Pest Megyi Hírlap, 1978. október (22. évfolyam, 232-257. szám)
1978-10-05 / 235. szám
1978. OKTÓBER 5., CSÜTÖRTÖK xMii, m Zoológus klub Az érdi művelődési központ, ban az elmúlt napokban zoológus klub alakult Erdélyi László vezetésével. A lelkes, húsztagú állatbarát klub tagjai az érdi Vörösmarty Gimnázium tanulói. Az egész évre szóló programban állat- és növénytannal foglalkozó előadások, környezetvédelmi ankétok, filmvetítések is szerepelnek. Érdekesnek ígérkezik számunkra az állattannal foglalkozó kutatóintézetek, az állatkert és a különböző múzeumok látogatása, valamint a nyári megfigyelő táborokban szerzett tapasztalatok összegzése is. A klub célja többek között a meglévő állattani ismereteink bővítése és a zoológia egyes szakterületeinek mélyebb megismerése is. Nagy Péter Érd Kertbarátok figyelmébe Cegléden, az úgynevezett hobbytelkek sok családot hozzásegítettek a kényelmes, szórakoztató és hasznos szabadidő-eltöltéshez. Sok üzemi munkás, vasutas, hivatalnok, nyugdíjas élheti ki szabadon alkotó, építő és termelő fantáziáját, és tevékenykedhet hasznosan saját és mindany- nyiunk hasznára. De sajnálattal kell megállapítani, hogy a kiskert-tulajdonosok között olyanok is vannak — igaz, hogy csak kevesen —, akiknek telke elhanyagolt. A gondozatlan fák tele vannak hernyókkal, ami egyébként a környező területeket is fertőzi. Az ilyen tulajdonosokkal, úgy érzem, szigorúan kellene eljárni, vagy megművelik a kertjüket, vagy másnak kell adni a területet. Sok szorgalmas kiskert-tulajdonos életét keserítik meg az ilyen hanyag emberek. Magony Mihály Cegléd ★ Azzal a megjegyzéssel közöljük olvasónk jogos és közérdekű észrevételét, hogy a földtörvény értelmében az illetékes szervek ilyen esetben szigorú eljárást indíthatnak. A tavaszi és őszi határjárások alkalmával számba veszik azokat, akik a tulajdonukban vagy birtokukban levő földet, kertet elhanyagolják, és eredménytelen figyelmeztetés után elve- hetik tőLük a területet. Fél éve sötétben A boszorka A cím ne tévesszen meg senkit. Amit itt leírok, nem mese; sajnos igaz történet. HÉV-vei járok be Pestre, a munkahelyemre. A Batthyány térnél most kedden is, mint minden nap, metróra ültem. Alighogy elhelyezkedem, egy reszketős hangot hallok: — Kedvesem, a Keletibe megyek, hol kell leszállnom? — Igen idős. fejkendős néni állt előttem. Ruhája, kendője, s a lába elé tett kosár, amely abrosszal volt befedve és a körülötte tornyosuló papírba csomagolt dobozok arról árul. kodtak, hogy vidékről jött. Bizonyára bevásárlás végett utazott Pestre, s most szeretteinek viszi haza a meglepetésnek szánt ajándékokat. Az idős asszonyt útbaigazítottam és olvasni kezdtem. De alighogy megtaláltam a HÉV- en abbahagyott mondatot — éktelen gyereksírásra lettem figyelmes. A megállóban egy anya szállt fel, hároméves kisfiával. Mint később kiderült, a gyerek azért sírt oly nagyop, mert nem tűrte a sapkát, amit már anyja ki tudja már hányszor erőltetett vissza a fejére. — Kisfiam! Nem veszed le, mert elverlek...! Hát menynyit kell nap, mint nap szenvednie egy ilyen gyerekkel az embernek... — hangzottak az ideges, gyermekével kissé türelmetlen anya intelmei. De a kisfiú csöppet sem lankadva húzta, cibálta a sötétkék sütés sapkát. Talán azért zavarta olyan nagyon, mert szinte nem is látott ki alóla. — Hát nem érted, Péter? — förmedt rá az anya, s már csattant is a nevelő szándékú, de igen rosszkor adott pofon, — Hiszen, ha a meleg metrókocsiban leveszi azt a sapkát, a leszállás után az aluljáróban visszateszi/ esetleg nem fázik meg a gyerek. Mit tehet ilyenkor egy idegen? A gyerek mégjobban rázendített, szinte már üvöltött, mire az idős néni szólt közbe: — Egy ilyen nagy fiú és sír? — próbálta elterelni a gyerek figyelmét. Zsebéből egy szeletke csokoládét vett elő és felé nyújtotta. Péter ke már nyúlt az aranypapírba csomagolt finomság' felé, de abban a pillanatban az anya kezénél fogva visszarántotta és rákiabált: — Nem kapsz semmit! Különben is, ha nem hagyod abba, elvisz a néni Ez a néni boszorka — ijesztgette a már csak szipogó fiát. Ettől a gyerek újra rázendített — valószínűleg megijedt a nénitől —, aki pedig cseppet sem volt rémisztő. Az asszony a következő megállóban lerángatta a kocsiról a gyereket. A pár percig tartó csendet a velem szemben ülő néni méltatlankodása törte meg: — Egy ilyen nősek gyerek?! Micsoda anya az ilyen? Hogy én boszorka ? Hiszen négy dédunokám is van már. és •egyik sem fél tőlem. Most kezdtem csak jobban megfigyelni az idős asszonyt. Nyolcvan évesnél is több lehetett. A vidéki levegő, az erős napfény — biztosan a földeken dolgozott — mély barázdákat szántott az arcára. A szeme körül levő sok kis szarkaláb mégis olyan kedvessé, mosolygóssá tette. Szeméből a jóság, a szeretet sugárzott. Szinte sajnáltam, hogy megszólalt a hangszóró: A Keleti pályaudvar következik ... Halmos Szilvia Szentendre Szigetszentmiklóson, a József Attila lakótelepen lakom. Több száz ember nevében fordulok önökhöz segítségért. A telepen lévő HÉV-megállónál ugyanis már március óta nincs közvilágítás. Az öt villanyoszlopon egyetlen körte sem ég, és szeptember óta a menetirány szerinti jobb oldalon lévő lépcsők sincsenek megvilágítva. Így természetesen még nagyobb a baleset- veszély. Szeretnénk tudni, hogy meddig kell még sötétben járnunk? Bucsi Gábor Szigetszentmiklós Olvasónk panaszával először a BKV soroksári forgalmi vezetőjét, Bödi Antalt kerestük fel. Tudott ugyan a több hónapos panaszról, de számunkra érthetetlen módon csak néhány nappal ezelőtt jelezte ezt levélben a BKV műszaki és világítási osztályának, ahol Sunyik Pál osztályvezető még nem kapta meg ezt a levelet. Mindenesetre megígérte, hogy a szakemberek azonnal kimennek a helyszínre, s mire lapunk megjelenik, ki is cserélik a több mint fél éve hibás égőket. Nincs könyökcső Minap Sülysápon az egyik vasüzletben olajkályhát vásároltam. Sikerült hozzá a füstcsöveket is megvennem. Ennek ellenére a kályhát nem lehetett üzembe helyezni, mert a füstcsövekhez illő két darab 105-ös könyökcső már nem állt a rendelkezésemre. — Na, majd Pesten beszerzem ezeket a könyökcsöveket! — mondtam félhangosan az üzletben. — Nem tetszik azt ott sem kapni — jegyezte meg csendesen az üzletvezető, mert a könyökcső már régóta hiánycikk az egész országban. Sajnos, a sülysápi boltos igazat mondott. Másnap a fővárosban' végigtalpaltam a Kis- körutat, sőt a Nagykörutat is; nem kevesebb, mint négy nagy vasüzletben jártam, de könyökcsőre sehol sem leltem. Az utolsó boltban az elárusító elmondta, hogy ez már jó ideje hiánycikk. Egyébként elmondta: ezelőtt négy hónappal ígéretet kaptak, hogy Lengyel- országból szállítanak majd könyökcsövet. De mindeddig nem kaptak egy darabot sem. A boltból az utóbbi napokban a vevők százai távoztak bosz- szankodva... . Tanácstalanul léptem ki a nagy vasüzletből. Eltűnődve morfondíroztam azon, hogy egy pár forintos kályhacső hogyan tud ilyen nagy galibát okozni? ★ Könyökcsőügyben először a Pest megyei Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat áruforgalmi főosztályán érdeklődtünk. Itt is azt mondták, hogy nincs, nem is lesz. A Vasért áruforgalmi osztályvezetőjétől, Molnár Györgynétől pedig megtudtuk, hogy könyökcsövet egyedül a hódmezővásárhelyi Vas- és Fémipari Szövetkezet gyárt, és ők is csak keveset. Erre az évre például egyetlen darab megrendelést sem igazoltak vissza. Ez a szövetkezet egyébként fekete és zománcozott könyökcsövet készít — de az igények tíz százalékát sem tudják kielégíteni. Tavaly is hasonló panaszok voltak ezzel az árucikkel kapcsolatban, és akkor is kevés reménnyel kecsegtető ígéretekről tudtunk beszámolni. Mint értesültünk róla, az illetékes minisztérium az idén is foglalkozik az üggyel. így nem természetes Szeptember 28-án több Pest megyei településen jártam: így Nagykátán is. ahol megvettem a Pest megyei Hírlapot. Akkor olvastam a Postabontás oldalon az Így természetes című levelet, melyben egy váci olvasó a gyógyszertári dolgozó udvariasságát dicsérte. Mivel én egy ellenkező hangulatú jelenetnek voltam a szemtanúja, engedjék meg, hogy elmondjam a véleményemet. A nagykátai üzletház játékrészlegébe mentem, ahol papírt és tollakat is árulnak. Egy fiatalasszony két apró gyermekével és a nagymamával nézegette a játékokat. Közben a fiatalasszony az írószeres pulthoz ment és udvariasan hat színes ceruzát kért. Az ott kiszolgáló szemüveges hölgy már nyúlt a }fért áruért, de közben bejött egy ismerőse és azzal kezdett el beszélgetni. Az asszony csak állt a pultnál, de a nagymama, aki a játékokat fizette, észrevette, hogy az anyukát nem szolgálják ki. Ezért a másik kiszolgálónőtől kérte a színeseket is. Már éppen fizetni akart, amikor a szemüveges hölgy mégis csak megkérdezte a fiatalasszonytól, hogy mit kér. Ö azt válaszolta. hogy köszöni, már semmit, mert édesanyja közben megvette. A szemüveges hölgy a zsúfolt üzletben hangosan veszekedni kezdett, szidta az ilyen neveletlen vevőket, akik türelmetlenek és ríiindent azonnal akarnak. A fiatalasz- szony nem szólt egy szót sem, pedig azt hiszem megkérdezhette volna, hogy ki is a neveletlen? Engem annyira felháborított az eset, hogy vásárlás nélkül jöttem ki az üzletből. Utólag is bántott, hogy nem keltem az ártatlanul kioktatott vevő védelmére. Mindenesetre — talán kárpótlásul — megírtam önöknek az esetet. Dr. Kovács Istvánná Püspökszilágy Szerkesztői üzenetek M. M., Vác: Panaszát továbbítottuk az illetékeseknek, ahonnan azt a tájékoztatást kaptuk, hogy Győrből várják a keresett árucikket. Ahogy megérkezik, azonnal beszerelik a lakásába. K. A., Gyömrő: A Pest megyei Vendéglátóipari Vállalat ígérte, hogy azonnal intézkednek és orvosolják panaszát. H. I.-né, Cegléd: Köszönjük a dicsérő sorokat, és várjuk további tudósításait. A GYEREKEK ÉS A KAGYLÓ Egy értekezlet margójára Idézet a Pest megyei Hírlap 1978. augusztus 12-i számában megjelent cikkből: „Az iskolai konyhák kapacitása az igényekhez képest szűkös. Nagy segítséget jelentene, ha a megye éttermeiben vállalnák a gyermekélelmezés gondjait. Ez még a jövő dolga ... Egy kivétel azonban akad: a leányfalui Kagyló étterem 1500 adagos konyháját téliesítettük, s vállaltuk, hogy Dunabogdány és Tahitótfalu hatszáz iskolásának étkeztetéséről gondoskodunk tanítási időben. Nemcsak főzünk a gyerekekre, de a kész ebédet ki is szállítjuk az iskolába”. Szeptember 4-én megkezdődött a tanítás. Nem sokkal később gyakran csengett szerkesztőségünk telefonja: a tahitótfalui iskolában kis adagokat kannak ebédre a gyerekek, néha annyira keveset, hogy a tanárok sajná1- ván őket. lemondanak saját ebédjükről, hogy annyival is több jusson nekik. Leveleket is kaptunk a szülőktől ' ez ügyben, ezek ismertetése helyett azonban esy tahitótfalui ötödik osztályos tanuló ellenőrzőkönyvéből idézek: Nem engedem napközibe „Tisztelt Szülők! Tudatom, hogy Mónika és Magdolna nem járnak napközibe. Ameny- nyiben nem igénylik a napközit. kérjük, hogy írásban tudassák velünk. Egyébként nem értjük, hogy miért íratták akkor be őket. N. Gy.-né tanárnő, 1978. szept. 26.” „Tisztelt Tanárnő! Én, az édesanyjuk nem engedem napközibe a két kislányt. Indoklásul felhozom, hogy a közétkeztetéssel nem vagyok megelégedve, és ennél fogva nem engedem gyermeke'met naoközibe. Amikor beírattam őket, még nem volt szó ilven étkeztetésről, N. G.-né. 1978. szept. 27.”. A gyerekek étkeztetésével kapcsolatos panaszok egyre sűrűsödtek, annyira, hogy a szentendrei járási hivatal vezetője. Rozgonyi Ernőné dr, értekezletet hívott össze, amelyen meg’elent az érdekelt két község tanácselnöke, az óvodák és iskolák képviselői, a körzeti gyermekorvosnő, a Pest megyei Tanács kereskedelmi osztályának munkatársa, és természetesen a Pest megyei Vendéglátóipari Vállalat vezetői is. (Jegyzőkönyvszerű feljegyzések az értekezletről): Tahitótfalu, tanácselnöknő: Gyermekeink nemcsak községünkből járnak be az iskolába, hanem a környező falvakból, például Kisorosziból is. Kora reggel jönnek el hazulról, hiszen szüleik is munkába mennek, és késő délután érnek haza. Délben két kanál levest és főzeléket kannak. egy parányi szelet hússal. Természetesen, egy óra múlva már a száraz kenyeret is megennék. Régebben, amikor az óvodánk konyhájából kapta az iskola az ételt, soha nem volt ilyen probléma. Dunabogdány, az általános iskola igazgatója: (Mutatja az idézett ellenőrzőkönyvet.) Felsőtagozatos gyermekeink egész nap éhesek. És az ebéd minősége? Az elmúlt héten háromszor szinte ehetetlenségig sós volt a leves. Szívesen kölcsönadnánk az iskola régi szakácsnőjét a Kagyló, étteremnek egy kis tapasztalatcserére. Dunabogdány, körzeti orvos: Vajon miért nem főznek még ilyenkor ősszel több friss áruból? Miért használnak például mirelit krumoüt? Pedig én kölcsön is adtam egy hasznos kis könyvet a konyha vezetőjének, aminek címe: Korszerű élelmezés az óvodáskortól a kamaszkorig. Nem tudom, hogy Leányfalun forgatják-e ezt a könyvet? Dunabogdány. tanácselnök- nő: Valószínűleg a vendéglátó nem készült fel eléggé erre a feladatra. Nincs például elég jármű a szállításhoz. A gyermekek pedig valósággal háborognak, annyira kevés az étel. Egyik nap lemértük a fasírozott-adago- kat: egy tanulónak négy deka jutott. Nem is tudom, hogyan tudták ilyen kicsire elvágni? Tahitótfalu, az óvoda vezetője: A köretként adott krumpli nyers, a rizs kemény, a nokedli egyszerűen ehetetlen. Naponta pontosan feljegyeztük a kapott memy- nyiséget. Szeptember 15-én például hetvennyolc személyre két kiló hatvan deka húst kaptunk. Két alkalommal pedig csülökből készült a pörkölt, ami olyan szőrös és kövér volt, hogy még a felnőttek is undorral tolták el a tányért. A levesben legyet találtunk, a tej homokos volt, a gyümölcslé pedig vizezett... Anci néni főztje A panaszokra a Pest megyei Vendéglátóipari Vállalat képviselői válaszoltak. — A Kagyló étterem vezetője az előírt normák szerint kalkulált. E szerint: egy óvodás gyermek napi háromszori étkeztetése kilenc forint 20 fillér, egy alsótagozatos tanulóra tíz forint, egy felsőtagozatosra tíz forint hatvan fillér költhető. Ebből • természe^- sen primőr zöldség és gyümölcs — ami az egészséges táplálkozáshoz elengedhetetlen — ritkán kerülhet a gyerekek asztalára. És, ha az azóta megváltozott árakat és piaci lehetőségeket nézzük, ez a norma valóban nagyon kevés. De a sok-sok vádra, ami ezen az értekezleten elhangzott, ez a válasz is kevésnek tűnt. A teljes igazságot, és azt, hogy ki milyen szabálytalanságot követett el, természetesen ma már nehéz is kideríteni, mégis elindultam, hogy nyomon kövessem az ebéd útját a konyhától az iskoláig. A Pest megyei Ven déalá tóipari Vállalat — a KÖJÁL jegyzőkönyvbe vett javaslata alapján — kétmillió forintot költött a Kagyló konyhájának átalakítására. Ugyanis mindkét község iskolai és óvodai konyhái elavultak, korszerűtlenek. Egyébként magam is meggyőződtem, amikor a szó- banforgó községekben jártam. A Pest megyei Vendéglátóipart Vállalat vezetői elfogadták az értekezleten felmerült javaslatot, így aiz iskola régi konyhájának vezetője, Borúiért Ferencné néhány hétig a Kagyló étteremben dolgozik majd, hogy a nagyüzemi ételgyártásba egy kis hazai ízt vigyen. Mert akármilyen kifogásolható volt is közegészség- ügyi szempontból a helybeli konyha — ottjártamkor -a legyek szinte ellepték az asztalt, és az étellift aknája is omladozott —, a gyerekek szerették és megszokták Anci néni főztjét. Majd a bizottság Tahitótfalun — ahol az óvoda konyhájában főztek az iskolásoknak is — szintén nem voltak jobbak a higiénés körülmények. De a Kagyló kosztjára itt panaszkodtak a legtöbbet. Kevés is volt — mint azt az óvoda helyettes vezetője elmondta —, és nem is ízlett a gyerekeknek. Szülői értekezleteken a pedagógusok pedig azzal nyugtatták a háborgó szülőket, hogy legyenek egy kis türelemmel, a kezdeti nehézségek után majd csak megváltozik a helyzet. Ügy tűnik, meg is változott, mert mindkét helyen azt is megtudtuk, hogy az utóbbi napokban növekedtek az adagok, és az étel íze is elfogadhatóbb lett. Ennek a javulásnak az okát azonban a leányfalui Kagyló étteremben sem sikerült pontosan megállapítanom. (Pedig még az a gondolat is felvetődött bennem, hogy a szentendrei értekezlet szele-nesze okozta ezt.) Arról azonban meggyőződtem, hogy a patika tisztaságú konyhában légy például bizonyosan nem kerülhetett az ételbe. A konyha vezetője, Kallós Mária, az átállás nehézségeiről, és a szállítási gondokról beszélt. Szerinte az előirt mennyiséget minden esetben kiküldték, és az étel minőségével kapcsolatos kifogásokat sem érti; ugyanis a konyha fiatal szakácsa második helyezést ért el az országos versenyen... A szentendrei — indulatoktól nem mentes — értekezlet végén háromtagú étkeztetési bizottságot választottak, melynek tagjai, a dunabogdányi igazgató helyettese, a tahitót- fadui óvoda vezetője és a körzeti gyermekorvos. A bizottság összeállítja a heti étlapot, és folyamatosan ellenőrzi majd az ételek mennyiségét és minőségét is. A Vendéglátóipari Vállalat vezetői pedig úgy döntöttek, hogy az iskolákba és óvodákba a fontosabb fűszerekből egy-egy nagyobb mennyiséget küldenek azért, hogy az ételt helyben, a gyerekek kívánságának megfelelően ízesíthessék. Az értekezlet tanúsága szerint a vállalat vezetői a panaszok kapcsán elsősorban nem védekeztek, hanem a lehetőségeken belül a legjobb megoldást keresték. Azért is, mert az 1500 személyes Kagyló étterem, amely eddig csak a nyári idényben volt kihasználva, a gyerekétkeztetéssel gazdaságosabban üzemeltethető. De még ezek után is marad szabad kapacitás, és további községek tanulóinak étkeztetését tudnák vállalni a szállítási problémák megoldása után. Természetesen a megszokott vendéglői ételek helyett — a gyerekek igényeinek és ízlésének megfelelően kell elkészíteni az ételeket. Tervek, intézkedések és ígéretek születtek tehát. A jó étvágyú gyerekekkel, az aggódó szülőkkel és a pedagógusokkal együtt most már mi is azt várjuk, hogy a szentendrei járás gyerekeinek ellátása megoldódjon. Erről, reméljük, rö=. videsen beszámolhatunk... Bóday Márta
