Pest Megyi Hírlap, 1978. november (22. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-30 / 282. szám

1978. NOVEMBER 30., CSÜTÖRTÖK "xMXao O B A közösségért dolgoznak Köztudott, hogy a tanácsta­gok évente legalább egyszer számot adnak választóiknak tevékenységükről, a lakóterü­letükön elért eredményekről, gondokról. Ezt a kötelezettsé­güket a tanácstörvény is elő­írja. így történt ez az elmúlt na­pokban Pomázon a Beniczky utcában ke, a község legsűrűb­ben lakott részén. Nem is ej­tenék erről szót, ha nem lenne valami, ami mégis más volt, mint ahogyan ezt megszoktuk. Ezen a beszámolón ugyanis Pomáz egyik legfiatalabb, és egyik legidősebb tanácstagja beszélt a közérdekű problé­mákról. A második számú iskola ta­nácsterme zsúfolásig megtelt. Lengyel Ferencnét, az alig 30 éves tanácstagot nemrégiben választották meg a környék lakói. Lelkesen számolt be a község fejlődéséről, a kommu­nális ellátás javulásáról, és be­szélt arról a sok társadalmi munkáról, amit a terület la­Barango/ás Nagybörzsöny múltjában Pest megye északi részén, a Börzsöny hegység festői völ­gyében tárul elénk a megye egyik legromantikusabb, leg­szebb községének panorámája. Az Árpád-kori templomok jel­zik, hogy Nagybörzsöny egyi­ke ama Hont vármegyei köz­ebben a templomban. A szen­tély gótikus csillagboltozata, a falbaépített gótikus kőszent- ségház, az érdekes megoldású bányászlámpa — örökmécses — mind-mind különleges ér­dekességet jelentenek. A fő­bejárat fölött 1417-ből szár­mazó, vésőt, kalapácsot ábrá­zoló, eredeti faragott kőből készült bányászjelvény talál­ható. A templom mellett ha­rangláb áll. A másik nevezetesség a falu bejáratánál kőfallal körülvett Szent István templom. A XIII. század elején épült ro­mán stílusban. Ez egyik leg­szebb és legrégibb magyaror­szági építészeti emlék. Andezit kőből rakott, négyszögletű, tes­tes tornya, félköríves kapuja, keskeny lőrés ablakai, áttört hosszú hajója nyolc évszáza­dot vészelt át. A kerek szentély külső, fél­köríves, körpárkányát, tatá­ros. lelógó bajuszú faragott emberfejek díszítik. 1960-ban ■ restaurálta az Országos Mű­emléki Felügyelőség. Nem ke­vésbé szép a késő-barokk stí­lusú római katolikus, és a klasszicista evangélikus temp­lom. A falu középpontjától a szépen rendbe hozott Hunyadi tértől jelzett turistautak veze­tik a kirándulókat a Börzsöny hegység szebbnél szebb tájai­ra, Kis- és Nagyirtásra, Ma­gyarhegyre, Nagyhideghegy fe­lé. YVaderna Mátyás Vecsés Történetek az olajkályháról Első elbeszélés kói végezitek. De nem hallgatta el azt sem, hogy a további fej­lődés érdekében még több ál­dozatot kell vállalnunk, hiszen községünk pénzügyi lehetősé­gei korlátozottak. A tájékoztató után a mint­egy 80 jelenlevő közül tizen­hatan kértek szót. A hozzászó­lók elismeréssel nyilatkoztak az eredményekről, de felhívták a figyelmet azokra a gondokra is, amelyek még megoldásra várnak. Sokan vállaltak olyan társadalmi munkát is, amelv szorosan kapcsolódik a jövő évi tervekhez. Sárközi Károly, községünk 85 éves tanácstagja hosszú év­tizedek óta kén viseli a kör­nyék lakóit Jó érzés volt lát­ni, hogy bár több mint fél év­századdal idősebb Lengyel Fe- rencnénál, ő is azonos cél ér­dekében. a község lakóiért dol­gozik. Ügy tűnt. hogy egv em­beröltő sem választhatja el egymástól azokat, akik a kö­zösségért dolgodnak. Balogh Gyula Pomáz Solymáron is forgatták A Fővárosi Moziüzemi Vál­lalat, a Balázs Béla Stúdió és a Filmstúdió közös szervezésé­ben november 23-tól 27-ig a Tanács mozi, amelyet restau­rálás után most nyitottak meg, Ember Judit filmrendező Tan- történőt és Fagyöngyök című filmjét tűzte műsorára. A film abból a szempontból is érde­kes, hogy Solymáron és Nagy­kovácsiban forgatták egyes je­leneteit, s a két község lakói közül nagyon sokan szerepel­tek a fontos, mai társadalmi problémát felvető dokumen- tumfilmben. November 24-én, pénteken az utolsó előadás után a Tanács moziban beszél­getés és vita volt a film alko­tóival. Nagyon sok Pest me­gyei fiatal is részt vett az an­kéten, hiszen végeredményben az ő problémáikról is szólt a film. Sokat vitatkoztunk, az agglomeráció k,ArdésérőT is. i> j Barna Márta, Budapest Tárlat és építés Szentendrén, a Kossuth La­jos Katonai Főiskola közműve­lődési könyvtárában rendsze­resen rendeznek kiállításokat. Az ismert művészek alkotásai után most amatőrök mutatkoz­nak be az érdeklődőknek. A mostam kiállításon lát­hatók például Zsolnai Péter kerámiái, Gavrilovics Sándor festményei, valamint Végh Al- pár Sándor fotói. A legköze­lebbi kiállítást a főiskola ama­tőr művészeinek alkotásaiból rendezik. ★ Köztudott, hogy a szentend­rei általános iskolákban igen zsúfoltak a tantermek; sok a kisdiák és kevés a hely. Je­lenleg több iskolát építenek a város különböző részein, illet­ve korszerűsítik a régi tanter­meket Főiskolánk KISZ-fiataljai felajánlották, hogv ötszáz óra társadalmi munkával járulnak hozzá az építkezések mielőbbi befejezéséhez. Vasárnapon­ként felváltva húsz-húsz fia­tal segít az építőknek. Géczi Sándor Szentendre Sorszámmal könnyebb lenne Az elmúlt napokban kezelés­re jelentkeztem a MÁV Kór­ház rendelőjében. Reggel fél 9-re értem oda, majd beadtam a jelentkezési lapomat az asz- szisztensnőnek. Előttem öten voltak, így kényelembe he­lyeztem magam a váróterem­ben. A nővér hamarosan szó­lítani kezdte a betegeket, de olyanokat is, akik jóval utá­nam érkeztek. Telt, múlt az idő, de én csak 12-kor kerül­tem isorra. Természetesen — rajtam kí­vül — mások is zúgolódtak a jogtalan várakozás miatt. Ja­helyi Petőfi Tsz épít, és ame­lyet a közeljövőben adnak át. Ezzel valóban megoldódnak községünkben a bölcsődei gon­dok. Az Űj Élet Termelőszövet­kezet tehénistállót épít, amely megyénk egyik legmodernebb istállója lesz. A tavaly elké­szült szemestermény-szárító mellett a két termelőszövet­kezet közösen épít egy ter­ménytároló silót. Néhány hé­ten belül adják át A Kommu­nisták Magyarországi Pártja megalakulásának 60. évfordu­lójára pedig ugyancsak az Új Élet Tsz építőbrigádja felújí­totta a régi községi pártházat is. A tervben szerepel még egy 200 méteres belső út betono­zása és egy új bekötő út épí­tése. A főutcán pedig hamaro­san átadják a Kocsér és Vidé­ke Takarékszövetkezet új köz­ponti irodáját. Jövőre lakásokat építenek a fiatal pályakezdők számára Borzák Tibor Kocsér Volt — nincs telefon A Fővárosi Csatornázási Művek budakeszi szennyvíz­tisztító telepének telefonszáma eddig a 364-953 volt Az idén július 31-én a posta megvál­toztatta a számot 165-517-re, Azóta azonban a legritkább esetben tudnak bennünket fel­hívni, és mi is nehezen tu­dunk pesti munkahelyeinkkel beszélni. Mi Budakeszin a Fő­városi Csatornázási Művek szennyvíztisztítóját üzemeltet­jük, biztonsági okokból tehát rendszeresen kapcsolatot kell teremtenünk a műszaki ügye- letünkkel is. Mi tisztítjuk a Budakeszi Tbc Szanatórium szennyvizét is, tőlünk tehát azt követelik, hogy tiszta és csíra­mentes vizet adjunk. Mun­kánkhoz elengedhetetlenül szükséges a telefon. A postánál bejelentettük panaszunkat, in­tézkedés azonban nem tör­tént Vörös István Budakeszi Válasz cikkünkre vaslom a MÁV Kórház illeté­keseinek, hogy adjanak sor- számoloat a rendelőben, úgy ahogyan ez máshol is szolcás. Így maid a későn érkezők sem juthatnak soron kívül az orvos elé. Kelemen János Gödöllő Fejlődő Kocsér Kocsér az idén is több je­lentős épülettel gazdagodik. Először említem azt a húsz személyes bölcsődét, melyet a Lapunk október 19-i számá­ban Faller Gyula sülysápi ol­vasónk levelét közöltük. A busz Sülysápon nem vár című írásában arról értesített ben­nünket, hogy a helyi autóbusz nem várta meg az utasokat. Ezért nagyon sok embernek gyalog kellett nekivágnia a majdnem 4 kilométeres útnak. Akik türelemmel várakoztak, azok sem jártak jobban, mert a következő autóbusz vezetője kijelentette, hogy ennyi utas­sal nem hajlandó elindulni. A levélre a Volán 20. számú Vállalat forgalmi osztályveze­tője, Sohár István válaszolt. A mendei vasúti baleset miatt az említett napon Men- de és Sülysáp között autóbu­szok szállították az utasokat. A kora reggeli órákban vál­lalatunk négy autóbusza is részt vett a szállításban. Az utasforgalom csökkenésével a BKV-autóbuszok is elegendő­ek voltak, így autóbuszaink a menetrend szerint jártak. A Sülysáp községbe közle­kedő helyi járatú autóbuszunk a menetrendben előírt idő­pontban, 7.50-kor elindult, hatvan utassal. Elismerjük, hogy több utas valóban lema­radt és azt is, hogy gépkocsi­vezetőnknek nagyobb figyel­mességet kellett volna tanúsí­tania, a vonatpótló autóbu­szokkal érkező utasokkal szem­ben. Az okozott kellemetlen­ségért szíves elnézést kérünk a lemaradt utasoktól. Szerkesztői üzenetek V. M., Szágetújfalu: Tudósításait köszönjük, reméljük, hogy más­kor is felkeres soraival. H. J.-né, Tápióbicske: Panaszát továbbítottuk az illetékeseknek. Válaszukig türelmét kérjük. G. A., Vác: Gratulálunk a bri­gád eredményeihez, további jó munkát kívánunk. Kérem, hallgasson meg! Szeretnék elmesélni egy törté­netet. A végét sajnos még nem tudom. Talán önnel együtt sikerült kideríteni. Minden­esetre kíváncsi vagyok a véle­ményére. És ígérem, hogy nem leszek túl hosszú. Ugye ismeri ön is Dunaha- rasztit? Bizonyára gyakran jár arrafelé. Én régóta ott lakom; szeretem ezt a községet. Hosz- szú ideig Csepelre jártam dol­gozni, aztán a családom is rá­beszélt, hogy itt helyben ke­ressek munkát. Cukrásznak tanultam, és a vendéglátóipar­ban dolgozom. Úgy döntöt­tem, hogy jelentkezem a Pest megyei Vendéglátóipari Válla­latnál. Dunaharasztin a cég­nek kilenc üzlete van. Hogy úgy mondjam: kilenc vendég­látóipari egységet üzemeltet. Egyik a Dominó. Ennek a nem is olyan régen még igen kétes hírű bisztrónak lettem az üz­letvezetője. Ma már másodosztályú büfé, italt, kávét és cukrászsütemé­nyeket árulok. Évi százezer forintot forgalmazok. Nem túl sok ez, de nem is kevés. Üz­letvezetőnek mondtam ma­gam, de — ismeri biztosan az ilyen egyszemélyes üzleteket — inkább mindenes vagyok: fűtő, mosogató, kávéfőző, be­szerző, kiszolgáló. Van ugyan egy rokkant-nyugdíjas segítsé­gem —, de a munka zöme azért mégis rám marad. Szóval négy éve dolgozom itt, és nem volt még különö­sebb problémám a vállalattal. Persze nem is igen ismerem a főnökeimet. Nagy ez a mi cé­günk ... Nem, ne vágjon köz­be, mindjárt rátérek a lényeg­re. A történethez tartozik az is, hogy ez a Dominó bisztró két hatalmas helyiségből áll, és van hozzá egy nagy udvar is. Egyszer feltétlenül jöjjön el megnézni. Micsoda jó kert­helyiséget lehetne ott nyáron csinálni. Olyan hangulatosat, kellemeset, ahová szívesen ül­nek be az emberek. Nem mon­dom, kerti bútort már hoztak oda, meg egy szép nagy faház­nak az elemeit is odadobálták hátul az udvarba. Ott mossa az eső most is. Fájt a szívem érte, hát felállítottam szépen. De hát nem is erről akartam beszélni, hanem arról, hogy a két nagy teremben volt három cserépkályha. Szinte teljesen tönkrementek már, a múlt té­len is alig tudtam fűteni ben­nük. Ezért még tavasszal szól­tam a központba, hogy kellene valamit csinálni ezekkel. Ár­ajánlatot is készítettem és ki­számítottam, hogy a két kály­ha átrakása 14 900 forintba kerül. Gondoltam, döntsön a vállalat, megéri-e nekik. Vá­laszt azonban szeptemberig nem kaptam. Jöttek a hűvös idők, ismét beszóltam a buda­keszi területi igazgatóságnak. Ekkor végre kijött a műszaki ellenőr és azt mondta: bontas- sam le a kályhákat, küldenek helyette három új, vegyestüze­lésű vaskályhát. Na én nem keresgéltem mesterembert, ha­nem nekifogtam — látja, jó erőben vagyok —, és egy nap alatt szétvertem mind a hár­mat. De közben, október 13-án csoda történt. Mert vaskályha helyett három formás olaj­kályhát kaptam. Ha nem szé­gyellem, ugráltam volna örö­mömben. Kettőt azonnal be is állítottam az egyik terembe. Saját pénzemen vettem olajat és begyújtottam. Éppen ideje volt, mert ez a 702 köbméteres terem északi fekvésű, a padló­ja beton, bizony nagyon fáz­tunk a vendégekkel együtt. Szóval boldog voltam. Egyébként is festetni, mázol- tatni akartam az üzletben, meg hát tudja, csak kényelme­sebb, tisztább dolog meggyúj­tani az olajkályhát, mint a szenet lapátolni kiszolgálás közben. Tíz nap múlva azonban megjelent egy teherautó há­rom vaskályhával. A szállítók azt mondták, hogy ezeket le­rakják, én meg adjam vissza az olajkályhákat, mert azokat tévedésből küldték ide. Hol a papír, a számla — kérdem az embereket. Az olajkályhákat pedig nem adtam vissza. Másfél óra múlva a területi igazgatóságról Molnár elvtárs telefonált — a másik nevét nem tudom — és közölte, hogy fegyelmit indítanak ellenem, mert megtagadtam a kályhák visszaadását. Később egy tár­gyalásfélére be is hívtak, de csak a jogász volt ott, a terü­leti igazgató nem. Sajnos az akkori jegyzőkönyvet nem tu­dom magának megmutatni, mert a gépírónő nem készített annyi példányt, hogy abból nekem is jusson. Én mondtam a magam igazát, a jogász pe­dig megállapította, hogy a 071-nek (ez az én üzletem) — eredetileg kiadott három olaj­kályha számláján három ve­gyestüzelésű vaskályha van felírva... Ezért mondtam, hogy a tör­ténetnek még nincs vége. Egyelőre várom a fegyelmi határozatot. Elmondta: Schuszter Albin Dunaharasztiról. Második elbeszélés Néhány nappal később. — Nézze, az történt, hogy a rak­tárunkban kiszállítóztak há­rom vaskályhát, de tévedés­ből három olajkályhát vitt a kocsi Dunaharasztira. Hogy miért nem maradhat­tak ott az olajkályhák? Nehéz a helyzetünk, hiszen az olaj- kályha-ellátás hónapok óta akadozik. Egyébként a legtöbb üzletünkben vegyes tüzelésű kályhákkal fűtünk, olajat csak oda tudunk adni, ahol egyéb tüzelőt nem lehet tárolni. És természetesen a szállodai szo­bákba, mint például a Vár­szállóba Visegrádon. Schuszter Albin ellen azért indítottunk fegyelmi eljárást, mert a kályhákat neki ki kel­lett volna cserélnie. A társa­dalmi tulajdon felett ő nem rendelkezhet. A műszaki el­lenőrünk többször is járt ná­la ez ügyben. A napokban azonban a személyes meghall­gatáskor megegyeztünk, hogy a két olajkályha megmarad az egyik teremben, a másikban pedig a vaskályha lesz, ami­hez a tüzelőt is természetesen biztosítjuk. Hogy mit csináltunk már­ciustól szeptemberig? — Igen, ez idő alatt felmértük az igé­nyeket, pontosabban azt, hogy milyen kályhát hova kell be­szereznünk és kiszállítanunk. — A faház az udvaron? — Dehogynem, arra is szükség van. Az valamikor fagylalt­pavilon volt; jövőre új helyen fogjuk felállítani. Egyébként a fegyelmi eljá­rást megszüntettük, és az üz­letvezető figyelmeztetést ka­pott. Elmondta: Printz Gyula, a Pest megyei Vendéglátó­ipari Vállalat területi igazgatója. A -két beszélgetést felje« jegyezte: Bóday Márt» A XX. század elejéig mesz- sze földön híres volt Nagy,, börzsöny nemes bora, de n nagy filoxéra-pusztítás meg­semmisítette a szőlőtáblákat. Egy 1847-es feljegyzés sze­rint: Börzsöny városa roppant szőlőhegyén mindenek közt legtöbb bort termeszt, egy másik feljegyzés pedig Bör­zsöny folyékony aranyáról be­szél. A szőlőkultúra terjedé­sét a csökkenő bányaművelés előnyösen befolyásolta. Nagybörzsöny népművészeti emlékeire a falu sajátos né­met nemzetiségi folklórja nyomja rá bélyegét, A szőtte­seket, a szépen díszített halot­ti lepleket, háztartási eszkö­zöket, mezőgazdasági szer­számokat most még csak ese­tenként a nagybörzsönyi na­pok évenkénti rendezvénye kapcsán gyűjtik össze, és ál­lítják ki. Az értékesebb anyag a bányaműszaki és néprajzi kiállítás szerves része. A község ezenkívül is gaz­dag műemlékekben. A falu közepén, egy utcasarok bás­tyaszerű teraszán áll a há­ny ásztemplom. Torony nélküli gótikus építmény, benne a res- ;aurálás során előkerült, ősi íégyzetes szentélyű román emplom alapjával. Későbbi torról beszélnek a reneszánsz iblakok és a barokk elemek, k műemléki helyreállítás után, i mai, modern építészeti, mű- 'észeti jegyek is megtalálhatók ségeknek, amelyet 1. Istvár ajándékozott az egyháznak — olvashatjuk a község ér­tékes múzeumának katalógu­sában, amely elsősorban a fa. luban folyó egykori virágzó bányászat emlékeiről tájékoz­tat. A Magyar Tudományos Akadémia kiadványa szerint (1953.) már II. Endre uralko­dása idején élénk bányászat folyt ezen a vidéken. Az 1400- as években fellendült és még a XIX. században is intenzí­ven folyt az arany, ezüst, mangán és bizmutérc fejtése. A XV. században már a ma­gyar bányavárosok között sze­repelt és pecsétje is ebből az időből származik. A Börzsöny jellegét a lom­bos fák adják, elsősorban a cser, tölgy és bükk. Mivel a hegymagasság nem éri el az ezer métert, fenyvesekkel nem találkozunk, de kisebb telepí­tett fenyőfoltok találhatók ott, Az erdei munka biztosította korábban a megélhetést a la­kosság nagy részének. Ma in­kább az iparban és a tsz-ben találnak munkát az itt élők. A múlt emlékei az erdőrészek, források, utak elnevezései őr­zik.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents