Pest Megyi Hírlap, 1978. november (22. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-06 / 263. szám
IM AG AZIN 1978. NOVEMBER 6., HÉTFŐ A szónok Káka Ferenc olajfestménye Kunszabó Ferenc: Találkozás a vonaton Ketten ültek a fülkében: menetiránynak a fiú, vele szemben a Ián v. A lányon hosszanti csíkozású, aranyszín ruha . volt, térdig érő, egyenes szabású. Sötétbarna haja a vállát verte, lágy hullámokban takarta a fülét. Könyvet olvasott, napszemüveggel. A fiú kávébarna ingkabátban, világosszürke nadrágban; saruját fehérrel mintázott zcid zoknira húzta. Bal kezében napszemüveg volt, a jobban újság, kinyitva, de olvasatlanul: nézte a tájat. A tájat meg a lányt, a lányt meg a tájat. Aztán az órájára pillantott, s látta, már csak harminc perc van hátra addig az állomásig, ahová mennek: a lány előtte váltott jegyet. Megköszörülte a torkát, de halkan, hogy a kerekek zakatolásába vesszen. Már nyitotta a száját, mikor a másik megmoccant. Erre becsukta hirtelen. A lény mindent jól látott: a tájat is, a fiút is. A foncsorozott üveg mögül ránézett az órájára: A mai szovjet líra forrásaiból A szovjet irodalom nem egy nagyjából egy anyanyelvű nemzet irodalmát jelöli, hanem azonos társadalmi rendszerben élő, de nemzeti és etnográfiai, nyelvi és kulturális, társadalmi fejlettségi és nagyságbeli különbségekben gazdag népek irodalmainak összességét. Ez az összetettség és sokszólamúság a Kelet-Európa művészeti életére — és az egész világ művészetére is — nagy hatással levő orosz irodalom eredményeitől az Urálon túli népek nemrég kezdődött irodalmi időszámításáig számos elemet tartalmaz, és fejlődésében, változásaiban sok irányt mutat. Így míg az orosz irodalomban és költészetben az elmúlt évtized új vonása a mindennapok apróbb léo- tékű, kevésbé emelkedett — de éppoly fontos és felfedezésre méltó — eseményeinek, érzelmeinek, történeteinek feltárása mind a költészet, mind a dráma és próza eszközeivel, addig a kaukázusi, vagy távolabb, keleti szövetségekben épp mostanra érte el tetőfokát a törzsi világból kilépő népi közösségek érzelmes és pátosszal telt eposzi történeteinek megfogalmazása. Ezek a különbségek nemcsak létezőek, hanem szükségszerűek Is. Mégis, tagadhatatlan a kölcsönhatás, amit a közös — orosz — nyelven összegezendő sokféle nemzeti-irodalmi indíttatás és teljesítmény eredményez. Sokszor maga az irodalmi közvélemény is erősíti ezt. Mintha szívesebben olvasnánk a nomád életükből lassan kilépő és a szocialista társadalomba belegyökerezni próbáló távoli népekről. Számukra mintha egyszerűbb és egyértelműbb rajza volna a fejlődés sok vargabetűjének, útvesztőjének. Legalábbis mi, európai olvasók szívesen látjuk gondjainkat és eredményeinket azokban a tükrökben, amiket a möst ébredő keleti irodalmak nagy alakjai mutatnak elénk. Mikola Vinhranovszkij; Jó lovam... 36 lovam, az eső és ez a bánat, Az arcomra száradt könnyek?... Hogy elhagytam rég anyámat, Csak meghalnom lesz majd könnyebb. Terhes sorsom tündér! csatákkal. Megvédem jogos jussomat! Fogadkozom gyermeki imákkal, Mormolok ősi szavakat. Már gúzsba kötötték a holdat) Az erdőkből fölgomolygó árnyak. De mert minden törvényt föloldhat, Éjfél előtt felragyog a nap. Éneklem hát áradó hatalmát, Hisz március van, tavaszidő! Csak hirdetem — velünk a szabadság, Velünk kezdődik ö. Ukrán SZSZSZK. S. Benedek András fordítása Gencso Vitanov: Megpróbáltatás Nem ahhoz kell a kitartás, hogy elnézzük, mint omlanak szét a hegyi falvak, ahonnan az ég felé nőtt fel szívünk. Nem ahhoz kell a kitartás, hogy elkísérjük az öregeket, s továbbmenjünk aztán, ráncolva homlokunk, a sorsunkba belenyugodva az emberek között. Elfáradni még nem szabad nekünk... Mert ahhoz kell a kitartás, hogy kifeszüljünk — akár a fák — a föld és az égbolt között. Ukrán SZSZSZK. Migray Ernőd fordítása Fridon hlalvasi: Hová is kódorogsz Sápadó szél öleli a fákat, * Halványulnak rőfös nappalok ... Hová, hová is kódorogsz, te nyár? Várakozz még egy pillanatot... Levelekkel viselős a szél is, messze-távol míg clkanyarog, Bánatában nyöszörög az ajtó, meglendülve, sírdogál, s vacog. Grúz SZSZSZK. Gécü János fordítása Bella Ahmadulina; / O, gyáva hősöm ó, gyáva hősöm, ügyesen megugrottál a szégyen elől, amíg játszottam szerepem rivalda fényében, egyedül. Nyomorult segítséged én nem kértem, soha, semmikor se. A kulisszák közt feketén eliszkoltál, nem vettek észre. S szégyenben, lázálomban úgy mentem a közönség elé ki, hogy minden bajt, minden gyanút 'egyedül nekem kell viselni. Ó. a földszint, hogy kacagott, a védtelennek nem- kegyelmez, olyan ártatlan mosolyom, s oly szemérmetlen veszteség ez. S jöttek mohó küldönceid, a bánatomra szomjazottan, leejtett vállal állok itt, a szégyenben elhagyatottan. A hebehurgya tömegek nem várnak az igazi hősre, a hősre, aki reszketett, ne félj hát, nem adlak ki mégse. Enyém a gyötrő veszteség, szerepünk — az én szerepem, a gyötrelem — csak az enyém, de mennyi, mennyi gyötrelem. Orosz SZSZSZK. Mezey Katalin fordítása Miha Kvlividze: A metrón Azt a lányt, ki csilingelő bokákkal ott állt velem szemben tegnap a metrón, nem fogom látni soha többet én. Tudom, megvan neki a maga útja. nekem is megvan a sorsom, de mégis fáj, hogy valamiért nem ismerem. Mint gyors patak a szirmot a tengerbe ••gy vitte föl a zúgó eszkalátor a Majakovszkij térre. Egyedül maradtam ott, és oda voltam kötve családi gondok oszlopához, álltam a peronon, a kezemben szatyor — Grúz SZSZSZK. Migray Ernőd fordítása. Jevgenyij Vinokurov: A kezdetet és a véget... „A kezdetet és a véget kapcsolatba hoznánk!...' Minden okozathoz az okot megtalálnánk!...” A világ titkaival izzadva vesződnek, Egyenetlen tarságukat törölve a bölcsek. Ellentétek törvénye! Boldog, aki téged felér ésszel, ki, merész, s nagylábon élt, ki a világot nem könyvekből olvasva méred, hanem a föld méhébe pillantva mindent megért. Kinek a gondolat nem fogalmazódott fejében évekig, hanem hirtelen, spontán alakban megfogan, gyönyörűségesen is. élőn is megjelenik készen a mélységből, Aphroditéhez hasonlóan! Orosz SZSZSZK. Krémer József fordítása. J Of— me. Csillogott ingerkedett és simogatott ez a szempár: — Jókor szól! Egy órán keresztül hagyta, hogy rontsam a látásomat! A másik az órájára nézett: — Hatvanöt percen keresztül. Nevettek és egyszerre álltak föl. A lány a tájat nézte, a fiú a lányt aki ebbe most picit belepirult. — Látta? Azt a juhászt a fa alatt? — A pulival? Láttam. A fiú nézte most a tájat, a lány meg őt. Üvegen keresztül egészen más volt. Így nagyon aranyos. Hát ha még bajuszt is n°kisSzt szúrós Németh Miklós metszete angolbajuszt. A vonatmozgás friss szelet csapott be az ablakon. — Mit olvas? A lány felvette a könyvet, odaadta. Gyönyörű mozgása van. A szel- lős ruha alatt is látszik, hogy karcsú a dereka, kecsesek, arányosak a mellei... A fiú feltette a könyvet a hálóba. Fogalma sem volt, mit olvasott a címlapján. Tíz ujjal túrt a hajába, lassú mozdulattal, s közben kiemelte a mellét. Ügy tetszettek egymásnak, hogy elszorult a torkuk. — Dohányzik? — Köszönöm. A fiú kitartotta a gyufaszálat, hogy a huzat oltsa el. Egymásra néztek. Eddig nem is dott a kocsi mozgására. A lány az ablakszélhez támasztotta a fejét1; haját hátrafújta a szél. Előtűnt két pici füle. Fehér, pici, gyöngyházfényű füle. Mindkettő azt várta, hogy a másik hunyja le előbb a szemét... aztán a fiú visz- szahúzódott. Most ajtó sem csapódott. — Rágvújt? — Köszönöm! S ledobta magát az ülésre. A fiú rágyújtott, de a cigarettát dobta ki az ablakon. Mikor észrevette, utána- küldte a gyufát is: — Bolondok vagyunk... Ügy örültem, mikor a pénztárnál hallottam, hogy egy az utunk. A lány hirtelen fölvetette a fejét: — Nem szeretek nyitott szemmel csókolózni! A fiú Ieroggyant mellé: — Én sem ... — Akkor miért nem hunyta le?! — Maga miért nem? — Maga a férfi! — Maga a nő! A lány ráborult az ülés karfájára: — Hagyjon békét! Hagyjon nekem békét! ügy érezte magát a fiú, mintha meztelenül ülnének, s legalább százan néznék őket. Három kocsival arrébb eszmélt rá, hogy a napszemüvegét otthagyta. Michel Herbere: Különös ajánlat Legros úr, a Legros és társa cég tulajdonosa, éppen befejezte a levél diktálását és igy szólt titkárnőjéhez, Su- zette kisasszonyhoz: — Két példányban gépelje le, mint szoktuk. A lány az ajtó felé indult, de megtorpant és visszajött. — Mondani óhajt valamit? — emelte fel fejét az iratokból a cég főnöke. — Monsieur legros, én férjhez megyek. — PomDás, gyermekem. És ki a boldog ifjú? Mademoiselle Suzette hirtelen sírva fakadt. — Űristen, mi lelte?! — kiáltott fel monsieur Legros. — Mert... mert... nem tudom, hogy kihez... megyek férjhez — hüopögött a lány. — Hogyhogy nem tudja? — Kérdezze meg Ja- cques-tól ... — szipogott mademoiselle Suzette. Jacques, a főkönyvelő helyettese, röpke tizenöt másodperc múlva megjelent. — Mit jelentsen ez?! — harsant fel monsieur Legros. — Miért kell magának megmagyaráznia, hogy kihez megy férjhez a titkárnőm? — Nyugodjék meg, uram, én valóban mindent megmagyarázok. Mademoiselle Suzette önhöz megy férjhez. Vagyis, akarom mondani ... énhozzám. — Mondja, maga már régen meghibbant, és csak ügyesen titkolta? — Monsieur, én teljes felelősséget vállalok a szavaimért. ön agglegény, és ezért megfelelő összegű adót fizet a jövedelme után. Ez az ügy egyik oldal i. A másik pedig az, ’ ogy nekem tetszik Suzette ... — Mondja, maga megy az őrültek házába, ve« • kihívassam a mentőket? — Még egy pillanatnyi türelmet kérek, monsieur Legros. Nos hát, ön agglegényadót tizet. Ha felesége volna, akkor sokkal kevesebbet kellene fizetnie. — Én azonban nem szándékozom megházasodni. — Szentigaz. Ezért én azt ajánlom önnek, hogv úgy nősüljön meg, hogy nem nősült meg. Hagyja a telefont, semmi szükség rá, ne telefonáljon senkinek, inkább hallgasson végig. Én szeretem Suzetée-t. ön feleségül veszi őt, és így kevesebb adót fizet, ö pedig velem él* és önnek egyetlen frankjába sem kerül. Érti már? — Hm ... No, és maga mit nyer ezen az üzleten ? — Tudja. monsieur Legros, úgy gondoltam, hogy ön legalább 500 frankkal emelhetné a havi fizetésemet. — Hm, Jacques ... hiszen tudja, mi a véleményem az alkalmazottai m fizetésemelési kéréseiről. — Rendkívül sajnálom, monsieur Legros, ebben az esetben azonban ... — Várjon csak, Jacques, vár jon ... Étopen arról gondolkodtam, hogy megfelelő helyettest kellene találnom... — Hálása« köszönöm. főnök, örülök, hogy ilyen nagylelkű! — Nagylelkű? Csupán kiszámítottam, mennvi adót takarítható'.: meg... Fordította: Gellért György vették észre, hogy a válluk összeér. — Zöld a szeme? — Nem! A fiú elkapta a lány két vállát, magához fordította: — Csúfolódik?! Az nem felelt. Behunyta a szemét. Valahol csapódott egy ajtó. Riadtan engedték el egymást. Néztek ki az ablakon. Válluk enyhén surlómár csak huszonnyolc perc — míg a fiú jegyet váltott, ő a pénztárcáját tette el. Lapozott egyet a könyvben. ' Már csak huszonhét perc ... — Bocsásson meg — mondta akkor a fiú, és érezte, bal hóna alól nagy izzadtságcsöpp indul lefelé az oldalán —, bocsásson meg, de nem tesz jót, ha árnyékban is napszemüveggel olvas. A lány levette. Nagy, zöld szeme volt; • , I I csodálatos hLatalolc nagy zöld sze- _
