Pest Megyi Hírlap, 1978. november (22. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-24 / 277. szám

Mai kommunisták — mai pártfeladatok

Érdeklődés és megbízatás

Kommunisták, pártmunkások. Kevesebbje hivatásos, főfoglalkozású pártmunkás, többsége civil beosztása mellett, előtt, után. A mai pártmunka, mint az élet, olyan sokrétű. Nincs olyan ügy, dolog, amivel a párt, a párt munkásai ne törődnének. A pártmunka, a pártmunkások is szakosodnak, de mindent azonos szemszögből közelítenek meg, a politika oldaláról.

Az évfordulóra készülődve kommunistákkal beszélgettünk; munkájukról, pártfeladataikról — önmagukról.

A felszín alatt

relemmel szólni a hozzánk fordulóhoz, vagy ahhoz, akihez mi fordulunk.

Szebeni János beszélgetésünk napján másodszor kapta meg a Kiváló dolgozó jelvényt. Kiemelkedő gazdasági és pártmunkájáért.

Jövőrc kötetben

Kőteles Imrénével legtöbbször a gödöllői városi párt-végrehaj tóbizottság ülésein találkozom. Halkan, megfontoltan beszél. Fő jellemvonása a türelem. A minap munkahelyén kerestem fel, hosszú, mint később ő mondta pezsgő vezetőségi ülés után bocsátottak szobájába, a háziipari szövetkezet elnöki irodájába. Arcán a vita feszültségének és a fáradtság nyomait észleltem, meg a sűrű, füsttel elegyedett párás levegőét.

A pártbizottságba és a végrehajtó bizottságba 1975-ben választották. Azóta ő a vb nőfelelőse. Tagja az Országos Nőtanácsnak, a HISZÖV nőbizottságának. De ezen kívül is vannak még funkciói. Valamennyi kapcsolatos a nőpolitikával. Tizenéves lányként került a mozgalomba, s már akkor is, miként azóta szüntelenül, a nők gondjaival, előbbreju- tásával, helyzetével foglalkozik, különböző szervezetekben, más-más posztokon.

— Mi a különbség a régebbi és a mostani nőpolitika között?

— A fordulat évétől egészen 1970-ig, a párt nőpolitikái határozatának megjelenéséig, szűkebben értelmeztük a fogalmat. Ilyen volt a gyakorlatunk is. Lényegében a vállalatok szociálpolitikájára. korlátozódott; megrendeztük a nő- és gyermeknapot, ellenőriztük a mosdók, öltözők tisztaságát, patronáltuk a gyermekintézményeket. Akadt, aki öntevékenyen mélyebben szeretett volna vizsgálódni, de ez ritkaság- számba ment.

— Találkozni felszínesebb meg- ; közelítéssel most is. Ilyen, amikor 1 vizsgálgatják, milyen a vezetői beosztásokban levő nők aránya, azonos-e az ugyanazon gépen dolgozó munkásnő bére férfi váltótársáéval, a kitüntetésekben nem szorulnak-e háttérbe, beválasztják-e arányuknak megfelelő számban különböző testületekbe és így tovább. Ezek fontos adalékok, de csak akkor érnek valamit, ha a valóságot szélesebben és mélyebben nézzük, ha a nagyobb és bonyolultabb összefüggéseket nem tévesztjük szem elől.

— Fontos-e, hogy a hasonló munkát a férfiéval azonos színvonalon végző nő bére ne legyen kevesebb? Vitathatatlanul. De nem kell-e nagyobb figyelemre méltatni a következő jelenséget: ahol nagyobb csoportokban csupa nő dolgozik, ott rendszerint kisebb a kereset, mint ahol csak férfiak, illetve vegyesen dolgoznak a két nem tagjai. Ebből az egyetlen tényből sok következtetést vonhatunk le. Például: a nők szakmailag kevésbé kvalifikált munkán dolgoznak tömegesen. Miért tódulnak oda? Mert kisebb a szakképzettségük, mert tudásuk megújítása nehezebb, mert figyelmük megoszlik család és munkahely között.

— Egy-egy asszonyt, lányt, ha nem Is minden bokorban, de találhatunk valamilyen vezetői posztra. Mennyivel fáradságosabb megteremteni az egyenlő rajthoz a lehetőséget. Ez a nehezebb, de ez a több. Mert iskolázottságot, szakképzettséget, könnyített második műszakot és még sok egyebet jelent. Az ezerszer emlegetett szamárlétra sem utolsó szempont. A szakma, hivatás, foglalkozás minden csínját-bínját fokozatos előrehaladással ismerhetjük meg igazán. Ugyanez vonatkozik a közéletre.

Köteles Imréné nem emeli meg a hangját. Kimondatlanul is érezteti, tisztában van vele, hogy évszázadok hátrányát néhány évtized alatt nem pótolhatjuk. Nyolc éve jelent meg a nőpolitikái határozat, a nem látványos eredmények másokat talán elkedvetlenítenek. Aki harminc éve e területen fáradozik, jobban látja és jobban megbecsüli az eredményeket. J

— A városi párt-vb nőfelelőseként bepillanthatok vállalataink, intézményeink életébe, sajátos mikrovilágába. Általános tapasztalatom, a vezetők többsége nem veszi félvállról a határozatot. A nők bérét évek óta rendszeresen az átlagosnál nagyobb mértékben emelik, igyekeznek elhárítani az akadályokat a továbbtanulás elől, aki megfelel, nő létére a vezetői hármas követelménynek, nem kerül hátrányba férfi „vetély- társaival” szemben. A bérfejlesztés nem alkalomszerű, megkapják akkor is, amikor gyesen vannak. A kismamákkal a kapcsolattartás még nincs megoldva, az évi egy-két találkozó ehhez kevés, a tanulás, továbbképzés útjait, módjait is tovább kell keresnünk. A pártbizottság irányításával mindenkinek, aki ezért tehet valamit.

Kötelesné nem mondja, nem mondhatja, de mi leírhatjuk, hogy az eredményekben része van, miként az újabb feladat megoldásában is lesz. Ez a pártmunkája.

Egyetlen névmás

Példásan jól dolgozóként emlegetik a gödöllői Ganz Árammérőgyár V-ös alapszervezetét. Titkára, Szebeni János, gazdasági beosztása: a műszaki ajánlati és szervízosztály csoportvezetője. Tíz esztendeje alapszervezeti párttitkár Szebeni János, aki mintha csak egyetlen személyes névmást ismerne: mi. Ha valamit elért, azt az alapszervezettel érte el, ha valami jó ötletet sikerült megvalósítani, az a vezetőségnek köszönhető. Gyermeki csodálkozással és hevülettel tiltakozik.

— Hallok néha ilyet, a Szebeni alapszervezete. Nem én, elvtársam, mi, az a harmincnégy ember, a vezetőség dolgozik jól, ha jól dolgozunk.

Továbbra is gondosan ügyelve a kollektivitásra, elmond néhány dolgot, amit eredménynek tart, amiért elismerték tevékenységüket. Például sok fiatalt neveltek az alapszervezetben, akik közül számosán elkerültek tőlük, az osztálytól, más munkahelyre, vezető beosztásba. Büszkék azokra is, akik a munkásőrségben állják meg helyüket.

Szebeni János gyengéje és szívügyé az ifjúság. Szeretve szigorú hozzájuk, következetes a nevelésben, útjuk egyengetésében. Am, ha kell, saját szavaival élve, megcsipkedi őket, jobb munkára, állhatatosabb tanulásra serkentve. Akadnak persze az alapszervezet életében is nehezebb percek, amikor tagság, vezetőség és titkár sokat rágódik egy-egy döntésen, keresve a humánus, az egyénnek és a kollektívának is legjobb megoldást.' Ha fiatalokról van szó, méginkább érthető és helyeselhető álláspont. Megesett, hogy egy-két ifjú, nagyrészt környezete hatására, ideológiailag kifogásolhatóan viselkedett. Sok vita és töprengés árán, de ekkor is sikerült, a nevelés szempontjait követve, megnyugtatóan lezárni az ügyet.

Látszólag nem nagy dolog, de a városi pártbizottságtól éppen a közelmúltban kapott bírálatot néhány alapszervezet, mert nem elég körültekintően készítik elő a pártba lépők felvételét, nem elég szoros és rendszeres együttműködésük a KISZ-szervezettel. Az árammérő- gyári V-ös alapszervezetben az első pillanattól figyelemmel kísérik a jelölt munkáját, magatartását. Amikor a pártcsoport javaslatára elérkezik az ideje, a vezetőség beszélget vele, majd két-három hét múlva ismét meghívják, hogy megtudakolják tőle, a párttag feladataival, kötelességeivel, jogaival megismerkedve, változatlan-e szándéka.

— Helyzetünkből adódik, hogy sokat foglalkozunk gazdasági ügyekkel. Időről időre beszámoltatjuk a vezetőket; a munkaverseny-mozga- lom évente legalább kétszer szerepel taggyűlésünk napirendjén. Ha nem így tennénk, érdemben aligha szólhatnánk hozzá a kérdésekhez.

Személyessé és szenvedélyessé válik hangja, amikor megkérdezem, szereti-e ezt a pártmunkát.

— Az emberi kapcsolatok, viszonyok ezerféle formája tárul elém. Azt tartom, a hibázó, tévedő embert sem kell azonnal agyonütni, inkább keressük meg a módját, hogyan lehet rajta segíteni. De semmi megalkuvás. Ha valaki rosszat csinál, meg kell neki mondani, a kifogásolható magatartást nem szabad elkendőzni.

— Szép dolog emberekkel foglalkozni. érvelni az új, az igaz mellett, bár fárasztó. A munka környörtelen, nem pihenhetünk egyetlen nap sem, haladni kell a korszerűvel, az igényekkel, a sokasodó feladatokkal. S ezért bizony olykor nehéz kellő tüHeltai Miklós Gábor a Török Ignác Gimnázium és Óvónői Szakközépiskola igazgatója. Több pártmeg- bizatása van, a legfontosabb a Munkásmozgalmi Emlékbizottság elnöksége. Munka és hivatástudat, érdeklődés és megbízatás nála is szerencsésen találkozik. Történelemtanár, édesapja nyomdokain haladva gyermekfejjel szerette meg a helytörténetet, ezért örömmel kapott a felajánlott alkalmon. Pécelen, ahol néhány esztendeig lakott, a pártmunka más területeivel is megismerkedett, az akkor még csúcsvezetőség tagjaként az ifjúsági és tömegszervezeti ügyek tartoztak hozzá.

— Hatan vagyunk a gödöllői munkásmozgalmi emlékgyüjtő bizottságban, rajtam kívül csupa idősebb kommunista, akikkel nagyon jó együtt dolgozni, példát mutatnak lendületből, forradalmi tudatból; precízek, minden ténynek, adatnak alaposan utánanéznek. Felbecsülhetetlen forrás mozgalmi kapcsolataik, s nem utolsósorban élményeik, tapasztalataik. Ismerve városunk hajdani státusát, a történelmi események aktív résztvevőinek visszaemlékezései nagyon lényegesek, ezek révén tárulnak fel a korabeli események, azok mozgató rugói, a 'forradalmi munkásmozgalom itteni méretei , és mélysége.

A szorgos gyűjtőmunka eredményeként jövőre kötetben is megjelentetik azoknak a jelentős munkásmozgalmi személyiségeknek a biográfiáját, akiknek tevékenységét, életútját már feltárták. De, gondolom, nem kell különösebb éleslátás arra következtetni, hogy a tanár mindennapi munkájában is hasznosítja ezt.a történelmi hagyományt.

A megelevenedett—történelem óriási hatású a gyerekekre. Sokán élnek még itt régi harcosok, akik közül néhányan rendszeresen kijárnak hozzánk, találkoznak diákjainkkal. Iskolánkban honismereti kör is működik, tagjai sorra felkeresik a mozgalom veteránjait, hangszalagra rögzítik visszaemlékezéseiket. Az oktatásban ezt is felhasználjuk.

= Kommunisták, pártmunkások. | Három ember, háromféle alkat, | érdeklődési kör. Mindhárman | pártfeladatként is olyasmivel fog- | lalkoznak, ami különben is közel = áll szívükhöz. Ezáltal munkájuk I is sikeresebb, eredményesebb. | Kell-e mondanunk, hogy a közös- I ségnek is így a jó.

KÖR PÄL

Lékai János:

A forradalmár

Vöröskatona

!|U

Üj házak

Nádasdy János festménye

Hogy forradalmárok vannak, b hogy mindig aKadnak emberek, akik esetleg a saját életük kockáztatásával is merik azt mondani vagy tenni, amit mások csak éreznek, ez korántsem heroizmus, hanem éppen

olyan szükségszerűség, mint ahogy a nagyon öreg ember szívesen és könnyen hal meg.

A forradalmárt még csak nem is a szenvedélye hajtja arra az útra, mely esetleg börtönön vagy az akasztófa árnyékán visz keresztül. A Hamleteket vagy az Oblomo- vokat sokkal csodálatosabbaknak tartom, mint azokat az embereket, akik a dolgok hideg logikáján elérkezvén arra a pontra, melynél a konzekvenciákat kell levonni, megtorpannak, önmaguk igazolását keresik, haboznak, s

•«WfwMost már égnek a régi vi- lágok. Egy szikra kipat- ^ tant s a véráztatta mezők hirtelen megrázkódtak. Nem lehetett többé megállítani. Akik fogvacoeva gonaonaK ilyen időkre, kénytelenek megállapítani, hogy nem is olyan rémes. Ami any- nyira komplikáltnak látszott, arról kiderült, hogy tulajdonképpen roppant egyszerű. Minden megy a maga útján. Az emberek esznek és isznak, és hogy ha ezt meg lehet tenni, akkor mindennek és mindenkinek meg tudnak bocsátani, még a forradalmárnak is.

A forradalmár ugyanis éppenséggel nem valami különös lény. Talán azt lehetne mondani, hogy olyan, mint a földrengésmérő, mely

messzi világok belső viharától ad görbe vonalakat, amikor a távíró még nem is jelezhetett semmit. A forradalmár csak re- zonáns, mely azokat az elfojtott érzéseket: a düh, fájdalom, keserűség, elnyomatás, megaláztatás érzéseit szökkenti akcióba, mely egy bizonyos népréteget, ember- csoportot vagy akár az egész emberiséget fűti.

Minden kornak voltak forradalmárai, s hogy valaki azzá legyen, az tisztára temperamentum dolga. Nem olyan temperamentum az, mely hirtelen, állandóan és ész nélkül éli ki magát; ellenkezőleg, olyan aktivitás ez, mely a lét mindennapi kicsinyes har- cocskái helyett erőit éppen egy bizonyos akcióba koncentrálja. Mert azok a gondolatok, jnelyek tettekre serkentik a forradalmárt, természetszerűleg sok emberben meg kell hogy legyenek.

A forradalmár mindig új életforma megvalósításáért küzd, s harca csak annyiban különbözik azokétól, akikért (mondjuk így, bár nem egészen van így!) küzd, hogy míg azok életük folyásán a nap minden szakán igyekeznek feljebb lendíteni életstandardjukat a gyakorlatban, a forradalmár ezeket a pozitív akarásokat egyszerűen magáévá teszi, megérzi s az anyagi küszködés helyébe túllendül a percnyi dolgok valóságán, s oly hangot, színt, formát vagy tettet ad, mely magában csúcsosítja azokat az érzéseket, melyek a tömegben élnek.

nem merik kimondani az utolsó szót.

Akik meglátták a világot, azok javítani is akarnak azon. Akik keresztülcsurgatták már magukon elnyomott milliók sóhaját és megérezték azt, ami körülöttük és velük történik, azok természetes, hogy közelebb igyekeznek férkőzni a sóhajok forrásához. A barmot az embertől éppen az a sajátosság különbözteti meg, hogy az embernek eszközei vannak arra, hogy érzéseit közölni tudja. Mi nem tudjuk: szenved-e az ökör az igától, de azt tudjuk, hogy a legjobb életet kivívni akaró ember gyötrődve nézi, ha munkája eredményeit más élvezi. A forradalmár tehát csak egy érző lény. Szenvedése nem ‘ börtönben kezdődik. Nem kell kimdnnie' a csataterekre, s a menetelő katona fáradtsága az ő inába száll. A gennyes seb az agyát borítja. A proletárszoba bűze orrát facsarja. A nyomor idegeit feszíti. A mások elmúlása összeroppantja.

Az élő világok forradalmi átalakulásának nem vol- tak mártírjai és még kevésbé hősei. A forradalmak zuhogó sodrának csak megérzői voltak olyanok, akik nem hunyt szemekkel vágtattak át a földi lét igazságtalanságain, hanem érkezésük forróságával sodródtak abban a. szélviharban, mely a vulkánikus kitörést megelőzte.

A Hét. 1918. december 1.

°ataky Tibor rajza