Pest Megyi Hírlap, 1978. november (22. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-28 / 280. szám

1978. NOVEMBER 28., REDD ■w*r Jt S' Mtr.xTt w x>nmap Szigetújfalu A tanácsi kirendeltség napjai — Rendkívül jól műkö­dő kirendeltség a szigetújfa­lui — mondta jó félévvel ez- ezelőtt Tolvaj Zoltánné, a szigetszentmártoni közös ta­nács vb-titkára. — Feigl Bé­la, a kirendeltségvezető igazi közéleti ember, minden érdek­li, mindenütt ott van, a tűz­oltósági vezetőségi ülésektől a KISZ-gyűlésekig. Ez év áprilisában, amikor a vb-titkár a fentieket mondta, éppen egy éve működött ta­nácsi kirendeltség Szigetcsé- pen és Szigetújfaluban, míg a közös tanács Szigetszentmár- tonban. A közös tanácsnál úgy ítélték, nem kellett meg­bánni az egyesítést, a két társ­községben minden a legna­gyobb rendben megy, a lakos­ságnak nem kell megéreznie a tanácsi apparátus hiányát. Megpróbáltunk betekinteni a Szigetújfalui kirendeltség mindennapjaiba. Késő, de megkapja Kedd délelőtt, háromnegyed tizenegy. Feigl Béla, a kiren­del tségvezető irodájában ügy­fél van. Az utolsó mondatok­nál tartanak: — Ez azt jelenti, hogy most már tehermentes az ingatla­nom? — kérdezi az ügyfél. — Igen. feleli Feigl Béla, s a látogató megnyugodva tá­vozik. — Hányán szoktak jönni na­ponta? — Általában öten-hatan. Ma eddig hatan voltak itt. — Milyen ügyben keresték fel? — Az első ügyfél járlat- levelet kért. Ez a legegysze­rűbb, minden további nélkül megkapta. A következő há­rom adós volt. Egyikük azért jött, mert megkapta az adó­kivetést, befizette, utána ka­pott egy felszólítást, hogy fi­zesse be. A pénz az OTP-n megy keresztül, három-négy hétig is eltart, amíg a közös tanácshoz ér. A másik ügyfél­nek túlfizetése volt korább­ról és sokallta az adót. Ezt egyeztettem éppen most a ta­náccsal, megállapították, hogy hibásan számoltak, már ki is javították. — Nem körülményes a tele­fonálgatás? — Gyorsan bejön a vonal. A következő, a negyedik ügy­fél kifogásolta a 407 forint háztáji földadót. Az asszony nyugdíjas, nem értette, miért vetették ki rá, amikor tavaly is elengedték. Mondtam, neki, hogy ő követte el a hibát. Amikor megkapta az adóívet, kérnie kellett volna, hogy tö­röljék az adóját. — Ez rá van írva az adó­ívre? — Az van rajta, hogy aki sérelmezi a kivetést, 15 na­pon belül fellebbezhet. Hiá­ba engedték el az előző évben, a következőbe^ is kérni kell. Tavaly kérte, meg is kapta. — Ilyenkor mi a teendő? — Hazamegy, megírja a kérvényt, idehozza. Ha nem tudja megírni, én írom meg. Legtöbbször így van. Bemegy a kérvény Szigetszentmárton- ba, két héten belül megkapja az ügyfél postán a határozatot. — A nyugdíjas asszony nem késett el? — Későn jött, de megkap­ja. Mozgalmas élet — Az ötödik ügyfél lakha­tási ügyben járt itt. OTP- kölcsönnel építi a házát, az OTP kiköti, hogy mikorra kell a háznak elkészülnie. Azért jött, hogy megkérdezze, nem volt-e kint az építési előadó, megnézni a házat. Mondtam, csak a jövő héten jön, de ak­kor sem késő. Ilyenkor felve­szem a jegyzőkönyvet, átkül­dőm a papírokat, ebből tudja meg az építési előadó, hová kell mennie. — Mikor fogad a kirendelt­ség? — Nyolctól négyig. Legin­kább délelőtt jönnek, így a délutánomra is jobban szá­míthatok. Külső munkák is vannak, például szomszédvi­tákat kell rendezni. A legtöbb munkával a községfejlesztés jár. Próbálgatunk önerőből csinosítani, rendezni, amit le­het. — A hatodik ügyfél miért jött? — Telke van, építeni akar. Kérdezte, mi kell hozzá. Tá­jékoztattam, hogy a tervezői névjegyzékből választhat ter­vezőt. A jegyzék Szigetszent- mártonban van, de én már anélkül is boldogulok. Kér­dezte. utána mi lesz a dol­ga? Mondtam, 30 napon belül megkapja az engedélyt. De általában két hét alatt ké­szen van. — Sokat építenek? ^— Sokat. Egész üj község­részek születtek. Tizenegy új utcánk van, az utóbbi két év­ben négy épült. Kellene par­cellázni, mert sok fiatal sze­retne házat. Nekünk is jól jönne a telkek ára, mert a 80—90 forintos községfejlesz­tési befizetésekből nem sok pénz gyűlik össze. — Milyen itt az élet? — Elég mozgalmas. Szép művelődési házunk van, sok a rendezvény. Rendes, szor­galmas emberek laknak erre­felé; a lakosság 40 százaléka német nemzetiségű. A 2300 em­berből 1100 eljár dolgozni, gyárakba, tsz-be. Az én éle­tem? Olyan, mintha tanács­elnök lennék. Meghívnak min­denhová, mindenkit ismerek. Itt születtem, itt éltem min­dig. 27 évig voltam vb-titkár. Anyagbeszerző Amíg beszélgetünk, befut a hetedik ügyfél. — Nincs-e tanácsi ház ela­dó? — kérdezi. — Csak magánkézben — mondja Feigl Béla. Alig csukja be az ajtót, meg­érkezik a nyolcadik, középko­rú férfi. — Adót fizetnék — mondja, s nyújtja a csekket a kiren­deltségvezetőnek. Az elveszi, nem kérdez semmit, sző nél­kül kitölti a rovatokat. Ezek­ből az otthonos mozdulatokból sok mindent ki lehet deríteni. — Van posta a községben? — kérdezem az ügyfelet. — Van hát. Nem olyan el­maradott község ez, hogy még postánk se lenne. Van itt minden, még orvos is. Csak a tanácsot vették el. De nem iS törődnek most már velünk. — Hogy kellene törődni? — Ügy, mint Szentmárton- nal... — Megcsinálták Szentmár- tonban a mellékutakat, azt sé­relmezik — adja meg a ma­gyarázatot Feigl Béla. — Amikor a három község egyesült, arról beszéltek, hogy a községek közötti különbsége­ket kell kiegyenlíteni. Nem ez történik? — Mi nem panaszkodha­tunk, inkább Szigetcsép szól­hat lemaradásról, Üjfalu job­ban áll. A járásban először nálunk volt vezetékes víz, pár ház kivételével már minden­hova bevezették. De nem is volt baj a törlesztéssel, pon­tosan fizettek. Harminc éve kezdtük a villamosítást, nem sokkal később be is fejeztük. Telket csak közművesítve adunk el, úttal, vízzel, vil­lannyal. Az utcákban legalább az egyik oldalon mindenütt gyalogjárda, már a másik ol­dalt építjük, Az utak sódere­sek, de gondozottak, járha­tók. — Semmi se hiányzik?! — Egy új óvoda. A mai vi­zes vályogház, hatvanöt he­lyen kilencvenvalahány gye­rek zsúfolódik. Már tervezik az új százszemély eset, mert 16 gyerek még így is kimaradt. Ha lehet, előbbre hozzuk az építést. — Ma mivel tölti a délután­ját? — Nemrég szereltünk köz­ponti fűtést az orvosi rendelő­be és az anya- és csecsemővé­dőbe. Most a bölcsődébe jön központi fűtés. Mostanában anyagbeszerzéssel foglalko­zom ... H. E. Kielégítik az igényeket Vízbőség 1985-ig Befejeződött több termelő telep építése A Dunamenti Regionális Vízmű Vállalat jobbparti üzemigazgatóságának 1D5 munkása, 500 millió forint értékű eszközállomány segít­ségével termeli ki á szent­endrei járás lakóinak az ivó­vízét. A víztermelésből 39 millió forint az igazgatóság bevétele, a termelés önkölt­sége viszont 50 millió forint. Az idén befejeződött a Du­nakanyarban a regionális víz­termelő bázisok teljes kiépí­tése, így Leányfaluban, Szent­endrén négy vízműtelep léte­sült, összesen 38 ezer köbmé­ter napi vízkapacitással. A tárolómedencék térfogata 8300 köbméter. A víztermelő bázis kialakításával az üzem- igazgatóság 1985-ig ki tudja elégíteni a járás egyre nö­vekvő vízigényét. A pilisi erdő — fehérbsn s ' ; i - sK : f Az utóbbi hetek párás, hideg időjárása kedvezett a dér és zúzmara képződésének, A Pilis-hegység magasabb pontjain fehérbe „öltöztek’* a fák. Schiemann Béla felvétele j műhely — keresett termékek A Solymári Vegyesipari Szövetkezetben — A Solymári Vegyesipari Szövetkezet tavalyelőtt ünne­pelte fennállásának huszon­ötödik évfordulóját — mond­ta Urbán Jánosné, a szövet­kezet műszaki vezetője. — Legnagyobb a bőrdíszműrész­leg, ennek éves termelése ti­zenhatmillió forint értékű. Sport-, divat- és bevásárló­táskát készítenek, a Divat­áru Nagykereskedelmi Válla­latot, a TRIÁL Nagykereske­delmi Vállalatot, a Centrum Áruház központját — az or­szág legnagyobb kereskedőit látják el áruval. Tavaly óta a Skála Aruház szabadidő-osz­tályával is kapcsolatot tarta­nak. Ez a részleg egyaránt termel tőkés és szocialista exportra, az ÁRTEX és a KONSUMEX Vállalat közve­títésével. Az ÁRTEX-nek termosztáskát, a KONSU- MEX-nek hangszertokot szál­lítanak. Hűtőtakarót, autó- üléspárnát adnak a Mobil Segít a lakosság, az üzemek Óvoda, park, villanyhálózat — Még az ötéves tervidő­szak elején kiemelt feladat­ként határozták el Tápiósze- lén az ötvenszemélyes óvoda fölépítését — mondta Mol­nár János, a tápiószelei nagyközségi tanács elnöke. — A helyi üzemek, termelő- szövetkezetek egyre több munkaerőt foglalkoztattak, ezért a község lakossága is gyarapodott. Az eredeti ter­vet módosították, s a közel­múltban elkészült gyermek- intézményben szeptember óta 150 apró­ság töltheti el napjait kulturált körülmények között. Az óvoda épülete a lakos­ság és az üzemek széles körű társadalmi összefogásával készült el. A Kohászati Gyárépítő Vállalat tápiószelei üzeme 800 ezer, a Tápiómen- te Termelőszövetkezet 100 ezer, a Tápiószele és Vidéke Takarékszövetkezet 50 ezer forinttal járult hozzá a mun­kához. A nagyközségi kisipa­rosok segítettek a festésben, á munka jelentős részét vál­lalták. A község lakossága a takarítást fejezte be az át­adás előtt. A beruházás ge­nerálkivitelezője a helyi Afész, alvállalkozója a Tápió- mente Tsz építőbrigádja volt. Az építkezésben is folyamato­san segítettek a nagyközségi üzemek, tsz-ek szocialista brigádjai és a község lakói. Ennek köszönhető, hogy az új óvoda 5 millió 800 ezer forintos költséggel elkészült. Az általános iskola úttörő­csapat-vezetőségének kezde­ményezésére a szülői munka- közösség a Kohászati Gyár­építő Vállalat szocialista bri­gádjaival közösen parkot épí­tett az iskola előtti téren. A szocialista brigádok a pado­kat társadalmi munkában ké­szítették el. Szintén összefo­gással, a környezetvédelem érdekében első lépésként a ta­nács a vállalatok és a lakos­ság segítségével eltávolította a község területéről az ille­gális szeméttelepeket. A vil­lanyhálózat korszerűsítésében a lakosság mintegy 62 ezer forint értékű társadalmi se­gítséget nyújtott. A község fejlődő ipara le­hetővé teszi, hogy viszonylag kevesen ingázzanak a fővá­rosba. A szomszéd községek­ből, Nagyhátáról, Farmosról Tápióbicskéről, Tápiószent- mártonról, Tápiószőlősröl, Tá- piógyörgyéröl, Újszilvásról naponta sokan utaznak át dolgozni a Kohászati Gyár- építő Vállalathoz. Mivel a bejáró munkások Tápiószelén vásárolnak élelmiszercikke­ket hazautazás előtt, égetően szükségessé vált a kereskedelmi hálózat to­vábbi fejlesztése. A Tápiószele és Vidéke Afész tizenötmilliós beruházással ABC-áruházat épít, amelynek műszaki átadása decemberben lesz, a vásárlóközönség a jö­vő év áprilisában veheti bir­tokba az üzletet. P. Z. Jármű Nagykereskedelmi Vállalatnak. A termosztáskák iránt any- nyira megnőtt a kereslet, hogy kikísérleteztek egy stri- roper-betétes öntött, díszes kivitelű típust, amellyel a BNV-n nagy sikert arattak. Az első háromezer darabot átvette a Centrum Áruház. A termék annyira újszerű és eredeti díszítésű, hogy minta- oltalom alá helyezték. Romá­nia és Jugoszlávia vállalatai már az idén bejelentették rá igényüket. Ezekre a termékekre nagy hatással van a divat válto­zása, ezért intenzíven figye­lemmel kell kísérniük a vál­lalat dolgozóinak a kül- és belföldi újdonságokat. Üj si­kernek számít, hogy a soly­mári fotóalbumokat — szin­tén a szövetkezet termékeit — jövőre az NDK-ba fogják szállítani. A szövetkezet másik fontos profilja a műszaki gumigyár­tás. Nagyvállalatok számára alátéteket, tömítőgyűrűket gyártanak. A Madách utcában új üzemrészt adnak át év vé­géig. Pillanatnyilag öt külön műhelyrészben dolgoznak, az új üzem egy helyre koncent­rálja a munkaerőket, korsze­rű lesz a berendezés is. Saj­nos, a szövetkezet alapanyag­ellátása elég rossz, a gumike­verék hengerük korszerűtlen. Idén sikerült Pilisvörösváron beállítani egy új hengert, amelynek próbaüzemeltetése már megtörtént. Ha beválik, az anyagellátásuk 98 százalé­kát saját erőből megoldják. Sajnos, a kárpitosrészleg is a központtól elszakítva, Pi­lisvörösváron működik. Vas­vázas székeket, zongoraszéke­ket kárpitoznak. Itt is van­nak újdonságok, a székülés­lapok kivágását, csiszolását és festését is maga a szövet­kezet vállalja. Hamarosan, szintén Pilisvörösváron egy másik műhelyt is berendez­nek. A Csepel Autógyár szá­mára vas- ' és fabilincset — fontos autóalkatrészeket gyár­tanak. Egyetlen önálló árutermelő részlegük az alugrafikaosz- lály. Bonyolult, egyedi dara­bokat készítenek kutatóinté­zetek számára. A szolgáltató részlegben új­szerű, hogy vidéken szinte elsőként vezette be a solymá­ri szövetkezet a manikűr­pedikűr szolgáltatást A fod­rászat^ kozmetikai dolgozók ' szakképzettségét a szövetke­zet vezetősége nagyon fontos­nak tartja, első között tették le a dolgozók a sassoon-vizs- gát. P. ü enet Iskola, könyvtár, ifjúsági ház Megépült az egész község te­rületén a vízhálózat. Befe­jezték a csatornázás első sza­kaszát mintegy 16 millió fo- rinlért. Korszerűsítették a főútvonal közvilágítását és fejlesztették az elektromos hálózatot. A szemétgyűjtést autókkal végzik. A pomázi nagyközségi ta­nács az V. ötéves terv fej­lesztése során több mint 41 millió forinttal gazdálkodik. Elkészült az új fiókkönyv­tár, a tanács 16 lakást épített a községben. A bölcsődék bő­vítésére 1 millió forintot köl­töttek. Épül az új iskola, az ifjúsági ház és a könyvtár. A tervek szerint újabb utcákba jut el a vízhálózat és a na­pokban elkészült a község­központ rendezési terve is. Igen jelentős beruházás a Vörösmarty úti lakótelep, ahol 160 többszintes társasház és 117 paneles lakótelepi la­kás készül az év végéig. A településnek ezen a részén 3 üzletet is nyitnak. Tatarozzák az állomás melletti közértet, bővítik a József Attila útit. A község lakossága jelentős tár­sadalmi munkával járult hoz­zá a beruházásokhoz, ígv pél­dául idén 5315 méter járdát és utat építettek a község la­kói. Részt vettek parkosítás­ban, két és fél ezer facseme­tét és díszbokrot ültettek el. Az eddig végzett társadalmi munka értéke idén meghalad­ja a 3 millió forintot. N. P. Az Akadémián jártam a na­pokban. Nem munkaügy, nem is kö­telességrovó meghívás indított útnak. Belső hang szólított a kandidátusi vitáról olvasva, a dolgozatát védőnek, a témá­nak szóló tisztelet. Idegenül álltam az ünnep­lésre kész családtagok, tudo­mányos szaktekintélyek kö­zött. Lerítt rólam az idegen- ség^ mert a velem várakozó asszony, lopott méregetés után megszólított. — Maga pszichológus? Sajnáltam, hogy ellent kel­lett mondanom. Csalódva hú­zódott magába vissza. Zavarán is áttűnt: beszélhetne. Vissza­kérdeztem. Hálásan kapott a szón. — Én sem... Tudja, az új­ságban olvastam. Nem is va­gyok pesti. Dunaliarasztiról jöttem. Láttam, segítségnek kell a kérdés. Újra kérdeztem. Te­kintete megszigorodott, hang­ja kemény lett. — A fiam. Gerincsérüléssel születtet. Elhallgatott, mint aki meg­bánta már a szót. Szólították a jelöltet, bevo­nultunk. A teremben balra az orvos-pszichológus bírálók, középen a bizottság, előttük a dolgozat; „A gerincsérültek rehabilitációjának pszicholó­giája.” Jobbra, tolókocsiban a jelölt; dr. Fejes András klini­kai pszichológus. Amikor megismerkedtünk, az ELTE hallgatója volt. Ak­koriban sokat beszélgettünk: ő mesélt, én hallgattam. Nem volt helye a kérdezésnek. Ti­zenhét évesen sérült meg, úgy érettségizett, tolókocsiban ül­ve, Gyöngyösön lett laboráns, onnan került az egyetemre. Széles válla ma is kiemeli a kocsiból. Arcán figyelem, ahogy bírálóit hallgatja. Sza­vában határozottság és elköte­lezettség, amikor a sérült em­ber létezésének lehetőségeiről beszélt. . Nehezen követtem a pszi­chológusi-orvosi nyelv fordu­latait. Éreztem inkább, mint értettem a dolog lényegét. Se­gítettek a régi beszélgetések. Szememmel a dunaharaszti asszonyt kerestem, arcán csalódást láttam. Nem erre gondolt, amikor az Akadémiá­ra jött. Idő előtt el is ment. Sajnáltam, hogy nem magya­rázhattam meg a lényeget. Fe­jes András életét, a pszicholó­gus bíráló szavait, melyekkel mindannyiunk gondolatát fe­jezte ki: „Saját élete a bizo­nyíték.” Ez a tiszteletreméltó kandi- datúra Dunaharasztiba is szóló üzenete. M. Ä.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents