Pest Megyi Hírlap, 1978. október (22. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-25 / 252. szám

A parlament őszi ülésszakának napirendjén Az oktatás és a közlekedés Mélykúti Attila, az MTI parlamenti tudósítója írja: A közoktatás és a közleke­dés életünkkel szorosan össze­függő két fontos területe ered­ményeinek és távlatainak meg­vitatását javasolta a kormány az október 26_án csütörtökön délelőtt 11 órára összehívott országgyűlésnek. Amennyiben a napirendet a képviselők el­fogadják, a közoktatásnak 13 éves, a közlekedéspolitikának pedig 10 éves, a fejlődést és a teendőket is jól érzékeltető, hosszabb időszakát tekintik át törvényhozásunk tagjai. Az oktatási miniszter 1965_ ben számolt be a parlament­ben az iskolákban folyó neve­lő és oktató tevékenységről, valamint a gazdasági és tár­sadalmi fejlődéshez illeszkedő elképzelésekről. Az országgyű­lés azóta újabb, a közokta­tásban dolgozók munkáját meghatározó jogszabályokat hozott. A képviselők 1969-ben fogadták el a szakmunkáskép­zésről szóló törvényt, később pedig megszavazták az ifjúsági S emmi baj az írott igazsággal. Az 1971. évi I. törvény — közismertebb nevén a „ta­nácstörvény” — 36. parag­rafusának (1) bekezdése így hangzik: „A tanácstagi munka a választók bizal­mán alapuló, megtisztelő közéleti tevékenység.” Való igaz, a megyében egyre több településen fordíta­nak nagy gondot arra, hogy a megbízatást megtisztelte­tésnek érezzék a tanács­tagok; a tisztségviselők, a végrehajtó bizottság illő fi­gyelemmel fogadja a ta­nácstagok észrevételeit, ja­vaslatait, súlya van annak, amit a tanácstag mond. Igenám, de az életben a feketébe, a fehérbe is ve­gyülnek más színek, azaz jó lenne, ha mindenütt így menne a munka, ilyen len­ne a stílus, de ezt nem ál­líthatjuk. Ahogy azt szin­tén nem, a tanácstag áldo­zatos tevékenysége megfe­lelő figyelmet élvez — mi több, ha szükséges, kellő támogatást kap — az il­lető munkahelyén. A har­madik üzemben tudakolom ugyanis, kik viselnek ta­nácstagi tisztséget dolgo­zóik közül, s válaszként zavart csend következik, majd bátortalan találgatás, talán... azt hisszük... Vé­gül a harmadik helyen be­csülettel megmondják: nem tartják nyilván, nem tud­ják, hiszen ez lakóhelyi, nem üzemi dolog. Nagyne- hezen kiderül, valamit a munkaügyi osztályok sej­tenek a megbizatásról, mert — ritkán — itt ad­minisztrálják azt a kikérő levelet, melyet a tanácsi testület küld, egy-két óra kedvezményt kérve tagjá­nak valamelyik napon, ha­laszthatatlan vagy máskor meg nem tartható ülés miatt. Persze, a munkaügyi osz­tály ... miért nem jutott eszembe, miért a pártszer­vezetnél meg a szakszerve­zeti bizottságnál tudako­zódtam...?! Valamit azért fölvillant némely kisebb közösség légköréről ez a felfogás és gyakorlat. Mintha az élet, a közéleti munka élesen ketté metsz­hető lenne; ez a munka­hely ügye. az meg a lakó­helyé, s egyiknek semmi köze a másikhoz. R övid fél esztendő alatt két tagja is elhunyt Tápiógyörgye község tanácsának, helyükre is­mét újak kerültek a tes­tületbe, ismét, mert nem ez volt az első változás az 1973-ban, tehát öt eszten­deje megtartott általános tanácstagi választások óta. Elhalálozás, egészségi álla­pot miatti lemondás, el­költözés, ilyen és hasonló indokok gyúrják át a tes­tület összetételét, kapcsol­nak be olyanokat a köz­életi tevékenységbe, akik addig ugyan segítői voltak a településen belüli felada­tok végrehajtásának, de nem hivatalos részesei. Csakhogy nem minden esetben könnyű megnyerni is a számításba jöhetőket a tisztségek vállalására. Akadnak, akik elzárkóznak, s érdekes módon nem azért, mert hiányzik belőlük, a másokért fáradozás készsé­ge, hanem mert — mint mondták — munkahelyü­kön nem veszik figyelembe K új terhüket, elvárják, ott továbbra is megtegyék mindazt társadalmi kötele­zettségeikként, amit ko­rábban. Ha csupán Tápiógyörgyén bukkanhatnánk arra, né­melyekkel szemben a mun­kahely szinte tulajdonjogo­kat formál, tarhatnánk ki­vételes esetnek, ami ugyan figyelmet érdemel, de külö_ nősebb meditálást, meghök­kenést nem, hiszen koránt­sem jellemző. Igenám, de ezzel rokon tapasztalatai vannak a városi tanácsnak Vácott, ahol megtörtént, a városi pártbizottságnak kel­lett közbelépnie a munka­hely pártbizottságánál, mert egész egyszerűen nem akarták megengednie), hogy a minden tekintetben alkalmas jelölt tanácstagi tisztséget vállaljon, mond­ván, akkor majd elhanya­golja az üzemen belüli tár­sadalmi munkáját.., özéletünk lényeges arányváltozásaira mu­tatott rá a Magyar Szocialista Munkáspárt XI. kongresszusa, amikor hatá­rozatában fölhívta a fi­gyelmet a lakóterületi tevé­kenység, s azon belül az államhatalmi, -igazgatási munka megnövekvő jelen­tőségére. Ennek természetes következménye, hogy foko­zódnak a követelmények azokkal szemben, akik a tanácsi testületekben vé­geznek nagyon fontos — s ha jól teszik dolgukat, akkor minden megbecsülést kiérdemlő — közéleti mun. kát, s ez igaz olyan érte­lemben is, hogy az új je­löltek esetén a korábbiak­nál nagyobb súlya van a képzettségnek és a tapasz­talatnak, a már eddig szerzett közéleti rutinnak. Ami egyenlő azzal — ha leegyszerűsítjük is a dolgok menetét —, hogy a munkahelyeknek le kell mondaniuk a társadalmi aktívák egy részéről, illetve kevesebb terhet rakhatnak azokra, mert számításba kell venniük — igen, kell — a lakóhelyi megbíza­tást. A megyében ez a fo­lyamat azért érdemel meg­különböztetett figyelmet, mert a munkahelyek több­sége olyan dolgozókat fog­lalkoztat, akik másutt lak­nak. bejárók, akiknek ott­honi környezetük lehet olyan fontos, mint a kenyérkere­setet körülfogó. S mert pontosan ebből támadnak viták, mert a tanácstagi tisztségre történő jelölés némely településen mind gyakrabban ütközik ilyen akadályokba, hajiunk arra a következtetésre, hogy túl szűk körben keresik az ak­tivistákat lakó- és munka­helyek. Ahogy följegyez­tem Vácott, osztozkodás megy, s nem keresés, terv­szerű nevelés. Holott ké­zenfekvő: a közéleti tevé­kenységre senki sem szü­letik, valamennyien tanul­tuk, tanuljuk azt. sikerek­kel és kudarcokkal tele­hintett útón járva. Az „osz­tozkodási” viták — áldat­lan viták — helyett in­kább erre kellene az ener­giákat fordítani. Azok föl­fedezésére, fokozatos be­vonására a közéletbe, akik szívesen vállalják a több­letterheket. akiknek szük­ségletévé válhat, hogy má­sokért cselekedjenek. Mészáros Ottó és a közművelődési törvényt. Rendszeresen élt ellenőrzési jogával a parlament kulturá­lis bizottsága: az elmúlt évek­ben többször is beszámoltat­ták az oktatás és a nevelés legfontosabb kérdéseiről a minisztérium vezetőit. A megyei képviselőcsoportok — az Oktatási Minisztérium vezető munkatársaival közösen — az elmúlt hetekben majd másfél évtized mérlegét ké­szítették el. A tanácskozást követően összeült az ország- gyűlés kulturális bizottsága, s a vitában felszólaló 11 képvi­selő mondatai is bizonyították: az oktatás fejlesztése az egyik leglényegesebb társadalompo­litikai kérdés. A leglényege­sebb kérdésben a képviselők véleménye összecsengett: a közoktatás folyamatos és tervszerű korszerűsítésével számos eredményt hozott az 1972-es központi bizottsági ha­tározat valóraváltása. És a sikerek mellé sorakoznak a fejlődésből adódó újabb teen­dőik: távlatilag a középiskolai oktatás általánossá tétele, va­lamint az oktatásnak a nép­gazdaság technikai, műszaki fejlődéséhez, az ágazatok vál­tozásaihoz való jobb alkal­mazkodása. Az őszi ülésszak második napirendjeként várhatóan az 1968-ban született közlekedés- politikai koncepció eddigi vég­rehajtását és továbbfejleszté­sének főbb irányelveit vitatják meg a „T. Ház” tagjai. A helyi tapasztalatokat a me­gyei képviselőcsoportok ugyan­csak összegezték, s a múlt héten a parlament építési és közlekedési bizottságának tag­jai sorakoztatták fel a jel­lemző tényeket. A vita résztve­vői szóltak a „füstokádó” gőz­mozdonyok örvendetes szám­űzéséről, a motorizáció, a közúti közlekedés viszonylag zökkenőmentes fejlődéséről. A felszólalók a hibákról sem hallgattak: régóta és idege- sítően akadozó a gépkocsik és rakodógépek alkatrészellátá­sa, bővíteni kell a szervizhá­lózatot, s a jobb vasúti szál­lításhoz is elkel a pályafel­újítás, a pályaudvarok korsze­rűsítése. A témakört az országgyűlés ipari bizottsága is megtárgyal­ta, hiszen a közúti járműgyár, tás kiemelt kormányprogram­ja, ..ikertestvére” a közleke­déspolitikai koncepciónak. PEST MEGYEI VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! S AZ MSZMP PEST MEGY J„. j'^nagsIapja XXII. ÉVFOLYAM, 252. SZÄM ÁB5A J5Ö FELI.Éli 1978. OKTÓBER 25., SZERDA Magyar—dán tárgyalások Kedden az Országházban megkezdődtek a magyar—dán hivatalos tárgyalások. A magyar tárgyalócsoport vezetője Lázár György, a Mi­nisztertanács elnöke; tagjai: Nagy János külügyminisz­ter-helyettes, Török István külkereskedelmi miniszterhe­lyettes, Szőke György, a Külügyminisztérium főosz­tályvezetője, Oláh József, ha­zánk koppenhágai nagykövete. A dán tárgyalócsoport ve­zetője Anker Jörgensen mi­niszterelnök; tagjai: Jörgen Gersing, a miniszterelnöki hi­vatal államtitkára, Hans Christensen, a külügyminisz­térium főosztályvezetője, Hen­ning Gottlieb, a miniszterel­nök külpolitikai tanácsadója, William Friis-Möller, a kül- ügyminisztérum főosztályve­zetője, Henrik Holger Haxt­hausen, a Dán Királyság bu­dapesti nagykövete. A szívélyes légkörben le­folyt tárgyaláson a felek köl­csönösen tájékoztatták egy­mást országaik helyzetéről, eredményeiről. Áttekintették a kétoldalú kapcsolatokat, mégvizsgálták a gazdasági­kereskedelmi együttműködés alakulását, s eszmecserét foly­tattak a fejlesztés további le­hetőségeiről. Szó volt a két ország műszaki-tudományos és kulturális kapcsolatainak további elmélyítéséről. fel­adatairól is. A tárgyaláson megvitatták a kölcsönös ér­deklődésre számot tartó nem­zetközi kérdéseket. Délben a Parlament Gobelin­termében a két miniszterelnök jelenlétében ünnepélyesen aláírták a kettős, adóztatás megszüntetéséről szóló ma­gyar—dán egyezményt. A do­kumentumot Vincze Jmre oénzügyminiszte--helyett’-, il­letve Henrik Holger Haxt­hausen írta alá. Anker Jörgensen és kísérete kedden délután Egerbe láto­gatott, Elkísérte útjára Ro­mánt/ Pál mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszter. Nagy János külügyminiszter-helyet­tes és Oláh József, hazánk dániai nagykövete. Anker Jörgensent Egerben, a megye; tanács székhazában Fekete Győr Endre, a Heves megyei Tanács elnöke fogadta és tájékoztatta a megye életé­ről. Ä dán vendégek ezt kö­vetően városnézésre indultak. Párt- és álhmi vezeték látogatásai Losonczi Pál, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, az Elnöki Tanács elnöke ked­den, Vas megyei látogatásá­nak második napján, Szom­bathelyen részt vett és felszó­lalt a megyei pártbizottság kibővített ülésén. A testület a megye mezőgazdaságának és élelmiszeriparának helyzetét, fejlesztésének további felada­tait vitatta meg. A megyei pártbizottság ülé­se után Losonczi Pál, Vas me­gyei látogatásának befejezése­ként, megtekintette a felújí­tott sárvári Nádasdy-várat, amelyben a város kulturális intézményei kaptak helyet. ★ Aczél György, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, BíihassnáBják a jó isiét Nem késnek a betakarítással a megye áüisni gazdaságai Általában egyenletesen, jó ütemben halad az őszi beta­karítás megyénk állami gaz­daságaiban, előbbre is tarta­nak az őszi betakarítással, mint a termelőszövetkezetek. Kihasználják a kedvező idő­járás adta lehetőségeket, szombaton és vasárnap is reg­geltől estig dolgoztak a földe­ken. Az Alagi Állami Gazdaság­ban már elvetettek 711 hektár búzát, 102 hektár rozsot és 158 hektár őszi káposztarep­cét, s ezzel tervüket teljesí­tették. A tavaszi vetések alá 1500 hektárt kell felszánta­niuk, s ennek eddig 25 száza­lékával végeztek. A gyümölcsöt szeptember vé­géig leszedték, s az alma nagy részét már él is küldték Cseh­szlovákiába. A termés a jég­kár és a fagy miatt sokkal gyengébb volt a tavalyinál. A 210 hektár szőlőből 166 hek­tárt szüreteltek le. Ügy ter­vezik, hogy 41 vagonnal ex­portálnak, 14 vagon csemege- szőlőt itthon értékesítenek, s a többiből pedig must, illetve bor lesz. A cukortartalom egyébként 14 fok fölött van, s ez kevesebb, mint az elmúlt esztendőkben. Burgonya, cukorrépa és zöldségtermesztéssel az Alagi Állami Gazdaságban nem foglalkoznak. Annál több gondjuk van viszont a kuko­rica betakarításával. A 689 hektár 30 százalékát már le­törték a gépek, de a nagy víztartalom miatt félbehagy­ták a munkát. Kukoricakom­bájnjaik most a kosdi Lenin Tsz tábláin dolgoznak. ' A Kiskunsági Állami Gaz­daságban a tervezett 1200 hek­tár őszi búzából 930 hektárt ve­tettek el, a 250 hektár cukorré­pából 195 hektárt szedtek föl, az 1120 hektár kukoricából pedig 640 hektárt törtek le. A kuko­ricát itt is szárítani kell. Minden kukoricabetakarító gépet a nagy víztartalom miatt ők sem tudtak munká­ba állítani, s így segíthettek a soroksári tangazdaságnak és a dabasi Fehér Akác Termelő- szövetkezetnek. Két kukorica­kombájnjuk most is a tsz tábláin dolgozik. Örömmel új­ságolták a Kiskunsági Állami Gazdaságban, hogy már ki­kelt a 300 hektár repcéjük. A Ceglédi Állami Tangaz­daságban is a kukorica beta­karítása a legnagyobb feladat. A 4051 hektárból eddig 2100-a+ szedtek le, takarmánykukori­cából 60 mázsás termésátlag­gal. A 300 hektár cukorrépá­ból már 270-et fölszedtek, s 300 mázsa fölötti a termésát­lag, a cukortartalom maga­sabb a korábbinál. A szőlő szüretelését késve kezdték meg, most a felénél tartanak. Az 570 hektár szőlőt jég és fagy pusztította, s a termés alig éri el a tavalyi felét. Az alma szedését már befejezték. Jól haladnak a szántással és vetéssel is. A 2286 hektár őszi vetőszántást befejezték, s az 5800 hektár mélyszántásból is 1300-at el­végeztek. A rozsot (790 hektá­ron) már elvetették. A búza 1050 hektáron került földbe, 200 hektár van hátra. Befe­jezték a silózást; 1100 hektá­ron 2400 vagon termést taka­rítottak be. Istállótrágyázási tervüket túlteljesítették, 736 hektár helyett 920 hektárra szórták ki a talajtápot. Az állami gazdaságok a ter­melőszövetkezetek többségé­hez hasonlóan az őszi betaka­rítási munkákban segítségre szorulnak. Az Alagi Állami Gazdaságban az alma szedé­sekor katonák, a szőlő szüre- telésekor pedig diákok dol­goztak. Vácott jelenleg is mintegy fél ezer kis- és nagy- diák szüreteli a szőlőt az ala­gi gazdaság tábláin. A ceg­lédiek viszont akaratlanul el­számították magukat. Több iskolával megállapodtak az előre rögzített időpontban azonban még nem volt sze­désre érett a szőlő. Most a honvédségtől kértek gyors se­gítséget, s jelenleg nyolcvan katonafiatal dolgozik náluk. Sz. P. a Minisztertanács elnökhelyet­tese kétnapos látogatást tett Somogy megyében. Hétfőn Kaposvárott rövid városnézé­sen vett részt, majd ellátoga­tott a kaposvári húskombi­nátba és az Egyesült Kapós- völgye Termelőszövetkezetbe. Kedden Aczél György a me­gyei vezetők társaságában felkereste a felújított Rippl- Rónai Emlékházat, s megte­kintette az ott kiáLlított alko­tásokat. Ezután a Tanítóképző Főiskolába vezetett az útja. A kétnapos program délután a megyei pártbizottságon meg­rendezett aktívaülésre! fejező­dött be, ahol Aczél György tájékoztatót adott ideológiai és kulturális életünk időszerű kérdéseiről. ★ Sarlós István, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára kedden és szerdán Veszprém megyé­be látogatott Kedden a megyeszékhelyein tájékoztatták a megye és a város politikai, társadalmi és gazdasági életéről, majd meg­tekintette az új lakónegyede­ket és felkereste a közelmúlt­ban átadott nyomdát. A Politikai Bizottság tagja szerdán Pápára látogatott Először a VBKM pápai E’.ekthermax gyáregységét ke­reste fel. A látogatás követ­kező állomása a pápai textil­gyár volt. Sarlós István szerda dél­után a pápai szocialista bri­gádok vezetőivel találkozott és folytatott eszmecserét. ./'".út . •KOZ ELET Gáspár Sándor, a SZOT fő­titkára kedden, a SZOT szék­házában fogadta a Spanyol Általános Munkásszövetség (UGT) küldöttségét, amely Luis Alonso Novónak, a szer­vezet országos titkárának ve­zetésével hivatalos látogatá­son tartózkodik hazánkban. Trautmann Rezső, az Elnö­ki Tanács helyettes elnöke és Miklós Imre államtitkár. ■ az Állami Egyházügyi Hivatal el­nöke — a II. János Pál pápa ünnepélyes beiktatásán részt vevő magyar küldöttség — hazaérkezett Rómából. Joshua Nliomo, a Zimbabwei Hazafias Front társelnöke a Zimbabwei Afrikai Népi Unió (ZAPU) elnöke a Hazafias Népfront Országos Tanácsa és a szolidaritási bizottság meg­hívására hazánkba érkezett Tanácstag

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents