Pest Megyi Hírlap, 1978. november (22. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-29 / 281. szám

1918-1978. A párt megalakulásának 60. évfordulójára PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! AZ MSZMP PEST MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS.A MEGYEI TANÁCS. LAPJA XXII. ÉVFOLYAM, 281. SZÁM ÁllA 80 FILLÉR 1978. NOVEMBER 29., SZERDA Ünnepi megyei pártbizottsági ülés Tegnap Budapesten, a megyei pártszék­ház ünnepien feldíszített nagytermében jött össze soron következő ülésére az MSZMP Pest megyei bizottsága. Ez alkalommal em­lékeztek meg a Kommunisták Magyarorszá­gi Pártja megalakulásának 60. évfordulójá­ról. Az ünnepi ülésen megjelent dr. Romány Pál, az MSZMP Központi Bizottságának tag­ja, mezőgazdasági és élelmezésügyi minisz­ter, valamint részt vettek a megyei fegyelmi bizottság tagjai, a megyei pártbizottság osz­tályvezetői és politikai apparátusának tag­jai, a városi, a járási pártbizottságok első titkárai, a megye országgyűlési képviselői, meghívott gazdasági, intézményi vezetők. Költőien szóltak az első szavak a pártról: Bitskey Tibor, a Thália Színház művésze Majakovszkij elbeszélő költeményéből adott elő az ünnepség bevezetőjeként, s Garai Gábor: Koránkelő című versét mondta el. Történelmi és mai munkásindulók hangzot­tak föl ezután a váci KISZ-kórus lendületes előadásában, majd az elnöklő Arató András, az MSZMP Pest megyei bizottságának tit­kára nyitotta meg az ülést. Megnyitóbeszédében megemlékezett a hat évtized harcaiban egymást követő generá­ciókról, akik a forradalmi munkásmozga­lom soraiban a történelem különböző kor­szakainak követelményei között álltak helyt. Szavait követően Cservenka Ferencné, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Pest megyei pártbizottság első titkára mon­dott ünnepi beszédet. Újabb eredményeket teremtünk az 1918-ban megkezdett úton Cser ven ker Ferencné emBékbeszéde is egyre többen bírálták. Tör- tudja vinni a forradalom íténelmi szükségszerűség volt ügyét Az 1917-es forradalom az a felismerés, hogy vezető győzelmének hatása kivédhe- pártra, vezető erőre van szűk- tétlenül bizonyította: van ilyen ség, olyan erőre, amely előre párt, a kommunistáik pártja! A magyar munkásmozgalom forradalmi alapjainál Cservenka Ferencné beszédét mondja. Mellette: dr. Mondok Pál Tisztelt pártbizottság! Tisz­telt ünnepi ülés! Kedves elv­társak! Megilletődve és belső meg­hatottságot érezve gyűltünk ma össze err§ a pártbizottsági ülésre, hogy pártunk születé­sének 60. évfordulójáról meg­emlékezzünk. 1918. november 24-e népünk számára örök történelmi eseménnyé magasz­tosult azáltal, hogy ezen a na­pon megalakult a Kommu­nisták Magyarországi Pártja. A történelmi viharokkal ér­kező XX. század Magyaror­szágon is kiélezte a társadal­mi ellentmondásokat. Érlelő­dött a polgári demokratikus forradalom, a munkásosztály nemcsak számbelileg erősö­dött. A magyarországi mun­kásság osztállyá szerveződése a századfordulóra befejező­dött és egyre inkább politikai tényezővé vált. Erősödött a felismerés, hogy fel kell szá­molni az Ausztriától való függés, jogfosztottság minden formáját, hogy a nagybirtoko­sok, nagytőkések, bankárok kizsákmányolásától csak for­radalmi úton lehet megszaba­dulni. Az első világháború kínszenvedése, összes követ­kezménye mérhetetlenül meg­növelte a nép elkeseredett ha­ragját, az elnyomástól való szabadulni akarást. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom szovjetoroszor­szági győzelmének híre külö­nösen felgyorsította, felerősí­tette a forradalmi törekvése­ket. A munkástömegek vágya feltartóztathatatlanul a forra­dalmi átalakulás irányába ha­tott. A szociáldemokrata párt reformpolitikáját párton belül A kommunisták képesek az elvont elmélet síkjáról a gyakorlati megvalósulás útjá­ra vinni a forradalmat. Képe­sek vezetni a harcot egy új, különb, emberibb világ meg­teremtésére. A Kommunisták Magyarországi Pártja 1918. november 24-én Budapesten, a Városmajor utca 24. számú ház egy lakásában alakult meg. Kun Béla és a vele együtt Oroszországból hazatért internacionalisták csoportja nagy vitákon keresztül jutot­tak el ehhez a döntő pillanat­hoz. Az alapítók soraiban ott voltak a baloldali szociálde­mokraták és a forradalmi szo­cialisták. Az alapítók tudták és meggyőződéssel vallották, hogy a jövő érdekében cse­lekszenek. Tisztelettel emlékezünk azokra, akik a munkásosztály élcsapatát létrehozták, akik a magyar munkásmozgalom for­radalmi alapjait lerakták. Pest megyében is — csak­úgy, mint az egész országban — gyors ütemben épültek ki a párt szervezetei. Az iparral rendelkező területek — mint Aszód, Kistarcsa — időben megelőzték a fővárosi kerüle­teket, nagyobb ipari báziso­kat Ennek magyarázatát a ránkmaradt iratok alapján azzal adhatjuk, hogy már ko­rábban bizonyos szervezettség volt ezeken a területeken. A megye főispánjának feljegyzé­sei szerint az aszódiaknak szo­ros kapcsolatuk volt a csepeli és a MÁVAG-gyár munkásai­val. A pártszervezetek gyors fejlődésére magyarázatot ad a főváros közelsége, a politikai gócpont kisugárzó hatása, va­lamint az a tény, hogy a Köz­ponti Bizottság számos tagja Pór Ernő, Szaton Rezső, Ván- tus Károly, Karikás Frigyes, Mosolygó Antal és még sokan mások — erőteljes politikai és szervező munkát fejtettek ki Pest megyében. Nagy je­A tőkések szabotázsakciói, a földkérdés megoldatlansága, a belső és külső ellenforradalmi erők, a nemzetközi imperializ­mus fegyveres intervenciója együttes erővel leverte a ma­gyarországi első proletárdik­tatúrát. Az ellenség a fő tüzet a KMP-re, a magyar kommu­nisták ellen irányította. A fe­hérterror véres napjai követ­keztek. A Tanácsköztársaság hősi harcának sok száz már­tírja van Pest megyében is és sok ezerre ment azoknak a munkásoknak, parasztoknak, értelmiségieknek a száma, akiket bebörtönöztek és egy negyedszázadon át üldöztek. Sokan emigrációba kénysze­rültek. Korabeli feljegyzések bizonyítják, hogy Mészáros Jánost, Nagykőrös város for- radálmi városparancsnokát megsebesítve, élve temették el. Szentendrén és környékén több mint 80 ember ellen hoztak súlyos ítéletet. Vácon augusztus elején 100 főt letar­tóztattak. . Kegyetlenül bán­talmazták, megkínozták őket, majd sortűzzel megölték és az út szélén hagyták az áldozato­kat. Közöttük volt Csikós Jó­zsef iskolaigazgató, Balázs Fe­renc motorszerelő, Klein Jó­zsef munkáspénztári igazgató, a váci direktórium tagjai, Mo- noron 53 embert lőttek agyon a homokbányában. És a sort hosszan lehetne folytatni. De bármekkora is volt a terror, a nép szívéből, gondolataiból a Horthy-korszak legvadabb lentőséget tulajdonítottak an­nak, hogy a fővárost körül­övező terület politikailag tá­mogató, segítő legyen. Kistar- csán, Mátyásföldön szervező bizottságokat hoztak létre olyan 8—10 főből, akiket Mo­solygó Antal előzőleg belépte­tett a pártba. Ma talán különösnek hat, hogy Tökölön a földmunkások szakszervezete mondta ki a csatlakozást a Kommunisták Magyarországi Pártjához. Pá­céiért a Karikás Frigyes által tartott gyűlés után alakult meg a helyi pártszervezet. Nem egy helyen ekkor már vörös zászlókkal vonultak az alakuló gyűlésekre. A korabeli sajtó szerint Szobon, Zebe- gényben, Szentendrén, a Galga vidékén, Vácon és még sok helyen. A kommunista párt lelkesítő, aktív munkája nyo­mán a tömegek egyre inkább a Nagy Októberi Szocialista Forradalom tudatos követői lettek. Megalakultak a mun­kások, katonák és parasztok tanácsai. A párt hirdette a gyárak, bányák, bankok álla­mosítását, a nagybirtokok megszüntetését, a termelés munkásellenőrzésének szüksé­gességét. A kommunisták a tömegek közé vitték a prole­tár internacionalizmus gondo­latát, hirdették a népek össze­fogását, a Szovjet-Oroszország népeivel való testvériségünket. Történelmi tény, hogy o KMP rövid idő alatt megnyer­te a dolgozó tömegeket, mun­kásokat, parasztokat, értelmi­ségieket. Ez tette lehetővé, hogy 1919. március 21-én fegy­veres harc nélkül győzött Ma­gyarországon is a szocialista forradalom, létrejött a Ta­nácsköztársaság. Hazánkban először került minden hata­lom a dolgozó nép kezébe. Ország-világ előtt bizonyította 133 napon keresztül, hogy a munkáshatalom különb min­den előző hatalmi rendszernél, hogy a magyar munkásosz­tály is államalkotó, országve­zetésre képes erő. Lenin törté­nelmi táviratában méltatta e dicső eseményt. és legsötétebb napjaiban sem tudta kiirtani a Tanácsköz­társaság emlékét, a kommu­nista eszméket. Igaz, a párt mély illegali­tásba kényszerült. A börtönök, Tisztelt pártbizottság! Ilyen viszonyok és körül­mények között érte Magyaror­szágot és pártunkat a II. vi­lágháború. A háborús években a mi pártunk szava volt az iránytű minden haladó erő, gondolat számára. Az üldözött párt, az illegalitásba kénysze- rített párt élt és irányt muta­tott. Az áldozatok ' nem voltak hiábavalók, a párt harca, a fa­sizmus elleni küzdelem növel­te a németellenességet, érlelte a szabadság lehetőségét. A Szovjetunió és Vörös Hadserege győzelmes harcai révén Magyarország területé­ről is kiűzte a fasizmust. A II. világháborúban megsemmisí­tették a német fasisztákat és megteremtették a szabadság •feltételeit a kelet-európai né­pek, köztük hazánk számára is. A Magyar Kommunista Párt a felszabadulás pillana­tában már programmal a népi demokratikus átalakulás él­vonalába lépett. A párt vitat­hatatlanul o politikai élet ve­zető ereje lett. Pest megyébe® is a szovjet csapatok győzelmes előrenyo­mulásával együtt alakultak a kínzások, az üldöztetések, az elvtársaink elvesztése elle­nére a párt élt és a tömegek harcának szervezője tudott lenni. Ezt mutatta a KMP II. kongresszusának felhívása is: „A Kommunisták Magyar- országi Pártja illegális föld­alatti párt, de mégsem kis szekta, mégis a munkástöme­gek vezető pártja. A kizsák­mányolt tömegek legszélesebb egységfrontját szerr>ezi az üzemben, a bányában, az uradalmakban s a falun a kizsákmányolok ellen.” Jelsza­vai — Be az üzemekbe! Be a tömegek közé! — visszhangra találtak a nép körében, ami az 1930 szeptember elsejei hatal­mas sztrájkokhoz vezetett. A fasizmus Európa-szerte kibontakozó veszélye idején is a párt állt az antifasiszta harc élére, a kommunisták szervezték a különböző erők egységes fellépését, majd a fegyveres ellenállást a hábo­rú ellen. Ennek a harcnak lett eredménye a Batthyány-em- lékmécsésnél, a Petőfi-szobor- nál lezajlott tüntetés, a Nép­szava 1941 karácsonyi száma, a Magyar Front létrejötte, majd a partizáncsoportok sza­botázsakciói. meg a pártszervezetek. Buda­pesten még folytak a harcok (hiszen 1945 februárjában sza­badult fel a főváros), de 1944 novemberében már Abonyban, Monoron, Cegléden pártszer­vezetek működtek. Korabeli újságot idézek: „Felsőgödön röviddel a szovjet csapatok bevonulása (1944. december 10.) után alakította meg a pártvezetőséget néhány olyan kommunista, akik már az ille­galitás idején is részt vettek a pártmunkában. Rövid idő alatt mintegy 50 tagja lett a párt- szervezetnek.” Decemberben már pártszervezetekként je­lentkeztek Péteri, Felsőgöd, Örkény. 1945. január 24-én összeült a Pest-környéki párt- szervezetek értekezlete, ame­lyen az előbb felsoroltakon kívül képviseltette magát Du­nakeszi, Kistarcsa, Vecsés, Rá­koshegy és más, ma Buda­pesthez tartozó község. Az ér­tekezleten beszámoltak a már megindított munkákról, így például a kistarcsai pártszer­vezet képviseletében Tölgyesi János elvtárs jelentette, hogy pártszervezetüket egy régi il­legális sejt hozta létre. A ránk maradt dokumentu­mok szerint 1945 február vé­gén, március elején lezárult Pest megyében a pártszerve­zetek létrehozásának, az MKP legális működésének, első hősi korszaka. Pártunk élve a sza­badság lehetőségével, nagy po­litikai munkát végzett, a lel­kes, hittel és meggyőződéssel telített párttagok ezreivel a szövetségesek megnyerése ér­dekében. Üj és új feladatokra mozgósította a tömegeket, szervezte az újjáépítést, a ro­mok helyén egy új haza meg­teremtését, egy új, igazabb társadalmi rend megteremté­sét Tanulva a Tanácsköztársa­ság idején elkövetett hibákból, kiharcolta a polgári pártokkal szemben az azonnali földosz­tást, majd az üzemek, bankok, •iskolák államosítását. Ez a po­litikai-szervező munka alapoz­ta meg. hogy hazánkban a né­pi demokrácia a lenini tanítá­sok útján betöltötte a prole­tárdiktatúra funkcióit és a szocializmus építését célul tűzhette ki. A két munkáspárt egyesülé­se szintén hozzájárult a szo­cialista építőmunka erőteljes kibontakoztatásához. Jelentős eredmények szü­lettek a gazdasági építés, a kulturális élet területein. Az első 3 éves terv lázas tempó­jára még sokan emlékezünk. 1950-ben kezdődött az első öt­éves terv. A helyzet biztató, reményteljes, gyors előreha­ladást ígérő volt. Ma már csak fájdalommal tudunk vissza­emlékezni arra, hogy a szemé­lyi kultusz, a dogmatizmus, eltorzította a marxizmust, megtörte a fejlődést és súlyos károkat okozott az országnak, a munkásmozgalomnak egy­aránt. Az MDP legfelső ve­zetése a személyi kultusz lég­körében, türelmetlen, a fejlő­dési szakaszok átugrását sür­gető, ezért egyre nagyobb mértékben adminisztratív módszereket alkalmazó irányí­tást valósított meg. Ez egyre inkább a kollektív vezetés, a pártdemokrácia, a demokra­tikus centralizmus megsérté­sével párosult. Végül a tör­vénytelen koncepciós perek a párt sorait tizedelve elvtár­saink elvesztéséhez, bebörtön­zéséhez vezetett. Ennek csak egyetlen következménye lehe­tett: a proletárdiktatúra, a népi demokratikus rendszer meggyengülése. (Az ünnepi beszéd folytatása a 3. oldalon) *r*r~~~* s Arató András megnyitja az ünnepi ülést. Mellette: Cservenka Ferencné és dr. Romány Pál Elnyomatásban is élt a párt Az újjászületés vezetője

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents