Pest Megyi Hírlap, 1978. november (22. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-03 / 260. szám

iwn» Kuba, Amerika első szabad földje (3.) Hemingway asztalánál 1978. NOVEMBER 3., FENTEK Ä fesztiválon kevés szabad Időnket Havanna és környé­kének megismerésére fordítot­tuk. A főváros Kuba 2 millió la­kosú központja. Területileg három, elég jól elkülöníthető részre tagolha­tó. Keleti részén a Havannai­öböl körül terül el az Óváros, majd nyugat felé haladva a Vedado nevű negyed, és vége­zetül a Miramar városrész. A múlt egy darabja Milyenek is ezek a város­negyedek? A város legrégibb része — ahogy nevében is őrzi — az Óváros. Szűk, gir- be-görbe utcáit, idő-kikezdte kopott házait a XVI—XVIII. században építették. Történel­mét a háborúk okozta rombo­lás és a szakadatlan újjáépítés jelentette. Több barokk palo­ta és a hasonló stílusú Colon Katedrális található itt. Ár­kádos, erkélyes palotái a spa- 'nyol urálom hangulatát idézik. Ma várostörténeti múzeum, ki- éllítóterem és hangulatos ét­terem található itt. Az árká­dok alatt fiatal művészek kí­nálják eladásra alkotásaikat, a trópusi növényekkel betelepí­tett udvarokban pedig előadó- művészek szórakoztatják a be­tévedő látogatót. Az Óvárost a győzelem előtt szegények lakták. Szűk, sötét sikátorainak házain még lát­szanak az évszázados elhanya­goltság nyomai. A lakások ál­talában sötétek, egészségtele­nek, egy-két szobásak és a szobák közvetlenül az utcára nyílnak. Így az élet egyszerre zajlik a lakásban és az utcán is. Az óváros, házaival, sikáto­raival, és műemlékeivel egy darab múltat őriz. De nekem, Kubát és a forradalmat meg­ismerni akaró idegennek tud­nom kell, hogy a lakások kor­szerűsítésére még nem futot­ta* meg tudnom kell azt is, hogy sok új lakás kellene az országban, annak ellenére, hogy 1959—75 között 200 ez­ret építettek fel és adtak át Beutalóval a Hiltonba Az óváros határán a múlt Önmagával találkozik. Az itt kezdődő Áfedádó az előkelő rétegek városnegyede volt. Maga a szó annyit jelent, hogy tiltott. És a valóságban ez érvényesült, ha szegény ember akart itt magának telket vagy házat vásárolni. Az utcák ké­pe még ma is a gazdagságot tükrözi. Emeletes épületek, felhőkarcolók, nagy szállodák, Széles utcák, szellős terek, többsávos autóutak és a negyed teljes hosszában húzódó Ma- lecon, a tengerparti sétány jellemzik arculatát. Nemcsak az építkezésben, de az utcák elnevezésében is az amerikai stílust követték egykori lakói. A tengerre futó utakat szám­mal, az ezeket keresztezőket pedig betűvel jelölték. A múlt innen örökre eltűnt. Jól példázza ezt a város leg­előkelőbb szállodájának, a Habana Librének az esete. Ezt a 135 méter magas, 30 emele­tes, 630 luxuskényelemmel be­rendezett szobával rendelkező, légkondicionált szállót a Hil­ton cég építtette 28 millió dol­lárért. A forradalom győzel­mét megelőző évben adták át, és két év múlva, 1960-ban ál­lamosították. Az épület ma konferenciáknak ad otthont, szobáiban pedig szakszerveze­ti beutalóval üdülnek kiváló dolgozók és nászutasok. A tengerparti sétányon szép parkok és játszóterek szolgál­ják idősek és gyerekek pihené­sét. Este pedig ellepik a ha­vannaiak ezrei, hogy belekós­toljanak a tengeri levegőbe, vagy nézzek a polipra váró ha­lászokat. A fesztivál idején itt volt a központ, ahol ezrek és ezrek, kubaiak, amerikaiak, af­rikaiak, ázsiaiak, európaiak, a világ minden részéből érkezet­tek adtak egymásnak rande­vút Miramar a Vedadón túl kez­dődik. Itt sétálva, az ember­nek olyan az érzése, mintha üdülőövezetbe ért volna. Két­szer kétsávos autópálya, közé­pen széles járdával, szépen nyírt fákkal és cserjékkel. Az út mentén gondosan ápolt ker­tek közepén gazdagságot árasz­tó villák. Megjelenésükben az ízléstelenség és a tehetséges építészek munkája váltja egy­mást. A parkszerű kertek és utcák végében ott a tenger a maga semmilyen kékhez nem hasonlítható színével. Millio­mosok lakták ezt a városne­gyedet a győzelem előtt. Az­tán máról holnapra kiürültek az utcák és a házak. Ma tu­dományos és művészeti intéz­mények, iskolák és kollégiu­mok találhatók az egykori luxusvillákban. Múzeum a dombtetőn Ha irodalomszerető ember el­jut Kubába, minden bizonnyal keresi a találkozást Heming­way emlékével. Egykori háza a Finca de Vigia (Virrasztó ta­nya) néhány kilométerre talál­ható Havannától. Az épület, kőfallal körülvett, tágas, cso­dálatos növényektől gazdag park közepén áll. Ma állami múzeum a nagy író emlékére. A nagy ablakos, fehér falú, fák és indák árnya alatt meg­húzódó ház a tengertől és a világ zajától távol, egy domb­tetőn áll. Pedig a tengert sze­rető és azt megíró Heming- wayról az ember azt hinné, háza valahol a nagy kékség partján volt. Negyedik felesé­ge építtetett a ház mellé egy pár emeletes toronyszerű épü­letet azzal, hogy férje ott sen­kitől sem háborgatottan nyu­godtan alkothasson. Az író azonban ezt sohasem használ­ta. Jobban tudott dolgozni ab­ban a házban, amely tele volt a család zajával, és ahol kö­rülötte voltak életére, barát- jaira emlékeztető tárgyai. Az emeletes épület teraszá­ról tiszta időben belátni egész Havannát, és látszik a ten­ger is Cojimárnál, az „öreg halász” falujánál. A múzeum-házba azonban nem lehet bemenni, ötletes és féltő módon kívülről, az ab­lakokból kell befogadni a lá­tottakat. A házban minden eredeti helyén van. Ott az író­gép, amely mellett állva dol­gozott, drótkeretes szemüvege az éjjeliszekrényen, töltényhü­velyek és második világhábo­rús fényképek az íróasztalon. Az ebédlőben látható a min­denkori három teríték, a tá­nyérokon Hemingway címeré­vel. (Az idegenvezető elmon­dása szerint a harmadik terí­téket a szíves vendéglátást je­lezve a váratlanul betoppan­ható idegennek vagy barátnak tették fel.) Cojimar a kis halászfalu Hemingway által lett híres. Lakóiról szól az „öreg halász és a tenger’’, amelyért Nobel- díjat kapott. Az itt élő embe­rek zöme — igaz szövetkezet­ben tömörülve — ma is ha­lászatból él. A halászfalu népe őrzi az író emlékét. A tenger­parti mólón emléktábla jelöli a helyet, ahol jachtja, a Pilar rendszeresen horgonyzott In­nen nem messze, a tenger­parti bástya mellett, határán a falunak és a kikötőnek, áll Hemingway szobra. A cojimari halászok állíttatták emlékül 1932-ben. A kormányt kérték, hogy saját összegyűjtött pén­zükből készíttethessék a szob­rot, és amikor felállították, mellvédjére az „öreg halász”, Santiago szavai kerültek: „Az ember nem arra született, hogy legyőzzék...” Gregorió, a halász A falu kiskocsmájában a pincér megmutatja, hol, me­lyik asztalnál üldögélt az író. Onnan különösen szép a kilá­tás. Látni az egész öblöt. Tud­ni véli azt is, hogy él még a regányhős. Gregoriónak hív­ják, 78 éves már, itt lakik né­hány házzal arrébb. De siet­ve hozzáteszi azt is, hogy van még jónéhány halász a falu­ban, aki azt vallja magáról, hogy róla mintázódott a re­gény. Ám a falu többsége a Gregorióról mondottakat fo­gadja el. Hemingway különös ember volt. Megítélésében nézetek és valós események csapnak össze egymással. „Kubában csak Spanyolor­szágot kereste, műveiben so­ha, egyetlen szóval nem tett említést Kubáról” — harsog­ja az egyik tábor. „Igen, de vásárolt az 1953-ban párszáz példányban készített és 3000 dollárért illegálisan árusított Jósé Marti szoborból (a be­folyt pénzt Fidel Castróék mozgalmának támogatására használták fel). És mivel ma­gyarázható az, hogy 1959 no­vemberében Kubába hazatér­ve megcsókolta a kubai zász­lót” — így a másik tábor. Bár a forradalmat valóban nem nagyon értette, mert nem látta gyökereit és igazi hatá­sát, jövőjét, de Castrót sze. rette, tisztelte, sőt csodálta is. Több közös fotójuk van. A vita akárhogy is alakul, az írót illetően Castrónak van igaza: „Hemingway egész élet­műve az emberi jogok védel­me.” ÄRPÄSI ZOLTÁN Következik: ALAMAR, KARNEVÁL, FIDEL Késik a megegyezés Éleződik o BT Nümíbia-vitója Diplomáciai források szerint a Biztonsági Tanács namíbiai vitájában a fekete-afrikai or­szágok és a nyugati államok képviselői között éles ellen­tétek keletkeztek, hogy miként válaszoljon az ENSZ Pretoriá­nak arra a kihívására, hogy a nemzetközi szervezet dönté­sét semmibevéve, december elején saját rendezésű válasz­tásokat tart Namíbiában. Az afrikai országok azt követelik, hogy a dél-afrikai rendszert sújtsák azonnal gazdasági megtorló intézkedésekkel, mert nem hajlandó az ENSZ fel­ügyelete mellett választásokat tartani. A tanács nyugati kép­viselői azt javasolják, hogy a megtorló akciókkal várjanak a pretoriai rendezésben tartandó választások végeredményének ismeretéig. Eddig a két álláspont kö­zött nem sikerült kompro­misszumot találni, ezért — dip­lomáciai források szerint — a Biztonsági Tanács előrelátha­tólag csak a jövő héten hozza meg döntését. ★ Zimbabwe népe a teljes győzelemig folytatja harcát a fajüldöző és törvénytelen Smith-rezsim ellen — szögez­ték le a gyarmati kérdések megoldására alakított ENSZ­Szilárdulnak a két párt és állam internacionalista kap csolatai Megkezdődtek a szovjet—vietnami hivató los tárgyalások megbeszélésen A részről jelen volt Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB fő­titkára, a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsa Elnökségének elnöke, továbbá Alekszej Ko­szigin miniszterelnök, Mihail Szuszlov, az SZKP KB titká­ra, Andrej Gromiko külügy­miniszter és Dmitri} Usztyi- nov honvédelmi miniszter, a Politikai Bizottság tagjai. Konsztantyin Ruszakov, a Központi Bizottság titkára, Ivan Arhipov és Nyikolaj Bajbakov, a minisztertanács elnökhelyettesei és más hiva­talos személyiségek. Vietnami részről a megbeszéléseken részt vett Le Duart, a Vietna­mi Kommunista Párt Köz­ponti Bizottságának főtitkára, Pham Van Dong miniszterel­nök, Le Thanh Nghi minisz­terelnök-helyettes, Van Tien Dung, a vietnami néphadsereg vezérkari főnöke, a VKP Poli­tikai Bizottságának tagjai, Nguyen Cho Thach külügymi­niszter-helyettes és más hiva­talos személyiségek. A két küldöttség kölcsönö­sen tájékoztatta egymást az SZKP XXV. kongresszusa, il­letve a VKP IV. kongresszu­sa határozatainak végrehajtá­sáról. Megvitatták a két párt és a két állam hagyományos kapcsolatai továbbfejlesztésé­nek alapvető kérdéseit. Meg­elégedéssel állapították meg, hogy a Szovjetunió és a Viet­nami Szocialista Köztársaság népei között hagyományos ba­rátság és sokoldalú együtt­működés sikeresen fejlődött akkor is, amikor Vietnam hő­szovjet • sies harcot folytatott az impe­rialista agresszió visszaveré­séért, s akkor is, amikor az országban megkezdődött az újjáépítés, a szocialista építő­munka. A felek szerint min­den alap megvan arra, hogy tovább mélyítsék és szélesít­sék a szovjet—vietnami együttműködést az élet min­den területén, s megszilárdít­sák az SZKP és a VKP in­ternacionalista kapcsolatait. A küldöttség aggodalmának adott kifejezést amiatt, hogy a nemzetközi helyzet fejlődé­sében, ezen belül a Távol-Ke­leten és Délkelet-Ázsiában ne­gatív jelenségek mutatkoznak. A felek egybehangzó vélemé­nye szerint ilyen körülmények között az egyetlen helyes és megalapozott politika a test­véri szocialista országoknak az a politikája, amely visz- szaveri az agresszív törekvé­seket, a független országokkal szemben alkalmazott durva nyomást, következetesen har­col az enyhülésért, a nemzet­közi légkör megjavításáért. A tárgyalások szívélyes légkörben folynak, azokat az elvtársi őszinteség és a köl­csönös megbecsülés jellemzi. csütörtökön koszorút helye­zett el a Vörös téren, a Le- nin-mauzóleumnál. A küldött­ség lerótta kegyeletét az is­meretlen katona sírjánál is. A párt- és kormányküldött­ség tagjai ezután felkeresték a szovjet főváros olimpiai építkezéseit. Jártak a Lenin stadionban és az olimpiai fa­luban is. Útjukra elkísérte őket Ignaty ij Novikov mi­niszterelnök-helyettes, ^ a moszkvai olimpia szervező bi­zottságának elnöke és Vlagyi­mir Promiszlov, a moszkvai városi szovjet végrehajtó bi­zottságok elnöke, valamint több más személyiség. Az első napi tárgyalások végeztével a Vietnami Szo­cialista Köztársaság párt- és kormányküldöttsége, amely Le Duannak, a VKP KB fő­titkárának és Pham Van Dongnak, a VKP Politikai Bizottsága tagjának, minisz­terelnöknek vezetésével tar­tózkodik hivatalos baráti lá­togatáson a Szovjetunióban, Tanácskozik az arab csúcs Az iraki fővárosban csütör­tökön este megnyílt az arab államfője, illetve képviselőik értekezlete. A csúcs első aktusa sajátos „békekötés” volt, lévén, hogy a tanácskozást Mahmud Riad, az Arab Liga főtitkára nyitot­ta meg, aki nem sokkal ez­előtt — lévén egyiptomi és Szadat elkötelezettje — eluta­sította' a nevére érkezett meghívást., Szerdán azonban meggondolta magát és csü­törtök reggel megérkezett az iraki fővárosba. Mindazonáltal a csúcstalál­kozót — az első ilyet az arab csúcsok történetében — nem a liga szervezte. Az értekezlet résztvevőit az ilyen alkalmakkor szokásos közös fohász után Ahmed Hasszán Al-Bakr iraki elnök üdvözölte. Bakr kifejtette, hogy a múltban — legalábbis, ami az izraeli területi hódítás elleni harcot illeti — megvolt a „minimális egyetértés” az arabok között. Szadat azon­ban, amikor aláírta a Camp David-i megállapodásokat, még a „minimumot” is dur­ván felrúgta. Az iraki elnök szerint az arab nemzet „modern törté­nelme során” először néz szembe azzal a perspektívá­val, hogy kettéválik: „az egyik fél békében él a cio­nistákkal, a másik folytatja ellenük a harcot”. De ez — tette hozzá — tovább mélyül­Az enyhülés előmozdításáért A firancia külügyminiszter állásfoglalása De Guiringaud francia kül­ügyminiszter a külügyi tárca költségvetéséről folyó vitában körvonalazta csütörtökön a francia diplomácia céljait. A miniszter nagy fontosságot tu­lajdonított az enyhülés elő­mozdításának, s a „független­ség, a szolidaritás és a pár­beszéd” elvei érvényesítésé­nek, a tömbpolitika elutasítá­sának. A nemzetközi élet különböző időszerű kérdéseiről szólva De Guiringaud üdvözölte Görög­ország, Spanyolország és Por­tugália közös piaci .tagfelvételi kérelmét. Az izraeli—egyiptomi tár­gyalásokat olyan részleges kí­sérletnek nevezte, amely sok bizonytalanságot hordpz, amennyiben olyan felekre is vonatkozik, amelyek nem ír­ták alá a Camp David-i egyezményt. Állást foglalt Libanon egységének, területi integritásának és szuverenitá­sának megőrzése mellett, üd± vözölte az „új formulájú” genfi leszerelési bizottság lét­rejöttét, amelyben Franciaor­szág is részt vesz. Guiringaud a nemzetközi kapcsolatok el­sőrendű összetevőjének ne­vezte az „észak—dél párbeszé­det”. het, hiszen „az arab országok nem maradnak sokáig hatá­rozatlanok: egyik felük az egyik, másikuk a másik frak­ciót fogja támogatni”. Éppen ezért, mondotta, mindennek elejét veendő, szükség van arra, hogy a mostani csúcstalálkozón „ko­moly és ésszerű megoldás” szülessék. Magyar felszólalás az ENSZ-ben Az ENSZ-közgyűlés 1. szá­mú politikai bizottságában folytatódik a vita a szovjet szerződéstervezetről, amely megfelelő érvényű biztosítéko­kat nyújtana a nukleáris fegy­verrel nem rendelkező orszá­goknak. Hollai Imre, a magyar ENSZ-küldöttség vezetője fel­szólalásában hangoztatta: Az ENSZ hosszú évek óta nagy figyelmet fordít a nuk­leáris fegyverek alkalmazásá­ból fakadó veszély felszámo­lására, vagy legalább csökken­tésére. Ezt a célt szolgálja a Szovjetunió által javasolt szerződés is. Genscher — Varsóban Hans-Dietrich Genscher nyu­gatnémet külügyminiszter Emil Wojtaszeknek, a lengyel diplomácia, vezetőjének meg­hívására csütörtökön délelőtt háromnapos hivatalos látoga. tásra Varsóba érkezett. A vendéget Varsó repülőterén Emil Wojtaszek fogadta. Ezután a nyugatnémet kül­ügyminiszter megkoszorúzta az ismeretlen katona síremlé­két. Jubiláló kommunista pártok ' Az Osztrák Kommunista Párt Központi Bizottsága a párt megalakulásának 60. év­fordulója alkalmából kiadott nyilatkozatában leszögezi, hogy Ausztria kommunistái a párt megalakulásának első napjától minden erejükkel küzdöttek a munkásosztály létfontosságú érdekeinek meg­valósításáért, a kapitalista ki­zsákmányolás megszünteté­séért. Az MSZMP Központi Bizott­sága táviratban köszöntötte Ausztria Kommunista Párt­ját megalakulásának 60. év­fordulója alkalmából. Az évforduló alkalmából az SZKP KB üdvözlő táviratot intézett az osztrák testvérpárt Központi Bizottságához, mely­ben méltatja az osztrák kom­munisták tevékenységét han­goztatva, hogy az Osztrák Kommunista Párt jelentősen hozzájárult a népeknek a bé­ke és a biztonság megóvásáért és megszilárdításáért folyó harcához. ★ A hollandiai kommunisták pártjuk 60. évfordulójának megünneplésére készülnek. Amszterdamban november vé­gén ünnepi rendezvényre ke­rül sor. A jubileum alkalmá­ból közreadott kiadványban rámutatnak, hogy Hollandia Kommunista Pártjának ereje az egység iránti törekvésben rejlik. A kiadvány utal arra is, hogy a Szovjetunió a hol­landiai kommunisták békehar­cában „nélkülözhetetlen elv­társi szövetséges”. Merénylet a libanoni külügyminiszter ellen Golyózáport zúdítottak csü­törtökön Fuad Butrosz libano­ni külügy- és hadügyminisz­ter gépkocsijára, amikor test­őrei kíséretében gépkocsin elindult a repülőtérre, hogy csatlakozva Szárkisz államfő­höz, Bagdadba, az arab csúcs- találkozóra utazzék. Hírügynökségi jelentések szerint a miniszter sértetlen maradt. A kísérői és a táma­dók között kialakult tűzharc­ban négy testőre megsebe­sült. Az egymásnak egyelőre ellentmondó jelentések sze­rint a merénylők közül ket­ten vesztették életüket, néhá- nyan megsebesültek, többsé­güknek azonban sikerült ke­reket oldaniuk. ■A libanoni hadsereg eddig csak annyit közölt, hogy ké­sőbb közleményt hoz nyilvá­nosságra a történtekről. Amint hírügynökségek rá­mutatnak, a támadást szélső­séges jobboldali fegyveresek intézték Butrosz ellen, min­den bizonnyal meg akarták bosszulni Szarni Al-Askar századosnak, egy szélsőséges jobboldala fegyveres osztag ve­zetőjének halálát. A KÉT NÉMET ÁLLAMOT közösen érdeklő kérdésekről Berlinben csütörtökön újabb megbeszélést tartott Kurt Nier NDK-külügyminiszter- helyettes és Günter Gaus, az NSZK állandó NDK-beli kép­viseletének vezetője. különbizottság szerdai rhode- siai vitáját megelőzően a ZANU és a ZAPU képviselői. A különbizottság vitájában Angola, Bulgária, Kuba, Mon­gólia, Etiópia és az NDK kép­viselői ugyancsak elítélték a Smith-kormányzat elnyomó politikáját és Afrika függet­len államai ellen intézett tá­madásait.

Next

/
Thumbnails
Contents