Pest Megyi Hírlap, 1978. november (22. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-04 / 261. szám

1078, NOVEMBER 4„ SZOMBAT Az a hőnyi őszi tárlat hagyományai SOMOGYI ÁRPÁD SZOBRAI TIZENEGYEDSZER rende­zik meg ezúttal is komoly megfontolással az abonyi ta­nács dísztermében az őszi tár­latot, mindig nagy létszámú közönség részvételével. E prog­ram keretében mutatkoztak be Abonyban szentendrei, al- bertirsai, sződligeti, ceglédi, gödi alkotók —, Pest megye képzőművészete fotókkal, gra­fikákkal, szobrokkal, képek­kel. Szinte valamennyi mű­hely, valamennyi műfaj. A ta­nács, a Hazafias Népfront­bizottság és a falumúzeum közös szervezésében meg­nyílt kiállítások megismer­tették az abonyi magángyűj­tők gazdag anyagát, az abo­nyi festők munkásságát. Most Somogyi Árpád mű­vészete kelti fel az érdeklő­dést. Lírai mélység és valami különös, visszafogottság hatja át kisplasztikáit, de | köztéri szobrait is, melyeket Egerben, Karcagon, Nagykőrösön, Bu­dapesten, Záhonyban, Zala­egerszegen láthatunk. Pon­tos jellemzést olvashatunk a katalógusában, Pogány Ö. Gábor azon megállapítását, mely regionális elemekben mutatja ki Somogyi Árpád egyedi szobrászi karakterét. KÉT DOLOGBAN lépett lé­nyegesen előre. Egyrészt ké­pes arra, hogy a jelenségek, emberek mélységéig csön- desítse szobrainak atmoszfé­ráját, másrészt sehol másutt nem érzékelhető bájjal gyor­sítja, alakítja a szoborcsoport végleges formájává a pász­torok, tanyai kútnál álló asz- szonyok, betléhemesek han­gulatát. E tiszántúli jelleg időtlen kategóriává válik a sikeres plasztikai tömörítés­ben. Somogyi Árpád képes a sűrítésre, s bár eszközei ta­karékosnak tűnnek, sokkal inkább fegyelem, szobrászi elmélyülés az. Pásztorainak hármas alakzata olyan har­móniát kelt, mely megnyug­vássá érik bennünk. E pász­torok nem Móricz barbárjai­dnak testvérei;.-csöndes, tiszta, emberek, akik gömbalakza­tukkal, pásztorsűvegükkel, -botjukkal szinte zeneileg is rendezett ritmusban jelen­nek meg, a tér daliamaként. A kútnál időző három asz- szony és öreg férfi is olyan állandósult áhítattal és sze­lídséggel lépked, mely évez­redes sűrítmény, örökség; tanya, víz, találkozások. A suba gömbölyíti a figu­rát ténylegesen is, Somogyi Árpád ezt a gömbölyítést fo­kozza tiszai horgászában, s ez a forma nemcsak megje­lenítés, hanem jelképe az Al­föld békéjének, nyugalmának, melyet a pufók lány is kép­visel. Petőfi egyik kiemelke- ’dő verse, A puszta télen. A költemény maradandó vonu­latát Somogyi Árpád egyet­len pásztor magányos alak­jával idézi; merő figyelme, összpontosítása erőteljes jel­lemkép és, pusztai hangulat. Nemcsak Petőfitől, hanem a jelen valóságától is kölcsön­zött. GONDOSAK, NEMESEK, megoldottak portréi. Az em­berség méltóságát és benső- ségét hangsúlyozza Lenin­ben, Móriczban, Veres Pé­terben is — kicsit saját ön­arcképét. Azt a magatartást, mely a humánum megőrzött csöndje az emberi nagyság­ban — s ez a magatartás a szerénység. Mindent össze­gezve; Somogyi Árpád művé­szete éppen emberi tartalmá­nak rendszeres állandósága miatt halad oly biztosan elő­re. Ezt üdvözölhetjük Abony­ban, s valami mást is. Azt hogy hamarosan az egykor zsinagógában megvalósul a; Somogyi Árpád: Puszta télen. Abonyi Galéria, mely első­sorban a magyar magángyűj­temények gazdag és rejtett anyagát kívánja rendszeres alapossággal bemutatni ál­landó és időszakos kiállítá­sok sorozatával. Losonci Miklós Á szülőföldet idézte Sikert Iiozott Dudás Juli tatabányai bemutatkozása Bezárta kapuit Vankóné Dudás Juli ’kiállítása a Ko­márom megyei Állami Építő­ipari Vállalat Művelődési és Oktatási Központjában, de még mindig beszélnek a pa­rasztfestőasszony munkáiról. Olyan vidékre jutott el a ki­állítási anyag, Komárom me­gyébe, amely köztudottan ipari arculatú és a paraszt­folklór csak elvétve található meg falvainkban, városaink­ban. Az építőipari vállalat szervezte és rendezte kiállí­tás célja az volt, hogy dolgo­zóinak bemutassa, -ä -Jelűről elszármazottaknak feleleve­nítse azokat a népszokásokat, ünnepnapokat és hétköznapo­kat, amelyek megőrzésének szentelte és szenteli életét a Galga völgyének szülötte, Vankó lmréné Dudás Juli. A rendezők is aggódva vár­ták a kiállítás megnyitójának napját, vajon hogyan fogadja a munkásközönség a paraszt­folklór hagyományait. Már a megnyitó forró han­gulata bizonyította, hogy a népművészet nemcsak egy szűk réteg művészete, hanem egész dolgozó népünké. A majd 200 résztvevő nagy érdeklődéssel figyelte a galgamácsai népi együttes műsorát- A megnyi­tón árusított Falum Galga. mácsa című könyv szinte mind elfogyott. A festőaszonyt két­órás dedikálás után sem akarták elengedni a tisztelők és rajongók. Ez az érdeklődés a kiállítás többi napján csak tovább fokozódott. Naponta 20—30 alkalommal kellett ve­títeni Moldován Domonkos filmjét Vankóné Dudás Juli­ról. Az iskolai osztályok, a szocialista brigádok valóságos népvándorlása mellett nagyon sok egyéni látogató is megte­kintette e festészet remekeit. Csaknem ötezer ember gyö­nyörködött a munkákban, amelyek önmagukért beszél­tek. Üjabb híveket, tisztelő­ket és csodálókat szerzett a népművészet és hű tolmácsoló- ja, Vankóné Dudás Juli. Salamon Hugó * Megnyíltak a politikai könyvnapok EZER KÖTET KIÁLLÍTÁSA - KIOSZTOTTÁK A NÍYÖDÍJAKAT Immár 17. alkalommal rendezi meg a Kossuth Könyv- ] is rendelkezésre áll kiadó a pártszervezetekkel közösen a politikai könyv- I mind az 55 könyv, napokat: kulturális életünk e jelentős eseményének ünnepélyes megnyitóját pénteken a Magyar Munkás- mozgalmi Múzeumban rendezték meg, ahol ezerkötetes könyvkiállítás is nyílt az elmúlt évek politikai művei­ből. A megnyitó ünnepségen megjelent Győri Imre, az MSZMP Központi' Bizottságának titkára, s ott voltak politikai, társadalmi, kulturális életünk képviselői, a könyvszakma vezetői, a politikai irodalom terjesztői. majd Az idei politikai könyvna­poknak külön hangsúlyt ad, hogy ebben a hónapban ün­nepeljük a Kommunisták Magyarországi Pártja megala­kulásának 60. évfordulóját — mondotta egyebek között a kiállítást megnyitó beszédé­ben Lakos Sándor, az MSZMP Társadalomtudományi Inté­zetének igazgatója. Hangsú­lyozta: a politikai könyvek aktív szerepet játszanak a szocialista építőmunkában. Az idei politikai könyvse­regszemlére megjelent köte­tek között megtalálhatók iaz 1918—19-es esztendők ese­ményeit, a felszabadulás utá­ni időszak fejlődését, és mai életünket megvilágító, elemző írások. A könyvnapokra je­lent meg Kádár János leg­utóbbi hat esztendőben el­hangzott beszédeit, írásait összegyűjtő mű. A szocializ­musért, a békéért címmel. A kötet a pártnak a nemzetközi osztályhárcban követett poli­tikájára és a szocialista társa­dalom építésének számos idő­szerű feladatára irányítja a figyelmet. Politikai könyvkiadásunk — ezen belül elsősorban a Kossuth Könyvkiadó — fon­tos hivatását teljesíti a klasz- szikusok műveinek megjelen­tetésével, közkinccsé tételével. Hamarosan teljessé válik Marx és Engels műveinek ki­adása, a 39. számú Engels le­veleit tartalmazó kötet közre­adásával. Az elkövetkező két évben elhagyja a nyomdát Lenin összes műveinek utolsó négy kötete, s ily módon magyarul Beszédének végén köszöne­tét mondott annak a 20 000 aktivistának, akik pártmeg- bizatásként terjesztik a poli­tikai ismereteket hordozó mű­veket, s a könyvnapok szer­vezőinek, áldozatkész aktivis­táinak. Ezt követően a Radnóti Miklós Irodalmi Színpad együttese zenés irodalmi mű­sort adott, majd bemutatták a 60 éves kommunista párt történetét feldolgozó, a jubi­leumra készült Mérföldkő cí­mű dokumentumfiimet ★ A politikai könyvnapok al­kalmából R apai Gyula, a Kossuth Könyvkiadó igazga­tója nívódíjakat adott át pén­teken a kiadóban. Hajdú Ti­bor Károlyi Mihály politikai életrajza című tanulmányáért, Siklós András pedig Magyar- ország 1918—1919 című mű­véért kapta meg a kiadó ní­vódíját. Mindkét kötet a po­litikai könyvnapokra, s az 1918—1919^es forradalmak, il­letve a KMP megalakulásá­nak 60. évfordulója alkalmá­ból jelent meg. Hazánkban nincs nemzetisé­gi probléma. Ezt különösen Pest megye lakói tanúsíthat­ják, hiszen itt több nemzeti­ség is él egymás mellett, bé­késen. A most zajló nemzeti­ségi kongresszusok számot ad­nak a végbement változásról, fejlődésről. A Kossuth Könyv­kiadó három kötet kiadásával járult hozzá ennek a kérdés- nek a jobb megismeréséhez. Az "MSZMP politikája Herczeg Ferenc könyvében (Az MSZMP nemzetiségi po­litikája) áttekintést ad a ha­zánkban élő nemzetiségek főbb sajátosságairól, a nemze­tiségi jogokról és gyakorlati magvalósításukról, a párt nemzetiségi politikájának eredményeiről és feladatairól. Bemutatja, hogy pártunk a le­nini útmutatást követte, ami­kor kialakította nemzetiségi politikáját, leküzdötte a bizal­SZINHAZI ESTEK T~> y _ 7 * „ G. B. Shaw-felújítás-/ ygmaíton a Madách Színházban Utóiratot illesztett 1912-ben írott darabjához G. B. Shaw mert szükséges­nek érezte, hogy megmagyarázza, miért nem heppienddel végződik a klasszikus görög Pygmalion mondát mai (akkori) angol viszonyok közé helyező játék, miért nem veszi feleségül a fonetika tanára, Henry Higgins azt a kis virág­áruslányt (nevezett Eliza Doolittle kis­asszonyt), akiből — fogadásból — né­hány hónap alatt kifogástalan úrilányt nevelt. Alapos indokokkal érvelt Eliza választásának helyessége mellett, hogy t. i. a lány a Higginshez szellemi és egyéb értékekben egyáltalán nem mér­hető, de já férjanyagnak kínálkozó Freddie-hoz óhajt menni. Ma már nem kell magyarázni a bi­zonyítványt; a Pygmalion előadásai kapcsán alighanem fel sem merülhet a gondolat, hogy a középosztálybeli ta­nár és a félig lumpen virágáruslány miért nem kél egybe. Ez a kérdés úgy­szólván érdektelenné halványodott (legalábbis nálunk) az évtizedek során. Épp ezért nagy botorság lenne mondjuk valamiféle osztályellentétet belerendez­ni Higgins és Eliza kapcsolatába, és majdnem ekkora botorság lenne szi­rupos boldog véggel megfejelni a ko­médiát — mint tette azt a régi film- váitozat, melyet nemrég a televízióban láthattunk, A Pygmalion felújításának manapság az lehet az indoka, hogy az adott színházban rendelkezésre állnak a megfelelő színészek a szerepekre, és az lehet a mondanivalója, hogy tűz és víz nem férhetnek össze, Higginsböl és Elizából sosem lehet egy pár, mert karakterük, emberi vonásaik összefér­hetetlenek. A Pygmalion mára ragyo­góan szellemes szövegű, pompás szere­peket kínáló és fölényes dramaturgiai biztonsággal pörgetett jellemvígjátékká módosult, mert aligha érdekel bárkit is az a társadalombírálat, melyet Shaw az első világháború előtti Anglia bizo­nyos rétegeinek címzett. Miről szól a felújított Pygmalion a Madách Színházban? Nem könnyű megmondani. Ádám Ottó rendezése lát­hatóan annyira bízott a darabban, a szövegben, a szituációkban, a jól játsz­ható szerepeket alakító jó színészek­ben, hogy lényegében meg is elégedett ennyivel, s valahol, valamiképp kima­radt az előadásból a briliáns jellem víg­játékhoz szükséges pontos karakter­kidolgozás, meg — s ez elég furcsa! — jórészt az az ironikus humor is, mely- lyel Shaw a hőseit kezeli. Ami "humo­ra az előadásnak van, az csaknem ki­zárólag a Mészöly Dezső által fordított és már sok előadásban bizonyítottan kiváló szövegnek köszönhető. A legin­kább komikusnak tartott figurát, Alf­red Doolittle-t, az eredeti társadalom- és erkölcsbölcselő szemetesembert ját­szó Haumann Péter ugyan remek kabi­netfigurát formál ebből a színészi zic­cerfeladatot jelentő alakból, de ebben a szürke és vontatott előadásban ő sem igazán jó, hiszen kilóg, elüt mindenki mástól. Ugyanígy Psota Irén Pearcenéje is önmagában kitűnő alakítás, de neki sem sok köze van a többiekhez. Az ugyancsak fonetikával foglalkozó ezre­des, Pickering alakját megformáló Márkus Lászlót jórészt rezonőr szere­pekre kárhoztatja a rendezés; amit en­nél többet nyújt, az a színész egyénisé­gének többlete. Még egy olyan formá­tumú színész is, mint Sulyok Mária, jó­szerével belemosódik ag átlagba Ilig- ginsné, a tanár mamája szerepében. A főalakok megszemélyesítői: Huszti Péter és Kiss Mari, Higgins és Eliza vil- lódzó, sokszínű, gazdag jellemének csak egyes oldalait valósítják "meg a színpadon. Huszti megelégszik a rossz­csont, neveletlen, túlkoros kamasz vo­násainak ábrázolásával, de adós marad a tanár bogarasságában is jelentős te­hetségének, s modortalanságában is a sznob környezete fölé emelkedő emberi értékeinek megrajzolásával. Erről a Higginsről nehéz elhinni, hogy egy úgyszólván a csatornából felszedett lányból hat hónap alatt társasági kis­asszonyt képes faragni. Kiss Mari egye­lőre még nem eléggé érett ehhez a ha­talmas ívű szerephez. Az átalakulás, a bábból lepkévé válás folyamatát csak töredékekben tudja megmutatni, és be­lőle is többnyire hiányzik a fanyar humor (amely Huszti Higginsében is csak itt-ott csillan fel). Az általa ját­szott Elizáról is alig hihető, hogy ké­pes igen rövid idő alatt megtanulni és átélve alkalmazni mindazt, amit egy, a jó társaságban is mozogni tudó úri­lánynak tudnia kell. Ehhez ez a Liza nem tűnik elég okosnak és intelligens­nek. A közönség persze így is kedvét leli az előadásban, hiszen ismert és kedvelt színészeit látja, akik időnként jópofákat mondanak, és — Mialkovszky Erzsébet jelmeztervei jóvoltából — kel­lemes öltözékekben mozognak, Szinte Gábor kissé fantáziátlan (első kép) és nem mindig kifogástalanul funkcionáló (Higgins szobája) díszletében. A kérdés csupán az: elegendő igazo­lása-e a nézőtéri kacaj és a teli szék­sorok ennek a „semmi különös’’ elő­adásnak? Takács István ma Hanságot, a gyanakvást, és biztosította, hogy hazánkban mindenki szabadon gyakorolja állampolgári jogait, legjusn bármilyen nemzetiségű. Pedig Magyarország nem nemzetiségi állam; az összné- pességen belül a más anya­nyelvűek . aránya igen ala­csony (1,8 százalék), de a szo­cialista nemzetiségi politikát pártunk és államunk olyan el­vi kérdésnek tekinti, amely nem lehet függvénye a szám­aránynak. Törvényeink szerint a nemzetiségi állampolgárok minden tekintetben a magya­rokkal egyenlő jogokat élvez­nek, és az állampolgári köte­lességekben is azonos mérték­ben osztoznak. A nemzetisé­geknek joguk, lehetőségük van anyanyelvűk művelésére, sa­ját kultúrájuk — hagyomá­nyaik, nyelvnemzetükkel való kapcsolataik — ápolására, fej­lesztésére. Amikor a szerző ezeket megállapítja, egyben ismerteti a magyarországi nemzetiségek jellegzetességeit. Hangsúlyoz­za, hogy a mai Magyarorszá­gon élő nemzetiségi lakosság ősei telepesként költöztek ide a XIII. századtól kezdve, meg­gyökeresedtek, megszokták választott hazájukat. Kétség­telenül többen vannak, mint azt a hivatalos népszámlálási adatok kimutatják, bár az anyanyelvi hovatartozást min­denki saját maga határozta meg. A- becslések azonban mégis közelebb állnak az igaz­sághoz, eszerint a német nem­zetiségűek száma 200 ezerre, a délszlávoké és szlovákoké 100 —100 ezerre, a románoké 25 ezerre tehető. Az ország terü­letén szétszórtan élnek. A szerző ír a nemzetiségek jogairól, anyagi helyzetükről, kulturális ellátottságukról, a négy nemzetiségi, szövetség működéséről, szerepükről a nemzetiségek összefogásában, a népi hagyományok ápolásá­ban, a művelődési klubok irá­nyításában, a nyelvművelő munkában. Hasznos eligazító a kötet függeléke, amely a német, ro­mán, szerb-hóivát és szlovák bölcsődék, óvodák, általános és középiskolák számáról, a tan­könyvellátásról, a nemzetisé­gek kulturálódására fordított összegről ad tájékoztatást az olvasónak. A kisebbségek története Kővágó László kitűnő isme­rője a kérdésnek. Mint nem­zetiségekkel foglalkozó tiszt­ségviselőnek, módjában állt betekinteni az ENSZ ide vo­natkozó anyagaiba, részt vett több ENSZ-szemináriumon is, amelyeken a nemzeti, etnikai és más, kisebbségek emberi jogairól, a jogok támogatásá­ról és védelméről volt szó. Tapasztalatait és kutatásai­nak eredményeit „ összegezte könyvében (Kisebbség-nemze­tiség), hogy szétoszlassa a nemzetiségekről és kisebbsé­gekről alkotott téves felfogá­sokat, és megmutassa a való­ságot. Végigkíséri a kisebbsé­gek történetét a XVI. század­tól a XX. századig. A sok­nemzetiségű birodalmak, a cári Oroszország, a Habsburg —Magyar Monarchia és a tö­rök hódoltság nemzetekké szerveződő népeinek függet­lenségi törekvéseit ismerteti, foglalkozik a két világháború közt kialakult helyzettel. A kisebbségi, nemzetiségi problémákat a második világ­háború sem oldotta meg, ezért 1947-ben az ENSZ emberi jo­gokkal foglalkozó bizottsága létrehozott egy kisebbségvé­delmi albizottságot. A szerző ír ennek működéséről, és tisz­tázza a nemzetiség, és kisebb­ség fogalmát. Áttekintést ad a kisebbségék társadalomba il­leszkedésének formáiról és jo­gi biztosítékairól. A függelék­ben az ENSZ 1974. évi kisebb­ségi szemináriumának anyagát, foglalja össze. A kötetet — az előzőkhöz hasonlóan. — Kende László szerkesztette. Nyugat-Európában Joó Rudolf a Nemzetiségek és nemzeti kérdés Nyugat-Eu.- rópában című könyvében cá­folja azt a téves hiedelmet hogy a nyugati országok egy­séges nemzeti államok, és- s nemzetiségi kérdés csupán sr játos, kelet-európai jelenség Az utóbbi időben a sajtóból, s rádióból Is naponta értesülhe tünk ennek az ellenkezőjérő"N a baszkok, az írek, a katalá nők, a bretonok megmozdulá­sairól, önállósodási törekvése­ikről. Napjainkban Nyugat-Euró- pa nemzetiségei sűrűn hallat­nak magukról. Mi ennek az oka? Milyen társadalmi, kul­turális feltételek között élnek a kapitalista Európa nemzeti­ségi csoportjai, és miért har­colnak? Joó Rudolf ^könyve választ ad ezekre a kérdések­re, felvázolja az említett nem­zetiségek múltját, helyzetüket, ismerteti problémáikat, küz­delmeiket és a megoldásra vo­natkozó elképzeléseiket. Megállapítja, hogy néhány nyugat-európai nemzetiség (például a katalánok, az okszi- tánok és a skótok) lélekszáma meghaladja, vagy megközelíti sok kis ország össznéoességét. Érdemes tehát ezeknek a né­peknek az életébe betekinteni. Gáli Sándor L J POLITIKAI KÖNYVEK A nemzetiségi

Next

/
Thumbnails
Contents