Pest Megyi Hírlap, 1978. november (22. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-29 / 281. szám

1978. NOVEMBER 29., SZERDA-ÍJfM ap Acélvázas istálló Hatszáznegyven férőhelyes szarvas­marha-istálló épül Dabason, a Fehér Akác Tsz-ben. A könnyűszerkezetes épület elemeit a tsz ipari üzeme gyártja. Jövő év elejétől a hernádi Március 15. Tsz­szel kooperálva már komplett me­zőgazdasági épüle. tekét is előállíta­nak, tehát a váz- szerkezet mellett a fal- és tetőeleme, két is maguk gyártják. Bozsán Péter felvétele Esetleg közzéteszik Több segítséget kérnek Hiányosak a szabálysértési feljelentések Dunaharasztiban Dunaharasztiban 15 tagú sza­bálysértési bizottság működik, elnöke a vb-titikár. Mint a ta­nácsi testület ülésén megálla­pították, a községben a sza­bálysértési ügyek intézése még nem megy a legnagyobb rend­ben. Nem is lesz könnyű egyha­mar rendet teremteniük, ha­csak más szervektől nem kap­nak az eddigieknél jóval több segítséget, annál is inkább, mert a szabálysértők száma nem csökken. Négy éve 166 feljelentés érkezett a tanács­hoz, 1975-ben 222, míg tavaly és tavalyelőtt egyaránt 169. Torlódik a munka Munkájuk meggyorsításá­nak és javításának egyik leg­főbb akadálya, hogy a feljelen­tést tevő hatóságok közölte adatok hiányosak. Előfordul ez más községekben is, de talán sehol a megyében olyan mér­tékben, mint Dunaharasztiban. Itt ugyanis a feljelentések nyolcvan százaléka további ki­egészítésre szoruL Az ok részben a tájékozat­lanság, de közrejátszik a ha­nyagság és a kényelemszeretet is. Tanácsi ügyiintéző legyen a talpán, aki ilyen körülmények között tudja tartani a harminc - napos határidőt. S az ügyek így csak halmozódnak, az amúey is túlterhelt tisztségviselők nem tudnak megbirkózni a torlódó munkával. Végül mindez óhatatlanul az alapos­ság, az igazságos döntéshoza­tal rovására megy. A leggyakoribb Dunaharasz­tiban is a tulajdon elleni sza­bálysértés, ezek visszaszorítá­sához eddig elégtelen eszköz­nek bizonyult a pénzbírság növelése. Igaz, a legmagasabb bírságot — öt-, illetve tízezer forintot — még nem szabták ki senkire a községben. Ügy határoztak, hogy ha a bírság további növelése sem vezet eredményre, nem csökken szá­mottevően a szabálysértők száma, súlyosabb esetekben nyilvánosságra hozzák az el­követők neveit. Harminc nap Bár nem ezért teszik, de va­lamit enyhít a szabálysértési hatóság terhein, hogy az ügyek egy részét átteszik a munkahe­lyekre: döntsenek ott arról, hogy milyen büntetést érde­mel az elkövető. De a tapasz­talat az, hogy a munkahelyek sem veszik valamennyien túl­ságosan komolyan a dolgukat, sokszor elmulasztják azt a kö­telességüket, hogy értesítsék a tanácsot arról, milyen bünte­tést szabtak ki a szabálysértő­re. Nehezíti a tanács dolgát az is, hogy sok a községben az ideiglenes lakos, akik miután tudják, hogy szabálysértésért kell felelniük, eltűnnek, s a ta­nács bottal ütheti a nyomukat. Előbb-utóbb persze előkerül­nek. de ez sóik időbe és még több munkába kerül. Ilyen kö­rülmények között az sem cso­da. ho<ry bár a befizetési hát- I púkra találok, ralék évről évre csökken, a kiszabott pénzbírság húsz szá­zalékát még mindi* csak fize­tésletiltás útján tudják behaj­tani. sértések esetében az eddigiek­nél magasabb összegeket szab­nak ki, de úgy, hogy a döntés­nél minden körülményt mér­legel a bizottság, ügyelve ar­ra, hogy a határozat ne legyen se ötletszerű, sem pedig liberá­lis. Hatos Erzsébet Ifjú szakemberek szabadalma Vízlágyítás — megtakarítással | Már hírül adtuk a budai = járás fiataljainak körében I nagy az újítókedv. A tava- | lyi adatok szerint például = a 30 éven aluliak hatszáz = újítást készítettek. Több | mint százat elfogadtak: | ezeknek értéke meghaladta = a tizenöt millió forintot. A reggeli ködben vigaszta­lan látványt nyújt a budaté- tényi rózsakiállítás területe. Néhány hónappal ezelőtt még a messzi földről érkezők is megcsodálták a pompás szir­mú növényeket, ám mostaná­ban a nyárnak csak emléke maradt. Akinek erre visz útja, fázósan összehúzza kabátját, s továbbsiet. A rózsakiállítás szomszédságában — a Pest— Nógrád megyei Állami Gaz­daságok Szakszolgálati Állo­másán — három ifjú szakem­ber is módfelett várja már a tavaszt... Vajon miért? Menjünk sorjában. Kapcsolat a termeléssel Amit tudni kell; a Pest— Nógrád megyei Állami Gaz­daságok Szakszolgálati Állo­másával — amely tizenhárom gazdaság közös intézménye, s hivatalosan a Törökbálinti Ál­lami Gazdasághoz tartozik — az a legfontosabb feladata, hogy az új technológiákat gyorsan továbbítsa. Mezőgaz­dasági laboratóriumunkban üzemszerűen dolgoznak, a leg­közvetlenebb kapcsolatot tart­va a termeléssel. A feldolgozott minták eredményeit a szakta­nácsadási osztály munkatár­sai feldolgozták, az így szer­zett ismereteket a legrövidebb időn belül továbbítják a gaz­daságoknak. A helyszín pedig azért lényeges, mert az itteni szakemberek döntő többsége fiatal. S ezen a helyszínen ta­lálkozott első ízben egymással három harminc éven aluli szakember: Mózes Zoltán nö­vényvédelmi szakmérnök, Mu­rányi Attila vegyészmérnök, — ő időközben már a Magyar Tudományos Akadémia Talaj­tani és Agrokémiai Kutató In­tézetének munkatársa lett — valamint Hajdúk Antal ve­gyésztechnikus, az intézmény KISZ-alapszervezetének tit­kára. Nem nevezhetők nyug­hatatlan embereknek, mégis szép eredményt hozott együt­tes gondolkozásuk, kitartó ku­tatásuk. Az előzményeket így eleve­nítette fel Mózes Zoltán; — Négy évvel ezelőtt kerül­tem jelenlegi munkahelyemre, ahol azt a megbízatást kap­tam, hogy tizenhárom állami gazdaság növényvédelmét kí­sérjem figyelemmel. Koráb­ban voltam már tehenész bri­gádvezető és központi növény- termesztő is. Rövid idő múl­tán új munkakörömben rájöt­tem arra, hogy a gazdaságok­ban — az azonos technológia ellenére — a permetezés ha­Macska a kútban Szomszédok „háborúja" Pilisvörösvárott A pilisvörösvári Mária utca apró telkein egymás mellé szorultak a házak. Akad szép számmal emeletes, kisebbfaj­ta palota is, de többségük ré­gi parasztház. Az udvarokon itt-ott kerti törpék ácsorog- nak, egyikük-másikuk mű­anyagfóliába már bugyolálva, nehogy megfázzon. Keresem a falusi hangulatot, de csak ke­rítésrengetegre, bezárult ka­A dunaharaszti szabálysér­tési bizottság a jövőben gyö­keres változtatásra törekszik. A közzététel enyhén szólva kí­nos az állampolgár számára, ehhez az eszközhöz bizonyára csak a végső esetben nyúl a tanács. Addig is arra töreksze­nek, hogy javítsák a kapcsola­taikat a feljelentésre jogosult szervekkel annak érdekében, hogy minél kevesebb legyen a hiányos adatközlés. Ez meg­könnyítené másik céljuk el­érését, azt, hogy megtarthas­sák a harmincnapos ügyinté­zési határidői Mérlegelés után Ezzel egyidejűleg úgy dön­töttek, hogy a társadalomra fokozottan veszélyes szabály­Idényboltmérleg a Dunakanyarban Eredményesen szolgálták az idegenforgalmat a Dunaka­nyar Áfész kiegészítő idény- \oltjai és vendéglátóhelyei 1978-ban is. Horányban ko­rábban egy pavilonban műkö­dött az élelmiszerbolt, az idén már faházat építettek és kor­szerűen berendezték. A bolt hatszor akkora forgalmat bo­nyolított le, mint elődje, a kis pavilon. A másik új h arányi bolt, amely kőből épült, tel­jes hat hónapon át szolgálta a nyaralókat. A surányi idénybolt az idén 13 százalékkal több árut adott el, mint tavaly. A me­legkonyhás kisvendéglő bevé­tele is megközelítette az egy­millió forintot. Az idegenfor­galom növekedésére is jellem­ző, hogy a kisoroszi révnél levő halsütő és italpavilon az idén 33 százalékkal többet forgalmazott, mint tavaly. A visegrádi autóparkolónál az italpavilon mellett az idén — kísérleti jelleggel — me­legkonyhás falatozót nyitott az Áfész. A 278 ezer forintos bevétel jelzi, hogy érdemes volt kísérletezni. Az Áfész kitelepült büfék­kel vett részt a nagyobb nyá­ri rendezvényeken; így pél­dául a Vöröskő túrán, amely­nek háromezer vendége volt, s a szentendrei júniálison, ahol nyolcezren jelentek meg. Közreműködtek ezenkívül a nemzetközi Duna-túra tábo­rok és Piliszszentkereszten, a nemzetiségi napok résztvevői­nek ellátásában. Mírk Györgyné egyedülálló özvegyasszony. Férjét elveszí­tette a háborúban. Egyetlen fia huszon-egynéhány éves ko­rában meghalt. Szembetűnően rossz idegállapotban van, te­kintete bizalmatlanságot tük­röz. Beszélgetésünk közben sem teszi le a lakatot, amit akkor akasztott le a kiskapu vaspántjáról, amikor a portá­jára beengedett. — Ezek dobták be a macs­kájukat a kutamba. Bosszú­ból, mert följelentettem őket — mutat a kerítésen túlra. Három idézés Dián Györgyné: — Budapesten dolgozunk a férjemmel. Reggel háromne­gyed hétkor indulunk és dél­után öt órakor érünk haza. A férjem gépészmérnök, számí­tástechnikai előadó. Gyakran éjszaka is dolgozik. Én sem unatkozom. Az intézetben na­ponta 60 oldal gépelés jut rám. Apám beteg és nagyon öreg, majd annyi törődést igé­nyel, mint egy gyerek. A fiamról nem is beszélek, és az már igazán mellékes, hogy esti középiskolába is járok, örülök, ha pihenhetek, ha bé­kén hagynak. Szeretünk itt lakni, de egy idő óta nincs nyugtunk. A feljelentgetések miatt háromszor is berángat­tak a tanácsra. Minden alka­lommal valami nevetséges ügy miatt. Először azért, hogy kössem meg a kutyámat. Megkötöttem. Aztán azért, mert ugat, és idegesíti a kör­nyéken lakó idős embereket. Végül emiatt az ostoba tré­fáért a macskával. Persze, munkaidőben. A kollégáim már mind rajtam nevetnek. A főnököm megjegyzéseket tesz: — Kedves Dianné, találjon ki jobb kifogást, ha koráb­ban haza akar menni! Rubányi Istvánnéval, a nagyközségi tanács igazgatási csoportjának vezetőjével ud­varának betonjárdáján álldo­gálunk. Házimunka közben zavartam meg. Péntek dél­után van, ilyenkor korábban vége van a szolgálatnak, te­kintettel a szabad szombat­ra. — Kérem, mi csak kétszer idéztük a fiatalasszonyt. A kutyaugatás nem szerepel a listán. Erről a vitájukról elő­ször hallok. Illetve mégsem. Mirkné egyszer erre is pa­naszkodott, de ezt a bejelen­tést nem vettük komolyan. Én csak úgy a buszmegállóban említettem meg Diannénak, hogy járt a hivatalban a szomszédja. A macskáról egyébként kiderült: nem le­hetett az övéké, mert ők tar­kát tartottak, az elpusztult ál­lat pedig fekete színű volt. Éppen ezért nem is bírságol­tuk meg őket. (A szóban forgó kerekeskút nyitott betonkávás, közvetle­nül a dülöngélő kerítés mel­lett ásták.) És ugat a kutya... Paul Gáspárnéhoz, az utca átellenben levő házába be­nyitva meglepetés vár: Mirk­né áll a szoba közepén. Meg­előzött. De legalább megkí­mélt jöttöm okának magyará­zatától. Láthatóan nagy az egyetértés közte és Paulné között. A tulajdonos idős asz- szony: — Egész éjjel ugattatják a kutyájukat. Az emberem ide­ges beteg. Nem tud tőle alud­ni. Egyik éjjel már nem bír­tam tovább, átkiabáltam ne­kik, hogy hallgattasák el vég­re azt az állatot. De nem használt, ezért tettem panaszt a tanácsnál. Hát ilyenek ezek. De itt a mellettünk lakó Paul Jánosék sem különbek, pedig rokonok. Egy oszlopot, ami esőzéskor megfogja a vizet, az Istennek sem hajlandók kivenni. Most pereljük őket. Már bánom, hogy csak há­romezer forint kártérítést kértem. Nézzen körül, a va­kolat körös-körül mállik! Mi­be kerül ez nekünk? — pa­naszkodik megállíthatatlanul az idős nénike. (Az igazság­hoz tartozik, hogy az utca va­lamennyi ilyen régi háza ned­ves, egészségtelen.) Már egyedül maradt Tar Pálné Paulék felső szomszédja barátságosan fo­gad. Karján párhónapos cse­csemő: a második gyerekük. — Hogy zavar-e bennünket a kutyaugatás? Estére fárad­tak vagyunk, úgy esünk be az ágyba. Nem érünk rá ilyes­mivel törődni. A kicsi is jól alszik. Egyébként mindenki­vel jó viszonyban vagyunk. Azelőtt Mirknének is segítet­tem fát behordani és mást is. Mikor milyen munka adódott a ház körül. Egyszer azonban a kislányom fölmászott a ke­rítésre. Éppen ott, ahol a kút áll. Nagyon megijedtem, fél­tem, hogy beleesik. Másnap elmentünk a férjemmel hoz­zá és megkértük, hadd fedes- sük be a saját költségünkre a kávát. Mirkné azonban rossz- indulatot sejtett a dolog mö­gött, és nagyon dühös lett. össze-vissza beszélt mindent: miért szültem még egy gyere­ket, ahelyett mentem volna dolgozni. Nem tudom miért mondta. Talán mert egyedül maradt.,. ★ Eddig hát egy köznapi bé­kétlenség története, amihez, úgy látszik, mindig akad ürügy. A hivatal megtette kö­telességét: panaszt tettek va­laki ellen, hát behivatták, úgy ahogy illik, tértivevényes idé­zéssel. S mivel a följelentés alaptalan volt, az ügy simán lezárult. A magukra maradt, meg­keseredett emberek fájdalma azonban sokszor olyanokat sújt, akik vétlenek, soha sem bántották őket. S azok, akik még nem vettek leckét emberi rosszindulatból, egymást emésztő fölösleges haragból, értetlenül szemlélik a történ­teket. S éppen mert járatla­nok effajta ügyekben, az élet őket más módon teszi próbá­ra, a közösségtől kémek tá­mogatást. Ma még, úgy lát­szik, hiába. Valkó Béla tásfoka rendkívül eltérő. Egy­szerűen fogalmazva: van, ahol elegendő egy alkalommal per­metezni, míg másutt meg kell ismételni a műveletet... Hiábavaló permetezés Az okokat kutatva pedig maga is tapasztalta, hogy az egyik gazdaságban dicsérik a szert, s a szomszédban ugyan­azt szidják. Két társával együtt alapos vizsgálatba kezdtek. A késő estékbe nyúló tapasztalatszerzés során kiszá­mították azt is, hogy a tizen­három gazdaság esetében, át­lagosan tíz hiábavaló perme­tezés egy hektáron több mint huszonkétezer forint felesle­ges kiadást okoz. Az ifjú szak­emberek — akiknek munkáját dr. Farkas István, az állomás Vezetője az első pillanattól kezdve támogatta — rövid idő múltán rájöttek arra, hogy ez esetben döntő fontosságú kér­dés a vízvizsgálat: köztudo­mású ugyanis, hogy régen a gazdák hatásosan esővízzel permeteztek, tehát erre a cél­ra igazából a lágy víz a meg­felelő. A gazdaságokban vi­szont nem ilyen vizet adagol­tak a szerekhez: az egymástól eltérő keverés következtében más és más a permetezés ha­tása is. Az ifjú kutatók kiderítették, hogy mindenekelőtt az ada­golt vizet kell lágyítani. S a legtöbb fejtörést a „hogyan” okozta. — A trisós vízlágyítás több­nyire közismert, de a mi ese­tünkben mégsem volt egyér­telmű a helyzet — mondta Mózes Zoltán —. Ezzel a mód­szerrel ugyanis lúgossá válik a víz. így pedig káros hatá­sok keletkeznek. Egyikünket sem hagyott nyugodni az ügy... A gyakorlat igazolta S a további kísérletek ered­ményt hoztak. A víz kemény­ségét ugyanis a benne levő kalcium- és magnézium-sók okozzák. Hosszas kísérletezés eredményeként rájöttek arra, hogy amennyiben a vízben levő sók a permezetőszerekre hatástalanok maradnak, ugyanakkor a növény számára felvehető lesz, jelentős mér­tékben javul a védelem hatás­foka is. S ezt oldották meg a fiatal szakemberek. Jogos a kérdés: a gyakorlat igazolta-e kísérletüket? Igen. A pomázi Munkatherápiás In­tézet almaültetvényén már ki­próbálták az új módszert, s olyannyira bebizonyosodott minden előnye, hogy ebben az intézményben jövőre már más gyümölcsfajtákat is így per­meteznek. — Szabadalmunk kétségkí­vül nagy előnye az is, hogy környezetvédelmi szempont­ból egyáltalán nem káros — jegyezte meg Murányi Attila. — Mi azt szeretnénk, ha a jövőben lehetőségünk nyílna arra, hogy nagyobb területen többféle növényen is kipró­bálhatnánk ... Jövő tavasztól A három fiatal széles körű vizsgálódás után nyújtotta be szabadalmát az illetékesek­nek : érdemes megjegyezni, hogy több mint háromszáz- ezer hektáron szerzett négy­száz vízvizsgálati eredményt tanulmányoztak rendkívüli alaposággal. A szabadalmat most bírálják el, s csaknem bizonyosra vehető, hogy a kö­vetkező év tavaszától már jó- néhány állami gazdaság zöld­jein ezzel a módszerrel per­meteznek. — Meggyőződésem, —hang­súlyozta Hajdúk Antal — hogy az élet különböző terü­letein a problémákról nem elegendő csupán beszélni, azo­kat minden esetben meg is kell oldani... Pontosan úgy, ahogy Mózes Zoltán és társai tették. F. G.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents