a több mint másfél ezer idős embernek, akikről gondoskodni kell. Szo- ba-konyhás lakásban él, özvegyi nyugdíjból és a vakokat megillető járadékból. Egy ideje tanácsi megbízásból gondozója, Éva látja el. Naponta viszi az ebédet, takarít, mos, fűt. Az idős asszony nehezen mozog. Elégedett a gondozójával, azt mondja, ha Éva nem lenne, már nem élne, mert nem tudná magát ellátni. Van egy lánya, akit nyolc éve nem látott, úgy tudja, Tatabányán él. Szociális otthonba nem menne, ragaszkodik a megszokott környezetéhez. Van egy rádiója, ha egyedül van, ez köti össze a világgal. Egyetlen elégedetlen M-né esete egy abból a példatárból, amely a Pest megyei Népi Ellenőrzési Bizottság legutóbbi vizsgálódása során készült. A megye hat járásában és öt városában tájékozódtak arról, hogyan érvényesülnek a gyakorlatban a házi szociális gondozás intézményének humánus elvei. Pest megyében évente 4—5 százalékkal nő a 60 évesnél idősebb lakosság létszáma, jelenleg az összlakosságnak mintegy 17 százalékát alkotják. Köztük az országos átlagnál magasabb az életüket ipari és mezőgazdasági fizikai munkában töltők részaránya. Az időskorúak életfeltételeit számos állami intézkedés javította: állampolgári joggá Munkaügyi viták A dolgozók átirányítása Más telepre helyezték át egy vállalat ügyintézőjét. Az illető ezt sérelmesnek találta, és új munkahelyét nem volt hajlandó elfoglalni. Arra hivatkozott, hogy egyrészt ragaszkodik korábbi alkalmazási helyéhez, másrészt nem ügyintézői, hanem gondnoki munkakörbe került. Panaszának a munkaügyi döntőbizottság helyt adott, és a vállalatot kötelezte, hogy tisztviselőjének három napon belül, az ügyintézői munkakörnek megfelelő részletes leírást adjon. Ugyanakkor a panaszost felszólította, amint az iratot kézhez veszi, munkahelyét azonnal foglalja el. Az ügyintéző a leírást megkapta, de munkára mégsem jelentkezett. Ezt azzal indokolta, hogy a döntőbizottság határozata nem jogerős, mert annak hatályon kívül helyezéséért bírósághoz fordult, tehát a felszólításnak nem köteles eleget tenni. Egyébként is az átirányítás ismét nem ügyintézői munkakörre szól. Ezek után a vállalat fegyelmivel elbocsátotta. Épnek hatályon kívül helyezéséért az illető a munkaügyi bíróságon pert indított. A bíróság a keresetet, mint alaptalant, elutasította. A jogerős ítélet ellen emelt törvényeségi óvásra a Legfelsőbb Bíróság más álláspontra helyezkedett. A határozat indoklása szerint a jogvita elbírálásánál a mVmkaügyi bíróság figyelmen kívül hagyta a Munka Tör- j vénykönyvének rendelkezését, I amelynek értelmében — eltérő megállapodás hiányában — a dolgozó a munkát a vállalatnak azon a telephelyén köteles végezni, ahova a munkaszerződést megkötötték. A változó munkahelyre alkalmazott dolgozót azonban — az erre vonatkozó megállapodás keretei között — bármelyik telephelyen, illetve munkahelyen foglalkoztathatják. — A felek közötti jogvita eldöntésénél perdöntő jelentősége van annak, hogy az elbocsátott ügyintézőt változó munkahelyre alkalmazták-te vagy sem — hangzik tovább a határozat. Ugyanis csak változó munkahely kikötése esetén irányíthatták át más telepre. Előzetes kikötés nélkül a rendelkezés a dolgozó érdekét védő jogszabályba ütközik, ezért azt nem köteles teljesíteni. A kérdés eldöntésénél figyelembe kell venni, hogy ha a dolgozót változó munkahelyre alkalmazzák, ezt még akkor is írásba kell foglalni, amennyiben a munka- szerződés megkötése szóban történt. Ennek elmulasztása esetén a szerződésnek a változó munkahelyre vonatkozó kikötése érvénytelen. — A munkaügyi bíróság az átirányítás törvényességét nem tisztázta, az arra vonatkozó tényállást nem tárta fel. Ennek következtében jogerős ítélete egész terjedelmében megalapozatlan és törvény- sértő. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a döntést hatályon kívül helyezte és a bíróságot új eljárásra, valamint új határozat hozatalára kötelezte. emelték az SZTK szolgáltatásokat, a nyugdíjak és járadékok rendszeresen emelkednek, az egészségesek nyugdíjuk megtartása mellett munkát vállalhatnak, s államunk a szociális gondoskodás számos más eszközét is alkalmazza. Ezek közé tartozik a hét évvel ezelőtt bevezetett házi szociális gondozói rendszer, amely az ezt követő években országszerte dinamikusan fejlődött. Bár arányát tekintve Pest megye még nem éri el az országos átlagot, a fejlődés jelenlegi üteme mellett néhány éven belül pótolható az elmaradás. 1973-ban 519, 1977. ben már 1528 volt a megyében a házi gondozásban részesülők száma. Hivatásos gondozónők, társadalmi aktívák és kollektívák törődnek velük. A társadalmi aktivisták havi díjának felső határa 700 forint. Nehéz gondozónőt találni, mert ez a munka nagy részben emberbaráti cselekedet. Tudjuk, az öregekkel bánni, velük Összeférni nem mindig könnyű. Alkalmazkodó képességük csökken, s a gondozónő végülis többnyire idegen ember, amíg a gondozott meg nem szokja, meg nem szereti. Az esetek többségében ez történik. A népi ellenőrök 31 idős gondozottat látogattak meg, beszélgettek velük, s a 31 között csak egyetlen elégedetlen házaspár akadt. A 70 év körüli embereknél gyakran cserélődnek a gondozók, ennek oka bizalmatlanságuk, folytonos elégedetlenségük. Szemléletváltozás A szociális gondozásban részesülők valamennyien nehezen mozognak, vagy éppenséggel mózgásképtelenek.' Száz közül 87 egyedülálló, 78 százalékuk 70 évesnél idősebb. Kétharmaduk szociális otthoni beutalásra szorulna, de erre kevesen tartanak igényt. Szívesebben maradnak megszokott környezetükben. Sokszor még az olyan nehéz helyzetben lévők is, mint a nagykőrösi 78 éves Sz-né, akinek összedőlt a háza, minden holmija a romok alatt maradt, ő maga fából épített szeneskamrában lakik, deszkaágyon alszik. A népi ellenőri vizsgálat óta az öregek napközi otthonába jár. A tanácsi, az egészségügyi és a társadalmi szervek jogait és kötelességeit a házi gondozás kezdeményezése, fenntartása tekintetében egészségügyi miniszteri rendelet szabályozza. A vizsgálat megállapította, hogy a szak- igazgatási szervek a gondozásba vételkor betartják a rendeleteket. A kezdeti időszakban ugyan nehezen barátkoztak meg a gondozás szervezésével járó többletfeladatokkal, éppen azért olyan nagy jelentőségű az a szemléletbeli változás, amelyet a népi ellenőrök a legtöbb tanácsnál tapasztaltak. Az intézmény egyik legerősebb talpköve a Vöröskereszt. A kezdeményezés gyakran nehézségekbe ütközik, mert az idős emberek szégyellik magatehetetlen állapotukat. Volt rá eset, hogy elutasították a gondozást, vagy csak hosszas rábeszélésre fogadták el. Később már örültek, hogy így döntöttek. A gondozást önként igénylők száma alacsony, mert félnek, nem tudják, mivel jár, s attól tartanak, hogy ha maguk jelentkeznek, szociális otthonba kerülnek. A gondozási rendszert tehát körültekintőbben kell propagálni. Különösen sok idős ember él tanyán a ceglédi járásban, felderítésük lassú, a gondozás pedig a nagy távolságok miatt nehéz. Bevált forma Pest megyében az 1971 -et követő másfél évben csak hivatásos gondozók és kísérletileg társadalmi aktívák és kollektívák gondoskodtak elhagyatott idős emberekről. A kizárólag hivatásos gondozás nem vált be, részben mert költséges, másrészt a gondozónők sok időt töltöttek utazgatással az egyik öregtől a másikig. A szocialista kollektívák, gyerekek önkéntes gondoskodásának szokása ma is él, szép és nemes dolog, de természetesen csak erre nem lehetett hagyatkozni. Meg kell említeni a Nagykőrösi Konzervgyár négy szocialista brigádját, akik — több más megyei brigád mellett — vállalásuk szerint öregekről gondoskodnak, ezerféle formában. A Béke brigád három embert patronál, takarítanak, elbeszélgetnek velük, névnapjukon megajándékozzák őket. A József Attila brigád egy idős asszonyt látogat meg rendszeresen; aki háztartási segítséget nem fogad el tőlük, csak beszélgetni szeretne velük. A Mikszáth brigád egy-egy tagja naponta meglátogat egy idős asz- szonyt, segítenek rendben tartani. Egy idős férfi is alig várja a Petőfi brigád látogatását Amíg törött lábbal feküdt ebédet hordtak neki; ugyanez a brigád patronál egy asz- szonyt, még a lakását is kifestették. A segítésnek ezt a formáját azonban nem lehet általánossá tenni, annál is inkább, mert a házi gondozói rendszer jól bevált. Mellette szól, hogy gazdaságos gondozási forma; a NEB álláspontja szerint nagyobb anyagi megbecsülést érdemelnének, akik ezt vállalják, s gondoskodni kell a legjobbak er. kölcsi megbecsülésének intézményesített formáján. Tavaly az 1528 házi gondozottról 828 társadalmi aktivista gondoskodott, egy-egy idős embernél átlagban havi 71 órát töltöttek. Nemcsak otthon foglalkoznak velük, hanem elhívják, vagy elviszik őket közös rendezvényekre, autóbusz-kirándulásokra, főleg a gödöllői és a váci járásban. Jó példa a ráckevei járás szociálpolitikai hónapjának rendezvénysorozata is. Nincs arányban! A házi gondozás intézménye bevált, fejlődik; az emberi se- gitőkészség találkozott az anyagi érdekeltséggel, bár — ismétlik a népi ellenőrök — a gondozók munkája nem áll arányban a tiszteletdíjak mértékével. Ezért is nehéz újabb gondozónőket találni. A belátható jövőben a gondozásra szorulók száma évi öt százalékkal nő, az ezzel járó feladatokra fel kell készülni. Bebizonyosodott, hogy az intézmény ott fejlődik a legjobban, ahol a tanács, a munkahelyek, a társadalmi szervek és az ifjúsági szervezetek együtt dolgoznak, egyeztetik a feladatokat. A továbbfejlődés érdekében teendő első lépés — ál lapította meg a NEB —, hogy az erre hivatott szervek felmérjék a házi gondozási forma iránti szükségletet; a városokban, községekben a lehetőségek szerint társadalmasít sák a gondoskodást, s egyebek mellett — népszerűsítsék a házi gondozást az újat már nehezen fogadó, minden változást rosszul tűrő elhagyatott, idős emberek körében. Hatos Erzsébet
