Pest Megyi Hírlap, 1978. november (22. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-29 / 281. szám
1)78. NOVEMBER 29., SZERDA ft/fr w xJiimm Ünnepi megyei pártbizottsági ülés kálkodni a nép felemelkedéséért, a nép boldogulásáért. Küzdeni azért, hogy a teremtő, alkotó munka révén következetesen megvalósulhasson hazánkban a fejlett szocializmus. Dr. Sátor János: Nagy tisztesség a szocializmus felső fokának építésén dolgozni Elvi egységbe szerveződve \r. elnökségben (balról jobbra): Balogh László, Barinkai Oszkámé, Arató András, a megyei párt- U^ottság titkárai, Cservenka Ferencné, űr. Bomány Pál, dr. Mondok Pál, a Pest megyei Tanács elnöke, és Hunya István, dr. Sátor János, dr. Arpási Zoltán. Halmágyi Péter felvételei zi imperializmus minden pillanatban kész támadni és halálos csapást mérni, ha erre lehetősége adódik. Csak a proletár internacionalzimus képes ezzel a támadással szemben erőt és győzelmet képviselni. Tanulságként szeretnénk minden párttagnak és leendő párttagnak a leikébe vésni, hogy kommunistának lenni nem más, nem több és nem kevesebb, mint a nép önzetlen szolgálata. Fáradhatatlanul, napról napra kötelesség mun(Folytatás az 1. oldalról) Megismétlődött Magyarország történelmének egy eseménye: a forradalom és az ellenforradalom ismét összecsapott, élethalálharcot folytatott. Ez a harc ismét áldozatokat követelt. Szovjet katonák és magyar munkások, parasztok, értelmiségiek vére folyt, hogy a munkáshatalom fennmaradjon. Pest megyében is tizenegy elvtársunk nevét R'ésték fel az emléktábláikra Köztük olyanokét, mint Sziklai Sándor és Kiss Lajos Budakeszin, Biksza Miklósét Dabason vagy Bene Mihályét Kagykátán. Névvel és névtelenül haltak hősi halált az ellenforradalom gyilkos golyóitól. Emléküket kegyelettel őrizzük. De 1956 őszén a magyar proletárdiktatúra már döntő segítséget kapott a magyar dolgozóktól. A dolgozók a zavaros, zilált politikai körülmények között is a munkáshatalom megvédéséért küzdöttek. A magyar nép akaratával és cselekvő támogatásával párosult a szovjet hadsereg segítsége. Az ellenforradalmi támadás tüzében került napirendre a párt újjászervezése, mert az MDP-t a vezetésen belüli szektás és a revizionista csoport harca felmorzsolta, az egységet megbontotta. A párt újjászervezésének élére állt Kádár János vezetésével igen nehéz és bonyolult körülmények között indult meg a forradalmi erők tömörítése. Á párt a Szovjetunió és a nemzetközi munkásmozgalom segítségével úrrá tudott lenni az ellenforradalmi támadáson. A magyar proletárdiktatúra másodszor került veszélybe, de a történelmi körülmények változása következtében győztesen került ki a harcból. A Magyar Szocialista Munkáspárt önkritikusan és kritikusan elemezte az elkövetett hibákat. Következetesen visz- szatért a lenini normákhoz, a forradalmi erőkre támaszkodva, nyílt alapokon kétfrontos harcot hirdetve elvi egységbe szervezte a pártot. Huszonkét év telt el az ellenforradalom támadása óta. A pártalapítási évforduló alkalmat nyújt arra, hogy áttekintsük az azóta elmúlt időszakot is. Jogos a büszkeségünk, jogos az örömünk, mert azt mondhatjuk, hogy az elmúlt két évtized alatt hazánk hatalmasat fejlődött. Népünk mindennap tanúbizonyságát adja annak, hogy magáénak vallja és támogatja pártunk politikáját. A népi, nemzeti egység alapján állva a haza iránti felelősség, az alkotás gondolata vezérli a dolgozó tömegeket. Országunk politikai súlya méltó módon érvényesül belföldön és a nemzetközi életben egyaránt. Ma büszkén mondhatjuk, a proletár internacionalizmus talaján állva küzdünk a népek és ben- ' ne hazánk boldogulásáért. Országunk kicsi, de a szocialista közösség tagjaként, elvi politikánk alapján pártunk tekintélye elismerést és tiszteletet vált ki szerte a világban. Ma a haza és a nép érdeke mindenben azonos. A párt iránti bizalom belpolitikai életünkben kiegyensúlyozott, nyugodt légkört teremtett a szocialista céljaink megvalósításához. Társadalomformáló erőnkből nemcsak arra futotta, hogy megőrizzük a köztulajdonba vett gyárakat, bankokat, iskolákat, hanem közös elhatározással létrehoztuk a szocialista mezőgazdaságot, a kollektív, népi nagybirtokot. Amiért oly sokan szenvedtek, amiért oly sokan áldozták fiatalságukat, egyéni boldogságukat, életüket, az megvalósult! Él és erősödik a szocialista Magyarország! Az elmaradott, félfeudális Magyarországot a társadalmi haladás, a Nagy Október útjára vezetni elődeink kezdték el. A mi generációnk, hibáktól sem mentesen, de vitathatatlan eredményeket teremtve folytatta a megkezdett munkát. Pártunk erejét és legyőzhetetlenségét bizonyítja, hogy az utánunk következők már itt vannak közöttünk, itt harcolnak és dolgoznak velünk egy sorban. A zászló — amelyet 1918. november 24-e kibontott — történelmi viharokat is leküzdve lobog és egyre magasabbra emelkedik. Ma, amikor tisztelettel és hálával fejet hajtunk a hősi múlt minden harcosának emléke előtt, fogadjuk, hogy minden erőnkkel tovább folytatjuk a teremtő munkát, tovább építjük a szocializmust •hazánkban! ★ Az ünnepi megemlékezést Arató András köszönte meg. Külön is hangsúlyozta annak jelentőségét, hogy e történelmi ívű folyamat idézése olyan vezető előadásában hangzott el, aki nehéz időkben kipróbált harcosa a forradalmi munkásmozgalomnak. 1931 óta vesz részt benne és 1936-tól tagja a kommunista pártnak Cservenka Ferencné. Az ő megemlékezését követte a párt három nemzedékének egy-egy képviselője. Hunya István : Akik nem ismerik a múltat, nem érthetik a jelent sem A nép önzetlen szolgálatában Kedves elvtársak! Ezekben az ünnepi percekben sem akarjuk eltakarni, hogy építőmunkánk gondokkal is jár. Lelkiismereti kérdés számunkra, hogy hogyan, miként tudjuk átadni a történelmi tapasztalatokat. Mert minekünk keservesen kellett megtanulnunk, hogy a lenini normáktól eltérni soha, semmilyen körülmények között sem szabad. Döntő tapasztalat, hogy a párt egysége az egyetlen és legfontosabb alap a munkáshatalom, a proletár- diktatúra megtartása érdekében. Meg kellett tanulnunk, hogy nem lehet csak a revi- zionizmus, vagy csak a szek- tásság ellen harcolni, hanem kétfrontos harcot kell vívni az elvi tisztaság, az elvi egység fennmaradásáért. Tanulság, hogy a nemzetköElsőként Hunya István, a MEDOSZ elnöke, a megyei pártbizottság tagja szólalt fel, aki 1918 óta tagja a pártnak. Nagy történelmi harcokat idézett, visszapillantva egészen a kezdetekig, a múlt század végéig, amikor a második Inter- nacionálé megalakult. Személyes élményeiből idézett a párt megalakulásának és a két világháború közötti elnyomatás időszakának éveiből. Az agrárproletariátus megmozdulásairól beszélt, azokról a küzdelmekről, amelyeknek ugyancsak az illegális kommunista mozgalom adott igazi megerősítést együttesen — ha másmás területen is — a munkás- osztály harcaival. — Arra kérem a mai generációt, arra kérem az elvtársakat — mondotta felszólalása végén Hunya István —■, hogy mindazok is, akik nem éltek még a nehéz esztendőkben, vagy 1945-től indultak el a párt útján, ne felejtsék el, amit elődeik tettek. Emlékezzenek azokra a kegyetlen erős harcokra, amelyeket nekünk folytatnunk kellett, amíg elérkezhettünk odáig, hogy lerakjuk ennek a társadalomnak az alapjait. Jólesne, ha mindezt megismertetnék a mai, új nemzedékkel. Gondoljanak arra, hogy akik nem ismerik teljesen a múltat, azok nem érthetik a jelent sem úgy, ahogyan érteniük kellene, pedig benne élnek. A ma ifjúságát arra kell nevelnünk, arra kell biztatnunk, hogy minél többet tanuljon, de tisztában kell lenniük azzal: csak akkor ér valamit a tudásuk, ha a társadalom érdekében hasznosítani is tudják. — A társadalom boldog, szabad csak akkor lehet, ha minden tagja azt a legegyA ma már történelmi eseménynek számító hónapok, évek érzékletes bemutatása után e szavakkal zárta felszólalását dr. Sátor János: — Nagy örömömre szolgált, hogy a párt 30 évvel ezelőtt ilyen felelős feladattal bízott meg. Ügy vélem, a jövőben is nagy tisztesség a szocializmus felső fokának építésén munkálkodni, tapasztalatainkat a fiataloknak átadni, gyümöl- csöztetni. szerűbb, de mégis legfontosabb igazságot megérti, hogy tudásával, munkájával mindig becsületesen, szorgalmasan adja, ami tőle telik a közösség és a maga érdekében. Dr. Árpás! Zoltán : Ami itt történik, mind forradalom, történelem A fiatal kommunista nemzedék képviseletében dr. Ár- pási Zoltán, a megyei párt- végrenajtóbizottság tagja, a KISZ Pest megyei bizottságának első titkára szólalt fel. — A tizen- és huszonévesek nevében köszöntőm megalakulásának 60. évfordulóját ünneplő pártunkat, -azoic nevében, akiknek döntő többsége az utolsó nagy megrázkódtatás, az ellenforradalom után született, akiknek konkrét történelmi tapasztalata töretlen fejlődésű szocialista társadalomról van. Mi vagyunk azok, akik birtokolunk — ahogy a költő mondja — egy „készen kapott, félig kész világot”. Emlékezetünk alig néhány esztendőre terjed még csupán. Bárhogy kutatjuk a múltat, s eredünk nyomába emlékeinknek, nem tudunk felfedezni igazán nagy történelemformáló élményt. A továbbiakban mégis olyan személyes élményekkel rajzolta meg a mai legfiatalabb nemzedék történelmi tudatát, amely a legjobbak felelősségéről adott tanúbizonyságot. — A mi nemzedékünk — mondotta — forradalmi tettekre vágyik. Egyszerre akarja a nyugodt, ma itt megvalósuló forradalmat, és óhajt forradalmi romantikát. Néha nem mindegyikünk érti, hogy a romantika nem szervezés, még csak nem is körülmény kérdése, hanem sokkal inkább visszaemlékezés szülötte. A forradalmat napjainkban más távlatok serpenyőjével mérik. A serpenyő olyan, hogy nehéz elhinni: ami ma itt történik, az mind-mind forradalom és történelem. Már tudom, hogy az itt megvalósuló forradalomban — melynek sorsa a gyárakban, a földeken és a tervezőasztalok mellett dől e! — részt venni annyit jelent, mint hűnek lenni a párthoz, a néphez. — Tanulni akarunk, történelmi tapasztalatokat szerezni az örökösök, a harc folytatót jogán. Tisztelettel hajtunk fejet most, 60 küzdelmes esztendő harcaiban helytállt és dicsőséget szerzett kommunisták előtt. Napirenden a mezőgazdaság és az élelmiszeripar fejlesztése Az ülés bensőségesen tartalmas ünnepi részét követően a megyei pártbizottság a munkatervének megfelelő napirendet tárgyalta meg. Balogh László, az MSZMP Pest megyei Bizottságának titkára előadói beszéddel terjesztette be a párt-végrehajtóbizottság jelentését a mező- gazdaság és élelmiszeripar helyzetéről, s tervezetét a továbbfejlesztésre a Központi Bizottság 1978. március 15-i határozata alapján. Az ezt követő vitában — sorrendben — a következők szóltak hozzá: dr. Puskás Attila, a gödöllői Agrártudományi Egyetem tangazdaságának vezetője, Cselényi Dezső, a monori járási pártbizottság első titkára, Jámbor Miklós, az SZMT vezető titkára, dr. Gaál Lajos, a Pest megyei tanács mezőgazdasági és élelmezési osztályának vezetője, dr. Romány Pál mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter, Főző József, “a dánszentmiklósi Micsurin Mgtsz elnöke, dv. Tóth Márton, a gödöllői Kisállattenyésztési Kutató Intézet mb. igazgatója. A megyei pártbizottság az előterjesztést (melynek ismertetésére a holnapi lapunkban visszatérünk) egyhangúan elfogadta és határozattá emelte. Harmadik napirendként személyi ügyekben határozott a megyei pártbizottság. Elfogadta — Arató András előterjesztésére — a megyei párt-végrehajtóbizottság hozzájárulását ahhoz, hogy dr. Faragó Eleket mentsék föl a munkásőrség megyei parancsnoki beosztásából, mivel az országos parancsnokság ellenőrzési osztályának vezetőjévé nevezik ki. Ennek következtében fölmentették megyei pártbizottsági tagsága alól is, elismerve érdemeit a munkásőrségség harci, politikai kiképzésében. Hozzájárult a megyei pártbizottság ahhoz, hogy a munkásőrség országos parancsnoka december 1-től nevezze ki Pest megyei parancsnoknak Fehér Bélát, a gödöllői járási pártbizottság első titkárát, akit egyúttal kooptáltak a megyei pártbizottság tagjai sorába. Dr. Sátor János, a megyei pártbizottság tagja, a Mechanikai Művek vezérigazgatója — mint az 1945-ös párttagok képviselője — szólalt fel másodiknak. — Egyidős vagyok a párttal, tehát átéltem mindazokat az eseményeket, amelyekről a megemlékezésben szó volt, életem nagy történelmi események közepette formálódott — mondta beszéde elején, majd személyes példáival illusztrálta a felszabadulással bekövetkezett sorsváltó fordulatot. Aktív részese volt a munkásosztály hatalmának kivívásáért folyt pártpolitikai munkának. Az első munkás- gazgatók közé tartozott, ami- cor 1948 márciusban államosították a 100 főnél több munkást foglalkoztató üzemeket. — Csodálatos érzés még ma s — jelentette ki beszédében —, hogy ennek tevékeny részese lehettem, közösségi tu- ajdonba vehettem a balaton- lűzfői papírgyárat, amely ez- sel az aktussal a dolgozóké lett. Tudtam, éreztem, a párt is a munkások ott állnak mel- ettem, segítenek. A feladat megsokszorozta erőmet.
