Pest Megyi Hírlap, 1978. október (22. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-08 / 238. szám

1978. OKTOBER 8., VASÄRNAP kemencéről Algériába Harminchárom asztalos hékházak és háztartások dicsérik kezük munkáját A Kemencei Vegyesipari következet sok mindennel »gialkozik: építőipari, vas- i lakatosmunkákkal, rádió- i tv-szereléssel, motorteker- leléssel, üvegvágással és fri- irakészítéssel. Tevékenysége­ik sorából csak egy a faipari: a szövetkezet két fafeldol­gozó részlegében harminc­hármán munkálkodnak. Az egyik részleg tizenhat >lgozója tőkés exportra és Jzai piacra készít tetszetős íztartási faárut, húsvágó- és ggeliződeszkákat, fatányéro- it, a teflonedényekhez hasz- ílatos fakanalakat, italtar- i rácsokat, s nyugágyat is. A ásik részlegben tizenheten lambériákat, álmennyezete­it, beépített, bútorokat s a la- issági megrendelésekre egye- bútordarabokat, ajtókat, ab- kokat állítanak elő. Csupán néhányat idei na- rőbh vállalkozásaik közül: a erőcemarosi Express ifjúsági .bor falainak borítása és be- >ített szekrényei készültek t, a Nemzeti Bank székhaza­ik belső berendezései, a Kul- irális Kapcsolatok Intézete i az Artex székházénak belső burkolatai, a Magyar Üj- igírók Országos Szövetsége dnháztermének famunkái. A szőkébb pátriában, a váci Írásban például a kemencei lűvelődési ház, a szobi fény- épészüzlet, egy márianosztrai wlgálati lakás számára dol- oztak. Külország! megrendelőik özött van az algériai Szaida áros mészműve, amelynek ódáját, öltözőit 400 ezer fo­ntért a kemenceiek bélelik ival, s ők készítik el a beépí- ;tt szekrényeket, ajtókat, ab­lkokat is. Ez a részleg a gaz- aságosabb. Hét és fél milliós szövetkezet két farészlegének irve. Az év első felében 4,5 lilliót teljesítettek is. Ebből ,7 millió volt a háztartási fa- rukészítő részleg terve, s ár a két részleg együtt túl- íljesítette vállalását, a vágó- eszkások lemaradtak 100 zer forinttal. Huszonnyolcezer vágódesz- át készítettek angliai, tízez- et dániai és hollandiai ex- ortra, ötezer palacktároló rá- sot, három és fél ezer nyug- gyat hollandiai megrendelés­5. Húszezer reggelizőlapjuk sak a hazai piacon talált ve- őre... Az oka, hogy — mint a szö- etkezet elnöke, Molnár Géza íondja — bajok vannak a lyersanyaggal. Tudniillik ezek háztartási cikkek szárított fából készülhet­nek csak, a szárítókapacitásban or- zágszerte nagy a hiány. így z alapanyag, a jó minőségű, kellően száraz bükkfa iánycikk. Ha másból, gyen­gébb anyagból készül az áru, a külföldi vevő nem kéri. A hazai boltokban azonban el­adják ! A szövetkezet 1980-ig dúskál a megrendelésekben. Nem marad tehát más választásuk, maguk igyekeznek segíteni a gondon. Az idén faipari gya­lugépeket vásároltak 300 ezer forintért, szalagcsiszoló be­rendezést 15, asztalos marógé­pet pedig 50 ezerért. Most azt tervezik, hogy holland vagy olasz gyártmányú szárítógépet is beszereznek a következő évben. Megérte a beruházás, mert a szerkezet tíz nap alatt öt köbméter fát szárít ki, pontosan annyit, amennyit a két részleg feldolgoz... Pénztárpultok, bútorok, lambé­riák alapanyagára ragasztják furnérlemczeket. Polyvás Béla Albert felvételei Megemlékezések - koszorúzások Lengyel Gyula születésének 90. évfordulóján Lengyel Gyula, a Tanács- köztársaság népbiztosa, a magyar és a nemzetközi munkásmozgalom kiemelkedő személyisége születésének 90. évfordulója alkalmából szom­baton koszorúzási ünnepséget tartottak a Mező Imre úti te­mető munkásmozgalmi pan­teonjánál levő emléktáblájánál, Az MSZMP Központi Bi­zottságának képviseletében Friss István akadémikus és Tímár Mátyás, a Magyar Nemzeti Bank elnöke, a Köz­ponti Bizottság tagjai helyez­tek el koszorút, A Pénzügy­minisztérium részéről Madara­st Attila államtitkár, valamint Morvaközi László, a minisz­térium pártbizottságának el­ső titkára koszorúzott. A Ma­gyar] Közgazdasági Társaság nevében Csikós Nagy Béla államtitkár, az Országos Anyag- és Ánhivatal s a tár­saság elnöke és Garamvölgyi Károly oktatási miniszterhe­lyettes, a társaság főtitkára helyezte el a megemlékezés koszorúját. A kegyelet virá­gaival borították Lengyel Gyula emléktábláját hozzátar­tozói, egykori munkatársai, harcostársai és tanítványai, a nevét viselő szakközépiskola, s számos szocialista brigád küldöttei. A megemlékezés az Inter- nacionálé hangjaival fejező­dött be. ★ Lengyel Gyula születésé­nek 90. évfordulójára emlékez­ve ugyancsak koszorúzási ün­nepséget tartottak a Magyar Nemzeti Bank előcsarnokában lévő emléktáblájánál, vala mint a nevét viselő kereske­delmi szakközépiskolában álló mellszobránál. Emberek és rubrikák A szocialista munkaverseny tapasztalatai a Csepel Autógyárban A szocializmus nemcsak nem fojtja el a versenyt, hanem ellenkezőleg, először teremti meg annak a lehe­tőségét, hogy a versenyt valóban széles, valóban tömeg­méretekben alkalmazzák, hogy valóban a dolgozók többségét vonják be olyan munkába, ahol megmutat­hatják, mit tudnak, ahol kifejthetik képességeiket, ahol megnyilvánulhatnak azok a tehetségek, amelyek a nép­ben, ebben, a frissen buzgó forrásban megvannak, s amelyeket a kapitalizmus ezer meg ezer, miilió és mil­lió esetben eltiport, elnyomott és elfojtott. (V. I. Lenin: Hogyan szervezzük meg a versenyt? 1929. január 29.). Hatezren — azonos célért a fizetését, a jobbért a pré­miumot ... Miként másutt, ná­lunk is a brigádmozgalom ké­pezi a munkaverseny magját. Gondolja csak végig, hogy milyen hatalmas erőt jelent hatezer embert — ennyien tagjai az autógyár 521 brigád­jának — ugyanazon célért mozgósítani. Aki bekapcsoló- I dik a szocialista brigádmozga­lomba, az egyéni munkaver­senybe, az vállalja, hogy pél­damutatóan dolgozik, gyara­pítja ismereteit, részt vesz a közösségi élet kialakításában is. Kollektív döntés — Sok üzemben azonban hajlamosak a vezetők csak a termelési feladatok hangsú­lyozására, vagyis: aki ennyit vállalt, ennyit teljesített, ezért pontot kap. Az értékelésnél azután összesítik a pontokat, amelyek alapján odaítélik — a versenyszabályzat szerint — a különböző címeket... — Ez merő formalizmus, s úgy gondolom, nem ez a mun­kaverseny célja — szól közbe Scsurecz Bálint, a Csepel Au­tógyár munkaverseny irodájá­nak vezetője. — Nem vagyok a pontrendszer híve. nem is alkalmazzuk ezt az értékelési módot a vállalatunknál. Vég­tére is a pontrendszer az egyes egyénekről, vagy a munkásközösségekről vajmi keveset mond. — Nem teszi szubjektívvá az önök módszere az egyes kollektívák megítélését? — Szubjektívvá tenné, ha csak a versenyiroda vezetője, a gazdasági veztő, vagy a ve­zérigazgató értékelné a ver­seny állását, illetve az ered­ményeket. Ám a szubjektivitást kizárja a kollektív döntés, a kollektív értékelés. A terme­lési tanácskozás, a brigádve­zetők értekezlete dönthet csak ilyen kérdésekben. Egyéni vagy csoport? — A termelés — minden túlzás nélkül mondhatom — a feszített munkatempó szükség­szerűen magával hozza az ér­dekek ütközését. Szerintem az a legnagyobb eredmény, ha egy-egy munkásközösség tag­jainak többsége az egyéni elé tudja helyezni a kollektív ér­dekeket. E szemlélet kialakí­tásában óriási a szerepe a versenynek. Hiszen ha e szel­lem általánossá, rendszeressé válik, gördülékeny lesz a munka is... — Mindez persze elég filo­zofikusan hangzik. Mi a hely­zet a gyakorlatban? — A vállalat párt-végrehaj­tóbizottsága a közelmúltban értékeltet a munkaverseny- mozgalmat — veszi át a szót ismét Takács Tibor. — Beszá­moltunk erről legutóbb az SZMT előtt is. összességében jónak ítélte meg mindkét tes­tület a munkánkat. De marad­junk a gyakorlatnál! Példák sora igazolja, hogy fejlődik a közösségek szocialista szemlé­lete. Nemrég kezdte meg a termelést az Oerlikon üze­münk. ahová más munkaterü­letről csoportosítottunk át dolgozókat. Elterjedt a köztu­datban, hogy ártalmas az egészségre az ottani munka. A szocialista közösségek pél­damutatására volt szüksé­günk. Ugyancsak az új üzem termeléséhez tartozott, hogy sok dolgozónak el kellett sa­A Csepel Autógyárban is, így az év vége közeledtével, a dolgozók új feladatokra ké­szülnek, a brigádok tagjai újabb vállalásokon törik a fe­jüket. Ezekről a témákról, a munkaverseny-mozgalomról beszélgetünk a szakszervezeti bizottságon. , Magyarország tíz legnagyobb üzemének egyike hónapról hó­napra változik. Az itt dolgo­zó mintegy tíz és fél ezer ember együtt él a változással. A gazdaságtalan termékek megszüntetése, újak gyártása hozzátartozik hétköznapjaik­hoz. Az éves 8,7 milliárd fo­rintos termelési értékük 70 százalékát az Ikarus autóbusz­hoz gyártott önjáró fenékvá­zak teszik ki, de készülnek itt Volvo terepjárók svéd koope­rációban, szervókormányok, gépkocsik kínai piacra és se­bességváltók szovjet együtt­működéssel. A gyár vezetői állítják: nem érhették volna el eddigi ered­ményeiket a dolgozók verseny­kedve nélkül. — Valóban így van — mond­ja Takács Tibor, az autógyár szakszervezeti bizottságának munkatársa —, de mindjárt hozzáteszi; az eredményeken ne kizárólag a termelési ter­vék teljesítését értse! A jó munkáért mindenki megkapja Kombájimyeregben és otthon Verseny győztes a Szilas-mentén Csiszolt ajtön esz a (esték. sima, egyenletes Az egymilliós Pest megye lakóinak száma évek óta to­vább nő. Közismert, hogy eb­ben a természetes szaporodá­son kívül a nagyarányú be­vándorlás is közrejátszik. A szülőfalujukat, felnevelő otthonukat odahagyókat első­sorban a főváros közelsége, a fejlettebb ipar, a több munka- alkalom és a kedvezőbb kere­seti lehetőségek vonzzák. So­kan az elvándorlók közül csak a munkaerejüket hozzák magukkal, az anyagi lét vala­mennyi feltételét szinte a semmiből kell megteremte­niük. Nem kis próbatétel ez, különösen, ha az ember fiatal és nem sok tapasztalattal ren­delkezik. Mindez azért jutott eszem­be, mert az elmúlt félévben gyakorta hozta úgy a helyzet, hogy a munkában kiemelkedő teljesítményt nyújtó beszélge­tőpartnereimről sorra kide­rült: az ország valamely más tájáról érkezett Pest megyébe jó néhány esztendővel ezelőtt. Egy hirdetés hozta Karf István mezőgazdasági szakmunkás például 17 éves korában döntötte el, hogy sze­rencsét próbál. A Fejér me­gyei Szabadegyházán lakó ifjú embernek újsághirdetés adta tudtul; Budapesten szakem­bert keres az akkor még XVI. kerületi Aranykalász Tsz. A közös gazdaság munkásszállá­sán azonban nem sokáig bírta. — Volt ott mindenféle em­ber. Gyakoriak voltak a vere­kedések, bicskázások — emlé­kezik vissza a nem éppen vi­dám tíz évvel ezelőtti napokra Karf István. — Nem tudtam így élni, in­kább albérletet kerestem. Ez ugyan többe került, de szeren­csére megkerestem az árát. Naponta 15—16 órákat dolgoz­tam rossz munkakörülmények között. Nehéz időszak volt. Jöttek-meutek a munkások a .tsz-ben. Elhatároztam, hogy nem futamodok meg. Éreztem, tudtam, szükség van rám: ak­koriban egyedül voltam mező- gazdasági szerelő a közös gaz­daságban. A kitartás nem volt hiábavaló. Egy év múlva, 1969-ben az akkor csodaszám­ba menő NDK-kombájnra, az E—512-esre ültettek. Azután jó ideig szovjet masinákkal dolgoztam. Két éve, hogy újra ezzel a német géppel aratok — folytatja tisztuló életútjá­nak történetét. Nincs titka Azt már nem kell elmonda­nia, hogy az idei megyei kom­bájnverseny győztese lett, a nem termelési rendszerben dolgozó gazdaságok között, hi­szen a megyei tanácson már megtudtuk: első lett Karf Ist­ván, a kerepesi Szilasmenti Tsz dolgozója. Pedig a me­zőny igen erős volt, tapasztalt, esélyes indulókat hagyott ma­ga mögött. — Hogyan sikerült? — Nincs semmiféle titkom, sok minden segített a győze­lemhez. Például 12 napot arat­tam a társszövetkezetekben, s ha a vezetőség nem ad rá mó­dot, talán még a legjobb tíz közé sem kerülök. A szerencse is mellém pártolt. Az idény félidejében egyik nap leszakadt a szelelő, kijavítása több na­pot igényelt Ha ennyi ideig állnom kellett volna, behozha­tatlan hátrányba kerülök. De úgy alakult, hogy délutánra esni kezdett és abba sem ma­radt, amíg el nem készült a gépem. Ötletes előrelátás — Ismerem a leggyakoribb hibaforrásokat, ezért lapos szíjból 30 darabot is vittem magammal, és kétnaponként cserélgettem azokat. A variá- torszíj fölrakásába pedig már annyira belejöttünk szerelő- társammal, hogy a műveletre 6—7 perc elegendő volt. De bebiztosítottam magamat, a kaszaujjtörés ellen is. Az er­refelé lakók jól tudják; a föl­deken sokfelé szétdobált vas­darabok hevernek. Bármilyen figyelmesen is vezetünk, nem múlhat el nap törés nélkül. Ezért aztán több száz kasza­ujjat is hordtam is szerszámos­ládában. A gazdaság gépész- mérnökének javaslatára meg­hosszabbítottuk a kombájnom rostáját, így csökkent a szem­veszteség. Az átalakított be­rendezéssel társaimnál 3—4 mázsával több búzát tudtam betakarítani hektáronként. A kistarcsai új ház konyhá­jában beszélgetünk. A csalá­dias hangulatot árasztó ott­honban önkéntelenül is a munkáról Karf István min­dennapi életének örömeire, céljaira terelődik a szó. Jut-e idő szórakozásra, pihenésre azoknak, akik erőn felül is részt vesznek a közös munká­ban és csak úgy ráadásként házat építenek, gyereket ne­velnek. A ház légköre — Soha nem leszünk készen az építkezéssel — állapítja meg beletörődőén Karf Ist­vánná. A három szobából ugyanis még csak egyet laknak, kerítés is kellene, de van tennivaló az emeleten is, ahol manzárd­szoba készül. — Amíg nem volt gyerek, sokfelé eljutottunk, most már évek óta nem megyünk együtt nyaralni. Középiskolába járok, az idén érettségizem, örülök, ha a kötelező olvasmányokra futja időmből, pedig a kislá­nyom és én is szeretjük a ter­mészetet, a kirándulást Arra azért szakítunk időt, a felesé­gem néha sokallja is, hogy annyit járunk a szabadba — vall magáról Karf István. Ki­egyensúlyozott családi életük egyébként az idegen számára is szembetűnő. Beszédjükből kitűnik, egyformán szeretik, tisztelik a munkát — Nyáron bizony nem sokat láttam a férjemet — mondja az asszony, aki eladó a helyi boltban. De ez az idő is eltelt valahogy. Amikor kombáin- zúgást hallottam, mindig ki­szaladtam a boltaitóba, István csak úgy a fülkéből kiáltott ki például: Mogyoródra me­gyünk aratni... Valkó Béla játítania a védőgázos hegesz­tést. Mintegy 400—500-an je­lentkeztek a tanfolyamokra. Az. önképzésről elmondanám, hogy tíz fordulós vetélkedőso­rozatot indítottunk a KMP megalakulásának 60. évfor­dulójának tiszteletére. Még két forduló van hátra, s a legjobbak között többségében fizikai dolgozókból álló bri­gádok vannak. — Említhetném a termelés korszerűsítésére tett brigádja- vasiatokat, újításokat, talál­mányokat — fűzi tovább Scsurecz Bálint. — Idén au­gusztusig 340 újítást és talál­mányt nyújtottak be a bri­gádtagok és az egyéni alko­tók, melyek közül 164-et fo­gadtunk el. Megvalósításuk 6 millió 417 ezer forint megta­karítást jelent a gyárnak. Az anyag- és energiatakarékosság­ban egyébként az első félévi 20,5 millió forintból 13 mil­liót a szocialista brigádok tagjai teljesítettek. — Gondok? — Természetesen gondjaink is vannak, sok még a tenni­való az emberek szemléletének formálásában. Egy példát is mondok. Mintegy 400—500 ember vesz részt a szakmai továbbképzésben. A szakszer­vezeti oktatásban 2300-an, a pártoktatásban több mint ez­ren, a KISZ-képzésben 400— 450-en gyarapítják ismeretei­ket. Mégis mind a mai napig magas — 2500 — azoknak a száma, akik nem végezték el az általános iskola nyolc osz­tályát. Pedig ez a szocialista brigádmozgalom egyik alap­követelménye. Beszélhetek szemléleti kérdésekről is. Sok­szor még ma is az anyagiakat — néhány száz forintot — helyezik előtérbe az emberek. Több keresetért sokan inkább elmennek segédmunkásnak, holott a szakmájukban na­gyobb szükség van rájuk. Utazás jutalompéfizból A brigádmunka kétségkí­vül egyik legszebb pillanata, amikor egy-egy munkásközös­ség kiváló teljesítményéért, a tanulásért, a termelést segítő javaslataiért átveheti megér­demelt jutalmát. Az autógyár egyik legjobb kollektívája az 1968-ban alakult szervokor­mány gyáregységben Komó­csin Zoltán forgácsoló szocia­lista brigád. Három ízben kapták meg a vállalat kiváló brigádja címet, s tavaly a ju­bileumi munkaversenyben el­ért sikereikért átvehették a Pest megyei pártbizottság ki­tüntető oklevelét. — Tíz éve kerültünk ebbe a gyáregységbe, korábban a szerszámkészítő üzemben dol­goznunk — mondja Sebestyén Béla gépbeállító, a brigád ve­zetője. — Hatodmagammzl váL laltam akkor e munkát. Elő­ször úgy volt; egy évre. Vé­gül itt ragadtunk. Az akkoriak közül ma is mindenki a bri­gádban dolgozik, mindössze ketten mentek nyugdíjba. Mi az eredményeink forrása? Év. rői évre növekedtek termelési feladataink, amelyeket siker­rel oldottunk meg. Ott voltunk a legtöbb társadalmi munka- akcióban is. Ezután közös társadalmi munkákról, iskolák segítésé­ről, játszótéri felszerelések készítéséről, házépítésről be­szél. — Rendszeres újítók va­gyunk, teszi még hozzá. — Eddig 26 újítást nyújtottunk be. Idén is tettünk javasla­tot, mely az importszerszám! megtakarítást segíti. Mindez a normaidő megtakarítással együtt 420 ezer forintot jelent a vállalatnak. Nem panaszkod­hatunk, sok jutalmat kaptunk az elmúlt esztendőkben. Még a kezdet kezdetén megálla­podtunk, hogy nem osztjuk szét egymás között a pénzt, így tavaly is családostól utaz. hattunk Moszkvába és Lenin, grádba. (Kivonat a Minisztertanács, a SZOT, a KISZ KB In­téző Bizottságának határozatából: A szocialista munka­verseny legfőbb célja, hogy elősegítse népgazdasági ter­veink megvalósítását, a termelés hatékonyságának és minőségének javítását, hozzájáruljon a tartalékok fel­tárásához és hasznosításához, erősítse a szocialista munkaerkölcsöt, ösztönözze az általános és szakmai műveltség gyarapítását, a közösségi szedem fejlődését. Virág Ferenc

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents