Pest Megyi Hírlap, 1978. október (22. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-25 / 252. szám

1978. OKTÓBER 25., S2TERDÁ Az ünneplés másnapra marad Egy óra a dunavarsányi körzeti megbízottal Szombat este van, kihaltak a sötét dunavarsányi utcák. Csak a házak ablakaiból szű­rődik ki némi világosság, s néhány szórakozóhely nyitott ajtaján öimlik ki a fény. Ki így, ki úgy készül az estére. A legtöbben leülnek a tévé élé, baráti társaságok jönnek össze, mások elindulnak a kocsmák és a művelődési ház irányába. Este tízkor a rend­őr is elindul otthonról, noha jó oka lenne családi, baráti körben maradni... Feleljen a törvény előtt Kömíves György főtörzsőr­mester, a dunavarsányi kör­zeti megbízott tavaly január­ban került a községbe. Ké­sőbb ideköltözött családostul, letelepedett. Kömíves György­re nem a feljebbvalói hívták fel a figyelmünket, ő maga tette ezt meg — egy beszá­molóval. A rövid írás, amely a tanács végrehajtó bizottsá­gát tájékoztatta a közrend alakulásáról, sajátos hangvé­telű. A legtalálóbban úgy jel­lemezhetnénk, hogy közvet­len. Valahogy így kezdődik: amint megmelegedtem a községben... — Mit jelent az, hogy meg­melegedett? — Azt, hogy elkezdtem magam itthon érezni az em­berek között Az elődeim kö­zül egy sem lakott a község­ben. £n is Ráckevéról kerül­tem ide. Hamarosan rendes lakásom is lesz. Egyelőre, amint látja, nagyon szerény körülmények között élünk. — Számít az, hogy helyben lakik-e a körzeti megbízott? — Rengeteget! Csak így le­het igazán megismerni a la­kosokat — És megismerte őket? . — Az elődöm ellátott jó tanácsokkal, ö már elkezdte a jó kapcsolatok kialakítását. Eleinte többször észrevettem, hogy feszélyezi az embereket az egyenruha. Bátorítottam őket, beszélgessünk, a biza­lom legyen a kapocs lényege. — Elérte? — Azt hiszem, igen. Talán még túlságosan is jól sike­rült ... — Ezt hogy érti? — Tegnap este például ki­hívtak egy családi veszeke­déshez. Ismertem őket Az asszony már a gyámhatósá­gon is panaszkodott rám, hogy puhakezű vagyok. — Ez igaz? — Ebben az esetben? De­hogy. Az asszony azért dü­hös rám, mert ahogy ő mond­ja, nem fegyelmezem meg a részeges férjét — Mi az, hogy megfegyel­mezni? — Én is ezt kérdeztem. Azt felelte, meg kéne verni. Az ilyesmi nem létezik, ha vala­ki elkövetett valamit, felel­jen a törvény előtt. Tanácsot is kérnek — Fegyvere is, gumibotja is van. Ezeket még soha nem használta? — Használtam mind a ket­tőt. Ehhez tudni kell, hogy kmb-s csak húsz hónapja va­gyok. A fegyveremet azóta egyszer használtam. Egy it­tas vezetőt üldöztünk, engem is majdnem elgázolt, de ezt nem mesélem el, részletesen benne volt az újságban. An­nál az üldözésnél adtam le egy riasztólövést. A gumiibo- tot is csak egyszer használ­tam Dunavarsányban. A mű-, velődési házban egy gyerek nekiment a rendezőnek, erő­vel kellett kitenni a szűrét. — Vannak ellenségei? — Vannak. De tudják, hogy a rendőr nem ijedős. Egyszer üzenték, hogy elkap­nak a sötétben. Egy másik azt üzente, hogyha kiszaba­dul, felrobbantja a kocsimat Akkor még volt kocsim... De nem ezért járok ezzel a rossz motorral... — Miből áll a munkája? — Azt nehéz lenne össze­foglalni. Elmesélem egy na­pomat. Mondjuk, a tegnapit. Reggel hatkor Szigetszentmik- lósra kellett elővezetnem egy férfit. Nem fizette ki a négy­ezer forintot, amire a bíró­ság kötelezte. Utána egész nap a járási bűnügyesekkel dolgoztam, valami hat helyen voltunk kint, nem részlete­zem. Este, mikor hazaértem, a feleségem azzal várt, hogy családi botrányhoz hívnak. Este nyolckor végeztem. — Mindenki tudja, hol la­kik a rendőr? — Ha valaki nem tudja, az csak nagyvarsányi lehet. Ott nincs sok probléma. Itt, Kisvarsányban jól ismernek. Csütörtökön délutánonként van fogadónapom a tanács­házán, de ez nem jelenti azt, hogy itthon nem kereshetnek. Az idén itthon töltöttük a sza­badságunkat. De megfogad­tam, ez volt az utolsó eset, ez így nem szabadság. — Milyen ügyekkel keresik meg? — Mindenfélével. Tanácsot is kémek, sokszor. Sok minden belefér — Azt írta a beszámolójá­ban, hogy a KÉV és az erős­pusztai tangazdaság dolgozói példát vehetnének a Petőfi Tsz dolgozóiról. — A tsz-t erős kézzel ve­zetik, jól megszervezték a va­gyonvédelmet. Az itteni tsz- tagokkal nincs baj, se a mun­kahelyen, se az utcán. — Azt is írta, hogy az idén szeptemberig hatvan száza­lékkal kevesebb betörés volt az üdülőterületen, mint ta­valy szeptemberig. — Ezt az önkéntes rend­őröknek köszönhetjük. Sokat segítenek. Három csoportban harmincegyen vannak. A tsz- ben tizenegyen, most avatjuk! a tizenkettediket. A tsz fiatal j gépkocsivezetőjéről van szó, | ő maga akart belépni. A tsz I különben mindenben segít. A másik az ifjúsági csoport. Ök még kezdők, tíz közül nyolc nő. A harmadik a községi közbiztonsági csoport, járják az üdülőtelepet. Kaptunk már el gyanús alakot, terepszem­lét tartott éppen. Még a szó­rakozóhelyek ellenőrzését kell megszervezni: nem szolgál­nak-e ki fiatalkorút. — Azt is írta, hogy kitil­tottak a faluból egy nőt. :— Fiatal nő, elvált, a gye­rekét a kórházban hozták rendbe. A nő teljesen elzül- lött. Lopott, a boltban retteg­tek tőle, gyerekekkel, öregek­kel kezdett ki. — A beszámolóban java­solta, hogy egy alkoholista család gyerekeit állami gon­dozásba kellene venni. Ez is a munkaköréhez tartozik? — Sok minden belefér. De az igazság, hogy a pártbizott­ság és a tanács segíti a mun­kám. Holnap ünnep Amíg beszélgetünk, a leg­kisebb Kőmíves, a négyéves Gyuri az. apja térdét támaszt­ja, áhítattal lesi minden száj­mozdulatát. A felesége a vég­szóra toppan be, friss, ünnepi frizurával és a kislányuk­kal. — Mondtam már, hogy a feleségem ;s önkéntes rend­őr? — kérdezi Kőmíves György. — Gyuri keveset beszél a munkájáról, nem is kérde­zem. Hozzászoktam a hét év alatt, hogy sose tudom, hol van, mikor jön haza. Volt egy- pár veszélyes helyzete, mióta itt vagyunk. Amikor ügyes­ségre, de inkább észre volt szüksége. Este tízig még van egy kis idő, utána Kőmíves György szolgálatba indul. Pedig len­ne miért otthon maradnia. A fiának ez a negyedik szüle­tésnapja, ő maga másnap töl­ti be a harmincötöt és ma van a házassági évfordulójuk is. Az ünneplés másnapra ma­rad. H. E. Mat—47 Sikeres kísérletek az új gombaölő szerrel Hatékony új gombaölő szer előállítására fogott össze a Növényvédelmi Kutató Inté­zet és a Veszprémi Nehéz­vegyipari Kutató Intézet. Az új vegyületet a növényvédel­mi kutatók szintetizálták, s Veszprémben vetik alá bioló­giai és toxikológiai elemzé­seknek. A nagy hatású ve- gyüietből ugyancsak a veszp­rémi kutatók dolgozzák ki a gombaölő szert és gyártás- technológiáját. Kísérleti üze­mükben pedig olyan meny- nyiségben állítják elő, hogy az elegendő legyen az üzemi méretű próbához és a piac­kutatáshoz. Így a Mat—47 elnevezésű új szerves gomba­ölő szert, amely főleg a szőlő peronoszpórát pusztítja majd, már gyártási és piaci tapasz­talatokkal adhatják át a nagyüzemi előállításra vál­lalkozó ipari üzemeknek. Veszprémben egyébként ez már a harmadik olyan új szer, amelynek kis mennyisé­gű gyártására berendezked­nek, s a technológiai tapasz­talatok mellett a piaci lehe­tőséget is felmérik. Játszótér, társadalmi összefogással A szocialista brigádok az elsők Dunakeszi a várossá nyil­vánítás óta rohamléptekkel fejlődik. Sokemeletes lakóhá­zak, új üzletek nőnek ki úgy­szólván a földből. A lakóte­lepi házak között igyeksze­nek tág teret biztosítani a tervezők a gyerekeknek is. Ezt igazolja, hogy az Iskola úti tízemeletes ház előtt új játszóteret alakítanak ki az elkövetlcező időben. A 3500 négyzetméteres játszóteret övező kerítést a Dunakeszi Járműjavító József Attila és Asztalos János szocialista brigádjának tagjai készítet­ték el társadalmi munkában­A tervek szerint helyt kap itt labdarúgó- és kézilabdapá­lya, csúszda, homokozó, hin­ta. A biciklizést kedvelő gye­rekeknek körjárdát alakíta­nak ki. A játszótér építését társa­dalmi munkában segítik a szülők, a városbeli üzemek és intézmények szocialista brigád­jainak tagjai. Társadalmi munkájuk értéke előrelátha­tólag eléri a 200 ezer forin­tot. A játszótér tavaszra, a gyermekek nemzetközi évé­nek tiszteletére készül el­S. L. Új ízek a Budatejnél AZ ŐSZ ÉS A TÉL A KÍSÉRLETEZÉS SZEZONJA A törökbálinti Budatej fel­dolgozó üzeméből teherautók szállítják a tejet, a sajtokat, és a kedvelt jégkrémet az or­szág különböző vidékeire. Csemeték — faiskolából Háromszázezer gyümölcsoltvány árusítását kezdik meg október végén a Sasad Tsz törökbálinti facsemete telepén. A fákat budapesti középiskolások tisztítják meg a levelektől, majd a szakemberek ekével szántják ki a néhány év múlva termést hozó suhángokat. Rozsán Péter felvétele A budai járás községeibe naponta negyvenezer liter te­jet visznek Törökbálintról, amint Móricz László gyártás- technológus elmondta. Az öt­féle — vanília, csokoládé, puncs, rumosdió, meggy — ízesítésű jégkrémet már csak egy műszakban gyártják, mert az ősz beköszöntővel csök­kent a kereslet. Ezt a terméküket az egész országban ismerik, de főként a nagyvárosokba szállítanak belőle sokat a nyári hónapok alatt. Évi hatvan vagon ömlesz­tett sajtot készítenek külön­böző fűszerezéssel. Különleges gépsoron készí­tik a tizenhat napig is eltart­ható körözöttet és a gomolya- túrót, emberi kéz érintése nélkül. A jégkrémgyártásban csen­des őszi-téli hónapokat arra használják fel, hogy újabb ízeket, készítmé­nyeket kísérletezzenek ki, hogy a jövő nyáron már eze­ket is forgalomba hozhassák. Igyekeznek olyan termékekkel piacra lépni, amelyek szélesí­tik a tej- és tejtermékek vá­lasztékát, s egyszersmind megnövelik a vásárlási ked­vet a készítmények iránt. GRIGORIJ RIKLIN: idézeh/cíitcíó lt egyszer három Jegor. Bj' Egyikük — Jegor Petrovics ■1 bársony fotelban ült. A másik M-J — Jegor Ivanovics — egysze­rű széken koptatta a nadrág­ját. A harmadikról — Jegor Kuz- micsiról — később lesz szó. Jegor Petrovics a bársony fotel ma­gasságából szórta az aforizmákat. Jegor Ivanovics alatt remegett a szék az elragadtatástól, miközben a bársonyfotelre figyelt Jegor Ivanovics mindenhol és mindenkor végtelen buzgalommal idézte a magasan ülő ember kije­lentéseit A faliújságon, az értekezle­teken, az üléseken, sőt az egyszerű beszélgetések közben is folyton-foly- vást az első számú Jegorra hivatko­zott: „Jegor Petrovics így mondta..., ahogy Jegor Petrovics megállapítot­ta..., ezzel kapcsolatban Jegor Pet­rovics már megmondta...” A huszadik század gondolkodói és klasszikusai közül nem is ismert mást, vagy ha ismert is, nem ismer­te be. Például egy adott időszak aktuális problémái kerülnek szóba. Jegor Ivanovics biztosan beleszövi a Jegor Petrovicstól származó idézetet — A dolog világos, elvtársak. Nem hiába mondta meg világosan Jegor Petrovics: „Dolgozni kell, elvtársak, dolgozni 1” Jegor Ivanovics egy cikket ír a faliújságra az üzemi konyha hús­gombócának rossz minőségéről. Az alkotás lelkes sorokkal kezdődik: „A napokban Jegor Petrovics az alábbi magvas gondolatot ejtette ki: Az íz­letes étel mindig jobb, mint az íz­telen.” Az új típusú bútorok bevezetésé­ről szóló tanácskozáson Jegor Iva­novics a bársonyfotelből származó „világos kijelentést” idézte: — Ahogy Jegor Petrovics bölcsen kijelentette: „Nem a szék hátára kell támaszkodni, de az aktívákra és a tömegekre.” Jómúltkor a kollégák baráti be­szélgetése közben szinte könnyes szemmel mondta Jegor Ivanovics: — Nagyon tisztelem a mi Jegor Petrovicsunkat a mélyen szántó gon­dolataiért. A napokban valakivel te­lefonon közölt egy világos aforizmát: „Ember — ez büszkén hangzik!” Hogy így tudjon fogalmazni! — Elnézést Jegor Ivanovics, ezt Makszim Gorkij fogalmazta meg — világosította fel a titkárnő. — Biztos ön ebben, Marja Szem- jonova? — Pontosan tudom. Ezt Gorkij mondta. — Megengedem. ön Gorkijtól hallotta. De én Jegor Petrovicstól. És ő kiismeri magát abban a kér­désben, hogyan hangzik az ember. Hát így alakultak a kapcsolatok a fából készült szék és bársonyfotel között. De Jegor Ivanovics nyugodt élete hirtelen felbolydult. Nagy csapás ér­te. Jegor Petrovicsot leváltották. Ki­szórták a bársonyfotelből. Eltűntek a tökéletes aforizmák és a magvas gondolatok. Jegor Ivanovics belebetegedett. 'Idézetek nélkül maradt. Jegor Ivanovics az új főnökbe he­lyezte a bizalmát. Üj idézetekben re­ménykedett. Semmi vész — Jegor Ivanovics készen állt az idézetval- tozásra Tapasztalatból tudta: a főnökvál­tozás idézetváltozást is jelent. Az ügyes idézők mindig gondtalanul él­tek. Érzem, hogy most már megkér­deznék: de hol van a harmadik Je­gor? Rögtön válaszolok. Igazuk van, ideje szót ejteni Jegor Kuzmicsról is. Jegor Kuzmics Jegor Petrovics helyére ült. De Jegor Ivanovics re­ményeit nem váltotta be. Nem árasz­totta az aforizmákat. Nem szóra­koztatta a környezetét magvas gon­dolatokkal. És mindenképpen, Jegor Kuzmics egyre borzalmasabban viselkedett. Nem harsogott a szerénységről. Nem küzdött verejtékező arccal a bürok­ratizmus ellen. Ö maga volt szerény, és úgy viselkedett, mint egy hivatal­nok. Nem tartott „világos beszéde­ket”, szófukar volt, és nem beszélt a levegőbe. Mit tehet Jegor Ivanovics? Türel­mesen várt. Nem lehet, gondolta, hogy egy ilyen fontos ember meg­legyen aforizmák nélkül. Valamikor csak kicsúszik valami Jegor Kuzmics száján. És Jegor Ivanovics kivárta. Egy­szer valamelyik gyűlésen zaj támadt. Jegor Kuzmics tömören és világosan kimondta: „Csendet!” Többet nem mondott. Csupán egyetlen szót — „Csendet 1” Ez nem aforizma. De ebből a hét betűből, ha valaki ügyes, egész jó kis idézetet tud faragni. — Elvtársak! — mondta Jegor Ivanovics a szakszervezeti bizottság ülésén. — Szeretnék csatlakozni a mi kedves Jegor Kuzmicsunk rövid, de világos kifejezéséhez. Jegor Kuz­mics felkiáltott: „Csendet!” Bölcs ki­jelentés. Mindig csendben kell lenni. Erre tanít a vezetőnk. Megerősíti ezt a népi bölcsesség is: „Csendben egyél, tovább élsz”. Szerénynek kell lenni — a fűnél kisebbnek, a víznél csendesebbnek. Felhív ez az éber­ségre: „Csendesebben, egerek, kan­dúr van a tetőn!” Jegor Ivanovics egész héten az új idézetet lobogtatta. És a nyolcadik napon újra kapott valamit. Meghal­lotta, hogy Jegor Kuzmics egyik lá­togatójának azt felelte: „Holnap, holnap majd megoldjuk.” Jegor Ivanovics ezt a „holnapot” rögtön a szekere elé fogta: — Elvtársak, bízni kell a holnapi napban. Ahogyan Jegor Kuzmics ki­fejtette. „Holnap, holnap majd meg­oldjuk.” Nagyon világosan mondta. Ez csapás a panaszkodókra és a kis- hitűekre. A vezetőnk optimizmusra tanít, megerősíti a jövőbe, a fé­nyes holnapba vetett hitet Kövessük a példát: Holnap, holnap majd meg­oldjuk. A mikor Jegor Kuzmics minder­ről tudomást szerzett, hahó- tázni kezdett. Sokáig nagyon vidám volt. — Nagyon nevetséges — mondta. — Nagyon nevetséges, csak ne lenne olyan szomorú... (Fordította: Migray Ernőd)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents