Pest Megyi Hírlap, 1978. október (22. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-26 / 253. szám

/ 1978. OKTOBER 26., CSÜTÖRTÖK Örömbe üröm Gyönyörű őszi napsütésben az elmúlt napokban avattak az általános iskolához közel eső sportpályát, a tápiósze- csői úttörők. Az ünnepélyes megnyitón Cseri József isko­laigazgató elmondta, hogy a diákok, a pedagógusok és á szülők nagyon sok társadal­mi munkával segítettek. Két nevet külön is kiemelt: Flak- ner István testnevelő tanárt és Hadrik József . gondnok munkáját. A pályát azonnal bártokba vették az úttörők. Szép tor­nagyakorlatokat láthattunk, majd Belovai István úttörő­vezető üdvözölte a két szom­széd község — Kóka és Tá- Plóság — úttörőcsapatait, akik közös sportversenyt rendez­tek. Sajnos, örömünkbe üröm is vegyül. Ezt a pályát a tá- piószecsői diákok időnként tanterem helyett is használ­ják. A községben ugyanis csaknem ezer • gyermek szá­mára mindössze tizennégy tan­terem van. Még a két műsza­kos tanítást is csak úgy ■‘ud- ják megoldani, hogy három­négy osztály tornázik, vagy gyakorlati foglalkozást tart a kertben. így a tantermeket felváltva 'használhatják. Bizony, irigykedve olvas­suk, ha valahol új iskolát avatnak. Tudjuk, hogy sok helyen szükség van új tan­termekre, iskolára és remény­kedünk, hogy a közeljövőben a tápiószecsői diákoknak sem kell a sportpályán tartózkod­niuk tanterem hiányában. Ofclla Sándor Tápiószecső Hideg a rendelő Szeptember elején nagy örö­münkre szép új orvosi ren­delőt adtak át Kiskunlachá- za peregi részén. A hűvös idő beálltával azonban az új ren­delőben még nem volt fűtés. Az elmúlt napokban három­hónapos kisfiámat vittem őr­ben, hanem a bojler és a vil­lanyvilágítás is. Szeretnénk tudni, mit szól­nának az illetékesek, ha az ő kisgyermeküket kellene ilyen körülmények között vizsgál­ni? Több peregi anya voshoz, s akkor tapasztaltam, hogy az új épületben nagyon hideg van. Ilyen körülmé­nyek között kellett a csecse­mőt levetkőztetnem, bár az ügyeletes doktornő a . saját hősugárzóját is beállította a váróterembe. A doktornő egyébként el­mondta. hogy többször tele­fonált már a községi tanács­hoz, valamint a szigetszent- miklósi költségvetési üzem­be — akik a rendelőt építet­ték —, de mindkét helyen csak ígéretet kapott. Nem­csak a fűtés rossz az épület­Bár a levél névtelenül érkezett, olvasóink nyilvánvalóan közérde­kű panaszát elmondtuk Szilasi Lászlónak, a szigetszentmiklósi költségvetési üzem vezetőjének. A panaszról tudomásuk volt, azon­ban hónapok óta hiába kerestek egy fontos alkatrészt, amire a fűtési berendezés működtetéséhez szükség volna. Hosszú keresgé­lés után az alkatrészt most (mi­kor a levél íródott?) megkapták, és mire lapunk megjelenik — az ígéret szerint — az orvosi rende­lőben meleg lesz. Az igazgató a levélben említett egyéb hiányos­ságok megszüntetését is megígérte. A Volán figyelmébe A közelmúltban, adták át a Volán 20. számú Vállalat szi­gethalmi főnökségének új forgalmi telephelyét. Ezzel egyidőben (teljesen) kicse­rélték a járműparkot és a régi autóbuszokat korszerű Ikarus 200-as járművekkel vál­tották fel. A főnökséghez tar­Vá/asz cikkünkre Az orvos megrovásban részesült Postabontás rovatunkban Kovács István olvasónk le­vele alapján riportot közöl­tünk egy elszomorító eset­ről. Olvasónk, aki budapesti lakos, és szigetszentmiklósi hétvégi házában töltötte Pi­henőjét, egyik délután lába- fején fájdalmat érzett és tía- gadást tapasztalt. Érthetően, felkereste a legközelebbi köz­ségi rendelőt, ahol az orvos­nak elmondta panaszát. A dok­tor — vizsgálat helyett — a következő kérdést tette fel: — Tudja-e, hogy magát in­gyenes orvosi kezelés, kizáró­lag a lakóhelyén illeti meg? — Ezután még néhány el­igazító kijelentés kíséretében lényegében befejezte a be­szélgetést. Levélírónk ezután azonnal Budapestre utazott, ahol a :örzeti orvosnál jelentkezett. \z megvizsgálta, mint a leve­léből kitűnik. Tetrán B-t írt fel neki. Az esetről lapunk híradá­sa nyomán a Pest megyei Ta­nács ráckevei Járási Hivata- 'énak egészségügyi osztálya ‘udomást szerezve értesített '/érmünkét, hogy a vizsgála­tot megindítja. Most az ügy­ben a következő levelet kap­tuk: Az ügyet a legnagyobb r.n- 1 ossággal kivizsgáltam, és az alábbi tájékoztatást közlöm: Miután megkaptuk — saj­nos, több hét után — dr. Ká- szonyi Katalin XI. kerületi szakorvosi rendelőintézeti kör­zeti orvosnő levelét, ennek a1 apján meg kell állapíta­nunk, hogy az elsősegély nyúl­ás elmulasztásának ténye de 'xre nem áll fenn, de ez nem áltoztat lényegesen a hely­zeten. — Dr. Ádám hajós kolléga ismételt meghallga­tása során belátta, hogy hi­bát követett el. részéről a vizsgálat nélküli elküldés fe­lelőtlenségnek minősíthető. — A területi elv hangoztatása vagy érvényesítése csak a V -- rektül elvégzett vizsgálat után jöhetett volna szóba. — Az illetékesekkel együtt hosz- szasan foglalkoztunk dr. /-iám Lajos körzeti orvossal az ügy kapcsán. Megítélésünk sze­rint dr. Ádám levonta a kon­zekvenciát. Határozott ígé­retet tett ilyen és hasonló esetek előfordulásának ki­küszöbölésére. Fiatal ember, egyébként jól képzett, hosz- szú idő kell még ahhoz, hogy élettapasztalatot szerezzen. A sajnálatos eset, reméljük, magatartásában döntő vál­tozást fog hozni. — A fegyel­mi eljárás során „megrovás”- ban részesítettük. A levelet dr. Bacsa Antal járási főorvos írta alá. ★ Ezzel végül is az ügy an­nak módja-rendje szerint le­zárult. A járási főorvos leve­léből láthatóan a vizsgálat válóban alapos volt. mert még a budapesti rendelőin­tézeti orvost is megkeres­ték. Valóban, de jure, azaz jog szerint a szigetszentmik­lósi orvos nem mulasztotta el az elsősegélynyújtást. És abban is igazat kell adnunk a járási főorvosnak, hogy ez végül is nem változtat a hely­zeten. De sajnos, még az sem változtat, hogy az orvos ön­kritikát gyakorolt, és — úgy tűnik — levonta a konzek­venciát. Mert az orvosi hiha (nem csak műhiba!) bármi­lyen utólagos sajnálkozás kö­zepette is, súlyos következ­ményekkel járhat. Szerencsé­re Kovács István esetében — akit ismét hangsúlyozzuk, meg sem vizsgált az orvos — ilyesmi nem történt. Végül pedig amiben, saj­nos, végleg nem érthetünk egyet, a levélben foglaltakkal — elismerve dr. Bacsa An­talnak, mint hivatali főnök­nek példásan körültekintő el­járását —, az a következő: Ádám Lajos orvosnak hosz- szú idő kell még ahhoz, hogy élettapasztalatot szerezzen. Ez a megállapítás, úgy érez­zük. bántó az életünkön, egészségünkön őrködő köz- tiszteletben álló orvosok egész társadalmára, akiknek zömét már ifjan is a felelősségtu­dat vitt az egyetem padjai­ba, és akiket egész éle'ükön át ez a nemes érzés vezérel. Mert rendkívül veszélyes még a felvetése is annak, hoey az ib'esféle élettapasztalatot va­laki mások egészségének, esetlen életének veszélyezte­tése órán szerezze meg. Mert akinél %z — az enyhén szól­va, emberi gyengeség — fenn­áll. az inkább az élet más vi­dékein igyekezzék ezt a ta­pasztalatot megszerezni. Mert a gyógyító munkában az ilyen tréning emberéletekbe kerül­het ... B. M. tozö legzsúfoltabb vonal a Szi- getszentmiklós és Csepel kö­zötti járat. Naponta több ez­ren utaznak erre és, bizony, gyakoriak a bíráló megjegy­zések. Legnagyobb probléma a zsú­foltság. Ä reggeli és délutáni csúcsforgalmi időben nem köz­lekednék elég sűrűn a jármű­vek. csak tízpercenként. így- aztán gyakran előfordul, hogy a sofőrök néhány megálló­ban már nem állnak meg, hi­szen az ott várakozók úgy­sem férnének fel az autóbusz­ra. Többször előfordul járat­kimaradás is, amikor a me­netrendben jelzett kocsi el sem indul a végállomásról. A több hely érdekében azt is javasolnám, hogy a csuk­lós buszokon szereljék ki a kalauznak fenntartott régi ülőhelyet, így több hely jut­na az utasoknak. Az. autóbusz­sofőrök magatartását azon­ban csak dicsérni tudom. Ami­kor idős ember, vagy kis­mama száll fel, azonnal ülő­helyet kérnek számukra. A végállomásokon kedvesen kö­szöntik az utasokat és este udvariasan elbúcsúznak. Bí­ráló és dicsérő észrevételei­met szeretném a Volán ille­tékeseinek figyelmébe aján­lani. Ifj. Váczi Károly Szigetszentmiklós Ismét a környezetünkről Sok szó esik manapság a környezetvédelemről. Ügy gondolom, hogy magunk is segíthetjük, óvhatjuk szűkebb környezetünk tisztaságát. Arra gondolok, például, — amit mostanában gyakran ta­pasztalok —, hogy az emeletes házak lakói egymás nyakába rázzák ki ablakukból, erké­lyükről a port és a szemetet, annak ellenére, hogy ezt ta­nácsi rendelet is tiltja. Az elmúlt napokban szemtanúja voltam annak is, hogy a Kossuth Lajos utcában a sze­metes kocsi nem tudott be­állni a házak elé, mert az autók eltorlaszolták az utat. Hosszú időbe telt, amíg a rakodó munkások (bár ez szabálytalan!) eltologatták az útból az autókat, hogy dol­gozni tudjanak. Ilyen és ha­sonló apróságokra figyelve, — úgy érzem — egymást becsüljük és környezetünket is védjük. Fekete Sándor Cegléd Búcsú tudósítónktól Személyesen alig-alig Ismer­tük. Egyszer-egyszer jelent meg szerkesztőségünkben. írá­saiból annál inkább kibonta­kozott rokonszenves, szerény, határozott egyénisége. Alig je­lent meg a Postabontás rovat tudósításai nélkül. Sokszor lapzártéig vártunk, legtöbb­ször nem hiába. Megérkezett a boríték, alsó sarkában Maczel- ka Tibor felírással, s mindig érdemes volt megvárni kéz­iratait Városának, Ceglédnek fá­radhatatlan krónikáísa, min­dennapjaink apró bosszúságai­nak éles szemű regisztrálója, csöndes, de kérlelhetetlen kri­tikus — sorolhatnánk vég nél­kül tulajdonságait de a leg­többet azzal mondjuk róla, hogy vérbeli tudósító volt Fájdalmas leírni egy ember­ről azt hogy volt. Nemcsak egyszerűen műit időt hanem valami végérvényesen lezár­tat befejezettet jelent ilyen­kor. Korán távozott el közülünk, ötvenhárom évet élt. Csodál­koztunk utóbbi hetekben, hogy ritkábban jelentkezik. Egyik utolsó levelében írta, hogy súlyos beteg, mostaná­ban kevesebbet fog dolgozni. Ennek ellenére sorra jelentek meg tudósításai. Utolsó kéz­iratának nyomdába adása előtt ért bennünket is a megrendítő hír. Szorgalmas, termékeny, ér­telmes életút zárult le Maczel- ka Tibor halálával. P. Z. Vigye máshová Zsiguli személygépkocsimat vizsgáztatás előtt javításra vittem az AFIT ceglédi ki­rendeltségére. A hibafelvétel és árajánlat annak rendje és módja szerint történt. Megál­lapították, hogy többek kö­zött ki kell cserélni a bal hát­só kerék csapágyát is. kértem a kerekek centírozását, amit 135 forintért vállaltak, és a hibafelvevő lapomra is beje­gyeztek. A kocsi határidőre él is ké­szült. Meglepetés csak átvéte­lekor, a számla áttanulmá­nyozása után ért. A raktári anyagkivételezési jegy tanú­sága szerint a csapágyat nem adták ki, de a cserét nyolc­van forintért felszámolták. Ezek után kétségessé vált előttem, hogy elvégezték-e minden javítást, ezért elvit­tem az autót egy kisiparos­hoz is. A kerekeket újra kel­lett centírozni. Felkerestem az AFIT átvevőhelyét a pana­szommal; ott azt mondták, hogvha nem tetszik a munká­juk, vigyem máshová a ko­csimat. Nem tehettem mást, minthogy megígértem, meg­fogadom a tanácsot. Panaszomat azonban — ta­lán kárpótlásként is — meg­írtam Önöknek, mert jó len­ne, ha az AFIT a vállalt mun­kát el is végezné és nem szá­molna fel fiktív munkákat Lengyel László l'M/' Cegléd Szerkesztői üzenetek \ Cs. S.-né, Gödöllő: Érdeklődtünk a gödöllői Áfésznél. Felvilágosítá­suk szerint elegendő mennyiségű palack áll rendelkezésre a tele­pen. Kérik, hogy panaszával ke­resse fel őket személyesen. B. P., Tököl: Utánajártunk gond­jának, panaszát továbbítottuk a posta illetékeseihez is. Válaszu­kig szíves türelmét kérjük. I. A., Gödöllő: örülünk, hogy hosszú idő után ismét jelentke­zett. Várjuk további leveleit is. Táppénz helyett egyelőre — igazolt mulasztás Ki gondoskodjon a gyerekekről? Tisztelt Szerkesztőség! Na­gyon felizgatott egy eset, s az ügyet az önök segítségével sze­retném tisztázni — írja leve­lében Babik Béláné ácsai ol­vasónk. S így folytatja: Adott egy család: két kis­gyerek, egyikük hatéves, isko­lás, a másik négyesztendős, óvodás. Csak édesapjuk dol­gozik, az édesanya háztartás­beli. Beteg, ezért meg kell operálni. Kórházba kerül, s a gyerekek magukra marad­nának, ha édesapjuk nem vi­selné gondjukat, nem főzne, mosna, vásárolna, nem indí­taná őket iskolába, óvodába. Mi mást tehet a férj, a kör­zeti orvoshoz fordul, s kéri: vegye őt betegállományba. Nincs más megoldás, a közel­ben senki rokon, ismerős... Az orvos azt feleli: betegál­lományba nem vehetem, leg­feljebb annyit tehetek, hogy igazolom a mulasztását a mun­kahelyének. A férj nem vitatkozik, iga­zolt mulasztása lesz... De tessék mondani, hogyan lehet, hogy ilyen helyzetben a férj, az édesapa részére nem jár betegállomány? Az embe­riesség szempontjait ilyenkor senki sem veszi figyelembe? Miből fog megélni ez a csa­lád, ha a feleség a műtét után esetleg sokáig nyomja az ágyat, s a férje kénytelen még rá is gondot viselni? Nem igazságos ez így!... Mosogatok, főzök, takarítok Megkerestük Babik Bélánét és segítségével testvére csa­ládját, melynek sajnálatos esetét tudomásunkra hozta. Az édesapa, Suhajda Miklós, a hernádi Március 15. Tsz lakatosa ezeket mondta: — Október 11-én kapott táviratot a feleségem a kór­házból, hogy van szabad ágy, befeküdhet műtétre. Tíz nap­ja történt ez, s éppen ma' jött haza. A távirattal ő ment a körzeti orvoshoz és kérte, hogy vegyen engem betegállomány­ba. Nincs senki, aki vigyáz­hatna a gyerekekre, Miklóská- ra és Annamáriára. A felesé­gem szülei, rokonai külföl­dön élnek, az én testvérem, édesanyám pedig más falu­ban, él, s egyébként is dol­gozik napközben. — Pedig sok munka van a gyerekekkel: reggelit adni, mosdatni, öltöztetni őket, ebé­det főzni — itt nincs a kö­zelben étterem — azután ta­karítani, bevásárolni, moso­gatni, a kislánnyal délután tanulni a következő napra, kimosni a szennyest, vasalni — ez mind rám maradt. — Az orvos pedig csak egy papírt ad, hogy ne igazolatla­nul mulasszak a munkahe­lyemről. Négyezer forint a fizetésem, így napi 120—130 forinttal kevesebbet kapok a jövő hónapban. Szerencsére van annyi, hogy valahogy megéljünk. Csak azt nem tu­dom, hogy mihez kezdenek, akik hasonló helyzetben több hónapig nem találnak megol­dást a gondjukra? ... Csak, ha beteg Következő útunk a körzeti orvoshoz, dr. Droppa László­hoz vezetett: — A gyermek 3 éves koráig az édesanyát 60 napra, az ezt követő három évben, tehát 6 éves korig, 30 napra lehet a jogszabály alap­ján betegállományba venni, ha a gyermeke beteg. Ez az úgy­nevezett gyermekápolási táp­pénz. Az apát csak akkor ve­hetem betegállományba. ha egyedülálló. — A jog tehát azt mondja: csak akkor, ha a gyermek be­teg. Arról nincsen szó a jog­szabályban, rendeletben, hogy táppénz illetné meg az apát, ha az édesanya kerül kórház­ba, s a gyerekek egészsége­sek. Amennyiben az orvos em­beri jószándékból megteszi, hogy kiírja ilyén esetben az apát, számolnia kell a jogta­lan táppénzbe vétel minden következményével. Ez bizony táppénzcsalás lenne... — Egyébként a hasonló ké­rések nem túl gyakoriak, évente 5—10 hasonló fordul elő körzetemben. Sajnos, adódhat úgy, hogy egyes csa­ládok ilyen ügyek miatt sú­lyos helyzetbe kerülnek. Kü­lönlegesen válságos helyzetben a SZOT Társadalombiztosítási Igazgatóságának joga, hogy esetleg az apának is folyósítsa a gyermekápolási táppénzt. Egy korábbi tapasztalatomból tudom, hogy három hónapig tartó huzavona után végül a Munkaügyi Minisztérium en­gedélyezte az apa táppénzbe vételét. Ezúttal kisebb műtétről volt szó, amely csak 7—10 napi kórházi ápolással jár, s ezért eleve nem tanácsoltam, hogy Suhajdáék kérjenek különle­ges elbírálást. — A véleményem egyéb­ként az, hogy sehol a világon nem biztosítanak annyi ked­vezményt az embereknek, mint hazánkban, s bizonyára a nép­gazdaság teherbíró képessége szab gátat annak, hogy ezeket a kedvezményeket még inkább kiterjesszék. Mindenesetre az a' legfőbb ilyen helyzetben, hogy legyen, aki gondoskodik a gyerekekről, amíg édesany­juk meggyógyul... Nincs törvényes lehetőség Több vezetőtől, szakember­től érdeklődtünk a SZOT Bu­dapesti és Pest megyei Társa­dalombiztosítási Igazgatósá­gán, s mindannyian megerősí­tették az orvos szavait: nincs törvényes lehetőség az apa táppénzbe vételére, ha a felesé­ge kórházba kerül is, csak a gyerekek betegsége esetén. S bár ők is megértették e csa­lád gondját — akár másokét —, nem találtak rá megoldást. De magánemberként olyan dolgokra hívták fel a figyel­münket, amelyeket ismerve, ha meg nem is szűnik a ha­sonló cipőben járó családok problémája, legalább enyhül. Csak néhányat ezek közül: Segíthet az iskola, a nap­közi otthon, vállalva a kisgyer­mek nappali felügyeletét, fog­lalkoztatását. Ugyanígy pél­dául az üzemi, munkahelyi óvoda, bölcsőde. Kivehet az apa fizetés nél­küli szabadságot, s kérhet szociális segélyt például a munkahelyén, a szakszervezet­től, vagy a helyi tanácstól. A segély persze nem jár, csupán adható. Akárcsak a méltányosság és a rendelke­zésre álló pénzbeli lehetősé­gek alapján a SZOT társada­lombiztosítási bizottságának anyagi támogatása, segélye. V. G. P.

Next

/
Thumbnails
Contents