Pest Megyi Hírlap, 1978. október (22. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-01 / 232. szám

f» man 6 1978. OKTOBER 1., VASÁRNAP Mind modeil A Vízgazdálko- | dási Tudományos | Kutató Központban | rádióirányítású 1 hajómodellek se­gítségévei a „ki­csinyített” Dunán vizsgálják a ma­gyar—csehszlovák együttműködéssel megvalósuló Gab- csikovo—Nagyma­ros vízlépcsőrend­szer nagymarosi zsilipjének hajóz­hatóságát. Balaton József felvétele A vendég fizetés(e) nélkül távozott Markecoló „főúr" az érdi Pelikánban Volt idő, amikor legendás pincérek, mecénás vendéglő­sök, jópofa főurak az életből egyenesen betalpaltak az iro­dalomba. A krokik és novel­lák hajdan sűrűn felbukkanó karakterfigurája napjainkra azonban csupán a vendéglá­tás hőskorának emléke ma­radt A nevezetes felszolgálók vonulása manapság a iiteratú- ra helyett merőben más irány­ba tart. Mindössze néhány hó­napja, hogy gödöllői gebinese- ket ítélt börtönre 200 ezres sikkasztásért a bíróság, most pedig a megye egyik leghíre­sebb éttermében, az érdi Pe­likánban jártak helyszíni szemlén a büntetőbírák. Kixsebelés a tálalóban Karinthy egyik karcolatéban még a precíz, mérleggel ebé­delő német turista ígérkezett a magyar vendéglátás csoda­pók reformátorának. A ven­dég tűrőképessége ez idő tájt azonban a súlycsonkítás elvi­selésénél jóval nagyobb, s né­ha már különc alaknak számit az is, aki felháborodik, ha it­tas állapotban kizsebelik. R. F., a kifosztott fűtő története legalábbis ezt mutatja. A 48 éves férfi feljelentése valóság­gal kiszabadítója lett a Peli­kán rossz szellemének... R. F., a spicces vendég his­tóriája azzal a prózai ese­ménnyel kezdődött, hogy nem akarta kétszer kifizetni a számláját A pityókás ember tiltakozása ózonban nem za­varta a fizetőpincért, Orosz Bélát és kollégáját, Szabó Béla felszolgálót abban, hogy a férfit karon fogva becipel­jék a csapóajtón túli tálalóba. S mert a fűtő még itt is há­borgott, Szabó hátulról lefogta a férfit, a főúr pedig kiürítet­te a vendég zsebeit, majd fel­szólította, hogy tűnjön el. R. F. azonban változatlanul so­kallt két üveg borért — az eredeti 150 forinton túl — újabb 2470 forintot, s így nem­sokára rendőrökkel tért vissza. De a pincérek „nem értették”, mit akar tőlük egy részeg, s a gyanúsítgatást visszautasítot- ták. Üjrbb balekok A vizsgálat azért megkezdő­dött, s a Pelikán személyzeté­nek kihallgatása után már nem is csak a fűtő kifosztása volt bizonyosság. Az étterem több dolgozója bevallotta, hogy a fizetőpincér már szá­mos alkalommal csapott be ré­szeg embereket, többek közt kétszeri számlázással. Néhány hét múlva pedig az is a rend­őrség tudomására jutott, hogy a Pelikán W. C.-jének öblítő- tartályában nemrégiben üres pénztárcákat talált egy vízve­zetékszerelő. A nyomozás egy­re szélesebb körben folytató­dott, s hamarosan két koráb­ban kizsebelt vendég is jelent­kezett Az új sértettek pénze ugyanúgy fizetésnapon és ugyanúgy borítékostól tűnt el, mint R. F.-é, csakhogy tő­lük nem erőszakkal, hanem alattomban vették el az ezre­seket, kihasználva, hogy kissé sűrűn öblítették le torkukat azon az este. A meglopott vendégek — két gépkocsiveze­tő — azokra a pillanatokra gyanakodtak, amikor a tálaló­ban meghívtak egy kör italra néhány pincért... A rendőrség hosszabb nyo­mozás után végül is nem tud­ta a főúma bizonyítani ezeket az új bűncselekményeket, azt viszont az expincér is beis­Forrasztás céljára egy gyá­ri munkás fél liter sósavat szerzett. A folyadékot pálin­kás üvegbe töltötte, amelyre azonban figyelmeztető jelzést nem tett, majd szerszámos lá­dájába helyezte. Nem sokkal később a gyárból kilépett. Egy nap a munkaasztala alatt egyik munkatársa a ládában az üve­get megtalálta, azt hitte, sze­szesital van benne, és néhány kortyot ivott belőle. Természe­tesen nyomban rosszul lett, kórházba szállították, ahol so­káig kezelték. A társadalom- biztosítási szerv a gyárat az ápolási költségek megfizetésé­re kötelezte, az viszont gondat­lan volt alkalmazottjától az összeg 15 százalékának vissza­térítését követelte. merte, hogy egy ottfelejtett táskából kiemelt 600 forintot. Végül a pénzéhes pelikánosok ügyében az utolsó fordulatot a bűntárs, Szabó Béla vallomása hozta, aki hosszabb ideje tartó lelkiismereti konfliktusról szá­molt be. Szabó előadta, hogy Orosz miatt már korábban megundorodott a pincérkedés­től, és éppen ez idő tájt ké­szült otthagyni a szakmát.,. Az ítélet A bírósági tárgyalás időn­ként kissé komolytalan fordu­latokat hozott az ügyben, első­sorban a főpincér megváltoz­tatott vallomása nyomán. Orosz új verziója szerint ugyanis R. F. a tálalóban ma­gától adta át a pénzt, majd sarkonfordult és elszaladt. Orosz Béla pedig hiába kia­bált az ostoba vendég után... A Pestvidéki Járásbíróságon dr. Trautman János tanácsa hirdetett ítéletet az ügyeskedő vendéglátósok ügyében, s Orosz Bélát 2 év 2 hónapi, Szabó Bélát pedig 1 év 4 hó­napi börtönre ítélte. A vád­lottak és védőik enyhítésért fellebbeztek, az ítélet tehát nem jogerős. Babus Endre Az illető a kártérítés alóli mentesítése iránt pert indított. A munkaügyi bíróság a kere­setnek helyt adott. Ezt azzal indokolta, hogy kiderült: a só­savat beszerző munkás a mérgező anyagot tartalmazó üveget később egy munkás­társának átadta, de nem lehe­tett megállapítani, hogy va­lóban ez az üveg került-e visz- sza korábbi szerszámos ládá­jába. Az ítélet szerint a gyár is hibás, mert kilépett dolgo­zója ingóságainak eltávolításá­ról nem gondoskodott... A jogerős ítélet ellen a legfőbb ügyész törvényessé­gi óvással élt, amelynek a Legfelsőbb Bíróság helyt adott, a döntést hatályon kí­vül helyezte és a munkaügyi bíróságot új eljárásra, vala­mint új határozat hozatalára utasította. — A bíróság az igazság felderítése érdekében a szük­séges bizonyítást hivatalból is elrendelheti, — hangzik a határozat. — A munkaügyi bíróság azonban ennek a kö­telezettségének nem tett ele­get A tényállásnak a volt alkalmazott felelősségére vo­natkozó részét az illető ellen­tétes vallomásai alapján álla­pította meg. Amennyiben a bizonyítás eredményeképpen az állapít­ható meg. hogy a sósav be­szerzőjét gondatlanság terheli, mert a palackot munkahelyén tartotta, vagy mert nem győ­ződött meg arról, hogy a tár­sának átadott üveget az a gyárból valóban elvitte-e, a kártérítési felelősség alól nem mentesülhet. A munkatársát életve­szélynek kitevő ember fele­lőssége olyan aránytalanul nagy mértékben haladja meg a gyár közrehatásának fokát, hogy az illető a felelősség alól — figyelemmel a kártérítés nevelő és megelőző céljára — nem mentesülhet. Lockhart ugyanis más, még Moszkvában maradt diploma­tákkal együtt már elutazásra készült, amikor augusztus utolsó napjaiban a moszkvai amerikai főkonzulátus egyik szobájában „koordinációs kémértekezletre” gyűltek ösz- sze a Moszkvában dolgozó an­tant hírszerzők. Az angolokat Reilly és George Hill kapi­tány, a Reilly mellé beosztott angol titkosszolgálati tiszt képviselte. Más amerikai, an­gol és francia ügynökök is je­len voltak, köztük René Marchand, a párizsi Figaró moszkvai tudósítója. A megvásárolt ezredes Sindey Reilly büszkén szá­molt be a szovjetellenes szer­vezkedés előkészületeinek ál­lásáról. — Uraim, sikerült megvá­sárolnom Berzin ezredest, a Kreml-gárda parancsnokát. Nem mondom, nem volt túl olcsó mulatság, az ezredes kétmillió rubelt kért, de meg­éri. Félmilliót kapott kész­pénzben, előlegként. A többit angol fontban kapja, ha — miután elvégezte feladatát — eléri az arhangelszki brit vonalakat... Reilly magabiztosan vázolta a Berzin ezredessel együtt ki­dolgozott tervet. Augusztus 28-án a moszkvai Nagy Szín­házban a bolsevik központi bizottság rendkívüli ülést tart. Itt a szovjet állam összes vezetői együtt lesznek, s lett gárdisták, akik Berzin pa­rancsnoksága alatt állnak, őrzik majd a színház minden bejáróját és kijáróját Berzin feladata erre az alkalomra „teljesen megbízható és az ügynek elkötelezett embere­ket” kiválasztani. Az adott jelre gárdistái bezárják majd az ajtókat és a színházban tartózkodókat fegyverükkel sakkban tartják. Azután egy „különleges osztag”, amely magából Reillyből és az ő „legbensőbb összeesküvőiből áll”, felrohan a színpadra és letartóztatja a bolsevik párt központi bizottságát. Lenint és a többi szovjet vezetőt azonnal agyonlövik. Azaz, mégsem azonnal, csak néhány órával később, előbb nyilvá­nosan végigvonulnak velük Moszkva utcáin, hogy minden­ki lássa: „Oroszország zsarno­kai foglyok.” Készen a jelre — A szovjet rendszer kár­tyavárként omlik majd össze — folytatta Reilly a többiek buzgó bólogatása közepette. — Ha Lenint és társait eltá­volítjuk az útból, semmi nem akadályozhatja meg győzel­münket. Hatvanezer tiszt van Moszkvában, akik azonnal ké­szen állnak a mozgósításra. Csak jelt kell adni nekik, hogy hadsereget alkossanak és a városon belül harcba szán­janak, miközben a szövetséges antant erők kívülről támad­nak. Ennek a titkos szovjet- ellenes hadseregnek a vezeté­sét Jugyenyics tábornokra bíztam. Egy másik hadsereg Szavinkov tábornok vezetésé­vel Észak-Oroszországban so­rakozik fel. és mindaz, ami a bolsevikokból megmaradna, e két malomkő között őrlődik fel. Berzin ezredes azonban augusztus 27-én azzal kereste fel Reillyt, hogy még néhány napig fennmarad a szovjet uralom, ugyanis a központi bizottság ülését augusztus 28- ról szeptember 6-ra halasztot­ták, úgyhogy addig várni kell a terv megvalósításával. — Nem bánom — mondta magabiztosan Reilly Berzin- nek. — Több az időnk a vég­ső elrendezésré. És hogy ne tétlen várako­zással vesztegesse az időt, Reilly a Sidney Georgevics Relinszkij VCSK-nyomozó ne- vére szóló hamis okmányokkal Pétervárra vonatozott, hogy ottani összeesküvői és ügynöi- kei felett utolsó szemlét tart­son. Pétervárott Reilly a brit kö­vetségen azonnal felkereste Cromie kapitányt, a tengeré­szeti attasét, aki ugyancsak az Intelligence Service beosz­tottja volt. A kémfejedelem magabiztosan ismertette a moszkvai helyzetet, a felkelés tervét. — Moszkva a kezünkben van! — dicsekedett. Cromie azt sem tudta, hova legyen a boldogságtól. Az éj­szakát Reilly egy pétervári hölgy ágyában töltötte, majd .reggel munkához látott. Dél­ben telefonált pétervári szer­vezete vezetőjének, Gramma- tikovnak, a volt ohrana- ügynöknek. Grammatikov hangja re­kedtnek és természetellenes­nek tűnt — Ki az? — kérdezte. — Én vagyok, Relinszkij — mondta Reilly. — Kicsoda? — kérdezte Grammatikov. Reilly megismételte álnevét — Van valaki nálam, aki rossz híreket hozott — mon­dotta hirtelen Grammatikov. — Az orvosok túlságosan ha­mar kezdtek hozzá az operá­cióhoz. A beteg állapota sú­lyos. Ha látni akar, jöjjön azonnal. Kínos fordulat Reilly Grammatikov laká­sára rohant. Grammatikov lá­zasan ürítgette fiókjait és pa­pírokat égetett el a kályhá­ban. — Azok az őrültek túlságo­san hamar csaptak le! — kiál­tott fel, amikor Reilly a szo­bájába lépett. — Urickij ha­lott, ma délelőtt 11 órakor meggyilkolták a hivatalában. Idegesen, kapkodva be­szélt, s közben keze lázasan dolgozott. Apró darabokra tépdesett, majd elégetett kü­lönböző iratokat. — Rendkívül kockázatos továbbra is itt maradni! — suttogta. — Rám már biztosan gya­nakszanak. Ha bármit is meg­tudnak, az elsősorban a ket­tőnk neve lesz! Reilly otthagyta Grammati- kovot, s telefonon felhívta Cromie-t. A kapitány már hallott a gyilkosságról. Uric- kijt, a pétervári VCSK fejét egy szociálforradalmár terro­rista meggyilkolta Cromie úgy nyilatkozott, hogy ő biz­tonságban tudja magát, s úgy véli, hogy Reillynek nincs oka az aggodalomra. Nyugod­tan találkozhatnak. Mégpe­dig a szokott helyen. Vagyis a Balkov Kávéházban. Reillynek még volt egy órácskája a találkozó megbe­szélt időpontjáig. Ezalatt megsemmisítette a nékülözhe- tő okmányokat, a nélkülözhe­tetleneket, például sifrejét pe­dig nagyon gondosan elrejtet­te. Aztán ment a Balkov Ká­véházba Cromie azonban nem jött. Egy negyed óra el­teltével Reilly már tudta, hogy késésének nem a pontat­lanság az oka. Cromie-val valami történt. A mesterkém rövid latolgatás után úgy döntött, hogy elmegy az angol követségre, s megpróbálja megállapítani, mi is történt. A VCSK nyomozójának nevére szóló papírok egyelőre biz­tonságot nyújtanak. Amikor kiment a kávéházból, ahol életében utoljára járt, figyel­meztette Balkovot: — Lehet, hogy valami baj van. Készítse elő menekülését. A finn határon igyekezzék át­jutni. Tüzpárbaj a követségen Az utca ostromállapot képét mutatta. A Vlagyimirovszkij körúton a járókelők futva menekültek a kapualjakba és a mellékutcákba. Vöröskato- nákkal zsúfolt autók szágul­doztak. Reilly csaknem futva igyekezett megközelíteni az angol követséget. Amikor an­nak az utcának a sarkához ért, ahol a követség épülete volt, hirtelen megtorpant A követség előtt néhány holttest feküdt. A szovjet biztonsági szervek emberei voltak, akiket a követség épületéből lőttek le. A követséggel szemben vöröskatonákkal zsúfolt autók álltak, s az utcán vöröskato­nák sűrű sorfala vont kordont A követség vastag kapuját be­törték. — Nos, Relinszkij elvtárs, eljött megnézni a farsangun­kat? — szólította meg Reilly- Relinszkijt egy fiatal vörös­katona, akivel a kém a VCSK tagjának álcázva többször is találkozott. — Mi történt, elvtárs? — érdeklődött Reilly. — A VCSK valamilyen Sidney Reilly nevű egyént ke­res — hangzott a felelet Néhány percnyi kérdezős- ködés után Reilly előtt már tisztán álltak az események. Urickij meggyilkolása után a pétervári hatóságok — ame­lyeknek bizonyítékaik voltak a terroristák és a brit diplo­maták közötti kapcsolatokra — körülzáratták az angol követ­ség épületét. Cromie kapitány lerohant a lépcsőn és a cse- kisták orra előtt bezárta az ajtót. A VCSK emberei, akik­nek parancsuk volt arra is, hogy behatoljanak a követség épületébe — hiszen bebizo­nyosodott, hogy a britek visz- szaéltek a diplomáciai előjo­gokkal és kémközpontot ren­deztek be a követségen —, be­törték a kaput A szorult helyzetbe került brit kémek Cromie parancsára tűzharcot kezdték. Cromie maga agyon­lőtt egy rendőrtisztet, s a kö­vetségről váratlanul megnyi­tott tűznek más áldozatai is voltak a VCSK emberei kö­zött. Természetesen a szovjet biztonsági szolgálat emberei is használták ezek után fegy­vereiket. Cromie-t fejlövés ér­te és összeesett. Erősítés ér­kezett, vöröskatonák vették körül az épületet, kordont von­tak az utcán. A VCSK embe­rei közben odafenn, az épület­ben megtaláltak jó néhány bi­zonyító erejű okiratot, ame­lyeket Cromie-nak és társai­nak már nem volt ideje és módja megsemmisíteni. Lövések Leninre Reilly jobbnak látta, ha nem kísérti tovább a sorsot, és otthagyta a helyszínt. Éjsza­ka menedéket talált egy szo­ciálforradalmár terrorista la­kásán, akinek egyelőre még nem akadtak nyomára a szov- jet elhárító szervek. A házi­gazda reggel rövid időre el­távozott, hogy körülnézzen a városban, értesüléseket sze­rezzen. Dornoszkij — így hívták a terroristát — gyor­san visszatért A Pravda egy példányát lobogtatta a kezé­ben. — Vér fog folyni az utcá­kon! — jelentette ki. — Vala­ki Moszkvában Leninre lőtt Sajnos, nem találta el! Reilly gyorsan átfutotta a Lenin elleni merényletről szóló beszámolót. Előző este Lenin a Mihelszon-gyárban egy gyűlésen beszélt. A gyűlés végén, amikor a szovjet forra­dalom vezetője már a gyár elhagyására készült, egy Fanja Kaplan nevű szociálforradal­már terroristanő közvetlen kö­zelről két lövést adott le Le­ninre. Mérgezett és reszelt go­lyókat használt. Az egyik lö­vés a szív fölött a tüdőbe ha­tolt, a másik a nyakat érte, a főütőér közelében. Lenin nem halt meg, de állapota életveszélyes. A pisztolyt, amit Fanja Kaplan Leninre sütött, Borisz Szavinkov, Reilly cinkostársa adta a terroristanőnek. (KÖVETKEZIK: A BA­LETT-TÁNCOSNŐ MILLIÓI) Az őszi vetéshez a Vetőmagtermeltető Vállalat államilag ellenőrzött, fémzárolt, jó minőségű vetőmagvak gazdag választékát kínálja Az őszi kalászos gabonafélék és takarmánynövények vetőmagja megrendelhető a Vetőmag Vállalat Monori Területi Központjánál. Az ősszel vethető zöldségfélék, a kétnyári és évelő virágok vetömagvai, az őszi ültetésű dísznövények hagymái és gumói korszerű csomagolásban kaphatók a szaküzletekben és az áfész-boltokban. A jó vetőmaggal, a szakszerű vetéssel megalapozza a biztos termést. MUNKAÜGYI VITÁK Súlyos felelőtlenség nyomán 0 „A beteg állapota súlyos"

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents