Pest Megyi Hírlap, 1978. október (22. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-06 / 236. szám

1978. OKTOBER 6., PÉNTEK Nagyüzemi szilvást telepítenek A kiskunlacházi Petőfi Mgtsz-ben négy hektáron telepi­ének gépi rázásra alkalmas szilvát. Jelenleg a Dunántúli talajjavító Vállalat gépei egyengetik a talajt. Király Krisztina felvétele Kutatások nyomán Kéntelen gáz, olaj A környezetvédelem a tech­nológia szerves része a kőolaj­feldolgozó és -felhasználó üze­mekben is. A feldolgozó vállalatok évente több mint 5 millió fo­rintot fordítanak kutatásra, s a kísérleti eredmények megva­lósításától számos eredményt várnak. A Tiszai Kőolajipari Vállalatnál például már épül, és jövőre működni kezd. ha­zánk legkorszerűbb víztisztító műve. A Dunai Kőolajipari Vállalatnál, a Komáromi Kő­olajipari Vállalatnál már meg­kezdték a gázolaj kéntartalmá­nak csökkentését, és a Tiszai Kőolajipari Vállalat is épít er­re a célra üzemet. A gázolajok kéntartalmának csökkentésével egyébként a gépjárművek le­vegőszennyezését is mérsék­lik. A fárasztó munka is okozhat örömöt Műszerészből tanítónő — Elfogadták a községben Nem minden sikerül első pillanatban Vannak olyan emberek, ikik már kisgyermekkoruk­ban tudják: mik szeretnének enni, ha felnőnek. Vannak blyanok is, akik egészen ké­sőn döbbennek rá igazi elhi­vatottságukra, s akkor az átla­gosnál nagyobb energiával valósítják meg terveiket. Sza­bó Ferencné, vagy a gyere­keknek : Erzsi néni, érettségi után két évig tanulta a hír­adástechnikai műszeres szak­mát, amikor elhatározta, hogy tainító lesz. — A gimnáziumot nem sze­rettem — mondja —, a budai tanítóképzőben találtam ma­gamra. Ezt néhány szuggesz- tív egyéniségnek is köszönhe­tem. Tíz éve jöttem vissza tanítani Budakalászra — olyan pedagógusok közé, akik közül nem egy még nekem is tanárom volt.. Szeretettel fogadtak, - bizalmuk adott energiát ahhoz, hogy bizo­nyítsak a falumbéliek előtt, akik gyerekkorom óta ismer­tek. Munkával jutalmazott Találkoztam már Szabó Fe- rencnével az iskolában, két óra közötti szünetben, műve­lődési házban, amint gyer­mek tánccsoportjával fellépés­re készültek. Most náluk be­szélgetünk, a néhány éve fel­épült otthonban, amely gyermekzsivajtól hangos: a negyedikes Gyöngyi furulyá­zik, Zsuzsika zongorán kí­séri, a hároméves Ferike pe­dig, miután a megszokott tej- begrízadagtól felvidult, lapos­kúszásban, berregve közleke­dik a virágok között. Nevelés­ről beszélgetünk. Azzal is kezdhetjük, hogyan nevel a tanító otthon? — Itthon is a határozottság vezet eredményre. Tartottam tőle, hogy a gyerekek elké- nyelmesednek, azt hiszem, ál­talában is többet kellene tö­rődnünk a munkára nevelés­sel. Nyáron édesanyám kivit­te a kislányokat a gyümöl­csösbe. Azzal ösztönözte őket, ha jól dolgoznak, este segít­hetnek vacsorát főzni. Mun­kával jutalmazott, és ezzel ösztönösen nagy pedagógiai igazságot ismert fel. A „nagy­lányok” most is rendszere­sen önálló feladatokat kap­nak. Szabó Ferencné az iskolai munkában is a határozott kö­vetkezetesség híve. Lobbané­kony, szókimondó alkat, nem az a típus, akit a kollégák, szülők első pillanatban elfo­gadnak. Azoknak, akik sima modorúak, vagy éppen óvatos- kodóak, a komolyabb mulasz­tásokat is könnyebben elné­zik — az udvariasság gyak­ran megtévesztő, ö nem is akarja, hogy ne beszéljenek a hibáiról. Sőt, azt kérdezi: jó-e a túlzott diplomatikus- ság? — Tavaly iskolaotthonos el­sősökkel kezdtem, most vi­szem az osztályt negyedikig. Sok a perifériáról jött gyerek. Budakalász az agglomerációs övezetbe tartozik, sok a be­járó, a gyerekek többnyire ingerszegény környezetben ne­velkednék. Az osztály tehát a közepes szintet érheti el. Eb­ben a helyzetben is arra kell törekednem, hogy a gyerekek képességeihez mérten érjem el a legjobb eredményt. A külső tényezők persze inkább a látványos sikerek elérésére ösztönzik a pedagógusokat (felmérések, összehasonlítá­sok), arra, hogy a magas osz­tályátlagra törekedjenek. Sze­rintem az adott feltételek kö­zött a munka örömét és igénylését kell elmélyíteni a tanulókban. A szülőkön is múlik — Az első évben nagyon nehéz volt. A szülők egy ré­sze egyszerűen képtelen reáli­san megítélni a gyerek képes­ségeit. Az egyik szülő hábo- rogva mondta: azért Íratta a gyerekét egész napos iskolá­ba, hogy mindenre megtanít­suk, azért fizetett tizenhárom forintot naponta. A gyerek érettsége azonban — sajnos — a Nevelési Tanácsadó szerint sem érte el azt a szintet, hogy átlépjen a második osztály­ba. Vannak azután olyan szü­lők, akik egy hónapig nem nézik meg a gyermek felada­tait, vagy azt sem ellenőrzik, hogy tisztán jön-e az iskolába. Olyan is előfordult, hogy egy kislány öt napig járt ugyan­abban a kisnadrágban. Nem az anyagi gondok miatt — a szülő több narancsot és ba­nánt visz haza az üzletből, mint más. Ilyenkor nehéz sze­líden fogalmazni. Annak vi­szont örülök, hogy az első év végén mindenki megértette, csak közös törődéssel érhe­tünk el eredményt. Mi lehet az eredmény, ho­gyan fogalmazhatja meg a ta­nító alapvető céljait? Szabó Ferencné két dolgot tart na­gyon fontosnak: a gyerekeket ne csak az osztályzat érdekel­je, hanem örömet találjanak a munkában, s hogy — éppen ennek révén — a személyi­ség erkölcsi alapjai megszilár­duljanak. Ezt persze — az is­kolában és otthon — csak na­gyon kemény, sok kitartást igénylő munkával lehet el­érni. Szabó Ferencnének további idő, energia kell a gyermek népitáncszakkör vezetéséhez is. Elismerés és biztatás — Ez ugyanakkor sok fel­üdülést jelent. Amikor a szü­netben odajönnek a gyerekek megmutatni, hogy már tud­ják ezt vagy azt a lépéskom­binációt, megszűnik minden fáradtságom. Pedig a foglal­kozás valóban fárasztó: olyan kis teremben dolgozunk, hogy ha a negyvennégy kisdiák fe­le táncol, a többieknek le kell ülniük. Lapozgatom a támccsoport történetét ismertető albu­mot — olyan most érettségi­zett kislány vezeti, aki öt év­vel ezelőtt az alapító tagok közé tartozott. Fényképek, be­jegyzések beszélnek a szerep­lésekről, az első aranyoklevél­ről, amelyet a leányfalui járási kulturális szemlén kap­táit 1975-ben. Két lap között az elismerő oklevél, amelyet az idei Szentendrei Nyár programjában nyújtott ki­emelkedő teljesítményükért kaptak. Nincs megemlítve, éppen ezért én kérem Szabó Ferencnét, hogy mutassa meg azt a kitüntetést, amelyet ő kapott augusztus 20-án: a Szocialista Kultúráért kitünte­tő jelvényt. Ez a kitüntetés a pedagógus számára elismerés és biztatás: a csoporttal, amely mostaná­ban éppen gyermek lakodal­mas játékot próbál, arra töre­kednek, hogy a budakalászi német nemzetiségi hagyomá­nyokat ápolják. Hogy újabb táncokat, énekes játékokat mutassanak be, egyelőre nem saját koreográfia szerint, ha­nem a már összegyűjtött moz­gáskincset felhasználva. A munka ugyanakkor az iskolai nevelés szempontjából is na­gyon hasznos: az itt lakó gyerekek mozgásélménye sze­gényes, a gyermekjátékok az iskolai órákon is nagyobb sze­repet kaphatnak. A tanító pedig ezzel a mun­kával azt az elvet is megvaló­sítja, mely szerint az az igazi pedagógus, aki tud önfeledten azonosulni, játszani is a gye­rekekkel ... Szabó Ernő Fiatal szakmunkásak a PEMÜ-ben Korszerű termékszerkezet, magasabb ismeretekkel Kezdjük egy kis üzemtör­ténelemmel. A. Pest megyei Műanyagipari Vállalat elődjé­ben tizenkilenc évvel ezelőtt — egy alacsony technikai szín­vonalon álló ktsz-ben — rendkívül sokféle terméket gyártottak Solymáron, a mű­anyag esőkabáttól kezdve az apró játékokig. Ismert lett a nevük A PEMÜ-ben innen szá­mítják a kezdetet: az 1960-as évek közepére az eddigi kézi- szerszámokat fokozatosan fel­váltották az automata gépso­rok, átalakították a termék- szerkezetet, s megkezdték a műanyag cipősarok gyártását. Az évek múlásával fokozato­san bővült a skála, s a mű­anyagból készült rendkívül tartós és nem rozsdásodó csö­vek mellett ma már egyebek közt nagy szakítószilárdságú, hőálló, poliuretán tömítöele- meket is készítenek. A műanyag forradalma nem­csak idehaza, hanem határa- I inkon túl is ismertté tette a ! Pest megyei Műanyagipari i Vállalat nevét. Üzemeiben . csaknem két és fél ezren dol- j goznak, s a harminc éven alu­liak száma megközelíti a fél­ezret. Érdekes kérdés: a kor­szerű termékszerkezet kiala- I kításával lépést tartott-e a dolgozók szakképzettsége? Szívesen tanulnak Az üzemi KISZ-bizottság titkára. Pagonyi Tibor, üzem­mérnök, felelősségteljes beosz­tásban dolgozik, hiszen a poli­uretán üzemrész főművezető­je. A kérdés hallatán megje­gyezte: — Szívesen tanulnak fia­taljaink. Érdekünk, hogy mi- I nél több jó szakemberünk le­Taurus W-lemez Kooperációval új szigetelő A Kelet-magyarországi Köz­mű- és Mélyépítő Vállalat a Taurus Gumiipari Vállalat­tal és az Építéstudományi In_ tézettel együttműködve kon­zultációt és bemutatót tartott a tető- és talajvíz elleni szi­getelésről. A panelházak és az alapozások tökéletes vízszige­telése az építőipar egyik leg­nagyobb gondja. Ennek meg­oldására fejlesztette ki a KE- MÉV és a Taurus azt a szige­telő anyagot és építési techno­lógiát, amely kielégíti mind a műszaki és gazdasági, mind pedig az esztétikai követelmé­nyeket. A Taurus W-lemezzel — amely gumi alapanyagú szi­getelőlemez — a KEMÉV ed­dig 45 300 négyzetméter tető_ területet és 10 000 négyzetmé­ter mélyépítést szigetelt igen jó eredménnyel. A technoló­gia lehetőséget nyújt arra, hogy bármilyen építési szer­kezetnél alkalmazhassák az új anyagot, amely könnyen kezelhető. Ézeknél a szigetelé­seknél 25—50 százalék élő­munka megtakarítás érhető el. Kamionban a könyvtárlat A gyermekév jegyében — Frankfurtban Csütörtökön kamionban út­nak indultak azok a köny­vek, amelyek hazánk könyvki­adását képviselik a világ egyik legjelentősebb szakmai sereg- szemléj'én az október 18-án megnyíló frankfurti nemzetkö­zi könyvvásáron. A magyar könyvszakma minden eddigi­nél gazdagabb válogatást mu­tat be a korábbiaknál nagyobb területen. Mintegy 2600 kötetet állítunk ki 240 négyzetméte­ren : 18 könyvkiadó elmúlt két évi kiadványainak legjavát mutatjuk be. A magyar tárlat újdonsá­gai a tavaly indult Corvina­könyvek sorozat eddig megje­lent kötetei, amelyek hazánk társadalmi, kulturális, politi­kai életéről adnak képet a kül­földi olvasóknak. A frankfurti könyvvásárt ez alkalommal már a jövő évi nemzetközi gyermekév jegyé­ben rendezik. Külön tárlók­ban mutatják be a résztvevők — így a magyar kiadók is — országaik ifjúsági és gyermek­kiadványait. gyen. A gazdasági feladatok ; megvalósítása csakis így le- 1 hetséges! S a tények egyértelműen alátámasztják a KlSZ-bizott- ság titkárának szavait. Több mint nyolcvan egyetemet és főiskolát végzett fiatalt fog­lalkoztatnak. A házi szak­munkásképző tanfolyamokat is elsősorban fiatalok végzik el: az egykori betanított munká­sok közül szép számmal ma már műanyagfeldolgozó szak­munkásokként keresik kenye­rüket. Időről-időre új ismere­tekre oktatják a PEMÜ-nél a villanyszerelőket, műszeré­szeket és géplakatosokat is. Ez utóbbi szakmai tovább­képző tanfolyam hallgatói éppen ezekben a napokban vizsgáznak az elsajátított isme­retekből. Változatos formában A tanfolyamok oktatóiért sem kellett messzire menniük: a szaktantárgyak előadását a gyári fiatal műszakiak és köz­gazdászok tanácsának ifjú mérnökei vállalták, s ilyen körülmények között teljes mértékben sikerült a sajátos technológiához alkalmazkodó képzést megvalósítaniuk. Bő­vítik ismereteiket a felsőfokú végzettséggel rendelkező mű­szakiak is: jó néhányan közü­lük szakmérnökire járnak, míg mások az esztergomi NIM továbbképző központban a speciális műanyagipari tech­nológia legfrissebb eredmé­nyeivel ismerkednek meg. Amikor idáig jutottunk a beszélgetés során, Pogonyi Tibor elnézést kérve az órájá­ra pillantott, s csak ennyit mondott: — A marxizmus—leniniz- mus esti egyetemen a három­éves általános tagozatra járok. Ma délután foglalkozásunk lesz... F. G. Modern jogi koncepció A biztonságosabb közlekedésért Hazánkban a közúti forga­lom szinte ugrásszerű növeke­désével nem járt együtt a meg­változott követelményeket is érvényesítő modem jogi kon­cepció kialakulása. E hiány pótlása — olyan jogszabályok alkotása, amelyek jól segítik a közlekedést, megfelelnek a biztonság követelményeinek is — sürgetővé vált. A közúti közlekedés tömeg­jelenséggé válásával, illetve a közlekedési balesetek számá­nak emelkedésével párhuzamo­san sem alakult ki nálunk az a társadalmi légkör, amely mo­rálisan is elítéli az ilyen bűn- cselekmények elkövetőit. A rohamosan növekvő arányú it­tas vezetéssel szemben a bün­tetőjog eszközeivel is szigorúan fel kell lépni. Jogászok, közle­kedési és biztosítási szakembe­rek javaslatokat dolgoznak ki mind a jogalkotás és a jogal­kalmazás, mind pedig a közle­kedés egyéb szakterületei szá­mára. Foglalkoznak a KRESZ egyes rendelkezéseinek értel­mezésével, a ma érvényes KRESZ hatályba lépése utáni időszak tapasztalataival, a köz­lekedési bűncselekmények nyomozási gyakorlatával, vala­mint a kártérítési és biztosítá­si munkával. C^socla a hivataih A hivatalban csoda tör- tént... Kelemen bácsi, a könyvelő nem köszönt Kiss- nek, a főosztályvezetőnek, ami­kor a reggel átment a szobán. Mindenki csodálkozva nézett Kelemen bácsira. Hiszen o volt az, aki íróasztala mellől feláll­va, félszegen meghajolva szo­kott jó reggelt kívánni felette­sének. Peresznyeí meg is jegyezte: — Nem vette észre őt? — De igen! Ö jött be, neki kellett volna köszönnie! — vá­laszolta az öreg, és hangja erő­teljesen, bátran hangzott. Nem olyan halkan, alázatosan, mint eddig. Peresznyei meglepődött egy kicsit, azután vállat vont, majd egy hosszú kimutatást vitt oda Kelemen bácsinak: — Le kell ugranom az esz­presszóba. Kérem, csinálja meg helyettem. Ugye, megteszi? — Nem csinálom meg, van elég dolgom. Peresznyei három éve volt a vállalatnál, és már sok munkát sózott Kelemenre. Mint ahoay mások is... Most tátott száj­jal bámult idős kartársára, az­tán visszatette kalapját a fo­gasra. Mi van ezzel a Kele­mennel? A meglepetések sorozata folytatódott. Kelemen intett a hivatalsegédnek: — Kérem, vigye ezt át a bérelszámolóba. — Most nem érek rá — mor­góit a hivatalsegéd. — Na, jó, akkor telefonálok Szikszóinak, hogy maga nem ér rá átvinni az aktát. A hivatalsegéd csodálkozva nézett a könyvelőre, azután elvette az iratot az asztalról: — No, azért átvihetem, ha olyan sürgős —, mondta, és az ajtóból visszanézett. Mi van ezzel a Kelemennel? — tűnő­dött. — Mintha kicserélték vol­na. an Délben Kelemen figyelmez­tette Margitkát, a gépírónőt: — Arra kérem, ne maradjon el fél óránál tovább az ebéd­nél. Sürgős diktálnivalóm van! Margitka az ebédlőben elúj­ságolta a Kelemen-ügyet. Sen­ki se tudott magyarázatot adni Kelemen furcsa viselkedésére. Délután a főosztályvezető hi­vatta Kelement: — Gratulálni szeretnék. Az egész hivatal azt beszéli magá­ról, hogy teljesen megválto­zott. Magabiztos, erélyes, bátor lett. Nagyon örülök ennek. Többször is szóltam már ma­gának, hogy manapság nem kell alázatoskodni. Helyes, hogy végre megváltozott. Per­sze, jobb lett volna, ha már sokkal előbb öntudatra ébred. Kelemen felsóhajtott: — Nehéz volt... Hosszú évek óta gyötröm magam sze­rencsétlen természetem miatt. Gyakran szerettem volna le­győzni önmagamat, de nem ment. Van egy orvos barátom, azzal sokszor beszélgettem a szervilizmusról. Mindig azzal biztatott, hogy akarat kérdése az egész. Sokszor nekiduráltam magam, de nem ment. Végül is szilárdan eltökéltem magam, és sikerült... — Helyesen cselekedett! Csak így tovább! Fel a fejjel! — mondta Kiss, és a kabátja után nyúlt. A könyvelőben egy pillanatra felébredt a régi Ke­lemen, aki ilyenkor mindig fel­segítette felettesére a kabátot. Tétova lépést tett a fogas felé, azután megállt, közben leejtet­te a kezében levő golyóstollat. Kiss észrevette a félbemaradt mozdulatot, felemelte beosz­tottja golyóstollát, azután fel­vette a kabátját, és udvaria­san maga elé engedte az ajtó­nál az „új” Kelement. Palásti László

Next

/
Thumbnails
Contents