Pest Megyi Hírlap, 1978. november (22. évfolyam, 258-282. szám)

1978-11-19 / 273. szám

1978. NOVEMBER 19., VASÁRNAP V. ÉVFOLYAM, 273. SZÁM Idejében megtett lépés Termékváltás, jobb munkaszervezés Termékváltás, korszerű ter­mékszerkezet — vállalataink­nál évek óta igény és követel­mény. Elvben könnyű belát­ni, hogy a megnehezült piaci helyzetben versenyképesük csakis jobb, a mai technikai színvonalat megtestesítő ter­mékkel lehetünk. A gyakorla­ti megvalósítás azonban ren­geteg buktatóval jár. Eles és kritikus szem kell már ahhoz is, hogy a döntésre hivatott vezetők észrevegyék, itt a pil­lanat, most kell megválni a régi, sokáig kelendő gyárt­mánytól, amelynek előállítá­sában szerkesztők, tervezők, munkások nagy gyakorlatra tettek szert, gazdag tapaszta­latok birtokába jutottaké Legalább ilyen fontos és sú­lyos lépés a második, amikor az új terméket kiválasztják, amellyel ismét hosszabb ideig maradhatnak a piacon. Fej­lesztésével, tökéletesítésével nemcsak a termék értékét nö­velik, hanem úiabb technikai és szellemi tudást halmoznak fel, amely biztosítéka a követ­kező magaslat meghódításá­nak. Könnyűfém Minden jel arra vall, a Gö­döllői Gépgyárban idejében cselekedtek, amikor 1973-ban megkezdték a váltást. Példá­jukon azt is illusztrálhatjuk, mennyire fontos a sokat em­legetett időtényező, a kellő pillanat megválasztása. Az öt évvel ezelőtti döntésnek most, 1978-ban érik be a gyümölcse. Ha nem jól választják meg az időpontot, ha nem olyan gyártmányt vezetnek be, ame­lyik kvalitásainál fogva most is, és még jó néhány eszten­deig keresett és kelendő, alig­ha beszélhetnénk gyümölcs- érésből, sokkal inkább elvetélt ke- d emén vezésből. Nem akármilyen feladatot oldott meg a gépgyár műszaki és munkáskollektívája. Elég egyetlen adalékot felhozni: az addig főleg acélt megmunkáló gárdának át kellett térnie a könnyűfémre, ami tudvalevő­leg más technikát, technoló­giát, egyszóval másféle bá­násmódot kíván. Ha hozzá­tesszük, hogy nagyon igé­nyes darabokat készítenek, ami finomabb megmunkálást, szorosabb tűréseket jelent, ké­pet alkothatunk a váltás nagyságáról és horderejűről. Gondos bérfejlesztés De még ez sem minden. Nemcsak itt, az ország egész iparában parancsoló szükség- szerűség a hatékonyabb, ter­melékenyebb munka. A gép­gyárban az új termékre való átállással egyidejűleg javítot­ták az üzem- és munkaszer­vezést, több újszerű megoldást alkalmaztak a kieső idő csök­kentésére, a munkaidőalap jobb kihasználására. Az ilyes­minek velejárója az idegenke­dés, még ha szükségességéről vezető és munkás egyaránt meg van győződve. A koráb­binál tovább szélesítették a többgépes rendszert, a kiemelt fontosságú termékeket előállí­tó dolgozók minőségi premizá­lását. A javítási idő rövidíté­sére ösztönöz a tmk-ban be­vezetett teljesítménybér­rendszer. Igen körültekintően jártak el a bérfejlesztésnél. A beso-. rolásnál és az emeléseknél minden kategóriára tekintet­tel voltak. Ügyeltek az éppen felszabadult ifjú szakmunká­sok keresetének alakulására, akárcsak a középgen epic ióéra, vagy azokéra, akik olyan he­lyen dolgoznak, ahol nem a legmodernebb termékeket ál­lítják elő, de mind vállalati, mind népgazdasági szempont­ból fontos eszközöket gyárta­nak. Ugyanilyen gondosan ve­zették be az új normákat, a gyártási idő csökkentésével arányosan emelték e helyeken a fizetéseket. Ha nem is túl­zott mértékben, a dolgozók csoportjai között is differen­ciáltak. A' munkásállományú- ak jövedelemnövekedése kö­rülbelül egy százalékkal ha­ladja meg az átlagot,|S terve­zik, hogy a műszaki 'és köz- gazdasági területen levőkét is nagyobb mértékben növelik. Ezzel és így is ösztönzik a vál­lalat előtt álló szervezési és fejlesztési feladatok minél jobb és gyorsabb megoldását. Két példa A felsorolt és az itt szóba nem hozott intézkedések ered­ménye korszerű termékszer­kezet, jobban eladható, maga­sabb színvonalú gyártmány, s nem utolsósorban jó gazdasá­gi eredmények. Az idén is vár­hatóan maradéktalanul telje­sítik a népgazdasággal szem­beni kötelezettségeiket, visz- szafizették hitelük teljes ősz- szegét, a megelőzőnél jóval ütemesebb termelést sikerült elérniük. Köztudomású, a mai világ­piaci helyzetben, a jelen gaz­dasági körülmények között minden új termék, minden eredmény egy állomás, ahol azonban nem szabad megállni, csak továbbhaladni. Hogy a gépgyárban eszerint dolgoz­nak és terveznék, két példa. Már megkezdték a VI. ötéves terv időszakában gyártandó vv: termék műszaki előkészítését, megindult egy kisebb rekonst­rukció, s tervezik az új termék gyártását szolgáló létesítmé­nyeket és berendezéseket. A nagy értékű és termelékeny gének, berendezések kihasz­nálása most sem rossz, de ezt is tovább javítják K. P. A kétfiltéréstől a százasig Búcsúszokások tegnap és ma Aszódi Pálné mosolyogva kínál a rétessel. Szabadkozá- somra nevetve megjegyzi: — Azt tartották a régiek, hogy rétes nélkül nem búcsú a bú­csú. — A fehérre terített asz­talon sá _,án incselkedik a tú­rósrétes, a nyár illatát idézi az almás és a meggyes, ivásra ingerlőén kaparja a torkot az erősen megborsozott káposz­tásrétes. Hévízgyörkön búcsú van. És mintha csak a régieket akar­nánk igazolni, elsősorban mi, Idősebbek ízlelgetjük a hár­tyavékony tésztájú, háziasz- szony tudományát dicsérő ré­teseket. Az "nokák krémes süteményeket meg tortát maj­szolnak. Kolbász és nóta A búcsú szokására terelődik a szó, Aszódi Pálné szívesen beszél. — Elsősorban a komaság meg a rokonság ünnepe volt régen ez a nap. Szegény meg­boldogult apám ilyenkor min­dig disznót vágott, hogy bősé­gesen kerüljön étel a máskor nagyon is szegényes asztalra. Ha egész évben cincogott a nyomorúság a kamrában, ezen a napon oldalnyi szalonnák fehérlettek, pirosló kolbászok lógtak a rudakon, mert a ko­ma, meg a komaasszony ide is benézett. Azt mondják, a galgahévízíek nem vágtak le disznót búcsúra. Ök csak mu­togatták a gömöbölyűre hízott jószágot a vendégnek. Ki tud­ja ma már, hogyan volt? Egy biztos, ezen a napon minden faluban szólt a nóta, húzta a cigány. A zenészek házról házra jártak, eljátszották a házigazda nótáját, meg a ven­dégekét, aztán kaptak egy kis kóstolót, ami annyi volt, hogy a gyerekeknek is jutott belő­le a prímás kocintott a gaz­dával és mentek tovább. — Kora délután benépesült a falu. A legények, lányok sé­táltak. A legények erre az al­kalomra csináltatták a csiz­májukat, meg a bársonynad­rágjukat. Fejükre rozmaring­gal díszített kalapot csaptak. A nagylányok haját hármas­ágba fonták. Négyágas nagy pántlika díszítette a hajfona­tot, erre tűzték a kisebb haj- ratevő szalagot, amit kakas­nak neveztek. Tükrös szív Aszódiné papírszalvétát haj­togat, ennek segítségével akarja szemléltem a hajrate- vőt. — Nem megy — mondja csüggedten. Régen volt, ami­kor ilyent csináltunk. Akko­riban a hajratevő szépsége ai- csérte a lányos anya ügyessé­gét. Ma olyan pántlikát nem is lehet l^apni se égen, se föl­dön. Ha valahol a faluban meg fellelhető volna, nagyon meg kellene becsülni. A fe­hépnép minden korosztálya lakkos csizmát viselt. Négy-öt sátorban kínálgat- ták portékájukat az árusok. A legkeresettebb a díszes, tük­rös mézeskalácsszív volt. Ha ilyet kapott a lány, farsang­kor bekötötték a fejét. — Ma már minden más­képp van — sóhajt Aszódiné, s kinéz az ablakon. Tekinte­temmel követem tekintetét. Gyerekek léggömbbel a ke­zükben sietnek hazafelé, hogy újabb forintokat kérjenek a szülőktől, nagyszülőktől, ke­resztapától — a rokonságtól. Akik szereztek pénzt, rohan­nak vissza a sátrakhoz, öt sátor, két céllövölde és a bú­csú elmaradhatatlan kelléke a körhinta várja őket. Minden menetben minden hely foglalt. A gyerek nem akar leszailni. Ismétli a há­romperceket. Először a hintó­ba ül, aztán átszáll az autó­ba, onnan a csónakba, végül a ló hátán köt ki, s aztán kezdi elölről. Minden menet 5 forint. De kit érdekel ez? Ün­nep van, búcsú. öt forint egy lövés — har­sogja a céllövöldés. Van gye­rek, aki tizenöt-húszat is lő a félrehordó puskával, de talá­lata nincs. Az apa, az anya, meg a rokonság neveti a gye­rek sikertelen próbálkozásait. Üjabb és újabb lövések árát fizetik be, s amikor a gyerek szája a sikertelenség miatt el­görbül, a család kézen fogva Acélszerkezetből: tornaterem A fóti Béke Termelőszövetkezet brigádja építi Gödöllőn a Légszesz úti általános iskola új, 60 méter hosszú, 24 méter széles tornatermét. Képünkön: a vasszerkezet elemeit eme­lik be. Barcza Zsolt felvétele Túra Munkásőrök egységgyűlése Cukorrépa, kukorica Befejezés előtt a betakarítás Jól haladnak a járás terme­lőszövetkezeteiben a cukorré­pa és a kukorica betakarításá­val. A 681 hektárnyi cukorré­paföldről már a termés 95 szá­zalékát felszedték. A szállítás azonban ennél lassabban megy, hiszen a cukorgyár fel­vevőképességéhez kell igazod­ni. Felszedetten répa már csak a vácszentlászlói Egyesült Zöldmező és a kartali Petőfi termelőszövetkezetben van, mindkét helyen mintegy 15— 20 hektárnyi. A 3847 hektár kukoricás 70 —75 százalékán végeztek már a kombájnok a járásban, s ha az időjárás engedi, hamarosan befejeződhet ez az őszi kam­pánymunka is. Túra A vetélkedő döntője A KMP és a KIMSZ meg­alakulásának és a Tanácsköz­társaság kikiáltásának 60. év­fordulója tiszteletére vetélke­dőt szerveztek Túrán, a köz­ség szocialista brigádjai szá­mára. A vetélkedő döntőjét november 20-án, hétfőn este hat órakor tartják a Bartók Béla Művelődési Házban. a csemetét, atrándul a sátrak­hoz. A fiú választ: puskát, autót, kardot, labdát, nyak­láncot, gyűrűt és a felnőttek szó nélkül fizetnek. Ünnep van, búcsú. A túloldalon háromtagú ci­gányzenekar muzsikál. — Száz forintnak ötven a fele — éneklik az alig serdülő le­génykék műirhakabátban és farmerban. Konyakos üveget nyomnak a prímás szájához. Ünnep van, búcsú. Holnap máshol F. Vendel mellém áll, mi­közben nézi a sokadalmat, a forgást, csendesen, szinte csak magának mondja: — öten voltunk testvérek. Én két darab egyfillérest kap­tam a búcsúra, az öcsém pe­dig egy darab kétfillérest. Or­dított, toporzékolt, a földre vetette magát. Két darab pénzt követelt ő is. Megkapta. Csavart, piros-fehér-zöld szí­nű cukorkát kaptunk érte. Apám a háborúban volt. — Csettint: — Micsoda íze volt annak a cukorkának! A sihederek százast húznak az alkalmi prímás vonójába. Egy hat év körüli kislány ke­zéből kiesik a piciny kaucsuk- baba. Nem hajol le, otthagy­ja. Az árusok, vagy ahogy itt mondják, a búcsúsok, megma- maradt portékájukat pakolják nyugati márkájú kocsijukba. A százasokat meg az ötszáza­sokat simogatják. Eltüntetik a gyűrődéseket. Holnap vagy jö­vő vasárnap valahol, ahol ün­nep van, búcsú, újra felállít­ják sátraikat és felkínálják portékájukat. Fercsik Mihály Kitekintve az ablakon, a bo­rongás, szomorú őszi időt nézve az ember hajlamos arra gondolni, hogy ilyenkor min­denki kedvetlen, a szürke, megszokott eseményeken kívül semmi sem történik. Az élet azonban rácáfol az ilyen vé­lekedésre. Főleg hét végén, olyankor, ha a régen megszo­kott vasárnap kiegészül egy szabad szombattal is. — Titkár elvtárs, engedélyt kérek az egységgyűlés meg­tartására! Az egyenruhák feszesen si­mulnak a mozdulatlan tiszte­letadást jói begyakorolt, hét közben a szántóföldeken és műhelyekben dolgozó embe­rek testére. A jelentést Tóth Mihály adja, a túrái Galga- mentd Termelőszövetkezetben mű'zödő munkásőregység pa­rancsnoka, aki fogadja Dolá- nyi Zoltán, a gazdaság párt- szervezetének titkára. Vendé­gek is megjelentek az egység- gvűlésen, Baráth Endre, a fel­sőbb egység egyik parancsno­ka, Lévai Ferenc, a termelő- szövetkezet elnöke, Szilágyi Péter, a nagyközségi pártbi­zottság titkára. Az idei kiképzési évet Gre- gus János parancsnokhelyettes értékelte. Elmondta, az egység munkásőrei, zömmel a terme­lőszövetkezet tagjai, helyesen hangolják össze gazdasági munkájukat a munkásőri fel­adatokkal. Előre tudják, hogv a szolgálat vagy a kiképzés mikor és mennyi időt vesz el a munkából, ezért ilyenkor ráhaitanak, és ledolgozzák azt az időt, amit munkahelyüktől távol kell tölteniük. Ezután az egység tagjainak társadalmi tevékenységéről esett szó. Háromszor szerveztek mun­Hévízgyörköt és Veresegyhá- j zat jó nenány kilométer vá­lasztja el egymástól, kapcsola- | tűk ennek ellenére nem újke­letű. Még mielőtt a versengő falvak elnevezésű közművelő­dési vetélkedősorozat megkez­dődött, a két község már szom­szédolt. A legközelebbi talál­kozás már a vetélkedő része, ezúttal, november 25-én és 26-án a hévízgyörkiek látogat­nak el Veresegyházra. A hévízgyörkiek kiállítást visznek, képeken és felöltözte­tett babákon mutatják be a község életét és lakosainak vi­seletét A hagyományokhoz kapcsolódó programban va­sárnap este az asszonykórus, a citerások, a gyermekcsoportok és a községet bemutató diaké­pek kapnak helyet Mindkét község művelődési intézményében van társadalmi vezetőség, ök is találkoznak ebből az alkalomból, akárcsak a nyulászok. Régi barátság fű­zi egymáshoz a két művelődé­si ház ifjúsági klubjait. A hé­vízgyörkiek minden alkalom­mal részt vesznek a nyári if- iúsági találkozón, a megfiata­lított társaság az idén elnyer­te a kiváló címet. November 25-én egész nanos társadalmi munkával segítik a veresegy­házi klub kialakítását. Nem kaakciót a kistarcsai kórház építésénél, és vállalták a ter­melőszövetkezet központjá­nak rendezését. A munkából csak az maradt távol, akinek erre nyomós oka volt. Rend­szeresen segítik egymást is, fő­leg ott jelennek meg meglepe­tésszerűen, ahol új családi ház épüL Az egység patronálja és irányítja a Varjú János úttö- rőgárda-század munkásőr sza­kaszát. Az idei ötnapos nyári acsai módszertani tábor meg­szervezéséhez és lebonyolítá­sához adtak felbecsülhetetlen nagy segítséget Ezután az egység harcértéke- lése következett Személyre szólóan. Mint a beszámoló megállapította: az egyes em­ber munkája, az egész egység tevékenységére hatással van, és csak akkor képes feladatait teljesíteni, ha valamennyi munkásőr maximálisan ellát­ja feladatait. Sokat javult a foglalkozásokon való megjele­nés arány, de még mindig előfordul pontatlanság, van, akire várni kell, mert úgy gon­dolja, hogy úgyis néhány perc késéssel indiul a gépkocsi. A néhány percből aztán sokszor negyedóra is lesz, ami már za­varja a feladatok végrehajtá­sát 1 Ezután az egységen belüli alegységek munkáját elemez­te a beszámoló, majd döntöt­tek a kitüntetésre javasolt munkásőr személyéről. Befeje­zésül Lévai Ferenc jutalmazta meg a kiképzési évben leg­eredményesebb munkásőrö­ket köztük Varga Jánost, aki tíz éve szolgál és Tóth Lász­lót aki elnyerte a felsőbb pa­rancsnokság dicsérő oklevelét is. Takács Pál ekben is itt tölteni sok estet Délután közös játékos vetélke­dőt rendeznek, amely nyil­ván folytatódik december ele­jén, amikor a veresegyháziak viszonozzák a látogatást Újdonságnak számít a két község sakkozóinak a találko­zója, mely eddig nem szere­pelt programjaikban. Már készülnek a találkozó meghívói, de más módon is csábítják, a vendégeket neve­zetesen hívogató vőfélyek jár­ják be a községet TIT Járásunk szépségei Javasolt útvonal A TIT városi-járási szerve­zet jóvoltából a jövőben va­lószínűleg még többen ismer­kednek meg az ország távo­labbi vidékeiről is városunk és járásunk szépségeivel, múlt­beli emlékeivel s jelenével. Az IBUSZ országos programjába ugyanis két útvonalat is ja­vasolt Hajnal Irén, a helyi TIT-szervezet titkára, s kö­zülük az egyik minden bi­zonnyal belekerül a tervezet­teljesen önzetlen ez, hiszen be. Szomszédolás Veresegyházon szeretnének majd a későbbi-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents