Pest Megyi Hírlap, 1978. október (22. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-31 / 257. szám

1978. OKTOBER 31., KEDD A parasztfestő életműve BENEDEK PÉTER SZOBA NYÍLT CEGLÉDEN Az élete kilencvenedik évé­ben járó Benedek. Péter pa- rasztíestő három évtizede él Cegléden. Háza a város szélén áll, az Örkényi úti muszájker- tek közelében, amely ma is közös szérűként fogadja az ál­lattartó gazdák szénaboglyait, szalmakazlait. Talán ez a múltból mába gyökerező ha­gyomány is segített a paraszt­festőnek, hogy sohase feledje szülőfaluját, a Duna menti Vszodot, hiszen a ceglédi években is egykori emlékeiből merített témát. Házat keres a tanács Az idős festő egészen a hetvenes évekig kézben tar­totta az ecsetet és a palettát, mindaddig, amíg szemoetegsé- ge meg nem gátolta a múmiá­ban. Képei a műalkotások megszokott sorsára jutottak, szétszóródtak a világban. 1929-ben, amikor a bécsi Künstlerhausóan volt önálló kiállítása, harminc festményét vásárolták meg Ausztriában. Itthon is több számon tartott magángyűjteményében fellel­hetők munkái, és valószínű­leg szép számmal lappangnak még értékes alkotásai ismeret­len személyek birtokában. Az utóbbi évtizedekben az életmű jelentős gyűjteménnyé rendeződött. Közkinccsé váltak Benedek Péter hat évtizedes munkásságának gyümölcsei. Legszebb darabjai a Magyar Nemzeti Galéria birtokába jutottak, s közülük tucatnyi a Budai Várban a naiv művé­szek állandó kiállítását gaz­dagítja. A Galéria — sokirá­nyú nemzetközi kulturális kapcsolatai keretében — a Benedek-képeket eljuttatta már pozsonyi, svájci, regens- burgi, kubai kiállításokra és több hazai tárlathoz kölcsö­nözte. A néhány éve megnyílt kecskeméti naiv művészek házában is falon vannak mun­kái. A ceglédi Kossuth Mú­zeum, amelynek gyűjtőköré­be tartozik a tulajdonában levő Benedek-képanyag gon­dozása és gyarapítása, a leg­utóbbi idők jelentős vásárlá­saival ötven festményből, gra­fikából álló gyűjteményt ala­kított ki. Néhány éve Barcsay Jenő Kossuth-díjas festőművész — akit a megbecsülés és a barát­ság szálai fűznek Benedek Péterhez — indítványozta a ceglédi városi tanács vezetői­nek: mihamarabb jelöljék ki a gyűjtemény méltó helyét. A Városi tanács végrehajtó bi­zottsága azóta er­re határozatot ho­zott, s most olyan régi, megőrzésre alkalmas / paraszt­házat keresnek, amely a népi épí­tészet stílusjegyeit viseli. Ugyanakkor figyelembe véve Cegléd központ­jának most készü­lő részletes rende­zési tervét, beil­leszkedhet a kor­szerűsödő város­képbe. Ideiglenesen a ceglédi Kossuth Múzeumban ka­pott helyet a Be­nedek Péter szo­ba. Vasárnap dél­előtt Barcsay Je­nő nyitotta meg. Meleg szavakkal méltatta az idős parasztfestő mun­kásságát, megál- pítva, hogy „bi­zonyos képei, raj­zai a magyar mesterek művei mellé állíthatók, azok szomszédsá­gában a próbát derekasan kiállják... Ügy ér­zem, köszönetunket kell kife­jeznünk a város és a megye vezetőinek, hogy a Benedek Péter-szoba létrejöttét előse­gítették”. Grafikák, festmények A jelenlegi kiállítást G. Baktay Julianna művészettör­ténész rendezte. Az előtérben Tóth István fotóművész a fes­tőt ábrázoló felvételei fogad­ják a látogatót. A korabeli új­ságok néhány cikke kinagyít­va látható, így például az az írás, amely 1928-ban jelent meg a Magyarországban Mó- rizc Zsigmond tollából és Ly- ka Károly művészettörténész cikke az Üj Idők ugyanazon évből származó számából. A teremben harmincöt gra­fika és olajkép kapott helyet. Ezek átfogják az életpálya tel­jes ívét, az 1910-es évektől egé­szen az 1960-as időszakig. A Magyar Nemzeti Galéria saját gyűjteményéből öt képet köl­csönzött a ceglédi kiállításhoz. Munkássága kezdeti idősza­kának fontos művei vannak együtt, korai rajzok és akva- rellek, a katonaidőből és az uszodi környezetből származó képek. Igen jelentős az egyik Benedek Péter 1915-ben készült önarc­képe — a legújabb vásárlások kiemelke­dő értékű darabja, Apáti-Tóth Sándor reprodukciója új szerzemény, az 1915-ből származó önarckép. Ugyan­csak nemrég került a múzeum tulajdonába az 1910-es évek elején készült Kisöcsém, a Dunai hajók és a Kotlós című akvarell. Éles látásmódját, festői erényeit, markáns egyé­niségét ezek a művei jól kép­viselik. Életképei szépek, hi­telesen ábrázolják az uszodi népéletet, a falusi lakodalma­kat, vigasságokat, néprajzi je­lentőségűek a lányok, legé­nyek öltözetei, a szobabelsők. Portréi biztos lélektani látás­módról tanúskodnak, modell­jei lényeges, kifejező voná­sait örökítette meg. Megfelelő környezet . , A múzeum valamennyi munkatársa fáradhatatlanul dolgozott az állandó kiállítás létrehozásán. Társadalmi munkájáért elismerést érde­mel a világításhoz szükséges eszközöket elkészítő ÉVIG, a festésért, mázolásért a város­gazdálkodási vállalat szocia­lista kollektívája. A múzeum a jövőben még sokoldalúbban szolgálhatja a közművelődés céljait ezzel a kiállítással, új barátokat nyerhet meg a kép­zőművészetnek és fejlesztheti a látáskultúrát. Tamasi Tamás A társadalom dolgai és változásai Hincz Gyula kiállítása a megyei oktatási igazgatóságon Vibráló színeket, festői len­dületet tolmácsoló alkotások sorakoznak tegnap óta az MSZMP Pest megyei bizott­sága oktatási igazgatóságának félemeletén, a hall falán. Itt nyílt tárlat Hincz Gyula Kos­suth-díjas festőművész alko­tásaiból, az oktatási igazgató­ság, a Szabadfoglalkozású Képző- és Iparművészek Szervezetének pártalapszerve- zete, valamint a Pest megyei Művelődési Központ és Könyvtár rendezésében. A kiállítás közönségét — amelyen megjelent az alkotó- művész Hincz Gyula is — Mátok Lajos, az oktatási igazgatóság módszertani cso­portvezetője köszöntötte. A tárlatot dr. Losonci Miklós művészettörténész nyitotta meg és méltatta a festő mun­kásságát, elemezve a kiállí­tott alkotásokat. A tizennégy nagyméretű festményből álló tárlat hűen tükrözi a művész szemléletét. Hincz Gyula az érzékelhető valóság és az emberi tudat összefüggéseit ötvözi művészi alkotássá, amelyben az abszt­rakció, az elvonatkoztatás eszközével irányítja rá a fi­gyelmet egy-egy társadalmi jelenségre, folyamatra — mondotta a művészettörténész. Chile című alkotásában a vérfolyam képi láttatásával idézi fel az ország tragédiá­ját. Hasonlóan mesterien sű­ríti Nagy madár című művé­ben a madár anatómiai for­májába a világ dolgait. A Nagy tér című alkotásban bi­zonyítja az ember kicsinysé­gét a világmindenségben. Hincz Gyula európai hírű művészete, a kiállítás más képei — a többi között a Ke­letkezés, a Tört üveg, a Nagy utazás, a Szép gépek című festményei — mind-mind a társadalom dolgait és válto­zásait jelenítik meg a művé­szi elvonatkoztatás eszközei­vel, s egyben nagy élményt nyújtanak a látogatóknak. DUNAKESZI MŰVÉSZETI NAPOK Munkáskórusok díszhangversenye A dunakeszi művészeti na­pokat ünnepélyes keretek kö­zött nyitották meg vasárnap a József, Attila Művelődési Központ színháztermében. Metykó Gyuláné, a Dunake­szi Városi Tanács elnökhe­lyettese ünnepi beszédében a helyi közművelődési felada­tokra hívta fel a figyelmet. Dunakeszi munkástelepülés, la­kosságának több mint 70 szá­zaléka fizikai dolgozó. Ezért a művészeti napok alapgondo­lata a munkásközpontúság. Kellemes közérzetet és a kul­turális szórakozást egyaránt szolgálhatja kulturális kin­cseink megismertetése, illetve megszerettetése. Az alapvető cél: felkelteni vagy tovább éleszteni az érdeklődést az ér­tékes művek iránt. Kilencedik alkalommal kez­dődött ilyen rendezvénysoro­zat, tehát már hagyományok­ról is beszélhetünk. Ezek kö­zül a legfontosabbak az üze­mekben, gyárakban, munkás- szállásokon tartott hangverse­nyek, vitával egybekötött film­vetítések, előadói estek, író— olvasó találkozók. Az előző évek tapasztalatai alapján az üzemekben rendezett műsorok mindig sikerre számíthatnak, figyelmet keltve a világ és benne nemzeti kultúránk, ha­gyományaink iránt. Ilyen hagyomány a magyar és a nemzetközi munkásmoz­galom életében a dalolás, a kóruséneklés. Nem véletlen te­hát, hogy a munkáskultúra, a munkásművelődés jegyében szervezett dunakeszi művésze­ti napok nyitó műsora a Ván­dor Sándor munkásénekkari szemle Pest megyei díszhang­versenye volt. Tizenkét munkáskórus lépett dobogóra, régi és mai mun­kásdalokat előadva. A közös éneklés adta meg az alaphang­ul hazafias nevelést szolgálja KÖNYVNAPOK A NAGYKÁTAI JÁRÁSBAN Nemes feladatra vállalko­zott a Zrínyi Katonai Kiadó: a tervek szerint 1975—1978- ig csaknem hatszáz különféle kiadványt jelentet meg, ösz- szesen nyolcmillió példány­számban. A tudományos-tech­nikai forradalom az ismere­tek robbanásszerű felhalmo­zódásával járt a haditechni­ka területén is: a katonai könyvkiadás mindeddig tisz­teletre méltó szándékkal igye­kezett közkinccsé tenni — a honvédelmi nevelőmunka tá­mogatásával — a hadtudo­mány új eredményeit S e fontos célkitűzések jegyében rendezték tegnap az egyik nagykátai járásbeli honvéd­ségi alakulat társadalmi klub­jában a politikai könyvnapok néphadseregszintfl megnyitó­ját.’ Az esemény -november 3- ig tartó gazdag programsoro­zat kezdetét jelentette: hadi- technikai bemutatókat, író—« olvasó találkozókat ankéto- kat rendeznek sorkatonák, KISZ-fiatalok, ifjúgárdisták, úttörők részvételével. Az ün­nepségen ott volt Bedő László ezredes, a Zrínyi Katonai Ki­adó parancsnoka, Drucker Ti­bor, a Könyvértékesítő Vál­lalat igazgatója. Megnyitójában — a házi­gazda alakulat nevében — Lakatos Géza mérnök-alez­redes elmondta: évek óta rend­szeresen patronálnak álta­lános iskolákat, szakmunkás- képző intézeteket, ily módon is elősegítve a fiatalok hon­védelmi nevelését, pályavá­lasztását. A mostani rendez­vénysorozattal szintén ezt az utat kívánják járni. Az ünnepség szónoka Keszi József, a járási hivatal elnö­ke volt. Elöljáróban hang­súlyozta: a Zrínyi Katonai Kiadó, az MSZMP nagykátai járási bizottsága, valamint egyik járásbeli honvédségi alakulat közösen rendezi’meg a politikai könyvhetet, amely­nek célja a honvédelmi ne­velést szolgáló katonai és szépirodalmi művek propa­gandája. A program közvet­len kapcsolatot teremt az e területen dolgozók — katona­tisztek, pedagógusok, MHSZ- klubok vezetői, valamint a fia­talok — széles táborával. Az első napi program hadi- technikai bemutatóval zá­rult. S megkezdődött a konvv- árusítás is: a megnyitót kö­vetően a húszezer forint érté­kű Zrínyi-kiadványokból hat­ezer forintért vásároltak az érdeklődők honvédelemmel foglalkozó irodalmi alkotá­sokat, tudományos műveket, aktuális katonapolitikai kér­déseket tárgyaló olvasmá­nyokat. A könyvnapok programja ma fró—olvasó találkozóval folytatódik: * Pirityi Sándor, az MTI külpolitikai főszerkesz­tőségének helyettes vezetője és Vajda Péter, a Népszabad­ság külpolitikai rovatának helyettes vezetője érkezik a helyszínre. F. G. ját az ünnepségnek. A kö­zönség is részt vett az elő­adásban, és az így kialakult kellemes hangulatban. Első­ként a ceglédi 203-as Ipari Szakmunkásképző leánykara Khim Antalné vezényletével adta elő műsorát, amelyből Lendvay Kamilló: Míg az em­ber című dala aratott sikert. A pilisszentiváni Hazafias Népfront Vegyeskar Neubrandt Ferenc karnaggyal Schubert halálának 150. évfordulója al­kalmából a Der Lindenbaum-ot énekelte németül, olyan ér­zéssel, hogy a közönség vas­tapssal jutalmazta őket. Utolsó számuk, Ortega: Unido el Pueblója a férfikar gyen­gébb teljesítménye miatt nem érte el a kívánt hatást. A műsor további részében egyesített kórusok álltak a dobogóra. A dunakeszi MÁV férfikar, a csömöri férfikar és a taksonyi szövetkezetek fér­fikara Muradeli Buchenwaldi riadóját, Karai József feldol­gozásában, a világszerte is­mert kubai népdalt: a Quan- tanamérát és Zsolnay—Fa- sang: Békét a világnak című indulóját énekelte. A Pest megyei Művelődési Központ és Könyvtár szent­endrei városi kórusa, a Vác városi KISZ-kórus és a száz­halombattai Liszt Ferenc-kó- rus közös énekléséből a Mo­zart Noctürnök I., II., V. elő­adása tűnt ki finom szépségé­vel. A péceli szövetkezetek Petőfi Sándor énekkara, a tö­rökbálinti férfikar és hozzá­juk csatlakozva a díszhangver­seny házigazdája, a dunakeszi MÁV férfikar, élén Tóth Béla karnaggyal, a műsor legszebb perceit szerezte. Révész László, a Vándor Sándor kórus karnagya, az elő­adás díszvendége zárszavában ezt mondta: — Ez a hangver­seny a munkáskórusok egyesí­tett erejének diadala. Jól meg­felelt céljának. Jövő év május elsejére tervezzük a munkás­kórusok demonstratív találko­zóját. Bízunk abban, hogy nemcsak mi, dalosok, hanem népes hallgatóságunk is örö­mét leli majd éneklésünkben. Hajós Anna , TV-FIGYELÓ A tárlat megnyitásának pillanata!. Dr. losonci Miklós (jobbról) müveket, mellette az alkotóművész: Hincz Gyula. vt.íXCvNÍ . B -MM Ai méltatja és elemzi a kiállított Nemzetiségek. Ugyan hol is másutt forgathattak volna riportfilmet a magyarországi nemzetiségek közelgő kong­resszusainak előkészületeiről, mint éppen itt, Pest megyé­ben. Németek, szerbek, szlo­vákok szép számmal élnek szűkebb országrészünkön, s amint az a tv vasárnap esti, Hét című híradásából kide­rült: nincsenek híjával a tö­rődésnek. A Hazafias Népfront_ — hallhattuk Kovács Antalné, a megyei bizottság titkára nyi­latkozatát — külön nemzeti­ségi bizottságot hozott létre, amely szerv minden lehetőt megtesz a német, szerb, szlo­vák népesség kultúrájának, nyelvének ápolásáért. Igye­kezetük bizonyságaként meg­említette, hogy számos jelölő gyűlés a résztvevők anya­nyelvén is folyt, ami — s ez már a nézők véleménye — igen szép bizonyítéka az ott­honosságnak. Wisinger István, e képsor készítője megyénk több, nem­zetiségek lakta helységébe is ellátogatott. így egyebek kö­zött Pomázra, ahol a legtöbb idegen szót hallani: Boros István tanácselnök maga is megerősítette, hogy a szerbek, németek, szlovákok csoport­jai náluk a legszámosabbak, arról pedig jogos elégedett­séggel szólt, hogy nem csak ott élnek, de a közéletből is alaposan kiveszik a részüket e falulakók: a községi tanács­nak éppen 14, nem magyar anyanyelvű tagia van. Ugyan­csak jóleső érzéssel lehet nyugtázni a nemzetiségi fia­talok visszaáramlásának mind' nyilvánvalóbb tényét. Némiképp távolabb, Pílis- szentkereszten is jó híreket gyűjtött a riporter. Ott Mol­nár Andrásné tanárnő mond­ta el, hogyan okosodnak — okoskodhatnak — anyanyel­vükön a gyerekek, akiknek tanításához könyvek is, mű­szaki eszközök is bőségesen rendelkezésre állanak. E két példát egyforma megnyugvással vehettük tu­domásul. Ugyanígy csak he­lyeselni lehet a népfront minden nemzetiséginek szó­ló biztatását is: senki ne szé- gyellje, hogy ősei más tájak­ról keveredtek ide; ki-ki is­merje fel önmagában a nem­zetiségit, és kérje a segítsé­get nyelve, kultúrája ápolá­sához. A lehető legméltányo­sabban fogadnak minden ilyen jelentkezést! Őseink. Míg a most emlege­tett híradásban a néhány száz év előtti népmozgások mai vonatkozásairól esett szó — a Magyarok elődeiről és a honfoglalásról szóló tv-so- rozat soros adásában néhány évezreddel korábbra tekint­hettünk vissza. A vasárnap délutáni negy­ven perc ritka érdekes isme­retanyagot közvetített! Első­sorban is a Szovjetunió terü­letén talált ún. tözegleletek hatottak újdonságként, ame­lyek — láthattuk — még a vízi életmód nyomait őrzik madár formájú tárgyaikban. Ha meggondoljuk, hogy e re­mekmívű faragványok az át­meneti kőkorszakban készül­tek, bizony, büszkék lehetünk távoli őseink művészi- érzé­kére, formáló tudományára. Minden nemzeti történel­münket szerető néző öröm­mel állapíthatta meg tehát, hogy rangos művészettel bí­ró, amúgy jól szervezett és egységet r" otó népként ér­keztünk e* hajdan a Kárpá­tok lábaihoz. Az átkelésről; az otthonteremtésről a követ­kező adás beszél... Akácz László

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents