Pest Megyi Hírlap, 1978. november (22. évfolyam, 258-282. szám)
1978-11-02 / 259. szám
íMEcvrr 1978. NOVEMBER 2., CSÜTÖRTÖK KIÁLLÍTÁS CEGLEDEN Lenin alakja kisgrafikdkon * November 12-lgr látható ez az 5 érdekes tárlat az MSZMP járási si és városi székházában, Ceg- - léden. Megnyitót mondott Mur- k csányi Józsefné, az MSZMP = városi bizottságának osztályig vezetője. Számtalan szovjet, cseh, magyar grafikus foglalkozott Lenin alakjával, s a róla készült kisgrafikák gyűjteményét nevezik Leniniana kollekciónak. Poór Ferenc a magyar kisgrafika egyik nemzetközi hírű gyűjtője mintegy száznegyven Leninnel foglalkozó r&jzot és metszetet mutatott be tavaly Veszprémben, s ez az anyag került most Ceglédre. Ez a tekintélyes léptékű összeállítás szovjet, magyar cseh szerzők munkáiból válogatott. A tárlat jelentősége többrétű. Egyrészt erősíti a grafikusok kapcsolatát, ezzel , népeink barátságát, hozzájá- ! rul a műfaj nemzetközi minőségének általános kiegyenlítődéséhez, s képek egész so- | rával fedezi fel számunkra Lenin emberi teljességét. Van, ahol könyvet olvas, máshol ír. | Találkozunk olyan lappal, ahol gyermeket oktat, ahol beszél, ahol már szobor — másutt eggyéforr Leningrád és Moszkva városképével. A feldolgozás találékonysága következtében görög oszlopot, antik portrét is látunk Lenin környezetében, a képzelet olykor könyvlapra helyezi, Marx társaságában jeleníti — egyszer sapkájára veti a pillantást, máskor lovasroham-frizt ábrázol, s a zászló vagy városcímer központjaként nevezi meg képileg alakját. Az alkotók sokasága más-más motívummal idézi; megjelenik heroikus vagy lírai képmása mellett a balalajka. Máskor az Auróra, ázsiai hegyek, sarló és kalapács. Attól függően, hogy a forradalmárt vagy az embert kívánja a grafikus elemezni. Még olyan metszet is akad, ahol pergamenlapról tekint felénk, másutt betűk tömkelegé vagy emberek sokasága veszi körül. Akad bélyegforma, ex libris, de a legtöbb Lenln-portré kisgrafikái lap. Különösen szépek és gondosak a lett, észt, litván és az ukrán munkák — Goljahovszkij, Maho- nyin és kiemelkedően Kálas- nyikov részvétele. Ö az egyik nemzetközi mérték. A közönség lelkes és értő gyűjtők, alkotók révén ismerkedhet meg ezúttal Cegléden a Leniniana több ezres kollekciójából azzal a száznegyven lappal, melyet Poór Ferenc tudatos tevékenységgel szerkesztett. Nemcsak a saját tulajdona ez a sok tabló, többet barátai kölcsönöztek. S ebben rejlik a képzőművészet olyan #A>—■ Nagy László Lázár metszetei funkciója is, mely segíti az emberi kapcsolataik, a béke hídjainak épülését. Szükség van a képzőművészet közkatonáira is. Arra a Poór Fe- rencre, aki a műfaj mindenese. Mézeskalácsokat és metszeteket gyűjt, ebből írja doktori értekezését, baráti kapcsolatot létesített a szocialista országok több festőjével, grafikusával, az UNESCO magyar képviseletének dolgozója. Nála nélkül e ceglédi kiállítás nem valósulhatott volna meg. Csöndben, szolgálattal mégis ő az egyik főszereplő itt, és Nagy László Lázár, aki Lenin alakját remekül érezte meg, aki a kiállítást rendezte, fáradságos munkával, messzemenő gondossággal, és aki Poór Ferenc munkásságát összegezendő szép ex libriseket is készített. A történelem egyik századokat meghatározó ismert alakjáról, és a jelen egyik közkatonájáról. Losonci Miklós nek Vízparton című képén, amelyen bizonyos sajátosan ható dekomponáltság is megmutatkozik. A két teremben kiállított művek között a másodikban újabb meglepetést jelentenek grafikái. Elsősorban ezeken mérhető komponáló készsége. Igazi villoni hangulat fogja el a nézőt versillusztrációinak láttán. Grafikái is általában színesek, mozgalmasak. Katona Kata KPVDSZ-kuIturáüs napok Sikeres megyei rendezvények A Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátóipari Dolgozók Szakszervezete október folyamán kulturális napokat rendezett. A hagyományos, immár 18. rendezvénysorozatot most a KMP megalakulása 60. évfordulója jegyében tartották. Számos író—olvasó találkozót, irodalmi, zenei estet, irodalmi és művészeti vetélkedőt bonyolítottak le. A program ugyan csak tegnapelőtt ért véget, a KPVDSZ Pest megyei Bizottságán már tegnap értékelték s a kulturális napok részeként meghirdetett művészeti rejtvénypályázat eredményeit is most ismertették. Telekes Gézáné, a KPVDSZ kulturális, agitációs, propaganda és sportosztályának vezetője elmondta, hogy az 1961 óta rendszeresen megrendezett közművelődési program népszerűsége évről évre nő. Tavaly például 320 ezer, az idén több mint 400 ezer kereskedelmi, pénzügyi és vendéglátóipari dolgozó vett részt a különböző programokon. Körülbelül 3500 rendezvényt tartottak. A Pest megyeiek több dicséretet is kaptak. Életre hívták a levelező vetélkedőt, ami azóta országszerte elterjedt. Jó módszernek bizonyult az is, hogy politikai, társadalmi évfordulókhoz, ünnepekhez kapcsolták a kulturális napok rendezvényeit. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom közelgő 61. évfordulója alkalmából több helyen baráti találkozókat, élménybeszámolókat és sokszínű kulturális műsorokat rendeztek. Á kulturális napok sikeréhez valamennyi KPVDSZ- alapszervezet hozzájárult. Leggazdagabb programot a Pest megyei Vendéglátó Vállalat, a Gödöllő és vidéke, a Nagykáta és vidéke, valamint a Ráckeve és vidéke áfész szakszervezeti bizottságai állították össze. Még arra is volt gondjuk, hogy területük minden községében tartsanak legalább egy rendezvényt. A művészeti rejtvénypályázat eredményeit Tölgyesi Zoltán, a kulturális bizottság tagja, a szentendrei bevásárló központ iparcikk áruházának vezetője ismertette. A pályázat Ötlete is tőle származik. Az idei művészeti rejtvény fő témája a szobrászat és a festészet, s ezen belül Michelangelo és Tiziano volt. Összesen 551 megfejtést küldtek be, amiből 492 hibátlan volt, 521 megfejtés szocialista brigádoktól származik. Minden résztvevő oklevelet kapott, s a helyes megfejtést beküldők között 23 ajándék- tárgyat sorsoltak ki. Sz. P. Mindnyájunkat érdekel PEST MEGYÉBEN HALLOTTUK A MŰSZAKI KÖNYVNAPOKON Egy-egy rendezvény hasznát azonnal mérni lehetetlen. A műszaki újdonságok, eljárások ismertetéséből szerzett tudás később, észrevétlenül kamatozik. Am vannak olyan témák, melyek egyszerűen érdekesek. Mindazoknak, akiknek egy-egy technikai szakma nem kenyerük, néha büszkén — buta büszkeség — vallják magukat hatökörnek, ha műszaki dolgokról van szó. De bölcsészek, filoszok, orvosok is egy olyan világban élnek, mely a technika rohamos fejlődésén alapul. Ha erre nem figyelünk fel időben, elvész az, amit nagyon szeretünk: a beszédtéma. Miről fogunk társalogni, ha csak halvány elképzelésünk sincs arról, például, mit érnek az űrkutatások, milyen hazánk az űrből? Aki ott volt Dunakeszin, amikor Szüle Dénes, a tv munkatársa erről beszélt, most izgatja a téma. Most sokan szakirodalomban böngészgetnek, a téma után, abban a könyv- és ismerethalmazban például, amelynek hasznosságát dr. Kiss Ervin, a Miskolci Nehézipari Egyetem professzora oly érzékletesen magyarázta Vácott, a Híradástechnikai Anyagok Gyárában. T-modell Hallottunk a Ford híres T- modelljéről, igaz? Bár a motorokhoz nem sokat értünk. Minden aprósággal rohanunk a szervizbe, ahol kemény forintokért világosítanak fel arról, hogy az akkuba illő néha desztillált vizet önteni. De nem hiszem, hogy többet értenének hozzá a dunaharaszti Autóker asszonyai sem, pedig jó kétharmados többségben voltak a férfiakkal szemben, akikkel Liener Györgyöt, az Autó—motor főszerkesztőhelyettesét hallgatták. Nos, ő mondta — mondta?: mesélte, sztorizta, anekdotázta el, hogy a csoda T-modell konstruktőrét Galamb Józsefnek hívták, hogy az autók áramvonalasí- tására először 1928-ban Paul Jaraj, azaz Járai Pál gondolt. Hogy idegenbe szakadt hazánkfia, Mr. Aladar Simko is, akinek félig benzin, félig dízel üzemű motorjában látjuk a jövő autómeghajtóját, szerte a világon. Hogy Gábor Dénes, a holográfia Nobel-díjas kutatója fogalmazta meg még 1973-ban azt az ideális kocsielképzelést, mely azóta egyre inkább szükségszerűvé válik: körülbelül 50 lóerő, 120 km-es végsebesség, kényelmes hely 4 embernek és — főleg — 10 —15 évi tartósság és kevés fogyasztás. ' P Es az abroncs Tudtuk azt, hogy ilyen követelményeknek már-már a T-Ford is megfelelt? És gondoltuk volna, hogyha 150-nel megyünk, akkor a légellenállás leküzdésére 40 lóerőt használ a motor? Hogy ilyenkor a fogyasztás mennyivel több? A párizsi autókiállításon idén egy Simca műszerfalán kis dobozt lehetett látni: a minikomputer menet közben állandóan mutatja a 100 kilométerre jutó fogyasztást és azt, hogy ilyen tempó mellett még meddig futja a benzinből. Benzin, energia. Amerikában rendelet írja elő, öt éven belül olyan kocsikat kell gyártani, melyekkel 30 százalékos üzemanyag-megtakarítás érhető el. Ezen az előadáson tudtuk meg azt is, hogy nemcsak a motoron kell változtatni. Egy jó konstrukciójú radiálabroncs is már 8 százalékkal csökkentheti a fogyasztást. Fantázia és valóság Volt idő, amikor azt néztük, az álló kocsikba leskelődve, mennyit megy a szekér, mit mutat a műszer? És íme, most már mi is, mint mindenhol a világon, kezdünk rájönni arra, nem a sebesség számít. Hanem az például, hogy a kocsink karosszériája ne essen szét a rozsdától, amikor pedig a motor és a futómű még évekig bírná. Túl az első nagy autósmámoron, már kezdjük mérlegelni, hová menjünk kocsival és hová vonattal, uram bocsá’, villamossal, gyalog. Ezen az előadáson alig hangzott el szó a szakkönyvről, pedig Liener könyveit nagyon sokan ismerjük. De éppen ő mondta: ha valakit egy probléma érdekel, utánanéz könyvben, folyóiratban, könyvtárban, könyvesboltban. Gondolom, ezt teszik azok is, akik a dabasi könyvtárban dr. Pados Antal előadását hallgatták a kőművesszer kezetekről. Vagy akiket a Pest megyei Könyvtárban Kulin György, a csillagász és Fábián Zoltán, az író a Fantázia és a valóság kapcsolataival ismertetett meg. Andai György HETI FI L M] EGYZET Mimino Jelenet a Mimino című filmből. Balról a címszereplő: Vahtang Kiltabidze A szovjet film hete alkalmából az új bemutatók e filmművészet alkotásai közül kerülnek ki. A három film három különböző alkotói stílus, három más-más téma. Nekem a grúz film, a Mimino tetszett leginkább, így hát először erről beszélek. Manapság ritka vendég a világ filmtermésében a mélyen emberi humor, a derűs humánum és a kedves emberség. Ez a film, melyet a ná- lúnk is több filmjéből — vígjátékokból, mint a Huckleberry Finn és a csirkefogók, vagy az Afonya, a vagány — jól ismert Georgi) Danyelija rendezett, elsősorban a fenti vonások révén rokonszenves. Annak a (nevezzük így) grúz filmes iskolár ak a termése, mely sajátos módon vegyíti az élet apró, jól megfigyelt, szellemesen előadott, derűs, humoros tényeit, meg a tréfák, bolondozások, ugratások, örök jókedv mögötti komolyabb gondolatokat, néha egyenest tragédiákat. Ez a gyakran könnyes mosoly, ez a sokszor hahotázó meghatódott- ság, ez a szeretnivaló an köny- nyed és bocsánatosán nemtörődöm. „hozzáállás” a világ dolgaihoz engem mindig lefegyverez. Valahonnan mélyről, a grúz nép évszázadok során kialakult alapkarakteréből erednek ezek a jóízű források. A legjobb alkotásokban sikerül tisztán megőrizni e forrást, máskor elkeveredik vize más, idegen, zavarosító folyadékokkal, de még ilyenkor is fel-felcsillannak az ■ eredeti csermely friss habjai. A Mimino nem a leghibátlanabb grúz film, de kétharmadában azt a dicséretes hagyományt követi, melyről fentebb szóltam. Hőse, Valiko, egy rozoga helikopter pilótája. Ezzel a kiérdemesült masinával bumlizik a főváros, Tbiliszi, és egy istenhátamögötti hegyi település között, s szállít embereket, árut, állatokat, — még egy tehenet is. Valiko, becenevén Mimino (grúzul sólymot jelent), egy szép napon váratlanul otthagyja ezt a nem túl izgalmas foglalkozást, át akar nyergeim a polgári légiforgalom „Igazi” gépeire, s míg ezt az ügyet intézi Moszkvában, egymás után esnek meg vele a furcsábbnál furcsább kalandok, — attól kezdve, hogy összebarátkozik egy örmény sofőrrel, addig, hogy bírósági üggyé dagad a húga valamikori csábítójának „megfenyitése". Végül egy nemzetközi járatra kerül Mimino, de nem találja a helyét, s mihamar visszatér a jó öreg rozoga helikopter vezetői ülésébe, hogy azok között éljen és dolgozzon tovább, akiket ismer és szeret, s akik őt is ismerik és szeretik. A történet tanmesének ható befejezése nem szerencsés, suták és csikorgósak Mimino nyugat-berlini kalandjai is, feleslegesnek tűnik az elcsábított húg megbosszulását taglaló cselekményszál éppúgy, mint a kis románc; a szép stewardesses — de a film e fogyatékosságai dacára is mélységesen emberi, mélységesen derűs és mélységesen tiszta alkotás. Ezt a Miminót minden habókossága, kétbal- kezessége ellenére nagyon lehet szeretni; azokat a grúz hegyeket, melyek között röpköd, szívünkhöz közelállóaknak érezhetjük; s igaz barátságot köthetünk mi is a kicsit hazudós, kicsit nagyzoló, kicsit ügyeskedő, de a szükségben mégis igazán nemeslelkű barátnak mutatkozó örmény sofőrrel, Hacsikjannal. Üde film, hamvas, mint egy friss gyümölcs a grúz hegyek közül. Szót kérek Gleb Panfilov rendező nevét első filmje, A tűzön nincs átkelés óta számon tartja a filmvilág. Most bemutatott filmje — két éve Karlovy Va- ryban jelentős díjat nyert — valami egészen más stílus jegyeit viseli, mint az emlékezetes első film. Panfilov hőse most egy asszony, aki az egyik nagyobb város tanácselnöke, egyben a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának tagja. A film szerkezete úgynevezett retrospektív: a tanács ülésén részt vevő asszony végiggondolja életét, s amikor a visszapillantás véget ér, újra a jelenben vagyunk, annál a pillanatnál, amikor Jelizaveta Andrejevna Uvarova szót kér az elnökségtől. A film „ újítása” azonban nem ez a szerkezeti fogás, hanem az, hogy Panfilov hosz- szú, mozdulatlan kameraállá- sú beállításokkal, helyenként a tényleges időt a sűrített filmidő helyébe illesztő, erősen elnyújtottaknak tűnő megoldásokkal él. A szándék érthető: Panfilov szakítani akart a szokványos kameramozgatással, a szokványos vágásokkal, a szokványos ritmussal, tempóval. Az eredmény már korántsem ilyen világos, vagy egyértelmű: a film, a nagyon intenzív, igaz és erőteljes színészi játék dacára, időnként vontatott, majdhogynem unalmas. Ha a vásznon semmi nem történik, ezt, a semmit kell a leggondosabban megcsinálni. Panfilov, aki (talán?) Bergman egyik-másik filmjének hatására, s (talán?) Jan- cső nyomán is járva hozta létre ezrt az „új stílust", valószínűleg további fii nek során kísérletezi majd ki újabb formanyelvét. Úgy vehetjük, hogy a Szót kérek ennek az első fázisa. Sebzett madarak A nagy világégés, a honvédő háború kísértetei még a jelenben játszódó Szót kérek- ben is fel-feltűnnek. Nyikolaj Gubenko új filmjében — író- ja-rendezője-szereplője ő — a háború emlékei még erőteljesebben vannak jelen. A film — mely ugyancsak a már említett retrospektív szerkesztéssel él — javarészt egy háborús árvákat összegyűjtő és nevelő intézetben játszódik, ahol 1 a főhős, Aljosa, a fiatal író, maga is élt. A hányatott gyermekkor és a nehéz felnőttkor közti konfliktusok, a megsebzett gyerekekből kibontakozó megsebzett felnőttek már soha el nem múló élményei adják a film keretét és cselekményét, melynek fő értéke a torokszorító gyermeki szomorúság, keserűség és elhagya- tottság megindító ábrázolása. Takács István Villon-illusztráció — Gergely Annamária grafikája Leányfalu tájairól GERGELY ANNAMÁRIA BEMUTATKOZÁSA építkező festő, í Űjabb képein ezek a szí- I nek egyre letisztultabbak (A j vasárnapi vendég), szépen komponált, különleges térképzést fedezhetünk fel rajtuk. Egyelőre még természetesen sokban keresi az utat, ám kitűnő színérzéke a lehetőség a továbblépésre. Különösen érzékenyen kezeli a hátteret. Igazi lírai alkat. A fővárosban és Leányfalun dolgozik. E leányfalui hatások érződAz első kiállításra mindig szorongva készül a fiatal művész, hiszen ez az ő igazi vizsgája. Gergely Annamáriának — kinek bemutatkozó tárlatát a budapesti, Zsombolyai utcai Nemzetközi Diákklubban láthatjuk — nincs félnivalója. A bemutatkozás jól sikerült! Kokas Ignác és Barcsay tanítványaként színekre
