Pest Megyi Hírlap, 1978. október (22. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-01 / 232. szám

SiEMW "M x/unap 1918. OKTÓBER 1., VASÄRNAP MÚZEUMI HÓNAP Szekeres Erzsébet kiállítása Szolion FALISZŐNYEGÉK ÉS GRAFIKÁK Múzeumaink mindinkább a teljességre törekednék az ember és a természet, az ember, a termelés és a tár­sadalomtörténet bemutatá­sában. Nyitott múzeumokat akarnak, amelyek nem csu­pán tárolok, hanem élő, eleven intézmények. Attól élők, ha beleszólnak a mai ember életébe, ha minden történelemhamisítást és ha­mis párhuzamot elkerülve válaszolnak a mai ember kérdéseire! — hangsúlyoz­ta Pozsgay Imre kulturális miniszter, az országos mú­zeumi és műemléki hónap idei rendezvénysorozatának szombati, szekszárdi meg­nyitóján. Pozsgay Imre elismerés­sel szólt a muzeológusok és a műemlékvédők szoros együttműködéséről, amely­nek eredményeként helyre­állították a sárvári Nádas- dy-várat, megújítják a ta­tai várat, folytatják, a vi­segrádi vár rekonstrukció­ját, fokozottan törődnek többek közt Sopron, Kő­szeg, Pécs, Mosonmagyar­óvár műemlékeivel. A kiállítás megnyitásán dr. Koczogh Ákos művészettörténész, Szekeres Erzsébet és Lorczus Gézáné múzeumvezető. ' í. ____, Halmágyi Péter felvétele | A megnyitó beszéd után s a miniszter kitüntetéseket = adott át. A múzeumi hónap együk számottevő eseményeként nyílt meg tegnap délután Szo­bán, a Börzsöny Múzeumban a Gödöllőn alkotó Szekeres Erzsébet faliszőnyeg- és grafi- kakiállitása. A művész új tár­lata ismét tanúbizonyság arra, hogy ezer gyökérrel él a nép- hagyomány okban. Barinkai Oszkámé, a megyei pártbizottság titkára nyitotta meg a tárlatot Értékelve a művész pályafutását amely viharos gyorsasággal jutott el az amatőrök szárnypróbálga­tásaitól, az egyéniséget kifeje­ző művészi formanyelv kiala­kulásáig — Szekeres Erzsébet szün­telenül alakuló, mélyülő élet­műve előttünk változik — mondta megnyitójában a me­gyei pártbizottság titkára. — A kiállítás is dokumentálja, Népmesék, balladák nyomában GÖDÖLLŐ már a század­fordulón figyelemre méltó eredményt ért el a textilmű­vészetben szecessziós elemek­kel. Ferenczy Noémi más esz­mények alapján lett központi mérték, akár a franciáknál Léger és Lurcat. Üjabb és újabb osztódások következ­ményéként a tértextil lett ál­talánossá, a szőnyeg önmaga színes anatómiáját vállalja csupán, így és ezzel gyönyör­ködtet. Egy más irányú el­tolódás révén Szekeres Erzsé­bet a maga költői alkatával népmesék, népballadák nyo­mába eredt. Nem illusztrál, hanem azt az emelkedett álla­potot rögzíti, mely őt és álta­lában mindannyiunkat ér, ér­het e dús kincs megismerése közben. Amikor ilyen jellegű faliszőnyegeit és grafikáit néz­zük, akkor az eredeti „tiszta forrás”-t, a népköltészet ma­gaslatait érintjük, formáljuk magunkban élő energiákká. Ehhez a gyönyörködtető esz- méléshez sző fehér, kék, arany hidakat szekeres Erzsébet. Szekeres Erzsébet először gödöllői tájakat festett, aztán műfajt váltott, hogy megta­lálhassa önmagát Ez a meta­morfózis olyan meseszőnyege­ket eredményezett, mely óvo­dáink esztétizálásának nagy lehetőségét rejtette magában. Ekkor érte Szekeres Erzsébe­tet a döntő hatás. SZELLEMISÉGE, képzelete felfedezte Kallós Zoltán nép- ballada-gyűjteményét Ez a kincs időzik benne, hűséges hozzá mert felnövelő világát lelte meg általa. Benne ta­lálta meg örökségét és távla­tait Ahogy a népköltészeti alkotások termő továbbélését az újabb és újabb változatok jelentik, Szekeres Erzsébet szőnyegeit is annak tekint­hetjük, egy új variánsnak, mely a nép közösségi költésze­tét alakítja képpé. Űj értel­met ad az Égig érő fa szem­mel is követhető színes nyúj­tózásának, az emberi szárnya­lást is szimbolizáló madarak­nak. Új képnyelv ez, a színek, formák sallangtalan, kristály- tiszta forgalmazású nyelvjá­rása. Jellé érlelt látvány idézi a múló világ drámáját — Kádár Kata, Szűcs Mari, Rózsa Sán­dor és a cséplőgépbe esett lány nehéz történetét Nem­csak ábrázolja a népballadák üzenetét a Tizenkét kőműves és a Három árva nyomasztó légkörében, hanem a színes szálak öltésével, habos tiszta­ságú rojtokkal, kék porcelán­gyöngyökkel fel is oldja a tra­gédiát Ez Szekeres Erzsébet művészetének titka és varázs­lata, hogy szőnyegeiben nem a múltat, nem a terhet, nem a szakadékot látjuk, hanem a termő, gyógyító szépség erejét EGYÜTT dolgozik édes­anyjával Ketten kivitelezik a Szekeres Erzsébet megálmod­ta Kallós-ösvényeket Édes­anyja az a névtelenségbe rej­tőző szolgálat, aki a ballada sorait papírra, lenre írja, aki társa és szövetségese Szekeres Erzsébet munkáinak. Munka és művészet társul egymáshoz a rendezett for­mákban, ahol a fekvő figura fölött egész sor álló alak — betyár, szarvas és a mindent betöltő növényi lendület ter­jeszkedik. Szekeres Erzsébet ifjúsága Gödöllőhöz kötődik. Ott járt általános és középiskolába, egyetemre. Mezőgazdasági mérnök és iparművész egy személyben, aki önálló kiállí­tással szerepelt Aszódon, Száz­halombattán, Nagytarcsán, Gödöllőn, Nyíregyházán és többször Budapesten is. Meg­nyitói olyan események, me­lyek új és új műbarátokat nevelnek szerte az országban. ALKOTÓ szorgalma állandó terjedés előre, s minden bi­zonnyal hozzálát még szerve­sebben Gödöllő környéke nép- költészeti forrásainak képi fel­derítésével, Annyi és annyi feladat vár rá. Az, hogy mese­szőnyegeikkel is foglalkozzon újra, s ezek kerüljenek Pest megye óvodáiba. Az, hogy népballadákat kísérő grafikái, szőnyegei jussanak el Nagykő­rös, Cegléd, Ráckeve, Szent­endre, Vác középfokú iskolái­ba S még valami. Nagyon szép gesztus lenne, ha Szeke­res Erzsébet újabb kiállítását valahol Debrecenben, Szege­den vagy a gödöllői egyetemen az a Kallós Zoltán nyitná meg, aki a maga gyűjtő tevé­kenységével Szekeres Erzsébet képi, emberi fejlődéséhez leg­inkább hozzájárult. Losonci Miklós hogy alkotó képességének tető­pontjára érkezett Az elismert közéleti ember, az asszony, a megbecsült személyzeti osz­tályvezető, a kerepesi Szilas- mente Termelőszövetkezetben nap mint nap bizonyítja: éle­tében és művészetében is érti a kor követelményeit Képes új módon kifejezni bonyolult világunkat, személyes sorsot vagy az emberiség nagy tör­ténelmi kérdéseit S ez az egységteremtése a példaadó. A közügy és a személyes bol­dogság gazdag, egymást segítő kiteljesedése. Az ünnepélyes megnyitáson részt vett Tóth Albert, a váci járási pártbizottság első titká­ra, valamint Barát Endre, a Pest megyei pártbizottság osz­tályvezetője A kiállítótermet zsúfolásig megtöltő közönsé­get dr. Koczogh Ákos művé­szettörténész kalauzolta a fali­szőnyegek és grafikák világá­ban. Kr. Gy. Tv-stdbok munkában • Mozgalmas október itthon, s a határokon túl A televízió stábjai nyolc tévéműsort forgatnak október­ben a stúdiókban és külső helyszíneken. Várpalotán készül a Mozgó világ című folyóirat tévémel- léklete, amelyben bemutatják Bartha Szabó József Szól a gong és elindulok című. a VIT pályázaton díjat nyert novelláját A Nyitott könyv következő adásában bemutatják Barabás Tibor: Török daráló című kö­tetét, amely családi és élet­rajzi emlékeket köt csokorba. Ismeretlen pálosrendi szerze­tes írta azt a farsangi játékot, amelyet 1765-ben diákok és a színimesterségben járatos ta­nárok adtak elő egy sátoralja­újhelyi templomban, ezt Hor­váth Jenő rendezésében vi­szik most képernyőre. Képernyőre kerül Mátyás király és a gyevi bíró közis­mert anekdotája is, Fejér Ta­más rendezésében. Tyimofej Szolwlov: Nehéz választás cí­mű művéből Mihályfi Imre forgat tévéfilmet a Szovjet­unióban és itthon. Ma: zenei világnap Az UNESCO Nemzetközi Zenei Tanácsának határozata alapján immár negyedik al­kalommal ünnepli október 1- én a zenekedvelő népek kö­zössége a zenei világnapot. Fontos szerepe van a világ­napnak. A zene varázslatos lehetőségeire hívja fel a fi­gyelmet, mert a zeneművészet összekötőkapocsként népeket, országokat fűz egybe, korunk legégetőbb, legnagyobb gond­ját, a béke utáni vágyat su­gározva. A zene azonban csak úgy töltheti be maradéktalanul szerepét, ha értő és érző kö­zönségre taláL Ezt a közönsé­get fel kell nevelni. Kodály Zoltán mondta: „Utóvégre le­het élni zene nélkül is. A sivatagon át is vezet út. De mi, akik azon fáradozunk, hogy minden gyermek a ke­zébe kapja a jó zene kulcsát, s vele a rossz zene elleni ta­lizmánt, azt akarjuk, ne úgy járja végig élete útját, mintha sivatagon menne át, hanem virágos kerteken.” Pest megye talán jogosan büszkélkedhet, hogy a kodályi elvek érvénye­sítésében komoly eredménye­ket ért el. A zeneiskolák szé­les hálózata teszi lehetővé, hogy felnőjön egy olyan'nem­zedék, amelynek már termé­szetes közege lesz a muzsika világa és magas színvonalon igényli a jó, tartalmas zenét. Az iskolai énektanításnak, a zenei nevelésnek hatalmas szerepe van a humán művelt­ség kialakításában. Zenepeda­gógiánk iránt világszerte egy­re inkább nő az érdeklődés. S az- iskolai oktatás révén eljut a felnőttekhez is a zene; egy­részt az új nemzedék már ze­neileg műveltebb lesz, más­részt az éneklő, zenélő gyer­mekek közvetítésével közel kerül a szülőkhöz is a muzsi­ka. *■ A zenei világnap tiszteletére a Pest megyei zeneiskolák nö­vendékhangversenyeket tarta­nak, ahol a kis muzsikusok már a kodályi zenepedagógia sikerét bizonyítják, azt, hogy a muzsika minden gyermek­hez közel áll, A Magyar Zeneművészek Szövetsége és a Kórusok Or­szágos Tanácsa hét hangver­senyt rendez október 1-én, az 1978-ban nemzetközi verse­nyeken és fesztiválokon díjat nyert kórusok részvételével. Ezek egyike a váci Madách Imre Művelődési Központban lesz az Építők Szalmás Piros­ka Vegyeskara, a Gutenberg Leánykar, a Szolnoki ÁFÉSZ Kodály kórusa és az OKISZ Erkel Ferenc Művészegyüttes vegyeskara fellépésével. Hajós Anna Új ifjúsági klub Veresegyházon A műútról letérve néhány perces gyaloglással érhető el a veresegyházi művelődési ház, és a föléje magasodó if­júsági ház. Ez a két rokon intézmény hivatott a község közművelődési feladatainak megoldására. Az utóbbi azon­ban átmenetileg iskolaként működik. Pedig az épületbel­ső beosztása az eredeti ren­deltetésének megfelelően in­kább a klubfoglalkozásoknak TV-FIGYELŐ Csákányi VMszekció — ez annyit tesz, mint élveboncolás. Átvitt értelemben pedig olyas­féleképp is használhatjuk, hogy önfeltárás; a lehető legőszintébb, legkeményebb megnyilatkozása valakinek. Egy ilyen viviszekciónak most, csütörtökön este a tv- nézők is tanúi lehettek. Csá­kányi László színművész, tép­te fel portréműsorában hosszú és zegzugos művészpályájának félig behegedt sebeit, s mond­ta, el, mikor, hol érték ezek az immár soha meg nem gyógyuló sérülések. Igen, ő annyi kedves és hangulatos szerep eljátszója, a doktor­uras sláger népszerű eldaloló- ja, a szinkronizálások elma­radhatatlan közreműködője sokszorosan megbántott, kese­rű valaki. Az, mert az igazán nagy szerepek rendre elkerül­ték, a klasszikus írók darab­jaiból mindig kihagyták, s te­hetségét valójában soha nem tudta kedve szerint kivirágoz- tatni. Ügy vetődött színházból színházba, társulatból társu­latba, hogy itt is, ott is csak a jó hasznosítható sikerembert, az ügyes végszavazót keres­ték benne. A róla kiformáló­dott kép is ilyen lett: Csáká­nyi a iciskedves, Csákányi — a színházak tájékán mondo­gatják így — a slemil... Most aztán — hála érte Tóth Erika szerkesztő-riporter­nek — megtudhattuk, hogy mennyire nemcsak kiskedves és mennyire nemcsak slemil az a Csákányi. Elszoruló to­rokkal figyelhettük mind ne-“ hezebb szívvel elmondott ma­gyarázkodását, s győződhet­tünk meg róla, hogy a vígjá­tékok és bohózatok örökös résztvevője micsoda kemé­nyen ítélkező, önmagát ízről ízre ismerő ember. Pályájának mérlegét meg­vonva aztán el is játszott egy nagyon neki való darabrészle­tet, leányával, Csákányi Esz­terrel. Ebben a Saroyan- drámában tényleg azt adta, amire képes! Egy feledhetet­len portrét állított elénk: a kiégett, az alkoholgőzben a múltját idézgető ember töké­letes alakját formálta meg szinte minden színészi eszköz nélkül, a leírtakat a legesleg- belülről átérezve. A váratlan ajándékként a képernyőre került összeállítás ezzel a jutalomjátékkal lett teljes. Bárha most már azok is megbizonyosodtak volna Csákányi tehetségének érté­keiről, akik mindeddig csak az amúgy tényleg aranyos-bá­jos slemilségében bíztak... Bodnámé. Alig harmincéve­sen írta meg ,Németh László Bodnámé című drámáját, amely — Így mondja az iro­dalomtörténet— a Horthy-kor- szak magyar falujának egyik robbanó feszültségű problé­máját, a parasztság és a be­lőle származó értelmiség el­lentmondásos kapcsolatát vit­te színre. Most, hogy a budapesti mű­vészeti hetek keretében a tv- nézők is megismerkedhettek ezzel a valóban erős társa­dalmi töltésű, feszes szerkeze­tű, míves magyarsággal meg­szövegezett, igen hatásos sze­repeket kínáló darabbal, tu­domást szerezhettek az ifjú író elszánt törekvéséről, hogy — János és Péter konfliktu­sán keresztül — az általa oly jól ismert vidéki élet forron­gását, a Bodnár-féle famíliák­ban felgyülemlett indulatokat bemutassa. S nemcsak a meg­ismerkedés szintjén találkoz­hattunk e drámával, hanem — köszönet érte Adám Ottó értő rendezésének — igazi él­ményként fogadhattuk ma­gunkba a rendre remeklő szí­nészek játékát. A címszerep­lő, Sulyok Mária különös am­bícióval formálta meg Bodmár- né anyafiguráját — legemlé­kezetesebb perceit talán a da­rabot lezáró nyomozási jele­net hímelésében-hámolásá- ban nyújtotta —, de ugyanígy színházi értékű, igazi feladat­ként vállalt játékot kaptunk a többiektől is. Értékes, fölka­varó, szép tv-s este volt! Akáca László kedvez, azaz optimális lehe­tőséget biztosít a különböző szekcióknak. Elvben. Hely híján Ä művelődési házban Is nagy a zsúfoltság: szakkörök (barkács, fotó), a szakklubok (fiatal utazók, nyulászok, ser­téstenyésztők) és alkotó cso­portok (kórus, népi tánc, iro­dalmi színpad) helyiségigé­nyén kívül a község társa­dalmi szervezeteinek szük­ségleteire is tekintettel kell lenni. A sok rendezvény miatt nem tudják biztosítani, hogy az egyes csoportok mindig ugyanazokban a helyiségek ben tartsák foglalkozásai­kat, és az is gyakori: a meg­beszélt időpontok ellenére át kell engedni a helyiségeket más csoportoknak. Az állan­dó teremihiány miatt az ifjú­sági klub a hontalanság vál­ságos éveit élte át Első otthonteremtési erő­feszítésüket az előtérkísér­letet, félsiker koronázta. Egy évvel ezelőtt a művelődési ház galériájából és előteré­ből alakítottak ki társalgót. Amikor délelőtti órákban ott­jártunk; kihalt volt az épü­let. Üres a büfé, senki sem ült a társasjátékokkal fel­szerelt színes asztalkák mel­lett, amelyektől karnyújtás­nyira függ a fali polcon a na­pi sa jtó. Látszólag ezek a kö­rülmények alkalmasak zene- hallgatásra, újságolvasásra, beszélgetésre, vagy kis mű­sorok rendezésére. De az ott­honosság menten odalesz, mihelyt megindul az élet, a jövés-menés átjáróházzá vál­toztatja a klubhelyiséget nem jöhet létre a közösség­teremtő meghitt hangulat sem. Nos. a veresegyházi ifjú­sági klub a nehézségekkel is birkózva részt vett tavaly A mi miágunk pályázaton, ame­lyen kiváló címet nyert En­nek ellenére azt kell monda­nunk, hogy a klub csupán most van születőben, még bi­zonyítani kell életképessé­gét A kiváló címmel együtt­járó 30 ezer forint mellé a megyei klubtanács további 20 ezer támogatást adott, és így társadalmi munkában fel­építhetik végre saját helyi­ségüket. Az új otthon a mű­velődési ház felesleges ka­zánháza lesz, amelyet a köz­ségi tanács bocsátott rendel­kezésükre. Építenek maguknak A két intézmény közös ud­varáról nézve meglehetősen furcsa látványt nyújt a jö­vendő klubhelyiség. Az épü­letek között, valahol közép- tájon. bújik meg és az udvar szintjénél alig magasabb ab­lakain át egyelőre csak rom­halmazt látunk. De a mun­ka megkezdődött Az új klub tulajdonképpen kicsinyített mása lesz a régi tartózkodá­si helyüknek: egy szoba, ap­ró előtérrel és galériával Az átépítési és berendezési költ­ség előreláthatólag megkö­zelíti a 100 ezer forintot, s a még hiányzó 50 ezret a fia­talok társadalmi munkájuk­kal teremtik elő. Felépül hát az új pinceklub, de nem 02 elzárkózásra és nem az elsza­kadásra, hanem a kis közös­ség kapcsolatteremtési szín­terének. A klubvezető. Ko­vács Erzsébet szerint itt vég­re megszűnnék a közös tevé­kenységet gátló tényezőit, s nem kell attól tartaniuk, hogy füstbe mennek programjaik. Aktivizáló, alkotó A községi közművelődés megszervezésében jelentékeny szerepet játszik Pásztor Béla tanácselnök, aki nemcsak az anyagi források lehetőség szerinti biztosításával. ha­nem az állandó törődéssel, öszt önzéssel is-segít. — A klubvezetők hozzá­értése és lelkesedése rendkí­vül fontos a kis közösségek életében — mondta a tanács­elnök. — Ezek nélkül az egész tevékenységük felszínes, lát­szólagos marad. Ezért beszél­nek néha még most is a klub­mozgalom válságáról. Ügy gondolom, hogy csupán arról van szó: a klubmozgalom még nem alakította a sajá­tos, társasági-közművelődési formákat. Tudomásul kell venni, hogy a fiatalok igé­nyeinek, érdeklődésének fej­lődése következtében a húsz évvel ezelőtti formák elavul­tak. Például az elszigetelődött pinceklubok valószínűleg fel­bomlásra vannak ítélve. — Egyedüli életképes for­mának az aktivizáló, alkotó programokat megvalósító klubközösségeket tekinthet­jük, amelyekben alapvető összefogó erő a közös mun­ka és a közösségi élményt teremtő szórakozás. A prog­ramoknak közvetlenül alkal­mazkodniuk kell a fiatalok mindennapi életritmusához, 9 túlhajtottság helyett a felsza- badultság érzését, a közösen eltöltött idő örömét kell ki­váltaniuk. Ezekhez az él­ményt adó együttlétekhez te­remt alkalmat a klub, ezért tulajdonítok nagy jelentősé­get az új helyiségnek, a min­dennapi elindulások és meg­érkezések színterének. A művelődési házból el­költözőben, az ifjúsági klub tagjainak most már egyre sürgetőbb az építkezés. Éri hető. hogy olyan lendületté kezdtek munkához, amely sr- ífféri: már az idén be is kö’ tözhetnek az új helyiségük be. ■ Papp Mária

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents