Pest Megyi Hírlap, 1978. november (22. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-02 / 259. szám
J 1978. NOVEMBER 2., CSÜTÖRTÖK av Ismét elfújta a szél Négy héttel ezelőtt önökhöz fordultam segítségért, hogy egy évek óta tartó áldatlan állapot végére talán — együtt — sikerül pontot tenni. Arról volt szó, hogy Sziget- monostor községijén az Arany, Bem, Damjanich, Zrínyi és a Klapka utcákban, vagyis a falu több, mint egyharmad részében szinte egész évben nem égnek esténként az utcai lámpák.- Lakótársaimmal együtt én magam is többször bejelentettem az illetékeseknél a hibát és azt is kértem, hogy ellenőrizzék a hálózatot, mert az első erősebb szélroham zárlatot okoz és megszűnik a köz- világítás. Az elektromos művek szentendrei kirendeltségén ezt a kérést nem vették figyelembe és nem is intézkedtek. Ekkor fordultam a szerkesztőséghez. Bár rajtam kívülálló okok miatt nem tudom a Pest megyei Hírlapot rendszeresen olvasni, így azt sem tudom, hogy érdeklődtek-e önök a ki- rendeltségnél. Ügy érzem azonban, hogy igen, mivel az említett utcákban az elmúlt héten tőlük szokatlan módon hirtelen megjelentek a szerelők és megszüntették a hibát. Éppen köszönőlevelet akartam írni a szíves közbenjárásért, majd arra gondoltam, hogy megvárom a szeles időt. Kiderült, hogy jól tettem. Ugyanis a világítást ismét elfúlta a szél. Nem tudom, hogy jniért nem akarják megérteni Szentendrén, hogy nem elég csak a villanykörték kicserélése, hanem végre az egész hálózatot ellenőrizni kellene. Érdeklődéseim alkalmával gyakran kaptam azt a választ, hogy kevés a munkáskéz. Szerintem éppen ezért a hibát úgy kellene megjavítani, hogy egy hét múlva ne kelljen ismét dolgozni vele. Most tehát ismét elemlámpával közlekedünk. Monoki Endre Szigetmonostor ★ Ml valóban közreadtuk, Pos- tabontás rovatunkban, olvasónk panaszos levelét. És megkerestük az Elektromos Művek szentendrei kirendeltségének Vácról érkezett JUBILÁL A VlZMÜ Vácott, a Buki-szigeti vízműtelepen márvány emléktábla hívja fel a figyelmet arra, hogy a Dunakanyar ipari központjában 1928-ban létesítették az első vízmüvet. A kisvárosok között Vác úttörő szerepet vállalt ezzel a kezdeményezéssel. A létesítmény első igazgatója Andor Károly volt, akit az országban mint a Lent a falu végén ... című dal szerzőjét ismemek és tartanak nyilván. Az alapító mai jogutódja a Dunamenti Regionális Vízmű és Vízgazdálkodási Vállalat ünnepségsorozattal emlékezik a fél évszázados jubileumra. Ennek célja: megörökíteni a vállalat 50 éves vezetési, szakmai és műszaki történetét, bemutatni a vízgazdálkodás és vízellátás fejlődését; körvonalazni ennek kapcsán a jövő feladatait. A jubileumi ünnepség szervező bizottságának fővédnöke dr. Illés György, az Országos Vízügyi Hivatal elnökhelyettese, s a bizottságban helyet foglal a vízmű Herman Ottó háromszoros aranykoszorús szocialista brigádja is. A programban szerepel a regionális vízművek képviselőinek sport- találkozója a városi stadionban, a vállalat 50 évét" bemutató jubileumi évkönyv szerkesztése és kiadása, a Víz, levegő, környezet című bélyegkiállítás megnyitása a váci művelődési házban, a Hidro- Jógiai Társaság ünnepi ülése, s végül decemberben a vállalat új Székházénak avatása, összekapcsolva a város felszabadulási évfordulójának megünneplésével. A jubileumi év emlékezetes ajándéka, a kiváló vállalati cím. Gratulálunk hozzá! Papp Rezső Vác MÁSKÉPP IS LEHETNE Régi és közismert gond, hogy a DCM cementpora szennyezi a város levegőjét. Mi, akik itt élünk, nap mint nap, tanúi vagyunk annak, amint az északi szél a település felé fújja a szürke porfelhőt. Nem lehet nyitvahagy- ni az ablakot, mert estére vastagon áll a por a lakásban. Ezt a helyzetet lassan már megszoktuk, és beletörődtünk, de van egy másik dolog, amiért most szólni szeretnék. Nemrégiben személyautóval Budapestre utaztunk. Előttünk egy cementszállító teherautó haladt. Hosszú kilométereken szórta a port, ezért kénytelenek voltunk időnként megállni és az ablakokat megtisztítani. Ügy tudom, a gyárban indulás előtt lesöprik a cementet a tartályokról, úgy látszik azonban, hogy ez nem elég. Nem lehetne esetleg valami hatásosabb módszert alkalmazni? Mert így hiába hirdetünk mozgalmat a tiszta városért, célunkat sohasem érjük el. Kávai Györgyné Vác Válaszol az illetékes Október 12-i lapszámunk Postabontás rovatában Hiánycikk a kapcsolóóra címmel Molnár Mihály váci olvasónk arról panaszkodott levelében, hogy több hónapja nem tudja bojlerét beszerelni, mert az ÉDÁSZ váci kirendeltségére nem szállítanak kapcsolóórát. Nándori Pál, a kirendeltség helyettes vezetője akkor arról tájékoztatott bennünket, hogy ez a műszer országos hiánycikk. A váciak az ÉDÁSZ győri központjából rendelik, az idén azonban még egyetlen darabot sem kaptak, pedig — ahogy értesültünk róla — körülbelül háromszázat azonnal fel kellene szerelniük. Most az Észak-Dunántúli Áramszolgáltató Vállalat győ- -i központjából érkezett vá- ász cikkünkre. A következődet írják: A kapcsolóóra az év első felében valóban hiánycikk volt. Ez a hiány a második félévben enyhült és jelenleg nagyobb mennyiségű kapcsolóóra van hitelesítő üzemünkben. Sajnos azonban az alátéttábla szállítása mind a mai napig nem oldódott meg. Év közben csak kisebb mennyiséget kaptunk, így az igényeket a mai napig sem sikerült kielégíteni. Ennek oka tudomásunk szerint az, hogy a préselőszerszám, mellyel ezeket a táblákat előállítják, elromlott. A gyártók ígérete szerint november első felében újra megindul a szállítás és ekkor váci kirendelségünknek is tudunk nagyobb mennyiségű kapcsolóórát küldeni. A kirendeltségvezető-helyet- tes nyilatkozatával egyébként nem értünk egyet, miután az említett nehézségek ellenére is hetvenkét kapcsolóórát küldtünk az idén, melyből szeptember 30-án negyvenhárom volt raktárukon. egyik dolgozóját, Czikora Győ- zőnét, aki nekünk is munkaerőhiányra hivatkozott, és arra, hogy hét villanyszerelővel kell a szentendrei járás kisebb és nagyobb községeiben a zavartalan elektromos ellátást biztosítani. Mindenesetre — főnökei nevében is — gyors intézkedést helyezett kilátásba, és egy hivatalos válaszlevelet is ígért szerkesztőségünknek, amelyben részletesen megírják gondjaikat. S mint ez olvasónk mostani leveléből kiderül, az égőket valóban kicserélték, a pillanatnyi hibát tehát kijavították. Az ígért választ azonban nem kaptuk meg. így most újból közreadjuk a panaszt, bízva abban, hogy a kirendeltség szakemberei még egyszer kimennek a helyszínre, és ellenőrzik végre az egész hálózatot, mégpedig úgy, hogy „az a szeles időket is átvészelje”. Mi pedig — a hivatalos magyarázat helyett — a lakókkal együtt ezzel is megelégszünk. Munkás filmnapok A MOKÉP, a SZOT és a KISZ az idén is megszervezte Munkásfilmnapok címmel hagyományos akciósorozatát. Ennek célja az, hogy főleg munkások és szocialista brigádok minél jobban és rendszeresebben tájékozódjanak a mai magyar valóságot ábrázoló filmek között. A mozgalomban résztvevőknek egy úgynevezett filmnaplót kell kitölteniük. Ezeket a naplókat a Pest megyei Moziüzemi Vállalatnál és a Fővárosi Moziüz'emi Vállalathoz tartozó filmszínházak közművelődési előadóinál lehet beszerezni. A Pest megyéből bejáró dolgozók a munkahelyükhöz közel található filmszínházakban is hozzájuthatnak ezekhez a naplókhoz, például a Kőbánya moziban, Pestlő- rincen és a Csepeli Filmszínházban. A már említett napló tíz mai magyar film címét és rövid ismertetését tartalmazza» A vétélkedőköfi teszt Vevőknek az a feladatuk, hogy az üresen hagyott helyekre beírják ezekről a filmekről kapott benyomásaidat, megjegyzéseiket. A legjobb írások szerzői között értékes jutalmakat sorsolnak ki. Filmvet..o- és felvevőgépeket és mozibérleteket nyerhetnek a filmnapok résztvevői. Barna Márta Budapest Tapasztala tukra szükségünk van Jó érzés vidám, boldog embereket látni. Ennek voltam tanúja az elmúlt napokban Pomázón, az öregek napján. A Hazafias Népfront, a szakmaközi bizottság és nagyközségi tanács — immár hagyományosan — minden esztendőben szeretettel köszönti a község idős lakóit. Ezen a napon is mintegy kétszáz meghívott hallgatta a művelődési házban a meleg köszöntő szavakat. Decsi László, az MSZMP nagyközségi bizottságának titkára méltatta az ünnep jelentőségét, beszélt a fiatalok és idősek egymásra utaltságáról. Az idős emberek meghatottan hallgatták dr. Czink József vb-titkár ünnepi köszöntőjét is. Elmondta, hogy ma már szinte közhelynek tűnik arról beszélni, hogy az idősebbek tapasztalatára mindannyiunknak szüksége van. Most mégis valósan hangzott ez az ünnepi köszöntő, hiszen községünk idős lakói tevékeny rászt vállalnak a közéletben, a társadalmi és politikai éréiben egyaránt. Megtaláljuk őket valamennyi poszton, ahol a közösség érdekében kell tevékenykedni, serénykedni. Példát mutatnak a társadalmi munkában is. Azt is elmondhatjuk, hogy községünkben mindenütt szeretik és megbecsülik őket, számítanak munkájukra. Sárközy Károly, Pomáz 85 éves tanácstagja megható szavakkal köszönte a megemlékezést. Megemlítette azt is, hogy vannak olyan helyek és esetek, ahol és amikor az idősebbek segítségére nem tartanak igényt, magányukon sem igyekeznek enyhíteni. Az ünnepség kedves pillanatai voltak, amikor a 2. számú óvoda kicsinyei és a zeneiskola növendékei adtak műsort. Megszólalt a tangóharmonika és a fehérasztal mellett még sokáig folyt a beszélgetés a múltról, jelenről és a jövő terveiről. Balogh Gyula Pomáz Klubok — egymás közt Az elmúlt napokban az érdi művelődési központba látogatott a Fővárosi Művelődési Ház és az újpesti Ady Endre művelődési ház brigádklubjainak küldöttsége. Itt a helyi brigádklub bemutatkozása után a vendégek elmesélték több éve működő közösségük történetét, érdekesebb eseményeit. A találkozó vidám játékkal folytatódott, ahol a három klub tagjai barátkoztak, ismerkedtek egymással. Majd Darvas László- né, az FMH szocialista brigád klubjának vezetője könyvajándékot adott a vendéglátóknak. A baráti összejövetel vidám táncmulatsággal zárult. Szeder Gábor Érd Süket fülek? (Óvjuk egymás életét címmel a Pest megyei Hírlap Postabontás rovatában május 25- én megjelent egy írásunk, amihez kapcsolódóan nem sokkal később egy jegyzetet is olvashattunk a Váci Naplóban. Ügy gondoljuk azonban, hogy az illetékesek sem a Postabontást, sem a jegyzetet nem olvasták, ezért még egyszer megírjuk panaszunkat. A Csikós József utcai aluljáró veszélyes állapotának megszüntetésére a javaslatunk így szólt: a járda és az úttest elválasztására, építsenek védőkorlátot! A biztonságos közlekedés ezt megkívánja, hiszen a nappal is félhomályos, zajos, szűk helyen, sokan az úttestre lelépve közlekednek, tehát a gyalogosok nincsenek biztonságban. Szembe kell nézni a ténnyel, nem pedig várni az első tragédiát, hi- szen felelősek vagyunk egymás testi épségéért. Ismét kérjük az illetékeseket, hogy cselekedjenek a mindnyájunkra, de főleg a gyerekeinkre leselkedő veszély ellen. PENOMAH váci gyárának Egyetértés szocialista brigádja ★ Ismét megkerestük Vácott a városi tanács műszaki osztályán Kövics Csabánét. Elmondta, hogy az említett járda olyan keskeny, hogy arra jelenleg védőkorlátot felszerelni nem lehet. A jövő évben azonban az aluljárót és a környező utcákat is felújítják, befejeződik a gázvezeték éoítése, és ezzel együtt a járdát is szélesíteni fogják. Egyirányú forgalmat alakítanak ki, és akkor felszerelik a védőkorlátot is. Addig a lakók türelmét és megértését kérik. Indulnának, ha indítanák így utaznak tizenötezren - naponta Budaörsről A közlekedés problémáinak megoldása, illetve a közlekedés javítása — mint az országgyűlés legutóbbi ülésén is elhangzott — nagy anyagi és egyéb energiákat követelő feladat. Budapest környékén is .tapasztalhatók ezek a gondok, amik egyes helyeken és bizonyos napszakokban különösen élesen jelentkeznek. Mint az utóbbi időben Budaörsön, jobban mondva már a Móricz Zsigmond körtéren, ahol a 40-es autóbuszok indulnak Budaörsre. Már a végállomáson — Indulnának — ha indítanák azokat — írja levelében többek között H. M.-né olvasónk, aki Budaörsön lakik, és a fővárosba jár dolgozni. Majd elmesélte mindennapos kálváriáját a reggeli és a délutáni órákban. Amikor is két óra kell ahhoz, hogy a Fehérvári úton levő munkahelyére érjen, délután pedig ugyanez a helyzet visszafelé. Kisfiával reggel rohan az óvodába, délután pedig kétségbeesve figyeli az órát, hogy odaér-e időben. Nem egyszer előfordult — . írja —, hogy már csak az ő síró gyermekére vigyázott az óvó néni fél hatkor. És mindezt azért, mert a zsúfoltság miatt nem fért fel időben az autóbuszra. De olyanok is akadnak szép számmal, akik budapesti munkahelyükre hozzák magukkal kisgyermeküket. Olvasónk a napokban tanúja volt annak is, hogy egy fiatal apa karonülő gyermekével egymás után három autóbuszra nem tudott felszállni. A negyedikre is csak némi ökölharc után sikerült feljutnia az akkor már félórás idegességtől zokogva tomboló gyermekkel. Ez pedig nap mint nap ismétlődik. És nemcsak az óvodába, iskolába nem érünk időben, de a késő délutáni órákban Budaörsön már vásárolni sem igen tudunk. Kilométereket, szinte féllábon, szatyrokkal utazni — ugye ez sem kellemes. Szeretném, ha a BKV illetékesei utaznának időnként a 40-es autóbusszal. Kíváncsi lennék ezek után a véleményű irre — fejezte be levelét budaörsi olvasónk. A 40-es autóbusz mindkét végállomásán több ízben jártam az elmúlt napokban. Ugyanazt tapasztaltam, mint amiről H. M.-né beszámolt. A csúcsidőn kívül is, már induláskor úgy megtelik az autóbusz, hogy sokan le js maradnak. A Móricz Zsigmond körtéren pedig négy sofőr magyarázta szinte egymás szavába vágva, hogy szerintük nincs még egy ilyen zsúfolt járat a BKV vonalain. — Kevesen vagyunk, az a baj, és egyre kevesebben leszünk. Megértjük az utasokat, de higgye el, nem mi vagyunk a hibásak — mondták, majd Bander Lászlóné menetirányító is megerősítette az autóbuszvezetők szavait. Levélírónkkal együtt én is kíváncsi voltam . az illetékesek, a BKV vezetőinek véleményére. Annak rendje és módja szerint tehát előzetesen szerettem volna megállapodni egy időpontban — amikor beszélgethetünk. De több . ízben csak a titkársági szobákig jutottam. Aki végül a sok sikertelen próbálkozás után megszánt az Akácfa utcában, az Hin el Pál, a forgalomszervezési főosztály vezetője volt. Hatalmas tábláz;»tokát, kimutatásokat teregetett elém, és így válaszolt: Csak lépésben — A BKV egyelőre csak a mai szinten tudja tartani a közlekedést (!). Az autóbuszok számát még jövőre sem tudjuk lényegesen növelni, tartalék járműveink pedig nincsenek. A fővárosban igen sok probléma van a villamospályák felújításával, és ilyenkor autóbuszok szállítják az utasokat. Ehhez pedig a különböző vonalakról elvesznek, átcsoportosítanak járműveket. Az idén márciustól a 40- es autóbuszokból is elvettek egyet, a külső Váci úti építkezések miatt. A Budaörsi úton közismerten nagy a forgalom, hiszen a Balatonra — különösen nyáron — autókaravánok indulnak. Az év eleje óta út- és pályaépítések is folynak ezen a környéken, emiatt több helyen elterelték a forgalmat. A buszok néha csak lépésben haladhatnak. És ha valahol dugó keletkezik, összetorlódnak a járművek, és bizony a végállomásokon hiába várnak az utasok. Ilyenkor fordul elő az, hogy a buszvezetők nem tudják betartani a menetidőt, és két-három jármű egyszerre érkezik, jelentős késéssel. A főosztályvezető is beszélt az egyre nagyobb gondot jelentő létszámhiányról, és a még nagyobb problémát okozó sűrűsödő műszaki hibákról is. — Ha a menetirányító látja. hogy az autóbusz, vagy esetleg több autóbusz nem érkezett meg időre, és sok uías vár a végállomáson, nem kérhet máshonnan kocsit? — Csak végszükség esetén. Ugyanis csak a 10-es, és a 3- as vonalról küldhetnek autóbuszt, akkor pedig ott kell az utasaknak várakozni. A 40-es autóbusz vonalán egyébként — a mír említett táblázatból másoltam ki — beleértve a gyorsjáratokat is —, jelenleg húsz autóbusz jár (21 helyett) a napi forgalomban. Csúcsidőben reggel 5—8, és délután 3-tól 7 óráig a sima 40-es hét-nyolc percenként, a piros pedig három-hét percenként jár. A nap többi részében. gyorsjárat nincs, a busznak nyolc-kilenc percenként kell indulnia. (Hinel Pál szerint évente kétszer mérik a csúcsidőben utazók számát. A legutolsó adatból azt tudtam meg, hogy Budaörsről naponta 15 ezren utaznak a főváros felé, ebből 1770-en csúcsidőben, és ehhez 1800 hely van összesen a buszokon.) Megnyugtatásul? Az említett utasszámhoz á húsz autóbusz kevés. És ha azt is figyelembe vesszük, hogy egy-egy jármű 100—120 utast visz egyszerre, érthető, ha rohamosan tönkremegy. Budaörsön pedig 1973 óta ötezerrel nőtt a lakók száma, és az év végéig még háromszáz új lakást adnak át a lakótelepen, ahol a BKV megkezdte az új végállomás építését. Hinel Pál azonban úgy tájékoztatott, hogy csak a nyolcvanas évek elején — amikor átadják az új metrószakaszt —. tudják a felszabaduló autóbuszokat a legégetőbb helyekre — így Budaörsre is — irányítani. Szinte ugyanezt hallottam az új irányítóközpont hatodik emeletén Staár Istvántól, a , forgalomirányítási főosztály vezetőjétől is — aki valamikor maga is autóbuszt vezetett éppen Budaörsön. — Tagadhatatlan, hogy zavarok vannak ezen az útvonalon, de én jártam Frankfurtban is — és higgye el — ott is vannak — mondta búcsúzóul. Én pedig elmenőben arra gondoltam: mit szólnának ehhez a nyugtatáshoz a 40-es autóbuszon szorongok, vagy akik lemaradtak. És arra a következtetésre jutottam, hogy ez jobb ha kimarad ebből a riportból ... Bóday Márta
