Pest Megyi Hírlap, 1978. október (22. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-19 / 247. szám

1978. OKTOBER 19., CSÜTÖRTÖK ü;Pf W KSlimw 7 Munka védelmi vetélkedő A szigetújfalui művelődési házban nemrégiben munka- védelmi vetélkedőt tartottak. Tíz Álész, valamint a Pest megyei Élelmiszer és Iparcikk Kiskereskedelmi Vállalat, a Zöldért, a Hungarofruct, a Pest megyei Vendégiátóipari Vállalat, a Füszért három-há­rom tagú csapata vett részt a versenyben. Bíró Tamás, a Szakszerveze­tek megyei Tanácsa munkavé­delmi osztályának munka­társa volt a játékvezető. Sok érdekes és nehéz feladatot kellett megoldani a verseny­zőknek, és több vililámkérdés- re válaszolni. Az elérhető maximális pontszám 99 volt. Az eredményt Lőrincz Emimé, a KPVDSZ Pest megyei Bi­zottságának titkára hirdette ki: a Ráckeve és Vidéke Áfész csapata győzött 97 ponttal. Második a tápiószelei, és har­madik a Ceglédi Áfész csapa­ta lett, akik mindnyájan pénz­jutalomban részesültek. A ve­télkedő valamennyi résztvevő­je egyébként könyvjutalom­ban részesült. Asztalos Imre Szigetújfalu Ismét az óvodai gondokról A Pest megyei Hírlap szep­tember' 28-i számában Helyet keresnek a budaörsi óvodások címmel cikk jelent meg a Postabontásban. Sok budaör­si szülő olvasta érdeklődéssel ezt a riportot, hiszen tudtuk, hogy több száz óvodás korú gyereket nem tudtak felvenni a község óvodáiba. Mindenkit érdekelt, hogy mi lesz ezekkel a gyerekekkel. Megnyugodva . vettük tudo­másul az írásból, hogy a me­gye gyors segítséget nyújtott e«'. 120 személyes fáház-óvoda felépítéséhez. Mivel a kivite­lezést a helybéli költségvetési üzem vezetői és dolgozói vál­lalták, így tőlük is függ, hogy a helyet kereső óvodások egy része minél előbb otthont ta­láljon. A napokban értesültem ar­ról is, hogy október elsejétől a Béke téri általános iskola egy külön helyiségében iskolaelö- készítő tanfolyam indul. Az el­múlt tanév végén ugyanis Ö6z­Nagy élményt jelentett szá­munkra a szeptemberi baráti találkozás Suhl megye kül­dötteivel. Sok kedves össze­jövetel színhelye volt isko­lánk. Egyik alkalommal pél­dául úttörőcsapatunknak ho­zott szívélyes üdvözletét Suhl megye első úttörőtitkára és érdekes beszélgetést folytatott az úttprőtanács tagjaival. Együtt elevenítettük fel a nyarat, amit az NDK-ban töl­töttünk. Ugyanis a dunakeszi 5. számú általános iskolának négyéves baráti kapcsolata 7an Schmalkalden város egyik iskolájának tanulóival. Köl­csönösen táborozunk egymás országában. Az elmúlt nyáron is sikeresen zajlottak le a tá­borozások. Ezt igazolja a kö­vetkező levél is, amelyet az NDK-beli iskola igazgatójától kaptunk: „Miután megkezdődött az új tanév, ez jó alkalom arra, hogy elmondjuk néhány gon­dolatunkat az iskolák közötti nyári csereüdültetésről. Köszönettel és nagy meg­elégedettséggel nyilatkoztak a Dunakeszin járt, tanáraink, diákjaink az önökkel való kö­szeírták azokat a gyermekeket is, akik jövőre mennek isko­lába, de az óvodába nem tud­ták felvenni őket. Az idén hu­szonöt gyermek járt iskola­előkészítő foglalkozásokra. Szombathy Andomé és Teszá- rik Erzsébet tanítónők vezetik az előkészítő tanfolyamot. Mint elmondták, játékosan szoktatják a gyerekeket a kö­zösségi életre, és tanítják őket a legfontosabb alapismeretek­re, fejlesztik beszédkészségü­ket és kézügyességüket. És, hogy mi lesz a többiek­kel? Bízunk benne, hogy — a múltban már több ízben ta­pasztalt — széles körű össze­fogással a nagyközség terü­letén működő üzemek, válla­latok támogatásával mielőbb elkészül az új óvoda. Lénárt József Budaörs Inkább tisztító — mint borozó Sok pilisvörösvári asszony nevében írom ezt a levelet a szerkesztőségnek. Nagy segít­ség volt számunkra a közsé­günkben levő tisztítófiók, ami azonban hónapok óta zárva van. Először azt hittük, hogy szabadság miatt zártak be. Most már azonban sehogysem értjük a dolgot. Vasárnapi sétánk alkalmá­val férjemmel meglepődve láttuk, hogy rövid idő alatt egy borozó és egy autóalkat­rész-üzlet is nyüt a község­ben. Az utóbbit megérti iik. hi­szen mind több az autótulaj­donos. De vajon mire jó abo­rozó? Ügy érzem, van a köz­ségben. éppen elég olyan hely, ahol az emberek szarujukat csillapíthatják. Tisztító felve­vőhelyre pedig nincs helyiség? Nagyon várjuk, hogy végre nyissák meg újra ezt az üzle­tet. Nagy Györgyné Pilisvörösvár ★ A pilisvörösvári nagyközsé­gi tanács elnökéhez, Keller Jánoshoz fordultunk felvilá­gosításért Megtudtuk, hogy régóta húzódik már egy szol­zös munkáról és a sok lehető­ségről, amit kaptunk, hogy megismerjék Magyarország szépségeit. Ezúton is szeret­nénk magyar barátainknak köszönetét mondani. Nagy elismeréssel szóltak kollégáink — akik az önök schmalkaldeni táborát meglá­togatták, a tanulók fegyelme­zett, okos és udvarias visel­kedéséről. És ez nemcsak a mi iskolánk véleménye, mert hasonló elismerést és dicsére­tet hallottunk a különböző vá­rosokban tett kirándulások, múzeumlátogatások és család- látogatások után is. Ezért minden túlzás nélkül megál­lapíthatjuk, hogy a dunakeszi iskola tanárai és diákjai igaz követei voltak a barátságnak. A négy csoportvezetőnek, a ta­nárnőknek — táborozó kollé­gáink nevében is — hozzá­értő és baráti együttműködé­sükért külön szeretnénk kö­szönetét mondani. Az előbb említett tények is azt mutatják, hogy minden alapfeltétel adott kapcsola­tunk további bővítéséhez. Ez­zel kapcsolatos gondolatain­kat, egy következő levélben hivatalosan is közöljük. Írá­sunkhoz mellékelünk egy új­ságcikket is, amelyet elutazá­suk után közöltek újságunk­ban.” Ügy érzem, az ilyen kapcso­latok még mélyebbre szövik a népeink közötti barátságot. Terba Józsefné csapatvezető Dunakeszi gáltatóház felépítése, ahol he­lyet biztosítanának a tisztító­nak is. Ennek felépítésére azonban egy-két éven belül nincs mód. A régebbi helyi­ség, ahol a fiók működött, életveszélyessé vált, és be kel­lett zárni. Egyelőre a tanács új helyiséget erre a célra nem tud biztosítani. A megoldást tehát az illetékesek is keresik. Építészklub Érden Az érdi művelődési ház szervezésében tavaly március­ban alakult az építészklub, melynek azóta is Molnár Éva építészmérnök a vezetője. A népes klubnak 120 tagja van, akik a többi között a Buda­pesti Műszaki Egyetem épí­tészmérnök karával is rend­szeres kapcsolatot alakítottak ki. A klub tagjai — épí­tészmérnökök, technikusok, kőművesmesterek, építőipari szakmunkások . — több elő­adást hallgattak meg a többi között Ernőd község lakóépü­leteiről, a skandináv építési stílusról, a lakóépületek és a környezet kölcsönhatásáról. Az előadások mellett érdekes fotókiállítást is rendeztek és ellátogattak Debrecenbe is. Nagy Péter Érd így sem reklám Az Így nem reklám című Postabontásban közölt levél­re az illetékesek Cegléden el­készítették a Szabadság téren levő betört üvegű és kiszerelt belső világító berendezést. Ma már nem csúfítja a vá­rosközpont képét, sőt az idő­szerű tájékoztató jellegű rek­lám feiragaszlásával nemcsak a város lakóinak, hanem az átutazóknak is tájékoztatást ad. A felújítás után azonban érthetetlen módon még a mai napig sincs bekapcsolva a vi­lágítás. Reméljük, hogy az il­letékesek ezt is mielőbb ész­reveszik, és a berendezés esté Esőktől Lapunk március 26-án meg­jelent számában a Kálvária utca kálváriája címmel hu­szonnégy törökbálinti olvasónk levelét közöltük. Ebben a le­vélben a többi között leírták, hogy a község közepén keresz­tülfolyik a Hosszúréti patak, ami legalább tizenöt éve nem volt kitisztítva. Mivel a patak medre magasabban fekszik, mint a parton elterülő rész, vize rendszeresen elönti a környéket. Az itt lakók pincé­je, lakása olyan nagymérték­ben átázik, hogy szinte lakha­tatlanná válnak a házak. A helyzetet súlyosbítja az is, hogy az általános iskola derí­tőjéből a mocsaras területre folyik a szennyvíz is; ezt a derítőt sem tisztították ki évek óta. A szennyvíz mind a mo­csaras területet, mind a kör­nyékbeli házak kertjét, udva­rát szennyezi, bűze szinte elvi­selhetetlen. Azt is megírták a lakók, hogy több helyre fordultak már panasszal, de eddig se­honnan, semmiféle segítséget nem kaptak. Akkori riportunkban el­mondtuk, hogy két lakával vé­gigjártuk a helyszínt. Beszél­tünk a községi tanács vezetői­vel is, akik akkor megígérték, hogy a korlátozott anyagi le­hetőségeken belül most már tesznek valamit a tíz év óta húzódó áldatlan állapot meg- szünetésére. Idéztünk még jó néhány hivatalos levelet is, is emeli majd a tér hangula­tát. Szekér Béla Budapest Amíg nem késő A Pesit megyei Hírlap ha­sábjain szerelném felhívni az illetékesek figyelmét magam és több szülő nevében, majd sürgős intézkedést is kérnénk, amíg nagyobb baj nem törté­nik. A ceglédi vasútállomásnál levő felüljáró ugyanis életve­szélyes, mert a védőháló több helyen ki van szakadva. Reg­gelente és délutánonként itt közlekedünk a gyerekekkel, amikor a Szűcs telepi óvodá­ba megyünk. Ha egyszer vé­letlenül egy gyerek nekidűl a szétszakadt hálónak — a mélységbe zuhan. A híd alatt egyébként még villamos felső- vezeték is van. Ezért kérünk mielőbb sürgős intézkedést. Túri Gézáné és több szülő Cegléd ★ Pusztai Istvánnak, a ceglédi ' MAV-állomásfőnökség helyettes vezetőjének mondtuk el olva­sóink panaszát, aki gyors in­tézkedést ígért. Néhány napon belül kijavítják és biztonságos­sá teszik a védőhálót. Mind­ehhez csak annyit teszünk hozzá: ha olvasónk nem írja meg panaszát, az illetékesek csak akkor figyelnek ilyesmire, ha már megtörtént a baj? Fokozottabb ellenőrzést Az egyik gödöllői üzletben úgynevezett hidegvágót vásá­roltam ötvenhat forintért. Ott­hon egy kétmilliméteres vas­lemezt akartam vele elvágni, duzzad a amelyet a panaszosok és a különböző illetékesek — pél­dául a KÖJÁL, a budai járá­si hivatal, Közép-dunavölgyi Vízügyi Igazgatóság — váltot­tak. Akkori cikkünket azzal zártuk, hogy a sok kilátásba helyezett intézkedés, levelezés helyett a legsürgősebben ki kellene tisztítani a Hosszúréti patakot, mégpedig annak, aki­nek ez a kötelessége, és még akkor is, ha ez véglegesen nem is oldja meg a kérdést. Mit kellene tenni? A napokban ismét a szer­kesztőségben jártak fél év előtti levélíróink, és elmond­ták, hogy a helyzet azóta sem változott — talán csak annyi­ban, hogy most nem a tavaszi olvadás, hanem az őszi esőzé­sek következtében önti ei a patak a környékbeli területet. De a hivatalos levelek száma azóta is gyarapodott. A Közép- dunavölgyi Vízügyi Igazgató­ság leveléből azonban érdemes idézni, mert hosszú évek óta először az osztályvezető A Hosszúréti patak vízrendszere című beruházási program alapján leírja, hogy milyen munkákat is kell elvégezni. „1. Törökbálinti mellékág rendezése (medersüUyesztés, támfalépítés, mederburkolás stb.). 2. A zárt vezeték felső sza­kaszán levő 2 darab 80-as csővezeték átépítése, süllyesz­tése. 3. Az autópálya felett terve­zett Dulácska pusztai tározó megépítése, melynek kiépíté­sével ... a káros elöntések megszűnnek. A panasz ideigle­nes megoldásaként elegendő az 1—2 pontban leírtak elvég­zése, ' annak tudomásulvételé­vel, hogy nagy víz esetén idő­szakos elöntés várható. Tájékoztatásul közöljük, hogy a sorszám egyik fele azonban rögtön lepattant. Néhány perc múlva a másik fele is eltörött. Ezek után természetesen ki­dobtam. Igen bosszankodtam azon, hogyan készíthet egy gyár ilyen selejtes munkát. Ugyanebben az üzletben Epokitt ragasztót is vásárol­tam. A dobozon lévő szava­tossági idő 1978. április 18., most íredig október elején já­runk. Amikor a pénztárnál reklamáltam a szavatossági idő lejártát, azt a választ kaptam, hogy az ellenőrzés nem kifogásolta. Ügy érzem, nagyobb gondot kellene for­dítani még ilyen termékeknél is a szavatossági idő betartá­sára. Kelemen János Gödöllő A busz Sülysápon nem vár Az elmúlt napokban — mint arról az újságok is hírt adtak — a kora reggeli órákban Mende vasútállomáson mű­szaki hiba következtében egy tehervonat egy kocsija kisik­lott. A Keleti pályaudvar han­gosbeszélője erről tájékoztatta az utasokat és közölte azt is, hogy Mende és Sülysáp kö­zött a forgalmat autóbuszok bonyolítják le. Lehangoltan szálltunk be a 6 óra 45-kor induló vonatba. Arra számí­tottunk ugyanis, hogy a fenn­akadás miatt órákkal később érünk haza munkahelyünkről a megszokottnál. A MÁV azonban alaposan rácáfolt az aggodalomra, mert Mendére szinte menetrend szerint ér­keztünk. Örömmel sóhajtot­tunk fel, amikor Mendén a vasútállomáson több autóbusz is várta az utasokat. Tolako­dás nélkül tudtunk felszállnia járművekre, és így érkeztünk a sülysápi állomásra, ahol a Nagykáta irányába tovább utazókat szintén több vonat- szerelvény várta. Jóleső érzés­sel tapasztaltuk, hogy a MÁV és a BKV mindent megtett mocsár az előzőekben leírtak költsé­ge — miután belterületi ér­dek — a helyi tanácsot, ill. a Pest megyei Tanácsot terheli, kivéve a medersüllyesztés íöldimumkáját, amelyet a víz­folyást kezelő Közép-duna- menti Vízgazdálkodási Társu­lat (Párnáz) a társulati tagok­nak elvégzi, a társulati hoz­zájárulás fejében.” A levélből annyi minden­esetre kiderül, hogy mit kell csinálni és kinek. Megkérdez­tem tehát először a pomázi Vízgazdálkodási Társulat cso­portvezetőjét, Nagy Balázst, hogy elvégezték-e az évenként esedékes tisztítást? — Tavasszal a patak két partján levágtuk a nádat. Egyebet nem tudtunk csinál­ni, hiszen a harminc centimé­teres mélyítés, kotrás 300 ezer forintba kerülne, ezt viszont a községi tanácsnak kell megrendelnie. És természete­sen fizetnie is. Ha megkapjuk a hivatalos megrendelést, megcsináljuk a munkát. Csak tíz év múlva A Pest megyei Tanács Épí­tési, Közlekedési és Vízügyi Osztályán Szaszovszky Ferenc papírt, ceruzát fog, gyors szá­mítást végez, meg hozzá egy kis műszaki rajzot is készít, és ezen magyarázza. — A Hosszúréti patak mel­lékága valójában csak a teljes pataknak a felújítása után rendezhető véglegesen. A pa­tak öt kilométeres szakasza azonban a fővároshoz tartozik, így először ezt kell rendezni, hogy tovább tudjanak haladni a megyehatártól Törökbálintig levő tíz kilométeres szakaszon is. A tanulmánytervet a MÉLYÉPTERV szakemberei elkészítették a napokban, és a beruházási programot is jóvá­hagyták. annak érdekében, hogy az uta­sak bosszankodás nélkül férje­nek haza munkahelyükről. Örömünk azonban nem tar­tott sokáig, mert Sülysápon a helyi járatú autóbusz a kö­rülbelül tízperces késésben, levő utasokat nem várta meg, és 7 óra 50-kor elindult. Hosz- szas várakozás után az uta­sok közül többen — így a 2. számú iskola pedagógusai is — gyalog vágtak neki a majd négy kilométeres útnak, de így is elkéstek munkahelyük­ről. Mi türelmesebbek abban reménykedtünk, hogy majd csak megérkezik a várva várt járművünk. Több mint egy órás várako­zás után jött a GC 60—86 rendszámú kocsi, melynek ve­zetője kijelentette, hogy eny- nyi utassal nem hajlandó el­indulni. (Több mint tíz pici gyerek is volt közöttünk.) Va­lamennyiünket letorkolt, s ki­jelentette, hogy ő a kocsi ve­zetője, s tudja, hogy mit csi­nál. Az eset valamennyiünket megbotránkoztatott, mert úgy éreztük, hogy ilyen rendkívü­li helyzetben másképpen kel­lett volna viselkednie. A ko­csivezető magatartása, az uta­sok iránti közömbössége miatt csaknem háromórás késéssel értünk otthonunkba. Faller Gyula Sülysáp Szerkesztői üzenetek 3. I., Gödöllő: Reméljük, hogy közbenjárásunkra az illetékesek intézkednek, és nem kell már so­káig sötétben botorkálnia. K. J., Monor: örülünk, hogy gondjaik megoldódtak, hogy az új kézbesítő udvarias és szorgalmas. Sokévi huzavona után sike­rült megegyezni a Fővárosi Ta­nács illetékeseivel, hogy 1980- ban elkezdik a mintegy 250 millió forintba kerülő munkát. A tervek szerint a Budafok- hárosi hídtól lefedik a patakot az egész fővárosi szakaszon. Ezzel a nagy feladattal előre­láthatóan 1985-ig készülnek el. A fennmaradó 10 kilomé­teres Pest megyei szakaszhoz csak ezután tud gépeivel a Közép-dunavölgyi Vízügyi Igazgatóság csatlakozni. Az igazgatóság egyébként vállalta, hogy két év alatt elvégzik a levélben is említett munkákat. Az optimális számítások sze­rint is nyolc-kilenc év kell ahhoz, hogy a Hosszúréti pata­kot teljes hosszában rendez­zék. De mi lesz addig a török­bálinti mocsárral? Környezetvédelem is — A községen átvezető mel­lékág teljes átépítéséhez — amire külön tanulmányterv készül a jövő tavaszra — az előzetes számítások szerint mintegy 3 millió forint kelle­ne. (Ha ezt elvégeznék, talán a mocsarat is fel lehetne szá­molni.) A kisebb medersüly- lyesztési munkákhoz viszont — ami csak „tűzoltás” lenne — valóban 300 ezer forint kell, amit a Pest megyei Tanács no­vemberi költségvetési tárgya­lásán bizonyosan mérlegelni fognak. Itt tart most tehát a török­bálinti mocsár ügye. Az emlí­tett határidők semmiképpen nem nyugtathatják meg azo­kat, akiknek továbbra is el­önti pincéjüket a víz, szivárog a házak falaiba, és ahol a kertek alatt elhullott állatte- íemek éktelenkednek. Ami már viszont környezetvédelmi kérdés is. Bizonyára ezt is figyelembe veszik majd azok, akiknek kezében van a — nem köny- nyű — megoldás kulcsa. Bóday Márta Sikeres táborozások, erősödő kapcsolatok Törökbálinton a helyzet változatlan

Next

/
Thumbnails
Contents