Pest Megyi Hírlap, 1978. október (22. évfolyam, 232-257. szám)

1978-10-19 / 247. szám

1978. OKTÖKER 19., CSÜTÖRTÖK vMtap Az országos választmány tagja Átalakult, változó életforma _ _— Ivicát keresse! — mond­ják, amikor a tököli tanács­házán. Marelyin János lakása után érdeklődöm. Ivica — — Jancsi, Marelyin János, ké­sőbb elmondta, hogy a köz­ségben jó néhány hasonló ne­vű család él, így hát ez a be­cézett névalak jelenti a meg­különböztetést. Visszatalált Régen Tökölön a horvátok voltak többségben, a magya­rok és a németek is ismerték a nyelvet. A közösség változá­sára az is jellemző, hogy ko­rábban a Tökölön, Ercsin, Ér­den élők között alakultak ki családi kötelékek, s ugyanígy a bat alak, szigetcsépiek, lóré- viek között. Marelyin János élete is ezt ez átalakulást példázza, de ugyanakkor azt is, hogy a nemzetiségi — többek között a horvát — hagyományokat, kulturális értékeket mai mó­don élve, megváltozott for­mában is meg lehet őrizni. Édesanyja sisaki születésű, édesapja érdi, az ő kiejtésü­kön még ma is érződik, hogy sokáig első, szinte kizárólagos nyelvként használták a horvá- tot — Gyerekkoromban, amíg élt nagymamám, otthon főleg horvátul beszéltünk. Azután gondjaim voltak az iskolában a magyarral, és azt tanácsol­ták, otthon is fordítsuk ma­gyarra a szót. Az anyanyel­vet tizenkét éves koromtól te­hát csak akkor használtuk, ha idősebb rokonokkal, isme­rősökkel találkoztunk. Később az érdi gimnázium, majd az érettségi után, 1962- től a szakmunkástanuló évek a Pestvidéki Gépgyárban, az első munkahely a ■ Kontakta Alkat részgyár b an — mind­egyik új közösséget, más kul­turális és nyelvi környezetet jelentett. Az anyanyelvhez akkor talált vissza, amikor — 1968-ban — a tököli horvát férfikórus tagja lett. De ne vágjunk a dolgok elébe — maradjunk a munkánál, ta­nulásnál! Egyszer azt hallot­tam, technikus, másszor, hogy mechanikai műszerész a Cse­peli Vas- és Fémművek Szol­gáltató Vállalatánál. Tököl, Szigetcsép — Most kinek higgyek? — Mindenkinek — vála­szolja mosolyogva —, de a históriát korábbról kell kez­deni. 1967—71 között a Cse­pel Autógyárban dolgoztam, nem a szakmámban. Így jöt­tem mostani munkahelyemre, ahol tulajdonképpen tmk- munkát végzünk. Folyadékok, gőz mérésére használatos esz­közöket, présgépekhez való műszereket javítok, hitelesí­tek. Ez a munka nem igé­nyelte volna a tanulást, de láttam egy tájékoztatót, gon­doltam, .megpróbálom. így szereztem meg az év elején a technikusi végzettséget gép­gyártás-automatizálási sza­kon. Persze, nem is a végzett­ségről van szó, hiszen ma már sok helyen alapvetően szük­séges a technikusi képesítés­sel együtt járó, a szakmunká­sokénál nagyobb elméleti fel­készültség. Igen, elsősorban talán a több tudás miatt volt értelme, több mint tíz év után újra tanulni. — Szabad idejében koráb­ban sem unatkozott... — Hát nem mondhatnám. 1973-ban választottak először küldötté a Magyarországi Dél­szlávok Demokratikus Szövet­sége kongresszusára, akkor lettem országos választmányi tag is. Míg nem tanultam, gyakrabban bejártam a szö­vetségbe, annál is inkább, mivel két évig együttesünk társadalmi vezetője voltam. A nemzetiségi lét kérdéseivel természetesen ma is foglal­kozom. Választókörzetem Tö­köl és Szigetcsép. — S a tapasztalatai? — A nemzetiségi lét politi­kai, gazdasági szempontból semmilyen hátrányt nem je­lent. Az anyanyelv ápolásá­ban sok segítséget adnak a rádió, televízió adásai is. A művelődéssel kapcsolatban az a helyzet, hogy társadal­munk ma már nem az igé­nyeket elégíti ki pusztán, ha­nem újak felkeltésére törek­szik. Nem hiányzik persze a gond sem. A könyvellátást korábban sok formális vonás is jellemezte: nem vették fi­gyelembe a szerb és a horvát lakosok arányát, s helyenként indokolatlanul sok volt a ci- rillbetűs szerb, kevés a Latin ábc-vel írott horvát könyv. Ez máig sokat változott, ma több a könyv, mint amennyit olvasnak. Az emberek még nem ismerik igazán a lehető­ségeket. A szülők elfelejtették — Az ifjúság többet olvas. Ebben nyilvánvalóan szerepe van annak is, hogy az álta­lános iskola első osztályától a nyolcadikig rendszeres, óra­rend szerinti nyelvoktatás fo­lyik. — Természetesen. Az okta­tás rendszeres, de a pedagó- gusgond nehézségeket tá­maszt. Tököl négy, nemzeti­ségi nyelvet oktató pedagógu­sának egyike szülési szabad­ságon van. Pedig, mivel a szülők, a harminc-, negyven­évesek generációja, elfelej­tették, gyengén beszélik a horvátot, az iskolában kelle­ne állandóan, intenzíven fog­lalkozni a gyerekekkel. Azután az is gond, hogy itt \ko.abban a nyelvoktatás nem volt olyan színvonalas, mint a határ mentén élő délszlávoknál. A tanárok — ezért is — más­honnan kerülnek ide, — kér­dés, milyen körülményeket tudunk számukra teremteni? Közel van a főváros — von­zását mivel tudjuk ellensú­lyozni? Maradjunk azoknál a hete­dikes, nyolcadikos kisdiákok­nál, akik a nemzetiségi ha­gyományok ápolásához azzal is hozzájárultak, hogy annak idején részt vettek a helyi táncegyüttes munkájában. Ma már a harmadik generáció folytatja a kezdeményezést. De hogyan is született ez az együttes? — Milkovics Mihály és Kirchner István alakították meg 1967-ben az énekkart, ze­Gazdasági atlaszok Térképek nemzetközi kiállítása A tudatos ipartelepítés egyik fontos eszköze a térkép — ezt mutatja be az a nemzet­közi kiállítás is, amelyen 21 ország 122 ipari és kereskedel­mi atlasza sorakozik fel a Ma­gyar Mezőgazdasági Múzeum­ban. Hazánkban és más orszá­gokban egyaránt nagy gon­dot fordítanak az ágazati tér­képeket tartalmazó gazdasági térképgyűjtemények kialakítá­sára. Nálunk 1974-ben készült el az a hatkötetes térképsoro­zat, amely a különböző ága­zatok feltérképezésével, pon­tos elhelyezkedésével nyújt információt a tervezőknek, a fejlesztőknek a további tele­pítéshez, iparfejlesztéshez, A most megnyílt kiállítás ezekből a térképekből mutat be né­hányat, így egyebek mellett a kereskedelmi hálózatról és a mezőgazdasági gépesítésről, te. rülstenkénti megoszlásban. Más országok hasonló jellegű gaz­dasági térképei közül a nagy­városok ipartelepítésének hely­zetét ismertetők a legérdeke­sebbek. Nálunk Budapestről még nem készült részletes gazdasági térkép, ezért a ki­állítás tapasztalatait ilyen tér­képek készítéséhez is hasz­nosítani tudják. A bemutató november 8-ig tekinthető meg, naponta dél­előtt 10 órától délután 5 óráig. nekart és a táncegyüttest. Az énekkar tagjai természetsze­rűen ritkábban cserélődnek. A mai énekesek fele tíz évve! ezelőtt csatlakozott a két ala­pítóhoz. Éppen ennyi ideje, hogy Ma­relyin János is minden vasár­nap délután részt vesz a pró­bán, természetesen ott van a fellépéseken, a hazai és a ju­goszláviai utakon is. Tavaly megkapta a Szocialista Kultú­ráért kitüntetést. Egyébként mindennapjait a munka hatá­rozza meg, ha a gyárból haza­tér, az otthoni feladatok. Ha van ideje, belenéz a Narodné Novini szerkesztőségébe, mű­szaki, szépirodalmi, néha könnyebb fajsúlyú műveket olvas magyarul, horvátul Szabó Ernő Mérlegkészítés után Dunakeszin (3.) Teljesíti tervét a konzervgyár Városunk második legna­gyobb, exportra is termelő üzeme a Gyümölcs és Főzelék Konzervgyár. Jogelődje az 1910-es évek végén a Dunake­szi és Fót térségében termő kiváló minőségű paradicsom, a főzelékfélék és gyümölcsök feldolgozására épült Megháromszorozódott termelés A mezőgazdaság szocialista átszervezése eredményeként a közös gazdaságok bővülő ter­melése a feldolgozóipari kapa­citás növelését igényélte, s rövid időn belül a konzerv- készítés is nagyipari színvo­nalra fejlődött. Ennek ellené­re több éven keresztül kedve­zőtlen körülményeit közölt dolgoztak a gyár brigádjai, s számottevő javulást csak a IV. Kedvezmények lányoknak, asszonyoknak Százhalombattán A kollektív szerződések is rögzítik Pest megye legdinamikusab­ban fejlődő városában, Száz­halombattán — a legfrissebb statisztikai adatok szerint — 3950 munkaképes nő él. A 8998 munkahelyből 3033 a nő­ké. Így — bár Pest megyében csak a nők 76 százaléka dol­gozik — Százhalombattán a munkaképes korban lévő lá­nyoknak és asszonyoknak csu­pán 1,3 százaléka nem ren­delkezik önálló keresettel. Ez is indokolja, hogy munkakörülményeiket, gondjaikat a város veze­tői állandóan figyelemmel kisérjék. A helyben foglalkoztatott nők mintegy 20 százaléka — tájékoztatott Ferenczi Illés, a városi tanács elnökhelyettesé — termelő munkát végez. A kereskedelem, a szolgáltatás, az egészségügy és az oktatás területén harminc, százalékuk dolgozik, a többiek egyéb, el­sősorban adminisztratív állo­mányban vannak. — Hány nő van közülük vö- zető beosztásban? — A kifejezetten női szak­mák közül néhányban, így az alsófokú oktatásban, az egész­ségügyben és a kereskedelem­ben örvendetesen, javult az arányuk. Az utóbbi terü­leten a nők foglalkoztatottsága 90 százalékos, s a vezetői munkakörök 78 százalékát töltik be. Ugyanakkor még mindig kevés a vezető beosz­tású nő. a szolgáltatás terüle­tén. Az ok: a női vezetőkkel szemben sok helyen tapasztal­ható előítélet, de ők maguk sem mindig vállalják ezeket a lényegesen több időt és ener­giát igénylő beosztásokat. — Milyen a nők anyagi helyzete? — Ezen a területen az utóbbi években jelentős az előrehaladás. A Dunai Kő­olajipari Vállalatnál 1975-höz hasonlítva — a nők átlagbére 15.4, a férfiaké pedig 12 szá- zalékkail nőtt. Ennek ellenére is az azonos képzettségű és beosztású nők és férfiak fize­tése között még több helyen tapasz­talható különbség. A városi tanács kommunális üzemében tavaly például a férfiak átlagosan 3550 forin­tot kerestek, az ugyanilyen munkát végző nők átlagkere­sete azonban csak 2190 forint volt. — Nem hátráltatja-e kar­rierjüket a szakképzettség hiánya? — Vállalataink és üzemeink nagyon sokat tesznek azért, hogy minél több nő tanulhas­son szakmát. A DKV-mál és a Dunamenti Hőerőmű Válla­latnál például évről-évre szak­munkásképző és idegennyelvi képző folyamatszervezői tan­folyamot szerveznek. A gyes­en levőknek is minden évben indítanak szakmai tanfolya­mot. Tavaly kihelyezett vegy­ipari gépész szakközépiskolai oktatás .is volt. Mindez mégis kevés. A hagyományos női munkahelyeken például a ke­reskedelemben. így is sok a szakképzetlen asszony és lány. — Az utóbbi időben egymű- szakos munkahelyeket is te­remtettek a nők számára. — A városban dolgozó nők­nek csak hat-hét százaléka jár három műszakban. Meg­különböztetett figyelemmel törődünk a terhes- és kis­gyermekes, a gyermekeibe', egyedül nevelő, s a három, vagy ennél több gyermekes anyákkal. A sok intézkedés közül csak a legfontosabbakat: nem szabad őket éjszakai munkára beosztani, túl- óráztaíni. A gyes-en lévő anyákat min­den évben külön jutalmazzák, a gyermekeiket egyedül neve­lő anyákat pedig lakáshoz jut­tatja a tanács,. Több vállalat­nál és intézménynél a kol­lektív szerződésben is rögzí­tették ezeket a kedvezménye­ket. De a dolgozó nők családi és háztartási gondjait a gyer­mekintézmények is könnyítik. Jelenleg az 1800 általános is­kolás gyerek 43 százaléka jár napközi otthonba. Ez lényege­sen jobb. mint a megyei át­lag. A védőhői és gyermekor­vosi körzetek száma is gya­rapodott, így a csecsemő- és gyermekgondozás színvonala is jobb az országos átlagnál. B. Gy. ötéves tervben . végrehajtott üzemi rekonstrukció hozott. Az 1973. évi 248 millió fo­rintos árutermelés az idei fél­éves tervtől való lemaradás ellenére -is hat hónap alat! 272 millió forint értékű kon- zervkészítmény került le a gyümölcs és főzelék feldolgo­zó szalagokról. Az ötéves terv második évében minden ko­rábbinál több: 604 millió fo­rint értékű készítmény hagy­ta el a gyárat, melynek több mint felét határainkon túl értékesítettek. A Gyümölcs és Főze’ék Konzervgyár az V. ötéves tervben — más iparágakhoz hasonlóan — a dinamikus ter­melés-növekedés mellett a gazdaságosság fokozását, az exportáru mennyiségének nö­velését tűzte ki célul. A dunakeszi gyáregységben korszerű, olasz gépsorokkal felszerelt, évente 800 vagon jó minőségű tésztát előállító üzem épült, melynek átadá­sára — széleskörű társadalmi összefogás eredményeként — a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 60. évfordulóján került sor. Tovább növeke­dett a gyümölcsfeldolgozás ará­nya. A zöldségfélék feldolgo­zása gazdaságossági okokból és a kevés helyi nyersanyag miatt a zöldborsó és cseme­geuborka tartósítására korlá­tozódott. Megszűnt a gazda­ságtalan paradicsom és za- kuszka gyártása, ezekkel ma már a mosonmagyaróvári üzemegység foglalkozik. Annak érdekében, hogy több értékes gyümölcsöt dol­gozhassanak fel néhány kör­nyékbeli mezőgazdasági nagy­üzemmel hosszú lejáratú együttműködési szerződést kö­töttek a gyümölcstelepítés fej­lesztésére, melyhez anyagilag is hozzájárulnak. Termékváltás után Az V. ötéves terv első évé­ben tapasztalt rossz mezőgaz­dasági termés miatt elmara­dás volt a gyár termelésében, sőt az erősen hullámzó nyers­anyag-ellátás a kész és fél­kész áruk gazdaságos készle­tezését is zavarta. Piros gyü­mölcsökből jelentős termés- kiesés volt, korai gyümölcsök­ből, barackból is a tervezett­nél kevesebbet vásároltak fel. A zöldborsónál a nagyarányú összeárés okozqtt egyenlőtlen terhelést. A rugalmas alkal­mazkodást mutatja, hogy a termákcsökkenés pótlása ér­dekében a mezőgazdaság kí­nálta lehetőségek kihasználá­sával — alma, körte és szil­va, valamint nagyobb ará­nyú uborka feldolgozására koncentrálták a meglévő ka­pacitást. Mindez előnyösen érintette a konzervgyár piacképességének alakulását, annál is inkább, mert a kényszer-termékvál­tásnál figyelemmel voltak a kereskedelmi igényekre, a belföldön és külföldön egy­aránt értékesíthető konzervfé­lékre. Jórészt ennek köszön­hető, hogy 1977-ben a terve­zett szocialista és tőkés ki­vitelt túlteljesítették. A termésnövekedést, termék- szerkezet átalakítást és az ex­port gazdaságos növelését elő­segítette, hogy a gyár kedve­zőtlen technikai körűimé- ’ nyeit hatékony munkaszerve­zéssel, munkaerő-átcsoportosí­tással ellensúlyozta. A terme­lővonalak rendszeres karban­tartása, valamint a munka- időalapok jobb kihasználása révén a termelékenység 11 százalékkal növekedett. A gyár és a fóti Vörösmarty Termelőszövetkezet gyümö1- csöző együttműködése révén különösen a nyári csúcsidény­ben a szövetkezet asszonyai segítenek a dunakeszieknek. A Gyümölcs és Főzelékkon­zervgyár dolgozóinak átlag- fizetése az idén 8,5 százalék­kal növekedett, bővült a teljesítményarányos bérezés­ben dolgozók száma, a nyere­ségrészesedés meghaladta a 20 napi munkabért. A dolgo­zók szocialista brigádok be­csületes helytállása eredmé­nyeként a 1976. évi 11 mil­lió forintos nyereség az öt­éves terv második évére 18 millióra növekedett. Raktáron a bébiétel öt évvel ezelőtt a 800 va- I gon nyersanyag tárolására al- I kalmás korszerű raktár építé­sével kezdődött a dunakeszi üzemegység rekonstrukciója. A tavaly óta működő tésztaüzem termelésszervezés és élelmi­szerhigiéniai szempontokból is a legmagasabb színvonalú termelőegysége a. gyárnak, de j a folyamatos üzemű pasztőrö- ! ző és csomagoló gépek, a gyü- | mölcsmosók, borsótöltő beren- | dezések is számottevően javí- ' tották a munkakörülménye- ! két. | Az idei szeszélyes időjárás i miatt a konzervipari csúcs- j idény eltolódott. Később érett meg a bogyós gyümölcsök többsége, sőt a borsó is, a tésztaüzem gépsorai nem mű­ködtek kifogástalanul. Mind­ez az idei tervteljesítést meg­nehezítette. Az év első hat I hónapjában, mintegy 4 mil­lió forintos lemaradás mutat­kozott, a konzervipari nyers­anyagok áremelkedése is hoz­zájárult. A bébiétel-termelés gondjaival országos fórumok is foglalkoztak. A belkereske­delem a korábbi szerződés el­lenére nem vette át a le­gyártott bébiételeket, pedig a minősége megfelelt a követel­ményeknek. Helyettük tőkés importból származó árut hoz­tak forgalomba. 1 A, konzervipari főjdény ké­sését kihasználva a GYÜFÖ műszaki gárdája az olasz be­ruházó partner vállalattal korrigálta a tésztagyártó gép- korok hiányosságait, üzem­kész állapotba hozták a gyű. mölcsfeldolgozó szalagokat. A városi pártbizottsággal összehangolt intézkedések eredményeként augusztus vé­gére a konzervgyár pótolta le­maradását. Az üzemi pártve­zetőség többszöri sürgetésére a gyümölcsszárító gépek ka­pacitását növelték, új gépeket vásároltak. Ttovábbra is gon­dot jelent azonban, hogy a viszonylag kevesebb anyagi ráfordítást igénylő épüliet-kar- bantartási munkákat nem vállalják az építőipari válla­latok. A konzervgyár becsülettel eleget tett a gazdasági, vá­rospolitikai feladatainak. A most zajló gyümölcsidényben a közepes termés feldolgozá­sával, hatékonyabb munkával teljesítik célkitűzéseiket. Gulyás Miklós, az MSZMP dunakeszi bizottságának reszortvezetője láris nagy a forgalom Dabason 7 millió forintos árukészlettel a napokban nyílt meg a Dabas és Környé­ke Áfész iparcikkboltja. A ré­gi, korszerűtlen üzletet újítot­ták fel, melyből a háztartási bolt is kiköltözött, s így most 207 négyzetméteres eladótérrel és 198 négyzetméteres raktári területtel rendelkezik. Kapha­tó itt jármű és járműalkat­rész, elektromos háztartási gé­pek, híradástechnikai cikkek, vas- és szerelvényáruk. Az üz­let áruválasztéka a dabaisi já­rásiak minden igényét ki tud­ja elégíteni. Forgalmuk jelen­tősen megnövekszik majd. Míg 1966-ban 7 millió volt, idén 36 millió lesz, jövőre pe­dig meghaladja a 40 milliót. Az iparcikkboltban 11 eladó és két tanuló dolgozik. Már az első napokban több ezer vásárlójuk volt. Hiány­cikk náluk is a hagyományos és gáztűzhely, a lakat és a magyar gyártmányú kerékpár. Kapható viszont betonacél, ami máshol gyakori hiány, s a lakossági építkezéseknél van rá nagy szükség. Kép és szöveg: Bozsán Péter

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents