Pest Megyi Hírlap, 1978. október (22. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-29 / 256. szám

1978. OKTOBER 29., VASÄRNAP Összeül a palesztin parlament Khaled El-Fahumnak, a Pa­lesztinái Felszabadítási Szer­vezet Nemzeti Tanácsa elnö­kének vezetésével ülést tar­tott Damaszkqszban a PFSZ Központi Tanácsa, és jóvá­hagyta a szervezet politikai és szervezeti egységének megte­remtésére vonatkozó terveket. E tervek jóváhagyásáról a PFSZ decemberben összeülő nemzeti tanácsa (parlament) dönt. A Központi Tanács ülé­sén részt vett Jasszer Arafat, a PFSZ VB elnöke és a Pa­lesztin Ellenállási Mozgalom minden szervezetének képvi­selője is. Khaled El-Fahum az ülés után úgy nyilatkozott, hogy az jelentős előrelépés volt a palesztin nép győzelme és harcának folytonossága szempontjából. A libanoni jobboldalprovokál A Jobboldali keresztény fegyveres alakulatok nem hagynak fel a provokációs tá­madásokkal, mert el akarják érni a feszültség újabb kiter­jesztését a libanoni főváros­ban. Az utóbbi napokban go­lyószórókkal és gránátvetők­kel intenzíven lövik az arab­közi békefenntartó erők állá­sait. Ezeket az akciókat a konzervatív „libanoni front” vezetőinek kardcsörtető nyi­latkozatai kísérik. Az arab­közi erők kivonását követelik és a harcok felújításával fe­nyegetőznek. Az ország déli részében az Izrael által támogatott, úgy­nevezett dél-libanoni felsza­badítási hadsereg osztagai újabb provokációkat követtek el az ideiglenesen ott állomá­sozó ENSZ-haderők ellen. Tá­madták a libanoni—izraeli határ közelében elhelyezkedő arabközi erő állásait is. Komszomol-nagygyűlés Moszkvában Ifjúsági nagygyűlésen és ünnepi felvonuláson emlékez­tek meg szombaton a Vörös téren a moszkvai fiatalok a Lenini Komszomol megalaku­lásának 60. évfordulójáról. A Lenin Mauzóleum mell­védjén foglaltak helyet az ünnepség díszvendégei. Közöt­tük Viktor Grisin, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, az SZKP moszkvai vá­rosi bizottságának első titkára és Borisz Pasztuhov, a Kom­szomol KB első titkára. A Komszomol jubileumával kap­csolatos rendezvényekre Moszkvába érkezett külföldi küldöttségek sorában ott vol­tak a magyar fiatalok képvi­selői is, dr. Maróthy László­nak, az MSZMP Politikai Bi­zottsága tagjának, a KISZ KB első titkárának vezetésével. Alekszandr Borcov, a Kom­szomol moszkvai városi bi­Ä hét három kérdése Élénkülő diplomácia Közelebb a SALT megvalósolásához — Szovjet—francia kapcsolatok — Erők új egyesítése Közel-Keleten zottságának első titkára a Szovjet Kommunista Ifjúsági Szövetség nevében mondott köszönetét a pártnak abból az alkalomból, hogy Vörös Em­lékzászlóval tüntették ki a a jubiláló Komszomolt. Ezt követően került sor a moszkvai fiatalok színpom­pás, vidám felvonulására. Dr. Maróthy László, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, a KISZ Központi Bizottságának első titkára szombaton Moszkvában láto­gatást tett Borisz Pasztuhov- nál, a Komszomol Központi Bizottságának első titkáránál. Átadta neki a Magyar Kom­munista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottságának üd­vözletét a hatvan éves Lenini Komszomolnak. Maróthy László magyarországi látoga­tásra hívta meg a Komszomol KB első titkárát. A meghívást Borisz Pasztuhov köszönettel elfogadta. A Magyar Kommunista If­júsági Szövetség küldöttsége Maróthy László vezetésével szombaton este hazaérkezett a Szovjetunióból. Szovjet—francia közös közlemény Eromiko hazaérkezett Megerősítette a szovjet— francia kapcsolatok „privile­gizált”, kiemelt jellegét, ugyanakkor pedig e kapcsola­tok ápolásának, sokoldalú fej­lesztésének fontosságát hang­súlyozta szombati sajtóérte­kezletén — szerdán kezdődött hivatalos látogatásának ered ményeit összegezve — And­rej Gromiko szovjet külügy­miniszter. Gromiko, a Szovjetunió kül­ügyminisztere párizsi látoga­tása alkalmából szovjet—fran­cia közös közleményt írtak alá. Ez megállapítja: a felek megerősítették elkötelezettsé­güket az enyhülés mellett. A Szovjetuniónak és Franciaor­szágnak meggyőződése, hogy el kell mélyíteni és fejlesz­teni kell ezt a politikát ab­ban a formában, ahogyan azt meghatározták a nemzetközi feszültség csökkentéséről szó­ló közös nyilatkozatban, ame­lyet 1977. június 22-én Rom- bouillet-ben írt alá Leonyid Brezsnyev, az SZKP KB £ő­HETTFO: Véget értek Gromiko és Vance moszkvai tárgya­lásai, — az amerikai külügyminisztert fogadta Leonyid Brezs­nyev is — Szíria megnyitotta iraki határait — Budapestre ér-' kezett Jörgensen dán miniszterelnök. KEDD: Asszad sziriai köztársasági elnök Bagdadba érkezett — Carter amerikai elnök üzenetben szólította fel az izraeli kormányt a különbéke-tervezet elfogadására. SZERDA Mota Pinto jogászprofesszort nevezték ki Portu­gália üj miniszterelnökévé — Giscard d’Estaing egynapos ró­mai villámlátogatása. Tárgyalt Andreotti miniszterelnökkel és kihallgatáson jelent meg a pápánál. — Carter elnök üj inflá­cióellenes programot hirdetett meg. CSÜTÖRTÖK: Üjabb mélypontra zuhant a dollár Frank­furtban és Tokióban. — Zavargások voltak Irán városaiban a sah születésnapján is. — Zsivkov bolgár és Mengisztu etióp államfő tárgyalásai Addlsz-Abebában. PÉNTEK: Szovjet—magyar kormányfői tárgyalások Moszk­vában. — Szadat egyiptomi elnök és Begin izraeli miniszter- elnök kapta a Nobel-békedijat. SZOMBAT: Gromiko külügyminiszter befejezte tárgyalá­sait Párizsban. — Hazarendelték a Washingtonban tárgyaló egyiptomi küldöttség vezetőjét. — Tüntetések baszkföldön, a spanyol alkotmány tervezete ellen. A hét legfontosabb esemé- *ye a moszkvai szovjet—ame­rikai külügyminiszteri talál­kozó volt. Mindenki azt fi­gyelte, hogy előbbre jutott-e ezáltal a SALT tárgyalássoro­zata. Ezt kővetően Andrej Gromi­ko Párizsba utazott Ottani tanácskozásai jó alkalmat szol­gáltatták a kérdés megvála­szolására: valóban lehűlés ta­pasztalható a szovjet—francia viszonyban? Ismét a Közel-Keletről ér­kezett számszerűen a legtöbb hír a héten: Szadat és Begin Nobel-békedíja, Asszad várat­lan bagdadi útja és megálla­podása az iraki elnökkel, újabb tűzharcok Bejrútban, harcias Tel Aviv-i kijelentések a te­lepülés sorsáról, stb.. Igazi fordulatnak mégis a szíriiai— iraki együttműködés felújítása látszik. Mi ennek a jelentő­sége? KÖZELEBB JUTOTT A MEGÁLLAPODÁSHOZ A SALT ÜGYE A MOSZKVAI KÜLÜGYMINISZTERI TA­lAlkozö után? ________ Gr omiko és amerikai kollé­gája két nap alatt összesen több mint 9 órát töltött a tárgyalóasztal mellett, ezt kö­vetően pedig Leonyid Brezs­nyev is fogadta Cyrus Vance-et Az idén ez már az ötödik szovjet—amerikai kül­ügyminiszteri találkozó volt, mindegyiken a hadászati fegy­verek korlátozásáról intézke­dő megállapodás kérdését tár­gyalták a legfontosabb téma­ként A SALT-tárgyalások állá­sáról tudósítani nem hálás feladat az újságíró számára. A hírmagyarázók a szűkszavú kommünikék jelzőiből próbál­nak következtetni előrehala­dásra vagy egy helyben to- pogásra. „Hasznos és kon­struktív”, ezek a jelzők szere­peltek a szovjet közlemények­ben a tárgyalásokról, az ame­rikai szóvivő még megtoldot­ta azzal, hogy az eszmecserék „szívélyesek és barátságosak voltak”. Vance külügyminiszter maga azt mondta, hogy a problémák nem olyan termé­szetűek, amelyeket a felek jó­szándékának kifejezésre jut­tatásával ne lehetne ésszerűen megoldani. Mindkét fél han­goztatta, hogy kész fokozni erőfeszítéseit a megállapodás gyors aláírása végett. Azt azonban senki sem akar­ja és tudja megjósolni, hogy ez a „gyors aláírás” még az év vége előtti megállapodást jelenti-e. A szovjet hírmagya­rázók felhívták a figyelmet, hogy a SALT egyben ameri­kai belpolitikai vitatéma is, s hogy november elején kong­resszusi választásokat tarta­nak az USA-ban. E választá­sok lezajlása után az amerikai elnöknek valamivel szabadabb keze lehet a tárgyalások irá­nyítására, egy megállapodás aláírására, vagy esetleg egy csúcstalálkozón a kézfogásra. VALÓBAN VOLT-E LE­HŰLÉS A SZOVJET- FRANCIA VISZONY­BAN? Gromiko szovjet külügy­miniszter párizsi látogatásá­nak végén az Elysée-palota szóvivője bejelentette^ hogy Valéry Giscard d’Estaing jö­vőre a Szovjetunióba látogat A szovjet—francia kapcsolatok fejlődését a legmagasabb szin­tű találkozók sorának folyta­tásával is biztosítani kíván­ják. A párizsi polgári sajtó az utóbbi időben gyakran cikke­zett arról, hogy a Szovjetunió és Franciaország között lehű­lés tapasztalható. Meglehet, hogy a rossz lelkiismeret dik­tálta ezeket az írásokat, ame­lyeknek a szerzői szinte egy­értelműen annak tulajdonítot­ták a Moszkva—Párizs vi­szonyban szerintük bekövet- kezet változást, hogv Francia- ország Afrika-politikája túl­ságosan aktív lett, méghozzá a Mobutu-féle rendszerek javá­ra. Ugyanekkor párizsi kor­mánykörökben arra hívták fel a figyelmet, hogy a két ország közötti kapcsolatok gaz­dasági alépítménye változatla­nul erősödik és szélesedik. A Guiringaud—Gromiko tár­gyalások most alkalmat adtak arra, hogy a két fél egyfor­mán hitet tegyen az enyhülé­si politika folytatása mellett a világban, s hogy a leszerelési erőfeszítések fokozása érdeké­ben új kezdeményezésekkel éljenek. Gromiko örömét fe­jezte ki amiatt, hogy Fran­ciaország befcapcsoiódik a genfi leszerelési tárgyalások­ba. Guiringaud újra emlékez­tetett egy európai leszerelési értekezlet összehívására vo­natkozó francia javaslatra. Természetesen más idősze­rű kérdések is napirenden sze­repelhettek a Quai d’Onsay-n, a két külügyminiszter eszme­cseréjén, így mindenekelőtt a közel-keleti kérdéscsoport, amelynek libanoni elemé Fran­ciaországot, a terület egyko­ri védnökét nagyon is érdekli. MI A JELENTŐSÉGE A SZÍRIA ÉS IRAK VI­SZONYÁBAN BEÁLLOTT FORDULATNAK? A „Szilárdság Frontjának” azaz a szadati megalkuvó po­litikát elítélő arab országok csoportjának leggyöngébb pontja az volt, hogy Szíria és Irak egymás közti viszonyát 1966. óta politikai, ideológiai, és személyi ellentétek ron­tották meg a libanoni szír beavatkozás óta pedig még a két szomszéd ország közös ha­tárát is lezárták. A héten látszólag meglepő, a stratégiai helyzetből azon­ban logikusan következő for­dulatra került sor. Szíria meg­nyitotta határát Irak félé, Asszad elnök pedig Bagdadba repült, hogy négy napon át tárgyaljon Al-Bakr iraki el­nökkel. A létrejött megállapo­dás a sokoldalú együttműkö­dés újrakezdését írja elő. A honvédelmi miniszterek pél­dául hozzálátnak kölcsönös védelmi szerződés kidolgozá­sához. Elég egy pillantást vetni a térképre, hogy érthetővé vál­jék: miután Egyiptom letette a fegyvert, Izrael egész kato nai súlyával északra, Libanon irányába és keletre Szíria (no, meg Jordánia és akár a távo­labb eső Irak) felé fordul. Ezt a nyomást látva, érezve, az arab vezetők már nem enged­hetik meg maguknak. hogy az ellentétek megosszák erői­ket, elválasszák őket egymás­tól. Ha most létrejön a sziriai— Iraki együttműködés, akkor ez katonai téren alaposan módo­sítja a Közel-Kelet erőviszo­nyait. Egyelőre diplomáciai vonatkozásban hoz újat: most már nincs akadálya annak, hogy november első napjai­ban éppen Bagdadban csúcs- találkozóra összeüljön a „Szi­lárdság Frontjá”-ban lévő va­lamennyi ország vezetője, ab­ból a célból, hogy meghatá­rozzák a Camp David-i kapi­tuláció elleni közös fellépés teendőit Pálfy József Szadat megváltoztatta szándékát Kamat Hasszán Ali tábor­nok, egyiptomi hadügymi­niszter és Butrosz Ghali ügy­vezető külügyminiszter nem tér vissza Kairóba, hanem Washingtonban marad, hogy folytassa a tárgyalásokat az izraeli—egyiptomi különbéke- szerződésről. Ezt James Car­ter, az Egyesült Államok el­nöke személyesen jelentette be a New York állambeli Buffalóban. Szadat egyiptomi elnök szombaton, szándékát meg­változtatva, lemondott arról, hogy Kairóba kéreti a Wa­shingtonban tárgyaló egyipto­mi küldöttség két vezetőjét —, fűzte hozzá Carter. Az amerikai elnök elmondotta, hogy Szadat az ő személyes közbelépésére döntött így. Carter ugyanis kérte az egyiptomi elnököt, „járuljon hozzá, hogy az egyiptomi kül- dött'ségvezetők Washington­ban maradjanak...” Nemzetközi sajtóvisszhang Egy méltatlan döntésről Vegyes érzelmekkel, kéte­lyekkel, túlnyomórészt ellen­érzéssel fogadta a világ a nor­vég parlament illetékes bi­zottságának azt a döntését, hogy az 1978. évi Nobel-béke- díjat megosztva Anvar Szadat egyiptomi elnöknek és Mena- hem Begin izraeli kormányfő­nek ítéli oda. A tőkés országok számos politikusa és sajtóorgánuma természetesen üdvözölte az ér­dekeiknek megfelelő lépést. Az egyértelműen lelkes ed ők mellett azonban a polgári — mindenekelőtt az angol — saj­tó egy része ugyanakkor a díj ilyetén történt odaítélését „félig” elhibázottnak tartja. „Szadat igen, de Begin mi­ért?” — vélekedik a londoni The Times. A nyugati sajtó egy — ki­sebbik — része egyértelműen elutasítja a norvég parlament illetékes bizottságának dönté­sét. Az arab országok első rea­gálása az elutasítás. Szíria és a Palesztinái Felszabadítási Szervezet első megnyilatkozá­saikban rendkívül élesen bí­rálták a két politikust indo­kolatlanul felmagasztaló dön­tést. titkára, a Szovjetunió Legfel­sőbb Tanácsa Elnökségének elnöke és Valéry Giscard d’Estaing, a Francia Köztár­saság elnöke, A külügyminisz­terek ismét megerősítették: a Szovjetunió és Franciaország fontosnak tartja, hogy az eu­rópai biztonsági és együttmű­ködési értekezlet valamennyi részvevője maradéktalanul tel­jesítse a záróokmányban foglalt ajánlásokat. Mindkét részről sürgető szükségszerűségnek tartják a fegyverkezési hajsza megszün­tetésére és a reális leszerelés elérésére irányuló erőfeszíté­sek aktivizálását. A külügyminiszterek — hangzik a közös közlemény — megelégedésüket fejezték ki tárgyalásaik eredménye fö­lött, és hangsúlyozták, hogy nagy jelentőséget tulajdoníta­nak a Szovjetunió és Francia- ország rendszeres politikai konzultációinak, mint eszköz­nek a vélemények és infor­mációk kicserélésére, a felek álláspontjának egyeztetésére az időszerű nemzetközi kér­déseket illetően. Leonyid Brezsnyevnek, az SZKP KB főtitkárának, a Szovjetunió Legfelsőbb Taná­csa Elnöksége elnökének meg­hívására 1979-ben Valéry Giscard d’Estaing, a Francia Köztársaság elnöke hivatalos látogatást tesz a Szovjetunió­ban. A látogatás időpontját a későbbiekben állapítják meg. Andrej Gromiko meghívá­sára Louis de Guiringaud francia külügyminiszter ugyancsak hivatalos látogatást tesz majd a Szovjetunióban. ★ Andrej Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, szovjet külügyminiszter a Szovjetunió párizsi nagykö­vetségén találkozott Charles Fitermannal, az FKP KB tit­kárával. A találkozón jelen volt Sztyepan Cservonyenko, a Szovjetunió párizsi nagyövete. ★ Andre) Gromiko, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a Szovjetunió külügy­minisztere, aki a francia kor­mány meghívására hivatalos látogatást tett Franciaország­ban, szombaton hazaérkezett Moszkvába. Zsivkov Adenien Todor Zsivkov, a Bolgár KP KB első titkára, a Bolgár Ál­lamtanács elnöke, etiópiai hi­vatalos baráti látogatása után, szombaton a Jemeni Népi De­mokratikus Köztársaság fő­városába, Aden be érkezett. k..C; • V'A1 v : i-v'-K'-'i’ • 77iTV7V r> A T~\ A T 71/T A Q A Népköztársaság Október 31-én a város utcá­in hömpölygő, a békét és a békés forradalmat ünneplő tö­meg mindenesetre úgy gon­dolta, hogy valami végleges és új kezdődik Magyarországon. S talán alig páran voltak kö­zülük annak tudatában, hogy milyen súllyal nehezedik a fiatal magyar demokráciára a „hogyan tovább” kérdése. A régi lerombolását milyen új építése követi? A rendszer romjai a készletet vagy a vé­get jelképezik? A tanácsta­lanságot, az elképzelések kü­lönbözőségét jól jellemzik Ba­bits Mihály szavai: „Micsoda forradalom ez? Polgári forra­dalom? Negyvennyolcas sza­badságforradalom? Naciona­lista? Vagy antinacionalista, forradalom, vörös forradalom, szocialista, társadalmi? Ma­gyar vagy emberi? Vagy ép­pen a bolseviki anarchia szel­lemének első és még álcázott kirobbanása a Rend palack­jából? Máshogyan látja min­den párt, máshogyan minden osztály, igazán mint egy va­rázstüneményt: mindenki a maga szíve szerint látja! És mindegyik mást is vár tő­le...” A hatalom jellege Persze, a hatalmon lévők azért tudták, hogy mit akar­nak. Helyesebben, hogy mit nem. Már közvetlenül a győ­zelem utáni órákban ezer ta­nújelét adta a mi 1918-as de­mokratikus forradalmunk an­nak, hogy mennyire a polgári talajon áll. A városban tízez­rével, az országban százezré­vel található fegyverek össze- szedése, a pacifikálás, a for­radalom befejezésének hirde­tése, a megálljt kiáltás, az ál­dozatok százait követelő kí­méletlen rendcsinálás, a né­pi öntevékenység lecsendesí- tése-leszerelése, egyszóval az addigi eredmények legalizálá­sa azonnal megindult. Bár ezek az eredmények egyenlő­re még a jövő ígéretei voltak. ,A kormányban részt vevő va­lamennyi erő egyetértett a magántulajdon fenntartásá­ban, a feudális akadályok töb- bé-kevésbé következetes le­bontásában, a formájában még tisztázatlan függetlenségben és a történelmi Magyarország területi integritása fenntartá­sának szándékában. Ügy vél­ték, hogy ezeket a célokat csak valamiiyenfajta nemzeti egy­ség összekovácsolásával érhe­tik el, s ezt a nemzeti egysé­ge1: demokratikus-polgári alapon látták — kül- és bel­politikai okok miatt — legin­kább megvalósíthatónak. Ezért vált jellemzővé, a kormány tevékenységére a kétfrontos harc és a kétirányú kegyoszto­gatás; az ellenforradalom és a forradalmasodó néptömegek elleni küzdelem ugyanúgy, mint a mindkét félnek, vala­mennyi osztálynak gesztuso­kat nyújtó politikai párttalan- ság, a döntésképtelen hatá­rozatlanság Maga Károlyi ír­ta. hogy „amit ez a kormány csinált, amolyan 50 százalékos egyezkedés volt a régi és az új rend között.” Dehát a hatalom polgári volt. s a kétfrontos harc nem egyforma eréllyel folyt, a csapások nem egyenlően osz­lottak meg: Találóan jegyzi meg Hajdú Tibor, a korszak történésze: „Ebbein a történél-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents